2014. január 25., szombat

[Evangelium] 2014-01-25

2014. január 25. – Szombat, Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Tavaly, a Hit éve kapcsán arról elmélkedtünk Szent Pál apostol
megtérésének ünnepén, hogy mi indította őt a hit terjesztésére és miért
szentelte egész életét arra, hogy megerősítse testvéreit a hitben. Idén
szenteljük figyelmünket kifejezetten arra az eseményre, amely gyökeresen
megváltoztatta életét és egészen új irányba állította személyét. Ez az
esemény a Krisztussal való találkozás.
Az Apostolok Cselekedetei szentírási könyv 9. fejezete írja le Saul, azaz
a későbbi Szent Pál apostol megtérését. Saul egy megbízólevél birtokában
Damaszkuszba indul, hogy az ottani keresztényeket elfogja. Útközben Jézus
jelenik meg neki, aki megkérdezi: „Saul, Saul miért üldözöl engem?"
(ApCsel 9,4). Ettől kezdve élete megváltozik, a keresztényüldöző Saulból
Szent Pál a népek apostola lesz. A látványos külső eseménynél fontosabb a
belső átalakulás, a szív megtérése, amelyről maga Szent Pál a következőket
írja a galatákhoz írt levelében: „Úgy tetszett Istennek, hogy
kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak" (Gal 1,16).
Megtérése után három évi felkészülést követően indul csak el, hogy ezt a
küldetést teljesítse. Megérti Krisztus szavát, és az igehirdetés szolgája
lesz. Tudja, hogy nem elegendő a rendkívüli megtérés eseményével
dicsekedni, hanem elkötelezetten és hűségesen hirdetnie kell Krisztus
evangéliumát, aki meghívta őt erre a szolgálatra.
Az Egyházban minden korban akadnak megtérők. Sokan talán bizalmatlanul és
gyanakodva tekintenek rájuk. De vigyázzunk! Ne vonjuk kétségbe megtérésük
őszinteségét! Az évek majd megmutatják, hogy a megtérés kegyelme mennyire
mélyen ivódik lelkükbe s hogyan alakítja át életüket. Inkább imádkozzunk
értük, hogy megerősödjenek és kitartsanak Krisztus mellett! Isten egy
adott pillanatban meghatározó módon, sorsdöntően beleszólhat életünkbe.
Lehetőséget ad mindenkinek, még a legnagyobb bűnösöknek is arra, hogy
megtérjenek. Ha nem is Szent Páléhoz hasonló megrázó módon, de Isten
kegyelme a mi lelkünket is lassan, folyamatosan alakítja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szent Pál apostol! Segíts, hogy életünket olyan becsülettel, tisztaságban
és ártatlanságban éljük meg, hogy Isten trónja előtt ujjonghass, amikor
imáidban ránk gondolsz. Mélyítsd el szeretetünket, növeld ismereteinket és
élesítsd tisztánlátásunkat! Imáid támogassák Isten bennünk megkezdett
művét, hogy napról napra növekedhessünk a kegyelemben, és hívő társainkkal
egyetemben Isten szeretetének üzenetét terjeszthessük a földön.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140125.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 24., péntek

[Evangelium] 2014-01-24

2014. január 24. – Péntek

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket
kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy
vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek
gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki:
Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab
testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak" hívott.
Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot,
Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később
elárulta őt.
Mk 3,13-19

Elmélkedés:

A korábban meghívott tanítványok közül Jézus kiválaszt tizenkettőt. E
kiválasztást és nevük felsorolását tartalmazza a mai evangélium. Ők
alkotják ettől kezdve az apostolok testületét. A Jézus által történő
kiválasztás célját az evangélista abban jelöli meg, hogy Jézussal legyenek
és hirdessék a tanítást, amit ő rájuk bíz. Emellett hatalmat kapnak a
gyógyításra is.
E kiválasztás történetéből kiderül, hogy Jézus tanítványának lenni azt
jelenti, hogy a meghívott személy életében szorosan összetartozik a
Jézussal való állandó kapcsolat és az igehirdetés. Az utóbbi nyilvánvalóan
az előbbiből táplálkozik. A Jézussal való közösség teszi lehetővé, hogy
valaki hatékonyan és gyümölcsözően vegyen részt az igehirdetés
szolgálatában. Amikor ugyanis Krisztus evangéliumát hirdetjük, nem a
magunk igazságát próbáljuk népszerűsíteni, hanem azt az igazságot adjuk
tovább, amelynek hirdetésére személyesen Jézustól kaptunk megbízást. A
Jézussal való kapcsolatunk mélységét mutatja, hogy merjük-e bátran
hirdetni azt a tanítást, amit tőle hallunk. A mi Urunk minden nap arra
bíztat minket, hogy menjünk, hirdessük mindenkinek az evangéliumot, és
tegyük az ő tanítványaivá az embereket. Keresztényként ez mindannyiunk
apostoli feladata, amit Krisztustól kapunk. Ne féljünk vele élő és
evangéliumát hirdető tanítványai lenni!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre,
hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során
mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a
veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add,
hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök
életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled
élünk és veled halunk meg.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140124.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 23., csütörtök

[Evangelium] 2014-01-23

2014. január 23. – Csütörtök

Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a
Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és
Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon
környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy
milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak,
hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat
meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott
körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint
meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten
Fia!" Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda
ő.
Mk 3,7-12

Elmélkedés:

A Jézushoz igyekvő emberek létszámára vonatkozóan Márk evangélista a
következő kifejezéseket használja a ma olvasott szakaszban: „nagy tömeg
követte," „nagy sokaság csatlakozott hozzá," „mind ott tolongtak
körülötte." A leírás szerint tehát tömegesen érkeznek Jézushoz az emberek.
Vajon mi vezeti ezt a nagy tömeget? A betegekkel tett csodák híre hamar
elterjedt, és egyre többen keresik őt emiatt. Bizonyára sokakat a
különleges tetteket végrehajtó személy iránti kíváncsiság, a csodavárás
visz Jézushoz. Nyilvánvalóan azt szeretné, ha az emberek elsősorban
tanítása, az üdvösség örömhíre miatt közelednének hozzá, de megengedi azt
is, ha ennél kevésbé nemes szándék, például a gyógyulás vágya vezesse
őket. Úgy tűnik, hogy nyilvános működésének kezdetekor a mi Urunk még nem
engedi, hogy az evilági dolgokban remélő tömegek megismerjék személyének
titkát, isteni származását, ezért azoknak, akik felismerik, hogy ő az
Isten Fia, megtiltja, hogy elmondják ezt.
Jézust igazán megismerni, s benne felismerni az Isten Fiát, nem adatik meg
mindenkinek, csak keveseknek. Ha csak a kíváncsiság vezet minket hozzá, a
tömeghez tartozunk, amely csak a külső cselekedeteket látja. Ha az örök
élet vágyával közeledünk hozzá, és mennyei Atyánkat szeretnénk megismerni
általa, megtapasztalhatjuk a keveseknek megadatott belső kegyelmeket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140123.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 22., szerda

[Evangelium] 2014-01-22

2014. január 22. – Szerda

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e
szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna
kezű embert: „Állj ide középre!" Aztán megkérdezte a körülállókat:
„Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni
hagyni?" Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva
haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a
kezedet!" A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok
kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként
okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés:

Ismét a szombati nyugalomra vonatkozó előírások helyes értelmezése kerül
elő az evangéliumban. Most egy béna embert gyógyít meg Jézus szombati
napon. Megengedett volt-e cselekedete? Megszegte-e a törvényt a
gyógyítással?
Jézus szombati gyógyításait nem szabad úgy néznünk, mintha azok csak a
pihenőnap megszegését jelentenék. De azt se gondoljuk, hogy szombaton
végzett cselekedeteivel csak a szokásokhoz és törvényekhez ragaszkodó
írástudókat és farizeusokat akarja bosszantani. Bár valóban megtehette
volna, hogy csak más napokon gyógyít, de ő mégsem ezt az utat választotta.
Miért gyógyít akkor Jézus szombaton, ha világosan látja, hogy ezzel
kiváltja a farizeusok és írástudók ellenszenvét és nyílt haragját?
A csodás gyógyítások az isteni irgalmasság megnyilvánulásai. Az emberek
iránt irgalmas Isten megszánja a szenvedőket és a betegeket és segít
rajtuk. Jézus azért gyógyítja meg a bénát, mert az irgalmasság erre
indítja őt. Az irgalmasság jócselekedete ugyanis fontosabb egy törvény
megtartásánál. Jézus még annak ellenére is jót tesz a rászoruló
emberekkel, ha emiatt vád éri őt. Ha számára ennyire fontos az irgalom
kifejezése, akkor az irgalmasság gyakorlását nekünk kötelességünknek kell
tartanunk. Nem lehetőségnek, hanem kötelességnek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140122.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 21., kedd

[Evangelium] 2014-01-21

2014. január 21. – Kedd

Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben
tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd,
olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!" Jézus ezt felelte nekik:
„Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött
és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a
megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a
kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta nekik:
„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia
ura a szombatnak is."
Mk 2,23-28

Elmélkedés:

A böjtről szóló vitát követően a farizeusok új témát találnak. Most azt
nehezményezik, hogy Jézus tanítványai kalászokat szedtek szombati napon.
Cselekedetükkel olyat tettek, amit a farizeusok munkának értékeltek, mert
szombaton nem lett volna szabad a törvény szerint ilyet tenniük. Jézus
természetesen jól ismeri a szombat megtartására vonatkozó mózesi
törvényeket, mégsem ad igazat a farizeusoknak, hanem kijelenti, hogy az
Emberfia ura a szombatnak, azaz felette áll a törvénynek.
Jézus arról tesz tanúságot, hogy a szombati napra vonatkozó emberi
törvények felett áll, hiszen ő Isten. Ez azonban nyilvánvalóan csak az ő
személyére vonatkozik. A tanítványok parancsszegésével kapcsolatban
ugyanakkor rávilágít a szombati törvények eredeti értelmére, vagyis arra,
hogy ezek az embert szolgálják, a heti pihenőnap nyugalmát biztosítják.
Világos, hogy nem a törvények önkényes felülbírálásáról van szó, és nem is
erre bátorít Jézus, hanem arról, hogy bizonyos esetekben, ha az ésszerűség
ezt diktálja, az emberi szükségletek elébe kerülnek a törvények
szószerinti megtartásának. Főként akkor igaz ez, amikor valakinek
segítenünk kell. Keresztényként például a vasárnapi pihenőnapra hivatkozva
nem tagadhatjuk meg senkitől sem a segítséget. Kövessük mindig
lelkiismeretünk szavát! A helyes lelkiismeret az Isten által szívükbe írt
törvény!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140121.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 20., hétfő

[Evangelium] 2014-01-20

2014. január 20. – Hétfő

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az,
hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a
tieid meg nem böjtölnek?" Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a
násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem
böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És
akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új
szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy
ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy.
Az új bor új tömlőbe való."
Mk 2,18-22

Elmélkedés:

A mai evangéliumban a régi törvények megtartásával kapcsolatban kérdezik
Jézust. Ide tartozik a böjt, amelyet mind Keresztelő János, mind a
farizeusok tanítványai megtartanak, de nem tartják meg a Jézushoz
tartozók. A vitát eredményező kérdés háttere az, hogy a zsidó vallásban a
hagyományok tisztelete elsőrendű. Egyes vallási hagyományok azonban az
évszázadok alatt kiüresedtek, elveszítették lelki tartalmukat. Jézus új
tartalommal szeretné megtölteni ezeket a kiüresedett hagyományokat.
A böjttel kapcsolatos kérdésre adott válaszában Jézus egyértelművé teszi,
hogy személyével az üdvösségtörténetnek egy új időszaka kezdődött el. A
régi törvényt tökéletesítve már új törvények vonatkoznak erre az időre. A
régi vallásosság helyébe egy új lelkület lép. Ezt szemlélteti a régi és az
új dolgok összehasonlítása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus
megszünteti a régi törvényt. Erre utal, hogy a foltról és a borról szóló
hasonlatokban a régi szövetet, illetve a régi bort is kár volna
tönkretenni vagy veszni hagyni, azokat is meg kell menteni. Jézus új
törvénye már nem az emberi előírásokon alapszik, hanem a szereteten,
amelyet közvetlenül tőle tanulhatunk meg, és amely minden Istentől
származó törvény hátterében felfedezhető. Nem csupán tanítja nekünk a
szeretet új törvényét, hanem önmagát állítja annak példájaként és
mértékeként.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a
munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel
végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne
fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem
oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen,
hanem öröm.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140120.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. január 19., vasárnap

[Evangelium] 2014-01-19

2014. január 19. – Évközi 2. vasárnap

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így
szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én
azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt,
mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel,
hogy megismertessem őt Izraelben."
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint
egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki
küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy
rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam,
és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

Megbízható tanú
Meglepő ismertetést olvasok arról, hogy a bírósági tárgyalásokon
meghallgatott tanúk mennyire megbízhatatlanok. Nem arról van szó, hogy
szándékosan hazudnának vagy félre akarnák vezetni az igazságszolgáltatást,
hanem arról, hogy néhány hét vagy hónap után már nem tudnak
visszaemlékezni az eseményekre. Valószínűleg meg sem figyelték pontosan,
az idő múlása pedig tovább homályosítja, torzítja a bennük kialakult
képet. A tanúk sok esetben még az olyan alapvető dolgokra sem emlékeznek,
hogy például milyen színű volt egy autó, nem is beszélve az apróbb
részletekről, amelyek fontosak lehetnek az esetek megítélésekor. Az
egymással gyökeresen ellentmondó vallomásokból nehéz kideríteni az
igazságot, s a bíróknak komoly feladatot jelent az egyes tanúvallomásokból
szerzett ismeretek mérlegelése, annak megállapítása, hogy melyiket milyen
súllyal vegyék figyelembe. Nehéz eldönteniük, hogy melyik tanú emlékei
állnak közelebb az igazsághoz. Ilyenkor az a kérdés, hogy ki a megbízható
tanú? Ki állítja a valóságot?
Tanúskodásról olvasunk a mai evangéliumban, Keresztelő János Jézusról
szóló tanúságtételéről. Bátran állíthatjuk, hogy János tanúskodása
megbízható és igaz. Pontosan emlékszik arra, hogy mi történt Jézus
keresztelésekor, nem színezi ki a történteket, nem felejt el belőle semmi
lényegeset, és nem tesz hozzá semmit. Arról tanúskodik, hogy amikor a
Jordán folyó vizében megkeresztelte a hozzá érkező Jézust, látta az égből
galamb alakjában ráereszkedő Szentlelket. Az elmúlt vasárnap, Krisztus
megkeresztelkedése ünnepén erről szólt az evangélium, de akkor a megnyíló
égből leereszkedő Szentlélek említése mellett az is szerepelt, hogy a
mennyei Atya szózata hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam,
akiben kedvem telik!" (Mt 3,17). Keresztelő János ugyan nem állítja, hogy
ő hallotta ezt az égi hangot, de a mennyei Atya szavaival megegyező
tartalmú az ő tanúskodása: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az
Isten Fia!" (Jn 1,34).
És ha már megbízhatóságról és igazságról beszélünk a Keresztelő szavaival
kapcsolatban, akkor ne menjünk el azon kérdés mellett, hogy vajon mennyire
megbízható János evangélista, aki évtizedekkel később írja le mindezeket
az eseményeket? Vajon ő jól emlékezik vissza a történtekre? Hosszú idő
elteltével is pontosan emlékezik a részletekre? Könnyen megkerülhetnénk
ezt a kérdést azzal, hogy a Szentírás minden könyve, így János evangéliuma
is sugalmazott írás, tehát a Szentlélek ügyelt arra, hogy a szerző csak az
igazságot jegyezze le. A sugalmazásnak köszönhetően biztosak lehetünk
abban, hogy igaz mindez. De most mégse elégedjünk meg ezzel a válasszal és
firtassuk nyugodtan a kérdést! Nézzünk csak egy kicsit mélyebbre a
szövegben! János evangéliumának ez a szakasza (Jn 1,19-51) a
kereszteléstől a kánai csodáig írja le az eseményeket. Először szó van a
papok küldöttei előtt tett tanúságról, majd a Jézus jelenlétében tett
második tanúskodásról. A következő jelenetben János tanúságtételének
hatására két tanítványa követni kezdi Jézust, tanítványai lesznek, majd
pedig újabb személyek csatlakoznak hozzá. E részeket a „másnap"
időhatározóval köti össze az evangélista. A kánai menyegzőn történtek
elbeszélése így kezdődik: „Harmadnap menyegző volt a galileai Kánában" (Jn
2,1). Tehát a megkeresztelkedést követő harmadik napon történt a
lakodalom. János evangélista napra pontosan emlékezik vissza a történtekre
és így írja le őket. Sőt! A részletekre órára pontosan emlékszik. Ezt
igazolja, hogy amikor a két tanítvány követi Jézust és nála maradnak,
akkor így zárul a leírás: „Körülbelül tíz óra volt" (Jn 1,39). Hihetetlen
precizitás! Hihetetlen pontosság! A kereszteléstől a kánai csodáig napra
pontosan, szinte óráról órára követhetjük az eseményeket. Éppen az a
hihetetlen precizitás és határozottság igazolja, hogy János evangélista
írása megbízható. Nem hímel-hámol, nem fecseg össze-vissza,
kijelentéseiben nyoma sincs a bizonytalankodásnak. Ehhez jön még, hogy nem
mástól, nem bizonytalan tanúktól szerzi be információit, hanem ő is ott
van ezeknél az eseményeknél, ő az egyik tanítvány, aki követni kezdi
Jézust. Pontosan emlékezik e számára is sorsdöntő eseményekre.
E gondolatok folytatásaként próbáljunk személyes választ adni a
következőkre: Hiszek-e a Jézusról szóló tanúságtételben? Hiszem-e, hogy az
evangélium az igazságot tárja fel előttem? Tanúságot teszek-e mások előtt
hitemről és Jézusról?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Hiszem, hogy te az Isten Fia vagy. Hiszem, hogy te vagy az
Isten báránya, aki elveszed a világ bűneit. Hiszem, hogy te vagy minden
ember Megváltója. Tégy engem hűséges tanítványoddá, hogy hozzád hasonlóan
éljek! Tégy engem követőddé, hogy vezetéseddel az Atyához jussak! Tégy
engem világossággá, hogy a benned való hit terjesztője legyek! Tégy engem
buzgóvá, hogy az igazságot keresőket hozzád vezessem!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140119.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum