2009. január 24., szombat

[Evangelium] 2009-01-24

2009. január 24. - Szombat

Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért
(Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze,
úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották,
elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a
szóbeszéd, hogy eszét vesztette.
Mk 3,20-21

Elmélkedés:

Márk evangélista nem hallgatja el, hogy nem csupán a farizeusok és az
írástudók kerülnek ellentétbe Jézussal, hanem családja, rokonai is. Erről
tanúskodik a mai evangéliumi szakasz. Nyilvánvaló, hogy a hozzátartozók a
család becsületét és tisztességét akarják védeni, amikor Jézust haza
akarják vinni. Úgy tűnik, hogy a rokonok elhihették azt a szóbeszédet,
amely szerint családjuk egyik tagja "eszét vesztette".
Jézus nem reagál azonnal a vádra, hanem meghallgatja még az írástudók
vádaskodását, elmondja védekezését, majd pedig visszatérvén a rokonokhoz
arról tanít, hogy az ő igazi családtagjai azok, akik tanítása szerint
élnek. (Ennek fényében olvassuk és értelmezzük majd a jövő keddi
evangéliumot.)
A szóbeszédre vagy Jézus tanítására figyelek?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Látom, Uram, hogy jobban nem vesz körül egy alattomos ellenség sem, mint a
hatalmas önszeretet, melynek igája alatt az eszem használata óta
sóhajtozom, és az érzéki bűnök terhe, súlya. De mire való a bűnök
összehasonlítása! Mind egyenlő volt, mert legkisebbikük is sokkal többet
nyomott, mint szeretetem súlya. Adj, Uram, nekem könnyeket, hogy
megsirassam őket, érzem ugyanis, hogy még nem bántam meg eddig eléggé. Óh,
végtelen a Te jóságod bűneimmel szemben, Uram! Felteszem magamban, hogy a
Te támogató kegyelmeddel életemnek minden napján megbánom őket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 23., péntek

[Evangelium] 2009-01-23

2009. január 23. - Péntek

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket
kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy
vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek
gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki:
Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab
testvérét - akiket Boanergesznek, vagyis "mennydörgés fiainak" hívott.
Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot,
Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később
elárulta őt.
Mk 3,13-19

Elmélkedés:

Jézus nem azzal a szándékkal választja ki nagyobb tanítványai köréből a
Tizenkettőt, hogy egy kivételezett baráti társaságot hozzon létre belőlük,
hanem azért, hogy életének társai legyenek és bekapcsolódjanak Isten
Országának hirdetésébe. Jézus mindenben megosztja életét az apostolokkal
és azt kívánja tőlük, hogy életüket bízzák rá. Ez a feltétele annak, hogy
apostoli küldetésre induljanak, amely során a mesterük tanítását kell
hirdetniük, azzal a hatalommal, amelyet az Úr bízott rájuk.
Kiválasztásuktól kezdődően az apostolok tanúivá válnak annak, hogy
Jézussal elkezdődik a földön az Isten Országának megvalósulása, majd pedig
ennek hirdetői lesz a Krisztustól kapott küldetés révén.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Jézus, édesanyád közbenjárása által kérem tőled azt a kegyelmet,
hogy egész életemben hű maradhassak hozzád. A hűség kegyelmét add meg,
amely erősebb a halálnál, és a síron túl is él.
Apostolodnak lenni valami egészen mást, sokkal többet jelent, mint
elszálló lelkesedést, átmeneti elfoglaltságot. Add, hogy ezt mindjobban
megértsem!
Kitartó odaadásra van itt szükség! Ezt az odaadó lelkületet pedig komoly
életprogrammal kell ébren tartani, hogy a veled való szoros kapcsolatom
egy pillanatra se szűnjék meg!
És ha este fáradtan tekintek vissza napi munkámra, küldd rám áldásodat,
töltsd el szívemet új örömmel!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 22., csütörtök

[Evangelium] 2009-01-22

2009. január 22. - Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a
Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és
Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon
környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy
milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak,
hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat
meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott
körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint
meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten
Fia!" Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda
ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés:

Az evangélium befejezése elárulja nekünk, hogy a gonosz lelkek jól ismerik
Jézust. Tudják tehát, hogy kinek a szolgálatában állnak, de azt is tudják,
hogy Jézus személyében az Isten Fia veszi fel velük a küzdelmet. Jézus
személyesen magáénak érzi ezt a harcot, amely végső soron az emberért, az
emberek üdvösségéért folyik Isten és a Sátán között. A gonosz elleni
küzdelmeinkben, a bűn elleni harcunkban az ad reményt számunkra, hogy
Jézus egyszer már legyőzte a Sátán, amikor meghalt a kereszten,
bebizonyítva ezzel, hogy lehetséges a győzelem. Küzdelmeinkben nagy
segítségünkre lehet, ha jól ismerjük, a gonosz lelkeknél mindenképpen
jobban ismerjük Jézust, akinek szolgálatában áll az életünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Istenem! Gyújts bennem szent tüzet! Hogy izzó lelkesedéssel, friss,
fiatalos lendülettel a te szent ügyedet szolgáljam. Erős kezű, rugalmas
emberekre van most szüksége a világnak. Olyanokra, akiknek élete érték:
tevékenység és tüzes szeretet. Uram, én ilyen akarok lenni!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 21., szerda

[Evangelium] 2009-01-21

2009. január 21. - Szerda

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e
szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna
kezű embert: "Állj ide középre!" Aztán megkérdezte a körülállókat:
"Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni
hagyni?" Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva
haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a
kezedet!" A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok
kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként
okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés:

A farizeusi gondolkodásmód visszásságának tipikus példája, amikor a
törvényre hivatkozva a jócselekedeteket korlátozzák, illetve korlátozni
akarják. A farizeusi felfogás szerint csak akkor volt szabad szombaton
gyógyítani, ha a beteg élete veszélyben volt. A béna kezű ember esetében
nyilvánvalóan életveszélyről ugyan nem volt szó, de Jézus kérdésére
kénytelenek lettek volna igennel felelni, ezért inkább hallgatnak, ami
rossz szándékuk jele. A farizeusok arra voltak kíváncsiak, hogy Jézus
átlépi-e a törvénynek ezt a határát. Jézus persze átlépte, mert jól tudta,
hogy csak emberi szabály ez, amelynél fontosabb az irgalmasság gyakorlása,
a gyógyítás. Az elbeszélésből kiderül, hogy egyre inkább körvonalazódik
Jézus ellenfeleinek szándéka. A vesztét akarják annak, aki hatalmával
tanúságot tesz Isten Országának megvalósulásáról.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szűz Mária, Jézus Anyja, őrizd meg szívemet, hogy gyermeki, tiszta és
átlátszó legyen, mint a forrás! Adj nekem egyszerű szívet, amely mentes a
sötét kételyektől!
Szívet, amely adakozó, és részvétet érez a szenvedők iránt! Erős szívet,
amely sohasem kicsinyhitű és csüggeteg! Hűséges és nemes szívet, ami semmi
jót nem felejt, és semmi rosszat nem tesz.
Szívet, amely Jézus Krisztus ügyéért lelkesedik, amelyet Krisztus
szeretete megsebzett, és ez a seb csak az égben gyógyul meg!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 20., kedd

[Evangelium] 2009-01-20

2009. január 20. - Kedd

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben
tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: "Nézd,
olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus ezt felelte nekik:
"Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött
és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a
megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a
kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta nekik:
"A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia
ura a szombatnak is."
Mk 2,23-28

Elmélkedés:

A szombati pihenőnap megtartását magyarázó, illetve részletező törvények
többsége Jézus korában csupán emberek által alkotott előírás volt. Messze
állt már ez attól az eredeti isteni szándéktól, amely szerint ezen a napon
pihenni kell és ezt a napot Istennek kell szentelni. Amikor Jézus az
eredeti isteni akaratra irányítja a figyelmet, akkor a felesleges emberi
terheket akarja levenni a vállakról. Ezzel jelzi, hogy fölötte áll az
ember által alkotott törvénynek, amely idővel eltávolodott Isten
törvényétől.
Jézus jogosan ad új magyarázatot a törvénynek, isteni tekintélyével ezt
megteheti. Mi viszont sose hivatkozzunk isteni tekintélyre ott, ahol erről
szó sincs.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Isten Anyja, apostolok királynéja, te adtad Krisztust a világnak. Te
voltál szent Fiad első apostola, amikor őt Erzsébethez vitted, amikor őt a
pásztoroknak, a napkeleti bölcseknek és Simeonnak bemutattad. Te
gyűjtötted magad köré az apostolokat az utolsó vacsora termének
elhagyatottságába, és lobbantottad lángra apostoli buzgalmukat.
Adj nekem éber szívet, amely harcos és egyszersmind összeszedett! Szívet,
amely arra késztet, hogy mindenkor valljam és hirdessem: Krisztus, a te
szent Fiad a világ világossága, hogy egyedül ő az élet értelme, és az
emberek csak az ő országában találják meg a békét!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 19., hétfő

[Evangelium] 2009-01-19

2009. január 19. - Hétfő

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: "Miért van az,
hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a
tieid meg nem böjtölnek?" Jézus így válaszolt: "Vajon böjtölhet-e a
násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem
böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És
akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új
szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy
ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy.
Az új bor új tömlőbe való."
Mk 2,18-22

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arról olvashatunk, hogy Jézus érdekes hasonlatokkal
szemlélteti azt, hogy jövetelével olyan új korszak kezdődött el, amelyben
már nem lehet mindenben ugyanúgy folytatni a régi vallási gyakorlatokat,
hanem érdemes nyitottnak lenni az új felé. De ne gondoljuk azt, hogy a
régi és az új szembeállításáról beszél vagy a régiek megsemmisítésére
ösztönözne. Számomra úgy tűnik, hogy inkább az új dolgokra való
nyitottságunkat kellene megőriznünk. A hasonlatok azt a gondolatot is
felébreszthetik bennünk, hogy szüntelenül keresnünk kell az evangélium
hirdetésének azon új formáit és eszközeit, amelyek segítségével Isten
tanítását eljuttathatjuk az embereknek. Az e területen való leleményesség
a Szentlélek ajándéka.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Asszony, te anya és szűz, te testben és lélekben megváltónknak és
Istenünknek Anyja vagy. Tehát egyháza minden tagjának anyja, igazi anyja
vagy.
Szereteteddel közreműködtél az egyház híveinek érdekében. Egyetlen vagy az
asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és Krisztus Szüze.
A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a szentegyház példaképe!
Istenanya, általad, egy asszony által van az élet és a halál megszentelve!
Szent Ágoston

________________________________

Aktuális:
Kedves Barátaim!
A 10 db dedikált CD lemezt a következő személyek "nyerték": Ambrus
Katalin, Fáyné Péter Emese, Kárpáti Mária, Kránicz Krisztina, Raffai
Józsefné, Toma Gábor, Tóth Marianna, Valentinyi Kata, Vereczki Adrienn és
Veress Gáborné. A héten mindenkinek elküldöm a lemezt.
Köszönöm a Szent Veronika kórus számára küldött támogatásokat!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 18., vasárnap

[Evangelium] 2009-01-18

2009. január 18. - Évközi 2. vasárnap

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten
Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: "Mit kívántok?" Azok ezt felelték: "Rabbi - ami annyit
jelent, hogy Mester - hol laksz?" "Jöjjetek, nézzétek meg!" - mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tízedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: "Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42

Elmélkedés:

Ha keresed, megtalálod
Karácsony másnapján, amikor visszatértem a szomszédos falvakban mondott
szentmisék után a városba, a templomba indultam, hogy visszavigyem
könyveket és a miseruhát. S mint ahogy a karácsonyi napok táján gyakran
előfordul, most is boldog gyermekek érkeztek szüleikkel megnézni a
betlehemet. Két család, kicsiny gyermekekkel. Olyan kis óvodások voltak,
hogy ha korábban látták is a templomi betlehemi házikóban a kis Jézust,
már alig-alig emlékeztek rá. A tisztaszívű gyerekek minden évben olyan
boldogsággal szemlélik a jászolban fekvő Jézust, mintha csak akkor látnák
először. A gyermekek közül az egyik, akit e történetben nyugodtan
kereszteljünk el most is Eszternek, amint beléptek a templomba rögtön
elengedte édesanyja kezét, s már szaladt is előre, hogy megkeresse a
betlehemet. Amint megtalálta, sugárzó arccal csodálkozott rá a
kivilágított házikóra, s látszott rajta, hogy nagyon-nagyon tetszenek neki
a kis figurák. A kis Eszternek egy idő után hiába mondta édesanyja, hogy
haza kellene már indulni, ő bizony még maradni szeretett volna. A kislány
végül a következőképpen egyezett bele az indulásba: "Mehetünk, de
visszajövünk, és elhozzuk a kistestvéremet is, hogy neki is megmutassuk a
kis Jézust!" Nem tudom, hogy sikerült-e a kis Eszter terve, nem figyeltem,
hogy visszatértek-e délután, de megjegyeztem magamnak ezt a jószívű
kislányt, akiben a kis Jézussal való találkozás felébresztette a vágyat,
hogy a testvérét is elvigye hozzá.

A mai vasárnap evangéliumában Andrással találkoztunk, akit az elsőként
meghívott apostolnak is nevezünk. András és egy társa Keresztelő János
tanítványai voltak, s amikor mesterük rámutatott Jézusra, az Isten
Bárányára, akkor rögtön utána indultak, hogy a Mester tanítványai
legyenek. Érdekes felfigyelnünk arra, hogy a Keresztelő egyáltalán nem
bánja, hogy tanítványai őhelyette más mestert választanak. János nem
keseredik el, nem érzi tanítványai távozását hűtlenségnek vagy
elpártolásnak, hanem örül, hogy teljesíthette küldetését, megmutathatta
Jézust, a Messiást. Az evangélium nem ír arról, hogy ki lehetett András
társa, s nem valószínű, hogy Jézus valamelyik későbbi apostola lett volna,
hiszen akkor bizonyára név szerint is megemlítette volna ezt János
evangélista. Csak annyit tudunk róla, hogy Keresztelő János
tanúságtételére ő is kíváncsi lett Jézusra, s aznap Jézussal maradt, hogy
megismerhesse. Személye és viselkedése két kérdést fogalmaz meg bennünk:
Odafigyelek-e mások Jézusról szóló tanúságtételére? S indulok-e, hogy
megismerjem Jézust?

Az ismeretlen tanítvány személyénél azonban fontosabb András apostol, aki
hazatérve örömmel mondja testvérének, Simon Péternek: "Megtaláltuk a
Messiást!" (Jn 1,41). András azonban nem elégszik meg azzal, hogy megossza
ezt az örömteli hírt testvérével, hanem azonnal Jézushoz vitte őt (vö.: Jn
1,42). András viselkedése arról tanúskodik számunkra, hogy Jézussal való
személyes megismerkedése kezdetétől, szinte első pillanatától él benne az
apostoli lelkület. Mi is akkor válunk igazán Jézus tanítványaivá, ha nem
állunk meg ott, hogy megismertük őt, de még ott sem, hogy szívesen időzünk
jelenlétében, hanem nagy lelkesedéssel elindulunk követeiként. Elindulunk,
hogy elmondjuk az embereknek, hogy Ő a világ Megváltója. Elindulunk, hogy
másokat is hozzá vezessünk. Elindulunk, hogy valóban apostolokká váljunk
felebarátaink számára.

Kereső és megtaláló emberekről szólt az evangélium, akikben önmagunkat
ismerhetjük fel. Andrásról és barátjáról hallottunk, akik először Jánosnál
keresték az igazságot, majd Jézusban találták meg az Igazságot. Mindketten
először Jánosban keresték mesterüket, majd pedig Jézusnak, az igazi Mester
tanítványai lettek. András kereste, várta a Messiást, mint abban a korban
sok más ember is, s öröm töltöttel el, amikor Krisztusban megtalálta és
felismerte a Megváltót. Mi magunk is kereső emberek vagyunk. Keressük az
igazság tanítását. Keressük az örök élet felé utat mutató tanítást.
Keressük, azokat az embereket, akik tanúságtétele hiteles. Keressük azokat
az embereket, akik elvezetnek minket Jézushoz. Mert minden keresésünk
mögött az áll, hogy keressük a szívünk békéjét megadó Istent. Keressük az
irgalmasan felénk forduló Istent. Mivel Isten is állandóan keresi a
szívünkhöz vezető utakat, ezért egészen biztosak lehetünk abban, hogy ha
mi is keressük Őt, akkor meg fogjuk találni. Boldogok vagyunk, ha Jézusban
megtaláljuk az emberszerető Istent és hozzá vezetjük embertársainkat!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek!
Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed
fényességében élek!
Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én
életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád
találjanak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum