2009. január 17., szombat

[Evangelium] 2009-01-17

2009. január 17. - Szombat

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
"Kövess engem!" Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és
tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz
telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való
írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a
vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: "Miért eszik és
iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?"
Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: "Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
Mk 2,13-17

Elmélkedés:

A mai evangélium Lévinek, a vámosnak a meghívását tárja elénk, aztán pedig
arról szól, hogy mi történt Lévi házában. Itt Jézusnak szemére vetik, hogy
bűnös ember házába tért be. Mivel a saját hasznukra igyekeztek minél több
pénzt kérni, ezért mindenki bűnösnek tartotta őket. De miért ne fogadta
volna el Jézus ennek az embernek a hívását, amikor ő is elfogadta
meghívását? Jézus kegyelmet, megbocsátást ajánlott Lévinek és ő élt a
lehetőséggel, elfogadta ezt. Vajon mi elfogadjuk-e, amikor a
szentgyónásban Jézus nekünk is felajánlja ezt a kegyelmet? S vajon
meghívjuk-e az irgalmas Jézus a az életünkben? Ő kész megosztani velünk
életét, barátságot kínál. Elfogadom-e ezt tőle?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Palesztina utcáin oly jóságos lélekkel fogadtad be a betegeket, hogy
azok mind hozzád tartozónak érezték magukat. Tölts el engem is ugyanolyan
jósággal, gyöngédséggel; ajándékozz meg kellő tapintattal, amely oly
nehezünkre esik, amikor egészségesek vagyunk.
Add, hogy indulataimat legyőzzem, saját vágyaimról lemondjak, hogy magamat
minél inkább beteg testvéreimnek szentelhessem, ha állapota úgy kívánja!
Egészséges vagyok, Uram, és hálát adok ezért! Engedd, hogy felebarátom
szenvedése megszenteljen, türelemre és alázatra indítson engem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 16., péntek

[Evangelium] 2009-01-16

2009. január 16. - Péntek

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem
fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
"Fiam, bocsánatot nyertek bűneid." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?"
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt
tehát hozzájuk: "Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt
mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl,
fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma
a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom
neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette
ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: "Nem láttunk
még ilyet sohasem!"
Mk 2,1-12

Elmélkedés:

A testi betegségeket megszüntető csodák mellett Jézus azzal is törődött,
hogy a lélek bajától, a bűntől is megszabadítsa az embereket. A gonosz
lelkek kiűzését célzó csodatettek már előkészítik a hallgatóságot arra,
hogy lelki gyógyítások fognak következni. Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy
visszaadja a test egészségét, hatalma van az embert fogva tartó gonosz
lelkek felett és hatalma van ahhoz is, hogy meggyógyítsa lelkünket,
eltörölve bűneinket. Mindez isteni hatalmának jele. A mai evangéliumban
szereplő béna ember többet kapott, mint amit remélt. Bizonyára csak testi
bénaságától akart megszabadulni, de Jézus a bűneitől is megszabadította. E
nagyobb csodát nekem is kész megadni. Lelkem csak akkor nyugszik meg, ha
meghallom bűnbocsátó szavát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen
szeretettel szereted azokat, kiket Fiad és Istened benned és általad
királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának
kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi
féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a
nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne,
hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a
megigazultak a dicsőséget!
Damiani Szent Péter
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 15., csütörtök

[Evangelium] 2009-01-15

2009. január 15. - Csütörtök

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: "Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a
szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: "Akarom!
Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: "Nézd,
senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és
tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul
nekik."
Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a
dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább
távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés:

Afrika és a Távol-Kelet számos országában még napjainkban is rengetek
leprabetegségben szenvedő ember él. A leprásoknak nem csak a betegséggel
kell megküzdeniük, hanem azzal is, hogy a társadalom kirekeszti őket. El
kell hagyniuk otthonukat és családjukat, s a rájuk kényszerített korlátok
között tengethetik életüket. S ha ez igaz napjainkban, akkor még inkább
így lehetett Jézus korában. Amikor Jézus meggyógyítja az evangéliumban
szereplő leprás embert, akkor új élettel ajándékozza meg. Lehetőséget ad
neki, hogy szabadon éljen, dolgozzon, s visszatérjen a családjához. Az
isteni irgalmassággal, Jézus szeretetével való találkozás nem csupán a
betegek életében hozhat változást, hanem mindenkiében.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva,
hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva
meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben
a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol
szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár
csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat:
követlek, Uram!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 14., szerda

[Evangelium] 2009-01-14

2009. január 14. - Szerda

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és
András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is
Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre
megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett,
odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész
város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított,
akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte
megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy
elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek.
Amikor megtalálták, azt mondták neki: "Mindenki téged keres!" De ő azt
felelte: "Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is
hirdessem az evangéliumot, - hiszen ezért jöttem." És elment, hirdette az
evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az
ördögöket.
Mk 1,29-39

Elmélkedés:

Miközben mindenki Jézust keresi, Ő az Atyával való együttlét csendes
perceit keresi. Mindenki Jézus keresi, mert bizonyára újabb csodákat,
újabb gyógyításokat várnak tőle. Jézus pedig együtt akar lenni Atyjával,
mert mindig tőle akarja tudni küldetését. Az evangéliumi beszámolóból úgy
tűnik, hogy Jézus nem szeretné, ha az emberek csak a csodás gyógyítások
miatt keresnék. Küldetésének csak egyik része az, hogy a csodatettekkel
tanúskodjon az irgalmas Atya jelenlétéről. Emellett az Atya tanítását is
el szeretné mondani, ezért inkább tovább megy más helyekre, hogy
hirdethesse az örömhírt. Vajon én miért keresem Jézust? Mit kérek tőle?
Keresem-e azért, hogy tanítását egyre jobban megismerjem, s ez vezesse
életemet?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és
tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a
létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák
méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.
Jean Vanier
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 13., kedd

[Evangelium] 2009-01-13

2009. január 13. - Kedd

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: "Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: "Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: "Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

A Jézus hallgató emberek észreveszik, hogy szavaiban különleges erő
rejlik, s ez az erő nem lehet más, mint az igazság ereje. Annak
bemutatására, hogy milyen isteni erő és hatalom van Jézus szavaiban, Márk
evangélista elbeszéli nekünk a gonosz lélektől megszállt ember
megszabadítását. Jézus parancsszavára a tisztátalan lélek engedelmeskedik
és elhagyja az embert. Az Úr megszabadító szava új életet ad a korábban
megszállt embernek. A gonosz és ártó lélek helyét Isten szava, Isten
igazsága veszi át Mostantól kezdve már nem a rossz befolyása alatt áll a
meggyógyult, nem az őt fogva tartó gonosznak kénytelen engedelmeskedni,
hanem Jézus tanítása irányítja életét. Az én életemben milyen helye van
Jézus szavának?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, sötétlő lelkeinkre vesd a Bölcsességed ragyogó világát, hogy fényre
gyúl mind, hogy Téged követ, szolgál Neked újítva tisztaságát. Napkelte
hív: ember, munkába kezdj! De te, Uram, szívünkbe úgy költözz be, hogy ez
a Nap ragyogjon benn örökre, hogy Érted égő tüzet sose veszt. Uram,
ragyogtasd ránk a Te napod, amely nem ismerhet sosem alkonyatot.
Szent Efrém
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 12., hétfő

[Evangelium] 2009-01-12

2009. január 12. - Hétfő

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az
(Isten országáról szóló) evangéliumot: "Betelt az idő, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András,
akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította
őket: "Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Azok
rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment,
meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat
rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták
apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés:

Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket! - ezekkel a
szavakkal szólítja meg Jézus első tanítványait. A két megszólított ember,
Simon Péter és András, rögtön nyomába szegődik. Márk evangélista tehát nem
csak azt érzékelteti leírásával, hogy a két halász pozitív választ ad a
hívásra, hanem azt is, hogy nem mérlegelnek, nem kezdenek el azon
gondolkozni, hogy mi vár rájuk, nincs bennük semmilyen félelem, s talán
még csak nem is csodálkoznak, hanem azonnal engedelmeskednek. Nem kérnek
gondolkodási időt, nem tesznek fel kérdéseket, hogy több információjuk
legyen a rájuk váró feladatról, hanem megteszik, amit a számukra akkor még
ismeretlen Jézus kér tőlük. Az egyszerű hívásra ilyen egyszerűen is lehet
válaszolni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. január 11., vasárnap

[Evangelium] 2009-01-11

2009. január 11. - Vasárnap, Urunk megkeresztelkedése

Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: "Aki utánam jön,
hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a
saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, o pedig Szentlélekkel
keresztel majd meg benneteket!" Ezekben a napokban történt, hogy eljött
Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban.
És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a
Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: "Te
vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"
Mk 1,7-11

Elmélkedés:

Az Atya ölelése
Jézus megkeresztelkedésének mai ünnepe egyrészt lezárja a karácsonyi
ünnepkört, másrészt új időszakot nyit az egyházi évben. Ennek megfelelően
az ünnep mintegy összefoglalja a karácsony titkát, másrészről előrevetíti
számunkra mindazt, ami Jézus most kezdődő nyilvános működésének lényege.

Karácsonykor Jézusnak, az Isten Fiának a születését ünnepeltük. Ezt
hirdette az angyalok éneke, aztán jöttek a pásztorok, hogy kifejezzék
hódolatokat a Gyermeknek, akiben Isten Fiát ismerték fel. A háromkirályok
múlt vasárnapi ünnepén arra emlékeztünk, hogy az egész világ előtt
nyilvánvalóvá vált Jézus istensége. A mai ünnep megkoronázza ezeket a
tanúságtételeket, hiszen a Szentlélek száll le a Jordán folyó vizéből
kiemelkedő Jézusra, s magának a mennyei Atyának a tanúskodó szava
hallatszik az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem
telik!"(Mk 1,11). És bár a mindenható Isten ezen tanúságtételénél nagyobb
nem létezik, mégis hiányzik még egy vallomás a felsorolás végéről. Az én
vallomásom. Hiszem-e, hogy a betlehemi istálló szalmáján fekvő Gyermek,
aki előtt letérdeltek a pásztorok, s akinek értékes ajándékokat vittek a
napkeleti bölcsek, valóban az Isten Fia? Hiszem-e, hogy az a Jézus, akiről
megkeresztelkedésekor maga az Atya tanúskodott, valóban Isten?

Nem mehetünk el szó nélkül azon kérdés mellett, hogy miért kellett
Jézusnak megkeresztelkednie? A Keresztelő Jánoshoz érkező emberek
bűnbánatuk jeleként keresztelkedtek meg, és a keresztség szentségének
hatása a bűnöktől való megszabadulás a mi esetünkben is. Jézus viszont
teljesen bűntelen volt, tehát neki egészen más miatt kellett
megkeresztelkednie. Máté evangélista egyébként az esemény leírásakor
beszámol arról, hogy maga Keresztelő János is értetlenül áll a hozzá
érkező Jézus előtt, s úgy gondolja, hogy éppen fordítva kellene mindennek
történnie, azaz Jézusnak kellene őt megkeresztelnie (vö.: Mt 3,14-15).
Jézus viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a többi bűnös ember között ő, az
ártatlan is részesüljön a vízkeresztségben János által. A mi Urunk ezáltal
is kifejezi, hogy magára akarja venni minden ember bűnét, mert ez az Atya
akarata, ezt a küldetést kapta Atyjától. Ahogyan Szent Pál apostol írja:
az Atya Jézust, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk (vö.: 2Kor
5,21). Jánoshoz a bűneiket megvalló bűnösök érkeznek. Jöttek a vámosok,
akik az anyagi haszon reményében gátlástalanul becsapták az embereket és
több vámot kértek (vö.: Lk 3,12-13). Jöttek a katonák, akik állandóan
elégedetlenkedtek zsoldjukkal és erőszakosan bántalmazták az embereket
(vö.: Lk 3,14). Jeruzsálem és környéke összes embere eljött, hogy lemossa
bűneit János keresztsége által. S mindezek után jön Jézus, s alámerül ebbe
a minden ember bűnétől szennyezett vízbe. Megkeresztelkedése által
kifejezi, hogy engedelmesen magára veszi minden ember bűnét, mert ezt
kívánja tőle az Atya. A küldetését engedelmesen vállaló Jézusnak szól az
Atya vallomása: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!"(Mk
1,11).

A mai ünnep mindemellett előrevetíti azt a küldetést, amelyet ettől kezdve
Jézus teljesít. Küldetése az emberek megtérésére irányul, arra, hogy
szakítsunk bűnös életünkkel, lélekben újjászülessünk és a mennyei Atya
kedves gyermekei legyünk. Amikor megkereszteltek minket, akkor a mennyei
Atya gyermekei lettünk, de azóta bűneinkkel újra és újra kiszakítjuk
magunkat az ő szerető karjaiból. Amikor viszont bűnbánatot tartunk, akkor
mindig engedjük, hogy az irgalmas Isten átöleljen minket. Karácsony
éjjelén azt szemléltük, hogy Szűz Mária szeretettel tartja ölében,
karjaiban a kis Jézust. A mai napon arra emlékezünk, hogy
megkeresztelkedésekor az Atya láthatatlanul átkarolja Fiát, ahogyan majd
magához öleli a kereszten is. Engedjük, hogy az irgalmas Isten minket is
átöleljen!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Az Úrral János vízbe lép
és végez szent keresztelést;
ki által minden létesült
Jordán habjában megmerült.

Kit tiszta Szűznek méhe szült,
ily tisztulásra nem szorult,
nem önmagáért jött ide,
világunk bűnét mossa le.

Elhangzik Atyja szózata,
ez itt az ő kedvelt Fia,
s a Lélek mennyekből alá
galamb alakban száll reá.

Az égi szó s jelkép alatt
titok, mely mindent meghalad,
az Egyház üdvét megnyitó
Isten, ki hármas egy való.

Dicsőség néked, Krisztusunk,
igazság, életünk, utunk,
kiről Atyád s a Lélek ad
ragyogva mennyből vallomást.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum