2017. február 18., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-02-18

2017. február 18. – Szombat

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk
itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet!" Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor
felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én
szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem láttak,
csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek,
amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az
írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?" Ezt válaszolta: „Igen,
előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az
Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt
mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak
vele, ahogy előre megírták róla."
Mk 9,2-13

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus színeváltozását olvassuk. A három kiválasztott
apostol, Péter, Jakab és János rendkívüli dolgokat látnak és hallanak,
egyedülálló élményben van részük. Márk evangélista is csak nehezen találja
a szavakat: „Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle
kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni." A földöntúli, mennyei
ragyogást próbálja evilági dolgokhoz hasonlítani.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a színeváltozáskor megmutatkozó dicsőségről
azt gondoljuk, hogy ez majd a jövőben, az Úr feltámadása után lesz
osztályrésze Jézusnak és most ebből előre megláthatnak valamennyit a
kiválasztottak. De talán helyesebb azt állítanunk, hogy Jézus, az
örökkévaló Isten, állandó részese ennek a dicsőségnek, csak ezt földi
élete során nem tárja fel mindenki előtt, nem láthatják az emberek. A
színeváltozáskor nagy jelentősége van az égből hangzó szózatnak, amelyhez
hasonló Jézus megkeresztelkedésekor hangzik el. A Biblia szóhasználatában
a felhő Isten jelenlétére utal, tehát a mennyei szózat Istentől származó
tanúságtétel. A megkeresztelkedéskor a mennyei Atya szava kifejezetten
Jézus felé irányul: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem"
(Mk 1,11). A mostani tanúságtétel már a három apostolnak szól: „Ez az én
szeretett Fiam, őt hallgassátok!"
Uram, Jézus, mutasd meg nekem azt a dicsőséget, amely az örökkévalóságban
vár rám!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet
kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked
mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és
eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a
Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél,
ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek
szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által. Dicsőség
néked mindörökké!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170218.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. február 17., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-02-17

2017. február 17. – Péntek

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt
hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl
keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét,
elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti
azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e
hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az
Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal." Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők
közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő
országát."
Mk 8,34 – 9,1

Elmélkedés:

Szent Márk művében meglehetősen kevés beszédet és tanítást olvashatunk
Jézustól, amely azzal magyarázható, hogy a négy evangélium közül időben az
ő írása keletkezett a legkorábban. Eddig a számos csoda mellett egyetlen
hosszabb beszéddel találkoztunk, a magvetőről szóló példabeszéddel, amely
az Isten országának növekedését mutatta be. A mai részletünkben újra
tanítani kezd Jézus, szavai nem csupán tanítványainak, hanem az egész
népnek, mindenkinek szólnak. Beszédében összefoglal néhány igazságot,
amelyek az ő követésének alapelvei.
Első kijelentése így hangzik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg
magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!" E szavai akkor válnak
számunkra igazán érthetővé, ha a mi Urunk kereszthordozására és
kereszthalálára gondolunk. Életünk küzdelmei és szenvedései új értelmet
nyerhetnek, ha azokat a megváltó Krisztus türelmével hordozzuk. Következő
szavaiból valódi bölcsesség sugárzik: „Mit használ az embernek, ha az
egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja?" A birtoklásnál és
a vagyonszerzésnél sokkal fontosabb, hogy az ember végső sorsára
gondoljon. A jócselekedetek és a hit megvallása olyan lelki kincsek,
amelyekkel üdvösségünket biztosíthatjuk.
Uram, Jézus, segíts, hogy mindent megtegyek üdvösségem érdekében!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben!
Bűneim őszinte megbánásával készülök arra, hogy veled találkozzak a
szentáldozásban. Légy lelkem tápláléka, éltess engem! Abban a hitben
fogadom szent testedet az átváltoztatott kenyérben, hogy titokzatos
testednek, az Egyháznak tagja vagyok. Szüntess meg a keresztények között
minden széthúzást, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással. Annak
reményében veszem magamhoz szent testedet, hogy elvezetsz az örök életre.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170217.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. február 16., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-02-16

2017. február 16. – Csütörtök

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő
falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?" A
tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek,
ismét mások valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek
tartotok engem?" Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás." Akkor
szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie.
A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra
föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta
Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira
nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon
gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!"
Mk 8,27-33

Elmélkedés:

Azok az események, amelyeket eddig olvastunk Szent Márk evangéliumából,
többségében Galileában, illetve pogány területeken történtek. Mostantól
viszont Jézus elhagyja Galileát és ettől kezdve Jeruzsálem felé tart.
Ennek ismerete azért fontos számunkra, mert ebből derül ki, hogy Jézus
tudatosan teljesíti küldetését. Jól tudja, hogy milyen sors vár rá
Jeruzsálemben, ezért is jövendöli meg tanítványainak szenvedését és
halálát, amely ebben a városban fog bekövetkezni, bár ők ekkor még nem
értik az Úr ezzel kapcsolatos kijelentéseit. Erről az értetlenségről
tanúskodik a Péter apostollal folytatott beszélgetés.
Mi járhatott Péter fejében? Azt gondolta, hogy eddig minden ragyogóan
sikerült. Akárhol is járt Jézus az írástudók és farizeusok kivételével
mindenki örömmel fogadta. Hatalmas tömegeket tanított, rengeteg beteget
meggyógyított, munkálkodása nem csak a zsidók által lakott
országrészekben, hanem a pogány vidékeken is számos lelki gyümölcsöt
termett. Mindezt még saját és apostoltársai tapasztalata is fokozta,
hiszen amikor Mesterük missziós útra küldte őket, akkor ők is hasonló
pozitív fogadtatásban részesültek. Péter azt gondolhatta tehát, hogy az
ország fővárosába, Jeruzsálembe érkezve is sikeres lesz Jézus fellépése.
Jézus azért feddi meg őt, mert ha igaznak tűnnek is elképzelései, azok nem
egyeznek Isten szándékával.
Uram, Jézus, segíts, hogy megértsem és megtegyem a mennyei Atya akaratát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél
tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a
mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására.
E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel
és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül
a menny felé!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170216.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. február 15., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-02-15

2017. február 15. – Szerda

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és
megkérdezte: „Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: „Látom az
embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a
vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy
élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről
senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26

Elmélkedés:

Jézus újabb csodájának helyszíne a Galileai-tenger vagy más néven a
Genezáreti-tó északi partján fekvő település, Betszaida. Korábban
gyógyított már meg béna embert, űzött ki ördögöket, visszaadta az érthető
beszéd és a hallás képességét a dadogva beszélő süketnek, most pedig egy
vak embert ajándékoz meg a látás képességével. Betegsége miatt az illető
képtelen arra, hogy önmaga menjen Jézushoz, minden bizonnyal családtagjai
vagy ismerősei vezetik a faluba érkező Jézushoz. Tudhatnak tehát Jézus
csodákra képes isteni erejéről, s arról is lehet ismeretük, hogy a legtöbb
esetben érintése által történnek a gyógyulások. Érdekes, hogy nem mondják
meg pontosan, hogy mit kérnek, mit várnak Jézustól, de ez szükségtelen is
a betegség, a vakság természete miatt, hiszen Jézus rögtön láthatja, hogy
milyen baja van a hozzá vezetett személynek. Azt kérik csupán, hogy Jézus
érintse meg a vakot, s ez a kérésük nyilvánvalóan Jézus isteni képességébe
vetett hitük jele.
Jézus ez esetben sem akar cselekedni a nagy nyilvánosság előtt, ezért a
falun kívülre vezeti a vakot és ott gyógyítja meg. Maga a gyógyítás nem
egyetlen pillanat alatt, hanem két fázisban történik, először csak
homályosan, majd tisztán kezdett látni a szemevilágát visszanyerő ember,
amely a hitre jutás fokozatosságára utalhat.
Uram, Jézus, nyisd meg szememet, hogy felismerjelek téged, az Isten Fiát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet
állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a
lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat
hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő
akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk
járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét
szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts
bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására!
Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170215.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. február 14., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-02-14

2017. február 14. – Kedd

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek
kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a
lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes
kovászától!" Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal
kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs
kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig
érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem
hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer
embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták:
„Tizenkettőt." „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele
kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: „Hetet." Erre újra
megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?"
Mk 8,14-21

Elmélkedés:

Az a tény, hogy a farizeusok Jézus isteni hatalmát egyértelműen igazoló
különleges jelet, csodát kértek tőle, saját hitetlenségüket igazolta. A
tanítványokra nem jellemző ez a mértékű hitetlenség, de ők is megküzdöttek
a hitetlenség kísértésével, s ezt az evangélista nem hallgatja el olvasói
előtt. Márk talán éppen azt akarja bemutatni a jelenettel, hogy a hitre
jutás nem azonnal történik, hanem fokozatosan. A tanítványok is napról
napra ismerik meg mesterüket, egyre több tapasztalatot szereznek mellette,
újabb élmények érik őket, amikor Jézus nevében missziós úton vannak, s
mindezek növelik Jézus személyével, származásával, küldetésével
kapcsolatos megértésüket és benne való hitüket.
Az újabb hajóút és feledékenységük, miszerint nem gondoskodtak élelemről,
kenyérről a maguk számára, alkalmat ad Jézusnak, hogy emlékeztesse őket
korábbi csodáira. Az élelem miatt aggódó tanítványoknak újra emlékezetébe
idézi azt a két esetet, amikor több ezer embert jóllakatott a pusztában.
Miért aggódnak hát a kenyér miatt? Miért nem bíznak abban, hogy a velük
tartó Jézus képes bármikor újabb csodával segíteni? Miért nem ismerik fel
végre cselekedeteiben az isteni gondoskodás különleges jeleit? Miért nem
hisznek benne? Az Úr számonkérése azt jelzi, hogy jóval többet vár
tanítványaitól, mint az ellene forduló farizeusoktól.
Uram, Jézus, vedd el aggódásaimat és növeld bennem a gondviselésbe vetett
bizalmat!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi
testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál nekünk
a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy felismerjünk
téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged szolgáljunk mindenkiben!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170214.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. február 13., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-02-13

2017. február 13. – Hétfő

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi
jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből
felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom
nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." Ezzel otthagyta őket.
Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13

Elmélkedés:

A mai evangéliumban ismét Jézus ellenfelei, a farizeusok lépnek színre.
Korábban már több alkalommal számon kérték tőle és tanítványaitól a mózesi
törvények megtartását, most újra vitába szállnak vele. Márk evangélista
megjegyzése szerint „égi jelet kértek tőle", azzal a szándékkal, hogy
próbára tegyék. Vajon milyen jelre gondolhattak? És milyen próbatételről
van itt szó?
Az előzményekben Jézus már számos jelet mutatott. Jelek voltak az
ördögűzések és a csodás gyógyítások. Szintén jel volt a két
kenyérszaporítás, az elsőnél ötezer férfi és mások, a másodiknál mintegy
négyezer személy volt jelen és lakhatott jól. Miért kérnek most mégis
újabb jelet a farizeusok? Fellépésükből kiderül, hogy miközben a nép
felismeri Jézus cselekedeteiben az isteni segítséget és hisznek benne, a
farizeusok egészen másként értékelik tetteit, azokat a gonosszal való
szövetkezés eredményének tartják (vö. Mk 3,22-30). Most olyan jelet
akarnak látni, amely egyértelműen bizonyítja Jézus istenségét. Jézus
viszont megtagadja kérésüket, mert öncélúan, csupán isteni hatalmának
megmutatása érdekében nem akar csodát tenni. Korábbi csodái sem voltak
öncélúak, hanem mindegyik az emberek érdekében, a gyógyulásuk érdekében,
éhségük csillapítása érdekében történt.
Uram, Jézus, nem különleges jeleket kérek tőled, hanem azt, hogy növeld az
én hitemet!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas Uram, jóságos Uram, bátorságot adtál, hogy megérezzem: neked
szükséged van rám. Adj erőt, hogy szeretni tudjam a társadalom
kivetettjeit, úgy, ahogyan te szeretsz engem. Add, hogy megértsük: neked
szükséged van ránk, és nekünk is szükségünk van egymásra!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170213.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. február 12., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-02-12

2017. február 12. – Évközi 6. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í" betű sem, sőt
egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is
eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket,
azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Majd így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja
felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek
országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl,
méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre
mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te
esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te
istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron
felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van
ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat.
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy
átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem
fizeted."
„Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek,
hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a
jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha
elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a
jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked,
ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És
ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig
azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –,
okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül,
házasságtörést követ el."
„Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és
tartsd meg az Úrnak tett esküdet!" Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán
ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az
lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még
saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy
feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem"; ami ettől
eltér, az a gonosztól van."
Mt 5,17-37

Elmélkedés:

A törvény helyes megtartása
A mai evangéliumban Jézus így kezdi tanítványainak szóló beszédét: „Ne
gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a
prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni." Amikor e
helyen törvényt említ, nem egyes parancsokra vagy előírásokra gondol,
hanem azok összességére, egészére, mindarra, amit Mózes törvénykönyve
tartalmazott, s amelyet a zsidóság egyszerűen csak törvénynek nevezett. Ez
a törvény volt minden zsidó ember számára az életszabály. E törvény
szabályozta az emberek társadalmi és vallási életének minden területét, és
egyedül ennek megtartása üdvözíthette az embert. Ennek fényében értjük meg
azt, hogy miért volt annyira fontos a farizeusok és írástudók számára a
törvények helyes értelmezése, és miért szálltak szembe Jézussal, amikor
azt látták, hogy a legkisebb mértékben is másként cselekszik ő vagy
tanítványai, mint ahogy azt a törvények – legalábbis az ő értelmezésük
szerint – előírták. Mivel meg vannak győződve arról, hogy a törvények
értelmezése tekintetében a saját álláspontjuk a helyes, érthető, hogy
hevesen vitába szállnak Jézussal több alkalommal is.
Ugyanakkor Jézusban is megfigyelhetjük a határozottságot. Mert ha a
törvények megtartása valóban feltétele az üdvösség elnyerésének, akkor meg
kell azokat tartani. A konfliktus abból keletkezik, hogy a farizeusi
gondolkodás inkább a parancsok külső megtartására ügyel, Jézus viszont a
mögöttes lelki tartalmat nézi, a szív szándékát. Isten minden törvénye
mögött ugyanis az húzódik meg, hogy az ember minden erejével törekedjen
szeretni Istent és felebarátai felé is szeretettel forduljon. Ha nincs meg
a szeretet és a jóság az emberek törvénytiszteletében, akkor csupán
kiüresedett formákhoz való ragaszkodás a parancsok megtartása.
Jézus azzal az igénnyel lép fel, hogy ő a törvények helyes magyarázója és
rámutat az egyes parancsok mögötti eredeti isteni szándékra. Az
evangéliumban példákat említ. Először idézi az ószövetségi, mózesi
törvényt, jelezvén, hogy jól ismeri ezeket, majd pedig annak új tartalmára
világít rá. Újszerű kijelentéseit így kezdi: „Én pedig azt mondom nektek."
Véleménye szerint nem ott kezdődik a bűn, amikor valaki kioltja a másik
ember életét, hanem már akkor, amikor gyűlölettel, haraggal néz a másikra
és nem akar vele kiengesztelődni, nem akar neki megbocsátani. Nem akkor
kezdődik a bűn, hogy valaki házasságtörést követ el, hanem akkor, amikor
bűnös gondolattal néz egy másik asszonyra. A bűnt tehát már a gyökerében,
rögtön a bűnös vágy kezdetekor érdemes elfojtani, mert ha nem állunk
ellent a kísértéseknek, akkor elterebélyesednek szívünkben a bűnös
hajlamok és eluralkodnak bennünk a bűnös cselekedetek.
Jézus azt tartja küldetésének, hogy megújítsa, tökéletessé tegye a régi
törvényt. Fedezzük fel Isten parancsaiban azt az útmutatást, amely
bennünket az örök életre vezet! Legyen a szívünkbe írva a szeretet
törvénye!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te életutad és főként keresztutad azt tanítja
nekünk, hogy nem kitalálnunk kell a szeretetet, hanem rá kell találnunk a
szeretetre és rá kell lépnünk a szeretet útjára. Nem kitalálnunk kell azt,
hogy miként szeressünk, hanem azt kell tennünk, amit te is cselekedtél:
szeretetből odaadtad, felajánlottad magadat Istennek értünk, emberekért.
Önként tetted ezt, szeretetből, ahogyan minket sem kényszerít semmilyen
külső törvény. Erre egyedül a szeretet szívünkbe írt törvénye indít
minket. Segíts minket, hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát,
hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170212.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum