2009. március 14., szombat

[Evangelium] 2009-03-14

2009. március 14. - Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
"Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkások eseténél azon csodálkoztunk el, hogy miként
gondolkodhattak ennyire esztelenül? Hogyan is képzelhették azt, hogy a
gyilkossággal függetleníthetik magukat a gazdától és megszerezhetik annak
szőlőjét?
A tékozló fiú esetét is hasonló értetlenséggel olvassuk, s hasonló
kérdések születnek bennünk: Hogyan is gondolhatta azt, hogy atyja nélkül,
távol családjától majd boldog lesz az élete? Vagy talán abban
reménykedett, hogy vagyona örökké tart? Miért nem gondolt bele jobban
távozásának következményébe?
Mind a szőlőmunkásoknál, mind a tékozló fiú eseténél jól látszik, hogy a
bűn mekkora esztelenség. Ennél már csak az nagyobb esztelenség, ha valaki
később sem látja be, hogy mekkorát hibázott.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, segíts kishitűségemen! Nem, nem vagyok én igazán hitetlen. Akarok
hinni, mindent igaznak tartok, amit mondasz, amit kinyilatkoztattál
üdvösségünkre. De valahogy nem járja át egészen teljes életemet, minden
percemet az a biztos hit, az a meggyőződés, hogy egyedül te vagy életünk
ereje, egyedül te vagy a megoldás minden kérdésben, minden nehézségben, s
hogy te vagy minden szép és igaz dolog Ura, te vagy minden jó eredmény
hőse, mert nélküled semmit sem tudnánk elérni, megalkotni, felépíteni!
Istenem, állj mellettem, biztass és erősíts a cselekvő hit kegyelmével!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. március 13., péntek

[Evangelium] 2009-03-13

2009. március 13. - Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
"Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és
őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket
összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más
szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: "A fiamat csak megbecsülik!"
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
"Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is
ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert
ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták:
"Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: "Nem olvastátok soha az írásokban: "A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek,
és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és
a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk
beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának
tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd egy lehetséges választ
szemléltet. Igen, szembe lehet fordulni a gazda szolgáival. Sőt, szembe
lehet fordulni a gazdával is. Igen, meg lehet azt tenni, hogy az ember
kezébe veszi a dolgok irányítását. De mindennek vannak következményei, s
talán éppen ezzel nem számoltak a szőlőmunkások. A történetet olvasván
teljes esztelenségnek tűnik cselekedetük. Vajon arra számítottak, hogy a
gazda vég nélkül eltűri gonoszságukat? Vajon abban reménykedtek, hogy
elmarad a felelősségre vonás? Hogyan juthattak erre az elvakultságra?
A nagyböjti idő alkalmas számunkra arra, hogy megvizsgáljuk Istennel való
kapcsolatunkat. Isten a gazda, mi vagyunk a szolgák. Sok esztelenségtől
megóv minket, ha tudjuk a szereposztást, s nem akarunk Isten helyébe
lépni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, rád bízom magam, és arra kérlek, vess véget nyugtalanságomnak! Rád
bízom akaratomat. Rád bízom gondolataimat. Rád bízom terveimet. A
gondjaimat és az embereket mind rád bízom, Uram! Ha félek az ellenség
túlerejétől, rád bízom magam. Ha rettegek saját árulásaim miatt, rád bízom
magam. Megoldatlan kérdéseimet, fáradozásaimat önmagamért, kínlódó
reménységemet rád bízom, Uram! Feladom a harcot a zárt ajtók ellen, és
várok terád. Csak te tudod kinyitni azokat.
Jörg Zink
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. március 12., csütörtök

[Evangelium] 2009-03-12

2009. március 12. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: "Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám -
kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

A koldus Lázár nem egyszerűen szegénysége miatt jutott a mennybe, hanem a
földi életben türelemmel viselt szenvedéseiért. A dúsgazdag ember sem
egyszerűen azért jutott a kárhozatra, mert gazdag volt, hanem azért, mert
vagyonából nem segítette a rászorulót, tehát elmulasztotta az irgalmasság
gyakorlását.
Nagyböjti jófeltételeinkhez éppúgy hozzátartozik az irgalmasság, a
szegények segítése, mint a böjt és az imádság. Ezáltal is Istenhez
fordulunk ugyanis, csak éppen embertársainkon keresztül. A példabeszédből
egyértelműen kiderül, hogy aki nem fordul szeretettel a nélkülözőhöz és
irgalom nélkül elfordítja arcát tőle, az nem számíthat arra, hogy Isten
irgalmasan fog őrá tekinteni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre,
akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves
kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét
eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt
állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein
keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. március 11., szerda

[Evangelium] 2009-03-11

2009. március 11. - Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

Jakab és János apostol gondolkodása a korabeli zsidó elképzeléseket
tükrözi a Messiás uralmának eljöveteléről. Azok közül, akik Jézust
Messiásnak vallják, s ki is fejezik ezen hitüket, többen inkább csak egy
földi királyság megvalósítását várják tőle. A tanítványok csak lassan
értik meg azt, hogy Jézus uralma nem evilági uralkodást jelent.
A mai evangéliumi rész végén Jézus világosan kijelenti, hogy nem
uralkodni, hanem szolgálni szeretne. Egész földi életpályája a mennyei
Atyának tett szolgálat az emberiség megváltása érdekében. Szolgálatát az
Atya nem evilági dicsőséggel jutalmazza, hanem a feltámadás örök
dicsőségével. E dicsőségben mi akkor részesedhetünk, ha nem csak
készségünket fejezzük ki a szenvedések elviselésére, hanem életünk
keresztútját Istennek végzett szolgálatnak tekintjük.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Irgalmas Jézus, akinek Szíve maga a szeretet. Fogadd Szíved hajlékába
azokat a lelkeket, akik különösen tisztelik és dicsőítik irgalmadat! Isten
erejével megerősödött lelkek ezek, bátran haladnak előre minden
szenvedésben és megpróbáltatásban, bízva irgalmasságodban. Ezek a lelkek
egyesültek Jézussal, és vállukon hordják az egész emberiséget. Nem sújtja
őket szigorú ítéleted, mert haláluk óráján a Te irgalmad öleli át őket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. március 10., kedd

[Evangelium] 2009-03-10

2009. március 10. - Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
"Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Nagyböjti utunkon Jézus az alázatosságot tanácsolja nekünk. Az alázatos
ember elkerüli az önhittséget, nem próbálja önmagát és értékeit
felnagyítani, hanem mindig a szerénységre törekszik. Az alázatosság tehát
először is azt jelenti, hogy más emberekkel való viszonyomban nem akarok
mások fölé kerekedni.
Az alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor az ember elismeri Isten
előtti kicsinységét, beismeri, hogy mindet Istentől kap és neki köszönhet.
Az Isten előtti alázat bűnösségünk beismerését jelenti.
De még ennél is mélyebb értelmű Krisztus alázata, aki emberré válása által
szerezte meg az üdvösséget, s így vált megváltásunk alázatos szolgájává.
Urunk alázatosságát utánozva Isten felé fordulunk és ő is felénk fordítja
arcát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad
örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket
örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent
hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az
angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.

________________________________

Aktuális:
Mivel a hazai média alig közölte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
múlt heti nyilatkozatát, ezért itt is közétesszük: Nyilatkozat
Aggodalommal töltenek el bennünket az utóbbi időben hazánkban
elharapódzott erőszakos cselekmények. Ezúton fejezzük ki együttérzésünket
az áldozatoknak és hozzátartozóiknak. Ugyancsak aggasztó az ezek kapcsán
jelentkező provokáció-sorozat, amely a magyarságot rasszista színben
igyekszik feltüntetni. Ennek érdekében egyesek nem riadnak vissza
társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, szélsőséges jelképeket
használó áldemonstrációk szervezésétől sem. Meggyőződésünk, hogy ezek az
igazi problémákról terelik el a figyelmet. Ebben a kiélezett helyzetben a
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arra szólít fel minden döntéshozót,
hogy a gerjesztett problémák és médiamegoldások helyett a valós
kérdésekkel foglalkozzanak, mint a közbiztonság, a szociális biztonság, a
szükséges egészségügyi ellátás, a családok védelme, a jövő nemzedék
felelős oktatása és nevelése. Társadalmunk tagjai, különösen azok, akik
egy élet munkájával járultak hozzá országunk építéséhez - mégpedig olyan
körülmények között, amikor munkájuk ellenértékének jelentős részét maga az
állam tartotta vissza -, jogosan várhatják el, hogy a megszorításoknak ne
ők legyenek a legfőbb áldozatai. Egyházunk a Jézus Krisztustól kapott
küldetése szerint továbbra is hirdeti az örömhírt, szolgálja a békét, a
kiengesztelődést és a köz javát. a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
(2009. március 3., kedd)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. március 9., hétfő

[Evangelium] 2009-03-09

2009. március 9. - Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Legyetek irgalmasok,
amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket
sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és
akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek
is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés:

Jézus nagy-nagy szeretettel kér minket, hogy ne ítélkezzünk embertársaink
felett, hanem az isteni irgalmasságot utánozva bocsássunk meg mindenkinek.
Ennek hátterében többek között az áll, hogy az Isten ítélete mindenkor
igazságos, az emberi ítélkezés viszont igazságtalan lehet. Bár az
ítélkezés Isten joga, s a végső időkben ez be is fog következni, mégis
Jézus nem azért jön el világunkba, hogy elítéljen minket, hanem hogy
megmentsen és megváltson. Ő tehát lemond az ítélet jogáról annak
érdekében, hogy az üdvösségünk szolgája lehessen. Mindezek után még inkább
szembetűnő az ellentét Isten megváltó szándéka és az ember ítélkezése
között. Pilátus a nép igazságtalan ítéletét mondja ki igazságtalan jogi
formában Jézusról, az Istenről. Az emberekről mondott igazságtalan
ítéleteimmel mindannyiszor Jézusra mondok halálos ítéletet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, érezze és tudja meg mindenki, akit ma elém küldesz - legyen akár
ellenség vagy jó barát - hogy csak a javát akarom, és őszintén megbízhat
bennem. Kérlek, adj erőt, hogy a mai napom utolsó percéig mindenkivel csak
jót tehessek, hogy elviselhetőbbé, jobbá váljék a világ s körülöttem
boldogabbak legyenek az emberek.

________________________________

Aktuális:
Az elmúlt héten a következő személyek nyertek ajándék DVD-t: Almási
Gergely, Fáyné Péter Emese és Stiener Mária. Köszönöm mindenkinek, hogy
terjesztitek az e-vangéliumot!

Papi élményeim a Zala-völgyben (38.)
Többen gyanították, hogy a húsvét közeledtével ifjúsági kórusunk bizonyára
készül valamivel. Most már elárulhatom: amikor még mindenki lelkesen
hallgatta a karácsonyra megjelent betlehemi CD-t, karácsony másnapján mi
már nekiálltunk a következő önálló CD elkészítésének. Az új zenés darab a
keresztúton Jézus arcát kendőjével megtörlő Szent Veronikáról szól,
illetve az ő szemszögéből a Krisztus-eseményről. A zenés, énekes
evangelizáció kategóriájába sorolnám a művet, amely legalább annyira szól
az idősebbeknek, mint a fiataloknak. A szerző ismét Takács Attila, az
előadó a zalalövői ifjúsági kórus, a cím pedig még titok a jövő hétig.
Sok-sok próba után a héten elkészült a stúdiófelvétel, nagy örömömre a
lányok valamennyien felülmúlták karácsonyi teljesítményüket. Terveim
szerint, ha most is minden simán megy a gyártással, március 20-ra elkészül
az újabb CD, s aki idejében kéri, még húsvét előtt megkaphatja.
Köszönöm, hogy imáitokkal segítetek!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. március 8., vasárnap

[Evangelium] 2009-03-08

2009. március 8. - Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk!
Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!"
Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az
én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem
láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit
láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a holtak közül.
Mk 9,2-10

Elmélkedés:

Megállni csak odafent érdemes
Néhány évvel ezelőtt a minisztránsokkal és a hittanos gyerekekkel tavaszi
kirándulásra indultunk. Úti célunk a Somló-hegy volt. Persze nem mentünk
autóval a hegytetőre, hanem jócskán kellett gyalogolni, de hát a
kirándulás éppen erről szól. Már jó néhány kilométert hagytunk magunk
mögött, amikor végre megérkeztünk a hegy lábához. A távolabbról is
magasnak tűnő hegy most, hogy közel értünk hozzá, még magasabbnak tűnt.
Mindenki érezte, hogy most következik ám csak az igazi hegyi menet. Mivel
többen már kissé fáradtak voltak, egyesek azt javasolták, hogy pihenjünk
egy kicsit, s ha mindenki kifújta magát, friss erővel nekiindulunk a
hegynek. Mások viszont rögtön tovább akartak menni, hogy mielőbb felérjünk
a hegyre. A kérdést végül történeteink jól ismert szereplője, Eszter
döntötte el, aki ezt mondta: "Majd odafent megállunk. Megállni csak
odafent érdemes." Eszter azonnal a csapat élére állt, s már indultunk is a
meredek hegyoldalnak. A hegytetőre felérve és rácsodálkozva a gyönyörű
tájra mindenkinek az volt a véleménye, hogy érdemes volt mindjárt
feljönni, mert a pihenés itt még jobban esik az embernek, mint odalent.
Megállni csak fent érdemes.

Az elmúlt vasárnap a metróaluljáróban muzsikáló hegedűművész, s az őt
észre sem vevő, mellette elsiető emberek példájával kapcsolatban arról
elmélkedünk, hogy a nagyböjt a megállás ideje. Nem rohanhatunk tovább
megszokott életritmusunkban, hanem érdemes egy kicsit lassítanunk és
elgondolkodnunk. Ma, a második nagyböjti vasárnapon Jézus minket is hív,
hogy a három kiválasztott apostollal együtt felmenjünk lélekben a Tábor
hegy tetejére és ott tanúi legyünk színeváltozásának. Az evangéliumi
beszámoló szerint Péter, Jakab és János apostol egy rövid időre
bepillantást nyertek a mesterükre váró isteni dicsőségbe. Később, Jézus
szenvedését és kereszthalálát látva bizonyára ez az élmény segített nekik
megérteni azt, hogy nem a szörnyű kereszthalál az utolsó állomás.

A színeváltozás eseményének jelentőségét jól mutatja, hogy amikor
2003-ban, a Rózsafüzér Évében II. János Pál pápa a fájdalmas, az
örvendetes és a dicsőséges szentolvasó mellett bevezette a világosság
rózsafüzérét, annak negyedik titkának Jézus színeváltozását jelölte meg. E
tizednél arra a Jézusra gondolunk, aki a Tábor hegyen megmutatta isteni
dicsőségét. A színeváltozás azért fontos állomás Jézus életében, mert
ugyanúgy, mint megkeresztelkedésekor, most is a mennyei Atya hangja
hangzik az égből: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" (Mk 9,7). Az
Atya tanúságtétele szerint Jézus valóban az Isten Fia. Az Atya szereti őt,
s arra kéri, hogy vállalja a kereszthalált az emberiség megváltása
érdekében. Ha mi, Jézus tanítványai, hallgatunk rá és kitartunk mellett a
szenvedés óráiban és halálakor, akkor részesülni fogunk majd a
feltámadáskor az Ő dicsőségében.

Miként a három apostol is megtapasztalta a Tábor hegyen, hogy mennyire jó
az Isten közelében lenni, ugyanúgy nekünk jó most megállnunk az Isten
közelében. Igen, itt a lelki magaslaton, az Isten közelében érdemes
megállnunk, mint ahogyan egy kiránduláson is nem a hegy lábánál, hanem
tetején érdemes megállni.

Befejezésül egy gondolat erejéig idézzük vissza Jézus megkísértésének
történetét, amelyet minden esztendőben nagyböjt első vasárnapján olvasunk
fel az evangéliumból. Máté és Lukács evangélista leírása szerint az egyik
kísértéskor a sátán egy magas hegyre vitte fel Jézust, hogy onnan mutassa
meg neki "a világ összes országát és azok dicsőségét" (vö.: Mt 4,8 és Lk
4,5). Jézus ezt a kísértést is visszautasította. Tehát a kísértés is és a
színeváltozás is egy hegyen történt. Jézus mellett a gonosz lélek is hív
minket, aki a kísértés hegyére akar minket vezetni. A kísértő által kínált
mulandó, evilági dicsőség helyett érdemesebb Jézus örökké tartó isteni
dicsőségét szemlélnünk, amelyben mi is részesedünk majd halálunk és
feltámadásunk után.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Valahányszor rosszat tettem, a tulajdon kezeim ütötték beléd a töviseket.
De összes nyomorúságom sem tudja kioltani bennem irgalmasságodba vetett
bizalmamat. Hogyan lehetnék bizalmatlan ekkora szeretet láttán?
Hiányozhat-e belőlem a remény, Istenem, látván, mit szenvedtél értem?
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum