2014. április 26., szombat

[Evangelium] 2014-04-26

2014. április 26. – Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A húsvéti időszak evangéliumai abban szeretnének minket segíteni, hogy
eljussunk a hitre. A mai rész viszont inkább a hitetlenségről és a
kételkedésről szól. Mária Magdolnának nem hisznek az apostolok, s továbbra
is szomorúak Mesterük halála miatt. A két emmauszi tanítvány
tanúságtételének sem hisznek, pedig itt már nem egyetlen személy esetleges
képzelődéséről van szó, hanem ketten állítják ugyanazt, tudniillik, hogy
találkoztak az Úrral és felismerték őt a kenyértörésben.
Hiába tehát egy másik személy tanúságtétele és hiába állítják ugyanazt
többen is, az apostolok még nem hisznek, hanem személyesen szeretnének
meggyőződni a feltámadásról. Ez a fajta kételkedés azonban nem méltó
Krisztus tanítványaihoz, s ezért Jézus jogosan veti szemükre a
hitetlenségüket, amikor megjelenik nekik. A mi hitetlenségünk ugyanígy
sérti őt. A hitetlenségből, a kételkedésből nem fakad semmiféle küldetés.
A történet világosan mutatja, hogy a hitre jutás mindenképpen feltételezi
a személyes találkozást a Feltámadottal. Akik megkapták a hit ajándékát,
egyúttal abban a küldetésben részesülnek, hogy a világban hirdessék
Krisztus feltámadását. A feltámadás a legnagyobb örömhír, ez az evangélium
lényege. Minden emberi kételkedésre válasz a feltámadás örömhíre. A
húsvéti találkozás ébresszen bennem hitet és tegyen a feltámadás tanújává!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben
a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol
szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár
csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
követlek, Uram!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140426.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 25., péntek

[Evangelium] 2014-04-25

2014. április 25. – Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni." „Mi is veled megyünk" – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?" „Nincs" – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: „Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: „Ki vagy?" – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

Néhány nappal a feltámadás után játszódik az a jelenet, amikor a halászó
apostoloknak megjelenik Jézus Tibériás tavánál. Azt gondolják, hogy
életüket ugyanúgy kell tovább folytatniuk, mint azt a Jézussal való
találkozás és meghívásuk előtt tették, ezért visszatérnek a halászathoz.
Erről az eseményről olvashatunk a mai evangéliumban. Az apostolok korábban
már láthatták a feltámadt Jézust, most mégsem ismerik fel azonnal, hanem
csak a csodálatos halfogást követően. A csoda ebben az esetben olyan jel
számukra, amely segít a feltámadt Jézus megismerésében.
A találkozás során az apostolok egy, a jövőben az igehirdetés
szempontjából nagyon fontos dolgot tanulnak meg. Egész éjszaka - amikor
Jézus nincs velük - halásznak, de munkájuk eredménytelen és egyetlen halat
sem tudnak fogni. Amikor reggel Jézus megérkezik és megmondja mit
tegyenek, azonnal eredményessé válik fáradozásuk.
Ehhez hasonlóan az igehirdetés, amely Jézus szavai szerint emberhalászat,
teljesen eredménytelen volna nélküle. Az apostolok és utódaik feladata az
emberhalászat, amelynek eredményessége nem az emberi cselekedetektől függ,
hanem magától Jézustól. Másik evangéliumi hasonlattal szólva, az
igehirdetés olyan magvetés, amelyet az emberek Isten küldötteiként
végeznek, de a növekedést Isten adja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140425.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 24., csütörtök

[Evangelium] 2014-04-24

2014. április 24. – Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

Az apostolok szinte a saját szemüknek sem akarnak hinni, amikor Jézus
megjelenik nekik feltámadását követően. Egyszerűen nem akarják elhinni,
hogy aki meghalt, most élőként van köztük. Talán hitetlenkedve fogadták a
két emmauszi tanítvány beszámolóját is arról, hogy miként találkoztak a
Feltámadottal és hogyan ismerték fel őt. Kételyeiket Jézus azzal oszlatja
el, hogy megmutatja nekik sebhelyeit. Olyan jelek, bizonyítékok ezek,
amelyek egyértelműen mutatják, hogy a keresztre feszített Jézus áll most
élőként apostolai előtt. De Jézus nem áll meg annál, hogy felismerteti
magát övéivel, hanem azonnal küldetést ad nekik. Ehhez szükséges annak
megértése, hogy miért történt az Úr szenvedése és feltámadása. E jézusi
küldetés tanúkká teszi őket.
„Békesség nektek!" – így köszönti a legtöbb alkalommal a feltámadt Jézus
azokat, akiknek megjelenik. A békesség tehát a halálon győzedelmeskedő Úr
ajándéka. A Jézus által elhozott béke egykor eloszlatta a tanítványok
félelmét s most szétoszlatja a miénket is. Ez a lelki békesség alapozta
meg azt, hogy az apostolok bátran hirdessék Krisztus feltámadását, s
ugyanez tesz bennünket is tanúságtevőkké. A békességből aztán lelki öröm
fakad és hit születik mindazokban, akik az első pillanatban még nem mertek
hinni. A kételkedés és a csodálkozás helyébe lép a krisztusi béke. Vajon
az én életemben is?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Néked Uram, hogy ma reggel is békére ébredhettem. Köszönöm az
életet, hogy fájdalmak és betegségek nélkül, szabadon lélegezhetek,
élhetek. Köszönöm, hogy őszinte szívvel szólhatok Hozzád, hogy
meghallgatod szavaimat!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140424.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 23., szerda

[Evangelium] 2014-04-23

2014. április 23. – Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

A húsvéti ünnepek befejeződtek Jeruzsálemben. Az ünnepre érkező zarándokok
hazatértek. Az ünnep előtti napon Jézus meghalt, élete véget ért. Vasárnap
reggel az asszonyok, akik a sírhoz mentek, még az Úr holttestét sem
találták meg. A Jézus-esemény lezárult. Nincs értelme tovább maradni a
városban, gondolja a két tanítvány, akik reményvesztetten indulnak haza,
Emmauszba.
Esetük jól példázza, hogy milyen csalódást jelentett Jézus követőinek a
nagypénteki szégyenteljes kereszthalál. S ebből a csüggedésből még az sem
tudja felrázni őket, hogy az asszonyok azt állították, hogy Jézus él. Sőt
miután egyes apostolok szintén üresnek találták a sírt, még ennek sem
hisznek. Útközben, amikor találkoznak Jézussal, lángol ugyan a szívük, de
mégsem jutnak el a felismerésre. A kenyértörés az az esemény, amely
megnyitja szemüket, s új megvilágításba helyez minden korábban történtet.
Amikor Jézus megtöri a kenyeret és odanyújtja az emmauszi tanítványoknak,
ezt oly módon teszi, ahogy senki más. A megvilágosodás élménye, a
felismerés öröme azonnal arra indítja őket, hogy örömüket megosszák
másokkal, ezért visszasietnek az apostolokhoz Jeruzsálembe.
A Krisztussal való találkozás a szentáldozásban mindannyiunk számára
lehetséges, hiszen az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van. A
szentáldozás engem is arra indít, hogy tanúságot tegyek Krisztus
jelenlétéről.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra. Egyetlen
jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek
elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok, aki
a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy hozzám
irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140423.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 22., kedd

[Evangelium] 2014-04-22

2014. április 22. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?" „Mert elvitték
az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
„Mária!" Mária felkiáltott: „Rabbóni!" – vagyis Mester. „Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat." – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A húsvéti időben a feltámadt Jézussal való találkozások adják az
evangéliumok alaptémáját. E találkozások azt bizonyítják, hogy lehetséges
eljutni a hit látásmódjára, s ennek köszönhetően felismerhetővé válik
Jézus. A mai evangéliumi történet kezdetén az üres sír mellett álló és
sírdogáló Mária Magdolnáról van szó, aki az elbeszélés végén már nagy
örömmel siet, hogy megvigye a feltámadás hírét a tanítványoknak. Mária
Magdolna magatartását egészen rövid idő alatt változtatja meg a
Feltámadottal való találkozás, amely a csalódott sírásból kimozdítva
elvezeti őt a felismerésre és a hitre.
A találkozás első pillanataiban azonban ő is csak egy kertészt lát, de
amikor az Úr nevén szólítja, megnyílik szeme és felismeri Jézust. Amíg a
halottra emlékezik és a halottat keresi, addig szemét, értelmét homály
takarja. A szeretett személy elvesztése miatt érzett fájdalom útja és a
könnyek útja e megszólítással véget ér, és ekkor kezdődik el számára a hit
útja, a feltámadás hirdetésének útja, az öröm útja.
Ezt a látásmódot, a hit látásmódját kellene megtanulnom Mária Magdolnától,
hogy felülemelkedhessek csalódottságaimon és Krisztus feltámadásának
lelkes hirdetője legyek a világban. Ha ezekben az örömteli húsvéti
napokban elindulok, hogy keressem az Urat, egészen biztos, hogy egyszer
csak mellém lép, rám tekint és nevemen szólít.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom!
Néri Szent Fülöp

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140422.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 21., hétfő

[Evangelium] 2014-04-21

2014. április 21. – Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton
voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a
történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak,
hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt,
hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták
a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk,
és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy
meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:

Minden bizonytalanság ellenére egy dolog biztos: a sír, ahová Jézus
holttestét tették, üres. Látják ezt Jézus ellenségei és barátai egyaránt.
Látják az üres sírt az őrzéssel megbízott katonák, a sírhoz igyekvő jámbor
asszonyok és a valamivel később odaérkező apostolok. S az üres sír
látványa valamilyen magyarázatot követel minden szemlélőtől. Jézus
tanítványainak ekkor kezd lassan eszükbe jutni, amit Mesterük saját
haláláról és feltámadásáról előre megmondott. Értelmük nyiladozását, hitük
felébredését segíti a Feltámadott számos megjelenése. Megértik, hogy a
feltámadás örömhírét el kell mondaniuk mindenkinek.
Eközben a másik oldalon elindul az igazság meghamisítása, a katonák
lefizetése. A feltámadás tagadása nem új keletű. Rögtön Jézus feltámadása
napján egyesek kísérletet tesznek arra, hogy megakadályozzák az igazság
örömhírének terjedését. Hamis dolgot találnak ki, s a katonák jó pénzért
hajlandók belemenni a hazugságba. Ők a hazugság útjára léptek.
Közben a feltámadt Jézus elindul, hogy sorra találkozzon azokkal, akiket
szeret, s akikben meg akarja erősíteni a hitet egy személyes
találkozással. Vajon én melyik útra lépek? A hazugság útjára, hogy én is
hamis tanú legyek s tagadjam a feltámadást? Vagy olyan útra, amelyen
találkozhatok a halálból feltámadt Üdvözítővel, hogy én is a feltámadás
hirdetője legyek. A mai evangéliumi történetből már csak az én
állásfoglalásom hiányzik.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140421.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 20., vasárnap

[Evangelium] 2014-04-20

2014. április 20. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

Jelenések és találkozások
A feltámadt Krisztus megjelenéseiről és találkozásairól az asszonyokkal,
az apostolokkal és a tanítványokkal mind a négy evangélium részletesen
beszámol, valamint az Apostolok Cselekedetei is ezzel kezdődik. Egyszerű
papként nem vállalkozok arra, hogy időbeli sorrendbe állítsam ezeket az
eseményeket, ezt a szép feladatot meghagyom a szentírástudósoknak. A
feladat igen bonyolult, főként, ha a jelenések pontos földrajzi helyét is
meg akarják határozni.
Ehelyett inkább e jelenések és találkozások közös jellemzőit igyekszem
összefoglalni a mai elmélkedésben, illetve az előttünk álló húsvéti
vasárnapokon a feltámadásba vetett hit megszületésére próbálom
ráirányítani az olvasók figyelmét. Mi derül ki a húsvéti beszámolókból?
Elsőként említsük meg azt, hogy a feltámadt Úrral való találkozások az
emberek számára érzékelhető valóság rendjébe tartoznak, azaz látják őt
azok, akiknek megjelenik, hallják szavát, akár testi kapcsolatba is
léphetnek vele, azaz megérinthetik őt, gondoljunk csak a kételkedő Tamás
apostolra. Még az is előfordul, hogy az apostolok szeme láttára eszik (vö.
Lk 24,41-43). Az Úr tehát testben támadt fel, s ennek hangsúlyozása azon
tévedések miatt fontos, melyek szerint Jézusnak csak a lelke támadt fel.
Másodszor arra érdemes figyelnünk, hogy bár a Feltámadott az emberek
számára érzékelhető testben mutatkozik meg, jelenései mégis túlmutatnak az
emberi világ valóságán, azaz megdicsőült testére már nem vonatkoznak ennek
a világnak fizikai törvényei. A zárva tartott ajtók sem tudják
megakadályozni, ott és akkor jelenik meg és tűnik el, amikor akar.
Harmadszorra azt tanítják a jelenések, hogy a feltámadt Krisztus azonos a
keresztre feszítettel, azaz még megdicsőült testén is látszanak a
keresztre feszítéskor szerzett sebei, és azonos azzal a Jézussal, akit
korábban megismertek az apostolok és a tanítványok, valamint az emberek.
Olyan cselekedeteket tesz, amelyek sajátosan őrá jellemzőek. Amikor
például megtöri az emmauszi tanítványok szeme láttára a kenyeret, akkor
ezt úgy teszi, ahogyan az utolsó vacsorán is tette (vö. Lk 24,30-31), s
ennek hatására ismerik fel őt. Vagy azonosságának igazolására felhozhatjuk
példaként, hogy nevén szólítja azokat, akiknek megjelenik, azaz életéből
ismeri őket személyesen, gondoljunk csak például Mária Magdolnával való
találkozására, aki e néven szólításkor ismeri fel őt (vö. Jn 20,16).
És ha már a felismerést említettük, negyedik közös elemként a hit
látásmódjáról kell szót ejtenünk, mint a felismerés minden bizonnyal
legfontosabb tényezőjéről. Erre jó példa a mai evangélium. Mária Magdolna
futva visz hírt az üres sírról az apostoloknak: „Elvitték az Urat a
sírból, és nem tudom, hova tették!" (Jn 20,2). Péter és János rögtön a
sírhoz szaladnak, s amikor a szeretett tanítvány látja az otthagyott
lepleket, hinni kezd. A szövegben így szerepel: „Látta mindezt, és hitt"
(Jn 20,8). Vagy példaként hozhatjuk még azt is, amikor a Tamással való
találkozáskor ezt mondja Jézus: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis
hisznek!" (Jn 20,29).
Ötödik közös vonásként és mintegy befejezésként essen szó arról, hogy a
Feltámadott küldetést ad. Azt a küldetést, hogy apostolai és tanítványai
legyenek feltámadásának tanúi, hirdetői, s ők engedelmeskednek e kérésnek.
Ennek köszönhetően kezd el terjedni a feltámadás örömhíre és csatlakoznak
egyre többen az Egyházhoz, a Krisztusban és feltámadásában hívők
közösségéhez. E közösséghez tartozunk mi is, akik megtapasztalhatjuk az Úr
jelenlétét, s akik szintén azt a küldetést kapjuk, hogy legyünk a
feltámadás hirdetői a világban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Örömmel halljuk az apostolok
tanúságtételét a veled való személyes találkozásról. Ők egykor láthattak
téged megdicsőült testedben, s meggyőződhettek arról, hogy újra élsz. E
tapasztalatok hitet ébresztettek bennük és elindították őket a
tanúságtétel útján. Szólíts engem is nevemen! Engedd, hogy megérintselek!
Add nekem is a hit ajándékát! Feltámadásodba vetett hitemet és irántad
való szeretetemet azzal szeretném megmutatni, hogy az apostolokhoz
hasonlóan én is bátran hirdetem feltámadásodat, amely az új élet, az örök
élet forrása minden ember számára.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140420.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum