2010. október 2., szombat

[Evangelium] 2010-10-02

2010. október 2. ? Szombat

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. ?Uram ? mondták Jézusnak ?, a te nevedre még a
gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.? Ő így válaszolt: ?Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben.?
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
?Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más
nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.? Jézus azután tanítványaihoz
fordult, és így szólt: ?Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.?
Lk 10,17-24

Elmélkedés:

Missziós útjuk során a tanítványok megtapasztalják, hogy milyen ereje van
a szónak és tanításnak, amelyet Mesterük rájuk bízott, s amelyet ők
hűségesen hirdettek. Örömmel számolnak be élményeikről Jézusnak és
elmesélik, hogy milyen pozitív hatást váltott ki a hirdetett szó az
emberekben. A szónak még a gonosz lelkek felett is hatalma volt.
Lelkesedésüket Jézus abba az irányba tereli, hogy az evangélium hirdetője
inkább annak örüljön, hogy igehirdető munkájáért a mennyországban fog
jutalmat kapni. Mert a hirdetett szónak ugyan valóban csodálatos hatása
van itt a földön az emberek között, de még csodálatosabb, hogy a mennybe
juthat az, aki hűségesen hirdeti a Jézustól kapott szavakat.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Teljes szívünkből kérünk, Uram, hadd harcoljunk az igazságért a lélek és a
test erejével egészen a végsőkig. Ha eljön az idő, amikor próbára teszik
hitünket ? hiszen amint az aranyat a kemencében, úgy hitünket is a
veszélyben és az üldözésben próbálják ki ?, ha kitör az üldözés, add, hogy
felkészülten találjon, hogy házunk télen ne omoljon össze, hogy
lakóhelyünket ne rombolja le a vihar, mintha csak homokra épült volna.
Add, hogy minden próbára készen nyilvánvalóvá tegyük Irántad való
szeretetünket, Isten, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. október 1., péntek

[Evangelium] 2010-10-01

2010. október 1. - Péntek

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: Jaj, neked, Korozain!
Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna
azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban
tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa
lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel?
Egészen az alvilágig fogsz süllyedni. Majd így folytatta: Aki titeket
hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig
engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.
Lk 10,13-16

Elmélkedés:

Az evangéliumok hitelesen mutatják be Jézus tanító útjának sikereit és
eredményeit, de nem hallgatnak arról sem, hogy egyes helyeken
visszautasítással találkozik. Ilyen lehetett Korozain, Betszaida vagy
Kafarnaum városa, amelyeknek a lakosai hiába látták a csodákat, mégsem
hittek. A hitetlenségnek és az elutasításnak pedig következménye lesz, az
tudniillik, hogy az utolsó ítéletkor örökre elpusztulnak a városok lakói.
Lehetőségük volt nekik is arra, hogy felismerjék Jézusban az Üdvözítőt és
megtérjenek, de ők nem ezt választották, ezért még azok a pogányok is
hamarabb juthatnak el az üdvösségre, akiknek sokkal kevesebb lehetőségük
volt. Felismerem-e Jézusban üdvösségem szerzőjét?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és mindig
is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek Téged. Nem valamiféle
földi jókra akarok szert tenni; azt kérem, amit érdemes kérnem: Tenmagadat
egyedül!
Kölni Szent Brúnó
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 30., csütörtök

[Evangelium] 2010-09-30

2010. szeptember 30. - Csütörtök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa! De ha betértek valamelyik városba, és nem
látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port
is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg:
Elérkezett hozzátok az Isten országa! Bizony, mondom nektek: Szodomának
könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.
Lk 10,1-12

Elmélkedés:

Figyelemreméltó, hogy amikor Szent Lukács evangélista a tanítványok
misszióba küldéséről ír, akkor nem a tényleges munka leírására fordít
figyelmet, hanem arra a cselekedetre, ahogyan Jézus elküldi őket. A
küldésből derül ki számunkra a misszió természete és tartalma, s csak
ebből tudunk arra következtetni, hogy miként történhetett az evangélium
hirdetése egykoron.
Jézus szavaiból kiderül, hogy az evangélium hirdetésével a béke új
korszaka jön el a földre, egy olyan idő, amelyben Isten igazsága alapozza
meg az emberi kapcsolatokat. Az evangéliumot hirdető személyek bárányként
indulnak el a világba, azaz védtelenek az ellenséges érzületű emberekkel
szemben, de mindenkor számíthatnak küldőjük segítségére. A missziónak
mindig az a célja, hogy Isten országának jelenléte megtapasztalható legyen
mindenki számára. Ezt a célt szolgálja az evangélium üzenetének a
hirdetése és a betegek gyógyítása is. Jézus felszólítása nekünk is szól,
akik megismertük őt. Kész vagyok-e továbbadni másoknak szeretetét?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem!
Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam
igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a Téged
kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak
legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 29., szerda

[Evangelium] 2010-09-29

2010. szeptember 29. - Szerda, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael
főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így
szólt: Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség. Nátánáel
megkérdezte: Honnan ismersz engem? Jézus így felelt: Még mielőtt Fülöp
hívott volna, láttalak a fügefa alatt. Nátánáel erre elismerte: Rabbi, te
vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya. Jézus így szólt: Azért hiszel,
mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni
ennél. Majd így folytatta: Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok,
hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia
felett.
Jn 1,47-51

Elmélkedés:

Nátánáelről, egy igaz zsidó emberről olvashatunk az evangéliumban, aki nem
elutasítóan viselkedik Jézussal szemben, mint a többi írástudó vagy a nép
vallási vezetői, de nem is annak lehetőségét keresi, hogy miként köthetne
bele Jézus szavaiba, hanem a megismerés szándékával közeledik. A
találkozáskor megvallja, hogy Jézus az Isten Fia és Izrael királya. Jézus
ígérete szerint még ennél nagyobb dolgokat is meg fog tapasztalni
életében. Jézus ezután mondott szavaiból kiderül, hogy valószínűleg
halálára gondolhatott, hiszen mindkettő, tehát az Isten Fia és az Izrael
királya kifejezés is a szenvedéstörténetben tér vissza. Jézust azért ítéli
halálra a főtanács, mert Isten Fiának nevezte magát, s a keresztre a
?zsidók királya? feliratot íratja Pilátus. A Golgota keresztje előtt
kezdődik Krisztus követésünk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában. Sugalld szívükbe tanításod szavát!
Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának
hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket
vigyünk végbe.
Szent Metód
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 28., kedd

[Evangelium] 2010-09-28

2010. szeptember 28. - Kedd

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van
bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem
hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56

Elmélkedés:

Vajon komolyan gondolta Jakab és János, hogy ha lehívják az égből a
villámot, akkor az lejön és elpusztítja a városlakókat? Vagy talán Jézus
segítségére számítottak a rettenetes büntetés végrehajtásában? Vajon
tudták, hogy mit akarnak tenni? Kitől tanulták ezt? Mesterüktől? Ismét egy
példa arra, hogy az apostolok gondolkodása, annak ellenére, hogy már
hosszabb ideje vannak Jézussal, egészen más, mint mesterüké. Talán
védhetnénk Jakabot és Jánost azzal, hogy hirtelen felindulásból kívánják a
szamaritánusok pusztulását, de ez sem szolgálna mentségükre.
Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az a mérvadó, hogy a többitől
elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen, hanem, hogy milyen lelkület van
bennünk. Mi az alapvető szándékunk, irányultságunk, amely a cselekedeteink
sorozatát meghatározza. Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is,
azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk. Te taníts minket
szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő
testvéreink javára.
Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden
javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják
el.
Boldog Charles de Foucauld
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 27., hétfő

[Evangelium] 2010-09-27

2010. szeptember 27. - Hétfő

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb
közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket,
maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a
gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a
legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged
velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs
ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50

Elmélkedés:

A gyerekesen civakodó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít példaképül.
Természetesen nem azért, hogy tovább folytassák gyerekes magatartásukat,
hanem azért, hogy ne a nagyságra törekedjenek. Isten országában ugyanis
nem azok a szempontok érvényesülnek, amelyek meghatározzák ennek a
világnak a rendjét. Itt sokan a hatalomra, az uralkodásra, a tekintélyre
vagy a másokkal szembeni nagyságra törekszenek. Isten országában viszont
az számít nagynak, aki tud alázatos lenni és képes mások szolgálatára.
Lukács evangélista egészen megrázóan mutatja be, hogy a tanítványok
mennyire félreértik Jézus küldetését. Miután szenvedéséről és haláláról
beszél Jézus, amely küldetésének lesz a beteljesedése, a tanítványok
egyéni hatalomvágyukkal vannak elfoglalva. Csak sokkal később fogják
megérteni, hogy az ő útjuk is ugyanaz lesz, mint Jézusé. Az apostolok is a
gyermekek kiszolgáltatottságát élik majd át, amikor Jézust követik
vértanúhalálukban.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és áldom
egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám küldtél vagy
megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és csodálatra méltó.
Szent akaratod történik mindenben és minden által, bármennyire lázadozzék
is ellene természetem. Legyen áldott és imádott isteni végzésed
mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes szívemből hiszem, Uram,
hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést, sőt, sokkal többet is
megérdemlek bűneimért. Azért ezt a megpróbáltatást szívemből vállalom a te
dicsőségedre, igazságod kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére,
szenvedésed iránti tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.
Eudes Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 26., vasárnap

[Evangelium] 2010-09-26

2010. szeptember 26. ? Évközi 26. vasárnap

Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap
dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is
meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett,
meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám,
Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva
hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam ? felelte Ábrahám ?, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt
életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt
vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám ? kiáltotta újra ?, küldd el őt atyai házunkba,
ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide
jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak
közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a
halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Se szegénységet, se gazdagságot
A tengerparton a csónakja árnyékában békésen szunyókáló halászt egy
turista fényképezőgépének kattogása zavarja meg, s ébreszti fel álmából.
Így kezdődik Heinrich Böll Nobel-díjas (1972.) német író egyik novellája.
A történet azzal folytatódik, hogy a turista arra akarja rávenni a
halászt, hogy ne pihenjen, hanem menjen ki a tengerre halászni. A
halászembernek viszont esze ágában sincs hajóba szállni, mert
fantasztikusan érzi magát, sőt, soha életében nem érezte ennyire jól
magát, mint ezen a napon. Az elszomorodó turistának végül elárulja, hogy
azért nem megy ki a tengerre, mert aznap már egyszer kiment, és annyi
homárt és rákot fogott, hogy még a következő két napban sem kell kimennie
halászni. A turista ekkor előadja neki nagyszerű ötletét. Ha a halász
naponta kétszer, háromszor vagy még többször tengerre szállna, akkor
sokkal több homárt és rákot tudna fogni. Ha naponta többször halászna,
rövid idő után már motoros bárkája lehetne, aztán több hajót is
vásárolhatna és alkalmazottai lennének. Néhány év múlva már saját
halfeldolgozó üzeme lehetne és a világ minden részére szállíthatna a
tengeri finomságokból. És akkor majd ?, de itt elakadta turista. És akkor
mi lenne? - kérdezett vissza a halász. Hát akkor nem kellene dolgoznia és
nyugodtan pihenhetne a tengerparton, békésen szunyókálva. A halász csak
ennyit válaszolt a nagyszerű ötletre: Én most is ezt teszem. Békésen
szunyókálok és nézem a tenger hullámait.

A történet kapcsán több kérdés is eszünkbe juthat. Érdemes azért halálra
dolgoznunk magunkat, hogy a végén ne kelljen dolgoznunk? Azért dolgozzunk
éjt nappallá téve, hogy pihenhessünk majd egyszer? Pihenni e nélkül is
tudunk. Hiába leszünk egyre gazdagabbak, úgysem élvezhetjük jobban az
életet, mint a szegények, s nem leszünk náluk boldogabbak. Van valami
értelme a gazdagodásnak?

A mai evangélium példabeszédében Jézus a végletekig kisarkítja a gazdag és
szegény élethelyzetének különbségét. A különbségek egészen nyilvánvalóak
az egykori hallgatók és a mi számunkra is. A gazdag nagy házban, palotában
lakik, a szegény pedig az épületen kívül, annak kapuja előtt él. A gazdag
a legdrágább ruhákba öltözött, a koldusnak csak szegényes rongyai voltak.
A gazdag az asztalra kerülő bőséges ételekből ehetett, a koldus még az
asztalról a földre hulló maradékból sem kapott. Az evilágban
megtapasztalható különbségek a túlvilágon is folytatódnak, ezt jelképezi a
nagy szakadék, csak itt megfordul az élethelyzet. A dúsgazdag, aki a
földön bővelkedett, most szenved, a koldus pedig, aki a földön szegény
volt, a mennyország boldogságát élvezi, és aki megvetett volt a földön, a
túlvilágon a legnagyobb megtiszteltetésben részesül. Utolsóként említsünk
meg még egy jelentős különbséget a két személy között. A gazdag nincs név
szerint megnevezve a történetben, a szegényről viszont kiderül, hogy
Lázárnak hívják. A beszédes héber név jelentése: Isten segít. A szegény,
akire rá sem tekint a gazdag, Isten segítségére mindenkor számíthat.

Helytelen volna azt a következtetést levonni a történetből, hogy a gazdag
önmagában a gazdagsága miatt került a gyötrelmek helyére. Valójában az
Istent és az embereket semmibe vevő életmódja okozta sorsát. A gazdagság
önmagában nem elítélendő, hiszen vagyonát bárki felhasználhatja mások
megsegítésére, a nélkülözők támogatására, tehát olyan dolgokra, amelyek
biztosíthatják számára a mennybe jutást. Illetve nem önmagában a
szegénység, a nincstelenség volt Isten előtt értékes, hanem a nyomor
türelmes elviselése és a szegény Istenbe vetett bizalma. Melyikre
vágyakozzunk inkább? A szegénységre vagy a gazdagságra? A Példabeszédek
könyvének tanítása megadja erre a választ: Se szegénységet, se gazdagságot
ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne
tagadjalak. El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem
nevét!

Befejezésül még egy gondolatot szeretnék mondani, amely rávilágít arra,
hogy sosem az számít, hogy gazdag vagy szegény életkörülmények között
élünk. Teljesen mindegy, hogy egy beteg ember egyszerű faágyban vagy
aranyágyban fekszik, hiszen betegsége mindkettőben egyaránt gyötri. Az a
fontos, hogy mi él a lelkében. Az egyikben is és a másikban is tud lázadni
Isten ellen a szenvedés miatt, ugyanakkor bármilyen ágyban el tudja
fogadni a szenvedést türelemmel. Ehhez hasonlóan nem a lényeges, hogy
szegénységben vagy gazdagságban élünk, hanem az, hogy milyen lelkület él
bennünk. Ami nyomasztóvá, elviselhetetlenné teszi számunkra a
szegénységet, ugyanaz a gazdagságot is nyomasztóvá és elviselhetetlenné
teszi számunkra. Ha beteg a lelkünk, akkor bármelyik élethelyzetben
boldogtalanok leszünk. Ha viszont tiszta a szívünk és nyugodt a
lelkiismeretünk, akkor boldogságra találunk életünkben.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, add meg nekem, hogy mindig elégedett legyek azzal, amit te
adsz nekem, s adományaidban felfedezzem az életemet boldogító kegyelmet.
Segíts nekem, hogy ne a földi kincsek felé fordítsam szívemet, hanem
egyedül feléd, aki tudod, mire van szükségem az örök élethez. Nyisd meg
szememet, hogy észrevegyem a körülöttem élő nélkülözőket és szegényeket,
hogy önzetlenül, szeretettel segítsem őket. Köszönöm Jézusom, hogy megóvsz
engem attól, hogy a földi gazdagság miatt megtagadjam szereteted és
szegénység sem kényszerít tisztességtelen vagy becstelen cselekedetre.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum