2008. február 23., szombat

[Evangelium] 2008-02-23

2008. február 23. - Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
"Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A fiú és az atya találkozására csak a fiú készülhetett fel előre. Az apja
nem tudhatta, hogy fia mikor jön haza, vagy hogy egyáltalán hazatér-e
valaha. A fiú viszont hazafelé tartva állandóan arra a pillanatra gondolt,
amikor majd apjától bocsánatot fog kérni. Talán arra is felkészült, hogy
apja eltaszítja és nem fogadja el bocsánatkérését. De bármennyire és
próbált készülni a találkozásra, olyan fogadtatásban részesült, amire nem
is számított. Erre utal, hogy azzal is megelégedett volna, hogy a
napszámosok közé befogadják.
Az apa nem számíthatott arra, hogy fia visszatér hozzá, de a fiú jötte
mégsem érte váratlanul. Az atyja megbocsátására vágyó fiú még észre sem
veszi apját, amikor ő már megpillantja és eléje siet. Ilyen megbocsátó
szeretettel siet elénk az irgalomban gazdag Isten, ha a bűnbánat legkisebb
jelét mutatjuk és elindulunk felé.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod
aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek
Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a
csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember
javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol,
most és mindörökké. Ámen.
II. János Pál pápa


________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Bogdána örömmel jelezte, hogy a magzatért végzett imádságaink
meghallgatásra találtak. Az édesanya nem veteti el magzatát, hanem
megszüli gyermekét. Legyen hála az Élet Urának!
Katalin imát kér kislányáért, akit kilencedik alkalommal műtenek.
Ildikó egy súlyos beteg férjért és őt gondozó feleségéért kér imát.
Diána imát kér daganatos beteg édesanyjáért, s mindazokért, akik ápolják.
Mónika imát kér Hildáért, egy rákban elhunyt 3 gyerekes édesanyáért.
Ildikó imát kér 37 éves Anikóért, akit melldaganattal műtöttek és most
kezdődik a kemoterápiás kezelése.
Rita imát kér édesapja testi-lelki gyógyulásáért.
Antónia a pécsi máltások nevében imát kér súlyos, daganatos beteg
Katalinért, hogy legyen türelme a szenvedésben.
Ágnes imát kér fiáért és lányáért, valamint, hogy önmagáért.
Tünde imát kér 35 ember munkahelyének megőrzéséért.
Köszönöm mindenki imáit!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. február 22., péntek

[Evangelium] 2008-02-22

2008. február 22. - Péntek

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták:
"Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának". Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti, kinek tartotok
engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia".
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek
országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is,
és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19

Elmélkedés:

Az apostoloknak egykor feltett kérdés ma nekünk szól: kinek tartjuk
Jézust? Mi pedig személyesen Jézushoz fordulunk: Ki vagy te, Urunk? Jézus
pedig a mai nagyböjti pénteken szenvedő arcát mutatja nekünk, letekintvén
a keresztről. Arca, amely máskor mosolyogva tekintett a gyermekekre, most
fájdalomtól gyötört. Arca, amely szánalommal tekintett a szenvedőkre, most
eltorzul a szenvedéstől. Arca, amely mindig irgalmasságot és megbocsátást
sugárzott a bűnösök felé, most értetlenséget tükröz az emberek
részvétlensége miatt. Jézus nem rejti el, nem takarja el senki elől
szenvedő arcát, mert csak ezt a szenvedő arcot szemlélve érthetem meg,
hogy ő a megváltóm.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy
Te támogatsz.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. február 21., csütörtök

[Evangelium] 2008-02-21

2008. február 21. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: "Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám -
kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Az adakozást, a szegényeken való segítést állítja elénk a mai evangélium
példabeszéde. Két tévedésre érdemes ezzel kapcsolatban odafigyelnünk. Az
egyik tévedés szerint csak a gazdagok tudnak segíteni a szegényeken. Ez
valójában nem így van. Sőt a szegényebbek, akik maguk sem bővelkednek,
jobban átérzik a nélkülözők helyzetét, mint a gazdagabbak, akik el sem
tudják képzelni, hogy valamiben hiányt szenvednek. A másik tévedés szerint
a jótékonykodás lehetőség számunkra, hogy kifejezzük együttérzésünket a
szegényekkel. Valójában nem lehetőségről van szó, hanem kötelességről.
Emberi és keresztény kötelességről, amelyet a nagyböjt folyamán különösen
is gyakorolnunk kell.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Tegyük jóvá, amit tudatlanságunkban vétkeztünk,
nehogy váratlanul érjen minket a halál órája.
Akkor már hiába keresünk rá módot,
nem lesz már időnk bűnbánatra.
Tekints ránk, Istenünk, könyörülj rajtunk;
megbántottunk, Urunk, téged.
Segíts rajtunk, üdvözítő Istenünk,
szent neved dicsőségéért, Urunk, szabadíts meg minket.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. február 20., szerda

[Evangelium] 2008-02-20

2008. február 20. - Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: "Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad."
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon." Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért."
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

Miközben Jézus közelgő halálára készíti fel övéit, az apostolok egészen
máson járatják az eszüket. Hatalomra vágyakoznak. Nem csak Jakab és János,
akik anyjukkal azért lobbiznak Jézusnál, hogy kitűntető helyet kapjanak,
hanem a többi tíz is, akik nem akarnak lemaradni a dicsőségről, ezért
beszállnak a versengésbe. És persze ne gondoljuk, hogy mi különbek vagyunk
az apostoloknál! Minket is megkísért a gondolat, hogy együtt legyünk
Jézussal a dicsőségben, de csak a dicsőségben. Lehetőleg ne kelljen
végigjárni a szenvedés útját, ne kelljen ott lennünk a keresztúton, ne
kelljen szembenéznünk a nehézségekkel. És talán mi is elfutunk az
apostolokkal együtt, amikor elérkezik a szenvedés órája. A szenvedésé,
amelyen keresztül vezet az egyedüli út a feltámadás dicsőségébe.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg.
Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi
megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. február 19., kedd

[Evangelium] 2008-02-19

2008. február 19. - Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
"Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Jézus lelkére köti tanítványainak, hogy ne kövessék a farizeusokat, akik
ugyan jól ismerik a törvényeket, de vallásos cselekedeteikben inkább csak
a látszatra törekszenek. Mivel Jézus mindig azt cselekszi, amit mond,
ezért joga van kérnie övéitől, hogy tetteikben inkább őt kövessék. A Jézus
által felsorol példák szerint az írástudók az emberek előtt akarnak
vallásosnak tűnni és nem Isten tetszését keresik.
Milyen indíttatásból tesszük nagyböjti cselekedeteinket? Kinek a kedvében
akarok járni? Az emberek felé akarom-e megmutatni, hogy komolyan veszem a
böjtöt, vagy csak Istennek? Még nincs késő megtalálnom a helyes szándékot!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, szentséges, hatalmas, te vagy a békesség, te vagy
az egység, te vagy a tisztaság, te vagy a jóság. Atyja és Ura vagy
mindazoknak, akik szívükben békés gondolatokat táplálnak. Adj nekünk
alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te
Lelked éltessen minket;- segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk,
mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése! Segíts, hogy a békesség
és az egyetértés fiai legyünk, és így méltók legyünk arra, hogy boldognak
nevezzen minket szent Fiad! Általa és vele legyen neked dicsőség és
hatalom, a jóságos Szentlélekkel együtt!
Jeruzsálemi Szent Cirill


________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Ezúton köszöntöm az utóbbi napokban feliratkozottakat, köztük is a
12500-dikként feliratkozó Bohacsiné Évát. Jereb Katalin ajánlotta neki
listánkat. Mindketten egy bibliát nyertek ajándékba. 13 ezernél újabb 2
biblia keresi gazdáját. Talán már a jövő héten. Ma 12720 személyhez
érkezik meg az e-vangélium.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. február 18., hétfő

[Evangelium] 2008-02-18

2008. február 18. - Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Legyetek irgalmasok,
amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket
sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és
akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek
is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés:

Emberként oly sokszor vagyunk szűkkeblűek vagy késlekedünk, amikor arról
van szó, hogy másoknak meg kellene bocsátanunk. Ezzel szemben Isten
végtelenül irgalmas, nem méricskél és nem késik megbocsátani. A tékozló
fiú történetében az egyik legmegindítóbb pillanat az, amikor az irgamas és
megbocsátó atya fia felé szalad. Így közeledik hozzánk is határtalan
megbocsátásával Isten, s nekünk így kellene embertársaink felé
kifejeznünk, hogy készek vagyunk elfelejteni mindent, amivel megbántottak.
Miként lelki örömet érzünk az isteni irgalmasságot megtapasztalván,
ugyanúgy embertestvéreink is örvendeznek, ha irgalmasan fordulunk feléjük.
A megbocsátás a lelki nyugalom mellett a lélek örömét is eredményezi.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Krisztus-keresés
Kiknek osztatik ki égi malaszt étke?
Lesd szavam, tanuld meg! Nem a tunya népre!
Nem kik városokban, mint a zsinagógán,
Nagy világi rangban pompáznak palotán.
Arra, Krisztus után ki jár pusztaságba!
Föl nem fuvalkodó lel majd Krisztusára!
Ilyenekhez Isten Igéje tisztán szól,
nem világról, kincsről: hanem Mennyországról.
Szent Ambrus

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. február 17., vasárnap

[Evangelium] 2008-02-17

2008. február 17. - Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek)
testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott
előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér
lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal
beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: "Uram, jó nekünk itt
lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította
be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam,
akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok
földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk,
megérintette őket, és ezt mondta: "Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor
szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről
lejövet Jézus a lelkükre kötötte: "Senkinek se szóljatok a látomásról, míg
az Emberfia a holtak közül fel nem támad!"
Mt 17,1-9

Elmélkedés:

Felfelé nézz!
Tavaly ilyentájt, tehát éppen a nagyböjti idő kezdetén egy pénteki napon
néhány pap barátommal látogatást tennünk a Vatikánban egy ott dolgozó
magyar papnál. Az atya felvitt bennünket az Apostoli Palota tetőteraszára.
Nem felejtettem el azóta sem, hogy milyen volt Róma városa és Szent
Péter-tér onnan felülről, hiszen már akkor is sejtettem, hogy valószínűleg
soha többé nem jutok fel oda. Az ilyen helyen, ugyanúgy, mint ha például
egy magas hegyen volnánk, az ember lefelé néz és csodálja az alatta
elterülő várost vagy vidéket. Az ember lefelé néz a magaslatról, pedig
volna más irány is, ahová nézhetne. Szent Pál apostol a következőket írta
egykor: "Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek az odafent valókat, ahol
Krisztus ül az Isten jobbján. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a
födiekkel!" (Kol 3,1-2).

Tévedés volna azt gondolnunk, hogy csak azért érdemes megmászni egy magas
hegyet, hogy felülről gyönyörködjünk a szemünk elé táruló csodálatos
panorámában. A hegyről nem nem csak lefelé lehet nézni, hanem felfelé is.
Még a legmagasabb hegyről is lehet felfelé tekinteni. És ne felejtsük el
azt sem, hogy a lefelé nézés sokszor kísértést jelent. Éppen erről szólt
az elmúlt vasárnapi evangélium. A harmadik kísértésnél a sátán egy magas
hegyre vitte fel Jézust, hogy onnan mutassa meg neki a világ dicsőségét és
gazdagságát. A sátán arra akarta Jézust rávenni, hogy lefelé nézzen. Nézze
a földet, szemlélje a lábai előtt heverő világot, amely mind az övé lehet,
ha a gonoszt imádja. De Jézus visszautasítja a kísértést. Mégpedig azzal,
hogy nem lefelé néz a hegyről, hanem felfelé. Nem a világot nézi, hanem
felfelé néz Istenre, s így mondja: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki
szolgálj! (Mt 4,10).

Az elmúlt vasárnap lélekben együtt voltunk Jézussal a megkísértés hegyén.
Ma, nagyböjt 2. vasárnapján pedig egy másik hegyre hív minket, a
színeváltozás hegyére. A három apostollal együtt minket is magával visz,
hogy Isten-élményben legyen részünk. Ez csak akkor lehetséges, ha nem
lefelé, hanem felfelé nézünk. A hegyen Jézus áll előttünk. Az a Jézus, aki
visszautasította a világ hamis dicsőségét, s akinek nem kellett a sátán
kétes dicsősége, most megmutatja igazi, isteni dicsőségét az apostoloknak
és nekünk, hogy így erősítse bennünk a hitet. S erre szükség is van,
hiszen hitünk megrendülhet Jézus kereszthalála láttán. Milyen jó volna
most megértenünk, hogy a Jézusból áradó fény és dicsőség, csak előíze a
feltámadás dicsőségének. Milyen jó volna, ha ez a ragyogás eloszlatná
félelmeink árnyékát, aggodalmaink és fájdalmaink sötétségét! Milyen jó
volna, ha megértenénk: csak a szenvedésen keresztül vezet út a
feltámadásba!

Amikor a vatikáni látogatás után lejöttünk a magasból, a híres
Sixtus-kápolnába mentünk, hogy részt vegyünk az esti imádságon. A máskor
turistákkal zsúfolt kápolna most szinte teljesen üres volt. Talán
mindössze 50 pap és szerzetes volt jelen a közös imán. Aki látta már ezt a
pápaválasztás helyszínéül is szolgáló termet, bizonyára nem felejtette el,
hogy milyen gyönyörű festmények ékesítik. A művészi szépségen keresztül,
az imádság által és a testvéri közösségben Istennel találkozhattam. Ez az
élmény, ez a találkozás különleges varázst és lendületet adott nekem a
tavalyi nagyböjtre.

Adja Isten, hogy a mai vasárnapon mindannyian megérezzük, hogy milyen jó
együtt lenni az Úrral. Ha együtt vagyunk vele a szenvedésben és mellette
vagyunk a keresztúton, akkor együtt leszünk vele majd a feltámadásban is.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, szeretlek téged;
Istenem, bocsáss meg nekem,
Istenem, hiszek benned,
Istenem bízom benned.
Segíts minket, hogy szeretni tudjuk egymást, ahogyan Te szeretsz
bennünket!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum