2010. március 27., szombat

[Evangelium] 2010-03-27

2010. március 27. - Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: "Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: "Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: "Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

A zsidó főtanács tagjai megegyeztek abban, hogy megölik Jézust - olvassuk
a mai evangéliumban a kijelentést. Gyilkos szándékuk természetesen nem
előzmények nélküli, hanem csak végpontja annak a szembenállásnak, amely
korábban már oly sokszor megmutatkozott hitetlenségükben. Nem hiszek el,
nem akarják elfogadni, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte. János
evangélista úgy írja le a halálos ítélet kimondását, hogy közben tanítást
ad a hívőknek Jézus halálának értelméről. Ezek szerint az Úr az egész
népért és az egész emberiségért hal meg. A hitet elutasítók döntésükkel
Jézus földi életének utolsó szakaszát nyitják meg, s ettől kezdve már csak
az alkalmat várják, hogy elfoghassák, elítélhessék és megölhessék. Lám,
ide vezet a hitetlenség útja.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztusunk, aki elfogadod
a keresztet az emberek kezéből,
hogy Isten embereket üdvözítő
szeretetének jelévé tedd,
add meg nekünk és korunk minden emberének,
hogy higgyünk e határtalan szeretetben,
s átadván a kereszt jelét az új évezrednek,
a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 26., péntek

[Evangelium] 2010-03-26

2010. március 26. - Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: "Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: "Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
"A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt - és az írás nem
veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! - mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: "János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

A farizeusok és írástudók több alkalommal tettek fel Jézusnak kérdéseket
kifejezetten azzal a szándékkal, hogy belekössenek tanításába, és
vádolhassák őt. E próbálkozások rendszerint kudarcot vallottak, s Jézus
elkerülte a csapdát. A mai evangélium egy olyan jelenetet tár elénk,
amelyben a zsidók nem tesznek fel ravasz kérdést, hanem káromkodásnak
minősítik Jézus kijelentéseit a mennyei Atyáról, illetve kettejük
kapcsolatáról. Értékelésük félrevezető és rossz szándékú. A beszélgetésben
Jézus nem titkolja, hogy küldetését az Atyától kapta, s azt is elárulja,
hogy ő Isten Fia. Ez a kereszthalálában és feltámadásában mutatkozik meg.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd meg
őket örök világosságoddal.
Engedd, Uram, hogy szent szenvedésed ereje által minden bűnös
megtisztuljon, elnyerje kegyelmedet és eljusson országodba, az örök
boldogságra.
Canisius Szent Péter
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 25., csütörtök

[Evangelium] 2010-03-25

2010. március 25. - Csütörtök, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó
Boldogasszony)

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt:
"Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják
hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: "A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
Erre Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Az angyali üdvözletből Mária megtudja, hogy gyermeke fog születni, mi
pedig az ő különleges szerepéről értesülünk az üdvtörténetben. Isten
különleges feladatra választja ki, hívja meg őt: legyen a megváltó
édesanyja. Aki viszont különleges megbízást kap Istentől, az számíthat
Isten különleges segítségére is. Erre utal az angyal kijelentése: "Az Úr
veled van!". Jézus anyjának további életében megfigyelhetjük az isteni
kegyelem hatékonyságát. Az angyali üzenetből megtudjuk továbbá, hogy, hogy
Isten nem hagyja magára az emberiséget, a bűnös embert, hanem Megváltót
ígér és küld. A názáreti lányhoz hasonlóan nekünk is érdemes elfogadnunk
Isten szándékát, hogy az isteni szeretet a megnyilvánuljon életünkben.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 24., szerda

[Evangelium] 2010-03-24

2010. március 24. - Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
"Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."
Ők erre tiltakoztak: "Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket,
akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis
az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem
nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti
atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: "A mi atyánk Ábrahám!"
Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit
Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem,
amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit
atyáitok tettek!" Ők azonban tovább erősködtek: "Mi nem vagyunk
törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten." Jézus azonban
megállapította: "Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én
Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az
Isten küldött engem."
Jn 8,31-42

Elmélkedés:

A hit elfogadása Jézus elfogadását jelenti az ember számára. A hit
szerinti élet pedig a jézusi életet jelenti. A hit által magát Jézus
fogadjuk el, tehát azt a személyt, aki számunkra a megváltást hozza, s aki
az örök élet reményét nyújtja nekünk. Az ember mindezt, mint igazságot
ismer fel és fogadja el, s ez által szabaddá válunk a bűn és a halál
hatalmától. Jézus azt mondta magáról, hogy ő az Igazság. Egyedül az
Igazság megismerése, Krisztus megismerése az, ami számunkra az élet
teljességét jelenti, illetve az örök életre is elvezet. Ne álljunk ellen
Istennek, aki minket arra hív, hogy Krisztussal éljünk, s Ővele jussunk el
a mennyei Atya által számunkra készített örök életre.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, aki a kereszt súlya alatt megalázkodva
kinyilatkoztattad a világnak megváltásod árát, add meg minden embernek a
hit világosságát, hogy fölismerve Benned Isten és az ember Szenvedő
Szolgáját, legyen bátorságuk követni Téged ugyanezen az úton, mely a
kereszten és a kiüresedésen át a vég nélküli életbe vezet.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 23., kedd

[Evangelium] 2010-03-23

2010. március 23. - Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: "Én
elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: "Csak nem
akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
jöhettek"? Jézus így folytatta: "Ti innen alulról vagytok, én felülről
vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam,
hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre megkérdezték:
"De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: "Kezdettől fogva az vagyok,
amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet
mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt
hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg, hogy
az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: "Ha majd
felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól
tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én
mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." E szavak után sokan
hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés:

Minden bűn gyökerét a hitetlenségben kell keresnünk. Miközben a nép hittel
fogadta Jézus tanítását és csodáit, s azokban felismerték Isten Országa
eljövetelét, az írástudók és a farizeusok mindig újabb jeleket követeltek,
amelyek Jézus istenségét igazolják. Hitetlenségük abban a bűnben éri el
tetőpontját, hogy Jézus életére törnek. Ez az ő állásfoglalásuk a
Megváltóval kapcsolatban, s e döntésük az a következménye, hogy a
hitetlenség bűnében halnak meg. Jézus minket is beavat a mennyei Atya
üdvözítő tervébe, a kereszthalál titkába, amely rávilágít bűnösségünkre,
de egyúttal a bűntől való szabadulást, a megváltást is magában hordozza.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem
tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni
Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki
tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 22., hétfő

[Evangelium] 2010-03-22

2010. március 22. - Hétfő

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
"Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és
megszólította: "Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt
el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

A liturgia rendje szerint ma újra a házasságtörő asszonyról szóló
evangéliumot olvassuk. Az újbóli elmélkedés segíthet minket abban, hogy
megértsük az isteni irgalmasság mélységét. Az irgalmasságot, amely nem
elítélni akarja az embert, hanem megmenti, megszabadítani a bűntől. S
miként az emberek által hozott halálos ítélettől egyedül a Jézus által
gyakorolt irgalmasság menthette meg egykor az asszonyt, ugyanígy
napjainkban is egyedül Isten megbocsátása képes megmenteni minket a lelki
haláltól. Isten új úton indít el bennünket, amelyen az a szándék vezet
minket, hogy elkerüljük a bűnt, az Istentől tanult irgalmat mi magunk is
gyakoroljuk az ellenünk vétők iránt.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, és sohasem én legyek az első!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 21., vasárnap

[Evangelium] 2010-03-21

2010. március 21. - Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
"Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

Feltétel nélkül
Életünkben előfordulnak olyan helyzetek, amikor nehéz kérdést tesznek fel
nekünk, s komolyan gondolkodóba esünk, hogy mit is válaszoljunk. Bizonyos
csapdahelyzetekre gondolok, amikor mindenféle válasz rossznak tűnik. Nagy
bölcsességre van szükség, hogy az ilyen helyzetekből ki tudjuk vágni
magunkat, s vagy rögtön érkezik a jó gondolat, vagy késik, de akkor
szégyenben maradunk. Az egyik kedves ismerősöm, Eszter is ilyen helyzetbe
került egy alkalommal. Vonattal utazott szüleivel és testvérével, s
útközben beszélgetésük során vallási dolgokra terelődött a szó. A velük
szemben ülő férfi ettől kezdve gúnyos mosollyal követte a beszélgetést, s
egyértelműen látszott rajta, hogy nem hisz Istenben. Illendőségből nem
szólt bele a szülők és a gyerekek beszélgetésébe, de nem lehetett tudni,
hogy mikor fog nála elszakadni a cérna. Egy idő után elővett a táskájából
egy szelet csokoládét, éppen olyat, ami egyébként Eszternek is a kedvence
volt. Már majdnem megbontotta, hogy megegye, amikor hirtelen támadt egy
ötlete. Eszter elé tartotta a csokit és ezt mondta: "Kapsz tőlem egy
szelet csokoládét, ha megmondod, hogy hol van az Isten?" Hirtelen
megfagyott a levegő. Hát mit válaszolhat egy tizenkét esztendős, jólelkű
lány egy ilyen provokáló kérdésre? Milyen bizonyítékot tudna mondani egy
hitetlennek Isten létezéséről? A szülők megdöbbenésükben azonnal
elhallgattak, s lányukra néztek, miközben a férfi továbbra is gúnyos
tekintettel Eszter előtt lóbálta a finomságot, várva a feleletet. Eszter
elgondolkozott egy pillanatra, de nem jött zavarba. Elővette hátizsákját,
amelyben az öccse és az ő számára is éppen ugyanilyen csoki lapult. A két
csokit tenyerén a férfi elé tartotta és megszólalt: "A bácsi kap tőlem két
szelet csokoládét, ha megmondja, hogy hol nincs az Isten?" Most viszont a
férfi arcáról fagyott le a gúnyos mosoly a megdöbbenéstől, mert erre a
kérdésre bizony nem tudott mit válaszolni, s szégyenkezve hajtotta le a
fejét.

Jézus életében több alkalommal előfordult, hogy az írástudók és a
farizeusok nehéz kérdéseket tettek fel, mintegy csapdába szorították. Az
egyik ilyen jól ismert eset az volt, amikor megkérdezték tőle, hogy a
zsidóknak szabad-e adót fizetniük a római császárnak? Jézus ügyes választ
ad: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az
Istené!" (vö.: Mt 22,15-22; Mk 12,13-17; Lk 20,20-26). De más alkalmakkor
is bölcsességéről tett tanúságot, amikor ravasz kérdésekkel próbálták
sarokba szorítani.

A mai vasárnap evangéliuma is egy ilyen esetről számol be. Az írástudók és
a farizeusok házasságtöréssel vádolnak egy asszonyt, s Jézus véleményét
kérik az ügyben. A csapda tökéletes, vagy legalábbis annak tűnik. A mózesi
törvények szerint az asszony halált érdemel. Ha Jézus ellenzi a nő
megkövezését, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy nem szükséges
megtartani a törvényeket. Ha viszont azt mondja, hogy valóban halálra kell
kövezni, akkor kegyetlenséggel vádolhatnák. Jézus azonban ügyes válaszával
elkerüli a csapdát: "Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül
van!" (Jn 8,7). Ezzel a felelettel Jézus elismeri, hogy valóban bűnös
lehet az asszony, de ha ez igaz, akkor sincs senkinek joga őt vádolni,
hiszen a vádlók ugyanúgy bűnös emberek. A forrongó hangulat ebben a
pillanatban elcsendesül. A gyilkos szándék alábbhagy. Az asszonyt rángató
és fogva tartó kezek elernyednek, s elengedik az áldozatot. A megkövezésre
összeverődött tömeg szétoszlik, mindenki távozik. Tulajdonképpen minden
zavaró tényező megszűnik, s az irgalomra váró bűnös és az irgalmas Isten
marad a helyszínen. Jézus irgalommal nézi a bűnöst. Minden szava
irgalmasságról tanúskodik. Nem vádolja, nem faggatja, nem ítéli el, s nem
kíváncsi az asszony esetleges mentegetőzésére. Még beismerő vallomást sem
kér. Az irgalomnak nincs feltétele. Isten feltétel nélkül bocsát meg az
embernek. Az embert feltétel nélkül szerető Isten feltétel nélkül bocsát
meg a bűnösnek.

Egyedül a feltétel nélküli szeretet, a feltétel nélküli megbocsátás képes
az embert szabaddá tenni. Szabaddá tenni, azaz megszabadítani a bűntől, s
szabaddá tenni a jó úton való önkéntes elindulásra. A felmentő ítélet,
vagy keresztény szóhasználat szerint a megbocsátás Isten feltétel nélküli
szeretetéből fakad. E szeretet mutatkozik meg akkor, amikor Jézus vállalja
a szenvedést és a kereszthalált, de ez nyilvánul meg abban is, amikor
irgalommal fordul a bűnösök felé. Ezzel a feltétel nélküli szeretettel és
megbocsátással vár engem is Jézus.

Befejezésül az evangélium befejező mondatához szeretnék még fűzni egy
gondolatot. Jézus ezt mondja: "Menj, de többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11).
Napjainkban társadalmi szintű felháborodást vált ki, amikor a
nyilvánosságra kerülnek, hogy egyes vezető beosztású emberek, hogyan
tulajdonítják el a köztulajdont. Azok az emberek, akiket most súlyos
bűncselekményekkel vádolnak, korábban évekig, évtizedekig azt látták, hogy
mások is ezt teszik minden következmény nélkül. Aki a kicsihez fért hozzá,
az keveset lopott, aki a nagyhoz, az többet lopott, de semminek nem volt
következménye. Mintha mindenki szemet hunyt volna a másik bűne fölött, s
elvárta, hogy mások is hunyjanak szemet az ő bűnei fölött. Mintha csak azt
mondták volna: most lebuktál, legközelebb legyél ügyesebb. Menj és
továbbra is csinálhatod ugyanazt! Menj és vétkezz tovább! Ez a
gondolkodásmód messze áll Jézus gondolkodásától. Ő ezt mondja: Menj, de
többé ne vétkezzél! Az egész társadalomra, s benne minden emberre
vonatkozik, hogy csak akkor lehet a bűnökből felemelkedni, ha a bűn
elkerülésének szándékával indulunk el egy új úton.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút
akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bűnös elnyerje méltó
büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen,
szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bűnösre. Te
feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel
nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim
felé.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum