2016. február 6., szombat

[Evangelium] 2016-02-06

2016. február 6. – Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

Keresztelő János halálának elbeszélése után Márk evangélista visszatér az
események eredeti menetéhez és azzal folytatja írását, hogy a Jézus által
küldött tanítványok visszatérnek Mesterükhöz. Jézus pihenést javasol nekik
szolgálatuk után, miközben ő fáradhatatlanul tanítja a hozzá érkező népet.
Az evangéliumokban számos esetben találkozhatunk a tanító Jézussal.
Tanításának, beszédeinek helyszíne egészen változatos. Tanít a jeruzsálemi
templomban és vidéki zsinagógákban, tanít hegyen, sík terepen és tóparton.
Igazi vándortanító, aki járja a városokat és falvakat, hisz tanítani
akarja az embereket. Bár több hasonlóság is felfedezhető a korabeli
tanítók, rabbik és írástudók, valamint Jézus tanítói módszere között,
mégis észre kell vennünk az egyik legjelentősebb különbséget. Miközben az
előbbiek az Írásból és a törvényből indultak ki és annak tekintélyére
hivatkoztak, addig Jézus tanítói tekintélyét az adja, hogy ő a mennyei
Atya küldötte, s azt tanítja, amit az Atya bíz rá. Tanításának elfogadása
az üdvösséget jelenti az ember számára.
Jézus tanítása ebben az értelemben felszólítás a megtérésre, amely nem
csupán bűnbánatot jelent, hanem teljes megújulást. Feltételek és
fenntartások nélkül Istenhez fordulok, aki a boldogságot és az örök életet
adja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Könyörülj rajtam, Uram Jézus Krisztus, mint ahogy a jobb latoron
könyörültél! Hatalmas kegyelmedbe ajánlom értelmemet, lelkemet, testemet,
becsületemet és minden javamat.
Oltalmazz engem és szeretteimet, minden embertársamat a gonosztól, kártól
és veszedelemtől. Öld ki belőlünk a bűn átkát, és add, hogy új életet
éljünk!
Canisius Szent Péter

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160206.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 5., péntek

[Evangelium] 2016-02-05

2016. február 5. – Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
„Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
„Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: „Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: „Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

Az apostolok Jézus általi küldése és visszaérkezése közé Szent Márk
evangélista beilleszti Keresztelő János halála elbeszélését. A történetben
szereplő Heródes Antipász nem tévesztendő össze az apjával, a Jézus
születése körüli időkben uralkodó Nagy Heródes alakjával. Heródes Antipász
valójában nem király volt, - eredménytelenül folyamodott a római
császárhoz a királyi címért - hanem ún. negyedes fejedelemként irányította
az apja halála után neki jutó országrészt, így Galileát is.
Amikor Jézus galileai területen, Názáretben és környékén járt, az uralkodó
is értesült cselekedeteiről és próbált magyarázatot találni a rendkívüli
csodákra. Úgy tűnik, adott arra a korabeli szóbeszédre, amely szerint
Keresztelő János támadt fel a halálból és él tovább Jézus személyében. Bár
Heródes is elismerte, hogy János „igaz és szent" ember, mégis rossz néven
vette tőle, hogy bűnére és törvényszegésére figyelmeztette, hogy
tudniillik nem szabadott volna házasságot kötnie testvére feleségével,
ezért elhallgattatása érdekében bebörtönözte. János végül mégsem Heródes
haragjának, hanem inkább gyengeségének lett az áldozata, amit a felesége
bosszúálló módon kihasznált.
Keresztelő János példája azt mutatja, hogy az igazság kimondása és a bűnre
való figyelmeztetés minden esetben kötelesség.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és áldom
egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám küldtél vagy
megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és csodálatra méltó.
Szent akaratod történik mindenben és minden által, bármennyire lázadozzék
is ellene természetem. Legyen áldott és imádott isteni végzésed
mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes szívemből hiszem, Uram,
hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést, sőt, sokkal többet is
megérdemlek bűneimért. Azért ezt a megpróbáltatást szívemből vállalom a te
dicsőségedre, igazságod kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére,
szenvedésed iránti tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.
Eudes Szent János

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160205.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 4., csütörtök

[Evangelium] 2016-02-04

2016. február 4. – Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

A názáreti zsinagógában történtek nem tántorítják meg Jézust küldetésében.
Fellépése mindenképpen kudarc és csalódás volt, ő sem számíthatott arra,
hogy földijei hitetlenül, elutasítóan fogadják őt. Mégsem csügged, hanem
folytatja útját, továbbra is járja a környék településeit, hogy tanítsa az
embereket. Tizenkét tanítványának missziós útra küldésével az volt a
szándéka, hogy működését kiterjessze, tanítása minél több helyre eljusson.
Jézus cselekedetét az evangélista azzal írja le, hogy először „magához
hívta," majd pedig „elküldte" őket. Ő tehát a kezdeményező, ő küldi a
tanítványokat, tőle indulnak azok, akik küldetést kapnak. A tanítványok
küldetése tehát nem független Jézustól, hanem Mesterükhöz kötődik. Ő látja
el őket tanácsokkal az útra, ő ad nekik utasításokat az elvégzendő
feladatra vonatkozóan és ő ad nekik erőt ahhoz, hogy szolgálatuk, munkájuk
hatékony legyen. Bár ennél a résznél még nem szerepel az „apostol"
kifejezés az útnak indulókkal kapcsolatban, mégis a szó eredeti értelmében
mondhatjuk rájuk, hiszen valóban küldöttek, azaz apostolok ők.
Keresztény emberként minden nap késztetést érzünk arra, hogy kezünkbe
vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük felelősségünket,
hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik Jézus
tanítását. Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen
foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal
öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160204.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 3., szerda

[Evangelium] 2016-02-03

2016. február 3. – Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

Az evangéliumokban a csodálkozás, az álmélkodás, a meglepődés gyakran
előfordul mint az emberek reakciója. Három területen, Jézus személyével,
tanításával és csodáival kapcsolatban jelentkezik főként. Pozitív reakció
ez a nép részéről. Elcsodálkoznak Jézus emberfeletti hatalmán és erején,
de örülnek annak, hogy találkozhatnak vele. Ámulattal hallgatják szavait,
és ez tanításának elfogadását jelenti a részükről. Meglepődve szemlélik
csodáit, ugyanakkor ez a meglepődés örvendezést vált ki bennük, mert ki ne
örvendezne annak, ha az Úr csodáinak köszönhetően számos beteg meggyógyul.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus Názáretbe érkezik, tehát
abba a városba, ahol felnevelkedett. A szombati istentiszteleten
megragadja az alkalmat, hogy beszéljen, tanítson. A jelenlévők
csodálkoznak és csodálkozásukat kérdések formájában fejezik ki. Honnét
vette ezt? - hangzik az első kérdés, azaz honnan származik Jézus
személyiségének varázsa? A következő két kijelentés arra vonatkozik, hogy
honnan van Jézus bölcsessége, amely megnyilvánul tanításában és honnan van
csodatévő ereje? Amíg a nép esetében a csodálkozás elfogadást jelent, a
názáretiek esetében éppen az ellenkezőjéről van szó. Az ő csodálkozásuk
elutasítást, értetlenséget és hitetlenséget jelent.
Az elfogadás és az elutasítás, a hit és a hitetlenség útja áll mindazok
előtt, akik Jézussal találkoznak.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben! Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak helyes megvallásában! Sugalld szívükbe tanításod
szavát! Mert a te ajándékod, hogy elfogadtál minket Krisztusod
evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves
cselekedeteket vigyünk végbe. Akiket nekem adtál, azokat most átadom
neked, mint tieidet: kormányozd őket erős jobboddal, rejtsd el szárnyaid
árnyékában, hogy mindannyian dicsérjék és dicsőítsék nevedet, az Atyáét, a
Fiúét és a Szentlélekét.
Szent Metód imája

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160203.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 2., kedd

[Evangelium] 2016-02-02

2015. február 2. – Kedd, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

Lukács evangélista csak néhány eseményt jegyez le írásában Jézus
gyermekkorából, amelyek közül a legjelentősebb Jézus templomi bemutatása.
Negyven nappal születése után édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József
elvitték az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy mint
elsőszülött gyermeket megváltsák, és bemutassák a mózesi törvények által
előírt áldozatot. Innen ered az ünnep hivatalos elnevezése. Az eseménynél
jelent volt egy Simeon nevű férfi, aki Istent magasztaló imájában
világosságnak nevezi a gyermek Jézust. Olyan világosságnak, amely nem
csupán a választott nép, hanem a pogány nemzetek számára is világosság
lesz. Prófétai kijelentése valóban beteljesedik Jézus személyében, aki
nyilvános működése idején kijelentette magáról: „Én vagyok a világ
világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet
világossága" (Jn 8,12). Simeon és Anna prófétaasszony, aki szintén jelen
volt Jézus templomi bemutatásánál, mindazokat jelképezik, akik a megelőző
évszázadokban a világ világosságának jövetelére vártak, s akik most
Jézusban felismerhetik az igazi világosságot. A világ világosságával való
találkozás jelképeként alakult ki ezen a napon a gyertyaszentelés
szertartása, s innen származik az ünnep sajátos magyar elnevezése:
Gyertyaszentelő Boldogasszony.
Úr Jézus! Hozz örömöt és világosságot az életembe és minden ember életébe!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, Jézus Anyja és a papok anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged,
hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük
nálad, Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése
által a pap Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és
a megtört szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat,
Megváltónknak Anyja!
Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse
az atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak
papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160202.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 1., hétfő

[Evangelium] 2016-02-01

2016. február 1. – Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így
kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?"
Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust,
hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
„Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy
kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A tengeri vihar lecsendesítésének történetével Márk evangélista megnyit
művében egy olyan sorozatot, amelyben különféle csodákat mutat be. A
halálfélelmet érző apostoloktól Jézus a hitüket kéri számon. Miért féltek?
Nincs bennetek hit? - kérdezi tőlük. Számonkérése megvilágítja a következő
részekben olvasható csodák szándékát. A mi Urunk azért tesz csodákat, hogy
megmutassa apostolainak, tanítványainak és a népnek az ő isteni erejét, és
cselekedetei láttán erősödjön bennük a hit. Ez a szándék jól látszik
abból, hogy a csodaelbeszélések azonos felépítésűek. Egy szükséghelyzet
bemutatásával kezdődnek, ezt követi Jézus imája és cselekedete hatására a
gyógyulás, majd olyan mozzanat következik, amely megerősít abban, hogy
valóban csoda történt. Az ilyen történetek végül azzal záródnak, hogy az
emberek elcsodálkoznak Jézus hatalmán és erején, és elismerik, hogy emberi
képességek nem elegendőek ilyen cselekedetekhez. Nem minden esetben, de
többször megvallják hitüket Jézus iránt.
A meglepődés mellett a csodák másik hatása az öröm. Az emberek
örvendeznek, hogy Isten a csoda által megmutatta irgalmát. Az előttem álló
héten odafigyelek mindenre, ami örömet okoz, észreveszem a hétköznapi
események nyújtotta örömet, és igyekszem apró dolgokkal másoknak örömet
szerezni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az Egyházban.
Jean Vanier

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160201.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. január 31., vasárnap

[Evangelium] 2016-01-31

2016. január 31. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett
az Írás, melyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és
csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem
József fia ez?" – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Namán."
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt
a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,21-30

Elmélkedés:

Az üdvösség közvetítője
Az elmúlt vasárnap elmélkedésében már említést tettünk arról, hogy Jézus
Názáretben tartott beszédében meghirdeti az üdvösség új korszakát. A mai
evangéliumban láthatjuk, hogy éppen az Istentől jövő üdvösség, kegyelem
témája indítja el a názáretiek ellenállását. A hagyományos zsidó
elgondolás szerint Isten egyedül az ő választott népe, a zsidóság felé
nyilvánítja ki üdvözítő jóságát, ezért az egykori hallgatóság számára
hallatlan volt az a gondolat, hogy más népek is részesülhetnek az isteni
kegyelemben, ahogyan azt Jézus állítja. A mi Urunk két konkrét esetet hoz
fel az ószövetségi időkből, Illés és Elizeus próféták példáját, akiknek
személyét, élettörténetét jól ismerték a vallásos zsidók. Jézus
kijelentése szerint mindkettőjük esetében egy-egy pogány származású ember
felé nyilvánult meg Isten jósága. A kiválasztottság tudata sok szempontból
erősíti valakiben a vallásos tudatot, az Istenhez való tartozás érzését,
ugyanakkor kettős veszélyt hordoz magában. Egyrészt hamis önbizalommal
ruházza fel a választott néphez tartozó egyéneket, akik arra gondolhatnak,
hogy kiválasztottságuk elegendő az üdvösséghez. Másrészt a kiválasztottság
a kizárás, mások kizárásának gondolatát ébresztheti fel. Jézus jól látja
ezeket a veszélyeket, de ez nem téríti el attól, hogy újszerűen mutassa
meg Istent, aki minden nemzet és minden ember felé kinyilvánítja
szeretetét.
Mindannyian látjuk a világ állandó változását, s ez nem csupán történelmi
ismereteket jelent, hanem a jelen kor tapasztalatát is. Emberek milliói
kénytelenek menekülni a háborúk elől vagy kényszerülnek elhagyni
lakhelyüket, mert az emberi beavatkozások miatt élhetetlenné válik
környezetük. A világ forrong és változik, a világban élő ember pedig a
biztonságos helyet, a biztos támpontokat keresi.
Amikor az Egyház az üdvösségről, mint az emberi élet végső céljáról
beszél, akkor nem azt akarja állítani, hogy Isten az evilági
boldogtalanságért cserébe majd a túlvilágon kárpótlást ad mindenkinek. És
azt sem állítjuk, hogy az evilági boldogság érdekében nem érdemes
fáradozni, dolgozni. Talán az a legpontosabb megfogalmazás, hogy úgy kell
élnünk, úgy kell építenünk a földi hazát, hogy közben szem előtt tartjuk
személyes üdvösségünket.
A változó világban az üdvösség reménye biztos pont lehet az igazságot
keresők számára. Jézus azt hirdeti, hogy az Isten országa itt a földön már
elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében válik érthetővé számunkra
magatartása. Nem zárkózik el a bűnösöktől, hanem betér házukba, elfogadja
meghívásukat, hogy aztán elmondhassa nekik az isteni irgalomról szóló
örömhírt. Barátkozik a vámosokkal, akiket kortársai megvetettek amiatt,
hogy kiszolgálták az elnyomó római hatalmat, mert úgy gondolja, hogy az
Isten szeretetéről szóló tanítás őket is érinti, őket is megérintheti. Azt
állítja, hogy az üdvösségre feltétel nélkül minden ember meghívást kap
Istentől, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn
útját és hisz Jézusban, az Isten küldöttében és az üdvösség
közvetítőjében. Ez az újszerű tanítás, látásmód a kezdetektől fogva
csodálkozást vált ki az emberekből, amely az idő előrehaladtával
egyesekben lelkesedéssé, másokban elutasítássá formálódik, ahogyan azt a
sikertelen názáreti fellépés esete is mutatja.
Egy alkalommal ezt a kérdést tették fel Jézusnak: „Te vagy-e az eljövendő,
vagy mást várjunk?" (Mt 11,3). Ezt a kérdést azóta is felteszik azok, akik
az üdvösségre vágyakoznak. Felismerem-e Jézusban az üdvösség közvetítőjét?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézusunk, lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk arra,
hogy téged követve megvalósítsuk mindazt, amit kérsz tőlünk. Szavad
valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság, amely az örök élet felé
vezető utat mutatja meg. Te az irgalmasság gyakorlását várod tőlünk.
Boldogan és nagy lelkesedéssel indulunk az irgalmasság útján, s tudjuk,
hogy neked segítünk minden emberben. Taníts minket alázatra, hogy az
irgalmasság gyakorlását mindig szolgálatnak tekintsük!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160131.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum