2016. február 20., szombat

[Evangelium] 2016-02-20

2016. február 20. – Szombat

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi)
parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt
mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját
jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha
ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a
jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek
köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei
Atyátok!"
Mt 5,43-48

Elmélkedés:

Jézus tanításának egyik központi kérdéséről, az ellenségszeretetről
olvasunk a mai evangéliumban, amelyet sok keresztény ember kissé
értetlenkedve fogad. Aki embertársai részéről rendszeresen részesül
megvetésben, gyűlöletben vagy ellenségeskedésben, az megdöbbenve hallgatja
Jézus erre vonatkozó kérését. Egy darabig törekszik arra, hogy
jóindulattal közeledjen a másikhoz és legyőzze magában a bosszú vágyát, de
egy idő után könnyen azt mondja, hogy eljutott a türelem végső határáig.
Miért kellene szeretnünk még az ellenségeinket is és azokat, akik
gyűlölnek, bántalmaznak bennünket? Az ilyen vélekedés mutatja, hogy a
szeretet komoly próbatételéről van szó, amelynek megvalósítására nem
mindenki képes. Hogyan tudunk mégis elindulni ebbe az irányba?
Érdemes Isten nagylelkűségéből kiindulnunk, amelyet Jézus érthető képpel
mutat be: „fölkelti napját jókra és gonoszakra." Isten nem tesz
különbséget ember és ember között. Ő nem sorolja különböző kategóriákba az
embereket, hogy aztán ennek megfelelően segítse őket jobban vagy kevésbé.
Bármennyire is nehéznek vagy lehetetlennek tűnik ellenségeink szeretete,
követnünk kell az Úr tanácsát. Ő a kereszten is tudott imádkozni
ellenségeiért, bántalmazóiért. Ha az ő lelkülete él bennünk, akkor
sikerülni fog.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlem, szeressem ellenségemet. Könnyű
szeretni azokat, akik engem szeretnek. De te azt tanítod, hogy a szeretet
több, mint érzés. Te szétosztod magad a világnak. Szétosztod magadat
jóknak és gonoszaknak egyaránt, a kereszten gyilkosaidért könyörögsz. Ha
az én Uram ennyire szeret engem, örömmel vállalom a napi keresztet, mert
ha a rosszra jóval felelek, ellenségemben legyőzöm a gonoszt. Jézusom,
mindenekelőtt segíts legyőznöm saját megrögzött rossz szokásaimat, kihúzni
saját szememből a gerendát. Úr Jézus, te azt kéred, legyünk tökéletesek.
Ha ennyire bízol bennem, Uram, köszönöm, hogy nyomodban járhatok,
köszönöm, hogy nap mint nap tanítasz az alázatra!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160220.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 19., péntek

[Evangelium] 2016-02-19

2016. február 19. – Péntek

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem
múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek
országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!" Aki öl,
méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre
mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te
esztelen!", méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te
istentelen!", méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az
oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza
van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy
átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem
fizeted.
Mt 5,20-26

Elmélkedés:

A kiengesztelődés fontosságára mutat rá a mai evangéliumi részlet. Jézus
azt tanácsolja, hogy az Istennek bemutatandó áldozatunk előtt béküljünk
ki, engesztelődjünk ki embertársainkkal. Hogyan is állhatnánk Isten elé
felajánlásainkkal vagy bűneinkre az ő bocsánatát várva, ha közben haragot,
ellenszenvet, gyűlöletet táplálunk valamelyik embertársunk iránt?
Számíthatunk-e az ő megbocsátására, ha közben mi nem vagyunk hajlandóak
megbocsátani felebarátunknak? Hogyan is tölthetne el minket Isten
békessége, ha közben az embertársunk iránti ellenszenv nyugtalansággal és
békétlenséggel tölti el szívünket?
Tegnap arról elmélkedtünk, hogy bátran fordulhatunk Istenhez kéréseinkkel,
mert maga Jézus tanácsolja ezt nekünk. Mit kérjünk imádságainkban? Először
is bűneink bocsánatát. Másodszor pedig a megbocsátás képességét. Az elsőt
nem tudjuk Jézustól megtanulni, mert az ő személyes imájában nincs nyoma a
bűntudatnak vagy a bűnbánatnak. Nem is lehet, mert szent volt, aki
mindenben teljesítette az Atya akaratát. Neki egyáltalán nem volt szüksége
arra, hogy bocsánatot kérjen az Atyától, mert soha nem követett el bűnt. A
másodikat, a megbocsátás képességét viszont már érdemes tőle tanulnunk,
hiszen még a halála előtti utolsó pillanatokban is tudott azok számára
Isten bocsánatáért imádkozni, akik szenvedését és halálát okozták.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160219.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 18., csütörtök

[Evangelium] 2016-02-18

2016. február 18. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak
nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót
nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak
vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és
a próféták tanítása."
Mt 7,7-12

Elmélkedés:

Az imádkozás hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Tartalma szerint
megkülönböztetünk hálaadó, dicsőítő, engesztelő és kérő imákat. Jó, ha az
első három imafajtáról sem feledkezünk meg, de a legtöbb keresztény
számára az imádkozás általában az Istenhez intézett kéréseket jelenti.
Nincs ebben semmi szégyellnivaló, mert a kéréssel elismerjük Isten
hatalmát és a magunk kicsinységét. A kérő ima ugyanakkor feltételezi az
alázatot, Istentől várjuk, hogy adjon meg számunkra valamilyen jót. Azért
sincs okunk szégyenkezni amiatt, hogy imádságainkban sok a kérés, mert
maga Jézus bátorít minket arra, hogy kéréseinkkel forduljunk Istenhez, az
Atyához.
Az evangéliumok szóhasználatában van egy árnyalatnyi különbség Jézus imája
és a tanítványok imája között, amely az eredeti görög nyelvben kiderül.
Mindkettő imádkozást, kérést jelent, de Jézusé inkább az imádkozáshoz, a
tanítványoké, inkább a kéréshez áll közelebb. Indokolt is ez a
különbségtétel, hiszen Jézus minden imája az Atyával való egységéből
fakad, a tanítványok imája pedig az Atyára való utaltságból. Krisztus
követőjeként a mi imádságunk is inkább kérés az Atya felé, a bizalom
kifejezése, a ráhagyatkozás kinyilvánítása, az engedelmesség
érzékeltetése. Imádkozni azt jelenti, hogy Istenhez könyörgünk, hozzá
fordulunk, mert hisszük, hogy teljesíti kéréseinket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus, világosságunk! Te nem azért jöttél, hogy elítéld ezt a
világot, hanem hogy föltámadásod által minden embernek elhozd az
üdvösséget és a kiengesztelődés örömhírét. Amikor bensőnkben felizzik a
megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel.
Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160218.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 17., szerda

[Evangelium] 2016-02-17

2016. február 17. – Szerda

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet,
mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel
együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket,
hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az
ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését,
mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van,
mint Jónás."
Lk 11,29-32

Elmélkedés:

Jónás próféta történetének felidézése a nagyböjti időszakban a bűnbánat
fontosságára emlékeztet bennünket. Jónás azt a feladatot kapta Istentől,
hogy a bűnös város, Ninive lakóinak hirdesse a közelgő isteni ítéletet. A
város lakói felfigyeltek a prófétai szóra, bűnbánatot tartottak és így
elkerülték az őket fenyegető isteni büntetést. A niniveiek példája jól
mutatja, hogy mindenféle változást az embernek önmagán kell elkezdenie.
Az igazságtalanság, a szegénység, az egyenlőtlenség számos formája
megtapasztalható napjaink társadalmában. Aki azt ígéri, hogy a politikai
hatalom megváltozásával megszűnnek majd az igazságtalanságok és
mindenkinek az élete jobbra fog fordulni, az hamis ígéreteket tesz. Aki
azt várja, hogy egyik vagy másik politikai erő megoldja majd a
problémákat, felszámolja a szegénységet és minden tekintetben érvényre
juttatja az igazságosságot, az hamis reményeket táplál önmagában. Aki a
külső körülményektől várja a felemelkedést, az csalódni fog.
Ha azt szeretnénk, hogy jobbra forduljon a világ, akkor a változást
magunkon kell elkezdenünk. Mindenkinek önmagán. A vallásos ember ezt
bűnbánatnak nevezi, amelyhez kapcsolódnak a jó elhatározások és
cselekedetek. A változást azonban legfeljebb önmagunk esetében sürgessük.
Másokkal legyünk türelmesek! Ma különösen is odafigyelek erre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és mindig
is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek téged. Nem valamiféle
földi jókra akarok szert tenni; azt kérem, amit érdemes kérnem: tenmagadat
egyedül!
Kölni Szent Brúnó

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160217.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 16., kedd

[Evangelium] 2016-02-16

2016. február 16. – Kedd

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne
szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor
nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen
mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti
tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek;
és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek,
mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok
meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket."
Mt 6,7-15

Elmélkedés:

Böjt, imádság és jócselekedetek - e három dolog segít minket a nagyböjt
folyamán a lelki megújulásban. A mai evangélium az imádságot állítja a
középpontba. Jézus imádkozni tanítja apostolait, elmond egy egyszerű imát,
amelyet azóta is a legtökéletesebb imának tartunk, hiszen maga az Úr
tanította nekünk.
A Jézus által tanított ima igazi újdonsága, hogy Istent Atyámnak
szólíthatom. A szentírástudósok egyhangúan állítják, hogy a Jézust
megelőző időkben soha nem fordult elő az, hogy valaki Istent az ő Atyjának
szólítsa imájában. Az ószövetségben ugyan szerepel az a kifejezés, hogy
Isten Izrael népének Atyja, de az sehol, hogy e nép bármelyik tagja olyan
személyesen szólítsa meg Istent, hogy Atyjának nevezi őt. Jézus, aki a
mennyei Atya Fia, jogosan nevezi Istent Atyának, az ő Atyjának, de ennél
is továbbmegy, amikor nekünk is ezt ajánlja. Bátorít minket, hogy úgy
tekintsünk Istenre, mint jóságos Atyánkra, aki odafigyel életünkre és
meghallgatja kéréseinket.
Jézus egész élete odafordulás az Atyához, az Atyának való engedelmesség és
az Atyával való együttlét. Mi ugyan más értelemben nevezhetjük Istent
Atyánknak, mint ahogy Jézus tette, de az ő bátorítására megtehetjük ezt.
Ha életünkkel Isten felé fordulunk és az ő akaratát teljesítjük, akkor
valóban az Atya gyermekei vagyunk.
Ma hálát adok Istennek, hogy az ő gyermeke vagyok.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, neked nincs szemed, vedd az enyémet, hogy meglássam a bajt és
igazságtalanságot! Uram, neked nincs kezed, vedd hát az enyémet, hogy vele
sok jót tehessek! Neked nincsen lábad, vedd hát az enyémet, hogy a
szegényekhez, a szomorkodókhoz menjek vele! Uram, neked nincs szád, vedd
hát az enyémet, hogy hirdessem a szabadságot, amit te hoztál nekünk! Mi
vagyunk az egyetlen biblia, melyet mindenki olvashat, engedd, hogy jó hír
legyek mindazok számára, akik az élet útján találkoznak velem!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160216.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 15., hétfő

[Evangelium] 2016-02-15

2016. február 15. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet
foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő
pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután
a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek
birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és
ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti
fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy
enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor
láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök
tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem
adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és
börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a
segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit
e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!" Ezek akkor az
örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Elmélkedés:

Böjt, imádság és jócselekedetek - e három dolog vezet minket nagyböjti
utunkon. A mai evangélium a jócselekedetek végzésére bátorít minket. Jézus
azonosítja önmagát a szegényekkel, a rászorulókkal, a szükséget
szenvedőkkel, az éhezőkkel, a szomjazókkal, a menekültekkel, a betegekkel,
tehát ha valakivel jót teszünk, akkor azt Jézusnak tesszük. Ha ellenben
elmulasztjuk a segítségnyújtást, akkor magától Jézustól tagadtuk meg a
szeretetet. A jócselekedeteknek tehát különös értéket ad, hogy a
felebarátainknak adott segítséget a mi Urunk úgy tekinti, mintha neki
tettük volna.
Ugyanakkor egy másik szempont is előkerül: Jézus szavai szerint a
jócselekedetben buzgólkodók az örök üdvösségre jutnak, akik viszont nem
jeleskedtek a jótettekben, a kárhozatra. Vajon ez a szempont, azaz az örök
élet elnyerésének vagy elvesztésének lehetősége, ösztönzi-e a mai
embereket arra, hogy önzetlenül jót tegyenek másokkal? Ha igaz az a sok
teológus által hangoztatott vélemény, amely szerint napjainkban sok
emberből kiveszett az aggódás a túlvilági üdvösségért, akkor aligha fognak
ők jót tenni ennek érdekében. Az Egyház és minden hívő ember feladata,
hogy megmutassuk az embereknek azt az Istent, aki az örök életre hív
mindenkit.
Ma úgy teszek jót valakivel, hogy személyem titokban maradjon.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom.
Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné
tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a
romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de
hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó
ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a
jóakarat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160215.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Korábbi ígéretemnek megfelelően a nagyböjt kezdetére elkészült az új
evangelium365 honlap. Hagyományos számítógépről és mobileszközökről
(okostelefon, táblagép) egyaránt könnyen használható. A napi e-vangélium
olvasása mellett továbbra is lehetőség van a meghallgatásra, valamint
hozzászólás formájában bárki elmondhatja az adott szövegrésszel
kapcsolatos véleményét, tapasztalatát. Olvassátok és ajánljátok másoknak
is!
Köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal segítették a honlap megújulását!
www.evangelium365.hu
A jó Isten áldását kérem rátok!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2016. február 15.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 14., vasárnap

[Evangelium] 2016-02-14

2016. február 14. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Abban az időben: Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a
Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a
sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.
Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy
váljék kenyérré." De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az
ember." Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás
alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden
hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és
annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied
lesz." Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki
szolgálj!" Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára
állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz
írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön
hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." De Jézus ezt válaszolta: „Az is
írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre
elhagyta Jézust.
Lk 4,1-13

Elmélkedés:

Az üdvösség útját választom
Nagyböjt 1. vasárnapjának evangéliuma minden esztendőben Krisztus
megkísértéséről szól, idén Szent Lukács írásából olvassuk ennek
elbeszélését. A kísértés helyszíne a puszta, ahová Jézus azért megy, hogy
felkészüljön nyilvános fellépésére a nép körében. Együtt akar lenni az
Atyával, akinek a küldötteként fog fellépni. A kísértő szándéka mindhárom
esetben az, hogy eltérítse az Urat küldetésétől. Teológiai szempontból az
esemény Jézus emberségét igazolja. Mint valóságos Isten lehetetlen lett
volna bűnt elkövetnie, azaz beleegyeznie a kísértésekbe, mert Isten nem
szolgálhatja a sátánt. Azonban mint valóságos ember képes lett volna bűnt
elkövetni, azaz a sátánt szolgálni. Az a tény, hogy Jézus is
megkísérthető, azt igazolja, hogy valóságos ember. Az a tény pedig, hogy
visszautasította a kísértő valamennyi próbálkozását, azt mutatja, hogy a
kísértések az ember részéről, tehát a mi részünkről is visszautasíthatóak.
A kísértések nem érnek véget Jézus határozott visszautasításával, hanem
újra és újra visszatérnek nyilvános működése ideje alatt. A mostani
kísértések mintegy elővételezik azokat, amelyek a későbbiekben fogják őt
érni. Most közvetlenül a sátán kísérti meg őt, a későbbiekben pedig emberi
vélemények, kijelentések, cselekedetek és szándékok mögött húzódik meg a
kísértés, de Jézus mindannyiszor felismeri ezeket. Gondoljunk csak például
arra az esetre, amikor a csodálatos kenyérszaporítás után az emberek, akik
látták ezt a rendkívüli csodát, s abban messiási cselekedetet ismertek
fel, Jézushoz mennek, hogy királlyá tegyék. Mi ez, ha nem kísértés? Ő
természetesen nem engedi ezt, hanem visszavonul (vö. Jn 6,15), mert nem
evilági uralomra, királyságra törekszik, hanem Isten országa
megvalósítására. Egy másik alkalommal égi jelet kérnek tőle, amellyel
igazolhatja a nép előtt, hogy valóban ő a Messiás (vö. Mt 16,1, Mk 8,11 és
Lk 11,16). A Lukács szerinti változat egyébként kifejezetten említi is a
kérdező írástudók és farizeusok kísértő szándékát. Mi ez, ha nem az emberi
kérések mögött rejtőző sátáni kísértés? Jézus természetesen felismeri ezt
és nem teljesíti a kérést, nem ad semmiféle különleges jelet. És ott van
Péter apostol esete, aki Jézus szenvedéséről hallván tiltakozik, és azt
állítja, hogy Mesterével soha nem fordulhat elő az, hogy szenvedni fog. Mi
ez, ha nem az emberi elképzelésben megnyilvánuló ördögi kísértés? Nem
véletlenül olyan határozott és kemény ebben az esetben Jézus szava:
„Távozz tőlem, sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az
emberek szerint" (Mk 8,33). És még egy esetet idézzünk fel: amikor Jézus a
kereszten függ, az emberek így szólnak hozzá: „Ha Isten Fia vagy, szállj
le a keresztről!" (Mt 27,40). Mi ez, ha nem az emberi akaratban
megnyilvánuló kísértés? A mai, megkísértésről szóló evangéliumban két
esetben is ezzel kezdi a sátán a mondandóját: „Ha Isten Fia vagy." A
kereszt előtt álló értetlenkedők ugyanezt mondják. Jézus ekkor is
felismeri a kísértést, nem száll le a keresztről, hanem vállalja a
szenvedést és a halált a mi megváltásunkért.
A kísértés Jézus esetében és a mi esetünkben is arra irányul, hogy
eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől,
szálljunk szembe az ő akaratával. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy
kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk
életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. A
kísértés legyőzése azt jelenti, hogy Isten útját, az üdvösség útját
választjuk.
Ma átgondolom: felismerem-e a kísértéseket?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, ne engedd, hogy szívemet a vagyonhoz kössem. Őrizz meg attól, hogy
szívem behájasodjon és megátalkodottá legyen. Tedd fülemet hallóvá és
szívemet értővé! Add, hogy felismerjelek, amikor a nyomor botrányába
öltözve felém közeledsz! Add, hogy a gazdagok jóléte láttán szívemben ne
szülessen irigység, hanem végső sorsukra tekintsek! Jó nekem a te
sátradban vigasztalódnom, legyen hát elég nekem a te kegyelmed!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160214.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum