2016. augusztus 6., szombat

[Evangelium] 2016-08-06

2016. augusztus 6. – Szombat, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét
és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor
így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három
sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Nem tudta ugyanis,
hogy mit mondjon. Közben felhő támadt, és beborította őket. A felhőben
félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én
választott Fiam, őt hallgassátok." Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét
egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit
abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés:

Átváltozott tekintetek
1994-ben, abban az esztendőben, amikor pappá szenteltek, volt a Fatimai
Szűzanya szobrának országjárása. Az egyházmegyék templomai sorra fogadták
a szobrot. Újmisés papként én voltam Szentgotthárdon az ünnepi szentmise
szónoka. Jól emlékszem rá, hogy amikor körmenetben behozták a szobrot a
templomba, az emberek mind szerettek volna közel kerülni hozzá, hogy
megérinthessék. A hívek lelkesedését lehetetlen lett volna
visszaszorítani, nem is volt rá szükség, hiszen nem akartak semmi rosszat,
csupán megérinteni a Szűzanya szobrát. Emlékszem egy idős bácsira, aki
mankóval, fél lábbal próbálkozott a szobor közelébe jutni. Amikor sikerült
neki, egyik kezével megérintette a szobrot. Közben arca teljesen
átváltozott, átszellemült, „színeváltozáson" ment át. Másokon is látható
volt hasonló „színeváltozás," férfiak és asszonyok, gyermekek és idősek
arcán egyaránt. A hit, a bizalom, a szeretet változtatta át ezeket az
arcokat. Csodálattal szemléltem, ahogyan a meggyötört arcok és megtört
tekintetek átváltoznak és végtelen boldogságot sugároznak. Úgy éreztem,
hogy ezek az emberek most igazán megmutatják, hogy mi lakik a lelkük
mélyén, ezek a „színeváltozott" tekintetek az emberek igazi érzéseit
tükrözik.
A mai napon Jézus színeváltozását ünnepeljük. Az eseményt Szent Lukács
evangéliumából olvassuk, miszerint Jézus a három kiválasztott apostolával,
Péterrel, Jánossal és Jakabbal felment egy hegyre, ahol színében
átváltozott előttük, megmutatta nekik dicsőségét, azt a dicsőséget, amely
a feltámadás után vár rá, s amely a mennyben vár ránk feltámadásunkat
követően. A három apostol látja azt, amint megjelenik az ószövetségi idők
két jelentős alakja, Mózes és Illés próféta, akik Jézussal beszélgetnek.
Mindhárman azt érzik, hogy jó nekik ezen a helyen lenni, szeretnék, ha az
élmény tovább tartana. Közben hangot hallanak az égből, a mennyei Atya
kinyilvánítja, hogy Jézus az ő Fia. Mindezek mögött az rejlik, hogy
csodálatos módon megérzik Isten jelenlétét.
Igen, az emberben van egy különleges érzék, hogy észrevegyük a
természetfelettit, az istenit, a szentet, az örökkévalót. Van bennünk egy
különleges érzékenység, hogy megtapasztaljuk Isten közelségét, jelenlétét.
És ilyenkor mi magunk is átváltozunk. Arcunk sugárzása, szívünk öröme,
tekintetünk ragyogása azt jelzik, hogy működik bennünk ez az érzék, megvan
bennünk ez az érzékenység. Nem mindennaposak ezek az élmények, de a hit
útján járva jó megtapasztalnunk időnként e lelki magaslatokat, amelyekről
megpillanthatjuk azt az örök országot, a mennyországot, ahová Isten hív
bennünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük közelségedet
és jelenlétedet, miként azt a három kiválasztott apostol a színeváltozás
hegyén megtapasztalta. Azokban a napokban és órákban, amikor a
kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és az
isteni dicsőség megtapasztalásának reménye, mert a szenvedés útjának végső
állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, a
feltámadás. Istenünk, jó nekünk veled lennünk, veled élnünk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160806.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 5., péntek

[Evangelium] 2016-08-05

2016. augusztus 5. – Péntek

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar
engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz,
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti
életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony,
mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem
látják az Emberfiát, amint eljön országában.
Mt 16,24-28

Elmélkedés:

Miután Jézus előre megjövendölte szenvedését és halálát, Máté evangélista
összegyűjti azokat a mondásokat, amelyekben a mi Urunk arra tanít, hogy
tanítványainak is ugyanaz a sorsa, mint az övé. Mondanivalóját a következő
kijelentés nagyon találóan foglalja össze: „Ha valaki követni akar engem,
tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen!" A tanítványi élet
három mozzanata fogalmazódik meg ebben a mondatban.
Elsőként az, hogy ha valaki Krisztus tanítványa akar lenni, az bizonyos
szakítást jelent korábbi életével, életmódjával. Megtagadni önmagunkat azt
jelenti, hogy háttérbe szorítjuk saját elképzeléseinket, hogy egyre jobban
tudjunk azonosulni Isten akaratával. Megtagadni önmagunkat azt jelenti,
hogy bűnös vágyainknak határt szabunk és minden erőnkkel törekszünk az
életszentségre. Megtagadni magunkat azt jelenti, hogy Krisztus növekszik
bennünk.
A második elem a kereszthordozás. Jézus nem titkolja, hogy követése nem
könnyű, de vállalni kell a nehézségeket, a szenvedéseket, s ő segíteni fog
nekünk a kereszthordozásban.
Harmadszor pedig a követés parancsa hangzik el. Így is mondhatnánk: Élj
krisztusi módon! Keresd mindig Isten akaratát és engedelmeskedj az
Atyának! Szolgáld Istent és segítsd embertársaidat! Sugározd szüntelenül a
szeretetet!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160805.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 4., csütörtök

[Evangelium] 2016-08-04

2016. augusztus 4. – Csütörtök

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták:
Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti, kinek tartotok
engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a
tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki
Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól
és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre
Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet
veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert
nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!
Mt 16,13-23

Elmélkedés:

Jézus tanítását hallgatva és rendkívüli csodáit látva az emberekben
felmerül a kérdés: ki ő valójában? A válaszok abba az irányba mutatnak,
hogy kezdik felismerni Jézus személyében a Messiást, azaz az események
előrehaladtával egyre inkább előtérbe kerül Jézus messiási küldetése és
annak kibontakozása. Ezekre az elképzelésekre azonban erősen rányomja
bélyegét a kor hagyományos gondolkodása, miszerint a messiás egy uralkodó
vagy hadvezér lesz, aki megerősíti Izrael politikai, katonai hatalmát, és
megszabadítja az ország népét a rómaiak elnyomásától. A korabeli messiási
várakozásoktól az apostolok sem tudják magukat függetleníteni, ők is azt
remélik, hogy Jézus hamarosan evilági hatalmat szerez magának. A Péter
apostollal való beszélgetés során pontosan látszik ez a szemlélet, ezért
nem tudja sem ő, sem a többiek elképzelni azt, hogy Mesterüket megölik,
mert akkor nem valósulhatna meg messiási uralma.
Jézus természetesen helyteleníti ezt az emberi elképzelést, mert ő tudja,
hogy messiási küldetése egészen mást jelent, mert az Atya mást kíván tőle.
Ezért tiltja meg először azt, hogy tanítványai bárkinek is beszéljenek
arról, hogy ő a Messiás, majd pedig emiatt beszél rendkívül kemény hangon
Péter apostollal.
A jelenet arra a veszélyre figyelmeztet minket, hogy emberi gondolataink
könnyen elhomályosíthatják Isten szándékát.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de
azt tudom, hogy minden a te akaratodból történik, Uram, s ez elég nekem.
Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel
szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem
Szent Fiad krisztusi áldozatával.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160804.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 3., szerda

[Evangelium] 2016-08-03

2016. augusztus 3. – Szerda

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult
vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte:
„Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus kijelentette:
„Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az
asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!" Ő
így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a
kutyáknak!" Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a
te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban
az órában.
Mt 15,21-28

Elmélkedés:

Jézus számos esetben tanújelét adta, hogy korának általános szemlélete,
kortársainak gondolkodásmódja nem kényszeríthetik őt korlátok közé.
Bizonyos esetekben túllép a hagyományokon, s ez gondolkodásában,
cselekvésében egyaránt megmutatkozik. Az evangéliumokat olvasva sokszor
tűnik úgy, hogy szándékosan lebontja a falakat, amelyek az emberek között,
vagy az ember és Isten között emelkedik. A korabeli zsidó törvények élesen
megkülönböztették a tiszta és a tisztátalan dolgokat, elválasztották
egymástól a szentet és a profánt, éles vonalat húztak az igazak és
bűnösök, a jók és a gonoszok közé. A vallásosság ilyen módon szűk határok
közé szorult, a kiváltságosok határozták meg feltételeit, akik
természetesen önmagukat igaznak és jónak tartották, másokat pedig bűnösnek
ítélvén kizártak. Ezzel szemben Jézus úgy érzi, hogy küldetése
mindenkihez, az igazakhoz és a bűnösökhöz egyaránt szól, örömhírét,
tanítását senki sem sajátíthatja ki és nem zárhat ki abból másokat.
A kánaáni asszony története, amit a mai evangéliumban olvasunk, jó példa
erre. A hagyományos zsidó gondolkodás szerint csak a választott nép tagjai
részesülhetnek Isten jóságában, a pogányok nem. Jézus helyteleníti ezt a
felfogást, s azzal, hogy teljesíti a pogány származású asszony kérését,
átlép egy határt. Mert Isten jóságát sem akkor, sem napjainkban nem lehet
korlátozni. Isten szeretete minden emberre kiárad.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160803.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 2., kedd

[Evangelium] 2016-08-02

2016. augusztus 2. – Kedd

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus
mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek
át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint
elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék.
Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár
stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert
ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük
a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és
rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket:
„Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te
vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta:
„Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus
felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott:
„Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így
szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a
bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így
szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és
Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték
Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és
kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak
hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36

Elmélkedés:

A kenyerek és halak csodálatos megszaporításakor az emberek
megtapasztalhatták Jézus különleges erejét, képességét. Az eseményt
követően újabb jelét, bizonyítékát adja istenségének, de ennek már nem a
nagyszámú nép, hanem csak tanítványai a tanúi. Jézus a víz tetején járva
indul a bárkában evező tanítványok után. Istenségét egyrészt az mutatja,
hogy képes a víz tetején járni, nem süllyed el, azaz nem vonatkoznak rá
ennek a világnak természeti törvényei. Másrészt abban nyilvánul meg isteni
hatalma, hogy képes megmenteni a kicsinyhitű Pétert. E különleges jelek
elérik hatásukat, a tanítványok így vallják meg hitüket: „Te valóban az
Isten Fia vagy!"
Elmélkedésünkben ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a
kenyérszaporítás és a vízenjárás csodája között Jézus felment a hegyre és
imádkozott. Bár az evangélista nem szentel nagy figyelmet ennek és csupán
egyetlen rövid mondattal tesz említést róla, mégis olyan jelenet ez, amely
többször előfordul az evangéliumokban. Jézus félrevonul, keresi a magányt
és az egyedüllétet, hogy imádkozzon, beszéljen az Atyával. Ez alkalommal
bizonyára hálát adott a csodáért, amit az emberek éhségének megszüntetése
érdekében tett, tehetett, illetve az Atya újabb segítségét kérte ahhoz,
hogy tanítványaiban ne félelem, hanem hit ébredjen akkor, amikor
rendkívüli hatalmát megtapasztalják.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy
elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és
kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt
a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és
minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel
valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval
és a Szentlélekkel! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160802.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 1., hétfő

[Evangelium] 2016-08-01

2016. augusztus 1. – Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János
haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De
az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor
kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és
meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek
hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is.
Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek
maguknak!" Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok
nekik enni!" Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két
halunk." Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy a
tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét
az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a
tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és
jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig
mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21

Elmélkedés:

Az emberi nyomorúságot és szegénységet látva szánalom ébred bennünk. Kiben
ne keltene együttérzést a nélkülözők szükséghelyzete? Szeretnénk
változtatni a helyzeten, de sok esetben kevés ehhez az erőnk,
tehetetlennek érezzük magunkat.
Jézus is megtapasztalt élete során hasonlót, miként erről a mai
evangéliumban olvasunk. A sajnálat és a szánalom érzése rögtön cselekvésre
indítja. Először azt látja, hogy tömegesen jönnek hozzá az emberek és
rengeteg beteget hoznak. Máté evangélista Jézus érzését és cselekedetét
így írja le: „Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket." Lám,
Jézus nem tehetetlen, nem erőtlen, hanem isteni hatalmát arra használja
fel, hogy jót tegyen az emberekkel. Nem erőfitogtatásról van itt szó,
hanem arról, hogy az isteni irgalmasság cselekedetekben ölt testet. Ezt
követőn a mi Urunk újabb szükséghelyzettel szembesül, az embereknek nincs
ennivalója. E helyzeten szintén egy csodával segít, megszaporítja az öt
kenyeret és a két halat, hogy mindenki jóllakjon.
A kenyérszaporítás eseménye előrevetíti az utolsó vacsora csodáját.
Krisztus ekkor is ételt ad apostolainak, a kenyérben önmagát, saját testét
adja. Meghívása a szeretetlakomára minden szentmisében megismétlődik
felénk. Az Úr jelenvalóvá lesz az Oltáriszentségben, hogy önmagát adja
nekünk lelki táplálékul.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk
tebenned váljék gazdaggá.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160801.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. július 31., vasárnap

[Evangelium] 2016-07-31

2016. július 31. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította:
Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő
elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és
elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen,
még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

A jövőre gondolva
Minden földművelő, mezőgazdaságból élő ember azt szeretné, hogy az
történjen vele, ami az evangéliumi példabeszédben szereplő emberrel:
bőséges termést hozzon a földje. Legalábbis a történet kezdetén sokan
szívesen azonosulnának vele, hiszen amúgy is gazdag, vagyonos ember,
akinek ráadásul szerencséje van, ismét gazdagabb lett a kiváló termésnek
köszönhetően. A példázat vége felé már kevésbé szeretnénk a helyében
lenni, amikor földi javait hátrahagyva eltávozik az életből és számon kéri
őt Isten, s bizony nem sok jóra számíthat a túlvilágon.
Mi a gond ezzel az emberrel? Miért nevezi őt Isten esztelennek? A bőséges
termés új helyzet elé állítja ezt az embert. Valamit lépnie kell, döntést
kell hoznia, hogy mit tegyen ebben a számára is váratlan helyzetben.
Mielőtt azonban bármit tenne, elkezd gondolkodni, de ezt a gondolkdzást
Jézus okoskodásnak nevezi. Az esztelen gazdag magában beszél, önmagával
beszéli meg, hogy mi volna a jó megoldás. Láthatjuk, hogy nincs kihez
fordulnia, nincs kitől tanácsot kérnie. Talán éppen növekvő gazdagsága,
szépen gyarapodó vagyona miatt veszítette el korábbi barátait. Mert nem
figyelt már az emberekre és emberi kapcsolataira, hanem kizárólag csak
anyagi javainak élt. Úgy tűnik, hogy családja sincs, hiszen nem szerettei
életét akarja jobbá tenni vagyonából, hanem csak magának gyűjt.
Magányos helyzetéhez korábbi sorozatos hibái vezettek, amelyet az tetéz,
hogy Istennel sincs semmilyen kapcsolata. Döntése előtt tehát nem kérdezi
meg Istent, s ezt úgy is mondhatnánk, hogy nem imádkozik. Miként az sem
jutott eszébe, hogy esetleg hálát adjon Istennek a bőséges termésért,
ugyanúgy arra sem gondol, hogy tanácsot, útmutatást kérjen tőle. Ezen a
ponton már kezdjük megérteni, hogy mi is a gond ezzel az emberrel. Nem az
a baj, hogy gazdag, hiszen anyagi javaiból akár segíthetne, támogathatna
másokat. Azért esztelen ez az ember, mert nem vette észre, hogy a
gazdagság elfordította őt az emberektől és elszakította őt Istentől. Lám,
ide vezet a vagyon gyűjtése.
Jézus példabeszédében nincs szó arról, hogy mennyi idő alatt gazdagodott
meg, hány év alatt sikerült eltávolodnia mindenkitől, s arról sem, hogy
mennyi időre tervez előre. Csak egyetlen, az időre, az idő múlására utaló
kifejezés szerepel a történetben, de ez nem a múltra és nem is a jövőre
vonatkozik, hanem a jelenre: még az éjjel visszakérik tőle lelkét. Isten
nem vár, nem szán hosszabb életet neki, nincsenek további tervei vele,
hanem itt az ideje, hogy elszámoljon életével.
A gazdag ember esztelensége, ostobasága abban is megmutatkozik, hogy
szeretné a jövőjét biztosítani. Mondhatnánk, hogy előrelátó, megfontolt
ember, de esetében nem erről van szó, mert csak evilági jövőjére, az
elkövetkezendő esztendőkre gondol és nem végső sorsára, nem a túlvilági
jövőre, nem az örökkévalóságra. Amilyen jövőre ő gondol, abban nincs helye
Istennek. Jövőnket mi sem láthatjuk előre. Azt viszont kérhetjük
imáinkban, hogy Isten velünk legyen hátralévő napjainkban. Persze szabad
tervezgetni és álmokat szövögetni, de közben ne feledkezzünk meg arról,
hogy az idő múlik, egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben
gazdagodjunk, s ezzel biztosítsuk örökké tartó jövőnket, örök életünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben
való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság,
a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a
szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más
lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból,
nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk
ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a
lelki gazdagság értékét!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160731.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum