2016. március 5., szombat

[Evangelium] 2016-03-05

2016. március 5. – Szombat

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy
irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza,
amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki
pedig megalázza magát, azt felmagasztalják."
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Jézus példabeszédet mond a mai evangéliumban két emberről, egy farizeusról
és egy vámosról, akik a templomban imádkoznak. Vallási ismereteink alapján
nem tartjuk szimpatikusnak a farizeusokat, ennek oka éppen az, hogy Jézus
sok esetben beszél hozzájuk nagyon keményen a képmutatásuk, a
látszat-vallásosságuk miatt. Ezzel szemben az evangéliumok alapján a
vámosok inkább rokonszenvesek számunkra, mert Jézus szívesen betért
házukba és apostolai közé is meghívott egyet, akit Máténak neveztek. Jézus
korában viszont mindez éppen ellentétesen igaz. Az emberek a farizeusokat
becsülték nagyra, mert híresek voltak a törvény iránti tiszteletükről és
annak megtartásáról. A vámosokat viszont megvetették, mert
tevékenységükkel kiszolgálták az elnyomó rómaiakat, illetve a maguk
hasznára dolgoztak.
A példabeszéddel Jézus arra hívja fel hallgatói figyelmét, hogy a vallási
cselekedetek megítélésében Isten más szempontokat néz, mint az emberek. Az
ember sok esetben megelégszik a külső benyomásokkal, Isten viszont jól
ismeri az emberi szív szándékait. Isten számára értéktelen az
önmagasztalás, amit a farizeus képvisel, de értékes az alázat, amellyel a
vámos imádkozik.
Ma arra törekszem, hogy embertársaimmal szemben alázatos leszek. Elvégzek
egy olyan munkát, amelyet máskor a gőg miatt nem tettem meg.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre,
fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak
neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád
és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek
minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát
neked és dicsőítsen téged.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160305.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 4., péntek

[Evangelium] 2016-03-04

2016. március 4. – Péntek

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes
szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

Elmélkedés:

Jézus korában az írástudók gyakran vitatkoztak egymással a törvények
helyes megtartásának módjáról és a parancsok sorrendiségéről.
Előfordulhatott, hogy a különféle tanító iskolákhoz tartozók más
véleményen voltak e kérdésben. Az evangéliumi jelenetből nem az érződik,
hogy Jézust is egy ilyen beszélgetésbe, vitába akarják bevonni. Az őt
kérdező írástudó csak egyszerűen kíváncsi a véleményére. A kérdezés ténye
elárulja, hogy az írástudó ad Jézus szavára, elismeri, hogy ismeri a
törvényeket és ért azok értelmezéséhez.
Melyik a legfőbb parancsolat? - hangzik a kérdés. A válasz szerint az
Isten iránti szeretetnél nincs fontosabb s ehhez kapcsolódik a felebaráti
szeretet. A kettő összekapcsolását Jézus következő szavaiból érthetjük
meg: „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek" (Mt 25,40).
Az Isten iránti szeretetünket kifejezhetjük imáinkkal, áldozatainkkal,
imádásunkkal. De ugyanilyen biztos út, ha felebarátainkat szeretjük, mert
ha bennük észrevesszük Isten arcát, akkor az ő személyükön keresztül
szintén Isten felé irányul szeretetünk. Ennek megvalósításában Jézus a
legfőbb példaképünk. A szenvedés és a halál vállalásával kifejezte
tökéletes szeretetét és engedelmességét a mennyei Atya felé, és kimutatta
végtelen szeretetét az emberek iránt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a
szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz. Az ő
keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad
mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160304.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 3., csütörtök

[Evangelium] 2016-03-03

2016. március 3. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög
kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt
mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az
ördögöket." Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában
meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában
meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok,
hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub
segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével
űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis
Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az
Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig
van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi,
elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki
nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór."
Lk 11,14-23

Elmélkedés:

Az ókorban a zsidóságnál és más keleti népeknél úgy tartották, hogy a
betegség a gonosz lelkek által okozott csapás vagy az istenek (túlvilági
hatalmak és erők) büntetése. Számos könyörgő ima és áldozat azt a célt
szolgálta, hogy az ember megszabaduljon az ártó hatalmak befolyásától,
azaz meggyógyuljon. A zsidóságnál megjelent az a gondolat is, hogy a
betegséggel Isten a bűnös embereket sújtja. Az emberi bűnt és a
betegséget, mint annak büntetését szorosan összekapcsolták. Erre utal az a
tény, hogy néhány gyógyítása alkalmával Jézus az egészségét visszanyert
személy bűneinek megbocsátását is kijelenti. Azt a helytelen nézetet,
miszerint az embert a bűnei miatt érik büntetések és aki beteg, az
mindenképpen bűnös, Jézus több alkalommal visszautasítja. Gyógyításai és
csodái azt tanúsítják, hogy nem a betegség, hanem a gyógyulás köszönhető
Istennek.
Jézus kortársait erősen foglalkoztatta az a kérdés, hogy milyen hatalommal
képes gyógyítani. Ha olyan dolgokat tesz, amire emberek nem képesek, akkor
a túlvilági hatalmak segítik őt. Vagy az ördög vagy az Isten. Innen
származik a mai evangéliumban megfogalmazódó képtelen vád, miszerint az
ördögök fejedelme segíti Jézust. E vélekedés belső ellentmondására mutat
rá a mi Urunk válaszában: az ördögnek nem lehet célja, hogy elveszítse
befolyását egy ember felett.
Az embernek pedig nem lehet célja, hogy az ördög uralkodjék rajta.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a
kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem
mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér
fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160303.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 2., szerda

[Evangelium] 2016-03-02

2016. március 2. – Szerda

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy
azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg
az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem
egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl
akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki
megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában."
Mt 5,17-19

Elmélkedés:

A zsidóság törvénynek nevezte az Isten által adott tanítást, amely az
emberek közösségi és egyéni magatartását, valamint vallási életét
szabályozta. Elsősorban a tízparancsolatot és a mózesi időkből származó
előírásokat nevezték törvénynek. Az Isten által adott eredeti törvényhez
az évszázadok során számos szabály kapcsolódott, és ezek az emberek által
hozott szabályok szinte egyenlő szintre kerültek az isteni törvényekkel.
Nem csoda, hogy Jézus korában mindennaposak voltak a viták a törvénytudók
között a törvények értelmezésével kapcsolatban.
Jézus azért kerül ellentétbe a korabeli írástudókkal és
törvénymagyarázókkal, mert világosan megkülönbözteti az isteni törvényeket
a későbbi időkből származó emberi szabályoktól, és az előbbi megtartását
tartja lényegesnek. Erre vonatkozóan mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni
jöttem, hanem tökéletessé tenni." Kijelentése felszólítást jelent: minden
törvény és parancs mögött az Isten szándékát kell keresni! Nem a törvények
megtartásának látszatára kell törekedni, hanem annak a szándéknak kell
megfelelni, amit Isten eredetileg akart a törvénnyel! A törvények lényege
a szeretet, az igazságosság és az irgalmasság! Isten törvényei az
üdvösségre vezetnek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet
akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és
irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas
szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz
a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és
megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160302.mp3
 

________________________________

Aktuális:
Tiéd a döntés címmel a Házas Hétvége Mozgalom 20–30 év közötti egyedülálló
fiatalok számára szervez programot március 11-13. között Budapesten.
Ha szeretnéd önmagadat jobban megismerni, akkor itt a helyed! A hétvége
során fiatalok és felnőttek fogják személyes életüket megosztani veled,
mely során sok mindenben magadra ismerhetsz. Társaiddal együtt
gondolkodhattok és felfedezhetitek, hogyan is lehet egymással boldogulni.
Nagy szeretettel várunk programunkra! - írják a hétvége szervezői.
Bővebb információ és jelentkezés:
https://sites.google.com/site/tiedadontes/
A jelentkezéseket a tiedadontes [kukac] gmail.com e-mail címen várják.
Jelentkezési határidő: március 6., vasárnap
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. március 1., kedd

[Evangelium] 2016-03-01

2016. március 1. – Kedd

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz
dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr
akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor
kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna
neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem
rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet
mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35

Elmélkedés:

Jézus tanításának egyik fő témája az irgalmasság, a megbocsátás.
Példabeszédek sora szól erről, gondoljunk csak az elveszett bárányról, a
tékozló fiúról vagy az irgalmas szamaritánusról szóló hasonlatokra. E
példázatok egyrészt bemutatják Istent, aki jelen van a világban, megbocsát
az embernek, ugyanakkor az irgalomban gazdag Isten minden embert arra hív,
hogy bocsásson meg embertársának. Ilyen módon Jézus tanításában
összekapcsolódik Istennek az emberek felé áradó irgalma, az emberek egymás
iránti megbocsátásával. Ez a gondolat jelenik meg a mai evangéliumban is.
A történetben szereplő király rendkívül nagy összegű tartozást engedett el
egyik szolgájának, aki ezt követően gonosz módon viselkedett, és még egy
csekélynek számító tartozást sem volt hajlandó elengedni egy társának.
Hamar megfeledkezett arról, hogy mennyire irgalmas volt hozzá a király.
Jézus nem egyszerűen azzal a szándékkal mondja el a történetet, hogy
kinyilatkoztatást adjon az irgalmas Istenről, hanem tanítása felszólítást
jelent a hallgatóság számára. Akkor lépünk az evangéliumi erkölcs útjára,
ha mi magunk is gyakoroljuk az irgalmasságot. Minden megbocsátás mögött a
szeretet és a nagylelkűség húzódik meg.
Ma azok felé is kinyilvánítom a megbocsátást, akik észre sem veszik, hogy
valamivel megbántottak vagy nem kérnek tőlem bocsánatot.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin
úgysem változtathatok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, aminek
megváltoztatására képes vagyok! És adj bölcsességet, hogy mindig tudjam,
mi a különbség a kettő között.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160301.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 29., hétfő

[Evangelium] 2016-02-29

2016. február 29. – Hétfő

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok
özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat
hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük
egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő
özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt
Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán." Ezt hallva,
a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a
városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30

Elmélkedés:

A nagyböjti időszakban Jézus halálának és feltámadásának ünnepére
készülünk. Azt próbáljuk megérteni, hogyan vezettek az események odáig,
hogy Jézust keresztre feszítsék. Az események hátterében egyrészt az
isteni akaratot látjuk. A mennyei Atya azt akarta, hogy a Fiúisten az
önként vállalt szenvedéssel és önfeláldozásával váltsa meg a világot.
Emellett az evangélisták arra törekszenek, hogy bemutassák az emberi
oldalt is. Nem a hirtelen népharag okozta ugyanis Jézus vesztét, hanem
fokozatosan alakult ki az ellenállás vele szemben a vallási vezetők
részéről.
Jézus názáreti fellépéséről olvasunk az evangéliumban a mai napon, amely
eset azt tanúsítja, hogy nem volt mindenhol sikeres az Úr tevékenysége.
Abban a városban, ahol ifjúkorának éveit töltötte, szavai megbotránkozást
váltanak ki. Egy hívő zsidó ember számára, aki a választott nép tagjának
tartotta magát, elképesztő gondolat volt az, hogy Isten nem csak Izrael
népét, hanem más nemzeteket is meghív az üdvösségre és jóságát másoknak is
megmutatja. Jézus éppen ilyen példákat említ beszédében az ószövetségi
időkből. Illés próféta korában a nagy éhínség idején egy pogány asszony
megélhetéséről gondoskodott Isten, Elizeus idején pedig egy szíriai, azaz
szintén pogány emberrel tett Isten csodát, gyógyította ki őt leprás
betegségéből.
Jézus azt tanítja, hogy Isten nem egyetlen népnek, hanem minden embernek
felkínálja az üdvösséget.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és
mindennél jobban szeresselek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160229.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2016. február 28., vasárnap

[Evangelium] 2016-02-28

2016. február 28. – Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

Kinek a problémája?
Az első keresztény századok egyházatyái prédikációit és a középkor
szentjeinek írásait átszövi az a gondolat, hogy az ember legnagyobb
problémája a bűn. Elsősorban nem mások bűneivel foglalkoznak, hanem
személyes tapasztalatukról beszélnek, bűnösnek tartják magukat Isten
előtt. Nagy önismeret, őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy valaki
beismerje bűnösségét, és alázat szükséges ahhoz is, hogy valaki ki tudja
mondani a bocsánatkérő szavakat. Amikor a régi idők igehirdetői a bűnt az
ember legnagyobb problémájának nevezik, akkor nem másokban akarnak
bűntudatot ébreszteni, hanem önmagukban tudatosítják a bűnt és magukat
indítják bűnbánatra.
Napjainkban sok emberből hiányzik a bűntudat. Egészen nyilvánvalóan bűnös
cselekedeteket sem tartanak bűnnek vagy saját bűneik miatt is inkább
másokat hibáztatnak. Jó volna őket segíteni abban, hogy legyen bűntudatuk
és problémát jelentsen számukra a bűn. Mi a szándékom e gondolatokkal? Nem
bűntudatot akarok ébreszteni. Mert nem bűntudatot kell ébreszteni kívülről
a másik emberben, hanem őneki kell eljutnia arra a lelki szintre, hogy
érezze felelősségét és tudatában legyen bűnösségének. És ha valakiben
felébred a helyes bűntudat, akkor ne essen kétségbe, hanem gondoljon Isten
irgalmára! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét
Isten mindenkinek felkínálja, örömmel bocsát meg nekünk.
Miért van az, hogy Isten ennyire irgalmas? Miért van az, hogy akárhányszor
is megbántjuk őt bűneinkkel, ő mindig megbocsát? Miért ennyire türelmes
hozzánk? Talán azért, mert a bűn Isten problémája. Isten akkor is
problémának tekinti az ember bűnét, ha az ember nem tekinti annak és
könnyedén átsiklik felette. A bűnbeeséstől, Ádám és Éva cselekedetétől
kezdve Isten megoldást keres a bűn problémájára, mert az elszakítja őt
legfontosabb teremtményétől, az embertől, akit szeret. Törvényt ad, hogy
az ember tudja, mi a jó és a rossz, és segítse őt a bűnös és az igaz élet
útjának felismerésében. Időnként küldöttei által figyelmeztet, ha az ember
letér az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldi Fiát, aki
önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerzi az ember számára a
megváltást, az Istennel való kiengesztelődést. Mennybemenetele után pedig
kiárad a Szentlélek a bűnök bocsánatára. Bár a modern világban élő ember
sokszor irtózik a bűntudattól és menekül a személyes felelősségvállalás
elől, Isten továbbra is problémának tekinti a bűnt, az ember bűnét, az én
bűnömet.
Az ember rossz cselekedeteit az igaz és szent Istenhez való viszonyában
nevezhetjük bűnnek. Ha nem ismerem el Isten létezését vagy semmilyen
kapcsolatom nincs vele, akkor könnyedén kimondom, hogy nem vagyok bűnös,
nincs bűnöm. Sokak hitetlenségének hátterében talán ez a gondolat húzódik
meg. Mások azért nem akarják elismerni bűnösségüket, mert nem ismerik a
bűntől való szabadulás lehetőségét, Isten végtelen irgalmát. Ahogyan a bűn
csak az ember és Isten viszonylatában értelmezhető, úgyanúgy a bűntől való
megszabadulás is: önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, Isten az,
aki megbocsát, azaz eltörli azt. Jézus figyelmeztetése kortársainak és
nekünk is szól: „Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek ti is mindnyájan."
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos teherként nehezedik ránk a tudat, hogy
felelősek vagyunk tetteinkért, és bűneinkért vállalnunk kell a
következményeket. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas és kész a
megbocsátásra. Urunk, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás
sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas
szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb az én bűneimnél. Irgalmazz
nekem, Istenem!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20160228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum