2016. augusztus 13., szombat

[Evangelium] 2016-08-13

2016. augusztus 13. – Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
„Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés:

Máté evangélista nagyon egyszerűen, röviden írja le Jézus találkozását a
gyermekekkel. Abban a korban a gyermekek felügyelete, a róluk való
gondoskodás, a velük való törődés az asszonyok feladata volt. Ebből
kiindulva joggal állíthatjuk, hogy édesanyák vitték oda Jézushoz
gyermekeiket és kérték számukra áldását.
A tanítványok azonban próbálták megakadályozni őket ezen igyekezetükben.
Nem Mesterük biztonságát féltették, hanem csak egyszerűen a nyugalmát,
zavartalan munkáját akarták biztosítani. Az ő magatartásuk, elutasításuk a
kor felfogását tükrözi, miszerint a gyermekek ne érintkezzenek a
felnőttekkel, ne zavarják a tanítót tevékenységében. Jézus nem tartja
jónak ezt a vélekedést, ezért megengedi, hogy hozzá menjenek a gyermekek.
Teljesíti az édesanyák kérését, kezét a gyermekekre teszi, s e kézrátétel
imáját, áldását kísérő jel.
A mi Urunk a gyermekekre vonatkozóan kijelenti, hogy az ilyeneké a mennyek
országa. A gyermekek alázatosak, tanulékonyak, elfogadóak és engedelmesek.
A keresztény embernek, aki azt akarja, hogy éljen benne az Isten országa,
szintén alázatot kell mutatnia, tanulékony lélekkel kell hallgatnia az
isteni üzenetre, el kell fogadnia Isten akaratát és engedelmeskednie kell
Istennek. Ezáltal válik Isten szeretett gyermekévé.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, keresztre feszített Jézus Krisztus, sajnálom, hogy megbántottalak,
szent sebeidre és szenvedéseidre is kérlek, bocsáss meg nekem, és ne hagyj
engem bűneimben meghalni, hogy kiontott, drága szent véred rajtam kárba ne
vesszen!
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160813.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 12., péntek

[Evangelium] 2016-08-12

2016. augusztus 12. –Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus
kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el,
házasságtörést követ el."

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: „Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy egy farizeus a válással
kapcsolatban tesz fel Jézusnak egy kérdést, amely így hangzik: „Szabad-e a
férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" A kérdés jól tükrözi a
korabeli elképzeléseket a válással kapcsolatban. Egyes tanító iskolák
lazább véleményt képviseltek, megengedőbbek voltak, és úgy gondolták, hogy
bármilyen indok elegendő ahhoz, hogy a férfi megváljon feleségétől. A
másik felfogás szerint csak súlyos indokkal szabadott elküldeni a
feleséget. Ez egyértelműen egy szigorúbb álláspont. Logikusan gondolkodva
feltételezhetjük, hogy ez utóbbi nézetet vallhatta a kérdező farizeus, aki
talán helytelennek tartotta a megengedőbb felfogást.
Máté evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy azért kérdezi a
farizeus Jézust, hogy próbára tegye őt. Minden bizonnyal nem a saját
véleménye megerősítését szeretné, hanem azt, hogy Jézus olyan kijelentést
tegyen, amivel szembehelyezkedik a megengedőbb nézetet vallókkal.
Bármilyen állásfoglalás Jézus részéről kivívja a másik csoport
ellenszenvét, haragját.
Jézus úgy emelkedik felül a vita szintjén, hogy Isten eredeti szándékára
hívja fel a figyelmet, amely szerint Isten a férfi és a nő
szeretetközösségét akarja s ebbe nem fér bele a válás.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, a te szereteted kormányozza bennem a képességeket és tetteimet,
irányítsd munkámat, pihenésemet, jártamat és keltemet tetszésed szerint. A
te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon, alázzon meg és
emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg egész bensőmet a
veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben. Lemondok a saját
akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik, vezess, aki által
akarsz, csak te légy az én mesterem.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160812.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 11., csütörtök

[Evangelium] 2016-08-11

2016. augusztus 11. – Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21 – 19,1

Elmélkedés:

A testvéri figyelmeztetés, amiről a tegnapi napon olvastunk, az emberek
közötti kiengesztelődést szolgálja a keresztény közösségben. A
kiengesztelődés és a megbocsátás gondolatát folytatja a mai evangéliumi
részlet. Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki rendkívül nagy
összegű tartozását engedi el egyik szolgájának. A király nagylelkűsége
azonban nem érinti meg túlzottan a szolgát, aki bántalmazni kezdi azt a
szolgatársát, aki egészen kicsiny, az ő korábbi tartozásánál
összehasonlíthatatlanul kisebb összeggel tartozik neki, és követeli tőle
annak megadását. Kicsinyes és könyörtelen viselkedésén érthető módon
felháborodik a többi szolga, majd természetesen a király is, aki
visszavonja korábbi döntését, mégsem engedi el a szívtelen szolga
adósságát.
A példázat természetesen nem az adósságrendezés módjával kapcsolatban ad
útmutatást, hanem a megbocsátásról tanít, miként azt a bevezető kérdés és
a befejezés egyértelműen elárulja. Hányszor kell megbocsátanunk
embertársunknak? - kérdezi Péter apostol és tesszük fel mi is ugyanezt a
kérdést. Az Úr Jézus azt javasolja, hogy mindig gondoljunk Isten
nagylelkűségére, aki mindig megbocsát. Nem számolja vétkeinket, hanem újra
eltörli azokat a szentgyónásban. Az irgalmas és nagylelkű Istent kövessük,
amikor megbocsátunk embertársunknak. Tegyük ezt azért, nehogy kizárjuk
magunkat Isten irgalmából.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fogadd el ó, isteni szeretet a kezemet, a lábamat, a nyelvemet, a
szememet, minden érzékszervemet, egész testemet, akaratomat,
emlékezetemet, értelmemet, vágyaimat, gondjaimat, szándékaimat és lelkem
minden rezdülését. Fogadd el, ó, Uram, minden órámat, minden percemet,
életem minden körülményét, egész belső és külső valómat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160811.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 10., szerda

[Evangelium] 2016-08-10

2016. augusztus 10. – Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik
ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek
közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben
is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony,
mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy
kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman
összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20

Elmélkedés:

Jézus tanítást ad arról, hogy miként kell először magánúton, majd
közösségileg figyelmeztetni a közösségnek azt a tagját, aki valamilyen
módon megbántja felebarátját. Tapintatosság és fokozatosság jellemzi az
eljárásmódot, ami a keresztény embert vezeti ilyen helyzetekben. Nem az a
cél, hogy a bűnös embert megalázzuk, hanem segítségére legyünk abban, hogy
kilépjen a bűn világából és jóvátegye helytelen viselkedését. A cél
egyrészt az, hogy a két ember, a sértett és a sértő között megtörténjen a
kiengesztelődés és helyreálljon a béke. Másrészt pedig az, hogy a vétkes
megbánja bűnét és ezáltal helyreállítsa kapcsolatát Istennel és a
közösséggel is, amelyhez tartozik. A keresztény közösség tagjai számára
minden korban elengedhetetlen, hogy a testvéri figyelmeztetésnek ezt a
Krisztus által javasolt útját, módját válasszák. Ha ugyanis nem ezzel a
tapintatossággal járunk el, az azzal a veszéllyel járhat, hogy a bűnt
elkövető személy megsértődik és nem hajlandó a megtérés, a kibékülés útját
választani.
Érdekes, hogy a közösség tagjai az utolsó pillanatig testvérként
tekintenek a bűnös emberre és nem mondanak le arról, hogy jó útra, helyes
belátásra térítsék őt. Aki viszont megmarad bűnében, tulajdonképpen
önmagát zárja ki a közösségből.
A testvéri figyelmeztetés alkalmazása során tanúsítsunk mindig nagy
türelmet!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te hívásodra vállalkozunk az igehirdetés
feladatára, amelyet mindenkor a te nevedben szeretnénk végezni. Bátoríts
bennünket, hogy akkor is folytassuk szolgálatunkat, ha az eredmény
csekély. Ha hűséggel teljesítjük kötelességünket, nincs okunk félelemre,
mert isteni közreműködésed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt. Légy velünk
és kísérjen minket áldásod, hogy az evangélium igazságának hirdetése által
növekedjék az Isten országa! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160810.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 9., kedd

[Evangelium] 2016-08-09

2016. augusztus 9. – Kedd, a keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta
(Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A mai evangéliumi példabeszéd tíz szűzről szól, akik a vőlegény érkezésére
várnak. Az okosak azért visznek magukkal olajat lámpásaikhoz, mert
előrelátók és mindenre, még a késésre is felkészültek. A balgákból
hiányzik ez az előrelátás, szinte csak kötelességszerűen akarják
teljesíteni a minimumot, ami szerintük egy ilyen helyzetben elvárható. A
vőlegény késése valóban váratlan helyzetet teremt, de ez nem okoz
semmiféle gondot az okosak számára. A balgák viszont nem álltak készen a
megfelelő időben, ezért bezárult előttük a kapu, az ünneplés ezzel véget
is ért, pontosabban el sem kezdődött számukra.
A hagyományos értelmezés szerint Jézus a végső ítéletről, második
eljöveteléről tanít ebben a példabeszédben. A hasonlat semmiképpen sem
akar útbaigazítást adni azzal kapcsolatban, hogy mikor várható az Úr
érkezése, csupán figyelemfelhívás, hogy egyszer mindenképpen bekövetkezik.
Az emberiség egy része felkészülten várja ezt az újbóli eljövetelt, mások
viszont úgy élnek, mintha soha nem következne be.
A példázatot úgy is értelmezhetjük, hogy nem a végső ítéletre vonatkozik,
hanem arra, amikor az ember a feltámadás után találkozik Istennel. Az
emberi cselekedet, a felkészültség dönti el, hogy valaki bejuthat-e az
örök életre. Itt derül fény arra, hogy valaki bölcsen vagy balgán élt.
Boldogok leszünk, ha a mennybe juthatunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget! Add, hogy félrevezető emberi
szándékok ne zavarhassanak meg minket! Add, hogy e világ zűrzavarában
téged hirdethessünk az aggódóknak, téged, aki ma is megszólítasz minket:
ne féljetek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160809.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 8., hétfő

[Evangelium] 2016-08-08

2016. augusztus 8. – Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad." Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?" – „De igen" – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" „Az idegenektől" –
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

A mai evangélium kezdete azt az eseményt idézi fel Jézus életéből, amikor
második alkalommal beszél tanítványainak a rá váró szenvedésről és
halálról. Ezt mondja: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni." De ki
adja őt az emberek kezébe? Ki itt a cselekvés véghezvivője? Ki áll a
történések hátterében? Gondolhatnánk, hogy Júdás az, aki árulásával
kiszolgáltatja Jézust ellenfeleinek, akik jó ideje keresik az alkalmat,
hogy elfoghassák és elítéljék, de valójában itt nem róla van szó.
A bibliai nyelvezetet ismerve egyértelműen állíthatjuk, hogy Isten a
cselekvő, ő adja az emberek kezébe az Emberfiát, Jézust. Ő engedi meg azt,
hogy az emberek így bánjanak a Fiával. Nem tagadhatjuk, hogy Jézus
szenvedése hátterében ott húzódik az emberi tevékenység, az emberi
gonoszság sugallta gyilkos szándék. Jézus elfogása, elítélése,
bántalmazása és keresztre feszítése nem a véletlen és nem a sors műve,
hanem emberi cselekedetek ezek. S bár látszólag az emberek irányítanak
mindent, ami Jézussal történik élete utolsó napjaiban, észre kell vennünk
Isten akaratát is, aki azt akarta, hogy az Emberfia a szenvedés és a halál
vállalásával váltsa meg az embereket. Jézus elfogadja az Atya akaratát,
engedelmeskedik, s ez a szeretet jele részéről. Engedelmeskedik az
Atyának, mert szereti őt, és feláldozza életét, hogy kimutassa az emberek
iránti szeretetét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, küldj ma is követeket hozzánk, akik utadat előkészítik, akik igédet
hirdetik, miként János, a Keresztelő tette. Küldj ma is követeket hozzánk,
akik készek arra, hogy háttérben legyenek, hogy te, Urunk, bennünk
növekedjél. Küldj ma is követeket hozzánk, akik érted és nem önmagukért
élnek. Adj bocsánatot és új kegyelmet, hogy szolgálhassunk neked, és
előkészíthessük számodra az utat az emberek között, hogy megvalósulhasson
a te országod.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160808.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. augusztus 7., vasárnap

[Evangelium] 2016-08-07

2016. augusztus 7. – Évközi 19. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát,
mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40

Elmélkedés:

Belső fény
A híres itáliai festő, Caravaggio művészetére jellemző, hogy alkotásain
mesterien és egyedien bánik a fényekkel és az árnyékokkal. Festményein
érdemes megfigyelni, hogy honnét jön a fény, amely a jelenet szereplőit, a
helyszínt vagy a tárgyakat megvilágítja. Jó példa erre a Máté meghívása, a
Pál megtérése, az Emmauszi vacsora, a Hitetlen Tamás vagy Péter apostol
keresztrefeszítése című művei, de más alkotásait is sorolhatnánk.
A fény teszi lehetővé, hogy lássuk a körülöttünk lévő világot. Azokat a
dolgokat látjuk, amelyeket megvilágít valamilyen fény. A teljes sötétben
elveszítjük tájékozódó képességünket, bizonytalanná válunk, mert nem
látunk semmit. A fény kívülről jön, ilyen a nap, a tűz, a lámpa fénye. Ez
a fény kívülről világítja meg a dolgokat, segítségével a tárgyak külső
formáját láthatjuk, de belsejükbe nem képes behatolni ez a fény. Emellett
van egy másik fény is, amelyet belső fénynek, belső ragyogásnak
nevezhetnénk. A hit fénye ez, amely által a dolgok mélyére, a láthatóak
mögé is bepillanthatunk. A belső fény rejtett dolgokat tár fel számunkra,
s bizony sokkal igazibbnak tűnik, mint a külső, mert az igazán lényegesre
világít rá. Ez a lelkünk és szívünk mélyéről előtörő fény, a hit fénye
teszi számunkra lehetővé, hogy észrevegyük Istent, aki után vágyakozunk.
Gondolkozzunk el a következőn: Látható-e a fény? Látjuk-e a világosságot?
Nem, a fény nem látható, magát a fényt nem láthatjuk, legfeljebb annak
forrását. Csak azt látjuk, amit a fény megvilágít. A fényt nem lehet
kezünkkel megfogni, nem lehet dobozba zárni, mert amikor becsukjuk a doboz
utolsó oldalát is, akkor kizártuk a fényt és a doboz belsejében sötét
lesz. S bár a fény megfoghatatlan, mégis létezik, ostobaság volna tagadni
létezését.
Isten is olyan, mint a fény. Ő maga láthatatlan, megfoghatatlan, de minden
láthatóvá válik jelenlétében. Alkotásaiban, szavában, tevékenységében
felismerhető. Ha rácsodálkozunk a természet szépségére, ha felismerjük az
isteni tanítás igazságát és ha felfedezzük az isteni gondviselés és
megváltás jeleit a világban, akkor mindezekből következtethetünk Isten
létezésére. Istent nem látjuk a testi szemünkkel, nem tudjuk megragadni
kezünkkel, mégis a teremtett világ rendjéből és az embert üdvözítő
tevékenységéből felismerhetjük őt, ostobaság volna kételkedni létezésében.
A mai evangéliumban Jézus ezt mondja: „Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen." Mi ez az égő gyertya? Gondolhatunk
az egyszerű világítóeszközre, de talán emellett jelképes is ez a gyertya.
Talán azt jelenti, hogy kapaszkodj bele Istenbe, mert ő világítja meg
számodra az életet, az élet értelmét! Ő mutatja meg fényével az utat, hogy
járni tudj, haladj előre, és ne a sötétben botorkálj. Ő ragyogtatja fel
előtted a mennyországot, amely végső célja minden embernek, aki Isten
teremtményének, Isten gyermekének tartja magát. Tedd Istent a te belső
fényeddé, hogy belőled ő sugározzon, és általa, az ő szemével láss
mindent! Szívd magadba Istent, aki éltető fény számodra! Fürödj meg
Istenben, a fényben, aki betölti testedet és lelkedet! Engedd, hogy
lelkeden ragyogjon Isten, s mindenki felismerje, hogy az ő gyermeke vagy!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját, de
biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket
készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak érdekében,
hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket szeretnénk
felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való találkozásra! Élj
bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a
remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk
kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk
jelenléted lángja!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160807.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum