2014. május 10., szombat

[Evangelium] 2014-05-10

2014. május 10. – Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?" Simon
Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-69

Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszédének fogadtatásáról számol be Szent János a mai
evangéliumi részben. Bár Jézus a beszédben kifejezetten jelezte, hogy
tanítványai legyenek vele egy közösségben, a hallottak után sokan mégis
elhagyják őt. A vele való közösség összetartó ereje éppen az ő testének
vétele követői részéről. Valójában nem tudjuk meg, hogy miért tartják
„kemény beszédnek" az Úr szavait az elpártolók, az viszont egyértelmű,
hogy nem akarnak közösséget vállalni vele. Nem arról van szó, hogy a
hallgatóság nagyobb tömegéből némelyek elfordulnak tőle, hanem arról, hogy
olyan tanítványok, akik korábban hittek benne és vele tartottak, most
mégsem tudják hittel elfogadni a hallottakat. Valószínűleg nem is értik,
hogy mit takar Jézus azon kijelentése, hogy ő az élet kenyere és testének
evését kéri.
Az elutasításokkal szemben János evangélista Péter apostol példáját
állítja elénk. Talán az elfordulókhoz hasonlóan sem ő, sem a többi apostol
nem értették Mesterük beszédét, mégis vele maradnak. Nem távoznak, mert
felismerik, hogy Jézus szavai igazak, s tanítása az örök élet felé
irányít. Jézus szavai szerint csak azok fognak hinni benne, akiket az Atya
hozzá vonz. Ennek igazságát szemlélteti a tény, hogy ők továbbra is vele
maradnak.
Előttem is két út, két lehetőség áll. Döntésemet egyértelműen jelzi, hogy
magamhoz veszem-e az élet kenyerét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben,
amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Mély hálát
érzünk irántad, hiszen te egészen egyszerű módon, megtört kenyérben adod
magadat nekünk. Egyszerű módon adsz lehetőséget arra, hogy veled
egyesüljünk. Irántad való szeretetünk jeleként veszünk téged magunkhoz.
Változtass, alakíts át minket, hogy áldozattá váljunk és neked ajánljuk
életünket!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140510.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 9., péntek

[Evangelium] 2014-05-09

2014. május 9. – Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" – kérdezték.
Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis
valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya
küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam
él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és
meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a
kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét olvassuk az
evangéliumban, amelyben testének nevezi az általa adott kenyeret és arra
kér bennünket, hogy vegyük magunkhoz őt, együk az ő testét. Hogyan
valósítjuk meg azt a gyakorlatban?
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad
arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát, hanem
valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A
szentáldozáskor közösségre lépünk vele, ugyanakkor lelki közösség jön
létre mindazok között, akik az egy kenyérből részesülnek. Ebben az
értelemben Krisztus teste egységet teremtő és közösséget formáló szentség,
amely itt a földön összekapcsolja az újszövetség népét, s amely mindenkit
segít, hogy eljusson az örök életre.
Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkának mélységét, azt, hogy
Jézus valóságosan jelen van az átváltoztatott kenyérben, akkor megértjük
azt is, miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy
örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját
választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás
szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy
érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a
szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük
őt. Így lesz élete a miénk, s így újul meg őbenne a mi életünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140509.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 8., csütörtök

[Evangelium] 2014-05-08

2014. május 8. – Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai
lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem
mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az
Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete
van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és
mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a
világ életéért."
Jn 6,44-51

Elmélkedés:

A kenyérszaporításkor Jézus földi kenyeret adott az embereknek, amely a
test tápláléka. Ezt követően pedig a mennyei kenyérről beszél, amely lelki
táplálék az emberek számára. A hallgatóság elcsodálkozott, amikor Jézus
kijelentette, hogy ő az örök élet kenyere és teste valóban táplálék,
hiszen ekkor még nem tudhattak az Eucharisztia csodájáról. Az Úrnak a mai
evangéliumban mondott szavai nagycsütörtökön valósultak meg első
alkalommal. Azóta az általa mondottakat és tetteket megismételve minden
szentmisével valóságosan megjelenik Krisztus az átváltoztatott kenyérben
és a borban.
Az Oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt hinnünk
kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt táplálkoznunk
kell ezzel a kenyérrel, amely az örök élet tápláléka számunkra. Ebből a
kenyérből él és táplálkozik az Egyház s minden hívő, aki az Egyházhoz
tartozik.
A szentmisében az átváltoztatást követően hitünk szent titkának nevezzük
az Oltáriszentséget. Titokzatos már maga a történés, amikor a miséző
szavára a kenyér az Úr testévé, a bor az ő vérévé változik át, de
titokzatos a mi Urunk jelenléte is az átváltozott kenyérben és borban.
Mindezt csak hittel tudjuk elfogadni, az emberi ész és értelem ugyanis
korlátokba ütközik. Az átváltoztatásban az Egyház hite fogalmazódik meg,
amely magába foglalja az én személyes meggyőződésemet is arról, hogy
Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140508.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 7., szerda

[Evangelium] 2014-05-07

2014. május 7. – Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit az Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítást követően Jézus hosszasan beszél a népnek az
általa adott kenyérről. A hallgatóság az Isten által adott kenyérre, a
mannára gondolt, ami a pusztai vándorlás során táplálékot jelentett az
éhező népnek. A zsidók számára ez az egykori csoda meghatározó esemény
volt, ezért gondolataikban keresték a kapcsolatot azzal a kenyérrel, amit
Jézustól kaptak az előző napon.
Mi másként értjük Jézus szavait, hiszen a kenyérről mondott beszédének
minden kijelentését már az Oltáriszentségre vonatkoztatjuk. A mai
szakaszban az Úr a következőket mondja: „aki hozzám jön, nem éhezik többé;
és aki bennem hisz, nem szomjazik soha" (Jn 6,35). Természetesen nem a
földi táplálékra gondol, hanem a lelkiekre, és mi is az élő kenyérre
gondolunk, az Eucharisztiára, Krisztus testére. Jézushoz menni azt
jelenti, hogy hittel elfogadom őt, hittel befogadom őt, egyesülök vele. E
lelki kapcsolat, lelki egyesülés a szentáldozásban jön létre. Az
Oltáriszentségben Krisztus testének vétele mindig arra a szeretetre
emlékeztet minket, amit az Úr vállalt értünk, s ami erősebb a halálnál.
Krisztus szüntelenül találkozni akar velünk, hozzánk jön, s azt kéri, hogy
mi hozzá menjünk. Önmagát, testét és vérét adja nekünk az átváltoztatott
kenyérben és borban, amikor pedig magamhoz veszem őt, akkor önmagamat adom
át neki teljesen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel
vállalhassuk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140507.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 6., kedd

[Evangelium] 2014-05-06

2014. május 6. – Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: „Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés:

A pusztai vándorlás idején az Istentől kapott mannakenyér az életet
jelentette a választott népnek. Ha nem táplálta volna őket az Úr, éhen
haltak volna. Isten pedig a manna-csoda révén megmutatja, hogy gondoskodik
övéiről és övéi életéről.
Erre emlékeztette az embereket a Jézus által tett csodálatos
kenyérszaporítás, de ez nem volt elég a nép számára és olyan újabb jelet
követelnek, amely alapján hihetnek benne s amely igazolja, hogy ő a
Messiás. Milyen szándék lehet a követelés hátterében? Ha jó szándékú volt
a kérés, akkor valóban hinni akartak az emberek. Ha viszont rossz
szándékkal kérték ezt, akkor csak próbára akarták tenni Jézust és abban
bíztak, hogy nem tud csodát tenni és kudarcot vall. Talán ez utóbbi a
valószínűbb, hiszen Jézus nem teljesíti a kérést. Ennek az lehet az oka,
hogy Jézus nem a csodaváró emberi elvárásoknak akar megfelelni, hanem
mindig az Atya akaratát teljesíti, valamint messiási kilétét még nem
akarja felfedni teljesen.
Jézus tehát nem tesz újabb csodát, de tanítást ad az igazi mennyei
kenyérről, amelyet az Atya ad az embereknek. Ez a kenyér ő maga, az ő
valóságos teste, amelyet az Oltáriszentségben vehetünk magunkhoz, mint az
élet kenyerét és az örök élet táplálékát. Az egykori manna előképe az élő
kenyérnek, az Oltáriszentségnek. Ha Krisztus testével, az
Oltáriszentséggel táplálkozunk, akkor miénk lesz az örök élet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink
nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és
bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi
üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert
gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösség re.
Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig
nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140506.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 5., hétfő

[Evangelium] 2014-05-05

2014. május 5. – Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: „Mester, mikor jöttél ide?" „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte
Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: „Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" „Istennek az tetszik –
válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29

Elmélkedés:

A kenyérszaporítás csodája érdekes reakciót vált ki az emberekből. Nem
egyszerűen azokból, akik esetleg hallottak róla, hanem azokból, akik aktív
részesei voltak a csodának és ehettek a Jézus által adott ételből. Az
emberek keresni kezdik azt a személyt, aki nekik a kenyeret adta. Ezt a
vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal, hogy az őt kereső és megtaláló
emberektől azt kéri, hogy mindig a mennyei Atya tetszését keressék és
legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen.
A csodát követő keresés ténye rávilágít arra, hogy a lelki éhség nagyobb
az emberben a testinél. Jézus küldetése éppen az, hogy olyan kenyeret
adjon, amely a lelki éhséget csillapítja és az örök élet felé irányít. Az
örök élet eledelét az Oltáriszentségben ismerhetjük fel, amely szentség
megvalósítja a lelki kapcsolatot az Úr és Egyháza, Jézus és miköztünk.
A földi kenyérrel tett egykori csodához hasonlóan Krisztus az ő papjai
által mindennap újabb csodát tesz, amikor az Oltáriszentségben önmagát
adja a világnak, a benne hívőknek. Ez az eledel valóban maradandó és
megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent, élő,
átváltoztatott kenyeret, s megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus
életében, akkor minden vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét az örök
életben folytatódjon. Keresem-e nap mint nap Krisztust, aki önmagát adja
nekem az Oltáriszentségben?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140505.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 4., vasárnap

[Evangelium] 2014-05-04

2014. május 4. – Húsvét 3. vasárnapja

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

Az emmauszi úton
Az elmúlt vasárnapi elmélkedésben Tamás apostollal kapcsolatban
nagypéntekre és Jézus sebeire utaltunk vissza, ma pedig az emmauszi
tanítványok történetét hallgatva gondolatban érdemes visszapillantanunk a
nagycsütörtöki eseményre, az utolsó vacsorára. A kételkedő Tamás apostol
számára nem volt elegendő társainak beszámolója arról, hogy megjelent a
feltámadt Jézus. Egy héttel később a sebhelyek, mint jelek segítették őt
az Úr felismerésében. A Jeruzsálemből hazafelé, Emmauszba tartó két
tanítvány számára sem volt elegendő, hogy hallhatták Jézus szavait az
úton, nekik is szükségük volt egy jelre, ami megnyitotta látásukat. Ez a
jel a kenyértörés volt. Jézus ugyanazt tette asztalukhoz leülve, amit az
utolsó vacsorán is tett, megtörte a kenyeret.
Mély jelentésű a Jeruzsálemből Emmauszba indulás. A visszatérés jelképe.
Évekkel korábban e helyről érkezett a két tanítvány, hogy Jézus követői
legyenek. És most ide térnek vissza, mintha nem történt volna semmi,
illetve ami történt Mesterükkel, az kudarcnak nevezhető. Sok reményt
fűztek Jézushoz, de minden szertefoszlott halálával. Ők maguk mondják:
„Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt" (Lk 24,21). Az ő
szemszögükből úgy tűnik, hogy tanítványi életük véget ért, vissza kell
térniük oda, ahonnan elindultak. Életük ott folytatódik, ahol abbahagyták
akkor, amikor Jézus nyomába szegődtek. Nem csak ők ketten gondolkoznak
így, hanem az apostolok is. Gondoljunk, csak Péterre, akit a feltámadás
után ismét ott találunk a Tibériás-tó partján. Ezt mondja
apostoltársainak: „Megyek halászni." A többiek pedig ezt válaszolják: „Mi
is veled megyünk" (Jn 21,3). Mintegy három évvel korábban ezen a helyen
találkoztak először Jézussal, itt szólította meg őket, e helyen hívta el
őket a halászháló mellől, hogy emberhalászokká legyenek. És most ők újra
itt vannak, visszatérnek eredeti mesterségükhöz, mert Jézus meghalt.
Az emmauszi két tanítvány számára fordulópontot jelent a kenyértörés.
Felismerik az Urat és azonnal visszaindulnak Jeruzsálembe. Csalódottan
jöttek, de most lelkesen mennek vissza. Kételkedve jöttek, de most már hit
ébredt bennük. Nem értették hivatásukat, de most már tudják, hogy a
feltámadás tanúi és hirdetői lettek.
Az eltávolodás és újbóli közeledés az emmauszi tanítványok esetében a
közösséghez való viszonyukban is megfigyelhető. Kezdetben ők is együtt
vannak a tanítványokkal, velük együtt értesülnek arról, amit az asszonyok
mondanak, aztán pedig elhagyják ezt a közösséget. A Feltámadottal való
találkozás arra indítja őket, hogy visszatérjenek ehhez a közösséghez és
elmondják a közösség többi tagjának élményüket.
Mit tanít nekünk a történet? Jézus Krisztus feltámadása óta a
csalódottság, a kétségbeesés, a félelem, a kishitűség bűn, aminek nincs
helye az életünkben. Mert amikor engedem, hogy ezek a negatív érzések
felerősödjenek bennem és eluralkodjanak életemen, akkor eltávolodok
Istentől, elszakítom magamat tőle, és ebben az értelemben bűnt követek el.
Amikor beletörődötten elfogadok egy helyzetet, kényszerűen elfogadom a
látszatot, amely ténynek mutatkozik számomra, vagy amikor úgy vélem, hogy
már nem tudok változtatni semmit, akkor azon a bizonyos emmauszi úton
járok, és ez az út távol visz az Istentől a szent helyektől, a kereszt
titkától, a feltámadás eseményétől. Jézus olyan jelet mutat, amely
visszafordít ezen az úton, hogy reménnyel a szívemben, bátran és lelkesen
keressem Isten közelségét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást
okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események
forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból,
az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De
te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted
önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid,
követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való
kapcsolatomat helyreállítsam!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140504.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum