2007. október 27., szombat

[Evangelium] 2007-10-27

2007. október 27. - Szombat

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan." Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek fügefa volt a
szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így
szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen
a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy az embernek a bűnbánat vagy a
jócselekedetek gyümölcseit kell teremnie - miként a fák is gyümölcsöt
érlelnek - akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten nélkül
ugyanis elszakadnánk az éltető erőforrástól, a teremtő erőtől, a
növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné és
terméketlenné válnánk. Isten teremtő együttműködésre hívja minden
teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív együttműködés
ez a Teremtővel, ugyanakkor mégsem a miénk az érdem, hanem Istené. A
növekedés nem rajtunk múlik, hanem Istennek köszönhető.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Mária, tőled kell megtanulnunk, hogy Istenben bízzunk, főképp, hogy
reméljük üdvösségünket. Nem saját erőnkben kell bíznunk, csupán ezt kell
ismételnünk: Mindent megtehetek Abban, aki erőt ad.
Ó Mária, rád bízom magam; ebben a reményben élek, és remélem, hogy ebben a
reményben halok majd meg, ezt ismételve: Egyetlen reményem Jézus - és
Jézus után Mária.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 26., péntek

[Evangelium] 2007-10-26

2007. október 26. - Péntek

Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton
felhő támad, mindjárt mondjátok: "Eső jön!", és úgy is történik. Ha déli
szél fúj, azt mondjátok: "Hőség lesz!", és megjön az is. Képmutatók! Az ég
és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem
ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor
ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele,
hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a
börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem
szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59

Elmélkedés:

Több évtizedes megfigyelésekre és a népi bölcsességre alapozott, a
időjárásra vonatkozó jelekről beszél Jézus a mai evangéliumban, amelyek
alapján az emberek előre meg tudták mondani, hogy milyen idő várható.
Mégsem csupán a modernkori meteorológia előzményeiről vagy kezdeteiről
beszél, hanem jelképes értelemben az idők jeleiről. Elsősorban ne az
emberi kapcsolatokbn használatos jelekre és szimbólumokra gondoljunk itt,
hanem azokra az isteni jelekre, amelyek figyelmeztetik az embereket Isten
üdvözítő tevékenységére, illetve amelyek eszünkbe juttatják velünk
kapcsolatos üdvözítő szándékát és akaratát. Aki felismeri ezeket a
jeleket, biztosan haladhat Isten vezetésével az üdvösség útján.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!
Adjon nekem kegyelmed állhatatosságot,
tegyen mozdíthatatlanná
az ellenség kísértései közepette.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 25., csütörtök

[Evangelium] 2007-10-25

2007. október 25. - Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három
ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
Lk 12,49-53

Elmélkedés:

Jézus oly erővel hirdette egykoron az Isten Országáról szóló örömhírt,
hogy képes volt lelkesíteni apotolait és tanítványait, s lángra tudta
lobbantani sok ember szívét. De még ennél is mélyebb értelme van annak,
hogy Jézus azért jött a világba, hogy tüzet gyújtson. Az ószövetségi
időkben és Jézus korában is a tűz Isten jelenlétének, dicsőségének és
szentségének volt a jele. Isten égő csipkebokorban jelenik meg Mózesnek,
tüzes szekéren ragadja el Illés prófétát és tűzoszlop alakjában védelmezi
népét a pusztai vándorlás idején.
Amikor tehát Jézus tüzgyújtásról beszél, akkor Isten jelenlétére hívja fel
a figyelmet. Akrom-e, hogy bennem is égjen Isten jelenlétének lángja?
Akarok-e a tűz közelében, Isten közelségében élni?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, Jézus, aki saját magaddal fizettél értünk, add meg nekünk, jóllehet
méltatlanok vagyunk erre az árra, hogy teljesen, tökéletesenés mindenben
megadjuk magunkat kegyelmednek.
Így, kínszenvedésed képéhez alakulva, hadd szerezzük vissza, amit a bűnnel
elvesztettünk: istenséged képét.
Szent Bonaventura

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 24., szerda

[Evangelium] 2007-10-24

2007. október 24. - Szerda

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Gondoljátok meg: Ha tudná
a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába.
Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem
is gondoljátok."
Péter megkérdezte: "Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?" Az Úr így válaszolt: "Ki a hű és okos sáfár, akit ura
szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál.
Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt
mondja magában: "Uram bizonyára késni fog", és elkezdi verni a többi
szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a
szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor
nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára
juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy
akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így
tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki
sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet
kérnek számon."
Lk 12,39-48

Elmélkedés:

Jézus példabeszédeinek helyes értelmezéséhez nagy segítséget nyújt annak
ismerete, hogy éppen kiknek mondta az adott hasonlatot. Amikor azonban
arra a kérdésre válaszolunk, hogy kiknek szólnak a példázatok, ne csupán
Jézus kortársaira gondoljunk, hanem saját magunkra is. Hiszen az
evangélium igazsága nem csak az egykori tanítványoknak jelentette az örök
élet igéit, hanem nekünk is. Miként Jézus hallgatósága felismerhette magát
egy-egy beszédben, ugyanígy mi is a szereplők helyébe képzelhetjük
magunkat. Az evangéliumi példabeszédek tehát rólunk és nekünk szólnak. A
mi életállapotunkat írják le és a mi szívünkhöz szólnak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, édes Jézusom! A világosság Atyja, akitől minden jó tett és minden
tökéletes adomány származik, tekints reánk irgalmasan, akik megvalljuk,
hogy igazán tudjuk: nélküled semmit sem tehetünk.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 23., kedd

[Evangelium] 2007-10-23

2007. október 23. - Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget,
rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák.
Lk 12,35-38

Elmélkedés:

Amikor Jézus a végsők időkben történő második eljöveteléről beszél
tanítványainak, legfőképpen a virrasztás fontosságát köti lelkükre. A
keresztény virrasztás tehát nem más, mint Jézus visszatérésének éber
várása és az arra való lelki felkészülés. A világ sokszor elvonja
figyelmünket erről a végső találkozásról, erről a végső célunkról. Ez az
éberség elvesztését jelenti, amikor az ember megfeledkezik arról, hogy
találkoznia kell az Úrral. A bűnben élő ember csak a jelennek él, s nem
gondol sem a jövőre, sem bűnös cselekedeteinek következményére. Egy
jövőbeli esemény, Krisztus majdani érkezése, hatással van jelen életünkre.
Az éber virrasztást segíti a szüntelen imádkozás.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak,
mily sokan támadnak ellenem. Sokan mondogatják rólam:
Nincs menedéke Istennél!
De te, Uram, védelmező pajzsom vagy,
és dicsőségem, mert fejemet fölemeled.
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok,
és ő meghallgat engem szent hegyéről.
Nyugovóra térek, és elalszom,
de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm. Körülvehet ezernyi nép, nem
félek,
kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem!
Te minden ellenségemet arcul vered,
a gonoszok fogát kitöröd. Uram, tebenned van üdvösségünk,
áldásod legyen népeden!
3. zsoltár

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 22., hétfő

[Evangelium] 2007-10-22

2007. október 22. - Hétfő

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból:
"Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" Ő így
válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és
elosszam örökségteket?" Majd a tömeghez fordult: "Vigyázzatok, és
őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete".
Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek a földje bőséges
termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig.
Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá:
Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit
szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben
gazdagodnék!"
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A pénz utáni mohóság, a vagyon utáni vágyakozás, a kapzsiság azért számít
bűnnek, mert ellenkezik a felebaráti szeretet törvényével és elfordítja az
ember szívét Istentől. Mégis, mindezzel mit sem törődve, egyesek a földi
gazdagságban bizakodnak és minden igyekezetükkel gazdagodni szeretnének.
Szívüket elzárják a nagylelkű Isten és a szükséget szenvedő emberek elől.
Az evangéliumban olvasott példabeszéd rávilágít a kapzsiság lényegére:
egyrészt a minél nagyobb megszerzésének vágyára, másrészt az ahhoz való
ragaszkodásra. Aki ily módon a földi kincsekhez köti magát, elfelejti a
legfőbb emberi célt, az üdvösséget.
Jézus a vagyonban való bővelkedés helyett más utat, a lelkiekben való
gazdagodás ajánlja tanítványainak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám,
figyelj szavamra, amikor hozzád könyörgök!
Imádságom, mint a tömjénfüst szálljon eléd,
kitárt kezem legyen esti áldozat!
Uram, állíts szájam elé őrséget,
és ajkam kapujához rendelj védelmet!
Ne engedd, hogy szívem a bűnre hajoljon,
hogy a cselszövőkkel szőjek gonosz terveket.
Hogy a gonosztevők társául ne szegődjem,
dús lakomáikat meg sem ízlelem!
Az igaz, ha megfedd, szeretetből teszi,
de a gonosz olajától fejem ne csillogjon,
gonosztetteikkel szemben imádsággal vértezem magam.
Ha bíráikat a kőszikláról letaszítják,
kinyilvánul szavaik álnoksága.
Mint a széttört malomkődarabok a földön szerteszét,
úgy hevernek csontjaik az alvilág szájánál.
De én hozzád emelem fel szemem, Uram, Istenem,
hozzád fordulok, ne hagyd elveszni lelkemet.
Őrizz meg a tőrtől, amit nekem vetettek,
a gonosztevők csapdájától.
140. zsoltár


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Mivel ezen a héten nem leszek internetközelben, kérem, hogy imakéréseket a
jövő héten küldjetek!
Köszönettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. október 21., vasárnap

[Evangelium] 2007-10-21

2007. október 21. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell
imádkozni, és nem szabad belefáradni.
Így szólt: "Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és
embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment
hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől
nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy
igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver."
Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon
Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá
folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan
igazságot szolgáltat nekik.
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
Lk 18,1-8

Elmélkedés:

Közös küldetésünk
A katolikus egyház XI. Piusz pápa rendeletére 1926-ban tartotta meg első
alkalommal a missziós vasárnapot, amelyet azóta minden esztendőben október
harmadik vasárnapján ünneplünk. E napon a világ minden részén a katolikus
hívek azokra a hitterjesztőkre gondolnak, akik a múltban és a jelenben
vállalták, illetve vállalják, hogy hazájukat elhagyva más országokba
mennek, hogy ott hirdessék Krisztus evangéliumát. Ugyanakkor minden
templomban a missziók javára gyűjtés van, amellyel támogatjuk a föld másik
részén élő missziós papok és szerzetesek munkáját. A szüntelen
imádkozásról szóló evangéliumi példabeszéd befejező mondata jól
kapcsolódik a missziós vasárnap mondanivalójához: "Csak az a kérdés, hogy
amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8)

Ha az Egyház teljesíti krisztusi küldetését, és elmegy az evangélium
örömhírével minden néphez, akkor bizonyára találni fog. Ha lesznek olyan
fiatalok, akik egy kényelmesnek ígérkező életről lemondanak azért, hogy
távoli országokban hirdessék a krisztusi hitet, akkor bizonyára találni
fog. Ha lesznek olyan hithirdető misszionáriusok, akik készek meghalni
hitükért, s ezzel megerősítik hitükben az újonnan megtérteket, akkor az
Emberfia fog találni hitet a földön.

XVI. Benedek pápa az idei missziós vasárnapra a püspököknek, a papoknak és
a szerzeteseknek, valamint a hívőknek küldött üzenetében felhívja a
figyelmünket arra, hogy a misszió minden helyi egyháznak a felelőssége, és
sürget minket, hogy "új lendületet adjunk a missziós tevékenységnek". A
Szentatya először azoknak az országoknak a híveit buzdítja üzenetében,
ahol a keresztény hit ősi hagyományokkal rendelkezik, és képesek arra,
hogy egyrészt anyagi segítséget nyújtsanak a missziókban tevékenykedőknek,
másrészt papokat, szerzeteseket, és világi hívőket tudnak küldeni a
missziós országokba. Az Egyház missziós munkájában való ilyen
együttműködés megóvja az elvilágiasodott nyugati társadalmakat a magukba
zárkózástól és a jövőbe vetett remény elvesztésétől. A pápa azokhoz az
egyházakhoz is szól, amelyekhez csak nemrég jutott el az evangélium. Arra
bátorítja ezeket a fiatal, fejlődésük során sok nehézséggel küzdő, de
talán szerencsés módon papi hivatásokban bővelkedő közösségeket, hogy ők
is küldjenek misszionáriusokat lelkipásztori szolgálatra a világ más
részeire. A Szentatya emellett a következőket írja: "Az a missziós
megbízás, amit Krisztus az apostoloknak adott, valóban mindannyiunkat
érint. A missziós világnap legyen megfelelő alkalom arra, hogy ezt jobban
tudatosítsuk magunkban, és közösen segítsük új misszionáriusok
felkészülését az evangélium terjesztésére. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg
arról, hogy az imádság az első és legfontosabb, amivel hozzájárulhatunk az
Egyház missziós tevékenységéhez".

A Föld több mint 6 és fél milliárd lakosa közül megközelítőleg 1,2
milliárd a katolikus. A missziók munkáját világszerte a vatikáni Népek
Evangelizációja Kongregáció irányítja. A hagyományos értelemben vett
missziós országokban 85 ezer pap, 28 ezer szerzetes, 450 ezer szerzetesnő
tevékenykedik. 2006-ban, egyetlen év alatt 17 pap, 1 szerzetes, 3
szerzetesnő és 3 világi misszionárius halt meg hitéért és a hit
terjesztéséért erőszakos cselekmény (gyilkosság) következtében.

Ne gondoljuk, hogy a missziós országok gondja nem a mi gondunk! Igenis a
miénk is, hiszen mindannyian ugyanannak a közösségnek, az Egyháznak a
tagjai vagyunk. Ne gondoljuk, hogy mi nem tudjuk segíteni a misszós
munkát! Igenis tudunk imádkozni a missziósokért és küldetésük sikeréért,
és anyagilag is támogathatjuk őket. Ne gondoljuk, hogy a missziós lelkület
távol áll tőlünk! Hiteles keresztény életünkkel mi is hithirdetők vagyunk
saját környezetünkben. És ne gondoljuk, hogy a missziós területek távol
vannak tőlünk! A mi falvainkban és városainkban is élnek hittől
eltávolodott emberek, akiknek hirdethetjük az evangéliumot. Annak
érdekében, hogy az Atya Országa megvalósulhasson a földön, induljunk
Krisztustól és vezessen minket a Szenlélek! Induljunk és hirdessük
Krisztus evangéliumát, hogy eljövetelekor találjon hitet és hívő embereket
a földön!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Indulj el Krisztustól, aki irgalomra találtál!
Indulj el Krisztustól, aki megbocsátottál, és aki bocsánatot nyertél!
Indulj el Krisztustól, aki ismered a fájdalmat és a szenvedést!
Indulj el Krisztustól, akit megkísértett a langyosság: a kegyelem éve
végtelen!
Indulj el Krisztustól, az új évezred Egyháza!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum