2009. szeptember 19., szombat

[Evangelium] 2009-09-19

2009. szeptember 19. - Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: "Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett,
némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt,
mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek
felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt,
és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus felkiáltott: "Akinek
füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait.
A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az
útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az
ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is
üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek
közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet
gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést
nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak
állhatatosságban."
Lk 8,4-15

Elmélkedés:

Jézus újabb példabeszéddel hívja fel hallgatói figyelmét arra, hogy nem
elegendő senki számára, ha jó szívvel hallgatja szavait, hanem mindenkinek
életté kell váltania azt. A szívünket megérintő, megérinteni akaró isteni
szó útjába sokféle dolog állhat, ami megakadályozhatja, hogy termést,
eredményt hozzon életünkben. A gonosz lélek azért akarja kitépni
szívünkből e tanítást, hogy a legfontosabbat, a mi üdvösségünket
akadályozza meg. A mindennapi élet gondja könnyen elfordíthatják
értelmünket, szívünket az igazság tanításától, s arra akarnak
kényszeríteni minket, hogy ne bízzunk Isten ígéretében, ne bízzuk rá
magunkat az Ő gondviselésére. Hulljon lelkünkben jó talajra a tanítás,
amely az örök élet igéjeként az üdvösségre vezető utat mutatja meg nekünk!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
ha felé fordulunk, feltámadunk,
ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
ha benne lakunk, akkor élünk.
Szent Ágoston

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Van 10 db színes, nagyalakú, az Őrségről és Burgenlandról szóló
képeskönyvem, amit felajánlok ajándékba azoknak, akik barátaiknak
sikeresen ajánlják az e-vangéliumot. A feliratkozni szándékozók nevét és
e-mail címét küldjétek el a his@katolikus.hu címemre és felírom őket.
Kérem, hogy csak olyan személy számára kérjétek az e-vangéliumot, akit
megkérdeztetek és valóban kapni szeretné. A 10 könyv azoké lesz, akik a
legtöbb új személyt ajánlják szeptember 30-ig.
Köszönöm, hogy lelkesen terjesztitek az e-vangéliumot!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 18., péntek

[Evangelium] 2009-09-18

2009. szeptember 18. - Péntek

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és
hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony,
akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított:
Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes
intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik
vagyonukból gondoskodtak róla.
Lk 8,1-3

Elmélkedés:

Az evangéliumokból ismert számunkra, hogy nyilvános működésének kezdetén
Jézus tanítványokat hívott magához, ahogyan ezt abban a korában sok más
tanító is tette. E tanítványok aztán elkísérték mesterüket mindenhová,
együtt voltak vele útja során, s eközben megismerhették tanítását és
életvitelét. A mai evangéliumi rész arról számol be, hogy kiválasztott
tanítványain kívül asszonyok is Jézussal tartottak vándorútja során, akik
szolgálatukkal segítették őt. Nem Jézus hívta őket, hiszen erről bizonyára
az evangélisták említést tettek volna írásukban, csak egyszerűen Jézus
mellé állnak és vele tartanak mindenhová. S bár a szó szoros értelmében
nem voltak a Mester tanítványai, mégis talán éppen az ő személyükkel
kezdett el kiszélesedni a tanítványok köre, amely mai értelmezés szerint
magába foglalja mindazokat, akik Jézus követői. Jézus mellett lenni: ez a
tanítvány élete.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, nem azért hívsz követésedre, mintha szükséged volna szolgálatunkra,
hanem egyedül azért, hogy üdvösségünkről gondoskodj. A te követésed, Uram,
azt jelenti, hogy részesedünk az üdvösségben, fényed követése pedig, hogy
felfogjuk világosságodat.
Szolgálatunk nem ad neked semmit, mert neked nincs szükséged az ember
szolgálatára; mégis, azoknak, akik téged szolgálnak és követnek, életet,
romolhatatlanságot és örök életet adsz.
Amint neked, Uram, nincs szükséged semmire, nekünk annyira szükségünk van
a veled való közösségre. A mi dicsőségünk nem más, mint hogy hűségesen és
szilárdan kitartsunk szolgálatodban.
Szent Iréneusz

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Van 10 db színes, nagyalakú, az Őrségről és Burgenlandról szóló
képeskönyvem, amit felajánlok ajándékba azoknak, akik barátaiknak
sikeresen ajánlják az e-vangéliumot. A feliratkozni szándékozók nevét és
e-mail címét küldjétek el a his@katolikus.hu címemre és felírom őket.
Kérem, hogy csak olyan személy számára kérjétek az e-vangéliumot, akit
megkérdeztetek és valóban kapni szeretné. A 10 könyv azoké lesz, akik a
legtöbb új személyt ajánlják szeptember 30-ig.
Köszönöm, hogy lelkesen terjesztitek az e-vangéliumot!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 17., csütörtök

[Evangelium] 2009-09-17

2009. szeptember 17. - Csütörtök

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért
hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő.
Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben,
alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál.
Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és
csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a
vendéglátó farizeus így szólt magában: "Ha ez próféta volna, tudná, hogy
ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő." Jézus akkor hozzá
fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az így válaszolt: "Mester,
beszélj!" "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral
tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte
tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy gondolom az,
akinek többet engedett el" - felelte Simon. "Helyesen ítéltél" -
válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod
ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez
viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem
adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött.
Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra.
Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.
Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret." Aztán így szólt az
asszonyhoz: "Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
Lk 7,36-50

Elmélkedés:

Jézus korában a vallási törvények szigorúan tiltották a zsidó emberek
számára, hogy bűnösökkel érintkezzenek vagy találkozzanak. Jézus azonban
szándékosan átlépi a bűnösök és a magukat bűntelennek tartók közti
határvonalat, ezzel jelezvén, hogy az irgalmas Isten szeretné megszüntetni
a távolságot önmaga és a bűnös között. Az ember magatartása a felé
közeledő irgalmas és megbocsátó Isten irányában nem lehet más, mint hogy
bűnbánattal és alázattal elfogadja Isten közeledését. A megbocsátást Isten
legnagyobb ajándékaként tekinthetjük, mert ennek köszönhetően juthatunk el
az üdvösségre. Az isteni szeretet indítson minket bűneink megvallására!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, adj kegyelmet nekünk, hogy csak azt szeressük, ami neked tetszik, és
minden gondolatunk és akaratunk tökéletesen egy legyen a tiéddel!
Milyen jó Istennek szolgálni! Milyen gazdagon jutalmazza már e földön
azokat, akik szeretik őt!
Add meg, fölséges Teremtőm, hogy szent kegyelmed segítségével minden
erőmmel neked szolgáljak, dicsőségeden dolgozzam, hiszen ez életemnek
legfőbb kötelessége!
De la Salle Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 16., szerda

[Evangelium] 2009-09-16

2009. szeptember 16. - Szerda

Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: "Kihez hasonlítsam e nemzedék
fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek,
akik így kiáltoznak egymáshoz: "Furulyáztunk, de nem táncoltatok.
Siránkoztunk, de nem zokogtatok." Eljött Keresztelő János: kenyeret nem
eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: "Ördöge van." Eljött az
Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: "Nézd a falánk és
borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!" Az Isten bölcsességét
azonban fiai igazolták."
Lk 7,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek szerint Jézus számos alkalommal figyelmeztette
hallgatóit, hogy aki komolyan gondolja az ő követését, az nem elégedhet
meg tanításának hallgatásával, hanem a mindennapi életben meg is kell azt
valósítania, gondoljunk csak például a homokra, illetve a sziklára építő
emberekről szóló hasonlatra. A mai evangéliumban szintén ezzel
kapcsolatban mond egy példázatot a furulyázó gyermekekről, akiknek a
játékára nem figyelnek fel az emberek. A mi Urunk szavait azonban nem
engedhetjük el egyszerűen a fülünk mellett, hiszen ez a tanítás az
életünket akarja Istennek tetszővé alakítani.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi
és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben
minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai
szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 15., kedd

[Evangelium] 2009-09-15

2009. szeptember 15. - Kedd, A Fájdalmas Szűzanya

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,33-35

Elmélkedés:

A Szent Kereszt felmagasztalását követő napon, a fájdalmas Szűzanyára
emlékezünk, aki szenvedéseiben is kitartott fia, Jézus mellett. A
művészeti ábrázolásokon, köztük a magyar népies művészeti alkotásokon a
Fájdalmas Szűzanya gyakran töviskoszorúval a fején látható, vagy kendőt
tart kezében, amellyel könnyeit törli. Miközben az apostolok és a
tanítványok elmenekülnek Jézus elfogásakor, s nincsenek vele keresztútja
során, Mária jelen van, elkíséri fiát a szenvedés útján, kifejezvén, hogy
lélekben egyesül a szenvedő Megváltóval. Ez a nap arra figyelmeztet minket
is, hogy nem csak az örömben kell Jézus mellett lennünk, hanem a
szenvedésekben is. Jézus édesanyjának nagy lelki ereje példaként
szolgálhat minden édesanya számára.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ima a Szűzanyához papokért
Ó, Mária, papok királynője, könyörögj érettünk, nyerj sok és szent papot.
Hiszem, hogy egy Isten van három személyben, hogy Isten Fia emberré lett,
a kereszten meghalt, hogy bennünket megmentsen, hogy a jókra mennyország
vár és a gonoszokra pokol. E végtelen fontosságú tanok hirdetésére kérj,
eszközölj ki tanítókat, apostolokat az Úrtól!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 14., hétfő

[Evangelium] 2009-09-14

2009. szeptember 14. - Hétfő, A Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés:

Ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Isten üdvözítő tervéről és
annak megvalósulásáról olvashattunk az evangéliumban. Ezek szerint "Isten
azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ". Krisztus
keresztjében felismerni az üdvösség eszközét és csak a megfeszített Jézus
Krisztusról tudni, ez jelenti Pál apostol számára az igazi bölcsességet, s
ez útmutatás lehet minden kereszténynek. Ezt az igazi bölcsességet
szeretnénk mindannyian elsajátítani, amikor a mi Urunk keresztjére
tekintünk, s valahányszor e kereszt előtt imádkozunk. Sok titkot rejt
számunkra e kereszt, de a Megfeszítettet szemlélve megérthetjük, hogy
számunkra is csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az
örökkévalóságba.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Csodálatos jel, szent kereszt,
mely földünkön ragyogva áll;
ezen függött a Bűntelen:
világmegváltó Jézusunk.

Fönségesebb e drága fa,
mint Libanonnak cédrusa;
ártó gyümölcsöt nem terem,
de váltságdíjunk hozza meg.

Krisztus, jóságos nagy Király,
míg szent kereszted lesz jelünk,
ne múljon óra, pillanat,
mely kegyelmedből nem merít,

hogy egybehangozzék szavunk,
míg buzgó szívvel hódolunk
s hogy mindenkor zengjen neked
méltó hálánk s dicséretünk.

Atyádat, áldó Lelkedet
egyként dicséret illeti,
Jézus, veled, ki ránk hagyod
dicső kereszted kincseit. Ámen.

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (45.)
Időnként nagyobb utakra is vállalkozom, így történt, hogy a múlt szombaton
eljutottam Békéscsabára, ahol a Jaminai templomban tartottam plébániai
napot. Öröm volt tapasztalnom a Viharsarokban olyan embereknek a
lelkesedését, akik sokat tesznek plébániájukon az egyházi, vallási élet
felvirágoztatásáért. Talán sikerült őket megerősíteni munkájukban.
A nap folyamán az is kiderült egy édesanya lelkes beszámolójából, hogy a
helyi katolikus iskolában minden nap azzal kezdődik, hogy valamennyi
tanuló és tanár előtt felolvassák az e-mailben érkező lelki üzenetet.
Annak köszönhetően, hogy ilyen dolgokat megtudok, egyre inkább növekszik
felelősségérzetem e külön vállalt lelkipásztori feladattal kapcsolatban,
amit már régóta nem tekintek csupán hobbinak. Köszönöm mindennapi
kitartástokat és imáitokat!
Most a papság éve kapcsán elkezdtük, hogy minden csütörtökön
szentségimádást tartunk új hivatásokért. Kérlek benneteket, hogy legalább
ezen a napot ti is imádkozzatok erre a szándékra!
Ui.: Keresek olyan pl. Corelhez értő számítógépes grafikust, aki jártas
logo tervezésében és tudna nekem segíteni (his@katolikus.hu). Köszönöm!
István atya

Imaszándékokat továbbra is erre az oldalra lehet feltenni:
http://zalalovo.plebania.hu/uzenet/imakeres
Nagyobb érdeklődésre számot tartó programok pedig ide kerülhetnek:
http://zalalovo.plebania.hu/uzenet/programajanlo
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 13., vasárnap

[Evangelium] 2009-09-13

2009. szeptember 13. - Évközi 24. vasárnap

Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére.
Útközben megkérdezte tanítványait: "Kinek tartanak engem az emberek?" Azok
így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét
mások valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti mit
mondotok, ki vagyok?" Péter válaszolt: "Te vagy a Messiás!" Ekkor Jézus a
lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell
szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de
harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta
és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és
így korholta Pétert: "Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint
gondolkodsz, hanem emberi módon."
Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Ha valaki
követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét
értem és az evangéliumért, megmenti azt.
Mk 8,27-35

Elmélkedés:

Jézus az életem
Abban az időben, amikor Eszter középiskolás volt, egy idős paphoz járt
gyónni. Szívesen beszélgetett a tapasztalt atyával, aki csaknem harminc
éven át az afrikai misszióban szolgált, majd megromlott egészségi állapota
miatt kénytelen volt hazajönni Magyarországra. Amikor egy tavasszal
eltörte a lábát, s emiatt nem tudott a templomba menni gyóntatni és
misézni, a szobájában fogadott mindenkit. Eszter is ott kereste fel. Egyik
beszélgetésük során a fiatal lány - miután reggel éppen a mai evangéliumi
szakaszt olvasta el - megkérdezte a papot: "Az atyának ki Jézus?" Ő nem
lepődött meg a kérdésen, hiszen élete során már sokszor feltették neki.
Eszter kíváncsian várta a feleletet. Az atya ránézett és mosolygott, majd
a nyitott ablak felé fordult, s a végtelenbe tekintett. Néhány perc múlva
visszanézett a lányra, s még mindig mosolyogva egyszerűen csak ennyit
mondott: "Jézus az életem." Eszter tudta, hogy a nyolcvankilenc éves atya
szájából elhangzott kijelentés igaz, s tanúságtétele hiteles.

A mai evangélium a mindenkit egyénileg és személyesen érintő kérdés
eredetét világítja meg. Miután Jézus meghallgatta a róla szóló emberi
véleményeket, saját tanítványaihoz fordul az egészen személyes kérdéssel:
"Hát ti mit mondotok, ki vagyok?" (Mk 8,29). S bár a korábbi kérdésre
záporoztak a feleletek, a tanítványok most inkább hallgatnak, nehéz
rászánniuk magukat, hogy a személyes kérdésre személyes választ adjanak.
Végül Péter szólal meg: "Te vagy a Messiás!" (Mk 8,29). Ezt a részt ma
Szent Márk evangéliumából olvastuk fel, de fontos megjegyeznünk, hogy
ugyanennek a beszélgetésnek a leírását Szent Máté evangélista Jézusnak a
következő megjegyzésével zárja: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám (Mt
16,17). Túlzás volna tehát azt állítanunk, hogy Péter önálló, emberi
gondolkodásának eredménye e hitvallás, hiszen a mennyei Atya sugallta neki
ezt Jézus szavai szerint. De az sem állja meg a helyét, hogy e vallomás
nem az ő személyes vallomása volt. Azt akarom ezzel mondani, hogy a
Jézusról szóló vallomásunk valójában nem független, nem is lehet független
az isteni kinyilatkoztatástól. Csak akkor lesz helyes képünk Jézus
személyéről, s ebből kiindulva csak akkor tehetünk igaz, hiteles,
személyes vallomást róla, ha ismerjük és helyesen értelmezzük az Atyának
és a Szentléleknek a tanúskodását a Fiúról, valamint azokat a
kijelentéseket is, amelyeket Jézus tett önmagáról.

Ti mit mondotok, ki vagyok? - tette fel a kérdést egykor Jézus
mindazoknak, akik követői voltak, s a kérdés azóta is körbejár a világon.
A megszólítás ma nekünk szól: Ti mit mondotok, ki Jézus? A mi válaszunk is
inkább hallgatás, miként a hajdani tanítványok is csak ennyit tudtak
felelni. Valóban nehéz erre a kérdésre felelni, mert senki sem szeretne
közhelyeket mondani, s nehéz azért is, mert személyes hitünkből kellene
valamit elárulnunk másoknak. Nem is kérek most senkit arra, hogy kijöjjön
a mikrofon elé és a jelenlévők előtt nyilvánosan tegyen hitvallást. De azt
kérem, hogy odahaza gondolkozzunk el a kérdésen és a magunk egyszerű
gondolataival, szavaival próbáljuk megfogalmazni, hogy ki Jézus a mi
számunkra.

Befejezésül térjünk még vissza a nyolcvankilenc éves pap vallomásához:
"Jézus az életem." Hasonlít ez Szent Pál apostol tanúságtételéhez, aki a
filippieknek szóló levelében a következőket írta: "Számomra az élet
Krisztus" (Fil 1,21). Úgy érzem, hogy valahol ebben az irányban kell
keresnünk személyes vallomásunk alapját. Természetesen nem csak szavakkal
kell ezt kimondanunk. Fiatalként talán még korai volna a vallomás, de
törekedjünk arra, hogy életünk vége felé közeledve egyre igazabb legyen:
Jézus az életem.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert én
a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden
szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is
volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
Nagy Szent Gertrúd
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum