2013. július 6., szombat

[Evangelium] 2013-07-06

2013. július 6. – Szombat

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: „Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz
régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így
kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad."
Mt 9,14-17

Elmélkedés:

Böjt, násznép, vőlegény, új és régi szövet, bor és borostömlő – csak
kapkodjuk a fejünket a mai evangéliumot olvasva. Miről is van itt szó?
Miről beszél Jézus valójában? Látnunk kell, hogy az evangélisták jó néhány
évvel, évtizeddel a Jézus-esemény után írták meg művüket. Az írásos
lejegyzést megelőzően Krisztus élete és tanítása a szóbeli igehirdetés
által terjedt, illetve maradt fenn. Máté evangélista e szóbeli
igehirdetésben szereplő olyan mondásokat fűz egybe, amelyek közös alapja a
mondások tartalma. Ennek fényében már letisztul számunkra a mondanivaló.
Jézus két időszakról beszél. Először arról az időről, amikor itt van a
világban, együtt van tanítványaival, másodszor arról az időszakról, amikor
már eltávozott körükből, visszatért a mennybe, ahonnan jött. Az elsőben a
tanítványokat nem a böjtölés vagy a szomorkodás jellemzi, hanem az
együttlét öröme. Úgy örülnek Jézus jelenlétének, ahogyan egy násznép
örvendezik két fiatal házasságkötésekor. Jézus távozásával új időszak
kezdődik. A tanítványok és követőik számára ez a próbatétel ideje. Ekkor
derül ki, hogy ki tart ki a hitben, kinek mennyire erős a Jézussal való
kapcsolata. Ebben az időszakban új lelkületre van szüksége a
tanítványoknak ahhoz, hogy megőrizzék hitüket. A megújulás nem
külsőségeket jelent, hanem a belső odaadottságot az Úrnak. Ez a korszak
már felkészülés Jézus második eljövetelére. Boldogok vagyunk, ha hittel
várjuk ezt az eljövetelt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130706.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 5., péntek

[Evangelium] 2013-07-05

2013. július 5. – Péntek

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a
vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az felállt és követte őt.
Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és
bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így
válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és
nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a
bűnösöket."
Mt 9,9-13

Elmélkedés:

Két jelenetet kapcsol össze a mai evangélium. Először Máté meghívásának
történetét olvassuk, majd pedig Máté vendégül látja Jézust, s ennek során
vámosokkal és bűnösökkel együtt étkezik, ami egy zsidó ember számára nem
volt megengedett. Maga az érintett, Máté evangélista illeszti közvetlenül
egymás mellé ezt a két jelenetet, de minden bizonnyal nem ugyanazon a
napon történt e két esemény, miként erre a szöveg is utal.
Máté megszólításakor talán még Jézus tanítványai is elcsodálkoztak azon,
hogy Mesterük egy mindenki által megvetett, az elnyomó római hatalmat
kiszolgáló vámost hív meg követésére. A meghívás éppen azt bizonyítja,
hogy Jézus senkit sem zár ki barátságából, senkitől nem tagadja meg
szeretetét. Mindenkiben, még az emberek számára bűnösnek számító
emberekben is meglátja a jót, a jó szándékot és megadja a lehetőséget a
javulásra. Engem is meghív. Nekem is felkínálja a megtérés lehetőségét.
Hozzám is szeretne betérni. Nekem is kész megbocsátani. Irgalmát,
megbocsátó szeretetét én is megérezhetem.
Talán furcsának és hihetetlennek tűnik, hogy Máté, a vámos azonnal
engedelmeskedik Jézusnak, nem gondolkozik, nem mérlegel, hanem rögtön
indul Jézussal. Ha hallom Jézus hívását, ha hozzám lép és megszólít, miért
késlekednék? Miért ne hozhatnék gyors és határozott döntést? Miért ne
indulnék azonnal?
A részlet második jelenete, az étkezés Máté házában, az Úr küldetésének
célját tárja fel. Küldetése mindenkihez szól. Az üdvösséget és a
megváltást minden ember számára elhozza, s abból egyetlen ember sincs
kizárva. Még a bűnösök sem, hiszen éppen nekik van a legnagyobb szükségük
a megváltásra és a megtérésre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130705.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 4., csütörtök

[Evangelium] 2013-07-04

2013. július 4. – Csütörtök

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába,
Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára
Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!"
Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik." Jézus
belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat
szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy
ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának
hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!" A bénához fordulva
folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!" Az ember fölkelt és
hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték
Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Mt 9,1-8

Elmélkedés:

A kafarnaumi béna meggyógyítása alkalmával Jézus a bűnök megbocsátásáról
beszél. Az általa végzett gyógyítások minden esetben megszabadulást
jelentenek valamilyen testi bajból vagy a lelket fogva tartó gonosz
lélektől. A mi Urunk nem csupán a testet szeretné gyógyítani, hanem az
emberek lelkét is. A lélek betegsége pedig a bűn. E kettőt, azaz a test és
a lélek gyógyítását kapcsolja össze a béna esetében. Az ott tartózkodó
írástudók okoskodását az váltja ki, hogy a bűnök megbocsátására egyedül
Istennek van hatalma. Ők azt gondolják Jézusról, hogy ember, ezért nem
várnak jelen esetben sem többet, mint hogy gyógyulást ajándékoz a bénának,
bár valójában azt sem értik, hogy ez miként lehetséges, milyen hatalommal
teszi ezt Jézus. Könnyebb nekik elfogadni azt, hogy egy rendkívüli
képességekkel rendelkező gyógyítóval állnak szemben, mint azt, hogy Jézus
valóban Isten, akinek hatalma van megbocsátani az emberek bűneit.
Két tanulságot fogalmazzunk meg az eset kapcsán. Először is azt, hogy a
Jézusban és a bűnök bocsánatában hívő ember csodaként tapasztalhatja meg
az isteni irgalmasságot. Új élet kezdetét jelenti, amikor vétkeinket
eltörli Isten. A másik tanulság pedig az lehet, hogy minden csodához
szükséges a hit. Az evangélista azt írja, hogy Jézus a beteg segítőinek
hitét látva fordul a gyógyítandó emberhez. A segítőket a hit vezette
abban, hogy Jézushoz, a gyógyítóhoz vigyék társukat. Hittek abban, hogy ő
vissza tudja adni a bénának a járás képességét. Hittek abban, hogy egyedül
Jézus az, aki tud segíteni rajta. Engem milyen cselekedetre indít a hit?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130704.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 3., szerda

[Evangelium] 2013-07-03

2013. július 3. – Szerda, Szent Tamás apostol

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén
Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok
elmondták neki: „Láttuk az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén
a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
Jn 20,24-29

Elmélkedés:

Szent Tamás apostolt ünnepeljük a mai napon, aki az evangélium szerint
hitetlenkedve, kételkedve fogadta apostoltársai szavait arról, hogy
távollétében megjelent nekik az Úr. Tamás ezt mondta: „Hacsak nem látom
kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!" (Jn 20,25). Ha már egyszer
is kételkedtünk valamiben, vagy ha egyszer is megingott bennünk a hit,
akkor megértjük Tamás szavait. Ő bizonyosságot szeretne. Nem csak mások
vallomása alapján szeretne hinni, hanem a személyes találkozásra szeretné
alapozni hitét.
Nyolc nappal később a Feltámadottal való személyes találkozás oszlatja el
kételyeit s jut el a hitre. Mi történt valójában Tamással? Mi eredményezte
benne ezt a gyökeres változást? Mitől lett e hitetlenkedő ember egyszer
csak hívővé? Apostoltársainak tanúságtétele egyáltalán nem volt meggyőző
számára. A nyolc napig tartó gondolkozás, értelmi tűnődés szintén nem
hozott eredményt, hanem talán csak növelte hitetlenkedését. Az esemény
leírásából világosan kitűnik, hogy egyedül a feltámadt Krisztus személyes
jelenléte, a vele való közvetlen találkozás rombolja le Tamásban a
hitetlenséget. A találkozás pillanatában Tamás ezt mondja: „Én Uram, én
Istenem" (Jn 20,28). Ez az ő hitvallása. Egy olyan embernek a hitvallása,
aki korábban kételkedett. Egy olyan ember hitvallása, aki a hitetlenségből
eljutott a hitre.
A hit útján járunk. Néha nekiiramodunk lelkesen, néha csak bukdácsolunk.
Mindennapi imáinkban érdemes Jézushoz fordulnunk: Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!
Az evangélium végén Jézus szava nem csak Tamásnak, hanem minden kor
kételkedőinek is szól: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" (Jn
20,29).
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben
a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol
szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár
csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
követlek, Uram!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130703.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 2., kedd

[Evangelium] 2013-07-02

2013. július 2. – Kedd, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós
Boldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Erzsébet a következő szavakkal köszönti Szűz Máriát: „Boldog, aki hitt
annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" (Lk 1,45). Mi más
lehetne idén, a Hit évében e mai Mária-ünnep elmélkedésének témája, mint
az ő hite?
Mária, a fiatal názáreti leány meglepődött és csodálkozott az angyali
üdvözletkor Jézus születésének hírén, mégis hitte, hogy Istennél semmi sem
lehetetlen, még az sem, ami az ember számára elképzelhetetlen és
érthetetlen. Hogyan születhetne neki gyermeke? Isten különleges
kegyelmének köszönhetően! Hogyan lehetséges, hogy emberként Isten Anyja
legyen? Isten kegyelmének köszönhetően! Csak hinni kell Istenben. És Mária
hitt Isten üzenetének, még annak ellenére is, hogy nem értette a hozzá
intézett szavakat és elképzelni sem tudta, hogy miként fognak azok
megvalósulni. Jézus édesanyjának életében megcsodálhatjuk, hogy milyen
csodákat eredményez a hit. Akár velünk is nagy dolgokat tud tenni Isten,
ha Mária példája szerint egészen neki adjuk életünket. Szeretném-e hogy a
hit boldoggá tegye életemet?
Egy másik mozzanatra is érdemes odafigyelnünk a mai napon. Erzsébetnél
tett látogatása alkalmával Mária csodálatos imával ad hálát az egész
emberiség nevében Istennek a megváltásért. Imája egyben az első
nyilvánosan tett hitvallás Jézusról, aki Megváltóként és Üdvözítőként
érkezik a világba.
A hit értelmünk és akaratunk meghajlása Isten előtt. A hit Isten
akaratának és titkainak elfogadása. Mária beleegyezése Isten szándékaiba
ennek az értelmi és akarati beleegyezésnek a kifejezése. A hit alázat
Isten előtt és életünk felajánlása neki. Mária a legnagyobb alázattal
vállalta, hogy a Megváltó anyja lesz. A hit boldogságot jelent az
embernek. Máriát a hit tette boldoggá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130702.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. július 1., hétfő

[Evangelium] 2013-07-01

2013. július 1. – Hétfő

Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak,
hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: Mester, követlek
téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég
madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét."
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb
elmenjek és eltemessem apámat." Jézus azonban így válaszolt: „Kövess
engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!"
Mt 8,18-22

Elmélkedés:

A rövid evangéliumi történet két névtelen személy Jézussal való
találkozását írja le. Mindketten lelkesnek, elszántnak tűnnek, akik
tudják, tudni vélik, hogy mit jelent majd számukra, ha Jézus tanítványai
lesznek. Először egy írástudó lép Jézushoz: „Mester, követlek téged,
bárhová mégy" (Mt 8,19). Jézus kissé lehűti buzgóságát. Tudod te
egyáltalán, hogy hová megyek? Tisztában vagy azzal, hogy állandóan úton
vagyok tanítványaimmal, s néha azt sem tudjuk, hogy hol fogunk aludni?
Tudod te, hogy mit jelent valójában a tanítványi élet?
Aztán egy másik személy lép hozzá, de ő késlekedne. Csak evilági teendői
után indulna. De Jézus nem vár és kijelenti, hogy ha jönni akar, akkor
induljon azonnal. Ezt tették korábban azok is, akiket elszólított a
halászat mellől, hogy követői legyenek.
Talán bennünket is elfog néha a lelkesedés. Aztán gyorsan nagy
elhatározásokat és fogadalmakat teszünk. Szívesen nekivágunk nagy
lendülettel és fáradhatatlan erővel egy új útnak. De mégis valami
megfékezi lendületünket, egy titokzatos erő visszatart, akadályoz
bennünket. Egészen kis dolgok zúzzák porrá számításainkat. Mi hiányzik
tehát? Talán a kitartás?
Jézus Krisztus követéséhez nem elegendő a jó szándék. Nem elég, ha
szavakkal kifejezzük készségünket. Azt kéri tőlünk, hogy egész életünkre
kötelezzük el magunkat mellette, és mindenben vállaljuk az ő sorsát. Fel
kell ismernem azokat az akadályokat, amelyek meghiúsítják, hogy egészen
Jézusért éljek!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm néked, Uram, hogy ma reggel is békére ébredhettem. Köszönöm az
életet, hogy fájdalmak és betegségek nélkül, szabadon lélegezhetek,
élhetek. Köszönöm, hogy őszinte szívvel szólhatok Hozzád, hogy
meghallgatod szavaimat!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130701.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 30., vasárnap

[Evangelium] 2013-06-30

2013. június 30. – Évközi 13. vasárnap

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová
mégy." Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke,
de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,51-62

Elmélkedés:

Jézus nyomában
Egy szerzetes a következőket vallja az Isten keresés lehetőségeiről:
Valójában két úton juthatunk el Istenhez, az Istenben való hithez. Az
egyik, hogy észreveszem a létezés csodáját, azt hogy élek, s életemet
Istennek köszönhetem. A másik úton észreveszem a szeretetet, mint Isten
hozzám való viszonyát. E két út eggyé válik, ha Krisztus követésére
vállalkozom. Ő életre és szeretetre hív.
A mai vasárnap evangéliuma azzal kezdődik, hogy Jézus elutasítást
tapasztal a szamaritánusok részéről. A történeti háttér, azaz annak
ismerete, hogy a szamaritánusok évszázadok óta ellenségesek voltak a
zsidókkal szemben, csak részben ad magyarázatot viselkedésükre. Nem csak
arról van itt szó, hogy Jézussal, a Jeruzsálembe tartó zsidó zarándokkal
viselkednek barátságtalanul, hanem arról, hogy Jézust, a Messiást
utasítják el. Ellenséges magatartásuk az apostolok szerint büntetést
érdemelne Isten részéről, de Jézustól távol áll a bosszúálló lelkület, és
emlékezteti őket, hogy a rosszindulat méltatlan az ő tanítványaihoz.
E rövid jelenet után három találkozásról számol be Lukács evangélista. Két
személy önként, saját elhatározásból jelentkezik, hogy Jézus tanítványa
legyen, egyet pedig Jézus hív követésére. A három találkozás más-más
oldalról világít rá a tanítványi lelkületre. Nézzük egyenként e
találkozásokat! Először egy nagyon magabiztosnak tűnő ember lép Jézushoz.
Ezt mondja neki: „Követlek, bárhová mégy" (Lk 9,57). Határozottsága arról
árulkodik, hogy elszánt, s úgy gondolja, hogy tisztában van azzal, mi
mindennel jár a tanítványi élet. Jézus figyelmeztetése csillapítja kezdeti
lelkesedését: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania" (Lk 9,58). Azt gondolnánk, hogy
Jézus olyat kér tőle, ami egy embertől nem elvárható, még olyan személytől
sem, akiben a jószándék mellett megvan az elszántság is. Mert Jézus tőle
is csak annyit kér, amit neki is el kell viselnie. A jelentkezőnek csak
annyit ígér, hogy sorsa, élete ugyanolyan lesz, mint az övé. Ha neki, a
Mesternek nélkülözésben lesz része, akkor tanítványainak is ezt kell
elfogadniuk.
A második találkozásnál Jézus szólít meg valakit és arra kéri, hogy legyen
a követője. Egy új életre hívja őt. De mintha ez az ember nem volna
felkészülve a követésre. Váratlanul éri a meghívás, régi életének
feladataira, kötelességeire gondol, amelyek megakadályozhatják őt abban,
hogy elinduljon az új élet útján.
Harmadikként ismét egy önként jelentkező áll Jézus elé, aki ugyan kifejezi
szándékát, hogy Jézus tanítványa szeretne lenni, de késlekedne. Előbb el
szeretne búcsúzni családjától, s csak aztán indulna. Ezt mondja: „Uram,
követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól" (Lk
9,61). Válaszában Jézus figyelmezteti, hogy aki követésére vállalkozik,
annak csak előre, az elérendő cél felé szabad néznie.
Lukács evangélista nem jegyzi le, miként döntöttek. Talán azzal a
szándékkal hagyja nyitva a történetet, hogy az olvasó döntsön. Érdemes a
három személy valamelyikének helyébe képzelni magamat. Kész vagyok-e
határozottan indulni Jézus nyomában? Készen állok-e, hogy azonnal,
késlekedés nélkül kövessem? Kész vagyok-e Jézusnak adni egész életem?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül
induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz ez út
számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet
felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem
akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy
vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom
boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy
hűséges tanítványod és követőd legyek! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a
hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130630.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum