2011. október 29., szombat

[Evangelium] 2011-10-29

2011. október 29. - Szombat

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne
ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a
helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Lk 14,1. 7-11

Elmélkedés:

„Aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják" – szól Jézus figyelmeztetése mindannyiunknak a mai
evangéliumban. Sok esetben különbözik az, hogy mit gondolunk önmagunkról
és hogyan vélekednek róluk mások. Sokszor egyik sem egyezik meg azzal,
amilyenek valójában vagyunk. A legtöbb ember ugyanis próbálja hibáit
elrejteni mások elől, s inkább a jó tulajdonságait, a jobbik énjét
igyekszik mutatni. Ettől viszont nem leszünk jobbak és a hibáink sem
szűnnek meg. Önmagunk felértékelésével könnyen becsaphatunk másokat, sőt
magunkat is, de Isten nem. Hibáink kijavításában a bűneinktől való
szabadulás segít a szentgyónás alkalmával. Nem felmagasztalni kell tehát
magunkat, hanem az alázat és a bűnbánat útját kell választanunk, amelyek
által olyannak ismerjük meg magunkat, amilyennek Isten lát. Az Ő
értékelése többet ér az emberi ítéleteknél. Egyedül Ő képes felemelni
bennünket megbocsátó irgalma által.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 28., péntek

[Evangelium] 2011-10-28

2011. október 28. – Péntek, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő
áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

Miután Jézus egész éjszaka imádkozott, tanítványai közül kiválaszt
tizenkettőt, akiket apostoloknak nevez el. E cselekedetével létrehozza az
apostolok testületét, amelynek az lesz a feladata, hogy tanúságot tegyen
Jézusról és hirdesse az evangéliumot. Milyen szempont szerint választott
Jézus? Vajon művelt és tanult embereket keresett? Akkor miért választotta
Pétert és Andrást, akik a halászaton kívül talán semmihez sem értettek?
Vagy tapasztalt felnőtteket keresett? Akkor hogy kerül az apostolok közé a
tizenéves fiatal fiú, János? Talán rendíthetetlen hitűeket keresett? Akkor
miért lett a testület tagja a hitetlen Tamás? Vagy talán köztiszteletben
álló személyeket választott? Akkor miért választotta a mindenki által
megvetett vámost, Mátét? Vagy legaktívabb tanítványai lehettek
apostolokká? De akkor hogy kerülhetett közéjük a ma ünnepelt buzgó Simon,
akiről e helyen kívül említést sem találunk az evangéliumban? A Jézus
által választottak nem tökéletesek. Mindannyiukban találhatunk valamilyen
hiányosságot. Jézus mégis őket választja, s döntése biztosan helyes,
hiszen előtte egész éjszaka imádkozott az Atyához. Jézus olyanokat
választott, aki Pünkösdkor engedik majd, hogy átalakítsa őket a
Szentlélek. Jézus nem az emberi hibákra alapozza Egyházát, hanem a jóra
kész emberekre, akik átadják neki életüket.
Jézus engem is kiválaszt. Engedem-e, hogy az általa nekem ajándékozott
Lélek átalakítson?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Két szent apostol ünnepén
zengjen dicsérő énekünk,
közös kegy hívta őket el,
közös most dicsőségük is.

Simon, felgyújtott égi láng,
Krisztust követni késztetett,
s később mint választott követ
őt buzgó névvel hirdeted.

Júdás, Simonhoz fűz a vér,
S Krisztushoz kapcsol hű szíved,
Írásban oktatsz másokat,
szóban megvallod Mestered.

E két hű szív nem reszketett,
hogy vérét adja bűntelen,
tanúságuk hogy szent, igaz,
haláluk áldozat legyen.

Ó, fent tündöklő Csillagok,
hitünkben úgy segítsetek,
hogy győzve földi gátakon
törjünk az égi honba fel!

Örökkön áldjuk Istenünk:
Atyánk, Szülöttét, s Lelküket,
mert menny üdvében minket is
örökre részesítenek. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 27., csütörtök

[Evangelium] 2011-10-27

2011. október 27. – Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve
távozzál innen! Heródes meg akar ölni." De ő ezt válaszolta: „Menjetek,
mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és
holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább
kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat,
akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy
a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok,
elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Lk 13,31-35

Elmélkedés:

A mai evangélium alapján úgy tűnik, hogy bár a farizeusok többsége
szembeszáll Jézussal és elutasítja tanítását, mégis vannak közöttük
néhányan, akik jószándékkal figyelmeztetik, amikor Heródes az életére akar
törni. Heródes gonosz szándéka, még az életveszély sem rettenti vissza
Jézust attól, hogy folytassa útját Jeruzsálem felé, s minden nap
teljesítse küldetését. Jézus nem a bolondhoz hasonló, aki a figyelmeztető
tábla ellenére is nekimegy a magasfeszültségű oszlopnak. Nem arról van
szó, hogy Jézus szándékosan keresi az életveszélyt, hanem arról, hogy
világosan ismeri küldetését és pontosan tudja, hogy a próféták sorsa vár
rá, és ezt a küldetését teljesítenie kell. A feladata most, ezekben a
napokban az, hogy hirdesse Isten országát, s nem sokára majd úgy teljesíti
be az Atya által rábízott küldetést, hogy feláldozza az emberekért életét
és a halála utáni harmadik napon az Atya feltámasztja a halálból.
Isten a mi utunkat is kijelölte. Nekünk is feladatot, küldetést ad. Azt
kéri tőlünk, hogy Krisztus Evangéliuma szerint éljünk, Őt szeressük a
legjobban és embertársainkban Neki szolgáljunk. Ha elkötelezzük magunkat
erre a keresztény életre, akkor ne térjünk le hivatásunk útjáról, s ne
engedjük azt se, hogy emberi szándékok eltérítsenek minket. Maradjunk meg
az üdvösség útján!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztusunk, ki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten
embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk
minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a
kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 26., szerda

[Evangelium] 2011-10-26

2011. október 26. – Szerda

Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle:
„Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ő így válaszolt: „Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Egy ismeretlen személy az üdvösségre jutó emberek számáról kérdezi Jézust
a mai evangéliumban. Az illető valószínleg nem tartozott Jézus tanítványi
köréhez, hiszen akkor erről bizonyára említést tett volna Lukács
evangélista. Maga a furcsa kérdés is arra utal, hogy a kérdező most
találkozott először Jézussal, mert egy tanítványnak inkább az a fontos,
hogy ő maga üdvözülni fog-e. És minket sem elsősorban az üdvözültek száma
érdekel, hanem az, hogy én eljuthatok-e az üdvösségre, és it kell ennek
érdekében tennem.
Jézus szavaiból kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal, hogy valaki
ismeri őt vagy hallgatja tanítását, hanem személyes kapcsolatban kell
élnünk vele.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztusom, az örök Atyának Fia, Uram és királyom! Mit hagytál te a
világra, tieidre, mit örökölhettünk tőled? Mit mondhattál mást a magadénak
a szenvedésen, gyötrelmeken és szégyenen kívül, a kereszten kívül, melyen
kínlódva fejezted be életed?
Ha igazi gyermekeid akarunk lenni, Uram, ha örökségünkről nem akarunk
lemondani, akkor vállalnunk kell a szenvedést nekünk is, s nem szabad
elmenekülnünk elõle!
Avilai Szent Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 25., kedd

[Evangelium] 2011-10-25

2011. október 25. – Kedd

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez
hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz.
Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég
madarai megpihennek ágai között." Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam
az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és
elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."
Lk 13,18-21

Elmélkedés:

Az Isten Országáról szóló példabeszédsorozat mai evangéliumban olvasott
részében a mustármaghoz és a kovászhoz (élesztőhöz) hasonlítja Jézus az
általa elhozott Országot. Mindkét hasonlat Isten Országának növekedésére
világít rá. De többről van itt szó, mint pusztán mennyiségi növekedésről
vagy számbeli gyarapodásról. A világ átalakulása és megújulása itt a tét,
amelyhez mindanniunknak hozzá kell valamilyen módon járulnunk.
A kérdés pedig az, hogy növekszik-e bennem Isten uralma és növekszik-e
általam Isten Országa? A mustármag csendes fává növekedése és a kovász
élesztő hatása rejtett marad, szinte csak az eredményt látjuk. Az Ország
növekedése is elsősorban Isten láthatatlan kegyelmének eredménye.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Teljes szívünkből kérünk, Uram, hadd harcoljunk az igazságért a lélek és a
test erejével egészen a végsőkig. Ha eljön az idő, amikor próbára teszik
hitünket – hiszen amint az aranyat a kemencében, úgy hitünket is a
veszélyben és az üldözésben próbálják ki –, ha kitör az üldözés, add, hogy
felkészülten találjon, hogy házunk télen ne omoljon össze, hogy
lakóhelyünket ne rombolja le a vihar, mintha csak homokra épült volna.
Add, hogy minden próbára készen nyilvánvalóvá tegyük Irántad való
szeretetünket, Isten, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 24., hétfő

[Evangelium] 2011-10-24

2011. október 24. - Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

A mai evangélium, amely a 18 éve beteg asszony meggyógyításán keresztül a
gyakorlatban mutatja be Isten Országának eljövetelét és megvalósulását,
megelőzi az Országról szóló példabeszédeket (Lk 13,18-21). Isten
Országának közelségét az emberek nem csak Jézus tanításán keresztül
ismerhetik meg, hanem a tanítást megerősítő csodák által is. Jézus egy
asszonnyal, egy nővel tesz csodát, akik abban a korban ki voltak zárva a
zsinagógai istentiszteletből, s ezzel azt mutatja, hogy az Ő országában
mindenki részesedhet az isteni jótéteményekből. A gyógyítással és a kegyes
cselekedettel Jézus egyúttal rámutat a szombat megtartásának lényegére is.
A zsidó vezetők szinte mindent megtiltottak, szombaton nem volt szabad sem
jót, sem rosszat tenni. Jézus szerint a szombati nap megszenteléséhez
szorosan kapcsolódik az irgalmasság gyakorlása. Nem kell tehát ezen a
napon megtiltani a jócselekedeteket, hanem éppen ezek megtételére kell
ösztönözni az embereket.
A mi vasárnapunkhoz, a keresztények feltámadás ünnepéhez is és minden
napunkhoz hozzátartozik rászoruló embertársaink megsegítése. Ha ezt
tesszük, örvendezni fog a világ, amely az irgalmasság cselekedeteit látva
Isten jelenlétét tapasztalhatja meg.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. október 23., vasárnap

[Evangelium] 2011-10-23

2011. október 23. – Évközi 30. vasárnap

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

A szeretet pillantása
2000-ben Róma városa adott otthont az Ifjúsági Világtalálkozónak, amelyre
a világ minden részéből érkeztek fiatalok II. János Pál pápa meghívására.
A találkozó egyik csúcspontja a pápa és a világ fiataljainak esti imádsága
volt. Az imaszertartás közben teljesen váratlanul egy tizenéves fiatal
termett az emelvényen és szaladt oda a Szentatyához. Senki sem tudta, hogy
a földből nőtt ki vagy égből pottyant oda és hogyan jutott át a biztonsági
őrök gyűrűjén, mindenesetre egyszer csak ott volt és letérdelt a pápa elé.
II. János Pál nem lepődött meg, könnyed kézmozdulattal intett az addigra
odasiető biztonságiaknak, hogy nincs semmi gond, majd magához ölelte a
fiút, és röviden beszélgetni kezdtek. Amikor az Ifjúsági Világtalálkozóról
készült filmben újra és újra megnézem a kedves jelenetet, mindig mosolyt
csal arcomra a biztonsági emberek rémült tekintete és a pápa részéről a
szeretet pillantása. II. János Pál tekintetében nem volt rémület, nem
ijedt meg a váratlan eseménytől, hanem szeretettel nézett erre a fiúra,
mint ahogy mindig szeretettel nézett az emberekre, fiatalokra és idősekre
egyaránt.

Boldog II. János Pál pápa szeretetteljes tekintete jutott eszembe a mai
evangélium kapcsán, amelyben a legfőbb parancsról kérdezik Jézust. Ő a
szeretet kettős irányú parancsát, az Isten és az emberek felé irányuló
szeretetet nevezi a legfőbb törvénynek, mind ember kötelességének. Amikor
az Isten-szeretetről és a felebaráti szeretetről beszélünk, akkor nem két,
egymástól független dologra gondolunk, hiszen e két szeretet szorosan
összetartozik. XVI Benedek pápa az Isten a szeretet kezdetű enciklikájában
ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az istenszeretet állítása hazugság
az olyan ember részéről, aki közben elzárkózik felebarátja elől vagy
gyűlöli őt (vö.: Deus caritas est 16). Már több embertől hallottam a
következő kijelentést: „Nem járok templomba, nem imádkozok Istenhez, de jó
ember vagyok, mert szeretem az embereket." Akik így vélekednek és élnek,
azoknak valójában fogalmuk sincs a szeretetről, a szeretet lényegéről. Azt
gondolják, hogy néhány jócselekedettel letudhatják a szeretet gyakorlását.
Azt gondolják, hogy a szeretet az egy érzés, amely időnként eltölti az
embert. De az igazi szeretetben benne van egész ember, egész értelmünk,
minden érzésünk és akaratunk. A szeretet akkor lehet egész életünket
átalakító és mozgató erővé, ha annak forrása maga Isten. A szeretet válasz
Isten szeretetére, annak az embernek a válasza, aki már megtapasztalta
Isten szeretetét.

Az evangélium azt is tanítja, hogy a szeretet parancs, aminek gyakorlása
kötelező az ember számára. De hogyan lehet parancs a szeretet? Lehet
parancsolni bárkinek is azt, hogy szeressen? Hogyan értsük a szentírás
szavait? Hogyan értsük Jézus szavait, aki szintén felszólító módban beszél
a szeretetről? Ha valaki úgy gondolja, hogy a szeretet egy külső parancs,
ami kívülről kényszeríti, akkor aligha fog szeretni, aligha
engedelmeskedik ennek a külső kényszernek. A szeretet parancsa esetében
egészen másról van szó. A keresztény élet azt jelenti, hogy értelmünkkel
Isten megismerésének törekszünk, szívünk minden érzését felé irányítjuk és
Isten akarata nem idegen számomra, hanem az én akaratommá válik. Ha ez
megvalósul, akkor a szeretet belülről fakad, a bennünk lakó Istenből. Ha
Isten bennünk él, akkor a szeretet él bennünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg
igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell
kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged
lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat,
hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a
szeretetre!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum