2009. október 31., szombat

[Evangelium] 2009-10-31

2009. október 31. - Szombat

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első
helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. "Amikor lakodalomra hívnak, ne
ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a
helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.
Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt
felmagasztalják."
Lk 14,1. 7-11

Elmélkedés:

A szerénységre és az alázatra hívja fel a figyelmünket Jézus a mai
evangélium példabeszédében. Olyan értékek ezek, amelyeket korunk
embereinek többsége sajnos kevésbé vagy egyáltalán nem értékel. Az
önmegvalósítást és önérvényesítést magának célul kitűző ember ugyanis
mindig csak önérdekét nézi, de más érdekeit nem veszi figyelembe. A
keresztény ember ezzel szemben Jézuspéldáját akarja követni, aki
alázatossága által váltott meg minket. A mi javunkat, a mi érdekünket
nézte, amikor elfogadta a szenvedést és a halált. Az ember csak megalázza,
a földbe tiporja az alázatos embert. Isten viszont felemeli azokat, akik
őelőtte alázatosan viselkednek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás
elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság,
elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk
embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton
találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre
szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket
bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 30., péntek

[Evangelium] 2009-10-30

2009. október 30. - Péntek

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála
étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros
ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: "Szabad-e
szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a
beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult:
"Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki
azonnal?" Azok semmit sem tudtak felelni neki.
Lk 14,1-6

Elmélkedés:

Hallgatás. Emberi, néma hallgatás az, amit a mai evangélium kétszer is
említ. Érzéketlenségről tanúskodó hallgatás, amely csak emberre lehet
jellemző, de Istenre nem. Mert a hallgatással szemben ott van az Isten,
aki szavával és tetteivel hozza el a világba az irgalmasságot. A néma,
emberi hallgatás ellenére is konkrétan megtapasztalható az isteni irgalom,
amelynek nem szabhat határt z emberi törvény, az irigység, a hallgatás.
Jézus csodát tesz, miközben ezt megtiltanák a némák által hozott,
szombatra vonatkozó törvények. Jézus gyógyít, miközben az emberek némán
figyelik őt. Nem tudtak mit válaszolni korábban az irgalmasság szavára
sem, de most már az irgalmasság cselekedetére sem. Aztán a végére talán
Jézus is elhallgat, hogy helyette cselekedetei szólaljanak meg, s
késztessenek néma embereket legalább gondolkozásra, ha már beszélni nem is
tudnak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk Istenünk! A magyar szentek érdemeiért fogadd el kegyesen
egyházunkért, hazánkért mondott engesztelő imánkat. Adj nemzetünk
jövőjéért papi, szerzetesi és családi hivatásokat! Segíts bennünket
imánkban a papi és szerzetesi hivatásokért, mert annyi és olyan papunk
lesz, amennyit megérdemlünk, és amennyit kiimádkozunk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 29., csütörtök

[Evangelium] 2009-10-29

2009. október 29. - Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: "Sietve
távozzál innen! Heródes meg akar ölni." De ő ezt válaszolta: "Menjetek,
mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és
holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább
kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat,
akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy
a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok,
elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el
nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Lk 13,31-35

Elmélkedés:

Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az a szándéka és küldetése,
hogy egybegyűjtse a választott nép tagjait. E szándék nyilvánul meg,
amikor Izrael törzsei számának megfelelően tizenkét apostolt választ
magának. Az apostolok választásával tehát megkezdődik az atyáknak egykor
tett ígéretek megvalósulása: Isten új népet, új közösséget hoz létre,
amelyhez már nem származási alapon csatlakoznak az emberek, hanem mindenki
tagja lehet, aki elfogadja Jézus személyét. Ahogyan a tizenkét apostolnak
is el kellett magát köteleznie a Mester mellett, ugyanúgy nekünk is Őhozzá
kell egyre inkább hasonlókká válnunk. Jézus minket is arra hív, hogy
csatlakozzunk ahhoz az összegyűjtött néphez, amelyet ő az üdvösségre
vezet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
vigasztalónk és Üdvözítőnk.
Mindennapi kenyerünket,
a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust
add meg nekünk ma,
annak a szeretetnek emlékezetére,
megértésére és tiszteletére,
mellyel irántunk viseltetett, és azokéra,
amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 28., szerda

[Evangelium] 2009-10-28

2009. október 28. - Szerda, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,
és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és
hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon
tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és
gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket
tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő
áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

A mai napon ünnepelt két apostolról nagyon szűkszavúak az evangéliumok, s
nevükkel az apostolok felsorolásán kívül nem is találkozunk. Ennyi azonban
elegendő nekünk ahhoz, hogy őket is a Jézus által meghívottakhoz és
missziós útra küldöttekhez tartozóknak tartsuk. Az apostoli szolgálatbak
ugyanis ez a lényege és közös elme: mindannyiukat Jézus hívta meg, hogy
elsajátítsák életformáját, aztán pedig ő küldi őket, hogy tanúságot
tegyenek róla és hirdessék Isten Országa örömhírét. A küldetéssel
kapcsolatban ne menjünk el figyelmetlenül amellett, hogy azt nem személyes
képességeik vagy érdemeik miatt, hanem egy közösség, egy testület
tagjaiként kapták, s feladatukat nem a maguk nevében, hanem az őket küldő
Jézus nevében teljesítették.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Két szent apostol ünnepén
zengjen dicsérő énekünk,
közös kegy hívta őket el,
közös most dicsőségük is.

Simon, felgyújtott égi láng,
Krisztust követni késztetett,
s később mint választott követ
őt buzgó névvel hirdeted.

Júdás, Simonhoz fűz a vér,
S Krisztushoz kapcsol hű szíved,
Írásban oktatsz másokat,
szóban megvallod Mestered.

E két hű szív nem reszketett,
hogy vérét adja bűntelen,
tanúságuk hogy szent, igaz,
haláluk áldozat legyen.

Ó, fent tündöklő Csillagok,
hitünkben úgy segítsetek,
hogy győzve földi gátakon
törjünk az égi honba fel!

Örökkön áldjuk Istenünk:
Atyánk, Szülöttét, s Lelküket,
mert menny üdvében minket is
örökre részesítenek. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 27., kedd

[Evangelium] 2009-10-27

2009. október 27. - Kedd

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: "Mihez
hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz.
Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég
madarai megpihennek ágai között." Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsam
az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és
elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle."
Lk 13,18-21

Elmélkedés:

Az Isten Országa kifejezés, amely az evangéliumokban gyakran előfordul,
elsősorban Isten uralmát jelenti. Ezt az uralkodást érthetjük a világra,
is de talán helyesebb, ha az emberre és természetesen saját magunkra
értjük. Ezek szerint az Isten Országa azt jelenti, hogy Ő átveszi belső
világunk, lelkünk, egész életünk irányítását, amely bár történhet akár
egyik pillanatról a másikra is, de helyesebb folyamatra, növekedésre
gondolnunk. Erre utal Jézusnak a mai evangéliumban olvasott két
példabeszéde a mustármagról, illetve a kovászról, azaz az élesztőről. A
növekedés csak akkor valósulhat meg bennem, ha engedem, vagy sokkal inkább
akarom azt. Isten Országának megvalósulása bennem lelki átalakulást,
megújulást kíván.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Asszony, te anya és szűz, te testben és lélekben megváltónknak és
Istenünknek Anyja vagy. Tehát egyháza minden tagjának anyja, igazi anyja
vagy. Szereteteddel közreműködtél az egyház híveinek érdekében. Egyetlen
vagy az asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és
Krisztus Szüze. A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a
szentegyház példaképe! Istenanya, általad, egy asszony által van az élet
és a halál megszentelve!
Szent Ágoston
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 26., hétfő

[Evangelium] 2009-10-26

2009. október 26. - Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: "Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!" Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: "Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?" Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés:

A szombati napon történt gyógyítással Jézus kivívja a farizeusok és
írástudók haragját. Cselekedeteit ők úgy értékelik, hogy azokkal Jézus
megszegi a szombati nyugalomra vonatkozó törvényi előírásokat. Ha csupán
külsőleg nézzük, akkor talán igazuk is van. De Jézus is szándékosan
cselekszik így, mert rá szeretne mutatni a pihenőnek igazi lényegére, azaz
arra, hogy az ember a Teremtő Istent utánozza. De nem csak a pihenéssel
kell Istent utánoznunk, hanem a jócselekedetekkel is! Jót tenni minden
helyzetben, megmenteni a bajban lévő embert, irgalmasságot gyakorolni
vele: ez Isten szándéka. És milyen törvény az, amely bárkit is
megakadályoz abban, hogy jót tegyen? Jónak nevezhető egyáltalán az ilyen
törvény? Keressük minden helyzetben Isten szándékait!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk! Titokzatosan igazgatsz mindenütt, és mindenhol el vagy rejtve.
Jelen vagy a magasban és a magasság nem érez téged. Ott vagy a mélységben,
és az nem fogja körül lényedet. Közel vagy és mégis távol. Ki ér el
hozzád? A kutató lélek minden érzésével sem képes erre. Csak a hit közelít
meg téged, csak a szeretet, csak az imádság.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. október 25., vasárnap

[Evangelium] 2009-10-25

2009. október 25. - Évközi 30. vasárnap

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: "Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus megállt, és így szólt:
"Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak: "Bátorság! Gyere, téged hív!" Az
eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: "Mit
akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt felelte: "Mester, hogy lássak." Jézus
erre így szólt hozzá: "Menj, a hited megmentett téged." Az pedig nyomban
visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés:

Vaklárma
Egy tűzoltó ismerősöm mesélte - akinek egyébként van egy Eszter nevű
kislánya - hogy a nyár folyamán két alkalommal is előfordult, hogy
bejelentést kaptak telefonon, hogy szalmabálák és istálló ég egy majorban.
Mivel minden riasztást komolyan vesznek, azonnal indultak is, de a
helyszínre érve nem találtak se tüzet, se füstöt. A riasztás vaklárma
volt, teljesen feleslegesen vonultak ki az állítólagos tűz helyszínére.
Amikor látták, hogy nincs tűz, nincs semmilyen kár és nem kell oltaniuk,
első pillanatban fellélegeztek, de aztán nyomban bosszankodni kezdtek,
mert ilyen dologgal nem szokás szórakozni. A második esetnél a rendőrség
aztán kézre is kerítette azt a két gyereket, akik úgy gondolták, hogy jó
viccet csinálnak azzal, ha kihívják a tűzoltókat. A szükséges fejmosás
után azonban harmadszor már nem csináltak ilyet. A gyerekek mindenképpen
jegyezzék meg, hogy ez nem jó tréfa, ezzel nem szabad viccelődni, mert sok
bosszúságot lehet vele okozni a felnőtteknek.

Vaklárma. Az imént említett eset példa arra, hogy milyen a vaklárma. A
vaklárma azt jelenti, hogy felröppen egy hír valamilyen szörnyű esetről
vagy tragédiáról, sokan odasietnek, hogy segítséget nyújtsanak a bajban,
de kiderül, hogy valójában nem történt semmi. A végére mindenki
megnyugszik, hogy a hír nem volt igaz, minden csak vaklárma volt.
Vaklárma. Ismerjük a szót, hiszen elég gyakran előfordul a híradásokban,
illetve használjuk a közbeszédben.

Ha egy kicsit szabad játszanom csodálatos magyar nyelvünk szavaival, akkor
most azt mondom, hogy a mai evangélium nem vaklármával, hanem egy vak
lármájával, azaz egy nem látó ember által okozott lármával kezdődik.
Bartimeus, mert így hívják a vak koldust, a jerikói városkapu közelében ül
és adományokat kér az arra járóktól. Nem első alkalommal teszi ezt, hanem
bizonyára már évek óta minden nap ezzel tölti idejét, hiszen betegsége
miatt nem képes dolgozni. Az évek során az út mellett ülve, ha nem is
látott semmit, de azért sok mindent hallott. Hallhatta például
reggelenként az emberek beszélgetését, akik a városhoz közeledvén arról
beszéltek, hogy mit kell vásárolniuk. Napközben hallhatta a gyerekek vidám
játékának hangját. Délután pedig, vagy estefelé hallotta, amit a városból
hazatérők megvitatták egymás között azokat a tanításokat, amit egy
írástudótól vagy más tanítótól hallottak. Idővel egészen kifinomult
Bartimeus hallása: meghallotta, amikor a vámosok asztalára leszámolták a
vámot, amit fizetni kellett, vagy messziről meghallotta már az emberi
léptek zaját. Voltak, akik egyedül érkeztek, máskor egész csoportok jöttek
együtt.

Egy napon tanítványaitól körülvéve egy ismert vándortanító megy az úton. A
vak koldus nem látja, hogy ki az, de kifinomult érzékeivel talán megsejti,
hogy itt van élete nagy lehetősége. Kérdésére az ott lévők megmondhatták
neki, hogy Jézus jön éppen. Amikor ezt meghallotta, rögtön magára akarta
vonni Jézus figyelmét, hiszen hallhatott már azokról a csodákról,
amelyeket korábban, más helyeken a betegeken véghezvitt. És most itt van
Jézus, ez a hír igaz, ez nem vaklárma. Bartimeus tehát azonnal lármázni
kezd, ami megzavarja az embereket. Rögtön csitítani kezdik, de ez aztán
olaj a tűzre, még hangosabban kiáltozik: "Dávid fia, könyörülj rajtam!"

És itt álljunk meg egy pillanatra! A jelenet egy szerintem fontos
mozzanatát Szent Márk evangélista átugorja. Azt olvastuk, hogy a kiáltás
után Jézus megállt és magához hívta a vakot. De miért állt meg? Azért mert
Jézus meghallotta ennek az embernek a segélykiáltását. Pedig nem volt ott
néma csend. Ha megy az úton egy kisebb vagy nagyobb csoport és hangosan
beszélgetnek, az elég nagy hanggal jár, főleg akkor, ha nagy a tolakodás
és mindenki Jézus közelébe akar férkőzni a tömegben. De a nagy hangzavar
ellenére Jézus mégis meghallotta Bartimeus kiáltását. Igen, ő mindig
meghallja, hogy hozzá fordulunk.

A vak kiáltása valójában hitvallás: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!"
Amikor a "Dávid fia" kifejezést használja a koldus, akkor ezzel azt
mondja, hogy hisz abban, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó. Jézus tehát
minden emberi hang és szó között felfigyel a vak szavára, a hitvallás üti
meg a fülét, ez állítja meg és készteti arra, hogy meggyógyítsa a vakot,
visszaadja szemevilágát. Mai elmélkedésünk végén legyen ez a tanulság: a
mi Urunk nem figyel a vaklármákra, de mindig meghallja, ha segítséget
kérve hittel fordulunk Hozzá.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Gyógyíts meg, Uram, mert vak vagyok, nem látom akaratodat, nem veszek
tudomást ezer olyan dologról, amit pedig akarsz tőlem - és mivel nem
látlak, nem szeretlek eléggé. Istenem, világítsd meg szememet, gyógyítsd
meg vakságomat, hadd lássam akaratodat és szépségedet!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum