2012. augusztus 25., szombat

[Evangelium] 2012-08-25

2012. augusztus 25. – Szombat

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak felé
irányuló szeretet a legfőbb parancs, a mai evangéliumban azzal folytatja
tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek,
hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az
összes törvényt, de tetteikben inkább a felszínességre és a látványra
törekszenek. Jézus arra kéri követőit, hogy ne kövessék tetteikben ezt a
farizeusi lelkületet. Jézus problémája elsősorban az, hogy inkább az
emberek tetszését keresik a farizeusok bizonyos külső cselekedetek
megtartásával, és nem Isten kedvében akarnak járni, és nem a szívükbe írt
belső törvény szerint élnek. Könnyen észrevesszük másokban a farizeusi
lelkületet és hamar fel szoktunk háborodni az ilyen magatartáson. De vajon
észrevesszük-e a bennünk élő farizeust?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás
elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság,
elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk
embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton
találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre
szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket
bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 24., péntek

[Evangelium] 2012-08-24

2012. augusztus 24. – Péntek, Szent Bertalan apostol

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele:
„Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti
Jézust, József fiát." „Jöhet-e valami jó Názáretből?" – kérdezte Nátánáel.
„Jöjj, nézd meg!" – felelte Fülöp.

Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek,
ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte:
„Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna,
láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az
Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert
azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni
ennél." Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni
fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az
Emberfia felett."
Jn 1,45-51

Elmélkedés:

Szent Bertalan apostol napjának evangéliuma arról számol be, hogy Fülöp
lelkesen meséli Nátánáelnek, hogy „megtaláltuk a názáreti Jézust" és őt is
hívja Jézushoz. Miután Jézus azt mondja neki, hogy mielőtt Fülöp hívta
volna, látta őt a fügefa alatt, Nátánáel elismeri, hogy Jézus az Isten
Fia. A szövegből első pillantásra úgy tűnik, hogy erre a hitvallásra azért
jutott el Nátánáel, mert Jézus megmondta, hogy pár perccel korábban éppen
egy fügefa alatt üldögélt. Valójában másról lehet szó. Valószínűleg az
történt, hogy a találkozást megelőzően, esetleg napokkal korábban Jézus
láthatta Nátánáelt másokkal együtt, amit éppen beszélgettek egy fügefa
árnyékában, ahol a bölcsek és az írástudók naponta találkozni szoktak,
hogy megbeszéljék az eseményeket. Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, akkor
más alapot kell találnunk a hitvallásnak, ami nem lehet más, mint a
Jézussal való első személyes találkozás csodálatos élménye. Az apostolok
esetében láthatjuk, hogy az első találkozás mennyire meghatározó az
életükben. János még évtizedekkel később is pontosan emlékszik még az
órára is, amikor Jézussal először találkozott. Gondoljunk most vissza első
találkozásunkra Jézussal!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A
Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 23., csütörtök

[Evangelium] 2012-08-23

2012. augusztus 23. - Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!" A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük
egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:
„Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?" De az csak
hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát
kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és
fogcsikorgatás!" Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés:

A mai evangélium példabeszéde is az üdvösségről szól, ugyanúgy, mint a
tegnapi. Isten minden embert meghív az örök üdvösségre, de vannak olyanok,
akik számára az evilági dolgaik fontosabbak. Tudják, hogy ők is
meghívottak, de kifogásokat keresnek vagy egy későbbi alkalomra várnak.
Így aztán helyettük olyanok fognak majd eljutni az üdvösségre, akikre ők
nem is gondolnak. Jézus korában igazi örömhír volt, hogy a szegények és a
nincstelenek is részesülhetnek a lelki javakból. Ma is pontosan így van
ez. Bárki eljuthat az üdvösségre, aki megőrzi lelkének fehér menyegzős
ruháját. Törekedjünk járni az üdvösség szűk ösvényén, mert nem mindenki
juthat be a mennyország szűk kapuján.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki
hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző
erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem
tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad,
hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 22., szerda

[Evangelium] 2012-08-22

2012. augusztus 22. - Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
„Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?"
Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés:

Emberi szemmel nézve a gazda igazságtalanságot követel abból a
szempontból, hogy az egész nap dolgozóknak ugyanannyi bért ad, mint
azoknak, akik csak egyetlen órát dolgoztak. Abból a szempontból viszont
nem történt igazságtalanság, hogy az abban az időben szokásos napi
munkabért, az egy dénárt, pontosan megkapták azok, akik egész nap
fáradtak. A többiek elvégzett munkájukhoz képest valóban többet kaptak,
mint amennyi járt volna nekik, de ez a gazda nagylelkűségének köszönhető.
A bér mindenkinek ugyanaz, de a később munkába állókkal nagylelkű a gazda.
A történet azt példázza, hogy Isten minden embernek ugyanazt a jutalmat
szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség minden
ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban legalább
egy keveset dolgozni kell.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Frissítettük az evangélium365 alkalmazásokat. Akinek van okostelefonja,
töltse le és használja. Az iPhone és az android verzió is ingyenes.
Keressétek evangelium365 néven az App Store-ban és a Google Play-ben
(korábban Android Market).
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 21., kedd

[Evangelium] 2012-08-21

2012. augusztus 21. - Kedd

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony,
mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom
nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia
Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt
kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és így szólt:
„Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." Ekkor Péter
megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz
a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik
követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges
trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek
Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát,
testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit
kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és
az utolsókból elsők."
Mt 19,23-30

Elmélkedés:

Miután a gazdag ifjú, aki Jézus követéséért nem volt képes vagyonáról
lemondani, szomorúan távozott, az Úr figyelmezteti tanítványait a
gazdagság veszélyére. A vagyon és a pénz (és sokszor nem a nagy vagyon,
hanem egy kisebb is) válaszút elé állítja ez embert. Az evangéliumi fiú,
mivel fiatal volt, nem szerezhette saját munkájával nagy vagyonát, hanem
bizonyára szüleitől kapta vagy örökölte azt. A családi vagyon vagy annak
egy részének átadásával a szülei gondoskodtak arról, hogy a földi életben
ne legyenek gondjai az ifjúnak. Ez a jóléti helyzet később bilincsbe köti
a fiút, aki észre sem veszi, hogy szabadságától fosztja meg a pénzben való
bővelkedés, s ettől az erős béklyótól nem tud szabadulni még Jézus
kedvéért sem. A vagyon, amit előnynek tartott, most valójában hátrányára
válik, hiszen megakadályozza egy tökéletesebb élet megvalósításában.
Napjainkban is vannak olyan fiatalok, akiket szülei hasonló helyzetbe
hoznak. Sok szülő állandóan azt hajtogatja, hogy „a gyerekeimért dolgozok
és azt akarom, hogy mindene meglegyen, ami nekem nem volt". De miért nem
gondolnak arra, hogy a vagyonban való bővelkedés elszakítja Istentől
gyermeküket? Ha a szülők le is mondanak az örök életről, a gyermekeik
helyett ezt nincs joguk megtenni. Engedni kellene, hogy a fiatalok, ne a
pénztől függve, ha nem szabadon választhassanak!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk: Te vagy az időknek Ura. Te vagy az Úr az egész teremtett világ
felett. Életünk napjainak számát Te méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget,
hogy amíg ebben a világban élünk, azokat a kincseket keressük, amelyek
soha el nem múlnak. Tégy minket készségessé, hogy tekintetünket mindig az
égre emeljük. Mulandó ez a föld, ez a világ: add, hogy megértsük Igéd
igazságát.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 20., hétfő

[Evangelium] 2012-08-20

2012. augusztus 20. – Hétfő, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a
házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél,
és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki
viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba
emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött
az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy
romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép
elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek
hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés:

Keresztény bölcsesség
A mai napon Szent István királyt, a magyar állam alapítóját, országunk
első királyát és keresztény uralkodóját ünnepeljük. Állami és egyházi
ünnep ez egyaránt, de mi most elsősorban az egyházi vonatkozásokra
szeretnénk figyelni. Érdemes azonban egy gondolat erejéig megemlítenünk,
hogy Szent István korában a keresztény vallásosság és a magyar érzület
elválaszthatatlan volt egymástól, miként szorosan összekapcsolódott az
újonnan alapított egyházi és állami szervezet is. Ennek alapja az volt,
hogy Szent István király keresztény ember volt, vallásosságát komolyan
vette, s ebből fakadóan rendelkezett azokkal az emberi tulajdonságokkal,
amelyek őt alkalmassá tették a vezető szerepre, illetve amely emberi
tulajdonságai például szolgáltak évszázadokon át a magyar emberek számára.
Világi hatalmát tehát keresztény szellemben gyakorolta. Jó volna, ha
keresztény életpéldája, hite és apostoli lelkülete kivétel nélkül
jellemezné napjainkban mindazokat, akik egy kisebb vagy nagyobb közösség
vezetésére, irányítására vállalkoznak. A vallási és erkölcsi értékek
megvallása és megvalósítása nélkül ugyanis rossz irányba lehet vezetni
bármely közösség tagjait.

Szent István király azzal szándékkal fogott neki a püspökségek és
szerzetesi központok alapításának, azért hívott buzgó papokat és
szerzeteseket külföldről az országba, azért rendelte el, hogy minden tíz
falu építsen templomot, illetve minden más egyházszervezői tevékenységében
az vezérelte, hogy a magyar emberek lelki igényeiről gondoskodjon.
Keresztény bölcsességgel belátta, hogy nem elég földet adni az embereknek,
ahol lakhatnak és dolgozhatnak, nem elég kenyeret biztosítani számukra,
nem elegendő, ha a külső ellenségtől való támadások és fenyegetések
elkerülése érdekében békére törekszik a környező népekkel, hanem
mindemellett lelki szükségleteiket is biztosítani kell, és ez nem
mellékes, hanem elsődleges feladat. A földi hazában élők számára utat
mutatott az égi haza felé. Napjainkban sem kell különösebb bölcsesség
annak belátásához, hogy az égi haza felé törekvő, Istenben hívő emberek
tudnak szilárd erkölcsi alapokon nyugvó földi országot, hazát építeni.

Szent István király ünnepén a szentmise evangéliuma az ostoba és a bölcs
emberről szól. Egyikük homokra építette házát, amely nem bírt ellenállni a
természet pusztító erőinek, s romba dőlt. A bölcs viszont szikla alapra
építette házát, amely szilárdan állta az idők viharait. Jézus Krisztus, az
ő tanítása, a keresztény hit lehet egyedül az a szilárd alap, amelyre
országunk, kisebb közösségeink és családunk jövőjét építeni érdemes.

Nagyon értékes írás számunkra az a mű, amelyet Szent István király
Intelmeiként ismerünk, s amelyet a szent uralkodó fiának, Imre hercegnek
írt. A műben atyai és uralkodó tanácsait osztotta meg fiával, aki reménye
szerint a királyi trónon követte volna. Vázlatszerűen érdemes
felsorolnunk, hogy a hithűség, az egyház iránti hűség, a papság iránti
tisztelet, az ország előkelőinek megbecsülése, az igazságszolgáltatás
gyakorlása, az idegenek védelme, a bölcs tanácsadók meghallgatása, a
hagyományok tisztelete, az imádság, a türelem, az alázat, a tisztesség
témái, mint a király kötelességei és tulajdonságai szerepelnek Szent
István király Intelmeiben. Ezek a tanácsok azonban nem csak az ő fiának,
Imre hercegnek szólnak, hanem jól tesszük, ha mi is megvalósítjuk őket
személyes életünkben. Legyünk bölcs emberek, akik tudjuk, hogy életünk,
jelenünk és jövőnk Isten kezében van. Építsük családjaink és országunk
jövőjét Istenre és az ő törvényeire, hogy az örök hazát elnyerhessük!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, aki csodálatos bölcsességgel kormányzod a világot, fogadd el
hazánkért eléd terjesztett könyörgésünket. Add, hogy a vezetők bölcsessége
és az alattvalók hűséges helytállása folytán erősödjék köztünk az
egyetértés és az igazságosság, szüntelenül virágozzék a béke.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 19., vasárnap

[Evangelium] 2012-08-19

2012. augusztus 19. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidók sokaságához: „Én vagyok a
mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké élni
fog. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül
nekünk?"
Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én
vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az
bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya
által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből
alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a
kenyeret eszi, örökké él!"
Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,50-59

Elmélkedés:

A kenyértörés mozdulata
Az elmúlt két vasárnap Jézusnak a csodálatos kenyérszaporítást után
Kafarnaumban mondott beszédét olvastuk, a mai napon pedig e beszéd utolsó
részét hallhattuk. Jézus arra tanítja az embereket, hogy a romolhatatlan
lelki kenyér után vágyakozzanak, amelyet ő ad mindenkinek. Az általa adott
kenyér valójában az ő teste, amely az örök életet jelenti a benne
hívőknek. Az örök élet gondolatát erősíti meg a mai szakaszban is: „Aki
eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van", … aki
ezt a kenyeret eszi, örökké él!".

Vannak cselekedetek, amelyek jellemzőek egy-egy emberre. Emlékszem rá,
hogy gyerekkoromban volt egy fiatal atya Zalaegerszegen, aki a szentmisén
mindig erősen megszorította a minisztránsok kezét. Nem fájdalmat akart
ezzel okozni, hanem mindenkivel így fogott kezet, jó erős kézszorítással,
ez nála természetes volt. Amikor pedig gimnazista voltam Pannonhalmán,
szintén sok egykori tanáromnak volt jellegzetes mozdulata. A matematika
tanárom például nagyon sajátos módon csípőre tett kézzel szokott állni a
táblánál és írt rá. Olyannyira egyedi volt mozdulata, hogy a farsangi
ünnepségeken mindig parodizálták a diákok. Nem sorolom tovább a példákat,
hiszen bizonyára mindannyiunk ismerősei között vannak olyan személyek,
akik bizonyos dolgokat jellegzetesen tesznek, ahogyan mások nem, teljesen
mindegy, hogy éppen munkáról, étkezésről vagy másról legyen szó.

Jézus számára jellegzetes mozdulat a kenyér megtörése. És itt most nem
arra gondolok, hogy a kenyerek megszaporításánál megtörte volna az
embereknek kiosztandó ennivalót, hanem kifejezetten az utolsó vacsorán
tett cselekedetére. Mozdulata, szavai egészen sajátosak. Kezébe veszi,
megáldja, megtöri a kenyeret, és odanyújtja apostolainak. Más nem töri meg
így a kenyeret. Más nem nyújtja így a kenyeret barátainak. Más nem adja
önmagát, saját testét a kenyérben. Más nem töri meg és nem áldozza fel
magát minden egyes kenyér megtörésében. A mi Urunk mozdulata olyannyira
sajátos, hogy az emmauszi tanítványok erről ismerik fel őt. Miután
hosszasan beszélgetnek útközben és lángoló szívvel hallgatják az „idegen"
szavait, de nem tudják, hogy Jézus az, az étkezés során a kenyér megtörése
hoz fordulatot számukra. Lukács evangélista így írja le élményüket:
„Amikor asztalhoz ültek, Jézus kezébe vette a kenyeret, áldást mondott,
megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és felismerték"
(Lk 24,30-31). Felismerték, mert ugyanezt tette pár nappal korábban az
utolsó vacsora alkalmával.

A közbeszédben is használjuk a kenyértörés kifejezést. Olyanokra mondjuk,
hogy „kenyértörésre viszik a dolgot", akik végérvényesen szakítanak,
eltávolodnak egymástól, megszakítják barátságukat. Jézus esetében és az
egyházi szóhasználatba éppen ennek ellenkezőjét jelenti a kenyértörés.
Akik megosztják, megtörik egymással kenyerüket, azok szoros kapcsolatban
állnak egymással, jó barátok. Jézus azzal a szándékkal osztja meg velük a
kenyeret, hogy önmagát adja nekünk. Az Oltáriszentségben valóságosan jelen
van és eledelül adja nekünk önmagát. Isten és az ember közti legszorosabb
kapcsolat az, amikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük Krisztus Testét.
A vasárnap akkor válik ünneppé számunkra, ha találkozunk Istennel.
Fogadjuk el a Krisztus által megáldott, megtört kenyeret, mert ez jelenti
számunkra az örök életet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom,
a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az
oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni.
Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg
igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel
táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben
Téged vegyelek magamhoz és bennem élj! Segíts engem, hogy az evangéliumhoz
méltóan éljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum