2013. június 22., szombat

[Evangelium] 2013-06-22

2013. június 22. – Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek
az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek,
hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel
is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a
mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek.
Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy
ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe
kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább,
kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit
igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti
mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok
hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik
magáról! Elég a mának a maga baja."
Mt 6,24-34

Elmélkedés:

Az ég madarairól, a mezei liliomról és a réti virágokról költői módon
beszél Jézus. Mi természetesen nem irodalmi szempontból elemezzük szavait,
hanem azok lelki tartalmát keressük. A mi Urunk ezekkel a szavaival az
Isteni Gondviselést magasztalja. A Gondviselés az egész világra, s benne
minden élőlényre kiterjed, különösen is az emberre. Az ember esetében
azonban nem szűkíthetjük le azoknak a javaknak a biztosítására, amelyek az
életben maradásunkhoz szükségesek.
A Jézust megelőző időkben az Isteni Gondviselés azt szolgálta, hogy
felkészítse a teremtett világot és az embert a második isteni személy, a
Fiúisten jövetelére. És mit szolgál a Jézust követő időkben? Jézus emberré
válása, amit a vallási szóhasználatban megtestesülésnek nevezünk, maga is
az Isteni Gondviselés része. Isten az emberiség segítségére siet, hogy
megmentse a bűnösöket. Ezt nevezzük megváltásnak. Jézus, a Megváltó eljön
világunkba, hogy szenvedésével és kereszthalálával megváltást szerezzen
nekünk.
A Gondviselés napjainkban is arra irányul, hogy megtaláljuk Istent,
bűneink megbocsátóját. A Gondviselés megmutatja számunkra a hit útját,
amelyen járva eljuthatunk az üdvösségre. A gondviselő Isten törődik
lelkünkkel. Törődik örök sorsunkkal. Megad számunkra minden lelki
segítséget az üdvösséghez, de ezzel nem veszi el szabadságunkat, szabad
akaratunkat. Mi dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e ezt a segítséget.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szenvedő Jézusom, Tehozzád fordulok, gyógyíts meg engem, mert nagyon beteg
vagyok. Bűnbánó szíveknek fájó keservében, Jézus, kereszted tövében.
Hullnak könnyeim, imát rebeg ajkam, szenvedő Jézusom, könyörülj rajtam!
Vérző keresztfádat szívemhez szorítom, sebzett lábaidat, könnyemmel
áztatom.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130622.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 21., péntek

[Evangelium] 2013-06-21

2013. június 21. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a
tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben,
ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test
világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha
szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság
benned sötétség, maga a sötétség mekkora?"
Mt 6,19-23

Elmélkedés:

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! … Gyűjtsetek inkább
kincseket a mennyben!" (Mt 6,19-20) – olvassuk a Úr Jézus szavait a mai
napon. Milyen könnyen megfeledkezünk erről! Milyen nagy a kísértés, hogy
az anyagi biztonság érdekében időnket, erőnket a földi javak megszerzésére
használjuk! Milyen kincsekre gondol Jézus? A hitre és az abból származó
jócselekedetekre. Ezek biztosítják számunkra az üdvösséget, a mennybe
jutást.
Említsünk meg néhányat azokból a kincsekből, amelyeket földi életünk során
kell gyűjtenünk: a szülők tisztelete, az élet védelme, a lelki tisztaság,
az irgalmasság gyakorlása, a rászorulók támogatása, a béke és az
igazságosság terjesztése, az öröm és a szeretet továbbadása.
A protestáns vallások az üdvösség, a megigazulás szempontjából a hitet
szokták kiemelni: „az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá,
hanem a Jézus Krisztusba vetett hit" (Gal 2,16) – idézik nagyon helyesen
Szent Pál apostol galatákhoz írt levelét. A Katolikus Egyház ehhez még
hozzáteszi, hogy a hitből származó jócselekedetek szintén szükségesek az
üdvösséghez. Ennek az állításnak megerősítésére Szent Jakab apostol
levelét szokás idézni: „a hit, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.
Azt is mondhatja valaki: Neked hited van, nekem meg tetteim. Ha tettek
nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom
neked a hitemet" (Jak 2,17-18). „Látjátok tehát, hogy az embert a tettek
teszik igazzá, nem a hit egymagában" (Jak 2,24).
A megigazulás, üdvösség kérdését nem lehet csupán a hit és a
jócselekedetek fogalmából megmagyarázni, hiszen hozzátartozik a bűn, az
ítélet, a kegyelem és Krisztus megváltó halála is. A Hit évében ezeket is
igyekezzünk megérteni!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan
érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak
a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a
lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add
meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak
odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged; hallgatnálak, és
Neked segítenék!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130621.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 20., csütörtök

[Evangelium] 2013-06-20

2013. június 20. – Csütörtök

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne
szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor
nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen
mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti
tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek,
mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok
meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
Mt 6,7-15

Elmélkedés:

Az adakozásról, az imáról és a böjtről szóló tanítás közé illeszti Máté
evangélista az Úr imáját, de ezt külön olvassuk a mai napon. Az ima
Istennel való személyes közösségünk alapja és hitünk táplálója, s ez
utóbbira érdemes odafigyelnünk a Hit évében.
A Miatyánk kéréseiben felfedezhetjük Jézus érzéseit, s ha ezt az imát
naponta elmondjuk, akkor valóban az ő lelkületével közeledünk minden nap
az Atyánkhoz. A Miatyánk biztos pont olyankor, amikor fáradtak vagyunk a
munkától, amikor nem találjuk az ima szavait, vagy ha nehezen fogalmazzuk
meg Istenhez intézendő mondanivalónkat, kéréseinket. Jézus ezt tanította
övéinek, amikor imádkozni tanítani kérték őt és ezt tanítja nekünk is.
Ebben az imában benne van Istenre hagyatkozásunk, hiszen nem követelőzve
terjesztjük elé kéréseinket, hanem elfogadjuk akaratát. A megszólítás
gyermeki bizalmat és személyességet tükröz, a kérések Isten elé
terjesztése pedig azt jelzi, hogy elérhető számunkra az Atya és
megtapasztalható számunkra az ő jósága. Az ima nem nehéz. Csak el kell
kezdeni őszintén szólni Istenhez. Imádkozva tanuljunk imádkozni!
Ha Jézus arra bátorít minket, hogy Atyánknak szólítsuk Istent, miért ne
tennénk meg? Jézus szava szerint ugyanis Istenhez nem csak, mint az egész
világot teremtő és irányító Úrhoz fordulhatunk, hanem olyan Istenhez, aki
az emberek felé feltárja önmagát és megmutatja szeretetét. A Miatyánkot
imádkozva megtapasztalhatjuk, hogy jóságos arcát fordítja felénk a mennyei
Atya, akihez bármikor fordulhatunk kéréseinkkel. A rendszeres imádkozás
erősítse Istenbe vetett bizalmunkat és hitünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ
felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget,
hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek
soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az
égre emeljük. Mulandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd
igazságát.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130620.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 19., szerda

[Evangelium] 2013-06-19

2013. június 19. – Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne
kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal
kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és
akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig
imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az
emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol,
menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne
legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az
emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg
is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és
mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak
Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet
neked."
Mt 6,1-6. 16-18

Elmélkedés:

A hegyi beszéd mai részében a vallásosság három jellegzetes
cselekedetéről, az adományozásról (alamizsnálkodás), az imádságról és a
böjtölésről olvasunk. E három dologról a nagyböjt folyamán részletesen is
elmélkedtünk. Ma ezek közös alapját keressük.
Ahogyan Jézus megújítja a törvényt, most új alapokra helyezi az Istennel
való kapcsolat e tetteit. Szavai szerint nem a külsőségek megtartása a
fontos, hanem a szív szándéka. A jócselekedeteket, az alamizsnaadást, az
imádságot és a böjtölést nem azért kell megtenni, hogy az emberek
tetszését elnyerjük, hanem Isten iránti szeretetből.
Sajnos könnyen abba a hibába eshetünk, hogy mégis az emberek elismerését
keressük velük. Ezt nevezzük a vallásos szóhasználatban képmutatásnak. A
képmutató ember a külsőségekre figyel, de viselkedése mögött nincs meg a
helyes szándék, azaz nem lelke üdvössége vagy a másik ember iránt érzett
segítőkész szeretet motiválja. Amikor valakit adománnyal segítünk, akkor
nem az ő elismeréséért tesszük ezt, hanem Isten kedvéért, akinek mindent
köszönhetünk. Az imádsággal szintén segíthetünk másokat, ugyanakkor az
mégis Istennek szól. Hasznos lehet számomra, ha a naponta végzett
lelkiismeretvizsgálat során szándékaim mélyére tekintek. Helyes-e és
Istennek tetsző-e mindaz, ami szívemben megszületik?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, bár nehezen tudom értelmemmel felfogni mindazt, amit az
ellenségszeretetről tanítasz, mégis be kell látnom, hogy ezen az úton kell
nekem is elindulnom. Szívem érzi, hogy csak a szeretettel tudom legyőzni a
rosszat. Tőled akarom megtanulni és veled együtt akarom gyakorolni a
szeretetet, amely senkit sem zár ki. Legyen bennem nagylelkűség! Éljen
bennem megbocsátás! Legyen bennem igazi szeretet! Taníts meg engem
tökéletesen szeretni!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130619.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 18., kedd

[Evangelium] 2013-06-18

2013. június 18. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt
mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a
bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek,
ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a
testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg
ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a
ti mennyei Atyátok!"
Mt 5,43-48

Elmélkedés:

Az új törvényt részletező sorozat utolsó példája az ellenségszeretetről
szól, amely rokonságban van a bosszúról szóló résszel, ami tegnap
szerepelt az evangéliumban. Jézus ezt mondja: „Szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket,
imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket" (Mt 5,44).
Ezen a ponton éri el csúcsát a Jézus által hirdetett erőszakmentesség. Ne
csak azokat szeressük, akik jók hozzánk, hanem ellenségeinket is! Miért
szeressem ellenségeimet? Miért imádkozzak azokért, akik üldöznek engem? A
választ az elmúlt napok elmélkedései már megadták: ha szembeszállok a
rosszal és viszonoznám azt, nem volna bennem Krisztus szeretete. Isten a
szeretet. Ő nem torolja meg az emberek bűnét, hanem irgalmasan megbocsát.
Ne legyen bennünk bosszúvágy, harag vagy rosszindulat, hanem tudjunk
szeretettel válaszolni minden sértésre vagy bántásra!
Sokak számára tűnik lehetetlennek az ellenségszeretet, vagy legalábbis
erre hivatkozva utasítják el. Valóban képesek vagyunk arra, hogy még az
ellenségeinket, a rosszakaróinkat is szeressük? Jézus is ezt tette, ő
legyen a példaképünk! A kereszten is tudott imádkozni azokért, akik életét
kioltották. Igen, a mi Urunk valóban sokat kér tőlünk. De érdemes
megpróbálnunk. Ne tegyünk különbséget barát és ellenség, ember és ember
között!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130618.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 17., hétfő

[Evangelium] 2013-06-17

2013. június 17. – Hétfő

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a
régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom
nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged
jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a
ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire
kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt
akar, el ne fordulj tőle."
Mt 5,38-42

Elmélkedés:

A hegyi beszéd mai részlete a bosszú témáját tárgyalja, és arra a kérdésre
ad választ, hogy miként válaszoljunk a bennünket érő rosszra. Jézus az
ószövetségi törvényt idézi, amely a „szemet szemért, fogat fogért" elmélet
alapján megengedte, hogy a rosszat hasonló mértékű rosszal viszonozzák.
Jézus új törvénye azonban ezt már nem engedi meg, mert ez a gyakorlatban
azt eredményezné, hogy a rossz sosem érne véget. Ha ugyanis nem
bocsátanánk meg, és minden sérelmet megbosszulnánk, akkor a végtelenségig
elhatalmasodna a gyűlölet és az ellenségeskedés az emberek között. Sajnos
erre napjainkban is látunk példákat olyan emberek körében, akik nem
ismerik a megbocsátás fogalmát. Jézus azt ajánlja új parancsként, hogy ne
alkalmazzunk testi erőszakot vagy sértést, de nem zárja ki azt a
lehetőséget, hogy szelídséggel, türelemmel és jó szóval meggyőzzük azokat,
akik bántanak minket. Higgyünk abban, hogy a jó erőszak nélkül is képes
legyőzni a rosszat! Ne legyünk bosszúállók, hanem jóval próbáljuk meg
viszonozni a bántásokat.
A korunkban is szerte a világban tapasztalható erőszak és háborúk
világosan mutatják, hová vezet, ha az ember csak a maga igazát követeli,
és az igazságossághoz nem párosul a szeretet és a megbocsátás. A rossz
bosszút és újabb rosszat szül, s ennek soha nem lesz vége, ha nincs meg a
készség az emberekben a megbocsátásra.
Hiszek-e a megbocsátás erejében? Jézus szenvedései segítsenek minket a
mindvégig kitartó türelemben, megbocsátásban és szeretetben!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130617.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. június 16., vasárnap

[Evangelium] 2013-06-16

2013. június 16. – Évközi 11. vasárnap

Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul, Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta
volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő."
Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit." Az így
válaszolt: „Mester, beszélj!" „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik
ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből
fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" „Úgy
gondolom az, akinek többet engedett el" – felelte Simon. „Helyesen
ítéltél" – válaszolta.
Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt?
Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel
öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg
szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented
meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát
neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek keveset
bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az asszonyhoz:
„Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is
megbocsátja?" Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megszabadított
téged. Menj békével!"
Ezután bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten
országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz
lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén
Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának
a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak
róla.
Lk 7,36-8,3

Elmélkedés:

Mert nagyon szeretett
Egy faluban hamar terjednek a hírek. Jók és rosszak egyaránt. A rosszak
hamarabb. Az asszony bűne is gyorsan terjedt, miután kitudódott. Csak
egyszer történt meg, de az elég volt a hír terjedéséhez. A többi asszony
rögtön az erkölcsi tökéletesség magaslatára képzelte magát. Elítélték.
Közeledtére elnémultak az utcán, távolodtára újból pletykálni kezdtek
róla. A boltban hátrébb húzódtak tőle sorban állás közben, az egyik anyuka
pedig szólt az iskolában a tanítónak, hogy az ő gyereke ne üljön többé
ilyen bűnös asszony gyereke mellett. Egyetlen helyet talált a faluban,
ahol nem bántották. Itt lelke mélyén ezt hallotta: „Én nem ítéllek el.
Bűnöd bocsánatot nyert. Menj békével!" Ide minden nap betért, hogy hallja
az irgalmasság szavát.
Jézus és a bűnös asszony találkozása csak Lukács evangéliumában olvasható.
Máté, Márk és János írásában is van egy egészen hasonló történet, amely
Betániában játszódik nem sokkal Jézus elfogása előtt. Ott szintén egy
Simon nevű személy a vendéglátó. Az asszony Jézus fejét keni meg,
cselekedete Jézus halálához kötődik, mintegy helyettesíti a holttest
bebalzsamozását, ami a közelgő szombat miatt elmaradt (vö. Mt 26,6-13; Mk
14,3-9; Jn 12,1-8).
A Lukács szerinti változatban ehhez képest jelentős különbségek vannak és
az elbeszélés mondanivalója is más, ezért joggal feltételezhetjük, hogy
két külön esetről van szó. Jézus betér Simon házába, akiről annyit tudunk
meg, hogy a farizeusok csoportjához tartozik. Jószándékáról tanúskodik,
hogy vendégül látja Jézust. Az étkezést egy váratlan vendég zavarja meg, a
bűnös asszony hívatlanul érkezik és Jézushoz megy. Könnyei, sírása, Jézus
lábának csókkal illetése, az olajjal való megkenés és a hajával történő
megtörlése alázatának, szeretetének, hálájának a kifejezése. E
cselekedetei pontosan elárulják, hogy mit érez Jézus iránt, hiszen tette
messze felülmúlja a tisztelet szokásos mértékét.
Közben a vendéglátó érzéseire, gondolataira is fény derül. Ha azért hívta
meg Jézust, hogy meggyőződhessen arról, hogy próféta, akkor először
csalódnia kell. Azt gondolja magában, hogy vendége nem lehet próféta, mert
akkor tudná, hogy ki az a nő, aki megkeni a lábát. A próféták sajátos
jellemvonása, hogy belelátnak az emberek belső világába, még ismeretlen
személyek esetében is. Ha Jézus nem tudja, hogy az őt érintő asszony egy
nyilvános bűnös, akkor nem lehet igazi próféta, legalábbis ezt gondolja
Simon farizeus. A következő pillanatban azonban kiderül, hogy Jézus éppen
az ő benső világába, gondolataiba lát bele. Kitalálja, hogy mi jár a
fejében és ki nem mondott kételkedésére válaszolva mond egy példázatot. A
történettel azonban Jézusnak nem az a szándéka, hogy prófétai mivoltát
bizonyítsa, hanem hogy tanítást adjon a bűnök megbocsátásáról, arról, hogy
Isten irgalma az ember minden bűnét képes eltörölni.
A történet során Jézus figyelme fokozatosan terelődik az asszonyra.
Először nem szól hozzá, némán tűri, hogy megérintse és olajjal megkenje
lábát. Ezt követően védelmébe veszi a farizeussal szemben. Harmadik
lépésként már az asszony felé fordul és feltárja cselekedetének okát,
tudniillik, az iránta érzett szeretetet és hálát. Végül pedig megszólítja
az asszonyt és bűnei megbocsátásáról beszél ily módon: „Bocsánatot nyertek
bűneid" (Lk 7,48), majd pedig a többi vendég csodálkozására reagálva
hozzáteszi: „A hited megszabadított téged. Menj békével!" (Lk 7,50).
Az ember régi tapasztalata, hogy a bűnök megbocsátása Isten joga. Bűneink
terhe alól nem oldozhatjuk fel magunkat és más embertől sem kaphatunk
feloldozást. Az irgalmas Isten bocsát meg nekünk, akihez a hívő ember
fordul. Aki nem hisz Istenben, annak nincs kihez fordulnia bűnei
bocsánatáért. Tehát már önmagában a bűnbánat, a bocsánatkérés azt jelzi,
hogy hiszünk az irgalmas Istenben, és hiszünk abban, hogy ő nem büntetni
akar minket, hanem kész a megbocsátásra. A bűnbánat sokaknál Istentől vagy
a bűnökért járó büntetéstől való félelemből ered. Ezzel szemben a
tökéletes bánat azt jelenti, hogy nem félelemből, hanem Isten iránti
szeretetből fájlaljuk bűneinket. Ennek fényében értjük meg, hogy miért
mondja Jézus a bűnös, vagy inkább bűneit bánó asszonyról: „Sok bűne
bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett" (Lk 7,47). Bűnbánatunk fakadjon
mindig Isten iránti őszinte szeretetből! Isten szeretetét érezni felemelő
élmény. Isten megbocsátásában részesülni szintén felemelő, a bűnös életből
kiemelő élmény. A bűnbánatban e két szeretet találkozik.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalomban gazdag Istenünk! Hiszünk abban, hogy nem büntetni akarsz
minket, hanem mindenkor kész vagy a megbocsátásra. A bűnbánat egyeseknél
talán a tőled vagy a büntetéstől való félelemből ered, de mi igaz és
tökéletes bánatunk jeleként az irántad való szeretetből fájlaljuk
vétkeinket. A te megbocsátó szeretetedet megtapasztalni csodálatos,
felemelő élmény. Emelj fel minket irgalmaddal! Emelj magadhoz minket
szereteteddel! Hisszük, hogy veled, a mi irgalmas Atyánkkal találkozunk a
halál után. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130616.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum