2013. április 6., szombat

[Evangelium] 2013-04-06

2013. április 6. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A feltámadás első hirdetői hiába mondták el az apostoloknak találkozásukat
az Úrral, ők ezt nem hitték el. Mária Magdolna és az emmauszi két
tanítvány is a hitetlenségbe ütközött. A tanítványok nem hittek nekik és
nem hittek a feltámadásban. E hitetlenség miatt kapnak szemrehányást
Jézustól, amikor végre nekik is személyesen jelenik meg.
A jelenetből kiderül számunkra, hogy az emberi tanúságtétel ugyan segíthet
másokat a hit útján, de a személyes találkozás ennél jelentősebb. Később
Tamás apostol sem hisz társainak, és saját szemével szeretné látni a
Feltámadottat. Emberileg érthető lehet ez a hitetlenség, de Jézus számára
mégis elfogadhatatlan tanítványainak hitetlen magatartása. Ismét egy
világos példa arra, hogy a hit nem minden ember számára magától értetődő.
A valódi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül is
bízzunk a másik félben és az ő szavában. A bizalom feltételezi
jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja a másikat. De nem felejthetjük
el azt sem, hogy még a hívő embert is időnként megkísérti a hitetlenség.
Ezért kell szüntelenül kérnünk Jézust: Növeld bennünk a hitet!
Az evangélium kapcsán a következő kérdések merülnek fel: Elfogadom-e,
elhiszem-e mások tanúságtételét Jézusról? Törekszem-e a rendszeres
találkozásra Jézussal az imádságban és a szentáldozásban? Tanúságot
teszek-e találkozásaim élményéről és hitemről, hogy mások is eljussanak a
hitre? Indulok-e hirdetni Krisztus evangéliumát?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130406.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. április 5., péntek

[Evangelium] 2013-04-05

2013. április 5. – Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

A Jézus halálát követő napokban az apostolok bizonyára azt gondolták, hogy
Mesterük küldetésének befejeztével ők most nyugodtan visszatérhetnek
korábbi életükhöz és folytathatják eredeti foglalkozásukat. Pétert és a
többi halászt ismét ott találjuk a bárkában a tavon, mint három évvel
korábban, amikor Jézus meghívta őket, hogy tanítványai legyenek. Amilyen
gyors döntés volt egykor részükről a halászat elhagyása, olyan gyorsan
térnek most vissza.
Munkájukról részletesen számol be János evangélista. Egész éjszaka a vízen
vannak, de fáradozásuk eredménytelen marad, egyetlen hal sem akad a
hálóba. Ebben a sikertelen, csalódott helyzetben szólítja meg őket Jézus,
de nem ismerik fel őt. Ha felismerték volna őt, könnyen megértenénk, hogy
miért engedelmeskednek a felszólításnak, hogy vessék ki még egyszer a
hálót. Ők azonban nem tudják, hogy Jézus mondja ezt nekik. Miért fogadnak
szót egy ismeretlennek, aki utasításokat ad nekik? Miért vetik ki mégis a
hálót egy idegen kérésére, akiről messziről látszik, hogy nem is halász?
Nem kell különleges dologra gondolnunk! A válasz nagyon egyszerű: halat
akarnak fogni. Ha már kudarcba fulladt a három évig tartó történet
Jézussal, legalább halat fogjanak, hiszen ez a mesterségük!
A jelenet egyik tanulsága, hogy nincs reménytelen helyzet. Ha felismerjük,
hogy Jézus velünk van, és szavára hallgatva megtesszük, amit kér tőlünk,
akkor biztosan lesz eredménye a munkánknak.
Csak az a kérdés, hogy mit akarok? Akarok-e halat fogni? Akarom-e
hivatásomat hűséggel teljesíteni?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te akartad, hogy az én megváltásom a te lelked halálküzdelmével
kezdődjék. Én pedig az általam és az emberek által elkövetett sok sértés
helyrehozásaként ma elkezdem neked szentelni a lelkemet. Formálj belőlem,
ó, Uram, amit akarsz: minden fönntartás nélkül rád bízom magam. Neked
szentelem akaratomat: tedd mindig azonossá a tiéddel. Neked szentelem
emlékezetemet, hogy mindig emlékezzék rád; értelmemet, hogy mindig veled
foglalkozzon.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130405.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. április 4., csütörtök

[Evangelium] 2013-04-04

2013. április 4. – Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus megjelenik az apostolok
közösségének. Korábban hallottunk az üres sírnál járó asszonyokról, majd
pedig arról, hogy az Emmausz felé vezető úton két tanítvánnyal találkozott
Jézus. Ma pedig egy nagyobb csoportról, az apostolok közösségéről van szó,
akikkel más tanítványok is lehettek ezen alkalommal. Nincs szó egyéni
képzelődésről, amelyet az is bizonyít, hogy Jézus a szemük láttára eszik a
halból és megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebhelyeit, amelyek
feltámadt testén is jól látszanak. Mindezek láttán a jelenlévők közül
egyesek még mindig csodálkoznak és nehezen mernek hinni. Itt is láthatjuk,
hogy a hit nem célba érkezést, hanem utat és haladást jelent.
A feltámadt Krisztust nem azonnal ismerjük fel, miként szenvedésének és
feltámadásának értelmét is fokozatosan értjük meg. A felismerés és
megértés útján fontos szerepe van a Szentléleknek. Ugyanakkor annak
megértése is időt igényel, hogy küldetésünket felismerve elinduljunk és
Krisztus tanúi legyünk a világban. Engedem-e, hogy Isten a Szentlélek
által fokozatosan feltárja előttem a szenvedés és a feltámadás titkát, és
felkészítsen a tanúságtételre?
Az evangélium választ ad arra a kérdésre, hogy mi alapozhatja meg Jézus
feltámadásába vetett hitemet. Elsőként mások tanúságtétele, azaz a két
emmauszi tanítvány tanúsága, akik a kenyér megtörésekor ismerték fel az
Urat. Másodszor Jézus jelenlétének a megtapasztalása, a kezén és a lábán
lévő sebhelyek látása, illetve azok érintése. Harmadikként pedig a
Jézusról, az ő szenvedéséről és haláláról szóló ószövetségi írások és
prófétai jövendölések tanítása alapozza meg hitemet. Ez utóbbi ugyan az
emmausziaknak nem volt elég, mert bár lángoló szívvel hallgatták útközben
Jézust, mégis csak később ismerték fel őt, de az én hitemet ez is
erősítheti.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te irányítsd közösségünket! Ajándékozz meg minket tisztánlátással,
hogy fölismerjük a helyes utat, s azon rendíthetetlenül haladjunk!
Távoztass el tőlünk mindent, ami nem egyenes, ami nem tisztes és nem
becsületes! Taníts meg önként, szabadon engedelmeskedni elöljáróinknak,
akik a tőled kapott hatalmat képviselik! Add, hogy örömmel élvezzük szép
világodat, de tartsd távol tőlünk a mohóság és élvezetvágy szellemét! Add,
hogy vidám alkotókedvnek örvendjünk, de minden más cél fölött a te
akaratod lebegjen előttünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130404.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. április 3., szerda

[Evangelium] 2013-04-03

2013. április 3. – Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

A feltámadt Jézus húsvéti jelenéseinek egyik legérdekesebb esetét, az
emmauszi tanítványok mozgalmas történetét olvassuk a mai evangéliumban.
Mennyi izgalmat kelt bennünk az elbeszélés! Legalábbis akárhányszor
olvassuk el újra és bármennyire is tudjuk előre a végkifejletet, mégis
izgalommal figyelünk a két tanítvány és az „idegen" találkozására. Mikor
ismerik fel már végre Jézust? Mikor jönnek rá a beszédéből, hogy ki szól
hozzájuk valójában? Mikor hull már le a szemükről a homály?
Ha egy kicsit is ráérzek az elbeszélés mélységére, akkor drukkolok a két
tanítványnak. Izgalommal, összeszoruló szívvel figyelem, hogy milyen
csalódottan, reményvesztetten indulnak haza Jeruzsálemből, mert az
események nem úgy alakultak a Mesterrel, ahogyan ők elképzelték. Amikor az
úton találkoznak a számukra ekkor még idegennek számító személlyel, mit
sem sejtenek abból, hogy maga Jézus szegődik melléjük útitársként. Lángoló
szívvel hallgatják szavait, de nem ismerik fel őt. A kenyértörés
cselekedete fordulópontot hoz. Ekkor nyílik meg szemük és ismerik fel
Jézust, aki eltűnik előlük. A felismerést követően késlekedés nélkül
indulnak vissza a városba az apostolokhoz, hogy elmondják nekik
találkozásukat. A kenyértörés hitet ébresztett bennük és a feltámadt
Krisztus tanúivá tette őket.
Az ünnep elmúltával visszatérek a mindennapi életbe. De nem feledkezhetek
el arról, hogy a szentmisében, a kenyértöréskor felismerhetem az Urat.
Minden szentmise során Jézus megtöri a kenyeret számomra és azt, mint
saját Testét adja nekem. A szentmise különleges alkalom arra, hogy lángoló
szívvel hallgassam tanítását, részesedjek áldozatában és magamhoz vegyem
őt a szentáldozásban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hiszem, Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben
vagy, mint igaz Isten és igaz ember. Hiszem, hogy a te tested, a te véred,
a te lelked, a te Istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e
szent ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak. Hiszem, Uram, a
Te valóságos és titokzatos jelenlétedet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130403.mp3
 

________________________________

Aktuális:

Hogyan tud a Katolikus Egyház társadalmi tanítása érvényesülni a
gazdaságban, működhet-e gazdasági rendszer az Egyház társadalmi
tanításának alapján?
Erre válaszol az a konferencia és könyvbemutató, amelyet Budapesten, a
Sapientia Szerzetesi Főiskolán és a Corvinus Egyetemen rendeznek 2013.
április 9-11-én. A konferencia ingyenes, előzetes jelentkezés nem
szükséges.
Bővebben: http://keteg.hu/
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. április 2., kedd

[Evangelium] 2013-04-02

2013. április 2. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A húsvéti beszámolók őszinték. Talán éppen emiatt tudnak vezetni bennünket
a hitben. Őszintén elmondják, hogy a hit ébredése, születése, erősödése az
apostolok, a tanítványok, az asszonyok számára egy folyamat. Ők is lassan
jutnak előre a hitben. A mai húsvéti történet szerint Mária Magdolna sem
az első pillanatban ismeri meg a feltámadt Urat, hanem csak azt követően,
hogy beszél vele, és nevén szólítja őt Jézus. Mi sem értünk meg mindent
azonnal, és hiába is türelmetlenkednénk, Jézus nem mutatja meg magát
rögtön, hanem csak lassan, fokozatosan, hogy szokja a szemünk, a lelkünk,
a szívünk az ő jelenlétét. Ne keseredjünk el amiatt, hogy a feltámadás
hitére nem egyik pillanatról a másikra jutunk el. A hit olyan út, amelyen
haladnunk kell. Ha keressük Jézust, ha még akkor sem adjuk fel a keresést,
amikor csupán egy üres sírt találunk, akkor biztosan találkozhatunk ővele.
A keresés és a találkozás vágya a mi hitünknek, szeretetünknek és
ragaszkodásunknak a jele. Ha csak távolról szemléljük az eseményeket, ha
igyekszünk kívülállók maradni és nem törekszünk minél közelebb kerülni
Jézushoz, ő nem tud megszólítani minket, s mi aligha halljuk meg hangját.
Jézus ismer bennünket, a nevünkön szólít, ahogyan tette ezt Mária
Magdolnával is. Ekkor nyílik meg szemünk a felismerésre. Boldogok vagyunk,
ha találkozhatunk vele, és feltámadásának hirdetői lehetünk.
Csalódottságunkból és félelmünkből a találkozás mozdít ki minket és indít
el a hit útján.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben és annak megvallásában. Sugalld szívükbe tanításod szavát!
Hiszen a te ajándékod, hogy elfogadtál Krisztusod evangéliumának
hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó, neked kedves cselekedeteket
vigyünk végbe.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130402.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. április 1., hétfő

[Evangelium] 2013-04-01

2013. április 1. – Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton
voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a
történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak,
hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt,
hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták
a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk,
és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy
meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:

A mai evangélium két találkozást ír le. Elsőként azokról az asszonyokról
olvasunk, akik azzal a szándékkal mennek hajnalban Jézus sírjához, hogy a
temetés napján elmaradt balzsamozást elvégezzék. A sírt üresen találják,
illetve angyalt látnak, aki Jézus feltámadásáról ad hírt és azt kéri
tőlük, hogy az apostoloknak vigyék meg ezt a hírt. Örömmel és félelemmel a
szívükben indulnak el. A Feltámadottal útközben találkoznak, aki azonnal
bátorítja őket, eloszlatja félelmüket. E találkozást követően, amikor
megérkeznek az apostolokhoz, már nem csupán azt mondják el, amit megtudtak
az angyaltól, hanem személyes találkozásukról, élményükről is beszámolnak.
Az ő esetükhöz hasonlóan mi is bizonytalanok vagyunk mindaddig, amíg nem
találkozunk a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a hit forrása. Ez
szünteti meg félelmeinket. E találkozás kelti és növeli bennünk az örömöt.
Ez indít el minket is, hogy hirdessük, továbbadjuk a feltámadás örömhírét.
Vigyük el a bizonytalanoknak, a kételkedőknek, a hitetlenséggel küzdőknek
a feltámadás örömhírét!
Az evangéliumi szakasz második részében a sírt őrző katonák találkoznak a
főtanács tagjaival, és közlik velük, hogy Jézus teste nincs a sírban, de
ennek okát nem tudják. A tanács tagjai azt kérik tőlük, hogy mondják azt,
hogy elaludtak és eközben lopták el tanítványai Jézus holttestét a sírból.
Ezzel az epizóddal Szent Máté evangélista egy másik lehetőséget,
magyarázatot ad arra, hogy üres Jézus sírja. A történet ezzel le is zárul,
s ezzel mintegy ránk bízza, hogy melyik magyarázatot hisszük, fogadjuk el.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130401.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 31., vasárnap

[Evangelium] 2013-03-31

2013. március 31. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Hitünk alapját keressük
Évekkel ezelőtt történt, hogy a templomi Szent Sírt cserkészek őrizték
nagypéntektől húsvét hajnalig. Jobban várták e faladatot a gyerekek, mint
a nyári táborozást. A legizgalmasabb az volt, amikor Jézus feltámadását
jelképezve a halott Jézus szobrát a segédkezőkkel kivettem a sírból.
Eközben a Jézus sírját őrző egykori katonákhoz hasonlóan az őröknek, a
gyerekeknek el kellett aludniuk vagy legalábbis úgy kellett tenniük,
mintha aludnának. De ki akar ilyenkor aludni? Így történt, hogy amikor
kivettük a szobrot a sírból, a gyerekek fél szemmel leskelődtek, hogy mi
is történik körülöttük. A történetet azért elevenítem fel, mert
mindannyian tudni szeretnénk, hogy miként is történhetett Jézus Krisztus
feltámadása. Szeretnénk bepillantani abba a titokzatos sírba. Szeretnénk
bepillantani a halál és az élet határterületének titkaiba. Mégpedig nem
csupán gyermeki kíváncsiság vezet minket, hanem az a vágy, hogy
megtaláljuk hitünk, a feltámadásba vetett hit alapját.
A húsvéti vigília szertartásához kapcsolódó evangélium és elmélkedés az
asszonyok húsvéti élménye kapcsán talán felkeltette bennünk a vágyat, hogy
találkozzunk a feltámadt Jézussal. Húsvét napján lélekben az ő keresésére
indulunk. Még életében, amikor a városokat és falvakat járta, az emberek
oly sokszor keresték, hogy meggyógyítsa a betegeket és hallgassák
tanítását. Oly sokan keresték életében, és sokan keresték halálát követően
is, amikor teste eltűnt a sziklasírból. De hiába keresték a sír őrzésével
megbízott katonák, és hiába keresték azok, akik megöléséről döntést
hoztak. Pedig mit meg nem tettek volna azért, ha keresésük eredménnyel jár
és megtalálják a halott Jézus testét, s ezzel megcáfolhatták volna a
feltámadás hirdetőinek szavát! Ők nem találkozhattak a Feltámadottal.
De mások is keresik Jézust. Mindenekelőtt az asszonyok, valamint az
apostolok és a tanítványok. Ők is tudni szeretnék, hová tűnt a Mester
holtteste. Tanúi voltak szenvedésének, egyesek egészen a Golgotáig,
keresztre feszítésének helyéig kísérték, láthatták halálát, és ott voltak,
amikor testét levették a keresztről és sírba helyezték. Mi történhetett?
Erre a kérdésre keresik a választ, amikor Jézust keresik.
A húsvéti evangélium azzal kezdődik, hogy senki sem találja Jézust. Keresi
őt Mária Magdolna, majd amikor hírül viszi az apostoloknak, hogy üres a
sír, azonnal keresésére indul Péter és János. Ők is csupán egy üres sírt
találnak és a sírt lezáró hatalmas követ látják elhengerítve a bejárattól.
A halotti lepleket kívül mást nem látnak a sírban.
Nem elég jeleket keresni, a feltámadt Krisztust kell keresnem! Az ő
megtalálása, a vele való találkozás annak köszönhető, hogy ő is keres
engem. S ha rám talál, ha találkozok vele, vajon felismerem-e őt? Ehhez a
felismeréshez elengedhetetlen a hit. A hit segítségével ismerhetem fel őt.
Ebben az értelemben a hit érdekes, új látásmód, amelynek elsajátítása nem
egyszerű. Mária Magdolna először csak egy kertészt lát, de amikor nevén
szólítja őt az Úr, megnyílik szeme, megszületik hite és az előtte álló
emberben felismeri Jézust. Jézus engem is nevemen szólít, személyesen szól
hozzám, hogy felismerhessem őt. Vagy nézzük az emmauszi tanítványokat,
akik a melléjük szegődő Jézust idegennek gondolják, s csak a kenyértörés
pillanatában hull le a homály szemükről és ismerik fel útitársukban
Krisztust. Az Úr számomra is megtöri a kenyeret, megtöri testét, hogy
magamhoz vegyem, s ez a táplálék hitet ébresszen bennem. További példaként
ott vannak az apostolok, akik szintén a találkozás, a megjelenés
alkalmával ismerik fel, hogy Mesterük mutatkozik meg számukra élőként.
Krisztus velem is találkozni szeretne, engem is keres.
A felsorolt példák mind azt mutatják, hogy senki sem a maga erejéből jut
el a hitre. Valaki egyszer így fogalmazta meg Isten-élményét: Azt nem
merem mondani, hogy megtaláltam Istent, de azt igen, hogy megtalált engem
az Isten. A hit új látásmódját, a felismerés képességét, a megtapasztalás
örömét mindenki Istentől kapja. A bizonytalanságot, a kételkedést, a
félelmet, a csalódottságot egyedül Isten képes eloszlatni. Ő adja nekünk a
bizonyosságot. Neki köszönhetjük a kételkedés és félelem nélküli hitet.
Adja meg nekem is a húsvéti hit világosságát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk! Te húsvéti jelenéseid során megnyitottad az apostolok
értelmét, hogy megértsék az Írásokat és küldetést adtál nekik, hogy
hirdessék a bűnbocsánatot és legyenek a feltámadás tanúi. E
megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés volt számunkra az a jel, amely
bizonyítja, hogy valóban veled, feltámadt Mesterükkel találkoztak. Nekünk
is az a küldetésünk, hogy a feltámadásod hirdetői legyünk a világban.
Segíts minket, hogy higgyük és hirdessük: Krisztus legyőzte a halált!
Krisztus él! Krisztus feltámadt! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130331.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum