2012. június 23., szombat

[Evangelium] 2012-06-23

2012. június 23. - Szombat

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat
két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy
ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az
Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az
életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy
mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek
az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek,
hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet
azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel
is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a
mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek.
Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy
ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe
kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább,
kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit
igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti
mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az
Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok
hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik
magáról! Elég a mának a maga baja."
Mt 6,24-34

Elmélkedés:

Ne aggódjatok a holnapi étel, a ruházkodás vagy a megélhetés miatt –
mondja Jézus a hegyi beszédben. Világos, hogy ez nem a legszegényebbeknek
vagy a megélhetésért küzdőknek szól, hanem azoknak, akik viszonylagos
jólétben élhettek. Nagyfokú érzéketlenség volna ugyanis ilyet tanácsolni
olyan embereknek, akiknek nincs biztosítva a jövője és teljes
bizonytalanságban tengődnek napról napra. A beszéd címzettjei, akik nem
küzdenek megélhetési és anyagi problémákkal, biztonságban élnek, amely
azonban elsősorban nem maguknak, hanem Isten bőkezűségének köszönhető.
Miközben a Gondviselésről megfeledkezve a jövő biztonságára törekszünk,
vegyük észre azokat, akikre ránehezedik a mai nap gondja!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, keresztre feszített Jézus Krisztus, sajnálom, hogy megbántottalak,
szent sebeidre és szenvedéseidre is kérlek, bocsáss meg nekem, és ne hagyj
engem bűneimben meghalni, hogy kiontott, drága szent véred rajtam kárba ne
hogy vesszen!
Boldog II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 22., péntek

[Evangelium] 2012-06-22

2012. június 22. - Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Ne gyűjtsetek
magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a
tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben,
ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák
és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is. A test
világossága a szem. Ha szemed ép, egész tested világosságban lesz. De ha
szemed elhomályosodik, egész tested elsötétedik. Ha tehát a világosság
benned sötétség, maga a sötétség mekkora?"
Mt 6,19-23

Elmélkedés:

Gyűjtsetek kincseket a mennyben! – kéri Jézus a mai evangéliumban. Milyen
kincsekről van szó? Mikor és hogyan lehet ilyen kincseket gyűjteni? Nem a
halálunk után, hanem már a földi életünk során kell gyűjtenünk ezeket a
szívünkhöz kötődő kincseket: a szülők tiszteletét, az élet védelmét, a
lelki tisztaságot, az irgalmasság gyakorlását, a rászorulók megsegítését,
a béke és az igazságosság terjesztését, az öröm és a szeretet sugárzását.
Ezek mind-mind olyan cselekedetek, amelyeket életünkben kell gyakorolnunk,
hogy bejussunk a mennybe. Mindennapi cselekedeteink határozzák meg, hogy
milyen irányba haladunk. Ha az örök üdvösségbe, a mennybe szeretnék jutni,
abba az irányba is kell haladnom.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.
Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod
vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot
ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek
ígéred magadat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 21., csütörtök

[Evangelium] 2012-06-21

2012. június 21. - Csütörtök

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne
szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor
nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen
mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti
tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek,
mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok
meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
Mt 6,7-15

Elmélkedés:

Az imádság az Istennel való személyes és őszinte kapcsolat kifejezése. Az
imára nem Istennek van szüksége, hanem a mi javunkat szolgálja. Jézus azt
tanácsolna, hogy a vég nélküli imádkozás helyett inkább rövid legyen az
imádságunk, de ez fejezze ki Istenre hagyatkozásunkat, aki jól tudja, hogy
mire van szükségünk. Nem véletlenül nevezzük az Úr imáját, a Miatyánkot a
legtökéletesebb imádságnak, mert egyrészt ezt maga Jézus tanította az
apostoloknak és tanítja nekünk, másrészt ez az ima szépen összefoglalja
kéréseinket. Ugyanakkor a Miatyánkban benne van Istenre hagyatkozásunk is,
hiszen nem követelőzve terjesztjük elé kéréseinket, hanem elfogadjuk
akaratát. Már maga a megszólítás is gyermeki bizalmat és személyességet
tükröz, a kérések Isten elé terjesztése padig azt jelzi, hogy elérhető
számunkra az Atya és megtapasztalható számunkra az ő jósága. Az ima nem
nehéz. Csak el kell kezdeni őszintén szólni Istenhez. Imádkozva tanuljunk
imádkozni!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, a te szereteted kormányozza bennem a képességeket és tetteimet,
irányítsd munkámat, pihenésemet, jártamat és keltemet tetszésed szerint. A
te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon, alázzon meg és
emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg egész bensőmet a
veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben. Lemondok a saját
akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik, vezess, aki által
akarsz, csak te légy az én mesterem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 20., szerda

[Evangelium] 2012-06-20

2012. június 20. - Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne
kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal
kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és
akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig
imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az
emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol,
menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne
legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az
emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg
is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és
mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak
Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet
neked."
Mt 6,1-6. 16-18

Elmélkedés:

Mi a különbség a sokszor emlegetett keresztény tanúságtétel és a
képmutatás között? A keresztény tanúságtétel azt jelenti, hogy a világban,
az emberek előtt élünk keresztény módon, s nem szégyelljük, hogy Krisztus
követői vagyunk. Ez a tanúságtétel csak akkor hiteles, ha mély belső
meggyőződésből fakad. A keresztény ember tanúságtétele az Istenben való
hit és az Isten iránti szeretet külső kifejezése. A képmutató embernek is
láthatóak a külső vallási cselekedetei, de ezek nem belső meggyőződéséből
fakadnak, hanem az emberek tetszését és elismerését keresi. Ezt a külső
magatartást, mivel nincs igazi belső motiváció, hosszú időn keresztül
nagyon fárasztó lehet gyakorolni, ezért az idő mindig megmutatja, hogy ki
miből merít, s milyen gyümölcsöket érlel. A keresztény tanúságtétel és
annak gyümölcsei a fontosak, nem pedig a tanúságtevő személye. Ha az
úgynevezett tanúságtételem rólam szól, akkor rossz úton járok, mert nem
magamról vagy az én személyes vallásosságomról kell szólnia, hanem mindig
Istenről.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, munkálkodj bennem, bűnösben, hatalmas kegyelmeddel, hogy
készségesen magamhoz öleljem parancsaidat, és a talentumokat, amelyeket
rám bíztál, sokszorosan gyümölcsöztessem dicsőségedre. A te dicséretedben,
a te dicsőítésedben akarok élni, ó, Uram, szívbéli bizakodásban és
örömben.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 19., kedd

[Evangelium] 2012-06-19

2012. június 19. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt
mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a
bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek,
ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a
testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg
ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a
ti mennyei Atyátok!"
Mt 5,43-48

Elmélkedés:

A Jézus által hirdetett erőszakmentesség itt éri el tetőfokát. Ne csak
azokat szeressük, akik jók hozzánk, hanem ellenségeinket is! – mondja. De
miért tegyem meg ezt? Miért kellene nekem szeretnem ellenségeimet? Miért
imádkozzak én azokért, akik üldöznek engem? Azért, mert ha szembeszállnék
a rosszal, s viszonoznám azt, akkor nem élne bennem Krisztus szeretete.
Isten tökéletes, Ő a szeretet. Nem torolja meg bűneinket, hanem irgalmasan
megbocsát. Jézus szava szerint nekünk erre a tökéletességre kell
törekednünk. Soha ne legyen bennünk bosszúvágy, harag vagy rosszindulat,
hanem tudjunk szeretettel válaszolni minden sértésre. A rossz inkább
mennyiségi jellegű: azt érezzük, hogy sok (vagy kevés) körülöttünk. A jó
viszont inkább minőségi jellegű, ezért tudunk egy kicsiny jóval is nagy
rosszat legyőzni. A jóságot mindig Isten adja nekünk. Ne engedjük, hogy
legyőzzön bennünket a rossz, hanem az isteni jóság uralkodjék mindig a
szívünkben!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fogadd el ó, isteni szeretet a kezemet, a lábamat, a nyelvemet, a
szememet, minden érzékszervemet, egész testemet, akaratomat,
emlékezetemet, értelmemet, vágyaimat, gondjaimat, szándékaimat és lelkem
minden rezdülését. Fogadd el, ó, Uram, minden órámat, minden percemet,
életem minden körülményét, egész belső és külső valómat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 18., hétfő

[Evangelium] 2012-06-18

2012. június 18. - Hétfő

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a
régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom
nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged
jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a
ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire
kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt
akar, el ne fordulj tőle."
Mt 5,38-42

Elmélkedés:

Az igazságosság elve szerint mindenkinek azt kell megadnunk, ami neki jár.
Látszólag tehát elég a jót jóval viszonozni, de ha valaki ellenségként
kezel minket, annak nyugodtan visszavághatunk, s viszonozhatjuk a rosszat.
Az ószövetségi törvény – szerencsére, csak elvben – megengedte ezt,
Krisztus új törvénye viszont már nem. A szeretet törvényét helyezi az
igazságosság mellé, amely minden helyzetben megköveteli a szeretetet és a
türelmet. A korunkban is szerte a világban tapasztalható erőszak és
háborúk azt mutatják, hová vezet, ha az ember csak a maga igazát
hajtogatja, és az igazságossághoz nem párosul a szeretet és a megbocsátás.
A rossz bosszút és újabb rosszat szül, s ennek soha nincs vége, ha nincs
meg a készség az emberekben a megbocsátásra. Csak a Jézus által tanácsolt
erőszakmentesség vezethet el a jó végső győzelméhez.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 17., vasárnap

[Evangelium] 2012-06-17

2012. június 17. – Évközi 11. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint
amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van,
éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja
hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd
telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt
fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés:

Kétféle látásmód
Egy történet szerint, amikor egy embernek felnőtt a két fia, elhatározta,
hogy elküldi őket világot látni és tapasztalatokat szerezni. Magához hívta
az idősebbet és ezt mondta neki: Fiam, menj el ebbe és ebbe a városba,
legyél ott néhány napig, figyeld meg, hogyan élnek és dolgoznak az
emberek, beszéljél velük, aztán amikor hazatérsz, beszámolsz nekem és a
testvérednek. A fiú hallgatott az apjára és útnak indult. Másnap az apa
magához hívta fiatalabb fiát és a következőket mondta neki. Fiam, a
bátyádat is elküldtem világot látni, te pedig menj el ebbe és ebbe a
városba, legyél ott néhány napig, figyeld meg, hogyan élnek és dolgoznak
ott az emberek, beszéljél velük, aztán amikor hazatérsz, beszámolsz nekem
és a testvérednek. Egy jó hét múlva, amikor mind a két fiú hazatért,
hármasban leültek, hogy elmondják és meghallgassák a beszámolókat. Az
idősebbik így beszélt: Apám, nem jó helyre küldtél, sok rosszat láttam
abban a városban. Az emberek nem szeretnek dolgozni, sokan csak
koldulásból élnek. Elhanyagolják a tereket és utcákat, elszáradnak virágok
és a fák. Aztán még sokáig sorolta, hogy mennyi rosszat tapasztalt. Miután
befejezte a fiatalabbik is elkezdte beszámolóját. Apám, engem nagyon jó
helyre küldtél, barátságos emberekkel találkoztam, a tehetősebbek segítik
a szegényeket, nem csak maguknak gyűjtenek, hanem a városukat is szépítik.
És még sokáig sorolta, hogy mennyi ját látott. Az apa figyelmesen
végighallgatta mindkét fiát, aztán a végén felnevetett: Ugyanabban a
városban voltatok mind a ketten.

Ezt a kis történetet juttatta eszembe a mai evangélium, amelyben két
példabeszédet hallottunk Jézustól. Mindkét példázat az Isten Országáról
szólt, amely kicsiny magként kezdi életét, s aztán az ember számára
titokzatos módon, de valójában az isteni közreműködésnek köszönhetően
állandóan növekszik. Sokan talán nem látják ezt a növekedést. Nem
érzékelik, hogy Isten jósága jelen van a világban és nem veszik észre a
lelki fejlődés jeleit. Ők bizonyára úgy gondolják, hogy az isteni üzenet
hirdetése nem hoz gyümölcsöt az emberi szívekben, és állandóan csak
keseregnek, hogy az Egyház nem tudja felmutatni napjainkban azokat az
értékeket, amelye biztos támpontot jelentenek az emberek életében. Ők
azok, akik fiatalkorukban és később is állandóan csak keresik
életcéljukat, de sosem találják meg azt. Ezzel szemben mások egészen
másként látják a világot. Nap mint nap észreveszik, hogy mivel segíti
őket, családjukat vagy a környezetükben élőket a jó Isten kegyelme. Ők
észreveszik a csendben történő lelki növekedést, mert nem látványos
eredményeket várnak. Ők magukat akarják jó talajnak előkészíteni az isteni
tanítás befogadására és készségesen követik azokat az útmutatásokat,
amelyekben felismerik Isten vezetését. Ők látják, hogy az Egyház közössége
képes a szüntelen megújulásra, és észreveszik a Szentlélek működése nyomán
fakadó virágokat. Ők felismerik életük célját és értelmét, mert Istenre
merik bízni magukat.

Kétféle látásmód, kétféle gondolkozásmód, kétféle életvitel. Pedig
mindannyian ugyanabban a csodálatos világban élünk, mindannyiunknak éppen
annyi éltető napfényt ad az Isten, mindannyiunkra ugyanúgy esik Isten
áldásaként a jótékony eső. Igaz, mindezt mások talán így mondanák: Mind
ugyanabban az elátkozott világban élünk, mindannyiunkat ugyanúgy éget az
Isten napja, mindannyiunkra ugyanúgy esik a soha meg nem állni akaró,
fránya eső. Kétféle látásmód, kétféle életvitel. Pedig a magot, a jó magot
mindenki szívébe elülteti az Isten. Csak rajtam múlik, hogy örökre
eltemetem magamban, vagy termést hozok. Rajtam múlik, hogy növekszik-e
bennem, s általam Isten Országa.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te hívásodra vállalkozunk az igehirdetés
feladatára, amelyet mindenkor a te nevedben szeretnénk végezni. Bátoríts
bennünket, hogy akkor is folytassuk szolgálatunkat, ha az eredmény
csekély. Ha hűséggel teljesítjük kötelességünket, nincs okunk félelemre,
mert isteni közreműködésed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt. Légy velünk
és kísérjen minket áldásod, hogy az evangélium igazságának hirdetése által
növekedjék az Isten Országa! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum