2017. április 29., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-04-29

2017. április 29. – Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már
rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a
tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon
megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!" Fel
akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen
ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés:

A kenyérszaporítás csodája és Jézusnak az élet kenyeréről mondott beszéde
között egy más jellegű csodáról, Jézus vízen járásáról olvashatunk Szent
János evangéliumában. A kenyerek megszaporítása alkalmával Jézus több ezer
ember előtt mutatta meg isteni hatalmát. A vízen járás alkalmával
kevesebben, csak tanítványai láthatták annak újabb jelét, hogy az Úr
felette áll a természet erőinek és isteni képességekkel rendelkezik. A
rendkívüli esettől maguk a tanítványok is megijednek. Ennek alapján
jogosan feltételezzük, hogy alighanem pánik tört volna ki a nép körében,
ha többen látják a vízen járást. A megijedt tanítványokat Jézus ezekkel a
szavakkal nyugtatja: „Én vagyok, ne féljetek!" (Jn 6,20). Jézus csodái azt
igazolják, hogy ő valóban az Isten Fia. Nem kell megijednünk isteni
hatalmától, nincs okunk félelemre, amikor hozzánk közeledik. Ha engedjük,
hogy hozzánk jöjjön, velünk és bennünk éljen, biztosak lehetünk abban,
hogy jó irányba halad életünk hajója.
A feltámadt Krisztus jelenései olyan események, amelyek bizonyos félelmet
ébresztenek. Ezért amikor Krisztus megjelenik az apostoloknak és a
tanítványoknak, általában így köszönti őket: „Én vagyok, ne féljetek!"
Félelmük örömre változik, amikor felismerik Mesterüket. Legyen bennem is
öröm, amikor a feltámadt Krisztussal találkozom!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink
nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és
bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi
üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert
gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösség re.
Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig
nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170429.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 28., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-04-28

2017. április 28. – Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket,
amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült
tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt
Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig
azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami
keveset" – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez
ennyinek?" Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak
csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és
kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is,
amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak:
„Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték,
s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit
meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet,
amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a
világba jön." Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el
akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a
hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítást idézi fel a mai evangélium. Jézus kenyeret
és halat ad a Tibériás-tó mellett összegyűlt embereknek. Feltámadása után
ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás eseménye, amelyről a
múlt pénteken olvastunk. Ez utóbbi esetnél, amikor az apostolok kiérnek a
partra hajójukkal, Jézus hallal és kenyérrel várja őket.
A két csodát a közös helyszínen kívül több más elem is összeköti.
Mindkettőben jelen van az isteni cselekedet, Jézus tette, amely pótolja a
hiányt, megadja az embereknek azt, amire szükségük van. Emellett közös
elem az emberi közreműködés, hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két
halat sokasítja meg Jézus, illetve az apostoloknak ki kell vetniük a hálót
a vízbe. Az embernek tehát valamit tennie kell a csoda érdekében és nem
várhatja tétlenül, hogy Isten mindenről gondoskodjék. János evangélista
hosszasan írja le a körülményeket, de magát a csodát egyetlen mondattal
foglalja össze: „Jézus fogta a kenyereket, hálát adott és kiosztotta a
népnek." Ennek köszönhetően mindenki jóllakott. Hiszek-e a csodában?
A hagyományos értelmezés szerint a kenyérszaporítás csodája az
Oltáriszentség előképe. Az Eucharisztiában, az átváltoztatott kenyérben
Jézus a testét adja nekünk. Elfogadom-e hittel, hogy a szentáldozásban az
Úr szent testét veszem magamhoz?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170428.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 27., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-04-27

2017. április 27. – Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról
beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot,
amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám,
aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a
Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem
nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
Jn 3,31-36

Elmélkedés:

Jézusnak a mai evangéliumban olvasott szavai megvilágítják keresztény
küldetésünket. Ezt mondja: „Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti."
Egyértelmű, hogy ez a kijelentés elsősorban magára Jézusra, a második
isteni személyre vonatkozik. A Fiú azért jött a világba, hogy mindenkinek
hirdesse az Isten országáról szóló örömhírt.
Másrészt vonatkozik Jézus követőire is. Feltámadása után, mennybemenetelét
megelőzően azt a parancsot adta az apostoloknak, hogy folytassák, amit
megkezdett, végezzék az evangélium hirdetését. Az Egyház minden korban az
Úr parancsának igyekszik megfelelni. Ennek köszönhetően jutott el hozzánk
a krisztusi tanítás, és most a mi kötelességünk az üdvösség örömhírének
továbbadása a következő nemzedéknek.
A húsvéti időszak a hit útján vezet minket. A hithez nélkülözhetetlen,
hogy helyes képünk legyen Istenről. Egy helytelen istenkép a hitetlenség
veszélyét rejti magában. Istent mindenekelőtt Jézus Krisztus személye és
tanítása által ismerjük meg. Az Úr tanúságtétele igaz. Egyszerűen,
meggyőzően tanít minket a mennyei dolgokról, a lelki gazdagságról, Isten
titkairól. Tanítása által a mennyei dolgok vonzáskörébe kerülünk és egyre
közelebb kerülhetünk a minket szerető Istenhez. Segítsen minket a
Szentlélek az igaz Isten megismerésében!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást
okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események
forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból,
az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De
te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted
önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid,
követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való
kapcsolatomat helyreállítsam!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170427.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 26., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-04-26

2017. április 26. – Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

A megváltás forrása Isten irántunk való szeretete, amelyet nem kiérdemlünk
cselekedeteinkkel, hanem ajándékba kapjuk. A megváltás művében minden
értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért történik. Erről a szeretetről
tanított Jézus, ezt tanúsította a szenvedés vállalásával és halálával.
Reményünk szerint ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk
és feltámadásunk után az örök életben. Isten nem akar minket elítélni
bűneink és engedetlenségünk miatt, hanem a legvégsőkig elmegy annak
érdekében, hogy megmentsen minket. A megváltás titkát így foglalja össze
Jézus a mai evangéliumi részben: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen."
A megváltás az isteni szeretet csodája, amellyel a mennyei Atya egyszülött
Fiát adta a világnak, aki a keresztfán feláldozta életét az emberek
megváltása érdekében. Jézus önfelajánlása és áldozata azt eredményezi,
hogy új életet ad neki az Atya a feltámadásban. Ha hiszek Jézus
feltámadásában és kész vagyok arra, hogy felajánljam életemet Istennek,
akkor remélhetek abban, hogy feltámadok az örök életre.
A hit nem kényszer egyetlen ember számára sem, hanem Isten ajándéka,
amelyet elfogadva boldoggá, teljessé és értékessé válik életünk.
Elfogadom-e, hogy Isten teljessé tegye az életemet a hit által?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod
nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges.
Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk
megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az
élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi
gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget
nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el
nem múlik.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170426.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 25., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-04-25

2017. április 25. – Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre
Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
„Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7-15

Elmélkedés:

A Nikodémussal való beszélgetés második részletét olvassuk a mai napon az
evangéliumban. János evangélista nem árulja el pontosan, hogy milyen
céllal érkezik Jézushoz Nikodémus, aki írástudó volt és a farizeusok
csoportjához tartozott. Bizonyára hallhatott Jézus csodáiról és arról,
hogy a csodák láttán sokan hittek benne. Nikodémus még nem jutott el a
hitre, és világosabban szeretne látni, többet szeretne megtudni Jézusról.
Éjszaka keresi fel őt, aminek vélhetően az az oka, hogy a többi farizeus
előtt szégyelli magát amiatt, hogy érdeklik a Jézus által véghezvitt
csodák, illetve érdeklődést tanúsít tanítása iránt. Talán nem is számított
arra, hogy a Jézussal való első találkozása során olyan komoly vallási
kérdés kerül szóba, mint a lelki újjászületés, amely az Úr kijelentése
szerint a hit által a Szentlélekben történik. Talán nem értett meg mindent
világosan az elhangzottakból, de felébred benne egy jószándékú
kíváncsiság. Engedi, hogy Jézus vezesse az ő gondolatait és tanítsa őt.
Ez a hozzáállás, Nikodémus magatartása nagyon tanulságos számunkra, mert
nem csupán kíváncsiság vezeti, hanem lelkének nyitottsága, amely igazságra
szomjazik. Nem a maga igazságát akarja Jézussal közölni, hanem kérdést
tesz fel: Hogyan lehetséges az újjászületés?
Az örök élet igéit Jézus adja nekünk. Engedem-e, hogy neveljen, tanítson?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled,
megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked
köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a
kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket
egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit
Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170425.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 24., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-04-24

2017. április 24. – Hétfő

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik
főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki:
„Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis
ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele."
Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem
születik, nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémus megkérdezte:
„Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza
anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Jézus így felelt: „Bizony, bizony,
mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be
az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből
születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell
születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem
tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből
született."
Jn 3,1-8

Elmélkedés:

A mai evangéliumban ismét egy olyan személlyel találkozunk, aki a hit
útját járja, bár ez a jelenet nem a feltámadt Krisztussal való
találkozásról szól, hanem korábban játszódik. Nikodémus a lelki
újjászületésről beszélget Jézussal, amely során felvetődik a vízből és a
Szentlélekből való újjászületés gondolata. Ezt bátran vonatkoztathatjuk a
keresztségre és a bérmálásra. A vízzel való keresztség, amelyet az Egyház
húsvét éjszakáján szolgáltat ki a hittanulóknak, lelki újjászületést
jelent. A megkeresztelt ember meghal a bűnnek és feltámad, újjászületik
Krisztusban. A bérmálás szentsége, amely a Szentlélek ajándékának
elnyerése, szintén újjászületést jelent: a megbérmált személy teljes
felelősséggel kötelezi el magát a keresztény életre. A lelki újjászületés
további lehetősége a bűnbocsánat szentsége, amelyben Isten eltörli a
bűnbánó ember vétkeit. Éljünk rendszeresen ezzel a lehetőséggel, amely
által az irgalmas Atya szeretett gyermekeiként fogad vissza minket
szeretetébe.
A húsvét ünnepe és a feltámadás titkának megismerése a hit útján indít el
mindannyiunkat, s ennek az útnak jelentős állomása a lelki újjászületés.
Krisztus test szerinti feltámadásának egyik következménye az, hogy
tanítványainak lelkileg kell újjászületniük, amit Isten Lelke kezdeményez
bennük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó
és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis,
ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó
gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz
indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk! Add,
hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán
emberek, ha tiszta a szívünk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170424.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. április 23., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-04-23

2017. április 23. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Egy találkozás pillanata
Az egyik hittanórán a feltámadt Krisztus megjelenéseiről tanultunk, többek
között arról, amit ma olvasunk az evangéliumban, Tamás apostol esetét.
Amikor a következő órán visszakérdeztem a tanultakat, az egyik fiú így
kezdte a történetet: „Az apostolok bezárkózva várták, hogy Jézus
megjelenjen nekik." Többen elcsodálkoztak a megfogalmazáson, én is
meglepődtem, valaki meg is kérdezte: „Várták? Biztos, hogy várták?" A fiú
elgondolkozott, aztán igyekezett kijavítani: „Tényleg nem várhatták, mert
akkor kinyitották volna az ajtót és nem zárják be."
Az esetet azért említem, mert gyermekként és felnőttként is könnyen
fogalmazunk pontatlanul a feltámadás körüli eseményekkel kapcsolatban.
Túlzás volna azt állítani, hogy az apostolok az első pillanattól fogva
hittek Jézus feltámadásában, rögtön megértették az események jelentőségét
és azonnal felfogták, hogy mi lesz az ő küldetésük. Az evangéliumi
leírások nem is tartalmaznak ilyen túlzásokat, az evangélisták őszintén
leírják, hogy az apostolok csak lassan jutottak el a hitre. Nem azért
zárkóztak be, hogy így tegyék próbára Mesterüket, hogy képes-e megjelenni
nekik, hanem félelmükben, féltek, hogy akik Jézust megölték, velük is
hasonlóan fognak bánni. És egyáltalán nem várták Jézust, mert még
elképzelni sem tudták, hogy valaha viszontlátják. Ekkor jelenik meg nekik
a feltámadt Krisztus, aki számára nem akadály a bezárt ajtó.
Csodálkozásukat, meglepettségüket, kételkedésüket látva az Úr megmutatja
nekik a „kezét és az oldalát", azaz azokat a sebhelyeket, amelyeket a
keresztre feszítéskor szerzett, s amely sebek egyértelműen tanúsítják,
hogy valóban ő az. A jelenlévők csak ezek alapján, a sebhelyek láttán
kezdenek el örvendezni, hinni abban, hogy van feltámadás, mert valóban a
Feltámadott áll közöttük.
Nem érdemes csodálkoznunk azon, hogy a jelenéskor távollévő Tamás apostol
hitetlenkedve, kételkedve hallgatja később apostoltársai beszámolóját. Ő
ugyanúgy kételkedik, mint a többiek azelőtt, hogy megjelent volna nekik az
Úr. Tamás csupán annyit szeretne látni, mint a többiek, nem többet, de nem
is kevesebbet. Ezt a vágyát, ezt a kívánságát teljesíti Jézus, amikor a
következő megjelenésekor ezt mondja neki: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd
a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy
hitetlen, hanem hívő!"
A találkozás pillanata, a felismerés élménye Tamás apostol lelkében óriási
változást eredményez, ahogyan mindazoknál, akiknek megmutatta magát a
feltámadt Úr. És ez a változás nem hosszas szemlélődés vagy gondolkodás
eredménye, hanem egyik pillanatról a másikra történik. A lelkében
végbemenő változást fejezi ki hitvallása: „Én Uram, én Istenem!" A többi
apostolnál is megfigyelhetjük, hogy Jézus kereszthalálát követően szívükön
eluralkodik a kétségbeesés, lelkükön a bizonytalanság, eltölti őket a
félelem, ezért is zárkóznak be, de mindez megszűnik, amikor megjelenik a
Feltámadott. Szívüket újra eltölti a lelkesedés, a bátorság, most már
kezdik megérteni az eseményeket, kezdik megérteni küldetésüket, és
elindulnak, hogy akár életük kockáztatásával, a vértanúság vállalásával is
hirdessék: Krisztus valóban feltámadt a halálból!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk Jézus, te megengedted Tamásnak, a kételkedő apostolnak, hogy a
kereszten szerzett sebeidet megérintse. Engedd, hogy sebeidet megérintve
bizonyosságot szerezzünk arról, hogy valóban élsz, feltámadtál a halálból.
Azzal a szándékkal érintjük meg oldalsebedet, hogy meggyógyíthasd
hitetlenségünket, eloszlasd kételyeinket és megerősítsd feltámadásodba
vetett hitünket. Add, hogy ez az érintés hitet ébresszen bennünk! Egyedül
te vagy képes lelki sebeink gyógyítására és bűneink megbocsátására. Úgy
szemléljük sebeidet, mint az irgalom forrását és a szeretet jelét!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170423.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum