Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk."
Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz
engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok,
és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól
mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a
tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még
nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek
majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a
Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,7-14
Elmélkedés:
A mai evangélium az Atya és a Fiú közti kapcsolat mélyebb tartalmát
világítja meg. A háttérben az a kérdés húzódik meg, vajon miért Jézus az
egyetlen közvetítő az emberek és az Isten között? Jézus tanításából
megtudjuk, hogy ő teljes közösségben van az Atyával és ebbe a közösségbe
hívja tanítványait is. Az Atyával való tökéletes egységét jelzi, hogy
szavaival az Atya mondanivalóját közli és cselekedeteivel az Atya
szándékait hajtja végre.
Ennek az Istenben lévő tökéletes egységnek a megértése természetesen nem
könnyű számunkra, ahogyan az apostolok sem értették meg pontosan Mesterük
szavait. Valami konkrétabbat, kézzelfoghatóbbat, megtapasztalhatóbbat
szeretnének. Ezért kéri Fülöp, hogy Jézus mutassa meg az Atyát. Jézus
válasza továbbra is rejtélyes egy kissé: „Higgyétek el, hogy én az Atyában
vagyok, és az Atya énbennem!" (Jn 14,10).
Jézus azt állítja továbbá, hogy Isten nem csak az ő Atyja, hanem minden
emberé. Arra bátorít, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, s
gyermeki bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel. A tékozló fiúról és
irgalmas atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk
arról, hogy Isten minden bűnünk ellenére kész megbocsátani nekünk. Isten
számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással fordul
felénk. Engedjük, hogy Jézus a mennyei Atyához vezessen minket!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ
felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget,
hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek
soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az
égre emeljük. Mulandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd
igazságát.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140517.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése