2011. február 5., szombat

[Evangelium] 2011-02-05

2011. február 5. – Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre
sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott
helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és
sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték
őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a
szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani
kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34


Elmélkedés:
A Jézus küldetésében járó apostolok visszatérnek Mesterükhöz, s
beszámolnak útjuk során szerzett élményeikről. Márk beszámolójából
igazából nem tudunk meg semmit arról, hogy miként telhettek a korábbi
napok. Azt jogosan feltételezhetjük, hogy a tanítványok nem tettek
mást, mint amit az Úr rájuk bízott, azaz hűségesen teljesítették a
rájuk bízott feladatot. Abban is biztosak lehetünk, hogy küldetésük
során megtapasztalhatták az Úrtól kapott erő működését, hatását. Az
általuk hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként
Jézus szavait, s az általuk tett csodák is ugyanúgy nagy megdöbbenést
ébreszthetett, mint amikor Jézus gyógyított.
Jézus nekem is küldetést ad, engem is a világba küld, hogy tanítását
hirdessem, s vigasztalására legyek a betegeknek.
© Horváth István Sándor


Imádság:
„Uram Istenem, gyarapítsd, sokasítsd Egyházadat, és egyesíts mindenkit
egységben. Tedd, hogy a nép feddhetetlenül éljen, egyetértő legyen a te
igaz hitedben, és annak helyes megvallásában. Sugalld szívükbe
tanításod szavát. Mert a te ajándékod, hogy elfogadtál minket
Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó,
neked kedves cselekedeteket vigyünk végbe. Akiket nekem adtál, azokat
most átadom neked, mint tieidet: kormányozd őket erős jobboddal, rejtsd
el szárnyaid árnyékában, hogy mindannyian dicsérjék és dicsőítsék
nevedet, az Atyáét, a Fiúét és a Szentlélekét.
Szent Metód imája
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 4., péntek

[Evangelium] 2011-02-04

2011. február 4. - Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön
elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert
Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt
állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta;
olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is
azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a
halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és
börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit
feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned
testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette
volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta,
hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt
vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező
nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas
rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement,
táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király
így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is
esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány
kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte:
„Keresztelő János fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János
fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre
való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért
azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a
börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig
elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték
János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29


Elmélkedés:
A tanítványok missziós útra küldéséről (tegnapi evangélium) és
visszaérkezéséről (holnapi) szóló beszámolók közé Márk beilleszti
Keresztelő János halálának leírását. Az evangélista célja kettős lehetett.
Egyrészt János példájával azt akarta bemutatni, hogy a tanítványok sorsa
akár a vértanúság is lehet Jézus miatt, hiszen nem mindenki fogadja jó
szívvel a tanítást. Másrészt János sorsát párhuzamba állítja Jézus
eljövendő sorsával, előrevetítvén ezzel azt, hogy az emberi gonoszság és
féltékenység nem retten vissza semmitől. Heródes jól tudta, hogy János „igaz
és szent ember", s ez az életszentség félelmet keltett benne, mert saját
bűnére figyelmeztette. Jézus szentsége engem is figyelmeztet bűneimre, de az
Úr egyúttal a megbocsátást is felkínálja.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor
és mindörökkön örökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 3., csütörtök

[Evangelium] 2011-02-03

2011. február 3. - Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik,
hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem
tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne
vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig,
amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és
nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le
lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s hirdették
mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok
beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13


Elmélkedés:
Azt követően, hogy Jézus látogatást tett Názáretben, missziós útra küldi
apostolait. A történet első eleme azt az üzenetet hordozza minden Krisztus
követő számára, hogy a tanítvány mindig az Úr küldetésében jár. Nem saját
elhatározásából indul útnak, nem a maga igazságát hirdeti, hanem Krisztus
követeként tesz tanúságot arról, aki őt küldte.
Jézus ezután gyakorlati tanácsokat ad a missziós útra induló apostoloknak.
Olyan tanácsok ezek, amelyeket szívesen értelmeznénk úgy, hogy nem kell őket
komolyan venni manapság. Amikor az evangélium hirdetésére napjainkban
vállalkozunk, akkor nyilvánvalóan nem az a lényeg, hogy van-e nálunk
tarisznya vagy hátizsák, hanem hogy felvállaljuk-e az eszköztelenséget és
rá merjük-e magunkat bízni Istenre? A történet ugyanis éppen e tanulság
irányába vezet minket. Jézus életformáját követve és önmagunkat teljesen
Istenre bízva érdemes hirdetnünk az örömhírt.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 2., szerda

[Evangelium] 2011-02-02

2011. február 2. – Szerda, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték
Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja:
„Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor kellett Máriának,
ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát"
tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű
férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a
Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát
halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény
előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így
magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon
pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e
gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás
jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek
sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya
Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig
élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el
a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal.
Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről
mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a
galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40


Elmélkedés:
Bár a mai nap magyar neve – Gyertyaszentelő Boldogasszony – arra utal, hogy
egy Mária ünnepről van szó, valójában azonban a mi Urunk, Jézus templomi
bemutatására emlékezünk, amely esemény 40 nappal születése után történt.
Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba, hogy a mózesi törvény
előírása szerint bemutassák az Úrnak és felajánlják az áldozatot. Lukács
evangélista elbeszélésében két személy tűnik fel, Simeon és Anna. Mindketten
nagyon idősek volta és a megváltó jövetelére vártak, s még életükben
beteljesedik vágyakozásuk, amikor megláthatják a gyermek Jézusban az
Üdvözítőt.
Az evangéliumi rész egyértelműen arra a kérdésre akar választ adni, hogy ki
Jézus. Ő az Úr Fölkentje, a választott nép megszabadítója és dicsősége, és
Ő a megváltó – tudjuk meg Simeon és Anna szavaiból. E pozitív hitvallások
mellett szerepel azonban az is, hogy az „ellentmondás jele" lesz, hiszen
akik ne hisznek benne, elbuknak, akik pedig hittel elfogadják, feltámadnak.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged, hogy
ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük nálad,
Istennek szent anyja! Krisztus Anyja, aki a Szentlélek fölkenése által a pap
Messiásnak embertestet adtál, hogy üdvözítse a szegényeket és a megtört
szívűeket; őrizd meg szívedben és Egyházadban a papokat, Megváltónknak
Anyja!
Hitnek Anyja, aki elkísérted a templomba az Emberfiát, hogy beteljesítse az
atyáknak adott ígéreteket; ajánld az Atyának az ő dicsőségére Fiadnak
papjait, Szövetség Szent Szekrénye!
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. február 1., kedd

[Evangelium] 2011-02-01

2011. február 1. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó
partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus
nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé
borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet,
hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról
megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem
is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy
meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle.
Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?"
Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt
kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.
Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele
–, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt
hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól
megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren, Jakabon
és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele
menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és
jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért
sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban
mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s
kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a
kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit jelent:
„Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni
kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43


Elmélkedés:
„Ne félj, csak higgy!" – e szavakkal bátorította Jézus az elöljárót, akinek
meghozták a szomorú hírt leánya halálról. Az egyik oldalról a szolgákat
hallja, akik azt mondják, hogy már nincs mit tenni, nincs semmi értelme
annak, hogy Jézus odamenjen, a másik oldalról pedig elhangzik a bátorító
szó. Az elöljáró ott áll a halál könyörtelen ténye és a jézusi ígéret
között. Melyiknek higgyen? És kinek higgyen? Kié lesz a végső győzelem? A
halálé vagy életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra és vonja
vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja leányt és visszaadja őt
családjának. Ahogyan korábban hite legyőzte félelmét, most az öröme győz a
szomorúság felett.
Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az élet győz a halál felett. A végső
szó a feltámadásé. Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzze
félelmeinket és aggódásainkat. Csak akkor volna okunk a haláltól való
félelemre, ha Jézus em ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök
életet.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte hív:
ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez a Nap
ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram, ragyogtasd
ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 31., hétfő

[Evangelium] 2011-01-31

2011. január 31. - Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak
földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan
lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra
verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de
a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.
Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és
kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A
földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem,
Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!" Jézus
ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!"
Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?" Azt válaszolta: „Légió a nevem,
mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a
vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A
tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy
megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek
az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A
sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre
elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak,
hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még
egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre
megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal
és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból.
Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele
mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez,
és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült
meg rajtad!" Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy
milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20


Elmélkedés:
A mai evangéliumban olvasott részlet tipikus ördögűzési jelenet, amelyben a
szabadulást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét írja le Szent Márk.
A sátán örökösen ellentmond Istennek, szembeszegül törvényeivel.
Hazugságaival állandóan megtéveszti az embert, arra biztatja, hogy szálljon
szembe Istennel, mert az emberek vesztét akarja. A gonosz szüntelenül
megkísért minket, bár sokszor nagyon nehezen vehetők észre e próbálkozások.
Szinte jónak tűnik, amire csábít, de sosem a legfőbb jó és soha nem Isten
tisztelete a célja. Sokakat észrevétlenül tart fogva, hiszen ha valaki
megszokja a bűn állapotát, fel sem tűnik neki, hogy rossz úton jár.
Ezt a hatalmat töri meg Jézus, aki egészen nyíltan szembeszáll a gonosz
lelkekkel, amelyek fogva tartják az embereket. Azért jött, hogy szabadságot
hozzon számunkra. Ne ragaszkodjunk emberi kicsinyességgel bűneinket, hanem
fogadjuk el szabadító erejét.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség.
Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak
tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel
kezdődnék az életem.

________________________________
\
Aktuális:
Kedves barátaim az e-vangélium listán!
Mindannyiunk nagy örömére megjelent a Családok imakönyve. Az aktualitást
mindannyian tudjátok: most tart a Család éve. 270 oldal tele imával a
gyerekek, az édesanyák, a feleségek, az apák, a férjek, a jegyesek, a
nagyszülők és mindenki számára, aki imádkozni szeretne családjáért,
szeretteiért. A kötetbe még általam írt imák is belekerültek, kicsit
méltatlanul is érzem magam a szent pápák között.
Egyszóval ajánlom mindenkinek, akinek van családja! És azoknak is, akiknek
lesz! Ajánlom a szülőknek, a fiataloknak, az idősebbeknek, a hitoktatóknak
és papoknak is!
Én nem foglalkozom a terjesztéssel, de szívesen megosztom veletek, hogy
miként tudjátok beszerezni. Megrendelhető a Szombathelyi Egyházmegye
kiadójánál, a Martinus Kiadónál az info@martinuskiado.hu címen. Ára 1200
Ft/db + 400 Ft postaköltség Magyarországra. Küldjétek el neveteket,
postacímeteket és a kért darabszámot.
Imádkozzunk családunkért! Imádkozzunk együtt a magyar családokért!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. január 30., vasárnap

[Evangelium] 2011-01-30

2011. január 30. – Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült,
tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így
tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta
szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben."
Mt 5,1-12a


Elmélkedés:
Ehető boldogság?
A napokban könyvesboltban járva megakadt a szemem egy könyvön. Elmosolyodtam
a címén: A csokoládé a boldogság forrása. A gyerekek és a felnőttek egyaránt
szeretik az édességeket, a különféle cukrokat és finom csokikat, de valóban
ez volna a boldogság forrása? Ilyen egyszerű volna megtalálni a boldogságot?
Ehető volna a boldogság? Csak megeszünk egy fincsi csokoládét és máris
boldog lesz az életünk? A mai evangéliumban Jézus egészen másról beszél.
Egy alkalommal, amikor fiatalokat kérdeztem, hogy boldogok akarnak-e lenni,
kivétel nélkül mindenki igennel válaszolt. Mindannyian egyetértettek abban,
hogy az ember boldogságra vágyakozik. De amikor ez után azt kérdeztem tőlük,
hogy miként képzelik el boldogságukat, akkor szinte mindenki mást mondott.
Egyikük például azt állította, hogy az ő számára a családja jelenti a
boldogságot, amire néhányan azonnal elhúzták a szájukat, mert ők éppen
hadilábon álltak szüleikkel. Egy másik fiatal azt mondta, hogy ő akkor érzi
boldognak magát, amikor sikerei vannak a sportban, amivel persze a futásnál
mindig utolsóként cammogók egyáltalán nem értettek egyet. Valakinek a
festészet jelentette a boldogságot, de ezt az utat a maguk számára
járhatatlannak tartották a többiek, akik még megfogni sem tudták rendesen az
ecsetet. Szóba került továbbá, hogy talán a vagyon, a gazdagság adja a
boldogságot, de ezt a többség ellenezte. Megemlítették még többek azt is,
hogy sokan az alkoholtól vagy a kábítószerektől várják a boldogság érzését,
de rögtön hozzátették, hogy ezek a szerek legfeljebb pillanatnyi örömöt
tudnak adni, amely azonban távol áll az igazi boldogságtól.
Egyáltalán nem reméltem, hogy az ennyire különféle elképzelések között
rendet tud majd tenni Jézus tanítása a boldogságokról, az ember
boldogságáról, s ez így is lett. Mert valljuk be őszintén: nem könnyű Jézus
szavaival egyetérteni. Ő a szegényeket, a sírókat, az éhezőket, az
üldözötteket nevezi boldognak, tehát olyan embereket, akik tulajdonképpen
nélkülözik mindazt, ami szerintünk a boldogsághoz szükséges. Bizonyára a
fiatalokon kívül sok más ember képzeli el saját boldogsága útját egészen
másként, mint amit Jézus elénk állít, s amelye el szeretne bennünk is
indítani. Kételkedésünkben azonban mégis megtorpanunk, mert hiszen a mi
Urunk biztosan nem mondott olyat, ami nem igaz. Bármennyire is furcsának
tűnnek boldogság-mondásai, elgondolkozunk azon, hogy mi lehet az igazság
ebben mégis? Mi Jézus szavainak a nyitja? Mi a kulcs e kijelentések
megértéséhez?
Abban egyetérthetünk, hogy ha valaki abból indul ki, hogy rögtön önmagára
vonatkoztatja ezen ellentmondásosnak tűnő kijelentéseket, akkor nem fogja
megérteni azok értelmét. Nem önmagunkból kell ugyanis kiindulnunk! Inkább
onnan érdemes elindulnunk, hogy a nyolc boldogságban Jézus mindenekelőtt
önmagáról beszél. Jézus az, aki szegényként élt köztünk a földön. Ő az, aki
tudott sírni és szelíd volt. Ő az, aki sokszor éhezett, szomjazott és
nélkülözött. Jézus gyakorolta az irgalmasságot és ő hozta el a földre a
békességet. Jézus az, akit gyaláztak, üldöztek, sőt, keresztre feszítve
megöltek. Mindezen nehézségek ellenére sem volt boldogtalan az élete. A
boldogságok, amelyekkel a hegyi beszédet kezdte, őbenne valósultak meg.
Tehát e boldogságok csak Jézus életét szemlélve érthetők meg, illetve csak
rajta keresztül válnak útmutatásokká számunkra. Ha Jézus él bennünk és ha őt
követjük, akkor megtaláljuk boldogságunkat.
Jézus nem csupán hirdette a boldogság útját, hanem élte is. Minket is arra
hív, hogy kövessük őt útján. Bizalom nélkül nem tudunk elindulni ezen az
úton. Hinnünk kell a hihetetlenben, s bíznunk kell abban, hogy Isten jót
akar nekünk, boldogságunkat és üdvösségünket akarja. Ez az út mindig
biztosabb, mint a mi emberi útjaink, hiszen azok boldogtalanságba vezetnek.
Induljunk Jézussal a boldogság útján!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az
általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi
boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden
embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását.
Kedves barátaim!
Mindannyiunk nagy örömére megjelent a Családok imakönyve. Az aktualitást
mindannyian tudjátok: most tart a Család éve. 270 oldal tele imával a
gyerekek, az édesanyák, a feleségek, az apák, a férjek, a jegyesek, a
nagyszülők és mindenki számára, aki imádkozni szeretne családjáért,
szeretteiért.
Ajánlom mindenkinek, akinek van családja! És azoknak is, akiknek lesz!
Ajánlom a szülőknek, a fiataloknak, az idősebbeknek, a hitoktatóknak és
papoknak is!
Megrendelhető a Szombathelyi Egyházmegye kiadójánál, a Martinus Kiadónál az
info@martinuskiado.hu címen. Ára 1200 Ft/db + 400 Ft postaköltség
Magyarországra. Küldjétek el neveteket, postacímeteket és a kért
darabszámot.
Imádkozzunk együtt a magyar családokért!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum