2007. november 24., szombat

[Evangelium] 2007-11-24

2007. november 24. - Szombat

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik
azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: "Mester! Mózes
meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga
után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és
támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán
meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd
sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül
az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz
mind a hétnek felesége volt."
Jézus ezt válaszolta nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való
feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se
halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai,
mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt
a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák
Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az
élőké, hiszen mindenki érte él." Erre néhány írástudó megjegyezte:
"Mester, helyesen válaszoltál." Nem is mertek többé tőle semmit sem
kérdezni.
Lk 20,27-40

Elmélkedés:

A feltámadásban való hit sok ember számára próbatétel. A halál könyörtelen
tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja, hogy az életnek ezzel
vége, s ezután nem következik semmi. Az ember valóban nem is tud semmit
tenni a maga erejéből, hogy ez ne így legyen. Isten viszont igen! Ő, aki
életet ad minden embernek, képes arra is, hogy új életet adjon az embernek
a halál után. Új életet adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap
hajnalra feltámasztott, és új életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt
minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk az örök
szeretettel.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó irgalmas Atyánk, a te Fiad, Jézus Krisztus, az élők és holtak bírája, az
első eljövetel alázatában megváltotta az emberiséget a bűntől, és
dicsőséges visszatértekor számon fog kérni minden bűnt: atyáinktól,
testvéreinktől és tőlünk, a te szolgáidtól, akik a Szentlélek indítására
teljes szívvel bánva bűneinket visszatérünk Hozzád. Légy hozzánk irgalmas
és bocsásd meg bűneinket! Ámen.


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Egy édesapa és egy édesanya kér imát családjuk nyugalmáért és békéjéért.
Gabi és Árpád imát kér, hogy jegyességük alatt szépen felkészüljenek a
keresztény házasságra.
Irén imát kér férjéért, akin gégeműtétet végeztek.
Gábor imát kér egy jó keresztény emberért, akinél halálos kórt
állapítottak meg.
László imát kér Abigélért, aki agyvérzés miatt kórházban van.
Köszönöm mindenki imáit!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. november 23., péntek

[Evangelium] 2007-11-23

2007. november 23. - Péntek

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte
onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: "Írva van: Az én házam az imádság
háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek." Ott tanított azután mindennap a
templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De
nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó
figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés:

Jézusról egyáltalán nem mondható, hogy csupán a szavak embere volt, hiszen
cselekedeteivel és csodáival bizonyította Isten Országának eljövetelét. Ma
mégis úgy áll előttünk, aki beszél, pontosabban tanít. Tanításának célja,
hogy hirdesse az Ország örömhírét. A fogadtatás egészen különböző. Bár a
vezetők ellenséges füllel hallgatják és az életére törnek, a nép "odaadó
figyelemmel" és elragadtatva hallgatta szavait. E lelkesedés titka az
lehet, amit ő maga többször is egészen világosan elmond, hogy tudniillik
nem a maga tanítását hirdeti az embereknek, hanem azt mondja el, amit a
mennyei Atyától hallott, s amit az Atya rábíz. Az emberek megérzik, hogy e
tanítás több mint emberi szó. Jézus által maga Isten szól az emberhez,
hozzánk. Ne maradjon eredménytelen a szívünkhöz szóló igazság!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, Atyánk, aki mindig meghallod a szegények kiáltását, hányszor nem
ismertek föl Téged a keresztények sem az éhezőben, a szomjazóban, a
ruhátlanban, az üldözöttben, a fogságban lévőben, s azokban, akik főként
létük első szakaszában, képtelenek az önvédelemre!
Mindazok helyett, akik jogtalanságokat követtek el a gazdagságban és a
hatalomban bízva, és megvetve a számodra különösen kedves kicsinyeket,
bocsánatot kérünk Tőled:irgalmazz nekünk és fogadd el bűnbánatunkat!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. november 22., csütörtök

[Evangelium] 2007-11-22

2007. november 22. - Csütörtök

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva
fakadt. Azután ezt mondta: "Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a
napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt.
Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és
mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt
laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod
idejét."
Lk 19,41-44

Elmélkedés:

Életünkben a világ megismerése folyamán sok nehézségbe ütközünk, hiszen a
természet rengeteg titkot rejt magában, amelyekre sem a tudomány, sem a
tapasztalatszerzés nem ad magyarázatot. Isten megismerése során szintén
sok gondunk akadhat. E folyamatban a kezdeményezés mindenképpen Istené,
ezt azonban az ember nem mindig akarja viszonozni, hiszen ez egyúttal
Isten első szeretetének viszonzását is jelenti. Önmagunk számára az
üdvösség útjának megismerése és az azon való előrehaladás ugyanígy nem
könnyű. Bárcsak mi is belátnánk: mindent meg kell tennünk annak érdekében,
hogy Isten üdvözítő akarata a mi életünkben is megvalósuljon.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Keresselek vágyakozással,
vágyakozzam keresésedre,
találjalak meg szeretetemmel,
szeresselek megtalálva téged!
Megvallom Uram, s hálát adok neked,
hogy belém teremtetted képedet,
hogy reád emlékezzem, reád gondoljak,
téged szeresselek.
De az annyira eltörlődött vétkeim rátelepedésével,
annyira elhomályosult a bűnök füstjében,
hogy nem képes arra, amire teremtetted,
ha csak te nem újítod meg, s nem változtatod át.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. november 21., szerda

[Evangelium] 2007-11-21

2007. november 21. - Szerda, A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a
templomban

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan
megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot
nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát
adott nekik, és így szólt: "Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!"
Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és
tiltakoztak: "Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!" Az előkelő ember
mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit,
akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: "Uram, mínád tíz mínát hozott." Erre azt
mondta neki: "Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
város kormányzását bízom rád." Jött a másik szolga, és így szólt: "Uram,
mínád öt mínát hozott. " Ennek azt mondta: "Te öt város kormányzója
leszel." Jött a harmadik, és így szólt: "Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve
elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed,
amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél." Ezt így büntette
meg: "A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy
szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve
kamatostul kaptam volna vissza?" Aztán a körülállókhoz fordult: "Vegyétek
el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!" Azok
megjegyezték: "Uram, hiszen már van tíz mínája." De ő így válaszolt:
"Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.
Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek
meg szemem láttára!" E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

Elmélkedés:

A gazdájuktól pénzt kapó szolgák valamennyien tudják, hogy mit kell
tenniük, s miért kapták az összeget, mégsem teszik meg valamennyien ezt. A
haszontalan szolga könnyelműsége mögött a félelem áll, amely megbénítja őt
a cselekvésben. A többiek viszont tudják feladatukat és meg i teszik azt,
ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.
Az egyházi év vége felé közeledvén egyre gyakrabban olvasunk az
evangéliumban a ránk váró ítéletről, amikor el kell számolnunk Isten előtt
mindazzal, amit tőle kaptunk. Vajon üdvösségünk érdekében használjuk-e fel
a kegyelmet, amellyel segít minket? Könnyelműség volna részünkről azt
gondolni, hogy nem lesz elszámolás.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add, hogy kedves legyek eltted lelkem alázatával, testvéri szeretettel,
tiszta egyszerűséggel, alázatos szeméremmel, szívem ártatlanságával,
érzékeim érzésével, életem szentségével, készséges szófogadással, édes
türelemmel, lelki fegyelmezettséggel, önkéntes szegénységgel, szent
szelídséggel, jó lelkiismerettel, érett erkölcseimmel, vidám elmével,
minden igazságban, szilárd hittel, szent kitartással, erős reménnyel,
teljes szeretettel, a te szeretetednek boldog bevégzésével.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. november 20., kedd

[Evangelium] 2007-11-20

2007. november 20. - Kedd

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű
gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni
Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak
arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította:
"Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre ő
sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva
megjegyezték: "Bűnös embernél száll meg." Zakeus azonban odaállt az Úr
elé, és így szólt: "Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha
valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette." Jézus
kijelentette: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám
fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett."
Lk 19,1-10

Elmélkedés:

Zakeus története az egyik legszebb példa az evangéliumban a megváltó Isten
és a bűnös ember találkozására. Az egyik oldalon találjuk az embereket
üdvözíteni akaró isteni szándékot, a másikon pedig a megváltásra váró
embert. Az üdvösség pillanata akar köszönt be, amikor e két szándék
találkozik. Az isteni irgalom rátalál az irgalomra vágyó emberre. Amikor
újra és újra elolvassuk ezt a megkapó történetet, észrevesszük, hogy
milyen csodálatos dolog történt Zakeussal és együtt örülünk vele. De
bármennyire is szépnek találjuk, hogy a bűnös ember számára egy új élet
kezdődik, még ennél is csodálatosab, amikor mindez nem mással, hanem
velünk történik. Az irgalmas Isten engem is keres.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Legédesebb, legjóságosabb Jézusom, őrizz meg attól, hogy bárkit - még ha
gyűlöl és üldöz is engem -, megvessek, kevésre becsüljek, haszontalannak
tartsak, lenézzek vagy elforduljak tőle.
Ne engedd, hogy valaha is gyűlölet vagy akár csak keserűség támadjon
bennem iránta, és engedd, hogy amíg csak él, ne kételkedjem a
megjavulásában!
Szigmaringeni Szent Fidél

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. november 19., hétfő

[Evangelium] 2007-11-19

2007. november 19. - Hétfõ, Árpád-házi Szent Erzsébet

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Nektek, akik hallgattok
engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyûlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és
imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik
arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.
Mindenkinek, aki kér tõled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd
vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is
bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat
várhattok érte Istentõl? Hisz a bûnösök is szeretik azokat, akik õket
szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen
jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bûnösök is megteszik. Ha csak a
visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A
bûnösök is kölcsönöznek a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és
semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai
lesztek a Magasságbelinek, hisz õ is jóságos a hálátlanok és a gonoszok
iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne
ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és
nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött,
megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel
ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,27-38

Elmélkedés:

Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas - olvashatjuk Szent
Erzsébet napjának evangéliumában. Egyértelmûen az isteni gondviselés
csodálatos mûködésének tulajdoníthatjuk, hogy e királyi családból származó
leány észrevette a szegényeket, a segítségre szorulókat, azaz mindazokat,
akinek nyomorán az irgalmasság cselekedetei segíthettek. Észrevette az
irgalmasságra szomjazókat s a cselekvõ szeretet útjára lépet, olyan példát
mutatva, amelyet sok évszázad után is követendõnek tartunk. Az ilyen jó
példákat látva azt szoktuk kérdezni, hogy vajon mi a titka? Mi lehet a
titka Szent Erzsébetnek?
Erzsébet azzal a meggyõzõdéssel végezte az irgalmasság cselekedeteit, hogy
mindent Krisztusnak és Krisztusért tesz. Ezt az önzetlen és áldozatkész
magatartást tanuljuk meg tõle és lépjünk mi is a tevékeny szeretet útjára!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Vigadj, boldog Pannónia,
mert Krisztus téged így szeret,
zengjen a himnusz dallama,
mondjál szívedbõl éneket!

Hiszen belõled származott
Erzsébet, ékes asszonyunk,
ki minden földit elhagyott,
mert hívta Krisztus, jó Urunk.

Királyi házba küldetett,
de Isten kedves lánya lett.
Ezrek közül õt lelte meg,
s vezette így az égi kegy.

Ámul, vígad Türingia,
természet rendje változik,
csodákat láthat sok fia,
gyakran, ha o imádkozik.

Halott nyer újra életet,
betegbe épség visszaszáll,
a béna bátran lépeget,
s vakot világít fénysugár.

Méltó dicséret áldja õt,
dicsérje szó, és zengje dal.
Õ pártfogónk az Úr elõtt
buzgó imádságaival.

Dicsérjük, áldjuk az Atyát,
s a Szentlélekkel egy Fiat,
hogy bûneink bocsánatát
megnyerjük, s majd az ég honát. Ámen.

2007. november 18., vasárnap

[Evangelium] 2007-11-18

2007. november 18. - Évközi 33. vasárnap

Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel
és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
"Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem
marad, mindent lerombolnak."
Erre megkérdezték tőle: "Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek
előzik meg?" Ő így válaszolt: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek
titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: "Én vagyok". És:
"Elérkezett az idő." Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról
hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel
még nincs itt a vég!"
Aztán így folytatta: "Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.
Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes
tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek
rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és
börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért,
azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek
fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet
adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy
ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és
barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog
titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal
őrzitek meg lelketeket."
Lk 21,5-19

Elmélkedés:

Nem én, hanem Krisztus
Megfigyelhető, hogy a filmkészítők gyakran dolgoznak fel természeti
katasztrófákat alkotásaikban. Évekkel korábban talán azt gondoltuk volna,
hogy a filmes kataszrófaláz egy idő után alábbhagy, de nem így történt.
Éppen ellenkezőleg, egyre nagyobb természeti csapásokat visznek filmre,
amelyeknek persze nincs sok alapja, hanem csupán a fantázia szüleményei.
Az 1970-es években még csak egy várost fenyegetett egy vulkánkitörés vagy
egy földrengés, de mostanra már a világűrből érkeznek a félelmetes
nagyságú meteoritok, amelyek az egész földet elpusztíthatják. A régebbi
filmeknél elég volt egyetlen ember is, hogy megállítsa a veszélyt, az
újabbaknál már egy egész csapat fáradozik a világ megmentésén. Az olyan
tipusú filmekre gondolok, amelyeknek az elején egy okos ember, akiről
később kiderül, hogy ő a főhős, figyelmeztet a közeledő nagy veszélyre, de
az illetékesek nem veszik őt komolyan és félreállítják. A katasztrófa
bekövetkezik és rengeteg ember életét veszti, amikor is kiderül, hogy ez
csak a kezdet, mert az igazi pusztulás csak ezután következik. Ezt
megelőzendő újból előkerül a főhős, akinek a munkáját egy kicsit lassítja,
hogy szerelmes lesz egy veszélyben lévő, gyönyörű nőbe. Világmegmentőnek
lenni nem könnyű, sokszor már-már feladja a kilátástalan küzdelmet, de
végülis sikeresen megakadályozza a föld pusztulását és helyreáll a rend. A
film végén a nézők felsóhajtanak: "Hála Istennek, ez nem a mi városunkban
történt!"

Minden bizonnyal még az amerikai filmrendezők fantáziáját is megmozgatná
mindaz, amiről Jézus a mai evangéliumban beszél. Az utolsó napokról szólva
azt mondja, hogy "kő kövön nem marad", minden elpusztul, az országok és
nemzetek háborúzni fognak egymás ellen, földrengések és éhinség lesz
mindenütt, "félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen"
(Lk 21,11), a tanítványokat pedig üldözés fogja érni. Az egyházi év utolsó
előtti vasárnapján, a Krisztus király ünnepét megelőző vasárnapon az
utolsó időkre gondolunk, amikor Krisztus újra eljön a világba. E
visszatérés döntő lesz a világ számára és az emberek számára is. Ekkor
majd eldől, hogy ki tudta állhatatosan megőrizni hitét, ki ragaszkodott
hűségesen az Úrhoz, s ki készült fel lelkileg a vele való találkozásra.

Az evangéliumi leírásban mégsem a félelmetes jelekről szóló mondatok a
legjelentősebbek, hanem a következő: "Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek
titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: "Én vagyok". Ne
kövessétek őket!" (Lk 21,8) - mondja Jézus.

Jézusnak ez a kijelentése egyértelműen azt jelenti, hogy a végső időkben,
s talán ma is, egyesek Jézus helyébe akarnak lépni, Istennek képzelvén
magukat. A szentírásban ugyanis az "én vagyok" kijelentések Istenhez
kötődnek. Emlékezzünk csak arra, hogy amikor Isten megjelent az égő
csipkebokorban Mózesnek, akkor így mutatkozott be: "Én vagyok, aki vagyok"
(Kiv 3,14). Éppen ezért különös jelentősége van Jézus "én
vagyok"-mondásainak, hiszen ezek az Ő istenségére utalnak. Idézzünk fel
belőlük néhányat: "Én vagyok az élet kenyere" (Jn 6,48), "Én vagyok a jó
pásztor" (Jn 10,11), "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11,25), "Én
vagyok az Út, az Igazság és az Élet" (Jn 14,6), "Én vagyok az igazi
szőlőtő" (Jn 15,1). De még ezeknél is jelentősebb, amikor az utolsó
vacsorát követően, a Getszemáni-kertben az elfogására érkező katonáknak,
akik a názáreti Jézust keresik, ezt mondja: "Én vagyok" (Jn 18,5-6), amire
a katonák meghátrálnak és a földre rogynak, mert ilyet csak Isten mondhat.
A főtanács tagjai előtt, kihallgatásakor a főpap megkérdezte Jézust: "Te
vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?" (Mk 14,61), amire ő ezt
válaszolta: "Én vagyok" (Mk 14,62).

Mindezek az idézetek tehát világosan mutatják számunkra, hogy ezen
kijelentéseivel Jézus Istennek nevezte magát. Mindazok, akik ilyen
értelemben azt mondják, hogy "Én vagyok Krisztus", ember létükre Isten
helyébe állnak. Nagy kísértés az ember számára, hogy Isten létét tagadja,
de az is hogy önmagát istenítse, s teremtményként azt gondolja magáról,
hogy ő a Teremtő. Ne engedjünk az önimádat kísértésének, hiszen Krisztus a
mindenség királya és a mi életünk Ura. Ne önmagunk, hanem Krisztus legyen
életünk középpontja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem!
Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy
szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok.
Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el
szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
Boldog Columba Marmion

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum