2019. július 14., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. július 15. hétfő

2019. július 15. – Hétfő

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

Jézus beszédében, amit a mai evangéliumban olvasunk háromszor is szerepel a „nem méltó hozzám" kifejezés. Az első két alkalommal azzal kapcsolatban, hogy Jézust kell mindenkinél jobban szeretnünk, még a családtagjainknál is jobban, különben nem vagyunk méltók hozzá, nem vagyunk méltók arra, hogy az ő követőinek nevezzenek minket. A harmadik alkalommal pedig a kereszthordozás a kijelentés tárgya, tehát mindenben, még a szenvedések vállalásában is hasonlókká kell válnunk a mi Urunkhoz, különben nem vagyunk hozzá méltók.
Jézus tanítványává válni nem hagyomány vagy családi származás kérdése. Gyermekként megkapjuk szüleinktől a vallásos nevelést, megtanuljuk keresztény hitünk igazságait, elsajátítjuk azokat a gyakorlatokat, amelyek a vallásosság elemei, de mindez még nem a mi személyes döntésünk. Krisztus tanítványává akkor válunk, amikor mindezeken túl személyes döntést hozunk, hogy Jézus tanítása és az evangélium igazsága szerint akarunk élni. Felismerjük, hogy szeretetében élni a legnagyobb boldogság számunkra. Felismerjük, hogy nem csupán földi életünk éveire, évtizedeire korlátozódik a vele való élet, hanem halálunk után is Istennel élhetünk örökké. Felismerjük, hogy Krisztus nem önmagáért élt, hanem Atyjának ajánlotta életét minden ember megváltásáért. És felismerjük azt is, hogy nekünk sem önmagunkért kell élnünk, hanem másokért, másokat szeretve, hogy így életünk végére méltók legyünk arra, hogy Isten befogadjon minket az örök életbe.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190715.mp3

2019. július 13., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. július 14. vasárnap

2019. július 14. – Évközi 15. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?" A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz." A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?"
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele." Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"
Lk 10,25-37

Elmélkedés

Kettős feladat
Egy törvénytudó és Jézus párbeszédét olvassuk a mai evangéliumban. A beszélgetést a törvénytudó kezdeményezi, akit az evangélista megjegyzése szerint nem éppen jószándék vezet, hanem „próbára akarja tenni" Jézust. A megszólítás nagyon hízelgő, hiszen „Mesternek" nevezi Jézust, s ezzel legalábbis látszólag elismeri a megkérdezett személy tudását és követendőnek tartja életvitelét. Ezt kérdezi: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Látszólag a kérdés is jóra irányul, az örök élet elnyerése a kérdező célja, de nem tudható, hogy mennyire gondolja ezt komolyan. Pozitívum a kérdésben, hogy nem elméleti tanítást vár, hanem gyakorlati útmutatást, hogy mi a konkrét teendője annak érdekében, hogy az üdvösségre jusson. Azt is ki kell még emelnünk, hogy a beszélgetés során nem vitatkozik Jézussal, a tanítást és a példabeszéd mondanivalóját megérti, hiszen a történet végén helyesen válaszol Jézus kérdésére.
Kérdését Jézus viszontkérdése követi, amelyben jelzi, hogy a mózesi törvényben megtalálható a válasz, amelyet a törvénytudó rögtön idéz is: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." A törvénytudó tehát pontosan tudja a választ az általa feltett kérdésre, s tudását Jézus is elismeri, majd elhangzik a felszólítás, hogy amit elméletben olyan jól tud, azt valósítsa is meg életében. A törvénytudó azonban nem elégszik meg ennyivel, hanem újabb kérdést tesz fel Jézusnak: „De hát ki az én felebarátom?" Ez a kérdés lehetőséget ad Jézusnak arra, hogy kifejtse nézeteit. Most már nem kérdez vissza, hanem elmond egy példabeszédet, amely talán nem is kitalált történet. Könnyen elképzelhető, hogy az eset a gyakorlatban is megtörtént. A Jeruzsálemből hazafelé tartó embert megtámadják és kifosztják. A bántalmazás súlyosságát jelzi, hogy „félholtan" fekszik az út mellett, azaz teljesen magatehetetlen, segítség nélkül meg fog halni. Ketten is elmennek mellette anélkül, hogy segítenének rajta. Felelősségük nem vonható kétségbe, mulasztásuk nyilvánvaló, hiszen mindkettőjük esetében hangsúlyos, hogy észreveszik, látják a bajba jutott embert, tehát nem védekezhetnek azzal, hogy nem vették őt észre. Bűnös mulasztásukra nincs mentség, nem gyakorolták az irgalmat, mert nem tekintették felebarátjuknak a kifosztott embert. Elméletben bizonyára jól ismerték a szeretet parancsát, amit Jézus példabeszéde előtt a törvénytudó is elmondott, hiszen mindketten a templom szolgálatában álltak, egyikük pap, a másikuk pedig egy levita volt, de a gyakorlatban elbuktak, nem tették meg azt, amit a törvény kért. Utánuk harmadikként egy szamaritánus érkezik, aki azonnal megáll, bekötözi az ember sebeit, majd elviszi egy szálláshelyre és nagylelkűen gondoskodik róla, hogy felépülhessen. Mondjuk ki nyíltan cselekedetének jelentőségét: megmentette a félholtra vert ember életét.
A példa elmondása után Jézus tesz fel kérdést: „Ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" Ez a kérdés azonban éppen a fordítottja annak, amit a törvénytudó eredetileg kérdezett. A hangsúly megfordítása nem véletlen, hanem szándékos Jézus részéről. Jogos az a kérdés, hogy kit tekintsek felebarátomnak, kit kell szeretnem, kivel kell jót tennem és irgalmasságot gyakorolnom. De még ennél is fontosabb, hogy én felebarátja vagyok-e azoknak, akik segítségre szorulnak, s akiknek a személyében maga Jézus kéri, várja az én segítségemet.
Kettős feladatunk van tehát: felismerni a felebarátot a másik személyben és felebarátjává válni mindenkinek.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hozzánk fordulsz és minket kérdezel: Hol vannak az irgalmas szamaritánusok? Ki gyakorol irgalmat embertársaival? Ki vállalja mások irgalmas szolgálatát? Mindenfelé látjuk a sok rászorulót és szegényt, akik a mi segítségünkre várnak. Ne gondoljuk, hogy nem tudunk segíteni, és azt sem, hogy segítségünk keveset ér. Segíts, Urunk, hogy ne menjünk el szó nélkül szükséget szenvedő embertársaink mellett, hanem segítséget nyújtsunk nekik. Hisszük, hogy minden jócselekedet, amit másoknak teszünk, neked tesszük, Urunk. Nem várunk viszonzást vagy elismerést emberektől, hanem csak tőled várjuk a mennyei jutalmat. Köszönjük, hogy a te munkatársaid lehetünk a szolgálatban.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190714.mp3

2019. július 12., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. július 13. szombat

2019. július 13. – Szombat

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés

Továbbra is a Krisztustól kapott küldetés és a tanúságtétel adja az evangélium témáját. Érdemes tisztázni a szerepeket! Jézus a Mester és mi vagyunk az ő tanítványai. Ezt a szereposztást lehetetlen felcserélni. Aki Krisztustól megbízást kap, az soha nem érezheti magát nagyobbnak, különbnek, mint Jézus. Az ő munkatársai vagyunk az igehirdetésben és az irgalmasság gyakorlásában. Szolgálatunk során soha nem kereshetjük az elismerést vagy a magunk dicsőségét, hanem mindent az Úr dicsőségére kell tennünk.
Szolgálatunkat félelem nélkül kell végeznünk, és nem ijedhetünk meg a támadásoktól. Az Úr nem hagy el minket, hanem Szentlelke által megerősít. Ha életünket felajánljuk az evangélium terjesztésére, akkor Jézus fog minket megvigasztalni a szenvedések, a támadások idején, amelyeket próbatételnek kell tekintenünk. A történelem folyamán soha nem volt olyan időszak, amikor egyszerű lett volna az Isten országának hirdetése és ne kellett volna szembenézni az ellenségeskedéssel. Az Úr velünk van! Ne lankadjon szívünkben a lelkesedés! Ne fogyjon el a buzgóságunk! Ne veszítsük el bátorságunkat! Az Úr velünk van és számíthatunk gondviselésére. Mert ha Istennek még a kicsiny verebekre és legkisebb teremtményeire is gondja van, akkor miért ne figyelne ránk, akik az ő gyermekei vagyunk?
Keresztény tanúságtételünket az Úr gondoskodása és szeretete kíséri.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, megváltó Jézusom, te azt kérted az utolsó vacsorán tanítványaidtól, amikor megtörted a kenyeret, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Azt kéred tőlünk, hogy mindaddig, amíg el nem jössz újra a földre, ismételjük meg újra és újra a kenyértörést és együnk a megtört kenyérből. Köszönjük neked, Uram, hogy megalapítottad az Eucharisztiát, és lehetőséget adtál számunkra arra, hogy veled, az élő kenyérrel egyesülhessünk, újra és újra beköltözhess a szívünkbe!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190713.mp3

2019. július 11., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. július 12. péntek

2019. július 12. – Péntek

Evangélium

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23

Elmélkedés

A természet rendje szerint a farkasok erősebbek a bárányoknál. Kettejük küzdelméből biztosan a farkas kerül ki győztesen, a báránynak esélye sincs egy farkassal szemben. De ez a törvény csak a természet rendjében igaz. A természetfeletti világban azonban más rend, más törvények uralkodnak. Ezért van az, hogy a gyengék képesek legyőzni az erőseket, és az utolsókból lesznek az elsők. Ennek ismeretében már másképpen hangzik Jézus szava a mai evangéliumban: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." A szelídség, az erőtlenség, az eszköztelenség mégis eredményt hoz, mert a gyűlölet, a harag, az ellenségeskedés győzelme csak látszólagos.
A keresztény tanúságtétel mindig ellenállást ébreszt, legalábbis akkor, ha valóban hiteles és nem álszent. A világban a gonoszság legyőzéséhez nem használhatjuk a gonoszság módszereit és eszközeit. Hinnünk kell abban, hogy a szeretet ereje képes legyőzni az emberben lévő negatív indulatokat. Ha Krisztus elutasítással találkozott, akkor nekünk is ugyanez a sorsunk. Valójában az ő szentsége az, amely képes legyőzni a rosszat. És ha mi is szentté válunk, szelíd bárányokká, akkor le tudjuk győzni a rosszat a világban.
Jézus jó pásztornak nevezte magát, aki vigyáz a rábízottakra, keresi az elveszettet és jó legelőre vezeti a nyájat. Ő nem farkasokat legeltet, hanem bárányokat.
© Horváth István Sándor


Imádság

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190712.mp3

2019. július 10., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. július 11. csütörtök

2019. július 11. – Csütörtök, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje

Evangélium

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet."
Mt 19,27-29

Elmélkedés

A mai napon Szent Benedeket, a bencés rend alapítóját és Európa fővédőszentjét ünnepeljük. Ő volt az, aki a nyugati Egyházban elsőként írt szabályzatot, regulát a szerzetesek számára. Szabályzatának bevezetésében többek között ezt írta: „Övezzük fel derekunkat a hittel és a jócselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az Úr útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket."
Jogosan érezzük, hogy ez a felhívás nem kifejezetten a szerzetesi életre vállalkozókra vonatkozik, hanem minden keresztény emberre. Amire itt Szent Benedek felszólít minket, azok nem csupán a szerzetesi hivatás elemei, hanem a keresztény élet elemei is, melyek minden megkeresztelt emberre vonatkoznak. Az Istenbe vetett hit a mi keresztény életünk forrása. Ebből merítünk, ebből iszunk, ez éltet minket nap mint nap. A hit ad nekünk erőt a mindennapi élet küzdelmeihez. Hitünkből pedig jócselekedetek fakadnak, mert a keresztény élet nem elmélet csupán, hanem naponta megvalósítandó feladatot jelent. Az Úr útján haladva legfőbb vezetőnk az ő tanítása, örömhíre. Az evangélium üzenetét nem elég vasárnap, ünnepeken vagy életünk boldog napjaiban olvasni, hanem mindennapi útmutatásnak, bátorításnak kell tekintenünk. Olyan igazságnak, amely elvezet minket Isten örök országába, az üdvösségre.
© Horváth István Sándor


Imádság

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190711.mp3

2019. július 9., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. július 10. szerda

2019. július 10. – Szerda

Evangélium

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa."
Mt 10,1-7

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben arról olvasunk, hogy tanítványai közül Jézus kiválaszt tizenkettőt és megbízza őket Isten országának hirdetésével. Felmerül bennünk a kérdés, hogy honnan jött, honnan származott ez a gondolat? Az előzmények pontos választ adnak kérdésünkre. Jézus látja a megfáradt, de a tanítást hallgatni akaró embereket, s tudja, hogy mindenhová nem jut el személyesen. Így fejezte be szavait a tegnapi evangéliumban: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!" S bár ilyen kérés nem fogalmazódott meg az adott helyzetben a hallgatóság részéről, ő mégis teljesítette ezt a kimondatlan kérést, munkásokat, igehirdetőket, apostolokat választ és küld, hogy Isten országának örömhíre terjedjen.
Máté evangélista név szerint sorolja fel a tizenkét kiválasztott személyt. Nevükön kívül e helyen semmi mást nem tudunk meg, csak annyit, hogy van köztük két testvérpár, egy vámos és egy személy, aki később az Úr árulója lesz. Nincs részletezve, hogy mely városból származnak, milyen családból jönnek és mi a foglalkozásuk. Minderről az evangéliumok más helyein is nagyon kevés információt találunk, mert nem ez a lényeges. Hanem az, hogy Jézushoz tartoznak, tőle kapnak küldetést és ahhoz hatalmat, valamint egy közösséget alkotnak.
Az Egyház igehirdetőit, misszionáriusait és szolgálattevőit minden korban ugyanez jellemzi. Nem az ő személyük a lényeges, hanem hogy önmagukat átadják az Úrnak és elfogadják az ő megbízását. Nem magányos harcosok, hanem egy közösség tagjaként szolgálnak. Imádkozzunk azokért, akik korunkban Isten országának növekedéséért fáradoznak!
© Horváth István Sándor


Imádság

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!


Aktuális

Kedves e-vangélium olvasók!
15 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt.
A 15 esztendő alatt több mint 140 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához.
Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes!
A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét!
Köszönettel és szeretettel:
István atya - Horváth István Sándor
2019. július 10.

Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt!

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365

2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Evangélium365
Utalás külföldről:
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Evangélium365
 


Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190710.mp3

2019. július 8., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. július 09. kedd

2019. július 9. – Kedd

Evangélium

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben." A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!"
Mt 9,32-38

Elmélkedés

Az evangéliumok Jézus tanító és gyógyító tevékenységét mutatják be. Olykor csak tanítványait és apostolait tanította, máskor nagy tömeghez, akár több ezer emberhez intézte szavait. Gyógyításaiból senki nem volt kizárva, zsidók és pogányok egyaránt megtapasztalhatták rendkívüli erejét. Testet és lelket egyaránt gyógyított, megszüntette a testi betegségeket és nyomorúságot, és eltörölte a lelket megrontó bűnt. Tanításában és gyógyításaiban egyaránt Isten irgalma nyilvánult meg.
E két tevékenységre, szolgálatra adott megbízást egykori tanítványainak és mindenkori követőinek. Az Egyház és az egyházi szolgálattevők minden időben az Úr megbízása alapján tanítják az embereket Isten törvényeire, a hit szerinti életre, az evangélium igazságára. Hirdetik, hogy az irgalmas Isten szeretetből adja nekünk az ő törvényeit. Hirdetik, hogy a hit szerinti élet az irgalmasság cselekedeteiben ölt testet. És hirdetik, hogy az evangélium igazságában az üdvözítő, a bűneinket megbocsátó Isten szól hozzánk. Az Egyház másik küldetése a megbocsátás közvetítése a bűnbocsánat szentsége által. A bűnbánó emberek az Egyház közreműködése, szolgálata által nyerik el Istentől a bűnöktől való szabadulást.
Jézusnak „megesett szíve az embereken", akik tanítását hallgatták és gyógyulást kerestek nála. Vajon együttérző szívvel fordulok-e mindazokhoz, akik az igazság tanítására vágyakoznak és az irgalmas Istent keresik?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!


Aktuális

Kedves e-vangélium olvasók!
15 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt.
A 15 esztendő alatt több mint 140 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához.
Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes!
A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét!
Köszönettel és szeretettel:
István atya - Horváth István Sándor
2019. július 9.

Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt!

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365

2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Evangélium365
Utalás külföldről:
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Evangélium365
 


Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190709.mp3

2019. július 7., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. július 08. hétfő

2019. július 8. – Hétfő

Evangélium

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel." Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!" Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26

Elmélkedés

Két csodát kapcsol össze a mai evangéliumi részlet. Az egyik a kafarnaumi zsinagógai elöljáró leányának a feltámasztása, akinek nevét Máté evangélista nem említi meg, de nyilvánvalóan arról a személyről van szó, akit Márk is és Lukács is Jairusnak nevez. A másik csoda pedig egy vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyítása.
Az elöljáró jól ismerhette Jézust, aki gyakran időzött Kafarnaum városában és szombatonként részt vett az istentiszteleten. Talán személyesen is megtapasztalta városukban az Úr gyógyító képességét és hallhatott arról, hogy másutt milyen rendkívüli dolgokat tett. Az asszony szintén nem ismeretlenül közeledik Jézushoz. Neki is tudomása van arról, hogy milyen rendkívüli tettekre képes Jézus, különben nem gondolta volna azt, hogy akár a ruhája megérintésétől is gyógyulást nyerhet. A leírásból úgy tűnik, hogy mindketten Jézusban látják az egyetlen reményt. Az elöljáró nem reményvesztetten, nem helyzetébe beletörődve járul Jézushoz és így kéri segítségét: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel." Mekkora bizalom és milyen nagy hit van a kérés mögött! Az asszony gondolatai és cselekedete szintén azt tanúsítják, hogy nem gondolja megváltoztathatatlannak helyzetét, bízik abban, hogy betegségéből meggyógyulhat.
Az Úr segítsége nem késlekedik, feltámasztja a lányt és az asszony betegsége is megszűnik. A csoda mindkét esetben a hitnek és a bizalomnak a jutalma.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190708.mp3

2019. július 6., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. július 07. vasárnap

2019. július 7. – Évközi 14. vasárnap

Evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak."
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés

Tanítványi élet
Nyilvános működése idején Jézus mellett mindig ott találjuk a tanítványait. Többek esetében olvashatunk meghívásukról, gondoljunk csak Péterre és Andrásra, valamint a másik testvérpárra, Jakabra és Jánosra, de ugyanígy emlékezetes Máté meghívása is, akit a vámasztaltól szólított el Jézus. Ugyanakkor olyanok is az Úr tanítványi köréhez tartoztak, akiket útja során hívott meg és csatlakoztak hozzá. Valamennyi tanítvány olyan személy, aki Mesterének ismeri el Jézust, és azért tart vele útjai során, mert meg akarja ismerni őt, úgy szeretne élni, mint ő. Megragadja őket Jézus életpéldája és tanítása, ezért az ő követését választják. Mindenekelőtt az a tizenkét személy tartozik Jézus köréhez, akiket apostolokként ismerünk, továbbá ott van az a hetvenkettő tanítvány, akikről a mai nap evangéliumában olvasunk.
Nekik ad az Úr küldetést, s útnak indulásuk előtt tanácsokkal látja el őket. Nem magányosan indulnak, hanem kettesével, mert szolgálatuk tanúságtétel, tanúskodás Mesterük tanításáról és cselekedeteiről, s a kor korabeli felfogása szerint az számított igaz tanúskodásnak, amit nem egyetlen személy, hanem legalább ketten vagy hárman állítottak. Jézus jól tudja, hogy a küldöttek szolgálata nem lesz könnyű. Ahogyan több helyen ő is elutasítással és ellenségeskedéssel találkozott, ugyanúgy tanítványai is hasonlóra számíthatnak. Ezért szól figyelmeztetése: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé." A figyelmeztetés mellett szavaiban érződik a felszólítás, hogy tanítványai, minden ellenséges fogadtatás ellenére is őrizzék meg a bárányok szelídségét, ne folyamodjanak erőszakhoz, indulatok nélkül folytassák munkájukat.
A figyelmeztetés után Jézus lényeges kérést intéz a küldöttekhez: „Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut." Ezek valójában azok a legelemibb dolgok, amiket egy vándorútra induló magával szokott vinni, de az Úr szerint még ezekre sincs szüksége a küldötteknek. Elég, ha magukkal viszik szívükben a tanítást, az örömhírt, és elég, ha bíznak küldőjükben, bíznak abban, hogy az isteni gondviselésnek köszönhetően semmiben sem fognak hiányt szenvedni küldetésük teljesítése során. Az egész jelenet hátterében az húzódik meg, hogy a hetvenkét tanítvány részesedik Mesterének küldetésében, ők is ugyanazt teszik, amit Jézus tett, ugyanazt hirdetik, amit Mesterük. Jézustól kapják ehhez a megbízást, a hatalmat és erőt, s szolgálatukkal ugyanúgy Istennek, az Atyának szereznek dicsőséget, miként Jézus is.
A tanítványok küldésében már előre megjelenik az Egyház hivatása, feladata. Az Úr mennybemenetele után az apostolok indulnak el a tanúságtételre, mert erre kapnak megbízást az Úrtól és ehhez kapnak megerősítést a pünkösdkor őket eltöltő Szentlélektől. Ezt a küldetést folytatja minden korban az Egyház közössége, amely meg van győződve arról, hogy megbízatása személyesen Krisztusig vezethető vissza. Keresztény emberként és az Egyház tagjaiként olyan emberek vagyunk, akiket megérintett, s akiknek szívét megnyerte magának Krisztus szeretete. Ő ébreszti fel szívünkben a vágyat, hogy életünket az Úr szolgálatába állítsuk és hűséggel hirdessük az üdvösség örömhírét az embereknek. Ez a küldetés tesz minket tanítványokká és tanúságtevőkké.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190707.mp3

2019. július 5., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. július 06. szombat

2019. július 6. – Szombat

Evangélium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad."
Mt 9,14-17

Elmélkedés

A zsidó vallásosság egyik lényeges eleme a böjt, amelyet a farizeusok rendkívül komolyan vettek, és igyekeztek másokra is rákényszeríteni saját böjti gyakorlatukat. Vallási csoportjuk tagjai felfigyeltek arra, hogy Jézus és tanítványai nem tartják meg szigorúan a böjti szokásokat, és emiatt többször is vitába szálltak Jézussal.
A mai evangéliumban nem ők keresnek alkalmat a vitára, hanem Keresztelő János tanítványai szeretnék tisztázni a böjtölés kérdését, nekik nem szándékuk vitatkozni. Kérdésükre Jézus egy lakodalmi ünnepség képével válaszol. A hasonlat szerint ő a vőlegény, aki együtt ünnepel, örvendezik barátaival, az ő tanítványaival. Jézus jelenléte a világban valóban ünnep mindenki számára, ilyenkor tehát nem a böjtnek vagy a szomorkodásnak van az ideje, hanem az örvendezésnek. A mi Urunk az ő világba érkezésével új időszakot hozott, az ünneplés idejét. Az örvendezés időszaka azonban nem tarthat örökké, ezért komolyan kell vennünk az Úr figyelmeztetését. Eljön majd az idő, amikor „elviszik a vőlegényt" s ezzel véget ér a lakodalom. Utalás ez arra, hogy elfogják és megölik őt.
A régi és új szövetről, valamint borostömlőkről szóló hasonlatok a vallási életben való megújulást szorgalmazzák. Nincs okunk ragaszkodni az idejétmúlt dolgokhoz, hiszen Jézus új gondolkodásmódot, új életvitelt kér tőlünk és megadja kegyelmét, hogy új szívvel szeressük őt.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190706.mp3

2019. július 4., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. július 05. péntek

2019. július 5. – Péntek

Evangélium

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mt 9,9-13

Elmélkedés

Máté meghívásának története, amelyet a mai evangéliumban olvasunk, a béna meggyógyításának csodáját követi és szervesen kapcsolódik ahhoz, mégpedig abból a szempontból, hogy itt is Isten irgalma nyilvánul meg.
A farizeusok csodálkozását és botránkozását könnyű megértenünk, ha ismerjük a korabeli vámosok tevékenységét és szerepét. A vámosok munkája abból állt, hogy a rómaiak számára beszedték a zsidóktól az adókat. Már önmagában az a tény, hogy az elnyomó hatalmat kiszolgálták erős ellenérzést váltott ki az emberekből, amelyet tovább fokozott, hogy mindenkit igyekeztek becsapni, azaz több adót követeltek és ez a többlet az ő hasznuk volt. Mivel pénzzel bántak, ezért vallási szempontból tisztátalannak tekintették őket. A vámosok tehát a többiek szemében bűnös tevékenységet folytattak, mindenki igyekezett elkerülni őket. Jézus azonban egészen másként cselekszik, odalép Mátéhoz és meghívja, hogy legyen a tanítványa. Az újszerű hozzáállás látványos fordulatot hoz Máté életébe, azonnal követi Jézust.
Ugyanilyen fordulat, változás, lelki megújulás történik velünk, ha beismerjük sebzettségünket, bűnösségünket, engedetlenségünket. Ismerjük be, hogy szükségünk van lelkünk gyógyítójára, az irgalmas Jézusra, aki hozzánk lép, meghív minket követésére és megajándékoz a bűntől való szabadulással.
© Horváth István Sándor


Imádság

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!


Aktuális

Kedves e-vangélium olvasók!
15 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt.
A 15 esztendő alatt több mint 140 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához.
Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes!
A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét!
Köszönettel és szeretettel:
István atya - Horváth István Sándor
2019. július 5.

Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt!

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365

2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Evangélium365
Utalás külföldről:
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Evangélium365
 


Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190705.mp3

2019. július 3., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. július 04. csütörtök

2019. július 4. – Csütörtök

Evangélium

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!" Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik." Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!" A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!" Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Mt 9,1-8

Elmélkedés

A béna meggyógyításának esetét olvassuk a mai napon Szent Máté evangéliumából, amely csodához a bűnök megbocsátása kapcsolódik. Jézus megtehette volna, hogy egyszerűen meggyógyítja a járásképtelen személyt, aki gyógyulása után eltávozik. Az Úr viszont más megoldást választ: úgy tesz csodát, hogy közben igazolja bűnbocsátó képességét. Ezért mondja a bénának: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!" A jelenlévő írástudók rögtön megértik a kijelentés súlyosságát. Tudják, hogy a bűnök megbocsátása Istennek van fenntartva, egyedül ő bocsáthatja meg az emberek bűneit, amelyek őt és az ő szentségét sértik meg. Aki azt állítja magáról, hogy képes megbocsátani a bűnöket, az azt állítja magáról, hogy Isten. Aki pedig ember létére Istennek tartja magát, az káromkodik. Pontosan ez a vád, a káromkodás vádja kerül elő Jézus perében és emiatt ítélik őt halálra.
Jézus jól tudja, hogy az írástudók gondolataiban megfogalmazódott a káromkodás vádja, ezért felteszi a „mi könnyebb?" kérdését. Vajon azt könnyebb mondani, hogy valaki bocsánatot nyer bűneire, vagy azt, hogy fogja az ágyát és távozzon a saját lábán? Nyilvánvaló, hogy könnyebb szavakkal kimondani, hogy „bocsánatot nyertek bűneid", mivel ennek nincsenek látható jelei, ugyanazt azonban nehezebb megtenni, azaz ténylegesen eltörölni egy ember bűneit, hiszen ez sem látható mások számára. Ekkor az Úr felszólítja a bénát, hogy fogja az ágyát és menjen haza, és a béna ezt megteszi. Ha látjuk azt, hogy Jézus szava testi gyógyulást eredményez, akkor miért kételkednénk abban, hogy szava a lélek gyógyulását, azaz a bűnbocsánatot is képes eredményezni?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására!


Aktuális

Kedves e-vangélium olvasók!
15 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt.
A 15 esztendő alatt több mint 140 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához.
Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes!
A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét!
Köszönettel és szeretettel:
István atya - Horváth István Sándor
2019. július 4.

Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt!

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365

2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Evangélium365
Utalás külföldről:
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Evangélium365
 


Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190704.mp3

2019. július 2., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. július 03. szerda

2019. július 3. – Szerda, Szent Tamás apostol

Evangélium

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt" Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
Jn 20,24-29

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt Szent Tamás esete jól mutatja, hogy még azoknak is meg kell küzdeniük a hitetlenség, a kételkedés kísértésével, akik közvetlen közelségben vannak Jézussal, még a tanítványoknak és az apostoloknak is. Az ünnep evangéliuma beszámol arról, hogy egy alkalommal, amikor a feltámadt Úr megjelenik apostolainak, Tamás nincs együtt a többiekkel. Amikor apostoltársai elmondják neki a történteket, kétség merül fel benne, hogy valóban feltámadt és megjelent az Úr és hogy társai igazat mondanak. Szeretne személyesen meggyőződni arról, hogy Jézus feltámadt. Kételkedése akkor szűnik meg, amikor az Úr újra megjelenik és Tamás láthatja, megérintheti sebeit. Ekkor hangzik el hitvallása: „Én Uram, én Istenem!"
Az evangéliumok megőrizték számunkra, és a mostani rész is ezzel kezdődik, hogy Tamásnak volt egy mellékneve: Iker. Egészen kézenfekvő volna úgy magyarázni ezt a melléknevet, hogy Tamásnak lehetett egy ikertestvére, ugyanakkor mégsem biztos, hogy ez a helyes megoldás. Egyes ókeresztény iratokban az a magyarázat szerepel, hogy azért kapta az Iker melléknevet, mert olyannyira hasonlított Jézushoz, mint ahogy az ikertestvérek hasonlítanak egymásra. Ebben a lehetséges megoldásban sem lehetünk biztosak. De ennek kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy vajon a mi életünk mennyire hasonlít Krisztusra? A mi cselekedeteink mennyire hasonlítanak az Úr tetteire? Törekszünk-e arra, hogy hasonlóvá váljunk Krisztushoz?
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy részesedjünk a te áldozatodból és feltámadásodból. A szentáldozás által közösségre lépünk, egyesülünk veled, ugyanakkor lelki közösségre lépünk embertársainkkal is, mert mindannyian az egy kenyérből, a te szent testedből részesülünk. Hisszük, hogy ha a te szent testeddel táplálkozunk, eljuthatunk az örök életre.


Aktuális

Kedves e-vangélium olvasók!
15 éve, 2004. július 9-én indítottam el az internetes e-vangélium küldést. Újszerű evangelizációs forma volt ez, amely idővel egyre több személyhez jut el és hoz egyre több lelki gyümölcsöt.
A 15 esztendő alatt több mint 140 millió e-vangélium üzenetet küldtem el e-mailben. Évek óta sikeresen működik a meghallgatható e-vangélium, amely különösen is fontos a látássérültek számára. Egyre többen használják az okostelefon alkalmazásokat az evangélium napi olvasásához, illetve hallgatásához.
Az e-vangéliumot kizárólag az olvasók adományaiból üzemeltetjük és fejlesztjük. Az adományokból biztosítjuk a számítógépes technikai eszközöket. Ebből fizetjük a háromgyermekes anyukának a felolvasást, a szintén három gyermeket nevelő apukának az informatikusi munkát, valamint a honlap fejlesztését és időnként reklámkampányokat, hogy minél többekhez eljusson a szolgáltatás híre. Köszönet a támogatóknak, akiknek köszönhetően valamennyi szolgáltatás ingyenes!
A mostani születésnap alkalmából szeretettel kérem: ha van rá lehetősége, támogassa adományával szolgálatunkat! Magyarországon a legkisebb fizetőeszköz az 5 forintos. Támogassa naponta ennyivel az e-vangelizációt! Egy évre 1825 Ft. Akinek pedig a jó Isten többet adott, felajánlhat e jelképes összegnél többet is. Isten jutalmazza meg minden támogató nagylelkűségét!
Köszönettel és szeretettel:
István atya - Horváth István Sándor
2019. július 3.

Köszönjük, hogy Ön is támogatja az e-vangelizációt!

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Evangélium365

2. Utalás Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Evangélium365
Utalás külföldről:
IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472 0000 0003 BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben. Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden jelezze, hogy az e-vangélium támogatásához kér csekket.

4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Evangélium365
 


Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190703.mp3

2019. július 1., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. július 02. kedd

2019. július 2. – Kedd, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)

Evangélium

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását ünnepli, amely ünnepet a magyar hagyomány Sarlós Boldogasszony napjának nevez. A magyar elnevezés arra utal, hogy ilyenkor van az aratás ideje, amelyet a régiek nem hatalmas gépekkel, hanem kézi erővel végeztek, s ennek egyik eszköze a sarló volt.
Az ünnep evangéliuma a két gyermeket váró asszony, Mária és Erzsébet örömteli találkozását írja le, amelyben érdemes odafigyelnünk mindkettőjük kijelentéseire. Egymást üdvözlő, köszöntő szavaikból Jézusnak az üdvösségtörténetben betöltött szerepét ismerhetjük meg. Mindketten Istent dicsőítik mindazért, amit életükben tett, hogy tudniillik Erzsébet már idős kora, Mária pedig szüzessége ellenére gyermeknek adhat életet. És dicsőítik Istent azért, amit az emberiség megváltása érdekében tesz: elküldi Mária gyermekét, Jézust, aki a világ Megváltója, és előtte elküldi Erzsébet gyermekét, Jánost, aki a Megváltó előhírnöke. Nem csak a két édesanya, hanem a két gyermek is találkozik, ezt jelzi az, hogy az Erzsébet méhében megmozduló magzat köszönti az Urat Mária méhében. János öröme felelet arra, hogy Isten ígérete a Megváltó elküldésére vonatkozóan valóra válik. Mária szintén az ígéretek beteljesedésének örvendezik.
A mai ünnepen kapcsolódjunk mi is lélekben Máriához és Erzsébethez, fejezzük ki velük együtt hálánkat Istennek a megváltásért!
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190702.mp3

2019. június 30., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. július 01. hétfő

2019. július 1. – Hétfő

Evangélium

Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak, hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.
Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: Mester, követlek téged, bárhová mégy." Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét."
Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." Jézus azonban így válaszolt: „Kövess engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!"
Mt 8,18-22

Elmélkedés

Két találkozásról olvasunk a mai evangéliumban. Mindkettő esetében Jézus követése a téma. Máté evangélista nem zárja le a rövid párbeszédeket, így nem tudjuk meg, hogy miként döntöttek. Mivel azonban hiányzik a pozitív állásfoglalásuk, azaz annak kijelentése, hogy Jézus figyelmeztetése ellenére is készek követni őt, jogosan feltételezzük, hogy végül mégsem vállalkoztak az Úr követésére. Vajon miért? A kezdeti lelkesedést miért nem követte felelős döntés?
Ennek pontos okát aligha tudjuk meg, de nekem van egy olyan érzésem, mintha az önazonosság hiányzott volna belőlük. Mintha önmagukkal, saját képességeikkel, erejükkel sem lennének tisztában. Mintha még nem válaszolták volna meg életük során azt a kérdést, hogy „Ki vagyok én?" Lelki fejlődésük során mintha átugrották volna ezt a kérdést, és mindjárt egy következő lépést akartak volna megtenni, mégpedig azt, hogy Jézushoz való viszonyukat, kapcsolatukat tisztázzák. Szép dolog a Krisztus-követés vágya, csodálatos, amikor valaki Istenhez szeretné kötni életét, de ez csak akkor történhet meg, ha ismerem önmagamat, származásomat és képességeimet. E nélkül nem tudok jövőt tervezni. E nélkül nem választhatok magamnak Mestert, akitől tanulhatok. E nélkül nem tudom valakinek a vezetésére bízni az életemet.
Életünk különböző szakaszaiban újra és újra válaszoljuk meg a „Ki vagyok én?" kérdést, és akkor majd látni fogjuk lelki előrehaladásunkat és könnyebben felismerjük, hogy milyen következő lépést kér tőlünk Isten.
© Horváth István Sándor


Imádság

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190701.mp3

2019. június 29., szombat

[Napi e-vangelium] 2019. június 30. vasárnap

2019. június 30. – Évközi 13. vasárnap

Evangélium

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy." Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,51-62

Elmélkedés

Ne legyen elszalasztott lehetőség!
Pannonhalmára kerülve gimnáziumba, hamar megszoktam, hogy ebéd után mindig volt másfél óra sétaidő, amikor minden tanulónak kötelező volt elhagyni az épületet és sétálni a szabad levegőn. Az évek során sokak kedvence lett a „várkör", a hatalmas épületegyüttes körbejárása. Mindjárt az első évben ősszel történt, hogy az igazgatóval találkoztunk a várkörön, akinek ugyan nem volt kötelező a séta, de szívesen kijárt, valószínűleg nem is elsősorban a testmozgás miatt, hanem beszélgetni a diákokkal. Ez alkalommal éppen végzős diákokat kérdezett, hogy milyen volt előző nap a Mensáros-előadóest? Mensáros László színművész, egykori budapesti bencés diák többször is megfordult az iskolában. Az előadásra nem volt kötelező elmenni, mint a délutáni sétára, hanem szabadon választható program volt. Így működnek az iskolai programok, olykor a szabadon választható bizony értékesebb, mint a kötelező. Az egyik kérdezett fiú kissé kedvetlenül, vagy talán már bánta is az elszalasztott lehetőséget, ezt válaszolta: Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek vagy ne menjek, de inkább zoknit mostam. Az igazgató atya nagyon nyugodtan válaszolta, hogy a tavasszal még jönni fog a színművész úr, akkor inkább őt válaszd a zoknik helyett, de látszott rajt, hogy nagyon elszomorította az eset. Bár én elmentem az előadóestre, az én zöldfülű lelkemben is mély nyomott hagyott az eset, s elhatároztam, hogy a pannonhalmi évek során inkább az értékeset, mintsem a sürgőset fogom mindig választani.
Azt hiszem, hogy ez a személyes emlék jól megvilágítja azt, hogy miért követnek el nagy hibát azok, akik az evangéliumi jelenetben nem Jézus követését választják. Mert vannak az életükben olyan helyzetek, amelyek aligha fognak megismétlődni. Három találkozásról olvasunk az evangéliumban. Az első személy nagyon határozottan mondja Jézusnak: „Követlek, bárhová mégy." Érezzük benne az elszántságot és azt, is hogy mennyire komolyan gondolja, amit mond. De a figyelmeztetésül mondott válasz elveszi kedvét. A második személyt az Úr hívja, de ő fontosabbnak tartja a temetést. A harmadik kész volna követni az Urat, de előbb még búcsúzkodni szeretne családjától. Erre azonban már nincs idő. Ő még nem szakadt el múltjától, még nem tekint elkötelezett szívvel a jövő felé. Mindhárom eset nyitott, nem ismerjük meg az érintettek döntését. Lukács evangélista valószínűleg azért hallgat erről és azért nem ismerteti az illető személyek nevét, mert végül lemondtak Jézus követéséről. Ha pozitív döntést hoztak volna és vállalták volna a tanítványi életformát, akkor örömmel közölte volna ezt az evangélista.
Érdekes, hogy Jézus korabeli írásokban nem találkozunk azzal, hogy egy rabbi, egy tanító hívna meg valakit a követésére. A dolog mindig fordítva történik, az választ magának mestert, aki tanítvány szeretne lenni. Az evangéliumi jelenetben is ezt tükrözi az első és harmadik eset. Jézus azonban szakít ezzel a szokással, ő meghív embereket a követésére, erre példa a második találkozás, továbbá a tanítványok, Péter és András, Jakab és János, valamint a többi tanítvány meghívása. Az Úr meghívása nekem is szól. Nem érdemes halaszthatatlannak tűnő teendőimre hivatkozni, mert az Úr nem áll meg, továbbhalad, s nem mindegy, hogy maradok vagy vele megyek.
© Horváth István Sándor


Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy nehéz lesz ez út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat és nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy hűséges tanítványod és követőd legyek! Hiszem, Uram, hogy te vagy az üdvösség egyedüli közvetítője.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190630.mp3

2019. június 28., péntek

[Napi e-vangelium] 2019. június 29. szombat

2019. június 29. – Szombat, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19

Elmélkedés

Az Egyház, a krisztusi közösség legbensőbb titkához vezet minket a mai ünnep, Szent Péter és Szent Pál apostolok napja. Merész gondolatnak tűnik, de nem kevesebbre vállalkozunk, minthogy megfejtsük Jézus szándékát: miért is hozta létre az Egyház közösségét? Abból érdemes kiindulnunk, hogy Jézus, az Isten Fia, az idők teljességében azért jött a világba, hogy általa megújuljon az egész teremtett világ, és őbenne mindörökre összekapcsolódjon a Teremtő és legfőbb teremtménye, az ember. Jézus azt tanítja, hogy Isten minden ember Atyja, aki mindenkinek gondját viseli és mindenkit a mennyországba hív, üdvözíteni akar. Ez Jézus tanításának, evangéliumának lényege. Ezt hirdette a Galileai-tónál, Názáretben, Kafarnaumban és Jeruzsálemben, valamint a többi városban és faluban, ahová eljutott.
De mi értelme lett volna tanításának, ha csupán kortársai hallják ezt az örömhírt? Mi értelme lett volna igehirdetésének, ha halálával mindez végleg befejeződött volna? Jézus azt akarta, hogy tanítása, amely minden ember számára az üdvösségre vezető igazság, a következő nemzedékekhez is eljusson, ezért alapította meg az Egyházat, s erre a közösségre bízta művének folytatását. A legkorábbi időkben az apostolok hirdették az örömhírt, köztük Szent Péter, aki a Jézus által választott tizenkét apostol között az Úr rendelése szerint az első volt, és Szent Pál, aki kezdetben üldözte az új hit követőit, de a damaszkuszi úton fordulatot hozott életébe a Krisztussal való találkozás, s ettől kezdve az evangélium hirdetését tartotta legfőbb életcéljának.
Jézus minden keresztény embert, engem is arra hív, hogy apostola, küldöttje legyek, s az Egyházon belül nekem is megmutatja azt a feladatot, amivel az üdvösség művét szolgálhatom.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190629.mp3

2019. június 27., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2019. június 28. péntek

2019. június 28. – Péntek, Jézus szent szíve

Evangélium

Abban az időben: Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat! Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre."
Lk 15,3-7

Elmélkedés

Keresztény életünk és lelki fejlődésünk útját úgy tudjuk jellemezni, hogy Isten folyamatosan feltárja magát előttünk, egyre jobban bevon minket az ő életébe, érezteti velünk szeretetét. Ez mindig néhány lépést jelent előre. Közben persze mi lázadásunkkal, engedetlenségünkkel, bűnünkkel teszünk egy-egy lépést visszafelé, de azért haladunk előre, legalábbis, ha engedjük, hogy Isten vezessen minket. Ezen az úton vannak olyan élményeink, amelyek során Isten teljességét tapasztalhatjuk meg. Nem arra gondolok, hogy majd a túlvilágon, az örök életben színről színre láthatjuk Istent a maga valóságában, teljességében és dicsőségében, hanem arra, amit például a három apostol, Péter, Jakab és János átéltek az Úr színeváltozásakor, aztán lejöttek a hegyről, a lelki magaslatról, visszatértek a hétköznapok világába.
Isten teljességét akkor tapasztaljuk meg földi életünk során, amikor az ő szeretetével találkozunk. Amikor rácsodálkozunk arra, hogy életünket neki, az ő szeretetének köszönhetjük. Amikor megtapasztaljuk, hogy a bűntől Jézus önfeláldozó szeretetének, az ő kereszthalálának köszönhetően szabadulhatunk meg, ezt nevezzük megváltásnak. És amikor ráébredünk arra, hogy egyedül Isten szeretetének köszönhetjük majd azt, hogy eljuthatunk hozzá az örök üdvösségre.
Ma, Jézus szíve ünnepén erre a végtelen isteni szeretetre gondolunk. Isten szeretetére, amely mindig utánunk siet, mert mi bűneink miatt elveszett bárányok vagyunk. Isten szeretetére, amely a megváltó Jézus szívéből árad felénk.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190628.mp3

2019. június 26., szerda

[Napi e-vangelium] 2019. június 27. csütörtök

2019. június 27. – Csütörtök, Szent László király

Evangélium

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés

Az Isten felé indulásnak az a legegyszerűbb módja, ha megismerjük a vallásosság szokásait, hagyományait, törvényeit és cselekedeteit. Ezek természetesen összefüggő, egységet alkotó elemei a vallásgyakorlatnak. Csatlakozunk egy vallási közösséghez, megismerjük és mi magunk gyakorolni kezdjük ezeket az elemeket, s ezáltal kialakul egy életrend, egy életforma. A kereszténység nagy ereje abban áll, hogy törvényeink és hagyományaink Istentől származnak. Bár az évszázadok során az Egyház számos törvényt és rendelkezést hozott, amelyek a közösség tagjainak életét hivatottak szabályozni, mégis nyugodtan állíthatjuk, hogy mindezek alapjául Isten eredeti törvénye szolgál.
A lelki élet útján azonban eljutunk ahhoz az állomásig, amikor kezdjük megkérdőjelezni, bírálni a törvényeket. Mondhatjuk, hogy vallási öntudatra ébredünk, de végső soron ez bizony lázadás Isten ellen. Vannak, akik a végsőkig fokozzák magukban ezt az ellenállást és mindent elutasítanak, ami Istennel kapcsolatos, még az ő létezését is tagadni kezdik.
Az ember lázadása mégsem tarthat örökké, az élet próbatételeinek és Isten kegyelmének köszönhetően eljuthat a lelki megnyugváshoz, az Istenre találáshoz. Ezen a ponton érdemes újra és újra elolvasnunk Jézus szavait, amely szerint a szeretet a legfőbb törvény, az Isten felé és az embertárs felé megnyilvánuló szeretet. Az Istenben való megnyugvás ugyanis annak felismerését jelenti, hogy Isten azért adja nekem ezt a törvényt, mert szeret engem és az örök életre hív.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor ezt mondtad tanítványaidnak és valamennyi követődnek: „Barátaimnak mondalak benneteket." Barátsággal fordultál még a bűnösökhöz is. Te minket is barátságra hívsz. Barátként gondoltál ránk, amikor életedet adtad értünk. Te mindig barátként tekintesz ránk. Szükségünk is van barátságodra, szeretetedre. Barátságod segítsen minket abban, hogy emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190627.mp3

2019. június 25., kedd

[Napi e-vangelium] 2019. június 26. szerda

2019. június 26. – Szerda

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket."
Mt 7,15-20

Elmélkedés

Sok ember azt várja a vallástól, hogy teljesítse azt a vágyát, hogy Istennel találkozzon. A vallás tulajdonképpen kijelöli számára azt a helyet, ahol találkozhat Istennel. És kijelöli azt az időt, amikor találkozhat Istennel. Továbbá meghatározza azokat a cselekményeket, amelyek által találkozhat Istennel. Ezért épülnek a templomok és más szent helyek, ezért mondjuk azt, hogy a hét egyik napját, a vasárnapot szenteljük meg és ezért vannak szertartásaink. Lám, minden körülmény biztosított, a hely, az idő és a szent cselekmény, hogy találkozzunk Istennel. De akkor miért van az, hogy aki eljár a templomba vasárnaponként, hogy részt vegyen a szentmisén, nem érzi feltétlenül minden alkalommal azt, hogy találkozott Istennel? És azt is várjuk a vallástól, hogy megmutassa nekünk a helyes, Istennek tetsző magatartásformákat. Ezt nevezhetjük erkölcsi rendnek. Ez különféle törvényekben és parancsokban ölt testet, amelyeket jól ismerünk. De akkor miért van az, hogy hiába tartjuk meg a lehető legpontosabban a törvényeket, mégsem jutunk el általuk Istenhez?
Mindkét kérdésre ugyanaz a válasz: úgy tűnik, hiányzik belőlünk az alázat, hiányzik belőlünk annak alázatos elfogadása, hogy Isten ott és akkor találkozik velünk, amikor akar. Így is mondhatjuk: tudjuk, hogy a vallásosság, a lelki élet jó fa, és ez a fa biztosan jó gyümölcsöt terem. Csak éppen mi vagyunk balgák, mert olykor túl korán, éretlenül szakítjuk le a gyümölcsöt, máskor pedig túl későn ennénk belőle, amikor már megrothadt a fán. És vannak, akik egyáltalán nem akarnak enni az Isten adta gyümölcsből.
Kérjünk Istentől alázatot, és akkor majd tudni fogjuk, hogy melyik fáról és mikor kell leszakítanunk a gyümölcsöt.
© Horváth István Sándor


Imádság

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190626.mp3

2019. június 24., hétfő

[Napi e-vangelium] 2019. június 25. kedd

2019. június 25. – Kedd

Evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6.12-14

Elmélkedés

A teremtőjét Istenben felismerő ember legfőbb vágya, hogy rátaláljon Istenre. A hívő ember legnagyobb vágya, hogy eljusson az üdvösségre. Az ószövetségi időkben a választott nép tagjai úgy gondolták, hogy a teremtő Isten adta az embereknek a törvényt, amelynek megtartása az üdvösségre jutást biztosította. Jézus némileg módosította ezt az elképzelést, azaz a benne való hit és a szeretetnek, mint legfőbb parancsnak a gyakorlása által üdvözülhetünk.
Korunk emberének azonban nehéz beszélni az üdvösség, az örök élet vágyáról, mert sokan annyira bezárkóznak önmaguk szűk világába, hogy nem látják a távlatokat, nincs jövőképük, nem reménykednek a túlvilági életben. Nehéz számukra megérteni és elfogadni, végső soron pedig elhinni azt, hogy Isten megbocsátó, hűséges és kitartó a szeretetben, s e három tulajdonságát nap mint nap ki akarja mutatni teremtménye, az ember felé. Az értelemmel megáldott és jószándékú ember pedig utat keres Isten felé. Nem utakat, hanem csak egyetlen utat, egy keskeny utat, amely az életre visz, s amelyről a mai evangéliumban Jézus beszél. Ez az út a keresés, az imádkozás és a szenvedés útja. Egyetlen út ez, amelynek szakaszain, állomásain az üdvözítő Isten keresése, majd a rátalálás után a vele való párbeszéd, azaz az imádkozás, valamint a Krisztussal való együtt-szenvedés viszi tovább lépteinket, hogy aztán a feltámadásunk által átléphessünk az örök élet, az üdvösség el nem múló világába.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!" Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190625.mp3

2019. június 23., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2019. június 24. hétfő

2019. június 24. – Hétfő, Keresztelő Szent János születése

Evangélium

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés

Egyházunk a megváltó Jézus előfutárának, Keresztelő Jánosnak a születését ünnepli a mai napon, ezt az eseményt olvassuk az evangéliumban. A történet előzménye, hogy az éppen templomi szolgálatteljesítést végző Zakariásnak megjelent Isten angyala és közölte vele a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem hitt az isteni küldöttnek, ezért büntetésként megnémult, nem tudott beszélni mindaddig, amíg meg nem valósult a vele közölt ígéret, azaz meg nem született a gyermek. Némaságának megszűnése azt a hatást váltotta ki, hogy az addig Erzsébettel együtt örvendező rokonságot félelem töltötte el.
Mi ez a félelem, ami megszállja a jelenlévőket? A Bibliát figyelmesen olvasó ember nem lát ebben semmi meglepő újdonságot, csupán azt, hogy az Istennel való találkozás bizonyos félelmet kelt. Ezért van az, hogy amikor Isten kinyilatkoztatja magát az embernek, belép valakinek az életébe és megszólítja őt vagy egy angyal által feltárja tervét, akkor szinte mindig ezzel kezdi: „Ne félj!" Ezt mondta az angyal Máriának Jézus születésének hírüladásakor és ezt mondta Zakariásnak is János születésének bejelentésekor, de így köszönti a feltámadt Jézus is apostolait megjelenései alkalmával, hogy csak néhány újszövetségi példát említsünk. A bibliai emberek Isten megjelenésekor arra gondoltak, hogy valakinek meg kell halnia vagy legalábbis súlyos büntetést kap. Éppen a félelem érzését akarja Jézus megszüntetni bennünk. Ezért bátorít minket arra, hogy Atyánknak szólítsuk Istent és tekintsük magunkat az ő szeretett gyermekeinek. Keresztelő János születésével Isten belépett egy gyermektelen házaspár, Zakariás és Erzsébet életébe. Jézus megtestesülésével Isten belépett egy szűz leány, Mária életébe. Mindezek új korszakot, a megváltás idejét nyitották meg az emberiség történetében.
Miért félnénk attól, hogy Isten belép a mi életünkbe? Ebből csak valami jó születhet.
© Horváth István Sándor


Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190624.mp3

Blogarchívum