2008. március 29., szombat

[Evangelium] 2008-03-29

2008. március 29. - Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: "Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A húsvéti időszak evangéliumai abban szeretnének minket segíteni, hogy mi
is eljussunk a hitre. A mai rész viszont inkább a hitetlenségről és a
kételkedésről szól. Mária Magdolnának nem hisznek az apostolok, s továbbra
is szomorúak mesterük halála miatt. A két emmauszi tanítvány
tanúságtételének sem hisznek, pedig itt már nem egyetlen személy esetleges
képzelődéséről van szó, hanem ketten állítják ugyanazt, tudniillik, hogy
felismerték az Urat. Hitetlenségükből egyedül a feltámadt Jézussal való
személyes találkozás képes kimozdítani őket, amikor is azt a küldetést
kapják, hogy az egész világon hirdessék a feltámadásról szóló örömhírt.
A hitetlenséget Jézus rajtam is számon kéri. A vele találkozás ébrsszen
bennem is hitet!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság - csak az igazság -
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 28., péntek

[Evangelium] 2008-03-28

2008. március 28. - Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek
halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.
Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét -
mert neki volt vetkőzve -, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
"Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

A mai evangélium azt tanúsítja, hogy az apostolok csak lassan értették
meg, hogy Jézus feltámadása gyökeresen megváltoztatja az életüket, s
mostantól csak annak a küldetésnek kell élniük, amellyel az Úr megbízza
őket. A húsvéti események után Péter visszatér korábbi foglalkozásához, a
halászathoz. Ott akarja folytatni az életét, ahol a Jézussal való
találkozáskor, három évvel korábban abbahagyta. A többiek szintén vele
tartanak, de munkájuknak nincs gyümölcse.
Jézus feltámadása a mi számunkra is új kezdetet jelent. Megváltoztatja
életünket. Rá kell döbbennünk, hogy Jézus feltámadása ismeretében nem
mehet minden ugyanúgy, mint korábban. Ha nincs rám és az életemre hatással
a feltámadás, akkor valójában nem értettem meg annak jelentőségét. Jézus
azt szeretné, hogy én is a feltámadás tanúja és hirdetője legyek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Segíts meg Atyám, és vezess nyugalmas legelőidre, ahol az örökkévalóság
tiszta vize folyik. Légy az én világosságom, s mutass nekem utat! Veled,
melletted akarok járni, Veled beszélgetni, hogy világosságot adj nekem.
Szeretett Atyám, maradj bennem, hogy békét leljek, hogy érezzem
szeretetedet. Nyomodban akarok járni, Veled szeretnék maradni. Világosíts
meg, szeress, légy velem most és mindenkor.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 27., csütörtök

[Evangelium] 2008-03-27

2008. március 27. - Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

"Békesség nektek!" - így köszönti a legtöbb alkalommal a feltámadt Jézus
azokat, akiknek megjelenik. A békesség tehát a halálon győzedelmeskedő Úr
első ajándéka az embereknek, nekünk. A Jézus által elhozott béke egykor
eloszlatta a tanítványok félelmét, s szétoszlatja a miénket is. Ez a lelki
békesség alapozta meg azt, hogy bátran hirdessék Krisztus feltámadását, s
ez tesz minket is tanúságtevőkké. A békességből aztán leki öröm fakad és
hit születik mindazokban, akik az első pillanatban még nem mertek hinni. A
kételkedés és a csodálkozás helyébe lép a krisztusi béke. Vajon az én
életemben is?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában.
Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál
Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked
kedves cselekedeteket vigyünk végbe.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 26., szerda

[Evangelium] 2008-03-26

2008. március 26. - Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: "Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: "A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: "Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

A két emmauszi tanítvány jól példázza, hogy milyen csalódást jelentett
Jézus követőinek a nagypénteki szégyenteljes kereszthalál. S ebből a
csüggedésből még az sem tudja felrázni őket, hogy az asszonyok azt
állították, hogy Jézus él. Sőt, miután egyes apostolok szintén üresnek
találták a sírt, még ennek sem hisznek. Útközben, miután találkoznak
Jézussal, lángol ugyan a szívük, de mégsem jutnak még el a felismerésre. A
kenyértörés az az esemény, amely megnyitja szemüket, s új megvilágításba
helyez minden korábban történtet.
A húsvéti időszak szentmiséi jó alkalmat adnak nekünk is, hogy felismerjük
az Urat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Bizalom
Essél az Ő karjaiba! Isten nem húzódik el, hogy földre essél; s mitől fél,
aki karjai közt nyugszik? Amit itt tűr, üdvére tűri, nem kárára! A
hadvezérnél őrt áll két apród és nem fél ez: halandó őriz halandót, s az
biztonságot érez! Halandót, ha Halhatatlan véd, hogy merné félelem elfogni
annak a szívét? Mit akar Isten házában a háborgó bizalmatlan szív?
Szent Ágoston

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 25., kedd

[Evangelium] 2008-03-25

2008. március 25. - Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték
az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
"Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass! -
felelte Jézus. - Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A húsvéti időben a feltámadt Jézussal való találkozások adják az
evangéliumok alaptémáját. E találkozások azt bizonyítják, hogy lehetséges
eljutni a hit látásmódjára, s ennek köszönhetően felismerhetővé válik
Jézus. A felismeréshez Mária Magdolnának elég volt az, hogy nevén
szólította meg őt Jézus. Ha ezekben a napokban mi is elindulunk, hogy
keressük az Urat, egészen biztos, hogy egyszercsak mellénk lép, ránk
tekint, megszólít minket, a nevünket mondja. Hiszen a Feltámadott azonnal
megismer minket és magáénak tekint mindannyiunkat. A találkozás a
bizonytalankodókat megerősíti, s reménnyel tölti el a korábban
csüggedőket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljük, Uram, a te
dicsőségedet; mert arra méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan,
éltető, szent égi titkaidban. Erősíts meg minket szentséged által, hogy
egész nap elmélkedjünk igazságaid felett. Alleluja.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 24., hétfő

[Evangelium] 2008-03-24

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: "Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton
voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a
történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak,
hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: "Mondjátok azt,
hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták
a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk,
és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy
meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
között.
2008. március 24. - Húsvéthétfő

Elmélkedés:

Nem újkeletű dolog a feltámadás tagadása. Már mindjárt a Jézus feltámadása
napján egyesek kísérletet tesznek arra, hogy megakadályozzák az igazság
örömhírének terjedését. Hamis dolgot találnak ki, s a katonák jó pénzért
hajlandók belemenni a hazugságba. S miközben ők a hazugság útjára épnek, a
feltámadt Jézus elindul, hogy sorra találkozzon azokkal, akiket szeretet,
s akikben meg szeretné erősíteni a hitet egy személyes találkozással.
Vajon én melyik útra lépek? A hazugság útjára, hogy én is hamis tanú
legyek, s tagadjam a feltámadást? Vagy olyan útra, amelyen találkozhatok a
feltámad Üdvözítővel, hogy én is a feltámadás hirdetője legyek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Segíts meg Atyám, és vezess nyugalmas legelőidre, ahol az örökkévalóság
tiszta vize folyik. Légy az én világosságom, s mutass nekem utat! Veled,
melletted akarok járni, Veled beszélgetni, hogy világosságot adj nekem.
Szeretett Atyám, maradj bennem, hogy békét leljek, hogy érezzem
szeretetedet. Nyomodban akarok járni, Veled szeretnék maradni. Világosíts
meg, szeress, légy velem most és mindenkor. Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. március 23., vasárnap

[Evangelium] 2008-03-23

2008. március 23. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Kit látsz? Kiben hiszel?
A zalaegerszegi Mária Magdolna templomban a sekrestye bejárata felett
található egy freskó, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Mária
Magdolna húsvét hajnalban találkozik a feltámadt Jézussal, akit először a
sírkert kertészének gondol. Jól emlékszem gyermekkoromból a képre, amely
kissé nehezen volt kivehető. A festményen Jézus feje körül glória, kezében
a feltámadási zászló. Amikor 2005-ben restaurálták és megtisztították a
képet, a szakemberek észrevették, hogy alatta egy másik, hasonló kép
rejtőzik, Az eredeti, 200 éves képen Jézus mint kertész volt ábrázolva, a
fején kertészkalappal, a kezében pedig egy ásóval. Az történt ugyanis,
hogy egy korábbi restauráláskor a festő egy kicsit megváltoztatta az
eredeti képet, s kalap helyett dícsfényt, ásó helyett pedig győzelmi
zászlót festett. A mostani felújításkor az első képet állították helyre,
tehát most már újból a kertész látható. Úgy gondolom, hogy ez nem csak
azért szerencsés, mert ez volt az eredeti, hanem mert egy fontos igazságra
irányítja figyelmünket.

A két jelenet között a valóságban mindössze néhány másodperc telt el.Mária
Magdolna az egyik pillanatban a kertészt látja és beszélgetni kezd vele,
hogy kiderítse, hol van Jézus teste. A következő pillanatban viszont,
amikor az Úr nevén szólítja, hirtelen megnyílik a szeme és felismeri az
előtte álló személyben Jézust. A halott Krisztust kereste, de az élőt, a
feltámadottat találta meg. Ez a gyors váltás, ez a felismerés, illetve ez
az új látásmód kétségtelenül annak köszönhető, hogy megszületett benne a
hit. Csak a hit szemével ismerhető fel ugyanis a feltámadt Úr. És most jön
a tanulság: a korábbi restaurátor bizonyára teljes jószándékkal segíteni
akarta a szemlélőt abban, hogy eljusson a hitre, amikor kertész helyett
inkább a Feltámadottat ábrázolta. De a hitbéli felismerést ő valójában nem
teheti meg sem Mária Magdolna helyett, se helyettünk. A hit általi
felismerés lépését mindenkinek magának kell megtennie, s ezt senki nem
tudja siettetni.

Ma, amikor Krisztus feltámadását ünnepeljük, akkor ezt hittel tesszük. Ha
nem akarunk örökké egy kertésszel beszélgetni, hanem szeretnénk találkozni
a mi Urunkkal, akkor el kell sajátítanunk a hit látásmódját. Ez a hit nem
adatik meg mindenkinek.Sokan vannak napjainkban is, akik Jézusban csak eg
kertészt látnak. Mások úgy vélik, hogy nagy próféta volt, de
kereszthalálával kudarcot vallott. Még a magukat kereszténynek vallók
között is vannak olyanok, akik nem hisznek a feltámadásban.

Nagy kockázat van abban, vagy úgy is mondhatnánk, hogy Isten nagy
kockázatot vállalt azzal, hogy személyes és szabad döntésünkre bízta a
feltámadás elfogadását. Isten nem kényszeríti ránk, hogy feltétlenül
hinnünk kell. Ugyanakkor segít minket az által, hogy találkozik velünk,
elénk áll, néha rejtett alakban és lehetőséget ad a felismerésre.

A mai napon lélekben mi is elindulunk Jézus sírjához. Talán azt gondoljuk,
hogy tudjuk, mi vár majd ott ránk: megnézzük Jézus halott testét, majd
bánatos szívvel, a halál könyörtelen tényével újra szembesülve és
tehetetlenségünkbe beletörődve hazatérünk. De nem ez vár ránk! A sírban
nem találjuk Jézus testét. Jézus feltámadt! Legyőzte a halált, legyőzte
emberi félelmeinket és tehetetlenségünket. Győzedelmeskedett a rossz és a
bűn felett. Krisztus feltámadt és ma elénk áll. Rajtunk múlik, hogy kit
látunk benne. Boldogok mindazok, akik az első pillanatban kertésznek vélt
személyben felismerik Megváltójukat és feltámadt Üdvözítőjüket!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek!
Hadd legyen életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek,
megbocsássak, ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt
ébresszek, ahol elkeserednek, vigasz legyek, ahol szenvednek, örömet
vigyek, ahol szomorúak.
Uram, add, hogy fény legyek a sötétségben!
Alexandriai Szent Cirill

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum