2008. november 1., szombat

[Evangelium] 2008-11-01

2008. november 1. - Szombat, Mindenszentek

Abban az időben:
Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje
gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

Csodálod vagy követed?
A kis Eszterről már régen meséltem történetet. Valójában most sem róla
szeretnék beszélni, hanem a bátyjáról, akit Marcinak hívtak. Általában a
vasárnap esti misére jöttek édesanyjukkal, az apukájuk sajnos ritkábban
jött velük. A nyári estéken a mise kezdetére több koldus is megjelent a
templomkapuban, abban a reményben, hogy perselybe szánt pénzecske egy
részét megszerezhetik jóravaló emberektől. A mise végét már nem is szokták
megvárni. Marci mindig bosszankodott miattuk, nem tetszett neki, hogy
piszkos ruhában vannak, ápolatlanok és pénzt kéregetnek az emberektől.
Néha egy-egy gúnyos megjegyzés is kiszaladt a száján, persze vigyázott,
hogy anyja ne hallja meg. Egy baráti beszélgetésünk során szóba kerültek a
koldusok, s rögtön észrevettem, hogy bizony nem szívleli őket. Felidéztem
neki védőszentjének, Szent Mártonnak a példáját, aki katonaként
megosztotta a köpenyét a téli hidegben fagyoskodó koldussal. A számára is
jól ismert történet végén megkérdeztem tőle: "Ugye, milyen csodálatos,
amit Márton tett? Tudnád-e őt követni?" Mire Marci humorosan a következőt
válaszolta: "Én inkább maradok a csodálatnál, de követni nem fogom."

A mai ünnepen a földi egyház tagjaiként a mennyei egyház tagjaira
figyelünk, azokra az emberekre, akik eljutottak az üdvösségre. Példaképek
ők számunkra, hiszen ahová eljutottak, oda szeretnénk mi is kerülni, a
mennyországba. Amit a kis Marci viccesen mondott, azt sok ember sajnos
komolyan gondolja mostanában. Sokan csodálják a szenteket, de ennél többre
nem vágyakoznak. Úgy gondolják, hogy a szentek életpéldája követhetetlen
számukra, s gyengének érzik magukat ehhez. A szentek esetében érdemes
megnéznünk, hogy mi áll az olykor látványos cselekedetek és hősies
helytállások, máskor a csendes szemlélődés hátterében. És ez a lelki
kincs, amely közös minden szentnél, nem más, mint a Jézus iránti egyszerű
szeretet. Ez ösztönzi őket arra, hogy egyszer rendkívüli jótettet
tegyenek, máskor pedig csendesen, alázatosan, engedelmesen az Úr kezébe
tegyék életüket. A szentek nem a maguk által elképzelt boldogság után
szaladtak, hanem elfogadták azt a boldogságot, amit Isten ad. Ezért
vállalták a lelki szegénységet, a sírást, a nélkülözést és az üldözést. És
ezért akartak szelídek lenni, békére törekedni, ezért akarták tisztán
megőrizni a szívüket. Megtalálták az igazi boldogságot és elnyerték az
örök boldogságot is, mert legfőbb céljuk az volt, hogy szeressék Jézust.

Ki az közülünk, aki ne tudná szeretni Jézust? Ki az, aki ne tudná követni
a szenteket Jézus szeretetében? Az életszentség útja a szeretet útja. Ki
ne tudna közülünk ezen az úton, a szeretet útján járni? Mi akadályozhat
meg minket ebben? Az életszentségre törekvés azt jelenti számomra, hogy
egyre jobban igyekszem szeretni Istent és egyre közelebb szeretnék kerülni
hozzá.

És itt jön a nagy nehézség. Minél jobban engedem, hogy Isten magához
vonzzon engem, minél közelebb érzem magam a szent Istenhez, annál
bűnösebbnek látom magamat. Ha nem így van, akkor az életszentség útja
helyett az önhittség és beképzeltség útjára tévedtem. A szent Isten
közelében tehát bűnösnek érezzük magunkat. Ugyanakkor a szent Isten
közelsége olyan lelki erő, amely a bűnös embert szentté képes alakítani.
Ezen a pontos megérthetjük, hogy az életszentség nem egy olyan állapot,
amit könnyen el lehet érni. Senki sem állíthatja magáról, hogy ő már
elérte az életszentséget. Az életszentség vágy és törekvés marad bennünk
mindig, s majd Isten eldönti rólunk halálunk után, hogy mit sikerült
megvalósítanunk belőle.

Induljunk el bátran az életszentség útján! Induljunk el a szeretet útján!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket,
Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly
nagy számmal volnának is!
Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre! Ó,
Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira szeretsz!
Avilai Szent Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 31., péntek

[Evangelium] 2008-10-31

2008. október 31. - Péntek

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros
ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: "Szabad-e
szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a
beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult:
"Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki
azonnal?" Azok semmit sem tudtak felelni neki.
Lk 14,1-6

Elmélkedés:

A mai evangéliumban szereplő csodás gyógyítás példa arra, hogy Jézus
következetesen kiáll amellett, hogy még a szombati pihenőnapon is szabad
irgalmas jócselekedeteket végezni. A csodát nem titokban teszi az Úr,
hanem nyíltan, azok előtt, akik a végsőkig ragaszkodnak a szombati
törvények megtartásához, s ennek megsértését látják még a
jócselekedetekben is. Az irgalmasság gyakorlása ugyanis Jézus küldetésének
része, ugyanakkor istenségének a bizonyítéka. Csodái arról szólnak, hogy
az Isten segít a bajban lévő vagy betegségtől szenvedő emberen. Az isteni
irgalmasságnak pedig nincs határa, nem korlátozhatja semmiféle törvény.
Ezt az irgalmas jóságot kellene nekünk is szüntelenül gyakorolnunk ahhoz,
hogy Isten tetszését elnyerjük.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kérlek Téged, Jézus Krisztusom, legyen a Te szenvedésed az én erősségem,
mely véd, őriz, oltalmaz az élet nehézségeiben. Vérednek hullása legyen
vétkem lemosója, halálod legyen örök dicsőségem, feltámadásod pedig
táplálja bennem a reményt, hogy én is az örök boldogság részese leszek,
aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 30., csütörtök

[Evangelium] 2008-10-30

2008. október 30. - Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: "Sietve
távozzál innen! Heródes meg akar ölni." De ő ezt válaszolta: "Menjetek,
mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és
holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább
kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat,
akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy
a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok,
elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Lk 13,31-35

Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek hátterében érdemes odafigyelnünk arra, hogy
Jézus mennyire a küldetésének él. Mindig azt teszi, amit a mennyei Atya
kíván tőle a megváltás művének megvalósulása érdekében. Hivatásától semmi
sem térítheti el, következetesen a számára kijelölt utat járja. Nem retten
meg akkor sem, amikor Heródes az életére tör, hanem tovább folytatja
megkezdett munkáját. Nem fél, bár tudja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a
prófétáké. Azért élt, hogy az Atya akaratát teljesítse és megváltson
minket, embereket. És azért is halt meg, hogy engedelmeskedjen az Atyának,
s megszerezze halálával számunkra a megváltást. Nekünk is azért érdemes
valójában élnünk, amiért képesek lennénk akár még meghalni is.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A
fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én
is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen
én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a
világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső,
utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.

________________________________

Aktuális:
Kedves Barataim!
Ha valakinel nem jelennek meg az ekezetes betuk, s emiatt olvashatatlan az
e-mail, javaslom a bongeszoben a karakterkodolas beallitasat ISO-8859-2
kodra.
Remelhetoleg igy olvashato lesz mindenkinek.
Istvan atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 29., szerda

[Evangelium] 2008-10-29

2008. október 29. - Szerda

Abban az idõben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a
városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tõle:
"Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Õ így válaszolt: "Törekedjetek
bemenni a szûk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és
zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre õ azt feleli
nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled
ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De õ megismétli: Nem tudom,
honnan vagytok. Távozzatok tõlem mind, ti, gonosztevõk! Ott majd sírás és
fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a
prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek
majd keletrõl és nyugatról, északról és délrõl, és helyet foglalnak az
Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsõk, és az elsõkbõl
utolsók!"
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Idõnként találkozok vallásukat kevésbé gyakorló személyekkel. Általában
kérdezés nélkül szoktak arról beszélni, hogy mostanában nem járnak misére
és az imádság sem tartozik mindennapjaikhoz. Ha férfiakról van szó sietve
hozzáteszik, hogy gyerekkorukban milyen sokat ministráltak. Nekem ez a
mentegetõzés olyannak tûnik, mintha csak azt mondanák, hogy "veled ettünk
és ittunk, a mi utcánkban tanítottál". Egykoron tehát kaphattak valamilyen
vallási élményt, de az csak emlék maradt számukra. Nincs jogom senkit
elítélni, de úgy tûnik Jézus szavaiból, hogy e felszínes emlékezés nem
elegendõ az üdvösséghez. Lelkünk üdvössége érdekében érdemes komolyan
venni kapcsolatunkat Jézussal.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Maradj velünk, Urunk, mert alkonyodik, és közeleg az este!
Maradj velünk és egész egyházaddal! Maradj velünk a nap alkonyán, az élet
alkonyán, a világ alkonyán is!
Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szentségeddel, vigasztalásoddal
és áldásoddal!
Maradj velünk, amikor ránk ereszkedik a bánat és szorongás éje, amikor
ránk zuhan a kétség és kísértés sötétje s a keserû halál komor éjszakája!
Maradj velünk, mindannyiunkkal, akik tebenned hisznek, az idõk végezetéig.

________________________________

Aktuális:
Kedves Barataim!
Ha valakinel nem jelennek meg az ekezetes betuk, s emiatt olvashatatlan az
e-mail, javaslom a bongeszoben a karakterkodolas beallitasat ISO-8859-2
kodra.
Remelhetoleg igy olvashato lesz mindenkinek.
Istvan atya

2008. október 28., kedd

[Evangelium] 2008-10-28

2008. október 28. - Kedd, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettõt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki késõbb elárulta õt. Azután lement velük,
és egy sík mezõn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálembõl, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékérõl. Ezek azért gyûltek össze, hogy hallgassák õt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükbõl. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta õt, mert erõ
áradt ki belõle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Simon apostolról, aki nem tévesztendõ Simon Péterrel, csak
annyit árul el az evangélista, hogy buzgó volt. A tizenkét apostol nevének
felsorolásán kívül sehol nincs megemlítve a neve. Õ az, aki nem tesz semmi
rendkívülit, hanem csendesen ott van az apostolok között és ott van mindig
Jézus mellett. Nem tesz jelentõs hitvallást, mint például Péter, de nem is
hitetlenkedik, mint Tamás. Simon nem vezetõ egyéniség, nem hangadó, nem
akar az elsõ helyre kerülni. De bizonyára mindig követi Jézust, hallgatja
szavát, látja csodáit. Ezt a csendes tanítványi magatartást is érdemes
megtanulnunk. Így is lehet Jézus közelében lenni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Esti imádság
Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, áldd meg a
városokat és a falvakat! Küldd a hazatérõ édesapa elé gyermekeit a mosoly
angyalával arcukon! Simítsd el a házastársak nézeteltéréseit. Szerezz
békét a testvérek között! Tedd derûssé ezt a néhány órát mindegyikük
számára, hogy legalább amikor együtt vannak, ne szidalmazzon téged senki,
hanem szeressen! Imádkozom mindazokért, akik ma este nem imádkoznak
hozzád. Szeretlek téged mindazokért, akik már nem szeretnek téged.

________________________________

Aktuális:
Kedves Barataim!
Ha valakinel nem jelennek meg az ekezetes betuk, s emiatt olvashatatlan az
e-mail, javaslom a bongeszoben a karakterkodolas beallitasat ISO-8859-2
kodra.
Remelhetoleg igy olvashato lesz mindenkinek.
Istvan atya

2008. október 27., hétfő

[Evangelium] 2008-10-27

2008. október 27. - Hétfõ

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtõl." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsõítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: "Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: "Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e õt feloldani kötelékétõl akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát mûvelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

A zsidó törvények szerint arra emlékezvén, hogy a Teremtõ is megpihent a
hetedik napon, az embernek is pihennie kell szombaton. A munka megszegné a
szombati nyugalmat, ezért nem szabad senkinek sem dolgoznia ezen a napon.
Ennek az elõírásnak a teljes félreértése az, hogy még az irgalmasság
cselekedeteit sem szabad ilyenkor tenni. Jézus éppen arra világít rá az
asszony meggyógyításával, hogy semmiféle törvény nem akadályozhatja õt meg
abban, hogy az Isten Országa jeleként csodát tegyen és irgalmas legyen.
Minket sem akadályozhat meg ebben senki. A felebaráti szeretet arra
kötelez minket, hogy mindig álljunk készen embertársaink megsegítésére, és
sose keressünk kifogásokat.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

A világban a legtökéletesebb az ember.
Az emberben a legtökéletesebb a lélek.
A lélekben a legtökéletesebb a szeretet.
A szeretetben a legtökéletesebb az Isten.
Szalézi Szent Ferenc

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (31.)
A hosszú hétvégén új szerverre került az e-vangélium. Ha nem vettétek
észre az átállást és rendben megérkezett az e-mail naponta (korábban a
szokottnál), ez az informatikusunk érdeme.
A korábbi plébániai bibliaórák látogatóinak örömére most új sorozatot
kezdtem. A szent Pál-évben mi más lehetne a téma, mint az apostol élete és
tanítása. Levelei bõséges anyagot szolgáltatnak. A bibliaórák vázlatait
négyesével-ötösével havonta elérhetõvé teszem számotokra is a listán.
A hét legjobb megjegyzése díjat új falum kedves hívõje, Annus néni kapta
meg, aki szerint többet járok mesterekkel a templomba, mint misézni. Ennek
oka az, hogy kissé elhamarkodottan megígérten, hogy az elromlott harang
Halottak napjára szólni fog. Ekkor még nem tudtam, hogy a törött létrákon
még megközelíteni sem lehet a szerkezetet a toronyban. Így aztán a
harangjavítást az asztalosok kezdték a feljáró elkészítésével. Ezután
következik az új mechanika és elektronika, de ezt már nem az asztalosokra
bízom. Szerencsére az orgonával kapcsolatban nem tettem hasonló ígéretet,
pedig jó volna mielõbb egy megfelelõ hangszer a szentmisék énekeinek zenei
kíséretére.
Az elmúlt idõszak legfárasztóbb napja karácsonyi zenés darabunk
stúdiófelvételének napja volt. Igen, a szövegírás és a zeneszerzés után
végre ide is eljutottunk. Kis ének- és zenekarunk éjfélre ért haza, de
mindenki valóban kitett magáért. Mire hazaért a csapat mindenkinek
leesett, hogy hónapokkal ezelõtt valóban komolyan gondoltam, hogy egy
vadonatúj, saját karácsonyi darabot készítünk és azt CD lemezen is kiadjuk
az ünnep elõtt. Ha a szerzõi jogvédõ hivatal gyorsan megadja az engedélyt,
napokon belül elkezdõdhet a CD-k gyártása. Mivel nekem már megvannak a
kész dalok, ezért azok hallgatásával megkezdtem utazásomat Téren és idõn
át Betlehembe. Olyan zene ez, amit nem lehet csak egyszer meghallgatni.
Egy kis imát kérek tõletek, hogy az engedélyeztetési procedúra és a
gyártás simán menjen.
István atya

2008. október 26., vasárnap

[Evangelium] 2008-10-26

2008. október 26. - Évközi 30. vasárnap

Abban az idõben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyûltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következõ kérdést tette fel neki:
"Mester, melyik a legfõbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az elsõ és legfõbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

Több mint érzés és több mint cselekedet
Ha már az elmúlt vasárnap felidéztem gimnazista korom egyik nagyszerû
filmélményét a missziókról, akkor talán most sem veszi senki rossz néven,
ha egy másik élményemet is elbeszélem. Már kispap voltam, amikor egy
alkalommal társaimmal együtt színházba mentünk és megnéztük a "Hegedûs a
háztetõn" címû zenés darabot. A történet egy Oroszországban élõ, zsidó
vallású jóságos tejesemberrõl szól, akit öt lánygyermekkel áldott meg a
Mindenható. A színdarab egyik legtanulságosabb jelenete az volt számomra,
amikor a tejesember megkérdezi feleségét, hogy szereti-e õt. Az asszony
meglepõdik, s nem érti, hogy férje miért kérdezi õt errõl, nem foglalkozik
a kérdéssel és tovább végzi teendõit. A tejesember azonban nem tágít, újra
és újra kérdezi feleségét, hogy szereti-e õt. Az asszony azt válaszolja
neki, hogy 25 éve mos, fõz férjére, szült öt gyermeket. Mindezek után
hogyan kérdezhet ilyet? De a férfi megint megkérdezi, hogy szereti-e õt.
Az asszony ekkor arról beszél neki, hogy 25 éve együtt élnek, mindenük
közös volt, együtt élték át a boldogságot és a szenvedést. Hogyan lehet
mindezek után ilyet kérdezni? Amikor a tejesember utoljára kérdezi, hogy
szereti-e, akkor végül kimondja, hogy igen, mindez a szeret jele.

Ez a kis párbeszéd azért tanulságos, mert tulajdonképpen mindannyiunkról
szól. Saját környezetünkben sokszor nem vesszük észre a szeretet jeleit,
vagy ha észrevesszük, újabb és újabb megerõsítést szeretnénk
embertársainktól. És ugyanígy vagyunk Istennel is. Sokszor sajnos nem
vesszük észre Isten szeretetének a jeleit, vagy ha észrevesszük, újabb
megerõsítést szeretnénk. Mindennek hátterében az áll, hogy vágyunk a
szeretetre, az emberek szeretetére, de talán még jobban arra, hogy
érezzük, megtapasztaljuk Isten szeretetét életünkben.

A mai evangéliumban Jézust megkérdezi valaki, hogy "Melyik a legfõbb
parancs a törvényben?" (Mt 22,36). Jézus pedig a szeretet kettõs irányú
parancsával válaszol: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel,
teljes lelkeddel és egész értelmeddel" (Mt 22,37) és "Szeresd
felebarátodat, mint saját magadat" (Mt 22,39). Elsõ pillanatban talán
meglepõdünk azon, hogy a szeretet "parancs". Igen, a szeretetet Isten
parancsolja nekünk és kéri, hogy tekintsük kötelességünknek a szeretet
gyakorlását. Ugyanakkor a szeretet több mint parancs. Aki megtapasztalta
már saját életében Isten felé áradó szeretetét, annak már nem csupán
"parancs" a szeretet, hanem ennek az isteni szeretetnek a viszonzása,
Isten megelõzõ szeretetére adott válasz.

A szeretettel kapcsolatban el kell oszlatnunk azt a tévedést, amely a
szeretetet érzelemnek, egy érzésnek tartja. XVI. Benedek pápa így ír errõl
elsõ enciklikájában: a Az Isten és az ember találkozásának folyamatából az
is kiviláglik, hogy a szeretet nem puszta érzelem. Az érzések jönnek és
mennek. Az érzés lehet egy nagyszerû, kezdeti szikra, de az egész szeretet
nem ez (Deus caritas est 17.). Ha Jézus csak annyit mondott volna, hogy
szeressünk "teljes szívünkkel", akkor talán gondolhatnánk azt, hogy a
szeretet csak egy érzés. Õ azonban azt mondta, hogy teljes szívünkkel,
teljes lelkünkkel és egész értelmünkkel kell szeretnünk. A szeretet tehát
áthatja és megmozgatja egész személyiségünket.

Azt is jól tudjuk, hogy elég szavainkkal szeretnünk, hanem
jócselekedetekben is megnyilvánul a szeretetünk. A szeretetszolgálat az
Egyház lényegéhez tartozik, ezért minden keresztény embernek gyakorolnia
kell. Napjainkban gyakran hallani, hogy nem kell ahhoz hívõnek lenni, hogy
jók legyünk az emberekhez. Bizonyára olyanok hangoztatják ezt, akik nem
találkoztak még az isteni szeretettel. Talán érdemes volna megfontolniuk
Szent Pál apostol szavait: "Szétoszthatom mindenemet a nélkülözõk közt,
odaadhatom a testemet is égõ áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem
használ nekem" (13,3). Lehet ugyanis sajnálatból is jót tenni, de lehet
szeretetbõl is. Jócselekedetünk akkor válik igazán értékessé, ha a másik
ember megérzi belõle szeretetünket, azt a szeretetet, amelynek forrása
maga az Isten.

A szeretet tehát több mint parancs, több mint kötelesség. A szeretet több
mint emberi érzés és több mint emberségbõl fakadó jócselekedet. Az igazi
szeretetre akkor vagyunk képesek, ha Istenben élünk, mert aki szeretetben
él, az Istenben él.

Befejezésként álljon még itt egy részlet Szent Pál apostol imént már
idézett szeretethimnuszából: "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a
szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem
keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül
a gonoszságnak, örömét az igazság gyõzelmében leli. Mindent eltûr, mindent
elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szûnik meg soha."
(1Kor 13,4-8). Törekedjünk a szeretetre!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szentséges Szûz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz
világosságot, Jézust, a te Fiadat - Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál
Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenbõl fakad.
Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Õhozzá. Taníts meg minket
megismerni és szeretni Õt, hogy mi magunk is valóban szeretõ emberek és az
élõ víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.
XVI. Benedek pápa

Blogarchívum