2008. szeptember 6., szombat

[Evangelium] 2008-09-06

2008. szeptember 6. - Szombat

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt.
Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva
eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek olyant, ami
szombaton tilos?"
Jézus válaszolt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival
együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett,
és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna
szabad megenniük." Majd hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."
Lk 6,1-5

Elmélkedés:

A szombat nem csak egyszerűen pihenőnapot jelentett az ószövetségi
időkben, hanem vallásos céllal megtartott munkaszüneti napot. Az ember a
Teremtő Isten teremtés utáni pihenését utánozva mintegy maga is megpihen,
hogy Istennek szentelje idejének ezt a részét a munka után. Jézus maga is
megtartja a szombatot, részt vesz az istentiszteleten, és felhasználja
örömhírének továbbadására. Ebben a korban a farizeusok számára sokszor
csak formasággá válik a szombati törvények megtartása, amely ellen Jézus
több alkalommal is tiltakozik. A törvények lényegének és mélyebb
szándéknak megértése segíthet minket abban, hogy ne kényszerként éljük meg
azok megtartásának kötelességét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szentséges Isten, Te olyan világosságban lakozol, amelyre senki el nem
juthat, csak Fiad, Jézus Krisztus szeretetén keresztül, s Te ezt a
szeretetet jóságos kegyelmedben kiárasztottad emberiségünkre. Már a világ
teremtése előtt szerettél bennünket, szegény embereket, s örök szereteted
által megmentettél bennünket haragodtól, a halál és a pokol hatalmától. S
most ezt a szeretetet Jézus Krisztus, a te Fiad által mutatod meg nekünk
tűzláng Lelkedben, hogy kérjük őt, s Te megadod nekünk. Én szegény,
méltatlan ember, tudom, hogy nem vagyok rá érdemes. Mivel azonban
szeretetedet kinyilatkoztattad hozzád tért emberségünkben, s magadhoz
hívod vele a szegény tékozló bűnöst, testünkbe öltöztél vele, hogy
megváltsd a bűntől és üdvözítsd, ahogyan szavad tanítja.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 5., péntek

[Evangelium] 2008-09-05

2008. szeptember 5. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: "János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok
tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak." Jézus így felelt
nekik: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?
Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek."
Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít ki új ruhából foltot,
hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska
ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az
új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is
tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki
óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor."
Lk 5,33-39

Elmélkedés:

Hagyományaink tisztelete és az elődeink által is fontosnak tartott értékek
megőrzése elengedhetetlen életünkben. A mások által megszerzett
tapasztalatok sokat segíthetnek abban, hogy életünk helyes irányba
haladjon. A biztos úton való haladás nagyobb biztonságot ad nekünk, s
szívesebben kerüljük az ismeretlen, bizonytalan utakat. Ugyanakkor él
bennünk az új dolgok felfedezésének vágya is, hiszen a hagyományokhoz való
túlzott ragaszkodás korlátozná előrehaladásunkat és fejlődésünket. Talán
azt könnyen belátjuk, hogy nem tagadhatjuk meg a régit, s nem zárkózhatunk
el az új dolgoktól sem, de a helyes arány megtalálása már nem könnyű. Mint
ahogy azt is sokszor nehezen találjuk meg, hogy mi az amihez a régiből
ragaszkodnunk érdemes, s mi az, amit már elhagyhatunk, valamint mely új
dolgok szolgálnak a javunkra, s melyeket nem érdemes még kipróbálnunk sem.
Vezessen minket ebben Isten bölcsessége!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus az élet kenyere, hogy tápláljon minket.
Jézus az éhező, akinek enni kell adnunk.
Jézus a szomjazó, akinek szomját csillapítanunk kell.
Jézus a mezítelen, akit fel kell ruháznunk.
Jézus a hontalan, akit be kell fogadnunk.
Jézus a beteg, akit meg kell gyógyítanunk.
Jézus a magára maradott, akit szeretnünk kell.
Jézus a kitaszított gyermek, akit örökbe kell fogadnunk.
Jézus a leprás, akinek ki kell mosnunk sebeit.
Jézus a koldus, akire rá kell mosolyognunk.
Jézus a szerencsétlen, akit meg kell hallgatnunk.
Jézus a rokkant, akit fel kell karolnunk.
Jézus a kisgyermek, akit át kell ölelnünk.
Jézus a vak, akit vezetnünk kell.
Jézus a néma, akihez szólnunk kell.
Jézus a nyomorék, akit kísérnünk kell.
Jézus az elhagyott, akinek társává kell lennünk.
Jézus a prostituált, akit ki kell szabadítanunk a veszélyből és akinek
barátjává kell lennünk.
Jézus a rab; akit meg kell látogatnunk.
Jézus az öregember, akit szolgálnunk kell. Jézus az Isten.
Jézus a vőlegény.
Jézus az élet.
Jézus az egyetlen szerelem. Jézus mindenben minden.
Jézus az egyetlenem és mindenem.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 4., csütörtök

[Evangelium] 2008-09-04

2008. szeptember 4. - Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor
befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki
a hálótokat halfogásra." "Mester - válaszolta Simon -, egész éjszaka
fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok
odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

A csodálatos halfogás története azt bizonyítja Péternek, a többi
tanítványnak és nekünk, hogy ahol az emberi munka és fáradozás
hiábavalónak bizonyul, ott is eredményt hozhat az isteni közbeavatkozás.
Péter és társai tapasztalt halászok, most azonban nem tudnak semmit sem
fogni. Első pillanatban Jézus kérését értelmetlennek tartja, de rögtön
legyőzi magában a kételkedés kísértését és engedelmeskedik az Úrnak, ami
aztán bőségesen meghozza eredményét.
Az emberhalászat és az igehirdetés munkájára is ugyanez vonatkozik. Ahol
emberi igyekezetünk hiábavalónak tűnik, Isten kegyelme meghozza a kívánt
eredményt. Ne engedjük, hogy a pillanatnyi eredménytelenségek kedvünket
vegyék! Bízzunk abban, hogy Jézus gyümölcsözővé teszi munkánkat!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus a megtestesült Ige.
Jézus az élet kenyere.
Jézus áldozati bárány -- akit bűneinkért feláldoztak a kereszten.
Jézus az áldozat, akit a szentmisén feláldoznak a világ bűneiért és saját
bűneimért.
Jézus az ige, amelyet hirdetni kell.
Jézus az igazság, amit közhírré kell tenni.
Jézus a fény, amelynek föl kell ragyognia.
Jézus az élet, amit élnünk kell.
Jézus a szeretet, amely szerint szeretnünk kell.
Jézus az öröm, amelyet szét kell osztanunk.
Jézus a béke, amelyet adnunk kell.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 3., szerda

[Evangelium] 2008-09-03

2008. szeptember 3. - Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: "Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés:

Jézus különféle betegségben szenvedőket gyógyít meg, köztük olyan
embereket, akiket a gonosz lélek szállt meg. Érdekes, hogy Lukács
evangélista nem jegyzi le, hogy a betegek és családtagjaik hogyan fogadták
a gyógyulások tényét, de bizonyára nagy csodálkozással és örömmel. Az
evangélista azt viszont fontosnak tartja lejegyezni, hogy a
megszállottakból távozó gonosz lelkek felismerik Jézusban az Isten Fiát. A
betegek és a meggyógyultak ezt még nem tudják, s Jézus nem is akarja, hogy
ennek híre menjen, ezért elhallgattatja az őt felismerő lelkeket.
Ugyanakkor a mi Jézusunk azt sem szerette volna, ha csak a csodás
gyógyítások reményében mennének hozzá az emberek, hiszen e csodák csak
megerősítették tanítását, amelynek hirdetése volt a legfőbb célja.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó mennyire édes a léleknek és mennyire kedves előttem a szent imádság,
amelyet önmaga és az Én megismerésem házában végez, amikor felnyitja az
értelem szemét a szent hit világosságával és kitárja érzületét szeretetem
bősége felé! Ez a szeretet láthatóvá lett számotokra az én látható
egyszülött Fiam által, aki a Vérével mutatta meg e szeretetet. A Vér
megrészegíti a lelket, az isteni szeretet tüzébe öltözteti és eledeléül
adja a Szentséget, melyet Én bocsátottam rendelkezéstekre a szent Egyház
misztikus testében. Azaz odaadtam Fiam, az egészen Isten és egészen ember
Testét és Vérét, hogy szolgám; kinek kezében vannak a Vér kulcsai,
szolgálja fel nektek.
Sziénai Szent Katalin
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 2., kedd

[Evangelium] 2008-09-02

2008. szeptember 2. - Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így
kiáltozott: "El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél,
hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
"Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre elterjedt az egész
környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés:

A Jézus tanításában rejlő isteni erő csodálattal töltötte el a
hallgatóságot, mert még senkit sem hallottak ilyen tekintéllyel beszélni.
Isten igazságait oly meggyőzően tudta hirdetni, amivel korábban még nem
találkozott senki. A mi Urunk isteni ereje azonban nem csupán szavaiban
nyilvánult meg, hanem cselekedeteiben is. A mai evangélium története
szerint ez az isteni erő szembeszáll a gonosz lélek erejével, amely fogva
tart egy embert. A beteg ember nem számíthatott arra, hogy valaha is
meggyógyul, hiába küzdött a benne lakó gonosszal. Az emberek sem tudtak
neki tanácsot adni arra vonatkozóan, hogy miként győzhetné le önmagában a
rosszat. Most viszont Isten siet segítségére, azt bizonyítván, hogy Ő
képes legyőzni az emberben lévő gonoszt, mert ereje nagyobb annál.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Taníts meg, hogy megismerjem magasztos voltod titkát! Engedd megértenem,
hogy az előtted való meghajlásban teljesedik ki a lényem! Csak amennyiben
ez világossá válik számomra, annyiban leszek az igazság birtokosa. Csak
akkor üdvözülök, ha így teszek. Örök Isten, ha téged imádlak, akkor vagyok
biztos nyugalomban, s ha ezt nem teszem, életem ámításban és
zavarodottságban vész el.
Ajándékozd nekünk, Uram, fenséged örömét! Ha az megvan bennünk, gazdagok
vagyunk! ,,Dicsérünk téged, magasztalunk téged, imádunk téged, hálát adunk
neked nagy dicsőségedért'' -- imádkoztatja velünk az egyház; add
kegyelmedet, hogy ezt a szív örömében tegyük!
Romano Guardini
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 1., hétfő

[Evangelium] 2008-09-01

2008. szeptember 1. - Hétfő

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás
próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a
helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem
és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a
fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" -
kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
"Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk -
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
"Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak,
kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen
városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés:

A názáreti zsinagógában elmondott beszéd elárulja számukra annak titkát,
hogy honnan van Jézus tanításának és cselekedeteinek ereje, amelyet oly
sokszor megtapasztalnak az emberek nyilvános működésének esztendei során.
Az Izajás próféta könyvéből felolvasott szöveget Jézus önmagára
vonatkoztatja. Ő az, akin nyugszik az Úr Lelke. Kettős megerősítés ez
számára. Egyrészt a Szentlélek erejével cselekszik. Másrészt ez a Lélek az
Úrtól, az Istentől, a mennyei Atyától jön el számára. Jézus tehát korának
tanítóival ellentétben nem saját emberi bölcsességét tanítja, hanem azt az
örömhírt hirdeti a Lélek erejével, amit az Atyától hozott el nekünk. Ha
hiszünk isteni tanításának, velünk is képes csodákat tenni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Nagy vagy, Uram, és fenségednek nincsen mértékei Minden Te vagy! Mindent
megtehetsz! Végtelen életed teljességében nem szorulsz rá semmire, hanem
örök szabadságban nyugoszol! A Te hatalmad azonban nemcsak erő, hanem
igazság és jóság isi És a Te Fiad nemcsak valóság, hanem szent értelem is!
Te olyannyira vagy igaz, amennyire létező vagy. Olyannyira vagy jóságos,
amennyire erős vagy; és a Te valóságod, Uram, amely előtt nem állhat meg a
miénk, teljesen egy szentségeddel, ó örök Fényi így vagy ,,az Úr, az
Isten, az Egyeduralkodó, aki van, és aki volt", és ,,aki" méltó, hogy
fogadja a magasztalást, a tiszteletet és a hatalmat".

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Szabadságon vagyok. Szeptember 12-ig nem leszek internetközelben. Utána
tudok csak válaszolni leveleitekre és kérdéseitekre.
A papi élmények sorozat is csak utána folytatódik, valamint a hegyi beszéd
képre a licitálás.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. augusztus 31., vasárnap

[Evangelium] 2008-08-31

2008. augusztus 31. - Évközi 22. vasárnap

Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy
neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: "Isten ments, Uram! Ez
nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: "Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!"

Azután így szólt tanítványaihoz: "Ha valaki követni akar engem, tagadja
meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja
menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja
azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az
Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében,
és megfizet mindenkinek tettei szerint."
Mt 16,21-27

Elmélkedés:

Elesés és felemelkedés
Az elmúlt vasárnap evangéliuma alapján Péter apostol életében végignéztük
azokat a főbb eseményeket, amelyek ahhoz vezettek, hogy Jézus az egész
Egyház vezetésének és az embereknek a hitben való megerősítésének
feladatát őrá bízta. Miután Péter hitvallást tett arról, hogy Jézus "a
Krisztus, az élő Isten Fia" (Mt 16,16), az Úr e szavakkal adta neki a
különleges küldetést: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat" (Mt 16,18). E Jézusi kijelentéssel kezdődik Péter apostol
küldetése, amely elsősorban nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent. Péter
utódai, a római pápák éppen ezért mindenkor szolgálatként fogták fel az
Egyház kormányzásának feladatát.

Az elmúlt vasárnap elmélkedéséből egyesek számára talán úgy tűnhetett,
hogy Péter mindenben tökéletes és hibátlan volt, s kiváló emberi erényei
és tulajdonságai alapján érdemelte ki vezető szerepét az apostolok
körében. Ez azonban korán sincs így. Nem emberi képességei, hanem egyedül
Jézus választása miatt lett vezetője az apostoli testületnek. Ő is naponta
megküzdött azokkal az emberi gyarlóságokkal és hibákkal, amelyekkel minden
ember, s erre nem csak a mai evangéliumban hallott eset a bizonyíték. A
múltkori dicséret után nézzük meg ma hibáit és gyengeségeit, amelyek
megtérésének és Jézus iránti nagy-nagy szeretetének köszönhetően nem
akadályozták meg őt abban, hogy az Egyház vezetésének Jézus által rábízott
küldetését és szolgálatát hűségesen teljesítse. Gyengeségeiből,
eleséseiből, kételkedéseiből és kicsinyhitűségéből, amelyekben a magunk
hibáit véljük felfedezni, mindannyian sokat tanulhatunk.

Egy hete említettük, hogy egy alkalommal a Genezáreti-tó mellett
összegyűlt tömeget Jézus Péter hajójából tanította. Miután befejezte a
tanítást, arra kérte Pétert, hogy induljanak halászni. A gyakorlott halász
kételkedve szólt vissza: "Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk
semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót" (Lk 5,5). Látjuk azonban, hogy
a kételkedés mellett rögtön ott van a Jézus iránti bizalom is, amely
alapján mégis engedelmeskedik, s megteszi, amit a Mester kér tőle.
Engedelmességének a csodálatos halfogás lesz az eredménye. A rendkívüli
csoda arra készteti Pétert, hogy őszintén megvallja bűnösségét: "Uram,
menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok" (Lk 5,8). S ekkor Jézus bátorságot
önt a lábaihoz boruló, bűnös Péterbe: "Ne félj! Ezentúl emberhalász
leszel" (Lk 5,10).

Időrendben továbbhaladva ott van aztán a mai evangélium története. Péter
csodálatos hitvallását követően Jézus az őrá váró szenvedésekről és
haláláról beszél. Ez Péter heves ellenállását és tiltakozását váltja ki,
amely mögött az áll, hogy egészen más elképzelései vannak a messiási
ország megvalósításáról, mint Jézusnak. Nagy hibája, hogy saját vágyait
helyezi Isten akarata elé. Sokszor mi magunk is beleesünk abba a hibába,
hogy saját akaratunkat szeretnénk mindenáron megvalósítani, s közben észre
sem vesszük, hogy ezzel elutasítjuk Jézus szándékát.

És mindenképpen fel kell idéznünk Péter apostol minden bizonnyal
leggyengébb pillanatát, amikor - bár Jézus az utolsó vacsora végén előre
figyelmeztette őt - a főpap házának udvarán háromszor tagadta meg
Krisztust (vö.: Mt 26,69-75). Mennyire fájdalmas lehetett Péter számára,
amikor rádöbbent cselekedetére! A kétségbeesés helyett azonban rögtön a
bűnbánat útját választotta, amelyet "keserves sírása" jelez. A bűnbánat
könnyei nélkül alkalmatlan volna küldetésének teljesítésére.

Egy gondolat erejéig idézzük fel továbbá a három héttel ezelőtt hallott
evangéliumot, Jézus vízen járásának történetét (Mt 14,22-33). Péter
először nem akarja elhinni, hogy valóban Jézus közeledik hajójukhoz a víz
tetején járva, azért mintegy bizonyítékként azt kéri, hogy ő is járni
tudjon a vízen. Amikor ez Jézusnak köszönhetően sikerül, hamarosan
kételkedni és félni kezd, aminek köszönhető rögtön süllyedni kezd. Persze
nem várja tétlenül saját vesztét, hanem tüstént Jézus segítségét kéri.

A felidézett jelenetek azt bizonyítják számunkra, hogy Péternek, a vezető
apostolnak is voltak hibái, őt is megkísértette időnként a kicsinyhitűség,
sőt meg is tagadta Mesterét. De mindig tudta, hogy Jézus segíthet rajta,
akitől később megkapta azt a lehetőséget, hogy minden bűnét, hibáját
megbánva, s jóvátéve háromszor is kifejezze Jézus iránti szeretetét (vö.:
Jn 21,15-19).

Péter apostol lelki útja, elesései és felemelkedései, tagadása és
hitvallása, túlzott magabiztossága és alázata, bukása és megtérése legyen
jó példa számunkra arra, hogy van felemelkedés a bűnökből és mindig van
számunkra új lehetőség, ha kifejezzük bűnbánatunkat és Jézus iránti
szeretetünket. Mondjuk mi is az apostollal együtt: Uram, te mindent tudsz,
azt is tudod, hogy szeretlek téged.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kicsit több...
Kicsit több békesség, jóság, szelídség,
Kevesebb erőszak, gyűlölet, irigység,
Kicsit több igazság úton, útfélen,
Kicsit több segítség bajban, veszélyben.
Kicsit több "mi" és kevesebb "én",
Kicsit több erő, szeretet, remény.
És sokkal több virág az élet útjára,
Mert a sírokra már úgyis hiába.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum