2015. január 3., szombat

[Evangelium] 2015-01-03

2015. január 3. - Szombat

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő
az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll
rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy
vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek,
és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

Keresztelő János tanúságtétele folytatódik a mai evangéliumi részletben. A
Keresztelő itt már nem csak egy kisebb csoport vagy néhány személy, hanem
nagyobb számú nép előtt jelenti ki Jézusra mutatva: „Íme, az Isten
Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1,29). Ezt követően arról
beszél, hogy megkeresztelkedése alkalmával látta Jézusra szállni a
Szentlelket, majd kijelenti: „Én tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
(Jn 1,34). Míg a küldöttek előtt titokzatosan beszélt, most a nép előtt
egészen nyíltan szól, tanúskodásának tartalmát bárki könnyen megértheti.
Mivel igazolja Keresztelő János, hogy igaz a tanúskodása? Először egy
látható jelre, a keresztelésekor Jézusra galamb alakjában leszálló
Szentlélekre hivatkozik, ő látta ezt a jelet. Majd pedig egy
természetfeletti dologról tesz említést: isteni kinyilatkoztatásból tudja,
hogy az az ember fog Szentlélekkel keresztelni, akire leereszkedik, s akin
rajta marad a Lélek. Amikor az evangélista ebben a formában leírja
Keresztelő János tanúságtételét, ő már tudja, hogy a hit természetfeletti
kinyilatkoztatásra és az ezt igazoló látható jelre, jelekre épül. A
Keresztelő a jelet látva meggyőződhetett arról, hogy a neki adott
kinyilatkoztatás valóban igaz, azaz beteljesedett.
Ha felismerem a jeleket, melyeket Isten mutat, eljutok a hitre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, vigyél el oda, ahova akaratod szerint mennem kell! Hadd találkozzam
azokkal, akikkel akaratod szerint találkoznom kell!. Add tudtomra azt,
amit akaratod szerint mondanom kell! És add, hogy ne legyek akaratod
akadálya!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-03
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150103.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. január 2., péntek

[Evangelium] 2015-01-02

2015. január 2. - Péntek

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Szent János apostol és evangélista gondolkodásában a Jézusba vetett hit és
e hitről való tanúságtétel szorosan összetartozik. Igaz ez az ő
személyére, hiszen evangéliumát éppen azzal a szándékkal írja meg, hogy
tanúságot tegyen, mint az események szemtanúja. És igaz ez írása több
alakjára, köztük Keresztelő Jánosra is, akinek tanúskodását a mai és a
holnapi evangéliumban olvassuk.
Az evangélista szerint a „zsidók" küldöttei jönnek Jánoshoz. Nem a népre
kell itt gondolnunk, hanem a vallási kérdésekben tekintélynek számító
elöljárókra, a főpapokra és a főtanács tagjaira. Keresztelő János pusztai
életmódja, a megtérés hirdetése és a bűnbánat jeleként való keresztelés
felkeltette érdeklődésüket, amelyet fokozott, hogy Jeruzsálemből és más
vidékekről nagy számú nép ment Jánoshoz. A korra jellemző fokozott
messiás-várás szülhette a vallási vezetők kérdését: „Ki vagy te?" (Jn
1,20). János kijelenti, hogy nem ő a messiás, majd az újabb kérdésre azt
válaszolja, hogy nem ő az eljövendő próféta. A küldöttek számára nem
elegendőek e negatív válaszok, mert tudják, hogy megbízóik ennél többre
kíváncsiak.
Ezután következik János tanúságtételének lényege, de ekkor már nem
önmagáról beszél, hanem arról, aki utána fog jönni, s aki már nem vízzel
fog keresztelni. Nem nevezi meg Jézust, de azt állítja róla, hogy nagyobb
nála, s már a nép körében áll. Ő tehát már ismeri, de a nép még nem
ismerte meg Jézust.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Úr! Te vagy példaképünk, rendezőnk és kormányzónk; te vagy
utunk, a te fényedre nyitó ajtónk. Te vagy az Igazságosság képe! Te vagy
csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk!
Téged dicsőítünk, hiszen mindenütt téged ünnepelnek, Halhatatlan,
Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te vagy a lélek életének példaképe, te vagy
boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk.
Ha Terád tekintünk, Uram, nem halunk meg. Ha megvalljuk nevedet, nem
veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk.
Ókeresztény ima

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-02
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150102.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. január 1., csütörtök

[Evangelium] 2015-01-01

2015. január 1. – Szűz Mária Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés:

Anyai szeretet
Egy református ember mesélte egyszer, hogy egy ausztriai kirándulás
alkalmával a baráti társaság egyik tagja felvetette, hogy menjenek be
Mariazellbe is, mivel ez nem jelent nagy kitérőt. Őt és feleségét ugyan
nem katolikus hívőként nem nagyon érdekelte e híres Mária-kegyhely, de nem
akarták elrontani útitársaik hangulatát, ezért nem tiltakoztak. Még a
templomba is bementek a többiekkel, ahol a férfi igazi reformátusként
elcsodálkozott azon, hogy Szűz Máriát és a karján ülő kis Jézust ábrázoló
szobrot milyen szép, aranyhímzéses ruhába öltöztették. Talán egy kicsit
hosszasan állhatott a szobor előtt, mert egyszer csak a felesége szelíden
elhúzta onnan, mondván: „Ne bámuld már annyira azt a szobrot!" Számára
kissé érthetetlen, szokatlan volt a tiszteletnek ez a módja, amit a
katolikusok egészen természetesnek tartanak. Hazafelé is ezen
gondolkodott, s este is e megválaszolatlan gondolattal feküdt le. Amikor
másnap, vasárnap reggel indultak volna az istentiszteletre, hosszasan
szemlélte, amint a felesége felöltöztette óvodás korú gyermeküket, és
gondosan, odafigyelve megigazította rajta a ruhadarabokat. A felesége
egyszer csak felnézett rá és ezt mondta: „Úgy bámulod ezt a gyereket, mint
tegnap a szobrot Mariazellben." Az esetet elmesélő férfi így zárta
történetét: „Tudja, a feleségem nagyon igazat mondott akkor. Mert akkor én
megértettem, hogy maguk miért tisztelik ennyire Máriát."
Egyházunk a mai napon Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepli. Szűz Mária iránti
különleges tiszteletünk alapja az, hogy ő az Úr Jézus édesanyja. Nyolc
nappal ezelőtt, karácsonykor az újszülött gyermekre, Jézusra figyeltünk,
ma pedig az ő édesanyjára. Mivel hitünk szerint Jézus valóságos Isten és
valóságos ember, és mivel benne az isteni és az emberi természet
elválaszthatatlan egymástól, ezért Máriát jogosan nevezzük Isten Anyjának.
Fontos tisztáznunk, hogy Jézus Krisztus nem Máriától kapta az ő isteni
természetét, hiszen annak öröktől fogva részese. Jézus csak az emberi
természetét kapta édesanyjától, Máriától. Jézus valódi testet és nem
csupán egy látszólagos testet vett fel Mária anyaságának köszönhetően. A
Szentírásban több olyan kijelentést találunk, amely igazolja Mária
istenanyaságának hitigazságát. Jézus születésének hírüladásakor, az
angyali üdvözletkor például Isten hírhozója ezt mondja a názáreti leánynak
a születendő gyermekről: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje
megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának
fogják hívni" (Lk 1,35). Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelében ezt
írja: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki
asszonytól született" (Gal 4,4). Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az
édesanyja tehát Szűz Mária volt, akit joggal nevezünk Istenszülőnek, Isten
Anyjának.
Miként az édesanyák nagy szeretettel és gondoskodással fordulnak
gyermekeikhez, ugyanígy Mária, nem csupán az ő fia iránt érzett
szeretetet, hanem felénk is anyai szeretettel fordul. Az ő szeretete
kísérjen minket az esztendő minden napján!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, minden édesanyának példaképe! Az édesanyákért és gyermekeikért
fordulunk hozzád mai imánkkal. Te jól tudod, hogy az emberi kapcsolatokat
mennyire meggyengíti a bűn és az önzés, s emiatt mennyire sérülékeny és
törékeny a szeretet. Segítsd az édesanyákat a gondoskodó szeretetben, a
gyermekeket pedig a tiszteletben, hogy kialakuljon és napról napra
erősödjön köztük a szeretet, a ragaszkodás, a törődés és a bizalom. Segíts
minden nőt, hogy az anyaságban, az anyai hivatásban keresse és találja meg
élete boldogságát!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-01-01
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150101.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 31., szerda

[Evangelium] 2014-12-31

2014. december 31. – Szerda

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Szent János evangéliumának bevezetését, az ún. Ige-himnuszt olvassuk az
evangéliumban az esztendő utolsó napján. Ünnepélyes hangvételű, költői,
titokzatos, mélyértelmű, ugyanakkor kissé elvont a szöveg, amelyet nem
könnyű megérteni.
Az egykori írónak és a mindenkori olvasónak, azaz János evangélistának és
nekünk, ugyanaz a gondunk, ugyanazzal a nehézséggel küzdünk: hogyan tudjuk
véges emberi értelmünkkel felfogni a végtelen Istent? Hogyan ismerhetjük
meg a láthatatlan, de emberré lett s ezáltal láthatóvá vált Istent?
Időbeli létezésünk korlátai mennyire engedik az örökkévaló Isten
megismerését? A szövegrészletben szereplő fogalmak pontos magyarázatát
hagyjuk a szentírástudósokra! Javaslom, inkább a tartalomra és a
mondanivalóra figyeljünk!
Mit tudunk meg a megtestesült Igéről, Jézus Krisztusról? Azt, hogy
létezése örök, az örökkévaló Istentől származik. Ő a létezés, az élet
alapja. Ő az isteni világosság, bölcsesség és igazság, aki eljött az
emberek világába, hogy megvilágítson minket, bölcsességgel töltsön el
bennünket és az igazság útjára vezessen minden embert. Isten Jézus
Krisztusban kimondja, megmutatja önmagát, láthatóvá teszi magát előttünk.
Ha hiszünk benne, Isten gyermekei leszünk, s halálunk után örökre Istennel
élhetünk.
Törekszem-e arra, hogy az év minden napján Isten szeretetében éljek?
Törekszem-e arra, hogy az üdvösségre jussak?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké", legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya
áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az
szeretete által.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-31
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141231.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 30., kedd

[Evangelium] 2014-12-30

2014. december 30. – Kedd

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a jeruzsálemi
templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik
Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek
mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig
növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte
benne.
Lk 2,36-40

Elmélkedés:

Jézus templomi bemutatása alkalmával a férfi, Simeon mellett megjelenik
egy női személy, Anna is. Szerepe ugyanaz, mint Simeoné, tudniillik
tanúskodni arról, hogy e gyermekre várt a választott nép, benne valósult
meg Isten ígérete, ő a Megváltó.
Lukács evangélista beszámolója több dolgot rögzít róla, amelyek közül
minden bizonnyal vallásos buzgósága a legfontosabb. Buzgóságát jelzi, hogy
„nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent
éjjel és nappal" (Lk 2,37). Az evangélista nem jegyzi le Anna szavait, nem
tesz említést külön neki adott kinyilatkoztatásról és arról sem, hogy
eltöltötte volna a Szentlélek, amely elemek Simeon esetében nagy hangsúlyt
kaptak. Ehelyett buzgó imádságát, böjtölését, szolgálatát és több
évtizedes hűségét emeli ki, amelyek érdemessé tették arra, hogy
megláthassa a Megváltót, akire ő és nemzedéke várakozott. Újabb elemként
jelenik meg, hogy az általa felismert igazságról másoknak beszélni kezd,
azaz tanúságot tesz a jelenlévők előtt arról, hogy a templomba hozott
újszülött gyermekben, Jézusban felismeri a Megváltót.
Bízni abban, hogy Isten ígérete valóra fog válni, hűséggel és kitartással
várni a megvalósulást, buzgón imádkozni Istenhez, és a hit szemével
felismerni a Megváltót - mindezt megtanulhatjuk Anna asszonytól.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Legyen minden család a szeretet otthona! Legyen minden család
az élő Isten otthona! Legyen minden család az élő hit otthona! Urunk,
jelenléted teremtse meg a szeretetet és a békét minden családban, hogy a
családtagok egymást segítve és felelősséggel teljesítsék hivatásukat!
Segítsd a keresztény családokat, hogy tanúságot tegyenek a világban a
szerelem, a szeretet, a házasság és a család szépségéről! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-30
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141230.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 29., hétfő

[Evangelium] 2014-12-29

2014. december 29. – Hétfő

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

A karácsonyt megelőző napok folyamán Mária és Zakariás imájában már
találkoztunk azzal a gondolattal, hogy a születendő gyermek, a megváltó
Jézus Krisztus az irgalmas Isten ajándéka az emberiség számára. Ennek
megerősítésével találkozunk ma Simeon, holnap pedig Anna asszony
személyével kapcsolatban, akik jelen vannak a gyermek Jézus templomi
bemutatásakor. Az idős Simeon e szavakkal ad hálát Istennek: „szemeim
meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél" (Lk
2,30-31). E kijelentés arról tanúskodik, hogy egyrészt hitt a neki
személyesen és a választott népnek tett isteni ígéretben, másrészt
felismerte a gyermekben az Isten által küldött szabadítót, megváltót.
Simeon személye, cselekedete és imája egy másik szempontból is kapcsolódik
a Jézus születését megelőző eseményekhez. Akkor arról olvastunk, hogy
Máriát a Szentlélek töltötte el, amikor méhébe fogadta a megtestesült,
emberré lett Istent (vö. Lk 1,35), Erzsébetet szintén eltöltötte a
Szentlélek, amikor Mária megérkezik hozzá (vö. Lk 1,41), illetve Zakariás
is eltelt Szentlélekkel a gyermek János születésekor (vö. Lk 1,67). Simeon
személyével kapcsolatban az evangélista nem is egyszer, hanem háromszor
említi meg a harmadik isteni személyt: a Szentlélek lakott benne, a
Lélektől kapott kinyilatkoztatást arról, hogy még az ő életében eljön a
Megváltó, illetve a Szentlélek indítja őt azon a napon a templomba, amikor
Jézust odaviszik szülei (vö. 2,25-27).
Töltsön el és indítson hálaadásra minket a Szentlélek!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te irántunk való szeretetből emberré lettél, s megmutattad
nekünk, hogyan kell szeretnünk nekünk is az embereket. Érintsd meg
szereteteddel szívünket, hogy önzésünk helyett úgy szeressünk mindenkit,
ahogyan te szeretsz minket. Születésed szegényes körülménye és a betlehemi
istálló szegénysége figyelmeztessen minket arra, hogy szerényen éljünk, s
ne a földi gazdagságra vágyjunk, hanem arra, hogy benned gazdagodjunk,
benned növekedjünk, benned és szeretetedben éljünk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-29
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141229.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 28., vasárnap

[Evangelium] 2014-12-28

2014. december 28. – Vasárnap, a Szent Család: Jézus, Mária és József

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már,
napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen
érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett
és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A család marad
„Ez a ház börtön számomra. Alig várom már, hogy elköltözzek innen. Ha
egyszer végre elmegyek, soha többé nem jövök ide vissza." Ismerősek e
kijelentések? Honnan? Te mondtad őket kamaszkorodban? Vagy kamaszkorú
gyermeked szájából hallottad? Akár így, akár úgy áll a dolog, ismerős és
fájdalmas mondatok. A szülők elleni jogosnak vélt lázadásról és az
önállóság utáni valóban jogos vágyról szóló fájdalmas mondatok. Az otthon
biztos szeretetét megtagadó és az új, bizonytalan szeretetre vágyakozó
mondatok. Végeredményben a családot megtagadó szavak, amelyeket sajnos sok
esetben sietős pakolás és gyors elköltözés követ. Ugyanakkor
meggondolatlan és elhamarkodott szavak valaki szájából, aki hálátlanul
megfeledkezik arról, amit családjától kapott, s most felindultsága miatt
nem gondol arra, hogy pár év múlva a most becsapott ajtón fog kopogtatni,
mert családján kívül senki másra nem számíthat. S az egykor lázadó kamasz,
aki nyűgnek, terhesnek tekintette családi kapcsolatait, évek múltán
visszatalál a biztos ponthoz, a családhoz, az ő családjához, a szüleihez
és testvéreihez. Mert a barátok, haverok, ismerősök, internetes rajongók
jönnek-mennek, az idő múltával cserélődnek, de a család marad, a család
biztonsága, nyugalma, szeretete nem változik. Szóval, útnak lehet indulni,
el lehet menni otthonról dacos tékozló fiúként vagy lányként, el lehet
hagyni a családot, de ha egyszer végre hazatalálsz, akkor fogod igazán
tudni, mit jelent a családod.
A mai vasárnapon a Szent Családot ünnepeljük, Jézust, az ő édesanyját
Máriát, és Jézus nevelőapját Szent Józsefet. Egykor nekik is el kellett
hagyniuk otthonukat, de ennek hátterében nem kamaszkori lázadás állt. Ők
együtt menekültek az emberi gyűlölet és gyilkos szándék elől Egyiptom
földjére. A mindenható Isten gondoskodott arról, hogy menedéket találjanak
és biztonságban legyenek. Biztosak lehetünk abban, hogy a jó Isten
napjainkban is látja a családok és a családtagok mindennapi gondjait, és
látja azokat is, akik a család biztonságos és szeretetteljes légköre
nélkül kénytelenek felnőni, élni. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten
minden újszülött gyermek számára a saját családjában akar menedéket
biztosítani, ahol szülei gondoskodhatnak testi és lelki fejlődéséről. Az
apaság és az anyaság vállalása felelősséget feltételez a házastársak
részéről, akik gyermekük születése által válnak szülőkké, s ezzel új
feladat, új szolgálat, új felelősség hordozói lesznek. Egymás iránti
szeretetük kitárulkozik és beteljesedik gyermekük iránti szeretetükben.
Csak a szeretettel lehet mindent elviselni és ellenállni a családokat
fenyegető veszedelmeknek és a korszellem negatív hatásainak.
Az ünnep evangéliumában arról olvasunk, hogy Simeon és Anna örvendezve
fogadja a templomban a kis Jézust. Mindketten idős emberek. S lám, ez a
két idős személy, akik életük végéhez közelednek, mennyire örülnek,
ujjonganak egy új élet kezdetének. Örömük elsősorban Jézusnak, a
Megváltónak szól, ugyanakkor Jézusnak, az újszülöttnek is. Milyen jó
volna, ha e bölcs öregektől tanulva a fiatalok is ugyanilyen lelkesedéssel
fogadnák a gyermekáldást!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a
szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon.
Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a
gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet
adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok
megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az
Egyház minden segítséget megadjon, felmutatván a családi életközösség
igazi értékét.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-28
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum