2015. július 4., szombat

[Evangelium] 2015-07-04

2015. július 4. – Szombat

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: „Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz
régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így
kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad."
Mt 9,14-17

Elmélkedés:

A Jézust megelőző időkben és az ő korában is a zsidó vallásosság egyik
meghatározó eleme a böjtölés volt, amelyet a legszigorúbban a farizeusok
és tanítványaik tartottak meg, és igyekeztek mindenkivel megtartatni. A
mai evangélium szerint Keresztelő János tanítványai, akik maguk is
megtartották a böjtöt, azt kérik számon Jézustól, hogy az ő tanítványai
miért nem böjtölnek. Válaszában ő nem helyteleníti a böjtölést, mint
vallásos cselekedetet, hanem kijelenti, hogy most nincs itt a böjtölés
ideje. Szavait két példával világítja meg: régi ruhára inkább érdemes régi
szövetből foltot varrni, mintsem újból, az új bort pedig érdemes új
tömlőbe önteni, mintsem elhasználódott régibe.
E példák arra utalnak, hogy Jézus megjelenésével a vallásosság új ideje
érkezett el. Ideje mindenkinek megújulni vallásos gondolkodásában és
cselekedeteiben. Ne értsük félre az Úr szavait! Nem azt mondja, hogy
mindaz, ami a korábbi időkben jellemezte a vallásosságot, például a
böjtölés, az helytelen és elhagyandó, hanem a szüntelen megújulást
javasolja. Töltsük meg új tartalommal vallási életünket! A megszokottság
könnyen kényelmessé tehet minket, s nem gondolunk arra, hogy Isten azt
várja tőlünk, hogy folytonosan növekedjünk a hitben és legyünk
leleményesek a jócselekedetekben. Imádkozzunk rendszeresen a lelki
megújulásért!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Engedd, Urunk, hogy a népek a mai idők viharában Krisztusnál keressenek
oltalmat. Add, Urunk, hogy szentatyánk Krisztus erejével kormányozza
egyházadat. Engedd, hogy az élet szenvedései és megpróbáltatásai
Krisztushoz vezessenek bennünket!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150704.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-04
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 3., péntek

[Evangelium] 2015-07-03

2015. július 3. – Péntek, Szent Tamás apostol

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén
Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok
elmondták neki: „Láttuk az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén
a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
Jn 20,24-29

Elmélkedés:

Mi, akik a hit útján járunk, legalább annyit tanulhatunk Szent Tamás
apostol hitetlenségéből, mint a többi apostol hitéből. Könnyen
megérthetjük Tamás kételkedését, ha az ő helyébe képzeljük magunkat.
Néhány nap telt el Jézus halála óta, Jeruzsálemben mindenki arról beszél,
hogy a názáreti Jézust keresztre feszítették és meghalt. A húsvéti ünnepre
a városba érkezett zarándokok lassan hazafelé indulnak, s elviszik
mindenfelé ennek hírét. A népszerű tanító tanítványai, beleértve az
apostolokat is, még nem dolgozták fel az eseményeket, számukra még
teljesen hihetetlen, hogy a Mester meghalt, nincs többé velük. Nagy volt a
megdöbbenésük, amikor a feltámadt Jézus megjelent nekik, élőként
mutatkozott előttük, szólt hozzájuk és a szemük láttára evett, tehát
meggyőződhettek arról, hogy él. Ebben az élményben Tamás apostolnak
azonban nem volt része, mert nem volt a többiekkel. Amikor találkozott
velük, nagy lelkesedéssel elmondják neki, hogy Jézus valóban feltámadt a
halálból, de ezt Tamás hitetlenkedve, kételkedve fogadja. Az ő helyében mi
is ugyanezt tennénk. Újabb jelenése alkalmával Jézus nem hagyja a
hitetlenség sötétségében vergődni apostolát, hanem teljesíti vágyát,
megmutatja neki sebhelyeit, így vezetve őt a hitre. A korábban kételkedő
apostol így vallja meg hitét: „Én Uram, én Istenem!" (Jn 20,28).
Tamás apostol hitvallása erősítse meg hitünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, töltsd el szívemet mind jobban és mind mélyebben a te örömöddel,
hogy abból valamit szétsugározhassak, s így az emberek általam megérezzék,
hogy a te vallásod nemcsak a kereszt, hanem az öröm vallása is.
R. Graf

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150703.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-03
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 2., csütörtök

[Evangelium] 2015-07-02

2015. július 2. – Csütörtök, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós
Boldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Azt követően, hogy a jeruzsálemi templomban szolgálatot teljesítő
Zakariásnak megjelent az angyal és meghozta számára Istentől a hírt, hogy
gyermeke fog születni, hat hónap telt el. Zakariás felesége, Erzsébet
tehát már mintegy fél éve készül arra, hogy gyermeket hoz a világra. Ekkor
látogatja meg őt Mária, aki valamivel korábban értesült arról, hogy neki
is gyermeke fog születni. Mária azért indul útnak, hogy a szülés előtti
utolsó hónapokban segítségére legyen nagynénjének, Erzsébetnek. A két
gyermeket váró asszony találkozását, illetve az ő születendő gyermekeik,
Keresztelő János és Jézus találkozását ünnepeljük a mai napon. Az ünnep
magyar elnevezése - Sarlós Boldogasszony - arra utal, hogy ilyenkor van az
aratás ideje, amely munkát a magyarság évszázadok óta a Szűzanya oltalma
alatt végzi.
Az ünnep evangéliumában hangsúlyt kap Isten irgalma és az ember öröme,
illetve e kettő találkozása. Erzsébet az isteni irgalmasságnak köszöni,
hogy idős kora ellenére gyermeket fog hamarosan a világra hozni, és
örömmel készül arra, hogy anya legyen. Mária szintén az irgalmasságért
mond hálát imájában, hiszen Isten irgalmának köszönhető az, hogy az ő
emberi közreműködése által a világba érkezik a Megváltó, és ő is
örvendezik annak, hogy anya lehet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, könyörgünk hozzád, hogy szemet adj nekünk. Kitartóan kérjük: a
tiedet add nekünk, hogy úgy láthassuk, miként te – a világot, az
embereket, a történelmet, saját sorsunkat. Add, hogy rátaláljunk az útra,
amely hozzád vezet, a te gondolataidhoz vezet – mindig, minden órában.
Add, hogy mindinkább azzá válhassunk, aminek te alkottál minket. Add
nekünk a te tekintetedet! Állíts magad mellé minket, tégy készségessé,
hogy tanuljunk a te Igédből, amely megvilágosítja és átalakítja az egész
életet!
L. J. Suenens

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150702.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-02
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. július 1., szerda

[Evangelium] 2015-07-01

2015. július 1. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két
ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő.
Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak
kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy
idő előtt gyötörj minket?" Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az
ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába."
Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!" Azok ki is mentek, és megszállták a
sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és
odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek
mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város
kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34

Elmélkedés:

Az éjszakai tengeri vihar lecsendesítése alkalmával, miként erről tegnap
olvastunk, Jézus megmutatta, hogy isteni ereje nagyobb a természet
erőinél. Mivel e természeti erők az embert fenyegető gonoszt jelképezik,
azt is bizonyítja a mi Urunk, hogy a sátán felett is van hatalma és képes
megmenteni az embert. A mai evangéliumban ennek egy további példájával
találkozunk. Itt már nem jelképesen van jelen a gonosz, hanem valóságosan,
egy ördögtől megszállott találkozik Jézussal. Ő pedig kiűzi az emberből a
gonoszt.
A sertések a zsidók számára tisztátalan állatok voltak, ezért húsukat nem
fogyasztották. A pogányok számára nevetség tárgya lehetett a zsidóknak ez
a tartózkodása, félelme ezen állatoktól. Az eset a pogányok által lakott
területen történt. Jézus nem sajnálta az elpusztuló sertéseket, de a
pogányok saját szempontjukból jogosan háborodtak fel állataik pusztulásán,
ezért kérésükben, miszerint Jézus távozzon vidékükről, nem feltétlenül
Isten Fiának, a Megváltónak elutasítását érdemes látnunk.
Jézus önként és feltétel nélkül cselekszik. Más esetekben a beteg ember
kéri gyógyulását vagy fejezi ki hitét, de itt semmi hasonlóval nem
találkozunk. Az Úr rögtön felismeri a helyzetet és azonnal cselekszik,
mert nem tűrheti, hogy a gonosz tovább tartsa fogságában ezt az embert.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, beledobtál bennünket a sötétségbe, mint a kovászt. A bűn
megfosztott minket a világtól, de mi lépésről lépésre visszahódítjuk, s
úgy adjuk vissza neked, amint kaptuk, rendben és szentül a napok hajnalán.
Ne sajnáld tőlünk az időt, Uram! Figyelmünk gyorsan lankad, agyunk hamar
kifárad. Minden szép élet melletted tanúskodik, Uram!
G. Bernanos

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-07-01
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150701.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Az evangelizációs ház építésének első szakasza lezárult, 50 %-os
készültségnél tartunk. Állnak a falak és felkerült az épületre a tető és a
cserép is. Az eddig elvégzett munkákat az adományoknak köszönhetően
hiánytalanul kifizettük.
Most arra gyűjtünk adományokat, hogy elkezdhessük a második szakaszt.
Ennek keretében történik a víz-, gáz-, fűtés- és villanyszerelés, az
ablakok és ajtók gyártása, a burkolás és festés, valamint az épület külső
szigetelése és vakolása.
Szeretettel kérem, támogassátok az e-vangelizációs ház építését!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2015. július 1.

www.szentmartonhaz.hu
A Szent Márton e-vangelizációs ház javára adományt az alábbi módokon lehet
küldeni:

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas Az Adománynál válasszuk célként:
Szent Márton ház

2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk egyszerűen igényelhető a www.szentmartonhaz.hu
honlapon. Vagy kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem,
írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy a Szent Márton ház támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Szent Márton ház
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 30., kedd

[Evangelium] 2015-06-30

2015. június 30. – Kedd

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre
csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót,
Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram,
ments meg minket! Elveszünk!" Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek,
kicsinyhitűek?" Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek.
Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez,
hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"
Mt 8,23-27

Elmélkedés:

Az éjszakai tengeri vihar során az apostolok megtapasztalhatták, hogy a
természet erői hatalmasabbak az ő emberi erejüknél. Miközben a
Genezáreti-tó túlsó partjára eveznek, félelem tölti el őket, jogosan
érzik, hogy életveszélybe kerültek. Helyzetértékelésük helyes, hiszen a
veszély valóban fennállt, illetve azt is jól ismerték fel, hogy
szorongatott helyzetükben kitől várhatnak segítséget. Ekkor ébresztik fel
Jézust, aki velük utazott a bárkában, s akit nem zavart a vihar zaja,
hanem nyugodtan aludt. Az álmából ébredő Jézus feleslegesnek tartja
félelmüket és helyteleníti kicsinyhitűségüket, majd pedig elcsendesíti a
vihart, így mutatván meg isteni erejét.
A Biblia szóhasználata szerint a leküzdhetetlen természeti erők az embert
és az ember életét veszélyeztető gonoszt jelképezik. A gonosz hatalma
felett áll azonban Isten hatalma, aki képes legyőzni minden rosszat. Az
ember a maga erejéből tehetetlen a gonosszal szemben, mivel az ismeri,
megtalálja gyenge pontunkat. A gonosszal folytatott küzdelmünkben azonban
nem vagyunk magunkra hagyatva, hiszen Isten kegyelme segítségével képesek
vagyunk a kísértések legyőzésére. Ha veszélyben érezzük életünket és
megtapasztaljuk a gonosz kísértését, ne feledjük, hogy kitől várhatunk
segítséget! Isten az üdvösségünket akarja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható, örök Isten, te összegyűjtőd, ami szétszóródott, és védelmezed,
ami együtt' van. Tekints jóságosan Fiad nyájára. hogy akiket az egy
keresztség megszentelt, azok a hit tisztaságában és a szeretet kötelékében
is eggyé váljanak.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-30
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150630.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Az evangelizációs ház építésének első szakasza lezárult, 50 %-os
készültségnél tartunk. Állnak a falak és felkerült az épületre a tető és a
cserép is. Az eddig elvégzett munkákat az adományoknak köszönhetően
hiánytalanul kifizettük.
Most arra gyűjtünk adományokat, hogy elkezdhessük a második szakaszt.
Ennek keretében történik a víz-, gáz-, fűtés- és villanyszerelés, az
ablakok és ajtók gyártása, a burkolás és festés, valamint az épület külső
szigetelése és vakolása.
Szeretettel kérem, támogassátok az e-vangelizációs ház építését!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2015. június 30.

www.szentmartonhaz.hu
A Szent Márton e-vangelizációs ház javára adományt az alábbi módokon lehet
küldeni:

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas Az Adománynál válasszuk célként:
Szent Márton ház

2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Szent Márton ház
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk egyszerűen igényelhető a www.szentmartonhaz.hu
honlapon. Vagy kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem,
írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze,
hogy a Szent Márton ház támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Szent Márton ház
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 29., hétfő

[Evangelium] 2015-06-29

2015. június 29. – Hétfő, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások
Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti
kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő
Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19

Elmélkedés:

Aki igazán küzd
Bizonyára a magyar hívek közül is sokan jártak már Ausztria egyik
leghíresebb műemlékében, a bencés szerzetesek által vezetett melki
apátságban. A lenyűgöző épületegyüttes templomát Szent Péter és Szent Pál
apostolok tiszteletére szentelték, s ennek megfelelően a főoltár két
szobra a két apostol búcsúzását ábrázolja haláluk előtt. A hagyomány
szerint a római Mamertinus börtönből ugyanazon a napon vitték őket
kivégezni, - Pétert fejjel lefelé keresztre feszítették, Pált pedig
karddal lefejezték - ezért is ünnepeljük őket ugyanazon a napon. A melki
templomban a búcsúzás pillanatát megjelenítő szobrok felett a főoltáron a
következő latin nyelvű felirat áll: „Non coronabitur nisi legitime
certaverit," ami magyarul annyit jelent: Nem koronáztatik meg más, csak
aki igazán küzd. A két apostolfejedelemre valóban igaz, hogy küzdelmes
életük jutalmaként nyerték el Istentől a dicsőség koronáját és a
vértanúság győzelmi koszorúját.
Péter apostol esetében inkább a lelki küzdelmekre és vívódásokra
gondoljunk, hiszen igazi lelki mélységeket és magasságokat járt be. Ezzel
kapcsolatban felidézhetjük azt a jelenetet, amikor Jézus a reá váró
szenvedésekről beszélt apostolainak nyíltan kijelentve, hogy Jeruzsálemben
szenvednie kell és meg fogják ölni. Az Úr szavai Péter apostol
értetlenségét és tiltakozását váltották ki, amire Jézus ezt mondta neki:
„Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei
szerint!" (Mk 8,33). Vagy gondolhatunk arra az esetre, amikor Jézus a víz
tetején járt és Péter a hajóból kiszállva elindult felé a vizen, de
hitetlensége miatt hamarosan süllyedni kezdett, s csak annak köszönhette
megmenekülését, hogy Jézus megragadta és kimentette őt (vö. Mt 14,22-33).
A legfájdalmasabb pedig kétségtelenül az lehetett a főapostol számára,
amikor háromszor megtagadta Mesterét. E lelkileg nehéz helyzetek mellett
Péter lelki nagyságáról és erős hitéről is tanúságot tett. Megemlíthetjük
az ő csodálatos hitvallását, amiről a mai evangéliumban olvasunk: „Te vagy
a Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16) - mondja Péter a saját és
apostoltársai nevében. Vagy eszünkbe jut, hogy az Úr kérdésére háromszor
vallja meg szeretetét az Úr iránt (vö. Jn 21,15-19).
Pál apostol életében megfigyelhető, hogy bőven kijutott neki a testi
szenvedésekből. Ő maga írja le a korintusiaknak szóló levelében, hogy
sokszor volt fogságban és gyakorta halálveszélyben, egyszer megkövezték,
több alkalommal megvesszőzték, háromszor szenvedett hajótörést, veszélyben
volt úton, folyóvizeken és pusztaságban, veszélyben a pogányok között és a
hamis testvérek körében (vö. 2Kor 11,21-29). Mindezek ellenére hűséggel és
nagy bátorsággal hirdette az evangéliumot azoknak a közösségeknek, ahová
útjai során eljutott.
Napjainkban is szinte minden ember elmondhatja magáról, hogy mennyire
küzdelmes az élete. Az egyik ember küzd, hogy kikerüljön nyomorúságos,
szegényes életkörülményeiből, a másik családja jobb megélhetéséért küzd, a
harmadik hatalmát és befolyását akarja mindenáron növelni, a tehetősebbek
pedig azért küzdenek, hogy még több vagyonuk legyen. Egyáltalán nem
mindegy, hogy miért küzdünk, miért fáradozunk, mire szenteljük időnket,
energiánkat, életünket. A ma ünnepelt Szent Péter és Pál apostolok
Krisztus ügyéért küzdöttek, és ezért kapták meg Istentől a mennyei
jutalmat, a dicsőség koronáját. Kövessük őket abban, hogy életünket mi is
Isten szolgálatába állítsuk a mennyei korona reményében!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Olykor Szent Péteréhez hasonló lelkesedéssel és
bátorsággal indulunk feléd, máskor pedig visszatart minket a félelem, az
aggódás, a kicsinyhitűség és a szeretet gyengesége. Néha bátran megvalljuk
hitünket, máskor viszont óvatosságra hivatkozva eltitkoljuk. Pál
apostolhoz hasonlóan keressük hivatásunkat, azt az utat, amelyet te
mutatsz nekünk. Erősítsd hitemet és szeretetemet, hogy rám, mint
sziklaszilárd alapra tudj építeni, Péterhez hasonlóan meg tudjam erősíteni
a kételkedőket és Pál buzgóságával hirdessem evangéliumodat!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-29
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150629.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 28., vasárnap

[Evangelium] 2015-06-28

2015. június 28. – Évközi 13. vasárnap

Abban az időben:
Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy
tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga
elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte:
„Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és
éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok
orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte,
de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott
a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában:
„Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a
vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban
észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és
megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták:
„Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő
mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve
előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és
őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited
meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy
egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement, ahol a gyermek volt. Megfogta a
kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit jelent:
„Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni
kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Hit és alázat
Két csodáról olvasunk a mai evangéliumban: Jairusnak, a zsinagógai
elöljáró leányának feltámasztásáról és a vérfolyásban szenvedő asszony
gyógyításáról. A két történetnek több közös eleme van. A kislány tizenkét
esztendős volt, az asszony pedig tizenkét éve szenvedett betegségében. Az
apa Jézus érintésétől várja a gyógyulást, ezért hívja őt lányához: „Jöjj,
tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" (Mk 5,23). Az asszony
szintén az érintésben hisz, attól várja gyógyulását, hogy megérintheti
Jézust. Mindketten kifejezik alázatukat. Jairus az Úr lába elé borulva
esedezett lánya életéért, az asszony pedig megelégszik egy érintéssel.
Nézzünk a látható, külső cselekmények mögé! A mozdulatok és az érintések
mögé. A határokat ledöntő érintések mögé. Az asszony betegsége azt
eredményezte, hogy nem érintkezhetett az emberekkel. Minden, amihez
hozzáért, az a mózesi törvények szerint tisztátalanná vált. Az emberek
kerülték a vele való érintkezést. Testében ott vannak a tizenkét éve tartó
„kellemetlen kezelések" nyomai, lelkében tizenkét éve tornyosodik a
csalódás, amely szinte már a gyógyulás reményét is elveszi tőle.
Tulajdonképpen tizenkét éve lelki halott, kiközösített, megvetett. Amikor
Jézus érkezéséről hall, felismeri élete nagy lehetőségét. Félreteszi
félelmeit és csalódásait, nem törődik azzal, hogy esetleg szégyellnivaló
helyzetbe kerül, nem érdeklik többé a törvényi tiltások, mert ő meg akar
gyógyulni, és itt jön az, akitől gyógyulását reméli. Abban bízik, hogy ha
most legyőzi a határokat, akkor meg fog szűnni sok éve tartó baja. A tömeg
sem akadályozhatja meg őt abban, hogy Jézus közelébe kerüljön és
megérintse az Úr ruháját. És a csoda, amiben hitt és amit remélt
megtörténik, azonnal megszűnik betegsége.
Jairus lányának esete hasonló. A kislány már halott, amikor Jézus a
házukhoz ér. A halottakkal való érintkezést a törvény tiltotta, nehogy
valaki tisztátalanná váljon. De Jézus nem törődik ezekkel a szabályokkal.
Bemegy a halott szobájába és megérinti. Nem csupán egy óvatos érintésről
van szó, hanem határozottan megfogja a kislány kezét és felsegíti őt.
A hit kapcsolja össze a gyógyítást kérő megbecsült elöljárót és a
gyógyulásában bízó megvetett asszonyt. Az elöljáró saját szemével
láthatta, hogy mit eredményez Jézus megérintése, tudniillik az asszony
azonnali gyógyulását. Jézus magyarázatából a gyógyulás hátterét is
megismeri: „Leányom, hited meggyógyított téged" (Mk 5,34). Éppen a
legjobbkor jött számára ez a megerősítő tanítás, mert hamarosan
megérkeznek házából a szolgák a lánya halálhírével. Túlzás volna azt
gondolnunk, hogy Jairus hitt Jézus halottakat életre keltő erejében. Ő
csak abban hitt, hogy egy beteget, az ő lányát meg tudja gyógyítani. Ezért
ekkor már kifejezetten neki szól az Úr bátorítása: „Ne félj, csak higgy!"
(Mk 5,36). Éppen az imént látta, hogy mit eredményez a hit, de mégis
szükséges az ő hitének megerősítése, hiszen már nem egy beteg kislány
meggyógyítása a kérdés. A lány meghalt. Mit tud Jézus ilyen helyzetben
tenni? A csoda pedig megtörténik, Jézus visszahívja az életre a kislányt.
Hittel és alázattal kérem-e életem határhelyzeteiben Isten segítségét?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az élet forrása és az élet ajándékozója!
Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a
bajban és a betegségben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád
forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, hanem
higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet
veszélyben, ha veled élünk és veled halunk, mert feltámadásodnak is
részesei leszünk. Vezess minket az üdvösségre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-28
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150628.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum