2014. február 22., szombat

[Evangelium] 2014-02-22

2014. február 22. – Szombat, Szent Péter apostol székfoglalása

Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták:
„Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának."
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter
válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta
neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér
nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom
neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a
pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mk 16,13-19

Elmélkedés:

Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepe az Egyház egységét jeleníti
meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus
alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter és
az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak példája
szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy
megőrizzék Isten népének egységét.
A történelem folyamán az Egyház számára minden bizonnyal a szakadások, az
egység sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. Ebből következik,
hogy talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység
megvalósulása lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy
Egyházunkban felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga
Krisztus éltet. Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé
teszi az evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a
pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a
papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek egyaránt
feladata.
Az evangéliumban Jézus először arról kérdezi tanítványait, hogy mit
gondolnak róla az emberek, akik hallgatják tanítását és látják csodáit,
majd ugyanazt a kérdést a tanítványokhoz intézi, akik állandóan vele
járnak. Ez a kérdés ma a mi szívünket érinti meg, bennünket is arra
ösztönöz, hogy válaszoljunk rá. Kinek tartom én Jézust?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem! Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma
rám, de azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik, Uram, s ez elég
nekem. Kérlek, adj erőt, türelmet és alázatot, hogy a rám váró
nehézségekkel szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat
egyesíthessem Szent Fiad Krisztusi áldozatával.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140222.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 21., péntek

[Evangelium] 2014-02-21

2014. február 21. – Péntek

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt
hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl
keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét,
elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti
azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e
hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az
Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal." Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők
közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő
országát."
Mk 8,34-9,1

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Jézus pontosan megmagyarázta Péternek és az
apostoloknak, hogy mit is jelent az, hogy ő a Messiás. Péter egy
dicsőséges királyságra gondolhatott, de Jézus a Messiás szenvedéséről,
haláláról és feltámadásáról beszél.
A mai evangéliumi részben pedig mindennek a tanítványokra vonatkozó
következményeiről beszél az Úr. A Krisztus-követő emberek számára is
kereszthordozást jelent az élet, amelynek végső célja az örök élet
elnyerése. Hiába teszünk bármit, ha az nem a Jézus iránti hűségünkből
fakad és nem az üdvözülés a célja. Életünk értelmét és célját Krisztus
életében ismerhetjük fel, aki lemondott életéről és meghalt értünk.
Vallási életünkben az elsődleges szempont mindig a saját lelkünk
üdvössége. De mégsem marad a vallásosság „magánügy," hiszen késznek kell
lennünk arra, hogy hitünket megvalljuk a világ előtt. E tanúságtétel lehet
az egyik mércéje annak, hogy mennyire vesszük komolyan Jézus követését és
mennyire köteleztük el magunkat mellette. Az örök élet dicsőségébe a
hűségesek juthatnak el.
A tanítványok ugyanazt a keresztutat járják végig, mint Mesterük. Ahogyan
Jézus az emberek megváltásáért odaadta életét, ugyanígy az ő követői az
evangélium hirdetésére szentelik életüket. Jézusnak adják életüket, hogy
aztán halálukat követően Jézustól nyerjék el az örök életet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140221.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 20., csütörtök

[Evangelium] 2014-02-20

2014. február 20. – Csütörtök

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő
falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?" A
tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek,
ismét mások valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek
tartotok engem?" Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás." Akkor
szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie.
A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra
föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta
Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira
nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon
gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!"
Mk 8,27-33

Elmélkedés:

Te vagy a Messiás – olvassuk Péter apostol hitvallását Jézusról a mai
evangéliumban. A héber messiás szó magyar jelentése: „fölkent" (személy).
Ennek görög fordítása a Krisztus, ami szintén fölkentet jelent. Jézus
esetében nem helyénvaló földi királyságra vagy uralomra gondolnunk, inkább
lelki értelemben vett uralkodásról beszélhetünk. Jézus olyan Messiás, akit
az Isten kent föl királlyá, pappá és prófétává. Messiásnak nevezte őt az
angyal, amikor hírül hozta a pásztoroknak születését, és messiási
fölkentsége a Jánostól vett keresztség felvételekor vált nyilvánvalóvá a
nép számára. Messiási királyságának és küldetésének lényege nem az
uralkodásból áll, hanem szenvedésének és megváltó halálának elfogadásából.
Amikor Jézus elfogadja Péter hitvallását, aki őt Messiásnak nevezi, éppen
erről a szenvedésről jövendöl tanítványainak. A szenvedő Messiás képe
azonban nem fér bele Péter gondolkozásába, Jézus viszont egyáltalán nem
akar más messiás lenni. Könnyen megérthetjük tehát, hogy miért használt
rendkívül kemény szavakat Péterrel szemben, hiszen ha elutasítaná a
szenvedést, akkor egész messiási küldetését tagadná meg. Péternek, s
valószínűleg a többi apostolnak is nehéz volt ezt megérteniük, s talán
sokszor mi is értetlenül állunk, amikor a szenvedés értelmét keressük.
Jézus az Atya iránti engedelmességből fogadta el szenvedését és halálát,
amelynek jutalma a feltámadás lett.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Hittel valljuk, hogy jelen vagy az
Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos
kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá, hogy lelkünk tápláléka légy.
Élj bennünk Szent Tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az
evangélium hirdetésére szenteljük. Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és
úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. Segíts minket,
hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140220.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 19., szerda

[Evangelium] 2014-02-19

2014. február 19. – Szerda

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és
megkérdezte: „Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: „Látom az
embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a
vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy
élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről
senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26

Elmélkedés:

Szent Márk evangélista két olyan esetről számol be írásában, amikor Jézus
vak embernek adja vissza a látását. Az első a betszaidai vak meggyógyítása
(vö. Mk 8,22-26), amelyről ma olvastunk, a másik pedig a jerikói vak
meggyógyítása (vö. Mk 10,46-52). A két történet főbb elemei sokban
különböznek. A jerikói vak esetében a világtalant, aki hangosan kéri Jézus
segítségét, az emberek távol akarják tartani a Mestertől. A csoda, amely a
történet szerint a vak hitének a jutalma, mindenki szeme láttára történik.
Jézus a szavával gyógyítja meg, s ő azonnal visszanyeri látását és követni
kezdi gyógyítóját.
A betszaidai vak esetében az emberek vezetik Jézushoz az embert, akit ő
kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem játszik
szerepet a csodánál, legalábbis erről nem tesz említést az evangélista. Ez
esetben nem csupán szavakkal történik a gyógyulás, hanem Jézus rátette a
kezét. A vak nem azonnal, hanem csak fokozatosan nyerte vissza látását és
nem indul el Jézus nyomában.
E kétféle elbeszélés a vakok meggyógyításáról a hit különböző útjait
jelképezik számunkra. Más-más utakon juthatunk el az igazság
megismeréséhez és az Istenben való hithez. De ezen az úton mindig Jézus
vezet bennünket! Ő veszi le rólunk a hitetlenség homályát, hogy a hit
világosságában éljünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig
szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az
élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek,
hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140219.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 18., kedd

[Evangelium] 2014-02-18

2014. február 18. – Kedd

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek
kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a
lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes
kovászától!" Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal
kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs
kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig
érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem
hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer
embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták:
„Tizenkettőt." „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele
kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: „Hetet." Erre újra
megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?"
Mk 8,14-21

Elmélkedés:

Miután Jézus határozottan elutasította a farizeusok azon kérését, hogy
messiási mivoltának különleges jelét vagy bizonyítékát adja, tanítványai
körében az általa korábban véghezvitt jelekről beszél, ezek közül is a
kenyérszaporítás csodáiról. Olyan egyértelmű jelek voltak ezek, amelyek
azt bizonyították, hogy Jézus a Messiás, hiszen ebben a korban elterjedt
volt az a vélekedés, hogy az eljövendő Messiás megismétli az egykori
manna-csodát, s kenyeret ad enni a népnek, miként a pusztában vándorló
népet Isten táplálta a mannával.
A mai történetből úgy tűnik, hogy az apostolok sem értették meg a csodák
láttán, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el. A mindennapi földi
gondokról Jézus a lelki, a mennyei dolgokra szeretné irányítani
figyelmüket. Miután két esetben is látták, hogy Jézus megszaporítja a
kenyeret és több ezer embernek ad belőle, az apostolok nem értik meg e
cselekedetek jelentőségét. A bárkában arról vitatkoznak, hogy nincs
kenyerük, nincs ennivalójuk. Úgy tesznek, mintha nem lenne ott velük
Jézus, aki korábban két alkalommal bőséges kenyeret adott a népnek. Ne
tudna most is táplálékot adni néhány apostolának?
A történetnek van még egy szintje, amely fontos tanulságot üzen nekünk.
Jézus azt szeretné, ha nem csupán a földi eledel után vágyakoznánk, hanem
az igazság tanítása után is. Ez az a lelki táplálék, amelyre szükségünk
van ahhoz, hogy előrehaladjunk az örök élet felé vezető úton.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet
hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk,
akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy Te, Urunk, bennünk
növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért
élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk Neked, és
előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson
a Te országod.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140218.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 17., hétfő

[Evangelium] 2014-02-17

2014. február 17. – Hétfő

2014. február 17. – Hétfő Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és
vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták
tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a
nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet."
Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó
partjára.
Mk 8,11-13

Elmélkedés:

Jézus csodái mind-mind Isten országának jelei voltak. Jézus gyógyításai
azt jelezték, hogy az irgalmas Isten jelen van a világban. Akik hittel
tekintettek a csodákra és felismerték bennük a jóságos Isten működését,
azok jeleknek tartották a csodákat. Olyan jeleknek, amelyek bűnbánatot és
megtérést eredményeztek bennük. De nem csupán a tanítást hallgatni vágyó
tömegek és a gyógyulás lehetőségét kereső betegek jönnek Jézushoz, hanem a
farizeusok is megérkeznek. Talán ők is láthatták a csodás gyógyulásokat
vagy legalábbis hallottak azokról, s hozzájuk is eljuthatott a tömegek
véleménye arról, aki e csodákat tette. Mindez nem elég számukra, ezért égi
jelet kértek tőle. Kérésük alatt azt kell értenünk, hogy Jézus mutasson
bizonyítékot, jelet, hogy ő az Isten küldötte, ő a Messiás. Talán arra
számítanak, hogy Jézus nem tud semmilyen jelet mutatni, s ezzel elveszti
népszerűségét és az emberek bizalmát. Jézus megtagadja a farizeusok
kérését, nem mutat jelet, és otthagyja őket, miként ezt a mai evangélium
bemutatja.
Krisztus Urunk a világ számára csak később mutatja meg az istenségét
bizonyító jelet: a kereszt és a feltámadás jelét. Ez a jel készteti az
embereket állásfoglalásra, elfogadják-e hittel vagy sem? Krisztus
kereszthalála és feltámadása a halálból számunkra is az üdvösség jele.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi
szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában
Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket:
Ne féljetek!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140217.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. február 16., vasárnap

[Evangelium] 2014-02-16

2014. február 16. – Évközi 6. vasárnap

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í" betű sem, sőt
egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is
eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket,
azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Majd így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja
felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek
országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl,
méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre
mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te
esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te
istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron
felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van
ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat.
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy
átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek.
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem
fizeted."
„Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek,
hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a
jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha
elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a
jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked,
ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És
ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig
azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –,
okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül,
házasságtörést követ el."
„Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és
tartsd meg az Úrnak tett esküdet!" Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán
ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az
lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még
saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy
feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem"; ami ettől
eltér, az a gonosztól van."
Mt 5,17-37

Elmélkedés:

Isten törvénye
Arról olvasunk a mai evangéliumban, hogy Jézus a törvényekről, azok helyes
értelmezéséről és megtartásukról tanít, valamint új törvényeket fogalmaz
meg a régiek mellett. Kissé talányosan így vezeti be mondanivalóját: „Ne
gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a
prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni" (Mt 5,17).
Annak érdekében, hogy ne értsük félre kijelentéseit, érdemes nagyobb
távlatban szemlélnünk a törvények kérdését.
A teremtett világot szemlélve észrevesszük a benne rejlő rendet,
rendezettséget. Törvények, szabályszerűségek irányítják az egész világot a
parányi sejtektől az égitestek mozgásáig. A biológia, a fizika, a kémia és
a többi természettudomány a természetben uralkodó törvényeket kutatja. A
hívő ember úgy gondolja, hogy a természet szabályszerűsége nem önmagától
alakult ki, hanem Isten határozta meg, – divatos mai kifejezést használva
– kódolta bele a teremtett világ minden elemébe a rend alapjául szolgáló
törvényeket. Az ember számára kiolvashatóak, megfejthetőek ezek a
törvények. Sőt, a teremtő Isten szándékait, gondolatait is megismerhetjük
a természettörvényből, azt, hogy miért teremtette a világot és benne az
embert. A bibliai teremtéstörténet visszatérő kijelentése szerint minden
jó, amit Isten alkotott.
Az Isten által teremtett jó világgal szembefordul az ember, aki saját
világot akar építeni. A maga elképzelései szerint akarja átalakítani,
átformálni a világot, s ezzel beavatkozik a törvények rendjébe,
megváltoztatja azt. Elégedetlen a világgal és azt hiszi, hogy jobbat tud
létrehozni, mint az Isten. Maga a bűnbeesés erről szól. Szabadságának
köszönhetően az ember képes arra, hogy új törvényeket alkosson magának,
amelyek azonban egyáltalán nem jobbak az isteni törvényeknél. Az emberi
közbeavatkozás miatt felborul a rend, a teremtés rendje, a világ rendje.
A felborult egyensúlyt helyreállítandó Isten kinyilatkoztatja az ember
számára törvényeit, amelyek irányítják az ember kapcsolatát Istennel, az
emberekkel és a világgal. Ez a tízparancsolat, az ószövetség törvénye,
amelyet Mózes által adott Isten a Sínai szövetségkötés alkalmával, ez a
kőtáblákra írt törvény. Ez határozza meg az ember életrendjét, az imádság
és az istentisztelet rendjét, az erkölcsi rendet. Aztán ismét az ember
szembefordulása következik, mert megszegi a törvényt, nem engedelmeskedik
a törvénynek, s végső soron nem engedelmeskedik Istennek.
A törvények helyreállítása, a teremtett világ újjáteremtése és az ember
újjászületése érdekében Isten az ő Fia, Jézus Krisztus személyében új
törvényt hoz a világba, a szeretet törvényét, az újszövetség törvényét, az
örök törvényt, a szívünkbe írt törvényt, a szabadság törvényét. A szeretet
törvénye nem külső kényszerítő erőként nehezedik ránk, hanem szívünk
mélyéről feltörő vágy. Olyan törvény, amellyel szemben nem érdemes a benső
ellenállást, ellenkezést felszítanunk, hanem arra kell törekednünk, hogy
minél jobban felszínre hozzuk magunkból, ne csupán érzés maradjon bennünk,
hanem cselekedetekben is megnyilvánuljon Isten és az embertárs felé. A
Jézus életében és halálában megnyilvánuló tökéletes, önfeláldozó szeretet
arra késztet bennünket, hogy mi magunk is a szeretet benső törvénye
szerint éljünk.
E gondolatok fényében már könnyebben megértjük, hogy mit akar a mi Urunk
mondani. Nem megszüntetni akarja az Isten által adott törvényeket, hanem
azok eredeti szándékához akar visszavezetni minket. Tisztítsuk meg az
eredeti isteni törvényt az évszázadok során ehhez kapcsolt emberi
előírásoktól, amelyek félreértéseket okoznak, hogy újra felfedezzük Isten
szándékát, rátaláljunk a szeretet mindent felülmúló parancsára! Így válik
bennünk tökéletessé Isten törvénye, így tudunk akaratának engedelmeskedni,
így valósítjuk meg a szeretetet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentlélek Isten! Taníts minket a törvények helyes értelmezésére és azok
Isten szándéka szerinti megtartására! Segíts, hogy ne csak ajkunkkal
tiszteljük Istent, hanem a szívünk közel legyen hozzá! Segíts minket, hogy
ne a külsőségekhez ragaszkodjunk, ne az emberek tetszését keressük, hanem
a szeretet szívünkbe írt törvénye irányítsa életünket! A gonosz arra
törekszik, hogy elfedje, elhomályosítsa vagy kitörölje szívünkből Isten
törvényét. Ezért kérjük: adj bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a
jót és a rosszat, s adj erőt, hogy mindig a jót válasszuk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140216.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum