2013. március 2., szombat

[Evangelium] 2013-03-02

2013. március 2. – Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
„Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

Az egyik legismertebb szentírási történetet, a tékozló fiúról és az
irgalmas atyáról szóló példabeszédet olvassuk a mai evangéliumban. Jézus
hasonlata bemutatja, hogy milyen képtelen gondolatokkal indul el valaki a
bűn útján. Miért volt elégedetlen, miért vágyott többre a fiú, aki mindent
megkaphatott családjától? Miért gondolta, hogy otthonától és családjától
távol majd megtalálja az „igazi" boldogságot? Miért gondolta azt, hogy
munka nélkül is élete végéig elég lesz számára az örökölt vagyona? Miért
nem számolt cselekedetének következményeivel? Honnan volt bátorsága ahhoz,
hogy örökségét követelje, amit amúgy is megkapott volna apja halála után?
Ezekre a kérdésekre valójában nincs válasz. Mert a bűnre nincs magyarázat.
Az ember fejében megszületik egy valóságtól elrugaszkodott gondolat, ezt
újabb lehetetlen elképzelések követik, és az ember kezébe veszi a maga
sorsát. Mert úgy véli, hogy Isten nélkül is boldog tud lenni. És hová jut?
A történet szerint a disznók közé. Egy emberhez méltatlan helyzetbe. A bűn
emberi méltóságunkat süllyeszti a mocsokba. De ezzel mégsem ér véget a
történet. Isten visszaadja emberi méltóságunkat, istengyermeki
méltóságunkat azáltal, hogy megbocsátja bűneinket. Bármilyen mélyre
süllyedtünk, Isten felemel minket. Bármilyen messze is távolodtunk el
tőle, mindig visszavár minket. A nagyböjt a visszatérés lehetőségének
ideje számomra. Alkalom, hogy bűnbánatot tartsak és Isten új ruhába
öltöztessen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin
úgysem változtathatok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, aminek
megváltoztatására képes vagyok! És adj bölcsességet, hogy mindig tudjam,
mi a különbség a kettő között.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130302.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. március 1., péntek

[Evangelium] 2013-03-01

2013. március 1. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és
őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket
összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más
szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!"
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
„Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is
ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert
ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták:
„Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek,
és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és
a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk
beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának
tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés:

Szent Máté evangélista írásában két példabeszéd található
szőlőmunkásokról, más-más mondanivalóval. Az egyik szerint a szőlőskert
gazdája a nap különböző időszakaiban fogad fel munkásokat, akiket a
szőlőbe küld dolgozni. Este, a munka befejeztével mindenki megkapja
munkabérét (vö. Mt 20, 1-16). A történet Isten nagylelkűségét mutatja be,
amelynek köszönhetjük, hogy az örök életre juthatunk. A másik példabeszéd
a gonosz szőlőmunkásokról szól, ezt olvassuk a mai napon. A munkások sorra
bántalmazzák és megölik azokat a szolgákat, akiket a gazda küld hozzájuk,
végül a gazda fiával is ugyanígy bánnak, őt is megölik. A példabeszédet
Jézus jeruzsálemi bevonulása után, a kereskedők templomból való kiűzését
követően mondta, tehát néhány nappal elfogása és elítélése előtt. Ez az
időbeli elhelyezés a kulcs a hasonlat megértéséhez, amely az
üdvösségtörténetet mutatja be. Isten a gazda, aki az emberekre bízza a
világot. Azok, akiknek kötelessége volna az Istennel való együttműködés, a
szolgákat, a prófétákat megölték, de nem számoltak a következményekkel. Az
idők teljességében a mennyei Atya saját Fiát, Jézust küldte el a világba,
de őt is megölték. Cselekedetük következményeként a gonosz munkások
elveszítik Isten országát, s helyettük egy új nép, Isten újszövetségi népe
kapja meg, azok, akik engedelmeskednek Istennek és készek őt szolgálni. Az
Istennel való szembefordulás esztelen cselekedet. A gonoszságot Isten nem
tűri örökké, a bűnösök felelősségre vonása nem marad el.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet
akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és
irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas
szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz
a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és
megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130301.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves Szülők és Nagyszülők!
Tudják-e, hogy kik a gyerekeik, unokáik példaképei? Tudják-e, hogy kinek a
példáját szeretnék követni a mai fiatalok? Felhívják-e a kicsik figyelmét
arra, hogy korunk „sztárjainak" élete nem vagy csak nagyon ritkán követi a
krisztusi tanítást?
Gondoltak-e már arra, hogy olyan olvasmányt adjanak a gyerekek kezébe,
amely modern világunk botrányaitól mentes, jóságra és kedvességre tanít és
formálja a jellemüket? A gyerekeknek szóló Tiszták, hősök, szentek című
könyvsorozat éppen ezt a célt szeretné elérni.
A sorozat színes, gyerekeknek tetsző, modern rajzokkal illusztrált kötetei
32 oldalon mutatják be az igazi, követésre méltó hősöket: a szenteket.
A sorozat első kötete, Szent István király, Boldog Gizella királyné, Szent
Imre herceg, Szent László király és leánya, Szent Piroska életét mutatja
be. A további kötetek 2013 februárjától havonta, folyamatosan jelennek
meg. A kiadványok ára 750 Ft.
Bővebb információ:
http://www.martinuskiado.hu/hirek/48/megjelent_a_tisztak_hosok_szentek_konyvsorozat_elso_kotete
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 28., csütörtök

[Evangelium] 2013-02-28

2013. február 28. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám –
kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Az adakozást, a szegények segítését, mint a nagyböjt fontos cselekedetét
állítja elénk az evangélium. Jézus példabeszédet mond egy szegény és egy
gazdag emberről. A gazdagnak mindene megvolt, amit a földi élet nyújthat.
Úgy gondolta, hogy a javak birtoklása teszi boldoggá az életét és egész
életében élvezte az anyagi javak által nyújtott előnyöket. Lázárnak, a
szegény embernek csak a nehézségek, a nélkülözés, a betegség jutott földi
életében. Sorsuk ellentétes, s ha csak a földi életre gondolunk, s tovább
nem látunk, akkor igazságtalannak tűnik. Ezt a látszólagos
igazságtalanságot oldja fel a túlvilági élet, hiszen haláluk után fordul
meg sorsuk. A gazdagnak a pokol szenvedései jutnak, a szegény ember a
túlvilági jót nyeri el. A gazdag azért kapott büntetést, mert – bár lett
volna rá lehetősége – vagyonából nem segítette a szegényt, s azt csak
saját jólétére fordította.
Tévedés volna azt hinnünk, csak a tehetősek, a gazdagok tudnak segíteni a
szegényeken. A tapasztalatok szerint a szegényebbek, mivel jobban átérzik
a nélkülözők nyomorát, sokkal szívesebben adakoznak, mint a gazdagok, akik
nem ismerik a hiányt, a nélkülözést. Isten azért adja nekünk a földön az
anyagi javakat, hogy azokat helyesen használjuk fel, s ennek része az is,
hogy segítjük a nálunk szegényebbeket. Figyeljünk oda mások gondjára a
nagyböjti időben!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de
azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem.
Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel
szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem
Szent Fiad Krisztusi áldozatával.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 27., szerda

[Evangelium] 2013-02-27

2013. február 27. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?" Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" „Készek vagyunk!" – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

A kísértés még Jézus apostolait sem kerülte el, miként erről a mai
evangéliumi részben olvasunk. A kísértés lényege, hogy ne Isten legyen a
középpontban, hanem az ember. Jakab és János apostolok anyja kér
kiváltságos helyet fiai számára. A gondolat valószínűleg nem csak az anya
fejében fordult meg, hanem a két fiúéban is. Miközben Jézus a reá váró
szenvedésekre próbálja felkészíteni tanítványait, ők hatalomra
vágyakoznak. Ez kísértés.
Válaszában Jézus a szolgálatról beszél: „Aki köztetek nagyobb akar lenni,
legyen a szolgátok" (Mt 20,26) – mondja. Az a tény, hogy a válasz nem csak
kettejüknek, hanem valamennyi apostolnak szól, azt jelzi, hogy a többiek
is hasonlóan gondolkodhattak, ők sem maradtak volna le a dicsőségről.
Talán engem is megkísért a gondolat, hogy részem legyen a dicsőségben. De
csak abban. A szenvedéseket szívesen elkerülném, a kereszthordozásról
lemondanék, a szűk ösvény helyett a kényelmes, széles utat választanám. Ez
kísértés, amit észre kell vennem, s ami ellen küzdenem kell.
Emberi vágyaim, elképzeléseim, ambícióim mennyire felelnek meg Isten
akaratának? Jézus minden tekintetben szolga volt, aki azt cselekedte, amit
az Atya kívánt tőle. Engedelmessége akkor érte el teljességét, amikor a
kereszten odaadta életét az emberek üdvösségéért, mert ezt az áldozatot és
szolgálatot kérte tőle Atyja. Így lett megváltásunk és üdvösségünk
szolgája. A hatalom kísértését a szolgálat gyakorlásával győzhetem le.
Legyen ebben példaképem a szolgáló Jézus!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő
emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed
hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen,
hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon
mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted
megvalósul. Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130227.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 26., kedd

[Evangelium] 2013-02-26

2013. február 26. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

A nagyböjti időben szeretnénk figyelni arra, hogy vallási életünk ne
legyen felszínes, hanem valóban hitünkből fakadjon. A vallásosság nem
elmélet, a vallási ismeretek megismerése, megtanulása még nem jelent
feltétlenül vallásos lelkületet is. Hiába tudja valaki egy vallási témájú
kérdésre a helyes választ például egy vetélkedő során, azzal továbbjuthat
a következő fordulóra, de az üdvösséghez kevés. Hiába kap jó jegyet a
hittanórán egy tanuló azért, ha elmondja, hogy az Úr napját azzal
szenteljük meg, hogy pihenünk és elmegyünk szentmisére, ha vasárnaponként
nincs ott a szentmisén. Mit jelent a gyakorlatban a vallásosság? Attól nem
jár el a gyerek szívesen a misére, ha hetente elmondatjuk vele a
feleletet. De ha hiszi, hogy a szentmisén Isten szól hozzá és Jézus van
jelen, akkor szívesen eljön.
Jézus azt szeretné velünk megértetni, hogy egy törvény teljesítése még nem
elegendő. Ez amúgy is teher, kényszer az ember számára. De egy törvény
hitből fakadó teljesítése már nem nehezedik teherként senkire, hanem
szívesen, Isten iránti szeretetből megteszi azt. A farizeusok és írástudók
tanítását követendőnek tartja Jézus, de cselekedeteiket már nem. Tanításuk
alapja ugyanis a mózesi törvény, amelyet Isten adott, de amelyet ők nem
tartottak be. A vallási tanítás és a gyakorlat azért szakadhatott el
egymástól, mert hiányzott a hit, a meggyőződés. A megtérés, amelyre a
nagyböjti idő jó alkalmat ad, a gondolkodásmódunk, az életformánk
gyakorlati megváltoztatását jelenti, a kettő összhangba hozását. Vallásos
cselekedetekkel legfeljebb az embereket lehet megtéveszteni, Istent nem. Ő
ismeri szívünk szándékait.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130226.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 25., hétfő

[Evangelium] 2013-02-25

2013. február 25. – Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok,
amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket
sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és
akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek
is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés:

„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas" (Lk 6,36) – szól
egykori hallgatóságához és hozzánk is Jézus. Az irgalmasság témája újból
előkerül a nagyböjti időben. Most annak mércéjét és okát jelöli meg Jézus.
Amikor embertársaink felé gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki
jócselekedeteit, annak az Istennek a cselekedeteit utánozzuk, aki
irgalommal fordul felénk. Az Istenből áradó irgalom egyik jellegzetessége
a hűség, amelyre Jézus példabeszédei szépen rávilágítanak. A tékozló fiú
például nem volt hűséges atyja szeretetéhez. Hűtlen lett az atyai házhoz,
a családhoz, mindahhoz, amitől ő szeretetet kapott. Megtagadta a
szeretetet, hűtlenné vált, kegyetlen módon viselkedett, amikor örökségét
kikérve távozott. Atyját végtelenül bántotta fiának cselekedete, de mégsem
akadályozta meg abban, meghagyta szabadságát. De az apa még a fiú
hűtlensége ellenére sem tagadta meg tőle atyai szeretetét, hűséges maradt
ahhoz a szeretethez és irgalmához, ami korábban is jellemezte. Amikor a
fiú megbánta tettét, irgalommal fogadta vissza.
A nagyböjtben különösen is figyelünk az irgalmas Istenre. Az irgalom, a
megbocsátás, a könyörület Isten tulajdonsága és nem pillanatnyi
fellángolás benne. Amikor az Atyáéhoz hasonló irgalomra buzdít minket
Jézus, akkor azt kéri, hogy legyünk hűségesek az irgalmasságban. Ne
tagadjuk meg senkitől a megbocsátást! Engedjük, hogy Isten megérintsen
bennünket és sugározzuk azt tovább a megbocsátásra vágyó emberek felé!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, nyisd fel szememet az imára és taníts engem imádkozni! Nyisd
fel szememet, hogy a szenvedésben nem elviselhetetlen rosszat lássak,
hanem lehetőséget az Istenhez való közeledésre. Vezess engem az ima és a
szenvedés által a megtérés útján!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130225.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. február 24., vasárnap

[Evangelium] 2013-02-24

2013. február 24. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta
az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két
férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó
nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet." Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben
felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket.
A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt
hallgassátok." Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.
Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés:

Láttam a fényt!
Még a lélegzetem is elakadt, annyira elcsodálkoztam, amikor néhány évvel
ezelőtt elsőáldozása után pár héttel egy kisfiú lelkesen mondta nekem:
„Olyan szép ünnep volt! Láttam a fényt! Egészen közel jött hozzám."
Csodálkozásom annak szólt, hogy ő egy vak kisfiú volt, s nem volt okom
kételkedni abban, hogy valóban látta a fényt. A példát azért említem, mert
a mai vasárnap evangéliuma meghív bennünket, hogy lássuk Jézus isteni
dicsőségét és az ő fényének, világosságának közelébe kerüljünk.

Urunk színeváltozásának külön ünnepe van augusztus 6-án, de nagyböjt 2.
vasárnapján is ezt az eseményt idézzük fel. Milyen mondanivalója van
nagyböjtben a színeváltozásnak? Milyen sajátos üzenete van idén a Hit
évében?

Jézus színeváltozása lezárja az ő galileai működését és annak betetőzése.
Amikor Jézus tanítja az embereket és meggyógyítja csodáival a betegeket,
akkor többet tesz, mint hogy bizonyos igazságokra és életvezetési
szabályokra tanítja őket, illetve jelenvalóvá teszi Isten irgalmát.
Tanításának és gyógyításainak hátterében azt is észre kell vennünk, hogy
mindezekkel feltárja az emberek előtt, hogy ki is ő valójában. Szavait
hallgatva az emberek azt érzik, hogy Isten szól hozzájuk. Csodáit látva az
emberek azt gondolják, hogy Isten tesz velük jót. Jézus tehát megmutatja,
feltárja, hogy ő az Isten Fia. Tevékenységére különfélék a reakciók, az
elutasítás és az elfogadás egyaránt megjelenik. Az evangélista mindkettőt
lejegyzi. A visszautasítást azzal a szándékkal, hogy folyamatosan
bemutassa az olvasóknak, hogy mi vezetett Jézus halálra ítéléséhez, az
elfogadást pedig azért, hogy vezesse őket a hitben, a hit útján.
Közvetlenül a színeváltozás előtt Péter apostol foglalja össze az
apostolok, a tanítványok és a Jézust szívesen hallgató tömegek nevében az
emberek hitvallását, amikor „Isten Felkentjének"nevezi az Urat (vö. Lk
9,20).

Ezután következik a színeváltozás elbeszélése. A Péter által – isteni
sugallat alapján – megfogalmazott emberi hitvallást múlja felül ekkor a
mennyei Atya szózata: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok" (Lk
9,35). Most az Atya nyilatkoztatja ki, hogy ki valójában Jézus: az ő
szeretett Fia. A színeváltozás eseménye tehát nem független a korábbi
cselekményektől, hanem annak csúcspontja.

A történet másik mondanivalója, hogy bepillantást enged abba a dicsőségbe,
amely Jézusra vár feltámadását követően. Korábban már beszélt
tanítványainak arról, hogy szenvedések és halál vár rá, és a feltámadás is
említésre kerül. A színeváltozás alkalmával a három kiválasztott apostol a
hegyen egy rövid időre megláthatja Jézus dicsőséges arcát, s ez az élmény
erőt ad majd nekik, amikor Jézus szenvedő, fájdalmas arcát látják. Jézus
istenségének legfőbb bizonyítéka az ő feltámadása lesz az apostolok
számára, amikor megdicsőült testben látják őt újra.

Egy befejező gondolat erejéig figyeljünk még a három apostolra,
pontosabban arra, hogy „elnyomta őket az álom" (Lk 9,32), és amikor
felébredtek, akkor láthatták Jézus isteni dicsőségét. Elalvásuk oka
egészen természetes is lehetett, hiszen éjszaka volt, álmosak lettek. De
az is lehet, hogy jelképes ez az alvás, s azt jelzi, hogy még nem értenek
mindent egészen, nem fogják fel a megjelenő személyek beszélgetését.

A színeváltozás eseményének felidézése idén, a Hit évében segítsen minket
abban, hogy megértsük és elfogadjuk a Jézusról szóló emberi és isteni
tanúságtételeket, s magunk is igyekezzünk megfogalmazni személyes
hitvallásunkat. Ha felébredünk „a hitetlenség álmából," megláthatjuk Jézus
isteni dicsőségét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként
vetül életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed, máskor kezdem
megérteni, hogy megváltásomért haltál meg. Néha oly megerőltető felvenni
keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged. Segíts
megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem arra,
hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor szenvedéstől
gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam dicsőségtől ragyogó
arcodat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130224.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum