2015. április 4., szombat

[Evangelium] 2015-04-04

2015. április 4. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme
drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét.
A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt
mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata
elől?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig
igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút
láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket:
„Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek.
Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,
és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott
meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek."
Mk 16,1-7

Elmélkedés:

Sötétség és világosság

A nevelési tanácsadóban a 11-12 éves kisfiú elé sok-sok színes ceruzát és
két fehér rajzlapot helyez a szakember és arra kéri őt, hogy az egyik
lapra az éjszakát, a másik lapra pedig a nappalt rajzolja le. A fiú kissé
eltolja magától az egyik lapot, a másikat pedig maga elé veszi. Fent
középre rajzol egy kisebb kört, majd húz egy függőleges halvány vonalat,
amely kettévágja a kört és két részre osztja a lapot. A kör egyik felét
feketére, a másikat aranysárgára színezi, s ehhez még sugarakat is rajzol.
Kezdő mozdulataiból rögtön látszik, hogy egyetlen rajzon is el fog férni
az ő éjszakája és nappala. A pszichológus közben hátrébb húzódik és a
gyermek édesanyjának mondja: „A kreativitásával semmi gond. Ezt a
megoldást rendkívül ritkán választják a gyerekek." Miközben ők csendesen
beszélgetnek, a rajz is elkészül. Az éjszaka oldalán minden szürke és
színtelen, a nappal oldalán színes természet, házak, felnőttek és
gyermekek. Végül két jelképes ember is a képre kerül, egy nagyobb, sötét
alak az éjszaka oldalán, amint rátámad a nappal oldalán álló kisebb
emberkére. A szakember aztán hosszasan elemzi az édesanyának, hogy a
nappal jelenti a családot, ahol biztonságban érzi magát, az éjszaka pedig
a külvilágot, ahonnan a gyermek fenyegetést, veszélyt érez.
Nem a gyermek rajzát és lelkivilágát szeretném e helyen elemezni. A példát
azért említem, mert a nappalt fenyegető éjszaka, a világosságot elnyelni
készülő sötétség nagyon ősi jelkép, amely mindenki lelke mélyen ott él.
Tízezer évvel ezelőtt az ősember gyermekei is hasonló képet rajzoltak
volna és évezredek múlva is ilyeneket fognak rajzolni a gyerekek,
mindaddig így lesz ez, amíg reggel felkel a nap és este lenyugszik.
A sötétség és a világosság küzdelméről szól a mai, jelképekkel teli
húsvéti szertartásunk. A bűn és a kegyelem harcáról. A halál és az élet
viadaláról. A világosság végül eloszlatja a sötétséget, az isteni kegyelem
legyőzi a bűnt, az élet győzedelmeskedik a halál felett. Mindezt magában
hordozza Jézus Krisztus feltámadása, amit most ünneplünk. A régebbi
időkben a keresztények a húsvéti vigília szertartását éjszaka, sötétben
kezdték, s csak hajnalban a világosság beköszönte után ért véget.
Napjainkban rövidebb a szertartás, de a jelképek megmaradtak. Az ünneplés
a sötétség beállta után kezdődik a sötét templomban, ahová a pap behozza a
feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek lángja megtöri a
sötétség erejét, majd egyre nagyobb világosság árad, amikor a hívek
meggyújtják gyertyáikat. Krisztus fénye így jut el mindenkihez, így
erősíti mindenkiben a reményt, hogy az élet erősebb a halálnál. Ezzel a
reménnyel és a Krisztus feltámadásába vetett hittel várhatjuk, hogy a
feltámadás által mi is új életre támadunk.
A ma esti szertartás evangéliuma beszámol azokról a jámbor asszonyokról,
akik Jézus sírjához mennek, ahol az isteni hírvivőktől megtudják az
örömhírt: a megfeszített Krisztus teste nincs a sírban, mert feltámadt a
halálból. Most csak az üres sírt láthatják és a feltámadásról szóló
üzenetet hallhatják, a Feltámadottal még nem találkozhatnak, de megtudják
azt is, hogy hamarosan láthatják majd őt. Ezzel a reménnyel, a jövőbeni
találkozás reményével távoznak a sírtól.
Éljen bennünk is a remény, hogy találkozhatunk a feltámadt Úrral, aki majd
tőlünk is azt kéri, hogy legyünk a feltámadás hirdetői.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni ösztön, az örök élet vágya, a
feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást
ünnepeljük. A veled való találkozásokról szóló híradások és a húsvéti
jelek erősítik a mi hitünket és bátorságot adnak ahhoz, hogy mi is
feltámadásod hirdetői legyünk. Húsvét titka, a feltámadás titka
megosztható. Olyan örömhír ez, amelyet nem zárhatunk szívünk mélyébe,
hanem tovább kell adnunk másoknak, mindazoknak, akik az örök életre
vágyakoznak.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-04
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150404.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 3., péntek

[Evangelium] Információk olvasóink számára

Kedves Napi Evangélium Olvasó!


Ma többen jelezték, hogy nem találják a postájukban a nagypénteki napi evangéliumot, ezért pár információ:

- Naponta elküldjük az összes e-mail címre a napi evangéliumot, de a szolgáltatók időnként változtatják a kézbesítési szabályokat. Ezért ha nem találja a napi evangéliumot, kérjük, hogy a számítógépén nézze meg, hogy a szolgáltató nem tette-e a spam, a kuka vagy a promóciók mappába az adott napi evangéliumot.

-  Az emailben utoljára elküldött evangélium, elmélkedés, ima mindig megtalálható itt:
http://evangelium.katolikus.hu/mainap/

- Mivel az emailben kiküldésre került szöveg a fenti címen megtalálható, ezért kérjük, hogy csak az küldjön hibajelzést, aki 3-4 napig folyamatosan nem kap e-mailben napi evangéliumot, és a fentieket (spam, kuka, promóciók mappa) már megnézte a számítógépén.

- A húsvéti vigília összes olvasmányát itt találják:
http://uj.katolikus.hu/csatolt/husvet_vigilia.pdf


Nagyon köszönjük a húsvéti üdvözleteket! Mivel minden személyes e-mailre nem áll módunkban válaszolni, ezúton is áldott húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!


Horváth István Sándor atya és Fehér János rendszergazda


[Evangelium] 2015-04-03

2015. április 3. – Nagypéntek

Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol
egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is,
aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott
egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és
kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus
tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit
kerestek?" Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust." Jézus erre így
szólt: „Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt
mondta nekik: „Én vagyok", meghátráltak és a földre estek. Ezért újra
megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: „A názáreti
Jézust." Erre Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát
engem kerestek, engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban
megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál."
Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott
vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus
rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a
kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és
megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki
abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb,
ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte
Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal
a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik
tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban
őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben
megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?" Ő
azt felelte: „Nem vagyok!" Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek
tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és
melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust.
Jézus ezt válaszolta neki: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a
zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása
van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd
azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket
mondtam!" E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így
szólt: „Így felelsz a főpapnak?" Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul
szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?"
Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
„Talán te is az ő tanítványai közül vagy?" Ő így felelt: „Nem vagyok!" A
főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét,
megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben ővele?" De Péter ismét
tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és
elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: „Ha nem
volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!" Pilátus ezt mondta:
„Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!" A
zsidók ezt válaszolták neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk!" Így
beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog
meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus így válaszolt:
„Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Pilátus ezt
felelte: „Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe.
Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: „Az én országom nem ebből a világból
való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének,
hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való."
Pilátus megkérdezte: „Tehát király vagy?" Jézus így felelt: „Te mondod,
hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy
tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a
szavamra!" Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?" E szavak után Pilátus
újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok
benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét
kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. A katonák tövisből
koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután
eléje járultak, és így gúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!" És közben
arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt hozzájuk: „Íme,
elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket." És
kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: „Íme,
az ember!" A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni
kezdtek: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus azt mondta nekik:
„Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok
benne!" De a zsidók ezt felelték: „Nekünk törvényünk van, és a törvény
szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!" Amikor Pilátus
meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra
megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?" De Jézus nem válaszolt neki
semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: „Nem felelsz nekem? Talán nem tudod,
hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy
elbocsássalak?" Erre Jézus azt mondta: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem,
ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe
adott, nagyobb a bűne."
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
azonban ezt kiáltozták: „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja.
Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak." E
szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe
ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti
készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: „Íme, a
királyotok!" De azok így kiáltoztak: „El vele, el vele! Feszítsd meg!"
Pilátus megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?" A főpapok
azonban ezt felelték: „Nincs királyunk, csak császárunk!" Erre
kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért
az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott
keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez
volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya." A feliratot sokan
olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel
volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok
kérték Pilátust: „Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A
zsidók királya vagyok". Pilátus azonban ezt válaszolta: „Amit írtam,
megírtam."
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit,
négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié
legyen!" Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat,
s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt tették.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a
tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!"
Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!" Attól az órától fogva
házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így
szólt: „Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy
szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte
az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre
feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat
ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a
lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték
meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába.
Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és
az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is
higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontot
ne törjetek benne!" És ami az Írás más helyén áll: Föltekintenek arra,
akit keresztülszúrtak."
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus
testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött
Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy
száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel
együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a
helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új
sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók
készületi napja miatt oda temették Jézust.
Jn 18,1 – 19,42

Elmélkedés:

Feláldozta magát Az egyik, önmagát tudományosnak nevező televíziós
csatorna általában a húsvét előtti napokra szokta időzíteni minden évben
egy olyan filmnek a bemutatását, amely véleményük szerint „alapjaiban
rengeti meg a kereszténységet" és minden korábbi elképzelést megváltoztat
Jézusról. A szenzációs felfedezés ruhájába öltöztetett ostobaság persze
nem ingatja meg hitében a keresztényeket, legfeljebb néhány, a vallási
dolgokban kevésbé járatos ember nézi tátott szájjal a filmet s benne
például azt a ládikát, amely állítólag Jézus csontjait tartalmazza. A
Krisztus feltámadásában hívő ember pedig gyorsan másik csatornára vált. Az
egyik évben a Júdás evangéliuma című filmet mutatták be. Az őskeresztény
időkben valóban íródott egy olyan mű, amelyet az áruló Júdásnak
tulajdonítottak, de az abban található alapvető tévedések miatt ezt már a
legkorábbi időkben sem tekintették a Szentírás részének. A film szerint
viszont minden igaz, ami abban olvasható. Ezek szerint Jézus kérte meg
Júdást, hogy árulja el őt, különben nem feszítik keresztre és semmi nem
lett volna a megváltásból. A többi apostol ezt nem vállalta és Júdás is
csak nagyon nehezen egyezett bele, hogy elárulja Jézust. A filmben
megszólaltatott egyik személy szerint Júdást nem a pénzéhség vezette,
hanem ő volt az egyetlen, aki megértette Jézust, s valójában ártatlannak
kell őt tartanunk.
Ma, nagypénteken, Jézus szenvedéstörténetét olvasva és azon elmélkedve
egészen más érzés támad bennünk. Nem is Júdás áruló cselekedetét vagy az ő
indítékát akarjuk megérteni, mert nem ez a lényeg. Az Úr Jézus
szenvedésére és halálára figyelünk. Az áldozatra, amelyet az Úr a mi
megváltásunkért hozott. Az áldozatra, amely az ő végtelen szeretetét
jelzi. Miért volt szükség erre az áldozatra? Miért kellett Jézusnak
meghalnia? - tesszük fel újra és újra a kérdést. Jézus kereszthalála nem
véletlenül történt, nem a sors hozta így, és nem a történések alakulásának
következménye. A szenvedést és a halált Jézus Krisztus tudatosan vállalta.
A kereszthalált és általa a megváltást a mennyei Atya szintén akarta. Az
események hátterében az isteni akaratot és szándékot kell mindenekelőtt
észrevennünk. A mindenható Isten teret enged annak, hogy az ember szabadon
cselekedjen. De miként a bűnbeesésnél és minden bűnnél, ugyanúgy most is
az ember visszaél szabadságával és szembefordul Istennel. Az ember nem tud
mit kezdeni Isten létével, Isten Fia jelenlétével a világban. Meg akar
szabadulni Istentől, s ha más módon nem tud, akkor megöli. Látszólag tehát
az ember akarata, gyilkos szándéka érvényesül, de mindennek a hátterében
ott húzódik Isten megváltó, üdvözítő szándéka.
Az ember sokáig azt gondolja, hogy ő az egyetlen létező ezen a világon.
Minden önzés mögött ez rejtőzik. Én létezem, én vagyok a középpontban, én
vagyok a fontos. Nehéz elfogadni a másik embert, az ő létezését s azt,
hogy neki is élettérre van szüksége. És főként nehéz elfogadni Isten
létezését, de ezt igazából csak a keresztet szemlélve tudjuk elfogadni. A
kereszt előtt, a keresztre feltekintve értjük meg Isten létezését. Mert
ember ekkora áldozatra nem képes. Ilyen önzetlen áldozatot egyedül Isten
képes hozni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megfeszített Urunk, Jézus Krisztus! Igent mondtál a szenvedésre és igent
mondtál a keresztre. Feláldoztad magadat a mi megváltásunk érdekében.
Kereszthalálod által teljesen és visszavonhatatlanul átadtad magadat a
mennyei Atyának, aki elfogadta áldozatodat. Jézus példájában felismerjük,
hogy mindannyiunk hivatása az, hogy egészen Istennek adjuk, neki
szenteljük életünket, mert ezzel mutatjuk meg engedelmességünket és így
tudjuk viszonozni az ő szeretetét. Uram, kész vagyok meghalni veled, hogy
feltámadhassak veled az örök életre.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-03
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150403.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 2., csütörtök

[Evangelium] 2015-04-02

2015. április 2. – Nagycsütörtök

Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor
ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának
szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza.
Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy
vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg
is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod
megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit
teszek, de később majd megérted". De Péter tiltakozott: „Az én lábamat
ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz
semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat,
hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: „Aki
megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti
tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat,
fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
„Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok
engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester
megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."
Jn 13,1-15

Elmélkedés:

Két valóságos cselekedet Az óraközi szünetben gyerekek „fociznak" a
folyosón, amikor hittanórára érkezik hozzájuk az atya. A házirend szerint
épületen belül labdával nem szabad focizni, ezért labda helyett rugdosnak
mindent, ami lábuk elé kerül: üres műanyagpalackot, egy szekrényből
kiesett sapkát, csokoládé gyűrött csomagolópapírját. Nagy a zsivaj, a
húsvéti szünet előtti utolsó napon igencsak nyugtalanok a gyerekek. Valaki
kezéből váratlanul és véletlenül egy darab kenyér kerül a földre. Azonnal
két láb lendül felé, de a pap gyorsabb náluk, lehajol, hogy felvegye a
kenyeret, közben az egyik láb a kezét találja el. Rögtön elnémul mindenki,
itt most vége a jónak hitt szórakozásnak. „Nem fájt, pap bácsi?" - kérdezi
valaki. „Csak véletlen volt. A kenyérnek jobban fájt volna" - válaszolja.
Ma, nagycsütörtök estéjén Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, arra az
étkezésre, amelyen az Úr a kenyérben saját testét, a borban saját vérét
adta apostolainak. Megparancsolta nekik, hogy az ő halálának és
feltámadásának emlékezetére tartsák meg a jövőben e közösségi étkezést. Az
utolsó vacsora másik jelentős mozzanata a lábmosás, Jézus megmossa
apostolai lábát, s e cselekedetével megmutatja, hogy nem uralkodni jött a
világra, hanem szolgálni. A lábmosást követően így magyarázza
cselekedetét: „Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is
meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem,
ti is tegyétek meg" (Jn 13,14-15). Mindkét krisztusi cselekedethez tehát
ugyanaz a parancs kapcsolódik. Amit az Úr tett az utolsó vacsorán, azt
kell tennie az ő tanítványainak is.
Ezen az utolsó vacsorán az apostolok elfogadóak. Elfogadják az Úr által
megáldott kenyeret s benne az ő testét, és elfogadják Mesterük
szolgálatát. A küldetést, hogy megismételjék Jézus cselekedetét, azok
kapják, akik részesültek a kenyérből és akiknek megmosta a lábát, azaz
akik mindkét cselekedetben személyesen átélték, megtapasztalták,
megérezték Jézus szeretetét. Péternek fájt, hogy Mesterét ilyen helyzetben
látja. Méltatlannak tartja magát a helyzetet és önmagát is méltatlannak
tartja arra, hogy Jézus az ő lábát megmossa.
Ezen az estén, amikor elkezdődik Krisztus szenvedése, két cselekedetére
figyelünk. Nem jelképes, hanem valóságos cselekedetek ezek. Jézus most nem
példabeszédet mond az önátadásról és az alázatról, hanem ő maga
cselekszik. Cselekszik és példát ad, nem csak az apostoloknak, hanem
nekünk is. Vajon mi elfogadjuk-e az ő ajándékát? Elfogadjuk-e a
megszentelt kenyérben az ő testét? Elfogadjuk-e szolgálatát? S ha
elfogadtuk, akkor teljesítjük-e kérését? Mi, akik a szentmisében az
áldozáskor magunkhoz vesszük az ő testét, törekszünk-e arra, hogy az
embereknek őt adjuk? Utánozzuk-e őt a szolgálatban, a másokért végzett
alázatos szolgálatban?
Az utolsó vacsora mai emléknapja emlékeztessen minket arra, hogy a
szolgálatban, a szenvedésben, a halálban és a feltámadásban válunk eggyé
Krisztussal. A szolgálatban, a szenvedésben, a halálban és a feltámadásban
találkozunk Istennel. Nincs könnyebb út, nincs más lehetőség. Mert minden
más úton haladva valójában eltávolodunk Istentől és az ő szeretetétől.
Induljunk Krisztussal ezen az estén, hogy a szolgálat, a szenvedés útján
járva meghaljunk ővele és reménnyel várhassuk feltámadásunkat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Minden alkalommal, amikor a szentmisében felidézzük
az utolsó vacsora eseményét és minden alkalommal, valahányszor a te
keresztedre emeljük tekintetünket, a te szüntelenül megújuló és
megnyilvánuló isteni szeretetedre gondolunk. Ez segítsen minket a
szeretetben való állandó megújulásban! A te szereteted jele az a kenyér,
amelyben önmagadat adod nekünk. A te jelenléted teszi különlegessé e
kenyerünket, amely szándékod és rendelésed szerint mindennapi lelki
táplálékunk. Segíts minket, hogy szeretetedet továbbsugározzuk
környezetünkre és a te minden ember felé megnyilvánuló szereteted igaz
tanúi legyünk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-02
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150402.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!

A húsvét örömteli ünnepéhez közeledvén megköszönöm a Szent Márton
evangelizációs házhoz küldött adományotokat. Külön köszönöm, hogy emellett
többen arra is fordítottak időt, hogy egy levélben jelezzék erkölcsi
támogatásukat is. A visszajelzések alapján még olyanok is nagyra értékelik
az e-vangelizációs szolgálatot, akik saját bevallásuk szerint nem sűrű
templombajárók. Ezt munkám gyümölcsének tekintem, és hálát adok érte a jó
Istennek. Nagy öröm számomra, hogy az e-vangélium olvasók közül többen
személyesen is eljöttek megtekinteni a munkálatok előrehaladtát. E
találkozások szintén nagyon lelkesítenek engem.

Bátorítalak benneteket: jöjjetek el! Vegyétek ezt személyes meghívásnak.
Itt a tavasz. A jó idő kedvez a kirándulásoknak. Gyertek, hogy
találkozhassunk! Gyertek, hogy megnézzétek az épülő e-vangelizációs házat!

Kívánom, hogy a húsvéti ünnapek alatt jusson időtök arra, hogy
családtagjaitokkal együtt elmenjetek a szertartásokra, és azokon átéljétek
a lelki újjászületést. Örvendezzünk együtt annak, hogy Krisztus feltámadt
és velünk van!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2015. április 2.

www.szentmartonhaz.hu

A Szent Márton e-vangelizációs ház javára adományt az alábbi módokon lehet
küldeni:

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Szent Márton ház

2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk egyszerűen igényelhető a www.szentmartonhaz.hu
honlapon. Vagy kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem,
írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy a Szent Márton ház támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Szent Márton ház

+1 Kérem, hogy akik cégük számára közcélú adományukról igazolást kérnek, a
zalalovo@gmail.com címen jelezzék ezen igényüket. Köszönöm!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 1., szerda

[Evangelium] 2015-04-01

2015. április 1. – Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Ő így
felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?" Ő így
válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?" Ő így
felelt: „Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Mennyire érdekes Júdás jelenléte, szerepe az evangéliumokban. Júdásé, az
apostolé, az árulóé. Az evangélisták akár hallgathattak volna róla, mert
nem vetett jó fényt Jézusra, aki egy ilyen személyt is beválasztott
legbizalmasabb baráti, tanítványi körébe, a tizenkét apostol közé. De az
igazsághoz, Jézus élettörténetéhez, a megváltás művéhez Júdás is és az
árulás ténye is hozzátartozik, ezért nem hallgatnak róla.
Júdás személyével kapcsolatban az evangélisták éppen a legérdekesebb
kérdésre nem válaszolnak: miért árulta el Jézust? Kapzsiságával,
pénzsóvárságával, a vérdíjként kapott harminc ezüsttel aligha magyarázható
szörnyű tette. A főtanács tagjait nem érdekelte, hogy miért árulja el egy
tanítványa mesterét. Ők örültek a kedvező alkalomnak, hogy elfoghatják
Jézust, gyorsan fizettek, de egyáltalán nem érdekelte őket, hogy miért
tesz ilyet valaki. Az apostolok sem igyekeztek a későbbiekben társuk
magatartására magyarázatot találni, az Úr feltámadása pedig végképp
feledtette velük a kérdést.
A kérdés kétezer éve újra és újra felmerül hívőkben és nem hívőkben
egyaránt. Hogyan lesz valakiből áruló? Miért tesz ilyet egy ember? Miért
árulja el az ember azt, aki szereti őt? A kérdés megválaszolatlan. A
kérdés megválaszolhatatlan. Az árulás bűne megmagyarázhatatlan.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te nem kívánod a bűnös halálát, hanem azt, hogy meg térjen és
éljen. Tekints hát jóságosan gyarló emberi természetünkre. Elismerjük,
hogy por vagyunk, és a porba térünk vissza. Add meg mégis, hogy elnyerjük
bűneink bocsánatát, és életünk megújuljon föltámadt Fiad hasonlóságára.
Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-01
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150401.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 31., kedd

[Evangelium] 2015-03-31

2015. március 31. – Nagykedd

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem."
Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kiről
mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora
alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: „Kérdezd meg, kiről
beszél!" Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: „Uram, ki az?" Jézus így
felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot
(a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után
mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni
akarsz, tedd meg mielőbb!" Az asztalnál ülők közül senki sem értette,
miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál
volt a pénz – Jézus megbízta: „Vedd meg, amire szükségünk lesz az
ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek.
Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: „Most dicsőült meg az Emberfia,
és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne, az
Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de
amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
oda ti nem jöhettek." Erre Simon Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy?"
Jézus így válaszolt: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de
később követni fogsz." Péter azonban erősködött: „Uram, miért ne
követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted." Jézus ezt felelte neki;
„Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas
megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
Jn 13,21-33. 36-38

Elmélkedés:

Júdás árulásának és Péter tagadásának megjövendölése azt tanúsítja, hogy
Jézus tisztában van azzal, hogy mi fog történni vele és apostolaival a
következő napokban. Nem akar elmenekülni sorsa elől, hiszen ez a mennyei
Atya akaratának megtagadását jelentené. Őt nem érik váratlanul az
események, miként tanítványait, hanem tudatosan felkészül azokra. Amikor
az árulásról beszél apostolainak, mindvégig megőrzi nyugalmát. Indulatnak
vagy felháborodásnak semmi nyomát sem látjuk nála, hiszen tudja, hogy a
sötétség hatalmának e cselekedete beleillik az Atya megváltói tervébe, s
azzal is tisztában van, hogy a sötétség hatalma nem győzedelmeskedhet
felette. Júdást is ő választotta ki, de méltatlan lett az apostoli
feladatra.
Júdás árulása és Péter tagadása között látszólag nincs sok különbség,
hiszen mindkettő bűn. Ez utóbbiról is előre beszél Jézus. Ebből mégis van
felemelkedés, újjászületés, megtérés Péter számára. Egyszerűen fogalmazva:
Péter azért képes megbánni bűnét, mert ott maradt az utolsó vacsora
termében. Nem sértődött meg Mestere kijelentésén, nem távozott, mint
Júdás, hanem megőrizte a lelki közösséget Jézussal. Hite, Jézus iránti
ragaszkodása, lelkesedése, szeretete kimentette őt bűnéből. Péter és Júdás
esete azt mutatja, hogy a gyengeségből van felemelkedés, a rosszakaratból
viszont nincs.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom! Te alkottál, ne engedj elpusztulni. Te váltottál meg, ne ítélj
el. Te teremtettél jóságodban, ne engedd, hogy műved tönkremenjen
gonoszságomban. Legkegyelmesebb Uram, kérlek, ne engedd, hogy gonoszságom
tönkretegye, amit mindenható jóságod teremtett! Végtelen jóság, ismerd el
újra magadénak azt, ami a tied, s mosd le róla azt, ami idegen rajta!
Jézus! Irgalmazz nekem, amíg idő van az irgalomra, és ne vess kárhozatra
az ítélet idején!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-31
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150331.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!

A húsvét örömteli ünnepéhez közeledvén megköszönöm a Szent Márton
evangelizációs házhoz küldött adományotokat. Külön köszönöm, hogy emellett
többen arra is fordítottak időt, hogy egy levélben jelezzék erkölcsi
támogatásukat is. A visszajelzések alapján még olyanok is nagyra értékelik
az e-vangelizációs szolgálatot, akik saját bevallásuk szerint nem sűrű
templombajárók. Ezt munkám gyümölcsének tekintem, és hálát adok érte a jó
Istennek. Nagy öröm számomra, hogy az e-vangélium olvasók közül többen
személyesen is eljöttek megtekinteni a munkálatok előrehaladtát. E
találkozások szintén nagyon lelkesítenek engem.

Bátorítalak benneteket: jöjjetek el! Vegyétek ezt személyes meghívásnak.
Itt a tavasz. A jó idő kedvez a kirándulásoknak. Gyertek, hogy
találkozhassunk! Gyertek, hogy megnézzétek az épülő e-vangelizációs házat!

Kívánom, hogy a húsvéti ünnapek alatt jusson időtök arra, hogy
családtagjaitokkal együtt elmenjetek a szertartásokra, és azokon átéljétek
a lelki újjászületést. Örvendezzünk együtt annak, hogy Krisztus feltámadt
és velünk van!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2015. március 31.

www.szentmartonhaz.hu

A Szent Márton e-vangelizációs ház javára adományt az alábbi módokon lehet
küldeni:

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Szent Márton ház

2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk egyszerűen igényelhető a www.szentmartonhaz.hu
honlapon. Vagy kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem,
írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy a Szent Márton ház támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Szent Márton ház

+1 Kérem, hogy akik cégük számára közcélú adományukról igazolást kérnek, a
zalalovo@gmail.com címen jelezzék ezen igényüket. Köszönöm!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 30., hétfő

[Evangelium] 2015-03-30

2015. március 30. – Nagyhétfő

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus
feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta
felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig
vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát,
majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai
közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt:
„Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem
osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha
gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a
pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: „Hagyd békén
őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek,
én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül sokan megtudták,
hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy
lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok
elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan
hittek Jézusban.
Jn 12,1-11

Elmélkedés:

A nagyhét első felében Egyházunk liturgikus rendje olyan eseményeket állít
elénk az evangéliumokban, amelyekben Jézus prófétai módon beszél az
elkövetkezendő napok eseményeiről, mintegy felkészülvén küldetése
beteljesítésére. Ennek megfelelően ma arról olvasunk, hogy Lázár testvére,
Mária olajjal megkeni Jézus lábát, holnap Júdás árulása és Péter tagadása
megjövendöléséről, nagyszerdán pedig az utolsó vacsora előkészítéséről
lesz szó.
A mai részlet tehát a betániai vacsora leírása. Nem lehetünk biztosak
abban, hogy Lázár házában történt az eset, még akkor sem, ha János
evangélista elbeszélésmódja ezt sugallja. Mindenesetre Mária drága olajjal
keni meg Jézus lábát, s e cselekedete Júdás rosszallását váltja ki. Jézus
azonban hallgatásra készteti az árulásra készülő apostolt, mégpedig
prófétai módon beszélve arról, hogy nem lesz mindig övéivel. Mária
cselekedete magyarázható azzal, hogy néhány nap múlva a temetésekor nem
lesz idő arra, hogy holttestét bebalzsamozzák, s mintegy ezt helyettesíti
a mostani olajjal való megkenés. A temetés utáni balzsamozás szándéka
megjelenik ugyan később, hiszen az asszonyok ezért indulnak majd húsvétkor
az Úr sírjához, de már nem kerülhet rá sor, mert időközben Jézus feltámad
a halálból.
Mária cselekedete jelkép. Jézus lábához való borulása az ember hódolatát
és alázatát jelzi Isten Fia előtt. A Jézus iránti hódolat még a szegények
segítésénél is fontosabb.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a
mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő
szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-30
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150330.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. március 29., vasárnap

[Evangelium] 2015-03-29

2015. március 29. – Virágvasárnap

Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek,
Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két
tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint
beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem
ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek,
mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi." El is
mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót.
Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért
oldjátok el a szamarat?" Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és
erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a
köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások
meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és
akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!"
Mk 11,1-10

Elmélkedés:

Szándékok
Egyházunk hagyománya szerint a virágvasárnapi szentmise körmenettel
kezdődik, amellyel Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. Ennek során
olvassuk fel az Úr bevonulásáról szóló evangéliumi részletet, az
evangélium helyén pedig a passió, azaz Jézus szenvedéstörténete hangzik
el.
Márk evangélista beszámolója szerint Jézus egy szamár hátán ülve érkezik
Jeruzsálem városához. Jövetelével egyidőben zarándokok sokasága
érkezhetett, hiszen közeledett a zsidók húsvéti ünnepe. Az emberek nem a
városból jönnek elé, tehát nem az érkező fejedelemnek szóló fogadás ez,
hanem mintegy bevezetik Jézust Jeruzsálembe. Az emberek spontán módon
cselekszenek. Részükről nincs nyoma semmiféle előkészületnek vagy
szervezkedésnek. Amint megpillantják Jézust, egyszerűen eszükbe jutnak a
szamárháton érkező Messiásról szóló prófétai jövendölések s ennek hatására
cselekszenek. Ruháikat leterítik az út porába Jézus elé, s ezzel
kifejezik, hogy a Messiást tisztelik az érkező Jézusban. Szintén erre
utalnak örvendező felkiáltásaik: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!" (Mk
11,10).
A bevonulással Jézus megérkezik végső céljához, küldetése beteljesítésének
helyszínére. Ezt követően már csak egy rövid időre vonul vissza Betániába
(vö. Mk 11,11). Többet már nem járja a városokat és falvakat, hogy tanítsa
az embereket. Tanításának helye a következő napokban a templom lesz, az
Atya háza, az Isten háza.
A szenvedéstörténet kapcsán arról is érdemes szót ejtenünk, hogy mi
vezetett Jézus elítéléséhez. Tanításával, amely egészen új megvilágításba
helyezte a régi törvényeket és hagyományokat, cselekedeteivel, amelyek
rendkívüli, isteni hatalmáról tanúskodtak, valamint határozott igényével,
hogy ő az Isten Fia, Jézus szembekerült a nép vallási vezetőivel. Ők
botrányosnak tartották, hogy szóba áll a bűnösökkel és az asszonyokkal, és
felháborította őket, hogy másképpen értelmezi a törvényeket. A vallási
vezetők jól tudták, hogy Jézus elítéléséhez, halálra ítéléséhez a
politikai és katonai hatalmat gyakorló rómaiak előtt nem lesznek
elegendőek ezek a vallás tárgykörébe tartozó kérdések, ezért más okot,
ürügyet kellett keresniük. A messiási fellépés jól jött nekik, hiszen
Jézust ennek köszönhetően úgy tüntethették fel, mint aki uralomra készül,
hatalomra törekszik a nép körében, s egy ilyen hatalomátvételi kísérletet
a római hatóságok biztosan nem néznek jó szemmel. A római helytartó kemény
erőszakkal lépett fel minden rendzavaróval szemben, nem tűrte a lázadást.
Ha Jézust azzal a váddal állítják a hatóság elé, hogy királynak, a zsidó
nép királyának tartja magát, akkor sikerre számíthatnak.
Ezen emberi szándékok mellett azonban észre kell vennünk Isten üdvözítő
szándékát is. Jézus nem csupán azért halt meg, mert az ellenségei ezt
akarták, hanem mert ez szerepelt Isten megváltó tervében. Látszólag tehát
az emberek irányítják az eseményeket, de valójában minden úgy történik,
ahogyan Isten akarja, s ez a feltámadásban válik egészen nyilvánvalóvá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk és Megváltónk! Te példát adtál nekünk a kereszthordozásra. Önként,
szabadon, kényszertől mentesen vállaltad a szenvedést és a halált. Értünk,
megváltásunkért, üdvösségünkért. Szenvedésedről és halálodról elmélkedünk
ezekben a napokban, ettől várjuk szívünk megtérését. Emberként végtelenül
gyengék vagyunk a halállal szemben. Segíts minket, hogy megértsük:
halálunk után ránk is a feltámadás vár. Vezess minket a halálon és a
feltámadáson át az örök életre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-29
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150329.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum