2010. április 10., szombat

[Evangelium] 2010-04-10

2010. április 10. - Szombat

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának
jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment,
és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a
tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem
hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak
útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a
többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegy
(apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette
hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik
látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: "Menjetek el az
egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"
Mk 16,9-15

Elmélkedés:

A mai evangéliumból kiderül számunkra, hogy az emberi tanúságtételek ugyan
segíthetnek másokat a hit útján, de ennél jelentősebbnek tartjuk a
személyes találkozást. Amikor Mária Magdolna, illetve a két tanítvány
elmondják, hogy találkoztak Jézussal, a többiek nem hitték el
tanúságtételüket. Később Tamás sem hisz apostoltársainak, és saját
szemével szeretné látni az Urat. Emberileg ugyan érthető lehet ez a
hitetlenség, de Jézus mégis szemére veti tanítványainak hitetlen
magatartásukat.
Ebből is látszik, hogy a hit nem magától értetődő minden ember számára.
Sem az Istenben, sem a másik emberben való hit.
Az igazi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül is
bízzunk a másik félben, s az ő szavában. A bizalom feltételezi
jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja a másikat. De nem felejthetjük
el azt sem, hogy még a legideálisabb esetben is időnként megkísérti a hívő
embert a hitetlenség. Ezért kell szüntelenül kérnünk Jézust: Urunk, növeld
bennünk a hitet!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Segíts meg Atyám, és vezess nyugalmas legelőidre, ahol az örökkévalóság
tiszta vize folyik. Légy az én világosságom, s mutass nekem utat! Veled,
melletted akarok járni, Veled beszélgetni, hogy világosságot adj nekem.
Szeretett Atyám, maradj bennem, hogy békét leljek, hogy érezzem
szeretetedet. Nyomodban akarok járni, Veled szeretnék maradni. Világosíts
meg, szeress, légy velem most és mindenkor. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 9., péntek

[Evangelium] 2010-04-09

2010. április 9. - Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek
halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték.
Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!"
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét -
mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte
a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
"Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok." Péter visszament, és
partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint
százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus
hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte
megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a
kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset,
hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14

Elmélkedés:

Péter apostol azon kijelentése, amely szerint halászni megy, azt
jelképezi, hogy vissza akar térni eredeti mesterségéhez, ahhoz az
életmódhoz, amelyet azelőtt folytatott, hogy Jézus meghívta. Ekkor még nem
érti, hogy a tanítványi élet, a Krisztushoz tartozás egy gyökeresen más
életet kíván tőle. Az elhatározás azonban kudarcot vall, a halászat nem
hoz eredményt addig, amíg meg ne jelenik Jézus. Ő pedig nem csak a kétkezi
munkát teszi eredményessé, hanem az apostolok új feladatát, az
igehirdetést, az emberhalászatot, a tanúságtételt is gyümölcsözővé teszi.
A feltámadt Krisztus talán minket is egy új úton szeretne elindítani, új
küldetést adva nekünk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Áldalak téged, dicsőséges Atya! Íme, amit hittem, azt most látom! Amiben
reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz
ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd
törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 8., csütörtök

[Evangelium] 2010-04-08

2010. április 8. - Csütörtök

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton
történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg
ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, és
miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én
vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja,
de amint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat.
Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket
mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak,
amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak."
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így
folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell
hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek."
Lk 24,35-48

Elmélkedés:

A feltámadt Krisztus egyik ajándéka a hit. A Feltámadottal való
találkozásokról szóló evangéliumi beszámolók ezt jelzik, hogy a korábban
bizonytalankodó, kételkedő apostolok és tanítványok eljutnak a hitre, a
hitbeli felismerésre. Nem megy gyorsan, egyik pillanatról a másikra ez a
folyamat, hanem bizonyos időbe kerül, amíg megszületik a hit a
bizonytalanokban. A feltámadását követően újra élőként mutatkozó Jézus
másik ajándéka a béke, a békesség. Megjelenéseikor így köszönti
tanítványait: "Békesség nektek!" A nagypénteki kereszthalál nagy lelki
nyugtalanságot okozott a tanítványoknak. Most pedig az Úr hozza el nekik a
lelki békét, hogy a ennek a hitnek birtokában induljanak hirdetni a
feltámadást.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 7., szerda

[Evangelium] 2010-04-07

2010. április 7. - Szerda

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: "Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: "A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: "Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

Az emmauszi tanítványok számára a kenyértörés cselekedete az a jel, ami
felnyitja szemüket, hogy felismerjék az addig ismeretlen és idegen
vándorban az Úr Jézust. Sajátos cselekedet ez Jézustól, amely jelenlétét
mutatja. A felismerés azonnal megváltoztatja őket. Minden világossá válik
számukra, amit korábban nem értettek. Az asszonyok tanúságtétele nem volt
számukra elegendő. Nm kételkedtek szavukban, de ez még nem ébresztett
bennük hitet. A kenyértörés és Jézus felismerése a hit útján indítja el
őket. Érzik, nem hallgathatnak a velük történtekről, hanem meg kell
osztaniuk ezt a hírt, ezt az igazi örömhírt a többi tanítvánnyal: Látták
az Urat, látták a Feltámadottat!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, Atya, és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és
örökkön-örökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 6., kedd

[Evangelium] 2010-04-06

2010. április 6. - Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték
az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus
megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította:
"Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass! -
felelte Jézus. - Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A halott Jézus testét kereső Mária Magdolna lelkében az utolsó kép a
Mesterről az, amikor meghal a kereszten, majd leveszik őt és eltemetik.
Feltámadását követően azonban Jézus megdicsőült arcát mutatja meg neki, s
ennek felismerése nem könnyű. Jézus nevén szólítja őt, ezzel jelezvén,
hogy megismeri, s hozzá tartozónak tekinti. E megszólítás hozza meg
számára a fordulatot: felismeri Jézust, most már újra Mesterének szólítja,
s nem csupán kertészt vél személyében. A Feltámadottal való találkozás
indítja el őt a hit útján, a tanúságtétel útján. Indul, és viszi a hírt,
hogy Jézus él. Mi is induljunk, tegyünk tanúságot a feltámadásban való
hitünkről!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Húsvéti szekvencia
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
A holt Életvezér ma úr és él!
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
"Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 5., hétfő

[Evangelium] 2010-04-05

2010. április 5. - Húsvéthétfő

Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel
futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus
jött velük szemben, és megszólította őket: "Üdv nektek!" Ők pedig
odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus
így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton
voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a
történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak,
hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: "Mondjátok azt,
hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták
a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk,
és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy
meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók
között.
Mt 28,8-15

Elmélkedés:

Csak egy üres sír. Ezt látják a katonák, akiknek az volt a feladata, hogy
őrizzék a sírt, amelyben Jézus testét nyugalomra helyezték. De a test
eltűnt, csak egy üres sír maradt. Értetlenül állnak, mert felfoghatatlan
számukra, hogy mi történhetett. Az üres sír számukra nem jelent semmit,
legfeljebb problémát, hiszen azt a látszatot kelti, hogy nem végezték el a
feladatot, nem őrizték rendese a sírt.
Csak egy üres sír. Az asszonyok is csak ennyit látnak először, s azonnal
indulnak, hogy a hírt közöljék Jézus tanítványaival. Még útközben
találkoznak Jézussal. Azzal, akinek halálát láthatták, s aki most újra
élőként áll előttük. E találkozás gyümölcseként hit ébred bennük. A
találkozás a mi számunkra is lehetséges.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Húsvéti szekvencia
A Húsvéti Bárányt keresztények dicsérve áldják!
Krisztus ártatlan Bárány:
vérének árán nyája bűneiért megengesztelte Atyját.
Benne élet és halál csodás nagy párharcra száll:
élet Ura a sírból felkél, és győztesen él.
Mária Magdolna, mondd, mit láttál utadon!
"Az élő Krisztusnak sírját feltámadt Urunk nagy diadalmát,
angyalok jelentését, Urunk halotti leplét.
Feltámadt Krisztus, reményetek: Galileába megy előttetek."
Krisztus a halálból valóban feltámadt, tudjuk.
Győztes Király, könyörülj meg rajtunk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. április 4., vasárnap

[Evangelium] 2010-04-04

2010. április 4. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!"
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

A hit fényében
Az evangéliumok részletesen tárják elénk Jézus földi életét születésétől
egészen mennybemeneteléig. Ezen írásokból ismerjük meg tanítását, amelyet
a mennyei Atya bízott rá, de bemutatják cselekedeteit is, amelyek Istentől
kapott küldetését erősítik meg. Az emberek szem- és fültanúi az
eseményeknek, közvetlenül tapasztalják meg a történéseket. Az evangéliumok
emellett rögzítik az emberek reakcióit, válaszait is a Krisztus-eseményre.
És itt jönnek az igazi érdekességek. Mert mást jelent valamit látni,
illetve mögé látni az eseményeknek. Mást jelent valamit hallani, illetve
meghallani, megszívlelni a hallottakat. Mást jelent megtapasztalni
valamit, illetve megérteni annak értelmét és jelentőségét. Az utóbbiakhoz
már nem elegendőek emberi érzékszerveink, ide már valamilyen többletre van
szükség. A szemmel csak azt lehet látni például, hogy Betlehemben, szegény
körülmények között megszületik egy gyermek. De hit kell ahhoz, hogy valaki
e gyermekben felismerje az Isten Fiát. A füllel csak azt lehet hallani,
amit Jézus elmond, de hit szükséges ahhoz, hogy e tanításban valaki
felismerje az örök élet igéit. Az emberek szemükkel csak azt látják, hogy
meggyógyulnak a betegek, de hit szükséges ahhoz, hogy e csodás
gyógyításokban felismerjék az isteni irgalmasság működését. A húsvéti
eseményeknél is a hit fényében ismerhető fel Jézus szenvedésének,
halálának és feltámadásának értelme és jelentősége.

Az elmúlt napokban megelevenedett számunkra Jézus életének utolsó
szakasza. Nagycsütörtök este mi is az apostolok közé ültünk az utolsó
vacsora termében, hogy láthassuk szeretetének jelét, a lábmosást, s
fogadjuk szeretetének másik jelét, az Oltáriszentséget. Ezt követően
együtt virrasztottunk vele szenvedésének kezdetén, majd nagypénteken
elkísértük őt a keresztúton. Szívünkben megrendülve szemléltük, amint
kileheli lelkét, s visszaadja azt a Teremtő Atyának. Miután Jézust sírba
helyezték, számunkra is a csend, a csendes várakozás ideje következett.
Ma, húsvétvasárnap pedig az egész keresztény világgal mi is örvendezve
halljuk az örömhírt: Krisztus feltámadt!

A húsvéti napok evangéliumai nem a feltámadás konkrét eseményét kívánják
leírni, hiszen ez több szempontból is nehézségbe ütközik. Egyrészt az
eseménynek nem volt szemtanúja, másrészt emberi szavainkkal csak körülírni
tudjuk, hogy mi történhetett akkor, amikor Jézus feltámadt, megdicsőült.
Az evangélium húsvéti beszámolói tanúságtételek arról, hogy az apostolok
személyesen találkoznak a Feltámadottal, láthatják megdicsőült testében az
Urat. Ezek a tapasztalatok ébresztik fel bennük a hitet, s indítják el
őket a tanúságtétel útján.

Mi is történt húsvét hajnalban? Elsőként Mária Magdolna, illetve vele
együtt más asszonyok érkeznek Jézus sírjához, s megdöbbenten veszik észre,
hogy a barlangot elzáró hatalmas kő nincs a helyén. János evangélista
ugyan nem említi, de Lukács írásában azt olvashatjuk, hogy angyalok
jelennek meg, akik közlik velük a feltámadás hírét. Ezután rögtön az
apostolokhoz sietnek azzal a szándékkal, hogy értesítsék őket a váratlan
fordulatról. Péter és János a sírhoz sietnek, ahogyan ezt az imént
hallottuk. Ők is csak az üres sírt találják, majd még aznap estefelé
megjelenik nekik és a többi apostolnak a feltámadt Jézus.

Mindez elegendő számukra, hogy higgyenek és elkezdjék hirdetni a
feltámadást. A mi számunkra sem szükséges ennél több jel. Mindez elég
ahhoz, hogy bennünk is megszülessen a hit, s magunk is a feltámadás
hirdetőivé váljunk. A feltámadásba vetett hitünket és a feltámadt Krisztus
iránti szeretetünket azzal tudjuk megmutatni, hogy az apostolokhoz
hasonlóan mi is bátran hirdetjük a világban: Krisztus feltámadt!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, hittel valljuk feltámadásodat, amely győzelem a halál
felett, diadal a bűn és a gonosz felett. Feltámadásod új életet jelent
számodra, ugyanakkor az új élet forrása számunkra is. Te újra élsz, s új
életre, örök életre hívsz mindannyiunkat. Feltámadásod mutatja meg
számunkra az utat, a sorsot, a végső célt, mindazt, ahová emberi életünk
tart. Feltámadásod mutatja meg számunkra az Atyát, aki várt téged, s vár
minket is az örök boldogságban.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum