2014. május 24., szombat

[Evangelium] 2014-05-24

2014. május 24. – Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket,
tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne
titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert
kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.
Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a
tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik
azt, aki küldött engem."
Jn 15,18-21

Elmélkedés:

A szőlőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd, amelyet ezen a héten
olvastunk, a Jézus és tanítványai közti szoros kapcsolatról szólt. Jézus
tanítványaiként állandó kapcsolatban kell lennünk ővele, ha azt
szeretnénk, hogy jótettekben gyümölcsöző legyen az életünk. Állandó
kapcsolatban, tehát a nehézségek idején ugyanúgy, mint az öröm napjaiban.
E példázat fényében válik világossá számunkra, hogy miről szól a mai
evangélium.
Az utolsó vacsorán Jézus arra figyelmeztet, hogy tanítványaira ugyanaz a
sors vár majd, mint őrá. Ha Jézust üldözték, akkor a tanítványoknak is
üldözésben lesz részük Jézusban való hitük miatt. A tanítvány részéről
azonban nem csupán passzív sorsközösség-vállalásról vagy tehetetlen
belenyugvásról van szó, hanem annak megértéséről és elfogadásáról, hogy a
nehézségek és üldözések ellenére is örömteli lehet életük, ha kitartanak
az Úr mellett és hűségesek maradnak hitükhöz.
A tanítvány részéről ez a pozitív magatartás abban nyilvánul meg, hogy
Jézus példája és akarata szerint imádkozik üldözőiért és megbocsát nekik.
A nehézségek idején gondoljunk Szent Pál szavaira, amely szerint semmilyen
nehézség, üldöztetés nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől (vö.
Róm 8,35-39). Ha Krisztussal és érte vállaljuk az üldözéseket,
szomorúságunk örömre fog változni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, hálát adok, hogy tanítottál, szavaid kísérjék végig napomat,
alakítsák életemet! Hálát adok, hogy a te odaadásodhoz, áldozatodhoz
kapcsolhattam jó szándékaimat, minden gondomat is. Hálát adok, hogy a
szent áldozás által bennem élsz, és általam másokhoz is el akarsz jutni.
Szentségi jelenléted tegyen teljesen hasonlóvá hozzád.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140524.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 23., péntek

[Evangelium] 2014-05-23

2014. május 23. – Péntek

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim
vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket
többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam
nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és
arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó
gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt
parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!"
Jn 15,12-17

Elmélkedés:

Mai szentírási szakaszunk leírása szerint az utolsó vacsorán Jézus
parancsba adta tanítványainak a szeretet gyakorlását. Ez a parancs azonban
nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem mindazoknak, akik az Úr
követői, tehát nekünk is. Sokan megfogalmazták már ezzel kapcsolatban azt
az ellenvetést, hogy miért parancsolja meg Jézus a szeretetet. Vagy él
valakiben a szeretet vagy nem, de parancsszóra aligha képes bárki szeretni
embertársát. A szeretettel kapcsolatban azonban észre kell vennünk, hogy
nem egyszerűen egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől idegen
parancsról van szó, hanem jóval többről. Aki már legalább egyszer
megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belső
késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a
lelkünk mélyéről is azt parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a
szeretetet.
Isten és az ember közti szeretetkapcsolatot Jézus barátságnak nevezi. „Ti
barátaim vagytok" (Jn 15,14) – mondja az evangélium szerint. Ő tehát a
velünk való barátságra törekszik. Vajon én is akarom ezt a barátságot?
Komolyan veszem az Úr barátságát? A barátság nem a személyek közti
látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy
mindenki a maga érdekét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát
osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban
egyaránt. Krisztussal való barátságunk a szeretet gyakorlására indít
minket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség
van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. A
te szeretetedet akarjuk viszonozni és sugározni embertársaink felé.
Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te
tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az
Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés
egyedül neked köszönhető!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140523.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 22., csütörtök

[Evangelium] 2014-05-22

2014. május 22. – Csütörtök

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy
szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha
megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
teljes legyen."
Jn 15,9-11

Elmélkedés:

Az emberi szavak könnyen tudnak lelkesedést kiváltani belőlünk. Sokszor
meg sem vizsgáljuk a szavak mélyebb értelmét vagy azok igazságtartalmát,
hanem könnyedén engedjük magunkat vezetni a hangzatos és tetszetős
kijelentések által. Az ilyen emberi szavak azonban nem tudnak igazi,
tartós örömet ébreszteni bennünk, s ez azonnal kiderül, ha nehezebb idők
vagy próbatételek következnek. Az emberi szó által kiváltott pillanatnyi
vagy rövid ideig tartó lelkesedés tehát nem egyezik meg az örömmel.
Ezzel szemben az isteni szó igazi örömre gyújtja szívünket. A görög
evangélium szó örömhírt jelent, melyet Jézus hirdetett egykor, s amelyet
ránk bízott, hogy továbbadjuk, mint a tőle származó öröm forrását. Jézus
tanításának figyelmes hallgatása, annak következetes megtartása, azaz a
vele való egység a tanítványok számára a soha meg nem szűnő örömforrás. A
Jézussal való beszélgetés, azaz az imádság szintén az öröm forrása
számunkra, de örömmel tölt el minket annak tudata is, hogy a próbatételek
után a hűségesek elnyerik az üdvösséget.
Az Úr ezt üzeni nekünk ma: „Az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
ezzel teljes legyen" (Jn 15,11). Ő tehát az öröm teljességét adja, el nem
múló örömöt. Ő az igazi, lelki öröm forrása. Az anyagiakhoz nem tapadó,
lelki örömök forrása. Az ő jelenlétében és szeretetében való élet az igazi
öröm számomra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás
elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság,
elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk
embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton
találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre
szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket
bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140522.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 21., szerda

[Evangelium] 2014-05-21

2014. május 21. – Szerda

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás
által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek
maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad
a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert
nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a
szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a
tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8

Elmélkedés:

A gyerekek nem értik, hogy miért kell a gyümölcsfákat és a szőlőt
olyannyira visszametszeni, hogy szinte alig marad valami az ágakból. Azt
gondolják, hogy ezzel teljesen tönkreteszik a fákat. A metszés utáni
hetekben és hónapokban, amikor jön a tavasz, csodálkozva szemlélik, miként
hajt új ágat a fa vagy a szőlő. Később talán azt is megértik, hogy a
fájdalmasnak tűnő metszés nélkül legfeljebb terméketlen bozót nőne.
Jézus arról tanít a mai evangéliumban, hogy az Atya megtisztítja a
szőlővesszőket, hogy még többet teremjenek. A Krisztushoz kapcsolódásnak
arra a fontos mozzanatára utalhat ez a kifejezés, hogy az irgalmas Atya
időnként megtisztítja lelkünket, eltörli bűneinket, hogy azok ne
akadályozzanak a továbbiakban minket a lelki gyümölcsök meghozatalában. Ha
nem engednénk, ha nem kérnénk ezt Istentől, lelkünk hamar sötét dzsungellé
válna. Sokszor mégis fájdalmasnak és kellemetlennek tartjuk ezt.
Nehezünkre esik bemenni a gyóntatószékbe, s engedni, hogy az Atya lemetsze
rólunk a bűnök vadhajtásait. De csak így szabadulhatunk meg tőlük. A
bűnbocsánat által új teremtménnyé, új emberré válunk, olyanokká, akik
mindent megteszünk a Krisztussal való egyre tökéletesebb lelki egység
érdekében. Engedjük, hogy az isteni szeretet, jóság újra és újra átjárjon
minket! Engedjük, hogy Isten irgalma új erővel töltsön el minket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A
Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140521.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 20., kedd

[Evangelium] 2014-05-20

2014. május 20. – Kedd

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha
szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya
nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ
fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem."
Jn 14,27-31a

Elmélkedés:

Az evangéliumok figyelmes olvasása megláttatja velünk, hogy az igazi béke
Krisztus győzelmének jele. Ott van békés állapot, ahol Jézus győz. A
meggyógyított betegeknek azt mondja, hogy menjenek békével. A béke itt
annak a jele, hogy Jézus győzött a testi betegség felett. Amikor
megbocsátja a bűnöket, akkor szintén békével küldi el a megtérőket. A béke
tehát itt is győzelem, diadal a bűn felett. A szentgyónás végén a pap
ezzel bocsátja el a megtérőt: „Isten megbocsátotta bűneidet, menj
békével." Itt is Krisztus győzelmét jelzi a béke. Az sem véletlen, hogy a
feltámadt Jézus így köszönti tanítványait: „Békesség nektek!" A béke itt a
halálon győzedelmeskedő Krisztus jele. A krisztusi békében való részesedés
számomra annak a jele, hogy nem a rossz és a bűn, hanem Jézus győz a
szívemben.
A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet
adom nektek" (Jn 14,27). E kijelentés az utolsó vacsorán hangzik el
Jézustól. Amit a következő órákban, napokban megtapasztalnak az apostolok,
az békének egyáltalán nem nevezhető. Katonák vonulása az Olajfák hegyén,
Jézus erőszakos elfogása és elhurcolása, többszöri kihallgatása,
bántalmazása és elítélése, aligha békés hangulatban történt mindez. A
keresztúton vagy a Golgota hegyén kinek a szívében uralkodott békesség?
Miért beszél Jézus a békéről? Szavaival előrevetíti feltámadását,
győzelmét a halál felett. Mert az emberi gyűlölet tombolásának napjai után
a Feltámadott elhozza a békességet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140520.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 19., hétfő

[Evangelium] 2014-05-19

2014. május 19. – Hétfő

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám
is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki."
Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk
akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?" Jézus így folytatta:
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt,
hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem
tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az
enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani,
amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben
küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt,
amit mondtam nektek."
Jn 14,21-26

Elmélkedés:

Jézus földi tevékenységének egyik fontos eleme a tanítás. Útja során betér
a zsinagógákba tanítani, de az ünnepek alkalmával a jeruzsálemi templomban
is ezt teszi. Tanító beszédet intéz a néphez a hegyen vagy máskor a tóról
egy bárkából. Beszédmódja sok elemében megegyezik korának tanítói
módszerével, mégis több szempontból különbözik attól. A legfőbb különbség
talán az lehet, hogy míg a hivatalos tanítók saját véleményüket mondták a
törvénnyel és a parancsokkal kapcsolatban, addig Jézus azt hirdeti, amit a
mennyei Atya rábízott. Az Atyától kapott igazságot mondja el az
embereknek.
Ennek fényében sajátos értelmet nyer a mai evangélium kijelentése: „Aki
szeret engem, megtartja tanításomat" (Jn 14,21) – mondja Jézus. Aki Jézust
szereti, az a mennyei Atyát is szereti, hiszen az ő tanítását tartja meg.
A szeretet nem csupán egy emberi érzés, hanem cselekedetekben megvalósuló
jóság. Isten emberek iránti szeretete sem csupán egy érzés, hanem
Krisztusban testet öltő valóság. A megtestesülés Isten szeretetének a
cselekedete. Jézus pedig azzal bizonyította szeretetét az Atya iránt és
irántunk, hogy véghezvitte a megváltást szenvedése és halála által. Az
igazi szeretet azt jelenti, hogy mindent oda kell adni fenntartás nélkül.
Ezt teszi Jézus, amikor odaadja az életét. E végtelen szeretet indít engem
arra, hogy szeressem Istent.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140519.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Idén is lesz Ez az a nap! fesztivál a Budapest Sportarénában május 24-én.
Bővebb információ és jegyigénylés: http://ezazanap.hu/
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. május 18., vasárnap

[Evangelium] 2014-05-18

2014. május 18. – Húsvét 5. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok
hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek
nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és
magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen
ismeritek az utat oda, ahova én megyek!" Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi
nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus ezt
felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az
Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De
mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok." Fülöp megjegyezte: „Uram,
mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!" Jézus így válaszolt: „Már
olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát,
az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A
szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket
is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában
vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért
higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a
tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is
tehet azoknál, mert én az Atyához megyek."
Jn 14,1-12

Elmélkedés:

Három út
Ma is ahhoz a módszerhez folyamodok, hogy nem szeretném részletesen
elemezni az evangéliumi szakaszt, inkább kiindulópontnak tekintem azt,
amely korunk sürgető kérdéseihez, feladataihoz vezet. Jézus ezt mondja:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához,
csak általam" (Jn 14,6). Mindannyian keressük a Jézushoz és általa a
mennyei Atyához vezető utat. Egyénileg és közösségileg egyaránt. Három
olyan utat mutassunk be, amelyen napjainkban az Egyház jár, hogy
feladatát, küldetését teljesítve Jézushoz járuljon és az Atya felé
közeledjen. Három olyan utat, amelyen az Egyház Krisztushoz vezeti
közelebb tagjait, s amely utak az Egyházhoz szorosabban nem tartozók
számára is járhatóak.
Az első a szegények felé forduló Egyház útja. Ferenc pápa megválasztása
óta különösen is sokszor beszélünk a szegények Egyházáról. Kétféle
értelemben tesszük ezt. Egyrészt az Egyház ne törekedjen gazdagságra,
anyagi javak szerzésére, másrészt minden erejével segítse a szegényeket
felemelkedésükben. A szándék, a cél, világos és jó. Már az első keresztény
közösségek életében és a későbbi évszázadokban is fontos szerepet kapott a
karitatív munka, a szeretetszolgálat, az özvegyek és szegények támogatása.
Szentek százait lehetne sorolni Árpád-házi Szent Erzsébettől Boldog
Kalkuttai Teréz anyáig, akik hősies módon ennek szentelték életüket.
Napjainkban érezhető a világ részéről egy olyan törekvés, hogy az Egyház
tevékenységét a karitatív szolgálat keretébe szorítsa. Jótékonykodjon,
támogassa az elesetteket, de ennél többet ne tegyen. – hangoztatják
egyesek. Egyházunk ennél természetesen sokkal szélesebb körben végzi
szolgálatát, de e világi törekvésben érdemes észrevennünk annak
elismerését, hogy szükség van az Egyház által végzett ilyen jellegű
munkára. E területen egyébként az Egyház nem csupán az adományok gyűjtését
és szétosztását végzi, hanem számos közösség példája mutatja a helyes
irányt: az Egyház tagjai sorsközösséget vállalnak a szegényekkel, így
próbálják őket kiemelni sanyarú sorsukból. Nem egyszerűen odamennek a
szegényekhez, átadják az adományt és távoznak, hanem köztük élnek,
megismerik élethelyzetüket és így próbálnak segíteni. Ha az emberek
rátalálnak a szegények felé forduló Egyházra, akkor rátalálnak Krisztusra
is.
A második a keresztény hit átadásának útja. Itt ismét Egyházunk lényeges
feladatáról van szó. Evangelizáció, misszió, hitoktatás, hitre nevelés
tartozik e területhez. E szolgálatra a Szentlélek indít minket. A Lélek
ösztönzését nem csupán az egyházi vezetőknek, a püspököknek és a papoknak
kell meghallaniuk, hanem a világi híveknek is, akik például szülőként
tevékeny szerepet kapnak gyermekük hitre nevelésében. Ha a családok kellő
időt szánnak a hit dolgaira és elfogadják az Egyház segítségét, akkor a
családi otthon a hit átadásának helyévé válik, előmozdítva ezáltal a
családtagok közti lelki egységet. Ha tehát keresztény emberként
megtaláljuk feladatunkat a hit átadása terén, megtaláljuk az utat Jézus
Krisztushoz is.
A harmadik terület a próféták és a vértanúk útja. Ezt az utat nem járhatja
mindenki, mert nem mindenkinek jut ez hivatásul. De mindenképpen érdemes
odafigyelnünk azokra a keresztényekre, akik hihetetlen éleslátással veszik
észre korunk legégetőbb szükségleteit és prófétai módon válaszolnak
azokra, mégpedig nem úgy, hogy szóbeli megoldást kínálnak, hanem
cselekedetükkel mutatják meg a krisztusi utat. Még ennél is erőteljesebb
azon jelenkori keresztények példája, akik készek életüket áldozni a
krisztusi igazságért, hitükért, magáért Krisztusért. A jelen idők
prófétáinak és vértanúinak példája mutasson mindannyiunknak utat
Krisztushoz!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess
minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk
köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához
és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a
világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni,
aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140518.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum