2010. szeptember 18., szombat

[Evangelium] 2010-09-18

2010. szeptember 18. - Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: ?Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott.? E szavak után Jézus felkiáltott: ?Akinek
füle van, hallja meg!?
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: ?Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban.?
Lk 8,4-15

Elmélkedés:

A magvetőről szóló jézusi példabeszéd az isteni tanítás hallgatásának
különböző módjairól szól. A magvetés tevékenységének leírása meglehetősen
pesszimistán kezdődik, hiszen nagyon jelentős mennyiségű mag hull az
útszélre, a köves talajra vagy a tövisek közé. Ha ilyen sok mag veszik
kárba, akkor igazán nem várható jó termés. A példabeszéd végére viszont
éppen ennek az ellenkezője történik, hiszen százszoros termést hoznak a jó
földbe hullott magok. Ez egyértelműen az isteni tevékenységnek, illetve
közreműködésnek köszönhető. A gyenge termést ígérő, rosszul sikerült
magvetés ellenére is bőséges a termés.
Talán éppen ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy az evangélium hirdetését
végezzük. Ha igehirdetésünk emberi gyengeségünk miatt nem sikerül a
legfényesebben, nincs okunk félelemre, hiszen ha kötelességünket
teljesítettük, akkor számíthatunk az isteni közreműködésre, amely
biztosítani fogja, hogy munkánk végül is eredményes legyen.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, lelkem Pásztora, vedd el tőlem minden bűnömet kereszted és
szereteted erejében! Tiéd akarok lenni! Gyönge vagyok és a bűn sokszor
fogva tart, de szeretném őszinte szívvel és teljes erőmből ismét
megkísérelni, hogy mindennel szakítsak, ami Tőled távol tart.
Életem egyetlen Pásztora, segíts ebben!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 17., péntek

[Evangelium] 2010-09-17

2010. szeptember 17. - Péntek

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és
hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony,
akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:
Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes
intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik
vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 8,1-3

Elmélkedés:

Nem csak az ószövetségben, de még az újszövetségben is számtalan jele van
annak, hogy a bibliai korban a nők másodrangúak voltak a férfiakkal
szemben. Jézus nőkkel szemben tanúsított viselkedése azonban eltér a
megszokottól. Már a is meglepő lehetett kortársai számára, hogy szóba állt
nőkkel. A nők iránti tiszteletét és védelmét mutatja, hogy nem hajlandó
elítélni a házasságtörő asszonyt, nehogy halálra kövezzék. Szívesen
fogadja Márta szolgálatát, de azt is természetesnek tartja, hogy Mária
inkább a tanítását hallgatja lábainál ülve. A mai evangélium szerint útja
során is több asszony kíséri, akiknek a gondoskodó szeretetét szintén
örömmel fogadja. Később az asszonyok tartanak ki legtovább a kereszt
alatt, s a feltámadásnak is ők lesznek az első tanúi. Sok mindenben
példaképeink ezek az asszonyok.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Viselnem kell a keresztet, ha együtt akarok lenni Krisztussal
dicsőségében! Gondolni akarok az utolsó dolgokra. A mindig közeli halált
és Krisztus szenvedéseit nem felejtem el. Jótéteményeiért szüntelen hálát
adok. A javak, barátok, szabadság, élet elvesztése miatt nem bánkódom,
hogy elnyerjem Krisztust.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 16., csütörtök

[Evangelium] 2010-09-16

2010. szeptember 16. - Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki
és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő. Jézus akkor hozzá fordult:
Simon, mondanék neked valamit. Az így válaszolt: Mester, beszélj! Egy
hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a
másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását
mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban? Úgy gondolom az, akinek többet
engedett el ? felelte Simon. Helyesen ítéltél ? válaszolta Jézus. Majd az
asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: Látod ezt az asszonyt? Betértem
házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a
lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül
csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet
olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne
bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az
kevésbé szeret. Aztán így szólt az asszonyhoz: Bocsánatot nyertek bűneid.
Menj békével!
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Szent Lukács, az irgalmasság evangéliumának szerzője nagy figyelmet
szentel annak, hogy írásában bemutassa a bűnösöknek megbocsátó Jézust. A
farizeus házában történtekből kiderül, hogy a bűnös asszony keresi a
bűnbocsánat ajándékát. Azért megy Jézushoz, hogy kifejezze iránta
szeretetét. Szeretetének jutalmaként a legnagyobb isteni ajándékot nyeri
el, bűnei bocsánatot nyernek. A zsidó vallási törvények szerint nem volt
szabad érintkezni nyilvános bűnösökkel. Jézus átlépi ezt a törvényi
határt, hogy a bűnbánattal hozzá közeledőnek megbocsáthasson. Küldetése
többek között éppen az ilyen bűnösökhöz szól, hogy megajándékozza őket a
lélek szabadságával. Ha bűnbánattal közeledek Jézushoz, nála irgalomra
lelek.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, nem az evilági országért kérünk téged, amely
mulandó és ideiglenes, hanem azért az Országért imádkozunk hozzád, amely
örökké tart, amelyben nem lehet hiány és gyöngeség, ahol a szép angyalok
színről színre jutnak és dicsérnek téged.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 15., szerda

[Evangelium] 2010-09-15

2010. szeptember 15. - Szerda, A Fájdalmas Szűzanya

Nagypénteken: Jézus keresztje mellett ott állt anyja, valamint anyjának
nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Amikor Jézus
látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt
anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután a tanítványhoz szólt: Íme, a te
anyád! Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jn 19,25-27

Elmélkedés:

Asszony, íme, a te fiad! ? mondja édesanyjának, Szűz Máriának a kereszten
függő Jézus Jánosra mutatva. Majd a szeretett tanítványhoz szólt: Íme, a
te anyád! A keresztény hagyomány néha Jézus édesanyjáról való
kegyeletteljes gondoskodásának, máskor Mária lelki anyaságának értelmezte
ezeket a szavakat, amelyek ugyanakkor azt is magukba foglalják, hogy Mária
minden hívőnek és az Egyháznak is édesanyja.
Ma, a fájdalmas Szűzanya emléknapján, amikor a számtalan lelki gyötrelmet
elviselő Máriáról elmélkedünk, akkor arra is gondoljunk, hogy mennyire
erős és állhatatos asszony volt ő, aki hittel és szeretetben nézi végig
Fia szenvedését, s akinek hívő odaadása követendő példa számunkra.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mária, Jézus anyja, légy mindnyájunknak édesanyja, hogy mi is
tisztaszívűek legyünk, miként te voltál, hogy szeressük Jézust, ahogyan te
szeretted őt, hogy a legszegényebbek szolgálatára legyünk, ahogy te
tetted, hiszen mindannyian Isten szegényei vagyunk!
Boldog Kalkuttai Teréz anya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 14., kedd

[Evangelium] 2010-09-14

2010. szeptember 14. - Kedd, A Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés:

Isten azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ ?
olvassuk ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az evangéliumban.
Szent Pál tanítása szerint az az igazi bölcsesség, amikor az ember a
Keresztben felismeri az üdvösség eszközét és nem akar másról tudni, csak a
megfeszített Jézus Krisztusról. Erre a bölcsességre szeretnénk mi is
eljutni Krisztus Keresztje előtti mindennapi imáinkban, hogy szívünkbe
fogadjuk a Kereszt titkát. Krisztus tanítványaiként keresztünket felvéve
kell követnünk Őt. A kereszt Krisztushoz tartozásunk, szenvedésünk és
önmagunk számára való halálunk jele, de ugyanakkor a megdicsőülés jelévé
is válik majd számunkra a feltámadásunkkor.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.
Boldog Kalkuttai Teréz anya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 13., hétfő

[Evangelium] 2010-09-13

2010. szeptember 13. - Hétfő

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott
betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A
szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: Megérdemli, hogy
megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette
nekünk.
Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados
eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj! Nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak
arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a
szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak
katonák. S ha azt mondom az egyiknek: Menj! - akkor elmegy, ha a másiknak
meg azt mondom: Jöjj ide! - akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok:
Tedd meg ezt! - akkor megteszi.
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt
követő tömegnek: Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.
Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
Lk 7,1-10

Elmélkedés:

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj - mondja a pogány százados
Jézusnak. A katonatiszt tehát önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel szemben
a zsidó elöljárók méltónak tartják arra, hogy Jézus meggyógyítsa a
szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát is ő
építtette.
Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát, s ez azt
bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a jócselekedetet. De
Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a
zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével,
hogy hisz Jézusban és Jézus halált legyőző isteni hatalmában. Engem mi
tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Add Istenem, hogy szeressük egymást!
Add, hogy minden embert szeressünk,
még ellenségeinket is;
nem azért, mivel testvéreink,
hanem hogy azok legyenek!
Add, hogy mindig égjen bennünk
ez a testvéri szeretet,
a testvér mint olyan iránt,
és az ellenség iránt,
hogy a szeretettől testvér legyen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. szeptember 12., vasárnap

[Evangelium] 2010-09-12

2010. szeptember 12. - Évközi 24. vasárnap

Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: Ez
szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: Ha közületek valakinek
száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem
találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek, mert megtaláltam
elveszett juhomat. Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben
egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége
megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy
drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e
gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg
a szomszédasszonyokat, és azt mondja: Örüljetek velem, mert megtaláltam
elveszett drachmámat. Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így
örülnek majd egy megtérő bűnösnek.
Lk 15,1-10

Elmélkedés:

Isten keres engem
Sok évvel ezelőtt, emlékeim szerint még első lelkipásztori helyemen
történt, hogy a hittanórán éppen az elveszett bárány történetét tanultuk.
S mint máskor is, egy kis játékkal próbáltuk beleélni magunkat nem az
elveszett bárány, hanem a kereső pásztor helyzetébe. Akkoriban volt egy
kulcstartóm, amely egy plüss bárányka volt. Levettem róla a kulcsokat, s
miközben az egyik gyermek kiment az osztályteremből, egy másik elrejtette
a báránykát. Aztán kezdődhetett is az elveszett bárány keresése. Nagy
mulatság volt a hittanosok számára. A csoport egyik legjobb tanulója egy
kislány volt, akit szokásomnak megfelelően most is csak Eszternek nevezek.
Ő csak úgy volt hajlandó bárányt keresni, ha én rejtem el azt előzőleg.
Beleegyeztem, de egy kis cselhez folyamodtam. Nem kerestem rejtekhelyet a
báránynak, hanem amikor Eszter visszajött az osztályba, bátorításként
barátságosan megveregettem a vállát, s közben pulóverének kapucnijába
csúsztattam a kis állatkát úgy, hogy ne vegye észre. A többi gyerek a pad
alatt feküdt a nevetéstől, Eszter pedig a háta közepén, a kapucniból
kikandikáló báránnyal megkezdte az elveszett bárány keresését. Sokáig
kereste, mígnem kiesett, s akkor mindjárt észrevette. Eszter nem maradt
adósom. Egy hét múlva, amikor visszaértem az iskolából a plébániára a
hittanóra után, hiába kerestem a kulcsaimat. Kiforgattam az összes
zsebemet, kipakoltam a táskámat, de bizony nem találtam. Akkor vettem
észre a templom mellett elbújó és engem figyelő gyerekeket. Eszter volt és
a testvére. Eszter nevetve lóbálta kezében a szünetben elcsent
kulcscsomót: ?Na, milyen keresni az elveszett bárányt??

Szándékosan nem akartam olyan történetet elmesélni, amikor például egy
kirándulás alkalmával egy gyerek vagy egy zarándoklaton egy felnőtt ember
veszett el hosszabb-rövidebb időre, mert az ilyen esetek nagyon
megviselnek lelkileg és még visszagondolni is szörnyű rájuk. Ezért csak
egy egyszerű esetet idéztem fel, amelynek segítségével bizonyára
mindannyiunknak eszünkbe jut, amikor valamit elvesztettünk, kitartóan
kerestünk, s aztán boldogan találtunk meg. A mai evangéliumban Jézus két,
a hosszabb változatban három példát mond, amelyek szintén erről szólnak.
Az elsőben egy pásztor keresi elveszett bárányát, a másodikban egy szegény
asszony kutat elveszett pénze után, a harmadik pedig az elveszett fiú
története, akit tékozlóként szoktunk emlegetni. A keresés izgalma és a
megtalálás öröme egyaránt magával ragad minket, s könnyen a szereplők
helyébe képzeljük magunkat. De ne engedjük át magunkat ennek a
gondolatnak, mert a példabeszédek igazi mondanivalóját akkor értjük meg,
ha inkább az elveszett bárány vagy a pénzdarab helyébe képzeljük magunkat.
A tékozló fiú esetében ez bizonyára könnyebb.

A példázatok ugyanis azt szemléltetik, hogy az ember elszakad a
közösségtől, amelyhez tartozik, és bűnei eltávolítják Istentől, akit ez a
helyzet arra indít, hogy irgalmasságában elinduljon és megkeresse az
elveszettet. Teszi ezt azért, hogy visszafogadja magához és visszavezesse
a közösségbe az eltévedt, bűnös embert.

Mit jelent az elveszettség érzése? Hogyan vehetem észre, hogy elveszett
vagyok? Amikor kételkedni kezdek abban, hogy az Egyház közössége
biztonságot nyújt számomra, amikor a gyanakvás uralkodik el szívemben az
emberek iránti bizalom helyett, amikor elvesztem lelki szabadságomat, vagy
amikor mindenkiben csak ellenséget látok, akkor ez mind annak a jele, hogy
nem élek békességben az emberekkel. Amikor megkérdőjelezem, hogy Isten
vagy bárki más szeret, amikor értelmetlennek látom életem és nem látom a
végső célt, vagy amikor minden kilátástalannak tűnik számomra, akkor ezek
azt jelzik, hogy eltávolodtam Istentől. Az elveszett bárány, az elveszett
fiú szerepében vagyok. Az ilyen nehéz helyzetekben, a lelki sötétség
pillanataiban mégis megmarad számomra annak vigasztaló tudata, hogy az
irgalomban gazdag Isten nem feledkezik meg rólam, s már elindult felém,
engem keres, s biztosan meg fog találni. A megtalálás ne csak Istennek
jelentsen örömöt, hanem örvendezzek én is, hogy újra visszakerültem a vele
való szeretetközösségbe!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, nyisd meg szívemet az elveszett bárány reményére, hogy minden
eltévedésem és bűnöm ellenére te keresel engem, s nem engeded, hogy örökre
elvesszek. Add szívembe a megtalált bárány örömét, aki újra biztonságban
érezhetem magam a te közeledben! Add, hogy őszintén megbánjam bűneim és
megtapasztaljam a te végtelen irgalmadat!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum