2012. november 3., szombat

[Evangelium] 2012-11-03

2012. november 3. - Szombat

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne
ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a
helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Lk 14,1. 7-11

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy a vendégek
miként foglalják el helyeiket egy lakodalomban. A gyakorlatban bizonyára
sokszor előfordult, hogy a meghívottak egymással vetélkedve önmaguk
akarták eldönteni, hogy kinek hol van a helye. Ez azonban a vendéglátó
joga, aki végül egyeseket megszégyenítve, másokat pedig mintegy
megdicsőítve meghatározza az ülésrendet. A történet látszólag csak egy
gyakorlati helyzetről szól. A hétköznapi helyzet példája azonban vallásos
többletet kap azáltal, hogy Jézus kiszélesíti az öndicséret és az alázat
területére. Az Úr azt ajánlja tanítványainak, hogy ne tartsák magukat
másoknál nagyobbnak, ne magasztalják önmagukat és ne akarják megszerezni a
legelőkelőbb helyeket, hanem legyenek alázatosak. Az alázatos ember
ugyanis részesülhet abban, hogy a „házigazda" fogja felemelni. Az irgalmas
Atya házában nincs helyük az öndicsérőknek. Ott csak azok foglalhatnak
helyet, akik alázattal megvallják bűneiket. A bűnbánattal kifejezzük
alázatunkat, és kérjük Istent, az üdvösséget ajándékozó vendéglátót, hogy
mutassa meg helyünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk: hálát adunk az egész teremtett világért, amelyet atyai
jóságodból miránk bíztál, hogy otthonunk legyen benne. Hálát adunk, mert
minket, esendő embereket a Te Fiad által felemelsz, mert úgy szeretted a
világot, hogy Egyszülöttedet küldted közénk, hogy a hit által életünk
legyen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. november 2., péntek

[Evangelium] 2012-11-02

2012. november 2. – Péntek, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van
önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A
Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az
Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek,
feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és
elkárhoznak."
Jn 5,24-29

Elmélkedés:

Ma, halottak napján, azokra a szeretteinkre emlékezünk, akik már
elköltöztek ebből a világból. Reméljük, hogy földi életükkel megérdemelték
az örök élet boldogságát. Most mindannyian abban a bizonytalanságában
élünk, hogy nem tudjuk, hogy a túlvilági lét több vagy kevesebb az evilági
életnél. A halál megmutatja majd nekünk, hogy még annál a kevéske pornál
is kevesebb adatik nekünk, mint amivé testünk válik, vagy többet kapunk,
mint amit az élet nyújtott számunkra. Ha létezik a pokol és mennyország, a
kárhozat és az üdvösség, akkor lesznek, akik kevesebbet kapnak, és
lesznek, akik többet kapnak.
Jézus szavai egészen világosak az ítéletről: Akik jót cselekedtek,
feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek, feltámadnak és
elkárhoznak. Nem ringathatjuk magunkat abban, hogy a jóságos Isten majd
mindenképpen megkönyörül rajtunk, elfelejti bűnös életünket és üdvözíteni
fog minket. Üdvösségünk nem csak Isten irgalmától függ ugyanis, hanem
személyes döntésünktől is, amely jó vagy rossz cselekedeteinkben nyilvánul
meg.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene. Töröld el elhunyt szeretteink
minden bűnét és vétkét. Tekints esdeklő könyörgésünkre szent Fiad, Jézus
Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt. Add meg nekik és nekünk is a
bűneink bocsánatát. Szent Lelked ereje által, vezess bennünket az igazak
útján, hogy kegyelmed segítségével elérjük az élet teljességét és
viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel, hálával és megbocsátással
emlékezünk meg.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. november 1., csütörtök

[Evangelium] 2012-11-01

2012. november 1. – Csütörtök, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

Kövessük a szenteket!
November hónap első napján Mindenszentek ünnepét tartja a katolikus
Egyház. Azokat ünnepeljük e napon, akik hitünk szerint eljutottak mennybe,
azaz életük beteljesedett. A legtöbben úgy gondolnak a szentekre, mint
rendkívüli emberekre, akik rendkívüli cselekedetekre voltak képesek. Talán
van ebben egy kis igazság, hiszen a szentek egyedülálló módon felismerték
koruk hiányát, szükségét, és választ adtak arra, megoldást találtak. De ha
így szemléljük a szenteket, nem tekintjük őket követendő példaképeknek.
Életszentségük valójában nem elérhetetlen vagy megvalósíthatatlan
számukra. Voltak rendkívüli tetteik, de talán mégsem ettől váltak
szentekké, hanem attól, hogy a hétköznapokban megélték a szeretetet,
hűségesek maradtak hivatásukhoz. És a mindennapos kitartás a hitben, az
Isten mellett tette őket szentekké.

A Hit évében egy érdekes dologra figyeljünk oda a szentekkel kapcsolatban!
Élettörténetüket olvasva sokszor találkozunk azzal, hogy ők is átélték a
„lelki szárazság, a lelki sötétség" időszakát. Nekik is voltak
kísértéseik, bennünk is felébredt a kételkedés, néha szinte egészen közel
jártak ahhoz, hogy elveszítsék hitüket. Olykor bennük is feltámadt a
gondolat, hogy cselekedeteik semmit sem érnek Isten előtt, felébredt
bennük a félelem, hogy a pokolra, a kárhozatra jutnak. Aki nem hívőként
szembesül ezekkel a dolgokkal, aki nem érti az életszentség lényegét, vagy
aki nincs tisztában a szentek tiszteletének katolikus tanításával,
bizonyára csodálkozva kérdezi: „Hogyan avathat az Egyház ilyen személyeket
boldoggá, szentté? Miért kell ilyen embereket tiszteletben részesítenünk?
Hogyan lehetnek ők példaképek?" Az ilyen kérdések azt tükrözik, hogy a
szentek tisztelete sok kritikát váltott ki az Egyház története során. Ha
gúnyos hangvételűek az ilyen kérdések, akkor talán van bennük egy kis
rosszindulat is, de úgy vélem, hogy sokkal inkább tudatlanságból fakadnak.
E tudatlanság eloszlatása érdekében fontos tisztáznunk a következőket.

A szenteket tisztelet illeti meg, ami nem egyenlő az imádással, amely
egyedül Istennek jár. A szenteket nem „önmagukért" tiszteljük, hanem
azért, mert Isten dicsőségét sugározták, jócselekedeteiket Isten
csodálatos működésének tulajdonítjuk. De nem jelenti ez azt, hogy passzív
eszközök voltak csupán Isten kezében, hanem arról van szó, hogy teljesen
átadták magukat Istennek, hogy ő tegyen általuk jót a világban.

Életszentségük nem egyenlő Isten teljes és tökéletes szentségével, hanem
állandó törekvést jelent, Isten akaratának folyamatos megismerését és
teljesítését, helytállást a hétköznapok szolgálatában.

És mit bizonyít az, hogy voltak kísértéseik, gyenge pillanataik? Azt, hogy
emberek voltak. Emberként küzdöttek hibáikkal, bűneikkel. Úgy törekedtek
az üdvösségre, hogy közben tisztában voltak azzal, hogy az üdvösséget el
is lehet veszíteni, azaz a kárhozatra is lehet jutni. Aki vakmerően bízik
Isten irgalmában és azt hiszi, hogy Isten jósága őt akkor is üdvözíteni
fogja, ha gonoszak a cselekedetei, az nagyon messze jár az
életszentségtől. A szentek éppen azért fáradoztak, azért dolgoztak és
szolgálták embertársaikat teljes odaadással és szeretettel, mert
megértették, hogy munkálkodniuk kell az üdvösség elnyerése érdekében és
nem maradhatnak tétlenek, mert különben elveszítik az örök életet és a
kárhozat lesz osztályrészük.

Legyenek példaképeink a szentek! Tanulmányozzuk életüket, főként saját
védőszentünk életét! Imádkozzunk hozzájuk rendszeresen és kérjük
közbenjárásukat! Kövessük a szenteket az életszentség útján!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Tudjuk, hogy az életszentség útja a szeretet útja, a
szeretet megélésének útja. Segít minket abban, hogy egyre jobban
törekedjünk akaratod megismerésére és teljesítésére! Segíts bennünket a
szeretet gyakorlására mindenki felé! Segíts minket szentté válni!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 31., szerda

[Evangelium] 2012-10-31

2012. október 31. - Szerda

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Egy ismeretlen személy az üdvösségre jutó emberek számáról kérdezi Jézust
a mai evangéliumban. Az illető valószínűleg nem tartozott Jézus tanítványi
köréhez, hiszen akkor erről bizonyára említést tett volna Lukács
evangélista. Maga a furcsa kérdés is arra utal, hogy a kérdező most
találkozott először Jézussal, mert egy tanítványnak inkább az a fontos,
hogy ő maga üdvözülni fog-e. És minket sem elsősorban az üdvözültek száma
érdekel, hanem az, hogy én eljuthatok-e az üdvösségre, és mit kell ennek
érdekében tennem. Jézus szavaiból kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal,
hogy valaki ismeri őt vagy hallgatja tanítását, hanem személyes
kapcsolatban kell élnünk vele.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 30., kedd

[Evangelium] 2012-10-30

2012. október 30. - Kedd

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez
hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz.
Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég
madarai megpihennek ágai között." Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam
az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és
elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."
Lk 13,18-21

Elmélkedés:

Jézus az Isten országáról mond két hasonlatot a mai evangéliumban. Az
előző részekben a Jézussal szembeni ellenállás több esetéről számolt be az
evangélista, amelyek ezután is folytatódnak majd. Mégis mindennek ellenére
az Isten országa növekszik és fejlődik. Kicsiny módon és rejtve kezdődik
megvalósulása, mégis láthatóvá válik egy idő után mindenki számára. A
szembenállást nem csak Jézus, hanem tanítványai is meg fogják tapasztalni,
de ha teljesítik küldetésüket, akkor meg fogják látni az Ország
növekedését. Az Ország elválaszthatatlan Krisztus személyétől, akiben
növekszik és az Egyháztól, amelyben megvalósul. Ha közösségben vagyunk
Krisztussal és az Egyházzal, amelyeknek legszebb kifejezése a
szentáldozás, az Eucharisztia vétele, azaz ha megtartjuk az eucharisztikus
közösséget, akkor valóban megtapasztalhatjuk, hogy az Isten köztünk van,
bennünk és általunk növekszik a világban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 29., hétfő

[Evangelium] 2012-10-29

2012. október 29. - Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

Jézus nem csupán beszélt az Isten országáról, hanem gyógyító csodáival
egyértelmű jelét adta annak, hogy elkezdődött annak megvalósulása. A
példabeszédek sok szempontból rávilágítanak a Jézus által elhozott ország
mibenlétére és jellegére, a csodák pedig különleges erővel bizonyítják
annak jelenlétét. Isten országának megvalósulását és növekedését nem
gátolhatják az olyan régi törvények, mint például a szombati nyugalomra
vonatkozó előírások. Jézus nem törődik e szabályokkal, ha jót tehet és
megszabadíthatja az évek óta betegséggel küzdő asszonyt. Csodát tesz, mert
ezzel megmutatja, hogy szavaira láthatóvá válik mindaz, amit hirdet és
tanít.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten,
Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm
életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus
Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és
halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben
és életmódban.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. október 28., vasárnap

[Evangelium] 2012-10-28

2012. október 28. - Évközi 30. vasárnap

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt:
„Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!" Az
eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit
akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak." Jézus
erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged." Az pedig nyomban
visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés:

Valami történt Lourdes-ban
Szomorúan olvastam a híreket az elmúlt napokban, hogy a világ egyik
leghíresebb Mária-kegyhelyét, a franciaországi Lourdes-ot elöntötte az
árvíz, mert a kegyhely közvetlen közelében húzódó kis folyó a hatalmas
esőzések miatt megáradt. Elszorult szívvel néztem a képet, hogy a
jelenések helyszíne, a massabielle-i barlang, ahol Bernadette Soubirousnak
1858-ban megjelent a Szűzanya, több mint egy méteres vízben állt. Az
elmúlt napokban a sártengertől megtisztították a kegyhelyet, amely most
már újra fogadja a zarándokokat.

Nem a hírről szerettem volna beszámolni jelen elmélkedés keretében, hanem
arról, ami ennek kapcsán eszembe jutott és a mai vasárnap evangéliumához,
a vak meggyógyításához kapcsolódik. Évekkel ezelőtt jártam Lourdes-ban.
Abban az időben a világosság rózsafüzérének titkaihoz szabadtéri
állomásokat állítottak fel. Az utolsó tizedet egy nagy sátorban az
Oltáriszentség előtt lehetett imádkozni. Méltó hely volt ez ahhoz, hogy a
zarándokok imádkozzanak Jézushoz, „aki az Eucharisztiában nekünk adta
önmagát". Miközben az imádságot végeztem, egy kisebb csoport érkezett,
10-12 vak embert vezettek segítőik a sátorba. Mielőtt nekiálltak volna az
imádkozásnak, egy vak embert segítettek a felolvasó állványhoz, aki
Braille-írásos kis könyvéből, a betűket ujjaival kitapintva német nyelven
felolvasta társainak az Oltáriszentség alapításának eseményét, az utolsó
vacsorán történteket. A felolvasó egy negyven év körüli vak pap volt.
Annyira megható volt a felolvasása, hogy a magam imáját félbehagyva
szájtátva hallgattam őt. Amikor másnap miséztem magyar zarándoktársaimnak,
az átváltoztatáskor, amikor a kenyér és bor átváltozik Krisztus testévé és
vérévé, eszembe jutott vak paptársam, aki minden nap elmondja a
szentmisében ugyanezeket a szavakat. Szemével nem láthatja a világot és
nem lát semmit a titokból, miként szememmel én sem láthatom a titkot, bár
én láthatom a világot. Mindketten hiszünk a titokban, hiszünk a csodában,
hiszünk Krisztus jelenlétében.

Amikor a mai evangéliumban szereplő vak koldus „Dávid fiának" szólítja
Jézust, ezzel kifejezi, hogy hisz abban, hogy ő a Messiás, hiszen abban a
korban azt vélték, hogy az eljövendő messiás Dávid király leszármazottja
lesz. Amikor Bartimeus Jézustól segítséget kér, ezzel kifejezi, hogy hisz
abban, hogy Jézus tud rajta segíteni isteni erejével. A gyógyítással, a
csodával Jézus az ő hitét jutalmazza meg. Amikor visszaadja a vak
szemevilágát, ezért mondja az Úr: „Menj, a hited megmentett téged."

Idén, a Hit évében érdemes figyelnünk arra, hogy a vak szemeinek
megnyitása a nem hívők hitre jutását jelképezi. A hitetlenség, a
kételkedés sötétségét egyedül Isten képes eloszlatni, ő adja a hit
világosságát, a hit ajándékát. Jézus a nagy zaj közepette is meghallotta
Bartimeus kiáltását. Isten napjainkban is meghalja mindazok kérését, akik
a hit ajándékáért fordulnak hozzá. A hit az Isten-látás csodálatos
élményét adja az embernek, segítségével megláthatunk valakit, akit testi
szemünkkel nem láthatunk. Dobjuk el lelki vakságunk köntösét, a
hitetlenség hitvány ruháját és siessünk Jézushoz, aki a hit új ruhájába
öltöztet minket!

Befejezésül térjünk még vissza egy gondolat erejéig Lourdes-hoz! Milyen
érdekes, hogy éppen a Hit évének elején egy természeti csapásról szóló
negatív hír kapcsán még a nem hívők is odafigyelnek e kegyhelyre. Talán
ezt mondják most magukban: „Valami történt ott. Árvíz volt." Az árvíz
hordalékát, a szemetet és a sarat néhány nap alatt eltakarítják. Utána
pedig ezt gondolják: „Valami történt ott. Egy csodás jelenés, amely hitre
ébresztett sokakat." Talán éppen egy ilyen pusztító árvíz miatt figyel fel
valaki e Mária-kegyhelyre, utánanéz az egykori eseményeknek, az azóta
történt csodáknak, és ennek köszönhetően elindul a hit útján. A bölcs
embereket minden Isten felé vezeti.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor minden emberi hang és szó, lárma és zaj
között felfigyeltél a vak szavára, akinek hitvallása füledbe jutott. Ez
állított meg és késztetett arra, hogy meggyógyítsad őt, visszaadjad
szemevilágát. Hitét jutalmaztad meg ily módon. Te ma is meghallod, amikor
bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd meg lelki vakságunkat! Adj nekünk
hitet! Add nekünk a hit látásmódját! Add, hogy a hit megnyissa szemünket
és szívünket, és felismerjük mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Add,
hogy a hit erejével mindig a te utadon járjunk! Hiszek, Uram, erősítsd
bennünk a hitet!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum