2014. március 8., szombat

[Evangelium] 2014-03-08

2014. március 8. – Szombat

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost,
aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!" A vámos erre fölkelt,
és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy
lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember
telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva
fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a
bűnösökkel együtt esztek és isztok?" Jézus felelt meg nekik: „Nem az
egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy
az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!"
Lk 5,27-32

Elmélkedés:

„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy
megtérjenek!" (Lk 5,32) – mondja Jézus a mai evangéliumban, mintegy
megindokolva, hogy miért választotta Lévit, a mások által lenézett vámost
tanítványának. Az Úr nem zár ki senkit barátságából, szeretetéből. A
megtérés mindenkinek szól, de akik igaznak és bűntelennek tartják magukat,
azok nem képesek meghallani a bűnbánatra hívó szót. Mert minden megtérés
azzal kezdődik, hogy elismerjük vétkeinket, s felismerjük mindazt, amivel
megszegtük Isten parancsait. Őszinteségre és alázatra van szükségünk
mindehhez. Szükséges továbbá, hogy meglegyen az emberben a készség, hogy
életét gyökeresen megváltoztassa, új irányba állítsa. Erről tett tanúságot
Lévi, a későbbi Máté apostol, aki mindenéről lemondott a meghívást
követően.
A bűn könnyen lelkileg vakká tesz bennünket, s egy idő után már észre sem
vesszük, hogy rossz úton járunk. A hosszú ideig a bűnben való megmaradás
pedig elhiteti velünk, hogy nincs szükségünk változtatásra. Ebből az
állapotból ráz fel bennünket a nagyböjti időben Jézus szava: Térjetek meg!
Nézzetek magatokba, vizsgáljátok meg életeteket, értékeljétek
cselekedeteiteket! De legyen őszinte ez az önvizsgálat! Legyen bátorságunk
beismerni és megvallani bűneinket a szentgyónásban, hogy részesülhessünk a
bűnbocsánat kegyelmében!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha
Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti;
kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem
Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140308.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 7., péntek

[Evangelium] 2014-03-07

2014. március 7. – Péntek

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: „Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek."
Mt 9,14-15

Elmélkedés:

E héten hamvazószerdán elkezdődött a nagyböjt, amely a böjtölés, az
irgalmasság gyakorlásának, a bűnbánattartásnak és a megtérésnek az ideje.
Jó ilyenkor tudatosítanunk, hogy a böjtölés nem koplalás vagy fogyókúra,
hanem testünk fegyelmezése, a mértékletesség gyakorlása, amelynek az a
vallási célja, hogy segítsen bennünket a bűnbánatban és az Istenhez való
közeledésben.
Keresztelő János tanítványai a böjtöléssel kapcsolatban kérdezik Jézust a
mai evangéliumban: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran
böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" (Mt 9,14).
Jézus egyértelmű választ ad nekik: még nem jött el a böjtölés időszaka
számukra. A mi számunkra viszont eljött, hiszen arra készülünk, hogy
elviszik tőlünk a mi Urunkat. Erőszakkal viszik el, s ő nem ellenkezik.
Megalázzák, de ő nem akar bosszút állni. Elítélik, pedig ő a
legártatlanabb minden ember közt. Kegyetlenül viselkednek vele, pedig ő
mindenkin megkönyörült. Jézus tudta, hogy egyszer eljön majd az idő,
amikor odaadja életét a megváltásunkért. Ez az ő ideje, a megváltás ideje,
az önfeláldozás órája, a szenvedés ideje, az engedelmesség ideje. Ez a
kegyelem ideje minden ember számára. Az én számomra pedig a bűnbánat és a
megtérés ideje. Milyen jó volna megtanulni és életem minden napján
elmondani Jézussal együtt az egyszerű fohászt: „Atyám, kezedbe ajánlom
lelkemet."
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni! Add, hogy feladatainkat készséggel
vállaljuk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140307.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 6., csütörtök

[Evangelium] 2014-03-06

2014. március 6. – Csütörtök

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így
szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a
főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad."
Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,
vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam,
megmenti azt. Mit használ az embernek, ha a egész világot megnyeri is,
önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"
Lk 9,22-25

Elmélkedés:

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a
keresztjét, és úgy kövessen engem!" (Lk 9,23) – olvastuk a mai
evangéliumban. Jézus felszólítása nem csupán Péternek és a többi
tanítványnak szól, hanem a mai keresztényeknek is, nekem is. Ismerős ez a
mondat, hiszen gyakran találkozunk vele. E mindannyiunkat érintő
felszólítás időhatározó szaván talán könnyen átsiklik tekintetünk és
értelmünk. Az Úr ugyanis azt kéri, hogy ezt mindennap tegyük meg. Krisztus
követése, a kereszt felvétele mindennapos feladatot jelent számunkra. Nem
arról van szó, hogy időnként, gyakran vagy néha Krisztussal járjuk életünk
keresztútját, hanem nap mint nap hozzá csatlakozunk. Ez az elköteleződés.
Butaság volna azt mondani, hogy most kihagyok egy napot vagy hetet,
pihenek egyet, élvezem az életet, aztán újra felveszem a keresztemet, mert
ez bizony veszélyes játék volna, amire rámehet az üdvösségünk.
Földi életünk egyetlen napján sem mondhatjuk, hogy már eljutottunk a
kereszthordozás teljességére, nincs hová tovább vinnünk a keresztet, már
célhoz értünk. Vegyük fel keresztünket ma, holnap és mindennap, egészen
addig, amíg halálunkban Krisztussal találkozunk. Vegyük fel keresztünket,
hogy megértsük a szenvedőket! Vegyük fel keresztünket és hordozzuk
türelemmel, hogy szenvedéseinket Isten szeretetté alakítsa át!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140306.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 5., szerda

[Evangelium] 2014-03-05

2014. március 5. – Hamvazószerda

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne
kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed,
mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor
Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig
imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az
emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj
be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne
legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az
emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg
is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd
meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki
a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés:

„Emlékezz ember, porból lettél és visszatérsz a porba" – mondja a pap,
amikor ma, hamvazószerdán homlokunkra hamuval kis keresztet rajzol. A
szertartás emberi életünk végességére, a halál kikerülhetetlen tényére,
kicsinységünkre, bűnre hajló gyenge emberi természetünkre figyelmeztet
bennünket. Ma elindulunk nagyböjti utunkon, a bűnbánat és a megtérés
útján, az Istennel és az emberekkel való kiengesztelődés útján, az
önmegtagadás és a lemondás útján. A nagyböjti időben a böjtöléssel
testünket fegyelmezzük a lelki javak elnyerése érdekében. Elindulunk, hogy
társai legyünk Krisztusnak a szenvedés útján, a megváltó halálba vezető
keresztúton.
Amikor ma, a húsvéti előkészület első napján megtesszük első lépéseinket
nagyböjti utunkon, érdemes ennek az útnak a végére, végcéljára is
gondolnunk. A cél, ahová szeretnénk megérkezni, a húsvéti szent háromnap,
amikor Krisztus megváltó halálára és üdvözítő feltámadására fogunk
emlékezni. A hamvazkodás szertartása során megtapasztalhatjuk emberi
esendőségünket, s átérezhetjük, hogy visszatérünk a porba. A feltámadás
húsvéti ünnepekor pedig annak örvendezhetünk majd, hogy Isten feltámaszt
bennünket a halálból, életre kelt a porból és új életet ad nekünk.
Legyen Krisztus a mi nagyböjti útitársunk, aki végigjárta az emberi élet
útját, s akinek keresztútja a halálon át a feltámadás dicsőségébe
vezetett.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140305.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 4., kedd

[Evangelium] 2014-03-04

2014. március 4. – Kedd

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és
ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az
evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit
vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért,
anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő
világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az
utolsókból pedig elsők."
Mk 10,28-31

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban szereplő gazdag ifjú hiába kapta meg Jézustól a
választ arra, hogy mit kell tennie üdvössége érdekében, a vagyona
megakadályozta abban, hogy elinduljon ezen az úton. Megtudta, hogy mit
kellene tennie, de mégsem merte életét Jézusra bízni, mert jobban bízott
saját gazdagságában.
Vele ellentétben az apostolok mindenről lemondtak annak érdekében, hogy
mindig Mesterükkel lehessenek. Erről szól a mai történet. De az ő
gondolkodásukban van valami nagyon is emberies: itt a földön várják a
jutalmat lemondásukért. Péter apostol a többiek nevében is szól: „Mindent
elhagytunk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" (Mk 10,28). Jézus nem
marad adósa azoknak, akik érte mindenről lemondanak. Örök életet ígér
nekik, amelynél nagyobb jutalom, ajándék nem létezik.
Ha Krisztus követéséért kész vagyok a lemondásra, a legnagyobb jót, az
üdvösséget kapom Istentől. Az Úr által ígért „százannyit" nehéz
észrevennünk, mert sokszor más formában kapjuk, mint azt elképzeljük. Az
örök élet elnyerésének mégis ez az egyetlen útja. Az apostolokhoz
hasonlóan nekem is meg kell értenem, hogy nem elég hallgatnom a krisztusi
tanítást, nem elég engedelmeskednem egy parancsnak, hanem Krisztus
személyéhez kell ragaszkodnom, osztoznom kell vele életében és sorsában.
Ez a tanítvány útja: követni őt mindenben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140304.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 3., hétfő

[Evangelium] 2014-03-03

2014. március 3. – Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!" Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva."
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még
belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így
kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő
elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut
be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus
azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten
országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni
az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették
egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és folytatta:
„Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden
lehetséges."
Mk 10,17-27

Elmélkedés:

Az evangéliumi gazdag ifjú mindannyiunk nevében fogalmazza meg kérdését és
fordul Jézushoz: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"
(Mk 10,17). A kérdés hátterében annak ismerete áll, hogy földi életünk,
cselekedeteink és az örök élet között szoros kapcsolat van. Életünk során
tennünk kell azért, hogy annak végén átléphessünk az örökkévalóságba.
Krisztushoz kell fordulnunk ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és
a rosszat, s tőle kapjuk meg az erőt az előbbi megtételéhez és az utóbbi
elkerüléséhez. A kérdést nem elég egyszer, például életünk egy sorsdöntő
pillanatában feltennünk, de az sem, ha akár naponta feltesszük Jézusnak.
Az üdvösséghez az is szükséges, hogy Jézus válaszát naponta megtegyük.
Az ifjú és Jézus párbeszédének legérdekesebb mozzanata, amikor kiderül,
hogy a fiú a maga számára nem tartja elegendőnek a parancsok megtartását.
Valami többet szeretne. Jézus is megérzi az ő elégedetlenségét, s a
történet ekkor vesz fordulatot. Az Úr ekkor előáll azzal, hogy mindenéről
lemondva kövesse őt.
Sok fiatallal találkozom, akik érzik magukban az elégedetlenséget, a
nyugtalanságot, és valami igazán jót szeretnének tenni. Szívesen állítanák
életüket egy nagyobb jó szolgálatába, de egy ponton visszarettennek, mert
félnek mindenükről lemondani. A vagyon nyújtotta biztonságban bízom vagy
Istenben?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140303.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!!
Idén tavasszal kedvezményes áron kaphatóak a könyvek, amelyek az általam
írt e-vangéliumi elmélkedéseket tartalmazzák.
A 3 különböző tartalmú sorozat:
A hit forrása (2011-2012-2013 évek)
Igéddel éltess engem! (2008-2009-2010 évek)
Szívünkben mély nyomot hagyott (2005-2006-2007 évek).
Aki bármelyik sorozat három kötetét együtt rendeli meg, csak 2-ért fizet,
azaz 1 kötetet ajándékba, ingyen kap. A postaköltség Magyarországra
bármennyi könyv rendelése esetén csak 800 Ft.
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
az e-vangélium küldője
2014. március 3.
A könyv rendelése: Kattintson a linkre, majd az űrlapot kitöltve küldje el
a küldés gomb segítségével. (A link biztonságos, még akkor is, ha esetleg
a böngésző mást jelez.)
https://docs.google.com/forms/d/1jWl4KUT2YLpNAwPp_N9E6IBrtdgY2kjsclax85fwPe4/viewform
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 2., vasárnap

[Evangelium] 2014-03-02

2014. március 2. – Évközi 8. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek
az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek,
hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel
is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a
mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek.
Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy
ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe
kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább,
kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit
igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti
mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok
hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik
magáról! Elég a mának a maga baja."
Mt 6,24-34

Elmélkedés:

Gondviselés és megbocsátás
A mai vasárnapon az isteni gondviselésről tanít Jézus az evangéliumban.
Nézhetnénk önmagában is a gondviselés témáját, de kössük most mégis az
ellenségszeretethez, amelyről egy héttel ezelőtt elmélkedtünk. Egy kis
történettel kezdjük. A szerzetes egyszer a kolostor vezetőjéhez fordul:
„Megsértett egy szerzetestestvér és most bosszút akarok állni." „Hagyd ezt
inkább Istenre és felejtsd el a dolgot" – válaszolta az apát. De ő
erősködött: „Nem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok a sérelemért."
Mire az apát: „Rendben. Akkor most imádkozzunk együtt! Istenünk, nincs
szükségünk arra, hogy gondunkat viseld, mert magunk fogunk bosszút állni."
A szerzetes megértette a rövid ima mondanivalóját és lemondott
szándékáról. A példázatból semmiképpen se vonjuk le azt a téves
következtetést, hogy a szerzetes annak reményében mondott le a bosszúról,
hogy majd Isten helyette kellőképpen megbünteti az illetőt és azt se
higgyük, hogy Isten bosszúálló.
Ez a kis történet nem csak azt tanítja, hogy a minket bántalmazóknak
bocsássunk meg szívből, hanem rávilágít arra is, hogy nem érdemes
sorsunkat kezünkbe vennünk, mert ezzel kizárjuk életünkből a gondviselést.
A megbocsátás mellett életünk más területeire is igaz: nem tudunk mindent
az irányításunk alá vonni. Nem tudunk mindent a magunk erejéből elérni.
Nem tudunk minden helyzetben igazságot szolgáltatni. Bizonyos területeket
át kell engednünk Istennek. Ez történhet azért, mert kényszerűen
elismerjük tehetetlenségünket, gyengeségünket, de történhet annak belátása
eredményeként is, hogy életünknek Isten kezében van a legjobb helye. Ezt
nevezzük a gondviselésbe vetett bizalomnak. Hisszük, Isten jól tudja, mire
van szükségünk a földi és az örök boldogsághoz s mindezt megadja,
biztosítja számunkra. Nem csupán megteremtett, életre hívott minket, hanem
megad mindent, ami az élethez szükséges. A gondviselésben való hit azt
jelenti, hogy Isten szeretetére bízzuk magunkat. Ez természetesen nem azt
jelenti, hogy ezentúl nem kell semmit tennünk, nem kell dolgoznunk, mert
majd Isten minden este betol hozzánk egy jól megrakott bevásárlókosarat és
rendezi villanyszámlánkat. És nem is azt jelenti, hogy mostantól nyugodtan
lehetünk vakmerőek a közlekedésben, nem kell óvatosnak vagy
elővigyázatosnak lennünk, mert Isten akkor is megóv bennünket minden
balesettől és bajtól, ha felelőtlenül viselkedünk. Az ilyen vélekedések a
gondviselés félreértéséből fakadnak.
Mit értsünk tehát gondviselés alatt? Jézus szavaiból érdemes kiindulnunk,
aki ezt mondta: „Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit
isztok. Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba
sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket" (Mt 6,25-26). A
gondviselésben való hit azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy
Isten figyel ránk, nem hagy magunkra, főként akkor nem, amikor
megpróbáltatások érnek minket. Azt jelenti, hogy a nehézségek ellenére is
hűségesek maradunk Istenhez, aki védelmezi életünket, erősít minket a
kísértések idején, nem engedi, hogy a kárhozatra jussunk, hanem az
üdvösség biztos útján vezet minket. A gondviselés Isten irántunk való
szeretetének mindennapi megnyilvánulása. A gondviselés jel számunkra, hogy
keressük és megtaláljuk Istent. A gondviselés gyógyszer számunkra a bajban
és betegségben. A gondviselés támasz számunkra, amikor erőnket gyengülni
érezzük. A gondviselés vigasztalás, amikor elveszítjük szeretteinket. A
gondviselés ajándék, hogy élni tudjunk. A gondviselés forrás, amely
hitünket táplálja. A gondviselés megnyugvással tölt el minket, ha saját
halálunkra és örök életünkre gondolunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Gondviselő Istenünk! Te szeretetből teremtettél meg minket és életünk
minden napján kimutatod irántunk szeretetedet. Adj nekünk éleslátást és
bölcsességet, hogy észrevegyük szereteted jeleit, mindazt, amivel testi és
lelki fejlődésünket segíted és az üdvösség felé vezetsz minket! Oszlasd el
félelmeinket, aggódásainkat és bizonytalanságainkat! Segíts, hogy
bizalommal tekintsünk jövőnk felé és teljes bizalommal adjuk életünket
neked! Gondoskodj rólunk, családunkról, szeretteinkről és minden emberről!
Mutasd meg jóságodat minden ember felé!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140302.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum