2010. augusztus 21., szombat

[Evangelium] 2010-08-21

2010. augusztus 21. - Szombat

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak felé
irányuló szeretet a legfőbb parancs, azzal folytatja tanítását, hogy e
kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg az elmélet szintjén, hanem a
gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik a
törvényeket, de tetteikben inkább a felszínességre és a látványra
törekszenek. Jézus arra kéri követőit, hogy ne kövessék tetteikben ezt a
farizeusi lelkületet.
Jézus szerint a farizeusok inkább az emberek tetszését keresik bizonyos
külső cselekedetek megtartásával, és nem Isten kedvében akarnak járni, és
nem a szívükbe írt belső törvény szerint élnek. Könnyen észrevesszük
másokban a farizeusi lelkületet és hamar fel szoktunk háborodni az ilyen
magatartáson. De vajon észrevesszük-e a bennünk élő farizeust?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 20., péntek

[Evangelium] 2010-08-20

2010. augusztus 20. - Péntek, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a
házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél,
és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki
viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba
emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött
az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy
romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép
elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek
hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés:

Bölcsen és bátran
Augusztus huszadikán megszoktuk nagyformátumú beszédeket az évek során. Az
egyházi méltóságok és a világi elöljárók egyaránt ünnepélyes hangvételű
szónoklatokban méltatják ilyenkor a magyar nép első királyát, s
szenvedélyes lelkesedéssel hasonlítják össze az ezer esztendővel ezelőtti
időket jelen korunkkal, hogy hasznos tanulságok szülessenek meg a
hallgatóság fejében. Az ünnep hangulata és az ünnepi események a
szónokokat magasztos, fennkölt beszédekre ösztönzik, s ez talán így is van
rendjén. Én azonban most mégsem szeretnék ilyen túlbuzgóan szenvedélyes
beszédet tartani, csupán az a szándékom, hogy egyszerűen és közérthetően
elmondjam néhány gondolatomat.

Már régebben olvastam egy történetet egy vak emberről. Sosem kutattam,
hogy a valóságban megtörtént-e az eset vagy sem, helyette inkább annak
igaz tanulságát jegyeztem meg. Ez a vak ember koldulásból élt, bár az
"élt" kifejezés ebben az esetben erős szépítésnek számít. Szóval, inkább
csak tengette életét nagy szegénységben, mert hiszen abból a kevéske
aprópénzből, amit kopott kalapjába naponta dobtak a járókelők, az élelmen
kívül sok mindenre nem futotta. Kartonpapír táblájára valaki ákombákom
betűkkel ezt írta: "Vak vagyok. Kérem, adakozzanak!" Egy délelőtt egy arra
járó fiatalember, látva, hogy a szöveg mennyire kevés bevételt hoz,
elhatározta, hogy segít neki. Elvette a táblát, hátoldalára írt valamit és
visszaadta a vak koldus kezébe. Délután, amikor hazafelé tartott,
elégedetten látta, hogy a szokásosnál több adományt kapott a vak. Persze
most mindenki arra kíváncsi, hogy mi volt a táblán, ami adakozásra
indított sokakat? Bár a történetnek nem ez a lényege, mégis elárulom:
"Tavasz van. De én nem láthatom." A történetben valójában nem a
reklámszöveg tartalma a fontos, hanem az, hogy ha valami nem megy, akkor
változtatni kell. Ha valami nem hoz eredményt, akkor új ötletre, új
módszerre, új stratégiára van szükség. Ha jobbat szeretnénk a jövőtől,
akkor nem szabad félnünk a változtatásoktól.

Talán ilyen gondolatok járhattak Szent István király fejében is, amikor a
magyar nép jövőjét szem előtt tartva a régi pogány vallás helyébe a
kereszténységet kívánta elterjeszteni. S bizonyára nem csupán az újítás
szándéka vezette ebben, hanem az is, hogy a keresztény vallásban olyan
értéket ismert fel, amelyre személyes életét és nemzete sorsát egyaránt
bátran bízhatta. Döntése helyesnek bizonyult és kiállta az idő próbáját.
Bölcs döntésének köszönhetően országunk a kereszténység sziklájára épült.

Wass Albert írja a Nagyapám tanítása című művében: "A megbízható embert
még ellensége is tiszteli, mert a megbízható ember a társadalom
sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a
szél." Szent István király ünnepének evangéliumában szintén szikláról és
szélviharról hallottunk. Házat csak szilárd alapra, országot csak
becsületes, megbízható emberekre lehet alapozni. Viharokat, árvizeket és
más természeti katasztrófákat, valamint válságokat kiálló és a csapások
után felegyenesedő nemzetet csak becsületes, megbízható emberekre lehet
alapozni. És az ilyen emberek mindig számíthatnak Isten segítségére.

Amikor egyszer nagy vihar volt, és sajnos az idei évben bőven kijutott
belőle az ország minden területén, egy családban az egyik gyermek a nagy
dörgés és villámlás elől behúzódott a szobájába, letérdelt és csendesen
imádkozott: "Istenem! Nézd, mekkora vihar támad rám! Elpusztít engem és
mindent!" A testvére, nem törődve az esővel és a viharos széllel, kiállt a
házuk teraszára és ezt kiáltotta: "Idenézz, te vihar, mekkora Isten áll
mögöttem! Ő védelmez engem!" Ez egy olyan bátor imádság, bátor hozzáállás,
amelyre a mai időkben ugyanúgy szükség van, mint a háttérben csendesen
imádkozókra. Szent István király napján kérjük Istent, hogy adjon nekünk
bölcsességet országunkat jobbító és embertársainkat felemelő teendőink
felismeréséhez és ő adjon nekünk bátorságot mindezek véghezviteléhez!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A te tanításod útján, a keresztény igazság útján indult el
magyar népünk ezer esztendővel ezelőtt, s ez segítette népünket az
évszázadok viharaiban. Bölcs emberként most mi is erre az igazságra, mint
sziklára építjük országunkat és egyéni életünket. Segíts minket személyes
feladatként felismerni a nemzet felemelkedéséhez szükséges jót és adj
nekünk bátorságot és erőt, hogy meg tudjuk ezt valósítani a te
dicsőségedre!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 19., csütörtök

[Evangelium] 2010-08-19

2010. augusztus 19. - Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép
véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre! De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a
földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak
estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.
Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig
felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: A menyegző kész, de a
meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre,
és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák kimentek az
utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat
egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük
egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: Barátom,
hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád? De az csak hallgatott.
Erre a király megparancsolta a szolgáknak: Kezét-lábát kötözzétek meg, és
dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás! Sokan
vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14

Elmélkedés:

A mai evangélium példabeszéde is az üdvösségről szól, ugyanúgy, mint a
tegnapi. Isten minden embert meghív az örök üdvösségre, de vannak olyanok,
akik számára az evilági dolgaik fontosabbak. Tudják, hogy ők is
meghívottak, de kifogásokat keresnek vagy egy későbbi alkalomra várnak.
Így aztán helyettük olyanok fognak majd eljutni az üdvösségre, akikre ők
nem is gondolnak.
Jézus korában igazi örömhír volt, hogy a szegények és a nincstelenek is
részesülhetnek a lelki javakból. Ma is pontosan így van ez. Bárki eljuthat
az üdvösségre, aki megőrzi lelkének fehér menyegzős ruháját. Törekedjünk
járni az üdvösség szűk ösvényén, mert nem mindenki juthat be a mennyország
szűk kapuján.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
Téged illet a dicsőség, Atya, és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és
örökkön-örökké. Ámen.

________________________________

Aktuális:
Kedves Barátaim, akik naponta olvassátok az e-vangéliumot!
Az új evangelizáció jegyében szeretnénk az e-mailes evangéliumot szélesebb
körben népszerűsíteni. Terveim szerint egy plakát segítségével legalább a
templomba járók figyelmét fel tudjuk hívni erre a lehetőségre. A
szeptemberi akció keretében Magyarország 1400 plébániájára 4400 plakátot
küldök, hogy minél többen tudomást szerezzenek a lista létezéséről, s
arról, hogy ők is megkaphatják naponta az evangéliumot.
Az evangelizációs akcióról és annak támogatási lehetőségéről plébániánk
honlapján olvashattok:
http://zalalovo.plebania.hu/esemeny/_j_evangelizacio
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 18., szerda

[Evangelium] 2010-08-18

2010. augusztus 18. - Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe
munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal,
elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta,
hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik:
Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek. Azok el is
mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy
cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
talált. Megkérdezte tőlük: Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül? Azok
ezt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Erre azt mondta
nekik: Menjetek ti is a szőlőmbe!

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig! Először
azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy
dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet
fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették,
zúgolódni kezdtek a gazda ellen: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét
viseltük! Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: Barátom, nem vagyok
igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied,
fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán
azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel
nézed, hogy én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés:

Emberi szemmel nézve a gazda igazságtalanságot követ el abból a
szempontból, hogy az egész nap dolgozóknak ugyanannyi bért ad, mint
azoknak, akik csak egyetlen órát dolgoztak. Abból a szempontból viszont
nem történt igazságtalanság, hogy az abban az időben szokásos napi
munkabért, az egy dénárt, pontosan megkapták azok, akik egész nap
fáradtak. A többiek elvégzett munkájukhoz képest valóban többet kaptak,
mint amennyi járt volna nekik, de ez a gazda nagylelkűségének köszönhető.
A történet azt példázza, hogy Isten minden embernek ugyanazt a jutalmat
szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség minden
ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban legalább
egy keveset dolgozni kell.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ima Máriához
Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény: az angyali rendek s
az összes emberi nem. Te megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek
dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől fogva
Isten volt; mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bensődet a mennynél
ékesebbé tette. Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény.
Dicsőség néked!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 17., kedd

[Evangelium] 2010-08-17

2010. augusztus 17. - Kedd

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, mondom
nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek:
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten
országába. Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt
kérdezték: Hát akkor ki üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és így szólt:
Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. Ekkor Péter
megkérdezte: Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a
jutalmunk? Jézus így válaszolt: Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek
engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül,
együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét
törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit,
nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és
elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az
utolsókból elsők.
Mt 19,23-30

Elmélkedés:

Bár a gazdagságot is lehet jóra használni, mégis úgy tűnik, hogy jobb
óvatosnak lenni, mert azt a lelki veszélyt jelenti az ember számára, hogy
eltávolodik Istentől. A gazdagság ugyan jó, de csak másodlagosan, s nem
kerülhet az Isten által adott lelki béke, az öröm vagy az életszentségre
törekvés elé. A gazdag ifjú esete éppen azt mutatta meg az apostoloknak,
hogy vannak, akik számára a gazdagság fontosabb Istennél, s nem akarnak
róla lemondani. A gazdag könnyen azt hiheti, hogy mindene megvan, és már
nem vágyakozik a lelki kincsek után. Akinek viszont kevés tulajdona van,
könnyebben lemond arról az üdvösség reményében. Ezért ajánlja Jézus is
inkább a szegénységet, amely közelebb segít Istenhez. Ő legyen a mi
gazdagságunk!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 16., hétfő

[Evangelium] 2010-08-16

2010. augusztus 16. - Hétfő

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: Mester, mi
jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?
Jézus így válaszolt neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten
a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat! Az
ifjú tovább kérdezte: Melyeket? Jézus felsorolta: Ne ölj, ne
paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat
tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!
Az ifjú erre kijelentette: Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?
Jézus így felelt: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és
árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután
jöjj, és kövess engem! Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert
nagy vagyona volt.
Mt 19,16-22

Elmélkedés:

A gazdag ifjú története szomorú példája annak, hogy nem elegendő a
törvények ismerete és azok általános szintű megtartása. Jézus ugyanis egy
tökéletesebb életre hív meg minket, amely azt jelenti, hogy minden
vagyonról és evilági kincsről lemondva Őt kell követnünk. A gazdag ifjú
nem volt képes megnyitni szívét a Jézus által feltárt tökéletes élet felé,
hanem engedett a földies vonzásoknak, s inkább távozott Jézustól.
Valószínűleg nem csak az ifjú volt szomorú, hanem távozását követően Jézus
is elszomorodhatott, hiszen megtapasztalhatta, hogy hiába próbálja az örök
isteni igazsággal a magasba emelni, az Atya felé irányítani ezt a fiút, ő
jobban ragaszkodott a világ által nyújtott pillanatnyi előnyökhöz.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljük, Uram, a te dicsőséged;
mert arra méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltető, szent,
égi titkaidban. Erősíts meg minket szentséged által, hogy egész nap
elmélkedjünk igazságaid felett.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 15., vasárnap

[Evangelium] 2010-08-15

2010. augusztus 15. - Vasárnap, Szűz Mária mennybevétele
(Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!
Mária megszólalt:
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Mire jutnánk nélküled?
A kórházakkal kapcsolatban a legtöbbünknek kellemetlen élmények jutnak az
eszébe. Ezzel így van Eszter is, akiről még nem meséltem, bár a neve
ismerősen csenghet. Szóval, Eszternek sem szép emlékek jutnak az eszébe,
ha megemlítik neki a kórházat, s ennek több oka is van. Egy alkalommal
például akkor járt kórházban, amikor a testvére egy komoly vírusos
fertőzést kapott és hetekig volt ott, s rossz érzése akkor sem
csillapodott, amikor egészségesen jöhetett haza. Még rosszabb emlék volt
számára, hogy a kórházban látta utoljára dédmamáját, aki 95 évesen halt
meg. Amikor pedig Eszternek kellett egy kis baleset okozta agyrázkódás
miatt néhány napig megfigyelésen lennie a kórházban, bármennyire is voltak
kedvesek hozzá az ápolónővérek, véglegesen besorolta a kórházat a nem
szimpatikus helyek közé. Mindezek után teljesen érthető, hogy mekkora volt
a 12 esztendős lány aggodalma és félelme, amikor édesanyjának kellett
kórházba mennie. A család örömteli esemény elé nézett: a negyedik gyermek
születését várták. Eszter is örült, hogy újabb kistestvére lesz, de sehogy
sem tudott megbarátkozni a gondolattal, hogy éppen egy kórházban kell
megszületnie. Természetesen minden nap bementek az édesanyához látogatóba.
Egy ilyen látogatás alkalmával történt, hogy már éppen búcsúztak, az
anyuka mindhárom gyermeke homlokára kis keresztet rajzolt, és lelkükre
kötötte, hogy vigyázzanak magukra. A gyerekek kicsit fájó szívvel léptek
ki a kórteremből édesapjukkal együtt, amikor Eszter, aki nagyon féltette
édesanyját a kórház miatt, gyorsan visszaszaladt hozzá, megölelte és ezt
mondta neki: Te is vigyázz magadra, anya, mert nélküled mit csinálnánk?
Ilyen a gyermeki aggodalom és ragaszkodás az édesanyához!

A mai napon ilyen gyermeki ragaszkodással és nagy bizalommal sietünk Jézus
édesanyja és a mi égi édesanyánk elé: Vigyázz reánk az égből, ó Szűzanya,
mert nélküled mit csinálnánk? Oltalmazz bennünket mindennapi nehézségeink
közepette, mert mit tehetnénk a te segítséged nélkül? Tekint ránk az égből
és segíts megtalálnunk az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk!

Ma, Mária mennybevételének ünnepe van, s magyar egyházi nyelvben
Nagyboldogasszonynak nevezzük ezt a napot. XII. Piusz pápa egyházunk sok
évszázados hitére alapozva 1950-ben A legbőkezűbb Isten (Munificentissimus
Deus) kezdetű apostoli rendelkezésében hirdette ki Mária mennybevételének
hittételét, amely szerint a mindenható Isten azzal dicsőítette meg az
Istenanyát, hogy földi életpályája befejezte után testével, lelkével
felvette őt a mennyei dicsőségbe. Jézus földi édesanyja tehát eljutott a
mennyországba, hogy mindannyiunk égi édesanyja legyen.

Mivel a szentírásban nem találunk olyan részt, amelyben Mária életének
végéről lenne szó, ezért a szentmise evangéliuma nem is szólhat erről. Az
ünnepi evangéliumban Mária Erzsébetnél tett látogatásáról hallottunk. Két
leendő édesanya találkozik. Erzsébet magasztos szavakkal köszönti Máriát,
s köszöntéséből megtudjuk, hogy felismeri az őt meglátogató személyben a
Megváltó édesanyját. Ezt követően Mária mond magasztaló imát, amelynek
első részében egészen személyes hangon köszöni meg, hogy gyermeki
születik, majd pedig mintegy az egész emberiség nevében mond hálát Isten
üdvözítő tetteiért, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen Isten
Fiának, Jézusnak a világrajövetele. Mária csodálatos imájának minden
kijelentése megérne egy külön prédikációt, de most csak kettőt emeljünk
ki.

Elsőként az isteni irgalmasságra figyeljünk, amelyet Mária kétszer is
megemlít. Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt
- mondja Mária, majd pedig: Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról. Máriának nincs szüksége az isteni irgalomra, mint
megbocsátásra, hiszen ő Isten kegyelmének köszönhetően mentes volt a
bűnöktől, nekünk azonban igenis szükségünk van az Isten megbocsátó
irgalmára. Mária imája tehát azt a vigasztalást nyújtja nekünk, akik néha
vagy talán sokszor is a bűn útjára tévedünk, hogy mindig számíthatunk
Isten irgalmára. Irgalmasság nélkül, Isten megbocsátása nélkül aligha
nyerhetnénk el az üdvösséget.

Másodszor figyeljünk fel a Szűzanya hálaadó imájában arra, hogy Isten nem
a hatalmasok vagy a gazdagokat veszi pártfogásába, hanem az alázatosakat
és a szegényeket. Jézus nem ígért senkinek, sem édesanyjának, sem
tanítványainak, de nekünk sem kényelmes életet. De azt megígérte, hogy a
mennybe juthatunk, ha alázatosan tudjuk kérni Isten irgalmát és a
nehézségek ellenére is kitartunk mellette. Mutasson nekünk utat és
segítsen minket mennybe felvett Szűzanya, hogy élethivatásukat teljesítve
mi is mennyország dicsőségébe jussunk!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, te fogantatása pillanatától kezdve megóvtad Mária lelkét a
bűnöktől és földi élete befejeztével megóvtad testét a romlástól.
Irgalmasságodban bízva fohászkodom hozzád: segíts, hogy le tudjam győzni a
rosszat magamban, s elhagyjam a bűnös élet útját! A te kegyelmeddel képes
vagyok szüntelenül a menny felé törekedni, ahová Jézus édesanyja eljutott.
Ő oltalmazzon anyai szeretettel az égből, hogy hivatásomat beteljesítve
eléd állhassak a mennyben, ahol irgalmas szeretettel te vársz minden
embert és engem, Istenem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum