2014. április 12., szombat

[Evangelium] 2014-04-12

2014. április 12. – Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a
farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket." Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt
mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!" Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse,
hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arról a fontos eseményről számol be János evangélista,
hogy a főtanács elhatározza Jézus halálát. Látnunk kell, hogy nem csupán
arról van szó, hogy maguk elé idézve ki akarják vizsgálni az esetet, hanem
döntésükkel megelőlegezik a halálos ítéletet. Ha sikerül elfogniuk és a
főtanács elé állítaniuk a nép előtt nagy tekintélynek örvendő Jézust,
akkor ennek a vizsgálatnak előzetes szándékuk szerint egyetlen kimenetele
lehet: Jézusnak meg kell halnia.
A beszámolóból úgy tűnik, hogy a Jézussal szemben ellenséges érzelmeket
tápláló farizeusok számára Lázár feltámasztása az utolsó csepp volt a
pohárban. Máskor is rosszallásukat fejezték ki a csodatettek alkalmával,
főként, ha szombaton tette azokat Jézus, hiszen e csodák nem csupán a
meggyógyítottakban eredményeztek hitet, hanem a szem- és fültanúk is hinni
kezdtek Jézusban. A halott Lázár visszaszólítása az életre szintén olyan
esemény, olyan erős cselekedet volt, amely Jézus isteni hatalmát igazolta
és hitet ébresztett sokakban. Jézus megölésének szándéka ekkor már
kimondottan is megfogalmazódik.
Miközben tehát az egyik oldalon a megváltásban megnyilvánuló isteni jóság
a betetőzéséhez közeledik, a másik oldalon egyre inkább elhatalmasodik az
emberi gonoszság és gyűlölet. A kettő a kereszten találkozik. Az Úr
kereszthalála egyaránt feltárja Isten jóságát és az ember gonoszságát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj
nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész
legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon
szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és
megbocsátó minden emberhez.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140412.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 11., péntek

[Evangelium] 2014-04-11

2014. április 11. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működése azzal kezdődik, hogy a Jordán folyónál Jánostól
részesül a keresztségben. Erre az eseményre utal az evangélium befejező
része. Ekkor kezdi el hirdetni tanítását a nép körében és ekkor kezdi
csodatetteit. Most visszatér arra a helyre, ahonnan elindult. Amikor János
arról ír ennél a résznél, hogy sokan hittek Jézusnak, akkor egyértelműen
azt sugallja, hogy az Úr működése eredménnyel zárult. Az emberek hittel
elfogadták tanítását, amelyet csodái megerősítettek. Tanítása az Atyától
származik, s a csodákat is az Atya erejével viszi végbe. Éppen ez az, amit
egyesek azonban nem képesek elfogadni, s káromkodással vádolva őt,
megkövezésére készülnek. Az evangélium e szakasza tehát a Jézus működésére
adott kétféle választ tárja elénk.
Kijelentései, szavai alapján egyesek nem hisznek Jézusban. De miért nem
hisznek a tettei alapján? Hiszen cselekedetei arról tanúskodnak, hogy
olyan rendkívüli hatalommal cselekszik, amelyre ember nem képes. Miért nem
hisznek neki, hiszen láthatták a jócselekedeteket, amelyekkel a betegeket
segítette? Ezeket egyébként a zsidók is elismerik, de gondolkodásukba nem
fér bele az, hogy mindezt maga Isten teszi. Jézus legnagyobb jócselekedete
az, hogy meghal értünk a kereszten. Hiszem-e, hogy ezt a megváltó tettet
maga Isten hajtja végre?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140411.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 10., csütörtök

[Evangelium] 2014-04-10

2014. április 10. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre." A zsidók azt
felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy.
Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki
tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Nagyobb vagy talán Ábrahám
atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?"
Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én
Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem
ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok
hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta,
és örvendezett." A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem
vagy, és láttad Ábrahámot?" Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók erre köveket
ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a
templomból.
Jn 8,51-59

Elmélkedés:

A nagyböjt vége felé közeledve olyan részekkel találkozunk az
evangéliumban, amelyekben fokozódik az ellentét Jézus és a nép vezetői
között. Az ellentét oka az, hogy Jézus nyíltan beszél arról, hogy ő a
mennyei Atya küldötte. A zsidók ezt nem tudják elfogadni és nehezményezik,
hogy Istennek tartja magát. Bár Jézus rendkívüli erővel tanít, és olyan
cselekedeteket hajt végre, amelyre ember soha nem volt képes, mégis
továbbra is csak embernek tartják őt. Halálra ítélésekor éppen az lesz a
vád ellene, hogy Istennek nevezte magát. Jézus könnyen elkerülhetné most
az ellenkezést, később pedig a halálos ítéletet is, de ehhez meg kellene
tagadnia önmagát, származását és küldetését.
Saját küldetése mellett az örök élet kérdése is előkerül Jézus beszédében.
Egykori hallgatósága értetlenséget tanúsít, amikor Jézus az örök életről
beszél. Tapasztalatuk csak a földi életről, annak kezdetéről, a
születésről s végéről, a halálról voltak. Mindaz, ami az élet előtt és
azon túl létezhet, azaz az örök élet és a feltámadás már nem fért bele
gondolkozásuk földi keretébe. Jézus húsvéti feltámadása éppen e kereteket
nyitja meg, kitárva egy új, örökké tartó élet lehetőségét. A halál nem az
utolsó állomás lesz életünkben, hanem csupán átmenet az új életbe.
Ha hiszek az Úr feltámadásában, akkor bátran hihetek abban is, hogy a
feltámadás által részesedni fogok az örök életben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.
Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod
vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot
ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek
ígéred magadat.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140410.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 9., szerda

[Evangelium] 2014-04-09

2014. április 9. – Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket."
Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?"
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt
cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
fiú ott marad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket,
akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis
az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem
nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti
atyátoktól hallottatok." Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!"
Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit
Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem,
amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit
atyáitok tettek!" Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk
törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten." Jézus azonban
megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én
Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az
Isten küldött engem." Jn 8,31-42
Jn 8,31-42

Elmélkedés:

A zsidók vallási és nemzeti öntudatból az Ábrahámtól való származásukra
hivatkoznak, de Jézus arra irányítja figyelmüket, hogy a választott nép és
Isten közötti kapcsolat sem csupán e vérségi köteléken nyugszik, hanem
azon a lelki háttéren, amelyet a szövetségkötés jelképez.
Az Egyház, az újszövetség népe Krisztust követi. Az ő megváltó halála
törli el a bűnt és tesz bennünket Isten gyermekeivé. Tehát nem vérségi
kapcsolatról van szó, amikor Istennel való viszonyunk alapjait keressük,
hiszen e lelki kapcsolatot Krisztus biztosítja, akiben megtaláljuk az
igazságot.
Mivel az evangéliumban szó esik az „igazságról," fontos tisztázni, hogy
János apostol teológiájában kulcsfontosságú az igazság fogalma, amely
elsősorban nem magát Istent jelöli, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéjét,
Jézus Krisztust. Jézus egyrészt hirdeti az embereknek azt az igazságot,
amelyet az Atyától hallott, s amelynek közvetítése az emberek felé
küldetésének eleme, másrészt, ő maga az igazság. János szerint éppen abban
rejlik az ószövetség és az újszövetség különbsége, hogy az előbbi a mózesi
törvényt közvetítette az embereknek, az utóbbi pedig a kegyelmet és az
igazságot Krisztusban és Krisztus által. Jézus azért nevezte magát
igazságnak, mert a kinyilatkoztatás teljességét hordja magában. Általa, a
teljes igazság által ismerhetjük meg az Atyát és azt az utat, amely az
Atyához vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Nekem te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem!
Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam
igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a téged
kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak
legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140409.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 8., kedd

[Evangelium] 2014-04-08

2014. április 8. – Kedd

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én
elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én
megyek, oda ti nem jöhettek." A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem
akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem
jöhettek"? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről
vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért
mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam,
hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben." Erre megkérdezték:
„De hát ki vagy te?" Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok,
amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet
mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt
hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." De azok nem értették meg, hogy
az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd
felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok,
és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól
tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én
mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja." E szavak után sokan
hittek Jézusban.
Jn 8,21-30

Elmélkedés:

A farizeusoknak azt mondja Jézus, hogy azért fognak bűneikben meghalni,
mert nem hisznek benne, majd pedig az is kiderül, hogy értetlenségüket a
hitetlenség okozza. János evangéliumának ebben a részében tehát a hit és a
hitetlenség, a hívők és a hitetlenek állnak egymással szemben. Amikor
Jézus beavatja hallgatóit küldetésének titkába és az Atya üdvözítő
tervébe, akkor lehetőséget ad az állásfoglalásra. Miként egykori
hallgatóinak, ugyanúgy nekünk is választanunk kell, hogy hittel
elfogadjuk-e, hogy ő a Megváltó vagy elutasítjuk őt. Döntésünknek azonban
következményei vannak, hiszen a hitetlenek bűnben halnak meg, a hívők
viszont elnyerik a feltámadást és az örök életet.
Amikor az Úr a mennyei Atyától kapott küldetéséről tanítja a népet, sokan
hinni kezdenek benne. Ki valójában Jézus és honnan jött? – tették fel
egykor a kérdést. Egyesek azt gondolják, hogy tisztában vannak Jézus
származásával: Názáretből való, ismerik családját. Ez igaz ugyan, de
mégsem a teljes igazság. Aki csak azt tudja Jézusról, hogy melyik városból
való, az még nagyon keveset értett meg abból, hogy ő a mennyei Atya
küldötte. Aki csak Jézus emberi származását ismeri, még nem érti, hogy
Istentől jött. Jézus igazi kilétére nagypénteken, az ő kereszthalálakor
fog fény derülni. Ő a mi megváltónk, aki az Atya iránti engedelmességből
vállalja megváltásunk szolgálatát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Én Uram, keresztre feszített Jézus Krisztus, a boldogságos Szűz Máriának
Fia, nyisd fel szemeidet és tekints reám, amint a kereszt fájáról
tekintettél fájdalmas és szomorú édesanyádra! Én Uram, keresztre feszített
Jézus Krisztus, a boldogságos Szűz Máriának fia, nyisd meg a te áldott
ajkaidat és szólj hozzám, amint Szent Jánoshoz szóltál, mikor őt anyádnak
fiául adtad!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140408.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 7., hétfő

[Evangelium] 2014-04-07

2014. április 7. – Hétfő

Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel pedig újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és
tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
„Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki
közületek bűn nélkül van!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és
megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt
el?" „Senki, Uram" – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én
sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

Bűnösnek kikiáltva olyan emberek taszítják Jézus elé a porba a
házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. Véleményük szerint a
nő bűne megbocsáthatatlan, ezért a törvény szerint halálbüntetés,
megkövezés jár érte. Egyedül Jézus tudja, hogy minden bűn, még ez a bűn is
megbocsátható. Úgy tűnik, hogy a jelenlévők közül egyedül ő ismeri az
irgalmasságot. De tudja azt is, hogy ezeknek az embereknek hiába mondana
bármit, ezért most inkább a hallgatást választja. Most nem szól semmit,
csak ír a porba. Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a nő vádlói
ugyanúgy bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg az
irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból,
kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé. A vádlók nem
részesülnek ebben az irgalomban.
A szentírástudósokat mindig is foglalkoztatta, mit írhatott Jézus a porba.
A közismert magyarázat szerint talán az ott állók bűneit, akik – látván,
hogy Jézus jól ismeri minden bűnüket – sorban eltávoznak. Átvitt
értelemben mondhatjuk, hogy Jézus új törvényt írt. A kegyetlen régi
törvény helyett a megbocsátás új törvényét. Egy olyan törvényt, amely
szerint az embernek nincs joga ítélkezni a másik ember felett. A szeretet
új törvényét írta le, amely nem akarja a bűnös vesztét, hanem megtérését
tűzi ki célul. Mennyire ismerem és élem Jézus parancsát, amely szerint
mindenkor meg kell bocsátani?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, a te tanításod hallgatása és megtartása üdvösséget
jelent minden ember számára a világon. Add nekünk a Szentlélek erejét, és
küldj minket is, hogy lelkesen és bátran hirdessük az evangéliumot!
Erősítsd bennünk a tudatot, hogy az emberek üdvösségének szolgálata
mindannyiunk feladata, hivatása és küldetése. Add, hogy az evangélium
hirdetése szerte a világon megteremje gyümölcsét és ezáltal megdicsőüljön
a te neved a világon!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140407.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Hirdessétek az evangéliumot a nagyböjti időben! Listánk 10.
születésnapjára szeretnénk elérni az 50 ezres számot. Ehhez csak annyit
kell tenni, hogy lehetőleg mindenki ajánlja egy személynek az
evangéliumot. 2014. április 1-11-ig minden nap Ferenc pápa: Az evangélium
öröme című könyvét kapja valaki, aki ezt megteszi. Naponta megkérdezek egy
új feliratkozót, hogy ki ajánlotta neki az e-vangéliumot, s ő kapja az
ajándékkönyvet. Feliratkozni például a www.evangelium365.hu oldalon lehet.
Aki több személynek szeretné kérni az e-vangéliumot, küldje el a neveket
és az e-mail címeket nekem a zalalovo@gmail.com címemre és felírom őket.
Köszönöm, ha hirdetitek az e-vangéliumot!
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. április 6., vasárnap

[Evangelium] 2014-04-06

2014. április 6. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg,
akit szeretsz!" Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség
nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia
megdicsőüljön." Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor
tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt,
aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!"
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint
Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt.
Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked."
Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni." Erre Márta így szólt:
„Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Jézus folytatta:
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal,
élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed
ezt?" Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a
Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!" Jézus a lelke mélyéig
megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?" Azok így szóltak:
„jöjj, Uram, és lásd!" Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók
megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!" Némelyek azonban így
szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg,
hogy meghaljon?"
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel
elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!" Márta, az
elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."
Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod
Isten dicsőségét!" Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és
így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom,
hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy
higgyék: te küldöttét engem!" E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta:
„Lázár, jöjj ki!" A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert
leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus
megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!" A zsidók közül, akik
Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.
Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

Elmélkedés:

Jézus a hitre hív
Mai elmélkedésünket kezdjük azzal, amivel az evangélium befejeződik: „A
zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták,
amit cselekedett" (Jn 11,45), azaz látták Lázár feltámasztását a halálból.
Mintha János evangélista csak azért írná le hosszasan azt, hogy Jézus
értesül barátja, Lázár betegségéről és haláláról, ezt követően
beszélgetését Mártával és találkozását Máriával, majd végül a sírnál
történteket, hogy a végén leírhassa ezt az egyetlen mondatot. Mintha
Jánost az a cél ösztönözné, hogy az olvasókat vezesse a hit útján. Igen,
egyértelműen felfedezhető az evangélista e szándéka, s ennek fényében
érdemes részletesebben elmélkednünk Lázár feltámasztásáról.
Az eset jelentőségét mutatja annak folytatása. A zsidó főtanács összeül és
megvitatják a helyzetet. Korábban is rossz szemmel nézték Jézus csodáit,
amelyek miatt egyre többen keresték őt, de ez a halottfeltámasztás minden
korábbi csodát felülmúlt. Félelemként fogalmazódik meg bennük, hogy ha
engedik tovább menni az eseményeket, akkor mindenki hinni fog Jézusban. Ha
végérvényes döntés nem is született ekkor, az egyetértés nyilvánvaló abban
a kérdésben, hogy Jézust megölik (vö. Jn 11,46-54). János evangéliumában
tehát Jézus halálra ítélésének okaként, előmozdítójaként jelenik meg Lázár
feltámasztása.
Ha ilyen jelentőséggel, illetve következménnyel bír az esemény, akkor
miért nem tesz róla említést a másik három evangélium? – merül fel bennünk
a kérdés, de ennek megválaszolását hagyjuk a szentírástudósokra. Azt
viszont ne feltételezzük, hogy csupán János találta ki az egészet, hiszen
a konkrét helyek (Betánia, Jeruzsálem) és személyek (Lázár, Márta, Mária,
Tamás apostol) arra utal, hogy az eset valóban megtörtént.
A hit témájával először a betegségről való értesüléskor találkozunk. Jézus
ezzel a kijelentésével ébreszti fel tanítványaiban a hit utáni vágyat: „Ez
a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni" (Jn 11,4).
Hasonlóval találkoztunk a vakon született meggyógyításánál is. Ezt
követően a két nővér szavaiban ismerhető fel a hit. Először Márta, majd
pedig Mária szájából hangzik el ugyanaz a mondat Jézus megérkezésekor:
„Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!" (Jn 11,21 és
11,32). A Mártával folytatott beszélgetés ettől kezdve kifejezetten a
Jézusba vetett hitről szól. Jézus kinyilatkoztatást ad arról, hogy aki
benne hisz, élni fog. Szavaira Márta szívében felébred a hit, de Jézus
odáig vezeti a beszélgetést, hogy ezt szavaival is ki kell mondania. Itt
mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy a hittel kapcsolatban a szavaknál
jelentősebb a cselekedet, az élet, a hit szerinti élet. Márta nem
egyszerűen Jézus szavának hisz, hanem Jézusban, az élet forrásában, az
élet Urában, az Üdvözítőben, a Messiásban, az Isten Fiában hisz, pontosan
ezt fejezi ki hitvallása.
Befejezésként a történet számomra legmegindítóbb mozzanatára figyeljünk,
amely felett szemünk könnyen átsiklik és sajnos az evangélium rövidebb
változatát olvasva a szentmisén nem is halljuk: „Márta elment és hívta
nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: Itt a Mester, és hívat" (Jn 11,28).
Mennyi gazdagságot rejt a jelenet. A hitvallást követően megjelenik a hit
továbbadásának vágya, mások Jézushoz vezetése. A halk szó jelzi, hogy a
hittel kapcsolatban nincs szó erőszakosságról. Mária azonnali Jézushoz
indulása a hit iránti készség jele. Jézus magához hívja és a hitre hívja
Máriát. Engem is a hitre hív és engem is kér, hogy vezessek másokat hozzá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! Te meghívsz minket, hogy akaratod szerint éljünk, s
engedjük, hogy te vezesd életünket. Nem ragaszkodunk tovább a magunk
akaratához és elképzeléseihez, hanem átlépünk a te világodba, a hit
világába. Te vagy az élet és a halál Ura. Te adod nekünk a lelki
újjászületést a szentgyónásban és a testi újjászületést a feltámadásban.
Hiszem, hogy megbocsátod bűneimet, és hiszem, hogy megajándékozol az örök
élettel.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140406.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum