2010. augusztus 28., szombat

[Evangelium] 2010-08-28

2010. augusztus 28. - Szombat

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta
vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a
harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra
kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt
szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és
elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük.
Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt:
"Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta." Az úr
így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Jött az is, aki két talentumot
kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik
kettőt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hűséges
szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!"
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: "Uram!
Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és
onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és
elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!"
Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad,
hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem
ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha
megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és
adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még
adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre!
Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"
Mt 25,14-30

Elmélkedés:

A szolgákról és a szüzekről szóló beszédek az Úr megérkezésének idejére
vonatkoznak, míg a talentumokról szóló példabeszéd a megelőző időszakról,
s magáról az ítéletről. Az Úr a szolgákra, ránk bízza javait, képességeket
és adottságokat kapunk tőle, amelyet helyesen és akarata szerint kell
felhasználnunk. Nem elég a megőrzés minimalizmusa, hanem a tettrekészség,
a cselekvés egyre többet hoz ki abból, amit az Úr neki juttatott. Ebből a
példázatból is kiderül, hogy nem egyformák, hanem különbözőek az emberi
adottságok. Mégsem kell senkinek a másikhoz hasonlítania magát, nem kell
irigykedni, hanem mindenkinek a magáéval kell gazdálkodnia. A kevéssel is
úgy kell bánni, hogy több legyen, s lehessen látni a fejlődést. A nagyobb
képességek viszont nagyobb felelősséget is kívánnak.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 27., péntek

[Evangelium] 2010-08-27

2010. augusztus 27. - Péntek

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: ?Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!? Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
?Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!? Az okosak ezt
válaszolták: ?Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!? Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: ?Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!? De ő így válaszolt:
?Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!? Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A mai példabeszéd a később érkező vőlegényt várók magatartásáról szól. Ez
a tegnapinak a női változata. Kevésbé az éberség áll a középpontban,
hiszen mind a tízen elalszanak, hanem inkább az állandó készenlét. Talán
arra utal ez, hogy az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég
tehát megvallanunk, hogy Krisztus ?újra eljön dicsőségben?, hanem
állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra. Ezt a gyakorlati
várást mutatja az olaj, azaz a jócselekedetek, amelyeket a bölcsek nem
képesek átadni másoknak, bármennyire is sok van nekik. Az üdvösség várása
és elfogadása személyes felelősséggel kérdése. Sem más emberek, sem Isten
nem kényszerít bennünket. A mi törekvésünkön és jótetteinket múlik, hogy
elnyerjük-e Istennek ezt a végtelen értékű, é mindenkinek felkínált
ajándékát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Krisztus, Jó Pásztor, aki életedet adtad a nyájért, te keresésére
indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát viselik,
és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
Arra volt szükségünk, hogy Te, az Isten, felvedd testünket és meghalj,
hogy nekünk életet adj. Veled együtt meghaltunk, hogy megigazuljunk. Veled
együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 26., csütörtök

[Evangelium] 2010-08-26

2010. augusztus 26. - Csütörtök

Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz:
Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert
nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj,
fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát
ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is
gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe
fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga,
akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza
egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában:
"Késik a gazdám!", aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik
a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor
nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, - ura kegyetlenül
megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és
fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51

Elmélkedés:

Az okos és a hűtlen szolga példáját állítja szembe egymással Jézus mai
beszédében. Az okos szolga állandóan készenlétben van, mert tudja, hogy
ura bármikor megérkezhet, a hűtlen viszont elfeledkezik erről, s már-már
úgy viselkedik, mintha gazdája távollétében ő lenne az úr. A hűtlen szolga
abban is hibázik, hogy úgy tesz, mintha tudná, mikor fog ura hazatérni. A
beszédet egyértelműen értelmezhetjük úgy, hogy Jézus az úr és mi vagyunk a
szolgák, akik visszatérésére várakozunk. Magatartásunk kétféle lehet ez
idő alatt. Vagy éberen és felkészülten várjuk Jézus érkezését vagy
megfeledkezünk ígéretéről, amely szerint újra eljön. Ha választanunk
kellene, bizonyára az okos szolgákhoz hasonlítanánk magunkat. De vajon
tényleg készen állunk-e a találkozásra? Valóban felkészültünk rá, hogy
akár a mai napon is eljöhet Jézus? Egyszer tényleg be fog következni az a
pillanat, amikor eljön értünk. Legyünk éberek!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ha megszűntél adni, megszűntél Szeretni,
Ha megszűntél szeretni, megszűntél Növekedni,
Ha megszűntél növekedni, megszűntél Tökéletesedni,
Ha megszűntél tökéletesedni, megszűntél kibontakozni Istenben,
Mert Szeretni annyi, mint Isten útjára lépni, Vele kapcsolatot találni.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 25., szerda

[Evangelium] 2010-08-25

2010. augusztus 25. - Szerda

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók
és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek
kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle
undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek
előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a
prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: "Ha
atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták
vérében." Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai
vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
Mt 23,27-32

Elmélkedés:

Jézus itt fogalmazza meg a legvilágosabban, hogy mi a problémája a
farizeusok magatartásával. Olyan embereknek tartja őket, akik "igaznak
látszanak az emberek előtt, belül azonban tele vannak képmutatással és
gonoszsággal". Jézus ítéletét nincs jogunk kétségbe vonni, hiszen ő jól
tudta, hogy mi lakik az emberek szívében. Ezek szerint a farizeusok "igaz
volta" és vallásossága csak látszat, s ezzel nem az Isten kedvében akarnak
járni, hanem csak az embereket akarják megtéveszteni.
Beláthatjuk, hogy mi is könnyen eshetünk a látszatvallásosság bűnébe. Néha
észre sem vesszük, ha inkább a külsőségekre figyelünk, de a belső
összeszedettség teljesen hiányzik. A közösségi istentiszteleteken
próbáljunk a lelki felkészülésre és a belső összeszedettségre figyelni,
külső cselekedeteink pedig lehetőleg ne térjenek el a megszokottól!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 24., kedd

[Evangelium] 2010-08-24

2010. augusztus 24. - Kedd, Szent Bertalan apostol

Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele:
"Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti
Jézust, József fiát." "Jöhet-e valami jó Názáretből" - kérdezte Nátánáel.
"Jöjj, nézd meg!" - felelte Fülöp.

Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: "Nézzétek,
ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte:
"Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: "Még mielőtt Fülöp hívott volna,
láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre elismerte: "Rabbi, te vagy az
Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus így szólt: "Azért hiszel, mert
azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni
ennél." Majd így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: látni
fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az
Emberfia felett."
Jn 1,45-51

Elmélkedés:

Az evangéliumban szereplő Nátánáel most találkozik először Jézussal, de ez
az első élmény is hitvallásra készteti. Bizonyára a személyes találkozás
hatása ez, hiszen ez a zsidó férfi már sokat hallhatott Jézusról, de eddig
még nem találkozott vele. Mi is oly sokat hallunk Jézusról, rendszeresen
olvassuk életének történetét és tanítását, de vajon mit ébreszt bennünk,
amikor személyesen találkozhatunk vele? Mit érzünk, amikor szentségimádást
végzünk vagy szentáldozáshoz járulunk? Mit érzünk, amikor megbocsátja
bűneinket? Jézus jól ismer bennünket és ismeri életünket. Akkor is tudja,
mit csinálunk, amikor mi nem vesszük észre közelségét és jelenlétét. A
vele való találkozások pedig megújítják elkötelezettségünket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 23., hétfő

[Evangelium] 2010-08-23

2010. augusztus 23. - Hétfő

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató
írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az
emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek
odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és
farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt
megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább,
mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: "Ha valaki a
templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az
kötelez." Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a
templom, amely megszenteli az aranyat? Továbbá azt mondjátok: "Ha valaki
az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra
esküszik, az kötelez." Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy
az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az
esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik,
az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül: aki az égre
esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.
Mt 23,13-22

Elmélkedés:

A mai evangéliumnak nem csupán annyi a tanulsága, hogy nem szabad olyan
farizeusokká válnunk, akik másokat akadályozunk az üdvösség felé vezető
úton, hanem pozitívan megfogalmazva ugyanezt: hiteles tanúságtevőknek és
evangéliumhirdetőknek kell lennünk. Életünkben fel kell ragyognia az
emberek számára, hogy Krisztus keresztjéből és feltámadásából merítünk
erőt. Mindannyiunk hivatása, hogy mindenkor hirdessük Jézust és belé
vetett hitünket, az Ő örömét és reményét sugározzuk magunkból, hogy jó
tetteinket látva az emberek az Atya felé irányuljanak és a hit felébredjen
bennük. Ez a tanúságtétel utat mutat majd másoknak az üdvösségre.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és
beteljesítése.
Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók
legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

________________________________

Aktuális:
Kedves Barátaim, akik naponta olvassátok az e-vangéliumot!
Az új evangelizáció jegyében szeretnénk az e-mailes evangéliumot szélesebb
körben népszerűsíteni. Terveim szerint egy plakát segítségével legalább a
templomba járók figyelmét fel tudjuk hívni erre a lehetőségre. A
szeptemberi akció keretében Magyarország 1400 plébániájára 4400 plakátot
küldök, hogy minél többen tudomást szerezzenek a lista létezéséről, s
arról, hogy ők is megkaphatják naponta az evangéliumot.
Az evangelizációs akcióról és annak támogatási lehetőségéről plébániánk
honlapján olvashattok:
http://zalalovo.plebania.hu/esemeny/_j_evangelizacio
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. augusztus 22., vasárnap

[Evangelium] 2010-08-22

2010. augusztus 22. - Évközi 21. vasárnap

Abban az időben Jézus tanított mindazokban a városokban és falvakban,
amelyeken áthaladt. Így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki
megkérdezte tőle: "Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" Ezt válaszolta neki:
Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak
majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg
kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor
azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti
bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon
tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok
egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor
Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában
látjátok, magatokat meg kirekesztve. Jönnek majd keletről és nyugatról,
északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Így lesznek
az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.
Lk 13,22-30

Elmélkedés:

Szűk kapu
A nagyvárosok nagy eseménye, amikor új nagyáruház nyitja meg kapuit a
vásárlók előtt. Az első napra meghirdetett rendkívül nagy kedvezmények
nagy tömegben csábítják a kisembereket, akik nagy üzletet látnak abban, ha
kis pénzért megvásárolhatnak például egy nagy televíziót. Sokan nem bízzák
a véletlenre a dolgot, ezért az egész éjszakát a bolt előtt töltik, hogy a
reggeli nyitáskor biztosan bejussanak. A híradásokban is szokott
szerepelni, hogy több ezer ember tolong az új áruház előtt a kapunyitásra
várva. Ahogy növekszik a tömeg és közeledik a nyitás perce, úgy növekszik
a feszültség is a várakozókban. Aztán végre kinyílik az áruház ajtaja, s
hirtelen elszabadulnak az indulatok. Az óriási tolongásban sokszor
megsérülnek az emberek, s biztonsági őrök alig bírják megfékezni a
tömeget. A kialakult káosznak tulajdonképpen egyetlen oka van: szűk a
kapu. S ezen a szűk kapun sokan próbálnak bejutni, de nem tudnak. A
keskenynek bizonyuló bejáraton nem tudnak bemenni az emberek, mert mind
egyszerre akarnak. A sok ezer négyzetméteres áruházban persze akár sok
ezer ember is elfér kényelmesen, csak azon a szűk kapun nehéz átjutni.

A mai vasárnap evangéliumában is szűk kapuról és a szűk kapun bejutni
akaró emberekről hallottunk. De mindjárt az elején jegyezzük meg: Jézus
nem az áruházak bejáratáról beszél, amikor ezt mondja: "Törekedjetek
bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de
nem tudnak" (Lk 13,24). A szemléletes áruházi esetet inkább ellenpéldaként
említettem, mert jobb, ha kimaradunk az ilyen tülekedésekből.

Hát akkor milyen kapura gondol Jézus? A kérdésre maga az evangélium adja
meg a választ. A Jézus által említett kapun keresztül az Isten Országába,
a mennyországba, az üdvösségre juthat az ember. A mi Urunk ezzel
kapcsolatban azt mondja, hogy törekedjünk bemenni ezen a kapun, tehát a
részünkről valamiféle küzdelem, igyekezet, törekvés szükséges ahhoz, hogy
eljussunk az üdvösségre, ez azonban nem azt jelenti, hogy másokat
félrelökve kell tülekednünk. Az üdvösségre nem széles, hanem csak egy
?szűk kapu? vezet, azaz feltételei vannak a belépésnek, de ha megtesszük a
szükséges erőfeszítéseket és lépéseket, akkor elnyerhetjük az üdvösséget.

Talán már hallottunk róla, hogy Rómában a szentévek alkalmával megnyitják
a zarándokok számára a szent kapukat a város négy legnagyobb
bazilikájában. A vatikáni Szent Péter-bazilikában a pápa személyesen
vezeti a szent kapu megnyitásának ünnepélyes szertartását, a másik három
helyen, tehát a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a lateráni Szent
János-főszékesegyházban és a Santa Maria Maggiore-bazilikában pedig a
szentatya megbízásából egy-egy bíboros nyitja meg a kapukat. A szent kapuk
az egész jubileumi évben nyitva állnak, s éjjel-nappal őrzik őket. Azért
említem most a szent kapuk példáját, mert nagyon érdekes, hogy ezeken a
kapukon át csak belépni szabad az említett templomokba. A zarándokok egy
másik ajtón keresztül hagyhatják el a templomot, a szent kapun nem szabad
kijönniük, itt csak belépni szabad.

Mindig megcsodálom a román-kori vagy a gótikus templomok díszes
kapuzatának csodálatos kőfaragásait. S legyen díszesebb vagy egyszerűbb,
tulajdonképpen minden templomkapu a mennyország kapuját jelképezi. Aki
ezen keresztül belép, Istennel találkozhat. Vasárnaponként persze más
kapuk is nyitva vannak, s belépésre csábítják az embereket. Az áruházak
bejáratára gondolok. De azokon hiába lépünk be, ott vasárnaponként
biztosan nem találkozhatunk Istennel.

Befejezésül pedig adok egy jótanácsot. Talán mosolygunk rajt, de lehet,
hogy igaz lesz. Amikor majd meghalunk és feltámadunk, akkor egy olyan
helyen találjuk magunkat, ahol legalább két kapu lesz. Az egyik a
mennyországba visz, a másik a pokolba. Felirat valószínűleg egyiken sem
lesz. De melyiken érdemes belépni? Melyik vezet a mennyországba, s melyik
a kárhozatra? Az egyiken nem lesz kilincs, nem is kell rá, hiszen
közeledvén felé automatikusan kinyílik előttünk, úgy, mint az áruházak
bejárata. Hát ezen a kapun ne lépjünk be semmiképpen, főként akkor ne, ha
éppen vasárnap van, mert ez visz biztosan a kárhozatra. Lesz majd ott egy
szűkebb kapu, hasonló a hagyományos templomkapukhoz nagy kilinccsel. Azon
lesz érdemes belépnünk. Keressük és találjuk is meg a mennyország kapuját,
amely az örök életre vezet!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, segíts, hogy szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol
megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai:
a szeretet titka, az irgalom titka, a jóság titka, az élet titka. Te
hívsz, te vársz engem a mennybe, ahol örökre eltölt az isteni szeretet.
Segíts nekem, hogy egész életemben keressem azt a szűk ösvényt, amely
menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum