2015. június 27., szombat

[Evangelium] 2015-06-27

2015. június 27. – Szombat, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik
az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés:

Jézus ellenfelei azt akarják megtudni, vajon mennyire jártas a vallási
kérdésekben, mennyire ismeri a mózesi törvényeket. Ezért fordulnak hozzá a
következő kérdéssel: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" (Mt
22,36). A kérdéssel nem csupán Jézus vallási tudásszintjét kívánják
felmérni, hanem az a szándékuk, hogy vitát kezdeményezzenek, hiszen a
különféle vallási csoportok és tanító iskolák képviselői között abban az
időben szinte mindennaposak lehettek a viták arról, hogy a több száz
törvény és parancs között lehet-e rangsort felállítani, illetve melyik
előírást lehet a legfontosabbnak tekinteni.
Tulajdonképpen hálásak lehetünk az egykori provokatív kérdezőknek, mert
így Jézus válaszából egyértelműen megtudhatjuk, hogy mi a legfontosabb
törvény, melyiknek kell a mi életünket is irányítania. Az Úr válasza így
hangzik: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes
lelkeddel és egész értelmeddel. És szeresd felebarátodat, mint saját
magadat" (Mt 22,37-38). Az Isten- és emberszeretet nem két parancs, hanem
egy: a szeretet kettős iránya. Az Isten iránti és a felebarát felé
irányuló szeretet nem zárja ki egymást és nem játszható ki egymás ellen,
hanem összetartoznak. És nem zárja ki azt sem, hogy helyes módon szeressük
önmagunkat. Aki valóban szereti Istent, az nem tagadja meg a szeretetet
embertársától sem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, mindenható örök Isten! Te Fiad által mutattad meg
nekünk az igaz tanítás fényét, s az ő testének tagjaivá tettél minket az
egy hit és az egy keresztség által. Szentlelkedet kiárasztottad minden
népre, hogy kegyelmi ajándékaival bennük működjék. 6, aki gyermekeid
lelkében lakást választott magának, valósítsa meg köztünk az egység művét!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-27
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150627.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 26., péntek

[Evangelium] 2015-06-26

2015. június 26. – Péntek

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság
követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte:
„Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." Jézus kinyújtotta kezét,
megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!" Erre a leprás
azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt
senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az
áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!"
Mt 8,1-4

Elmélkedés:

Jézus hegyi beszédét Máté evangélista azzal a megjegyzéssel zárja, hogy az
emberek elragadtatva hallgatták őt, mert úgy tanított, mint akinek hatalma
van (vö. Mt 7,29). E különleges hatalmat érezhette meg a leprás beteg is,
aki a gyógyulás reményében fordult a mi Urunkhoz. Jogosan gondolhatta,
hogy aki ilyen rendkívüli erővel tanít és nagy tömegek figyelnek szavára,
az más módon is megmutathatja hatalmát. Ezért fordul hozzá így: „Uram, ha
akarod, megtisztíthatsz engem" (Mt 8,2). A gyógyulni vágyó leprás beteg
kifejezi, hogy bízik Jézus gyógyító erejében: te meg tudsz tisztítani a
leprától. Te képes vagy megszabadítani a betegségtől. Te meg tudsz engem
gyógyítani.
A leprás személy tisztában volt azzal, hogy betegsége gyógyíthatatlan.
Mivel abban a korban az orvosok nem tudtak hatékonyan javítani a leprások
helyzetén, a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a
leprások külön, a lakott településeken kívül éltek, ami nem csupán
helyileg jelentett elkülönülést, hanem a társadalomból való kizárást is
eredményezte. Ha valaki mégis meggyógyult betegségéből, a pap
nyilvánította őt egészségesnek és fogadta vissza a társadalmi közösségbe,
ezért mondja a történetben Jézus a leprásnak, hogy mutassa meg magát a
papnak.
Hiszek-e Jézus gyógyító, lélektisztító erejében?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, miért is akarunk inkább felülkerekedni, mint gyógyítani, miért
választjuk az elnyomást a meggyőzés helyett? Te, aki egyedül voltál híján
minden tévedésnek, nem törted szét a repedező nádat és nem fojtottad el a
füstölgő mécsest. Add, Urunk, megértenünk, hogy nem az a keresztény, akit
csupán megkereszteltek, s aki eljár templomba, hanem az, akit szíve
mélyéig eltölt a te lelkületed, és erről igazi jótettekkel nyújt
tanúságot.
Rotterdami Erasmus

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-26
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150626.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 25., csütörtök

[Evangelium] 2015-06-25

2015. június 25. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek
országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az,
aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd
nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben
űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?
Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket.
Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a
házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél,
és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki
viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba
emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött
az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy
romhalmaz lett belőle." Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A
népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket,
mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik.
Mt 7,21-29

Elmélkedés:

Miként Jézus esetében tökéletes összhangban voltak szavai és cselekedetei,
ugyanezt kéri tanítványaitól, követőitől. Nem elég ugyanis szavakkal
bizonygatni, hogy valaki ismeri Istent és az ő parancsait, hanem
cselekedeteinek is ezt kell igazolnia. A mennyek országába jutáshoz aligha
lesz elegendő arra hivatkozni, hogy a népszámlálás alkalmával válaszoltunk
a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre, s az sem, ha hibátlanul
elmondjuk a hitvallást. A végső ítéletkor ugyanis az kerül mérlegre, hogy
Isten parancsai vezettek-e bennünket cselekedeteinkben és embertársainkkal
való kapcsolatainkban. Mindennapi életünk döntéseiben és választásaiban
tehát az örök üdvösség ígérete és reménye irányít bennünket.
Emberi szavaink és cselekedeteink harmóniájára vonatkozóan mond Jézus egy
példabeszédet. A hasonlat szerint előrelátás, megfontoltság és felelősség
jellemzi azt az embert, aki szikla alapot választ háza számára, amely
kiállja az idők viharait. Mindezek a tulajdonságok hiányoznak abból, aki
homokra építi házát, amely az első viharban könnyedén összedől.
Jézus személye és az ő örök életre vezető igaz tanítása az a sziklaszilárd
alap, amelyre életünket építhetjük, ha valóban előrelátóak vagyunk és
legfőbb életcélunk az, hogy az örök életre, az üdvösségre jussunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, hallgass meg minket, hogy megfontoltak legyünk életünkben,
hogy a türelmetlenség elhagyjon minket, hogy a gonosz rohanás ne győzzön
felettünk. Hogy nyugodtan és békés szívvel járjuk életünk útját, míg
Hozzád haza nem találunk.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-25
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150625.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 24., szerda

[Evangelium] 2015-06-24

2015. június 24. – Szerda, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a
pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének mai ünnepén idézzük fel röviden, hogy az
ószövetségi idők utolsó prófétájaként és a Megváltó előhírnökeként hogyan
tanított, mit hirdetett ő egykor. János így kezdi tanítását a nép előtt:
„Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!" (Mt 3,2).
Felhívása összhangban állt azzal, hogy megkeresztelte azokat, akik
bűnbánattal érkeztek hozzá. Szavainak hatékonyságát, eredményességét jelzi
a nagy számú nép, amely kivonul hozzá a Jordán folyóhoz megkeresztelkedni.
Amikor pedig Jézus jön hozzá, János tanúságot tesz arról, hogy ő az Isten
küldötte. A Keresztelő mindvégig tisztában van saját szerepével, nem
akarja önmagát Jézus, a Megváltó elé helyezni, ezért kijelenti: „Neki
növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30).
Az ünnep evangéliuma János születésének különleges körülményeit tárja
elénk. Apja, Zakariás, aki hónapokkal korábban nem hitte el az isteni
küldöttnek, hogy gyermeke fog születni és hitetlensége miatt akkor
megnémult, most, fiának születésekor újra tud beszélni, s örömében Istent
magasztalja. A kegyelem, az irgalom és az öröm, mint Isten ajándéka
mutatkoznak meg János születésekor. Ezek az isteni ajándékok töltsenek el
bennünket ma, amikor Keresztelő János születését ünnepeljük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, tehozzád kell térnem; ezt világosan érzem. Kopogtatok; nyiss
ajtót nekem. Taníts engem, hogyan viselkedjem, hogy hozzád eljussak. Nincs
többem, mint a jó akarat. Nem tudok többet, mint annyit, hogy le kell
értékelnem mindazt, ami mulandó és elenyésző, s azt kell keresnem, ami
szilárd és örök.
Szent Ágoston

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-24
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150624.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 23., kedd

[Evangelium] 2015-06-23

2015. június 23. – Kedd

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent
dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy
lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket
is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is
tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk
kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba
visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út,
amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
Mt 7,6. 12-14

Elmélkedés:

Az üdvösségre vezető szűk kapuról és a kárhozatra vivő széles útról beszél
Jézus a mai evangéliumban. Jó volna komolyan venni figyelmeztetését, amely
szerint csak kevesen találják meg az örök életre vezető szűk kaput.
Amikor reggel felébredünk, tekinthetünk úgy az előttünk álló napra, hogy
Isten megint kinyitott számunkra egy szűk kaput, és minden nap kinyit
egyet előttünk. E jelképes kapunyitás azt jelenti, hogy az ő akarata
szerint éljünk, tartsuk meg parancsait. Vannak, akik rögtön elindulnak egy
másik úton, mert a reggeli ima elmondása már évek óta elmarad náluk,
napközben meg sem fordul a fejükben, hogy legalább pár pillanatra Istenre
gondoljanak rohanásuk és munkájuk során, útjukon észre sem veszik azt,
akivel jót tehetnének, este pedig lelkiismeretvizsgálat és hálaadás nélkül
zuhannak álomba. Az Úr szavai szerint sokan járnak e széles úton, a
hitetlenség útján, az Isten nélküli élet útján, a felebaráti szeretet
elmulasztásának útján, miközben azzal nyugtatják magukat, hogy ők jó
emberek és mások is, lám milyen sokan ugyanígy élnek.
Meddig mehet ez így? Isten valóban minden új nappal kinyit számunkra egy
szűk kaput, de csak addig a napig, amíg az utolsó kapuhoz nem érünk. A
széles út végén nem a szűk kapu vár minket. Életünk mindennapi
választásaival, az újabb és újabb szűk kapukon átlépve haladunk a keskeny
ösvényen, amely az üdvösségre vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus Krisztus, te kitártad kezed a kereszten az emberek megmentésére;
engedd, hogy cselekedeteink kedvesek legyenek előtted, és hirdethessük a
világban megváltásod művét.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-23
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150623.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 22., hétfő

[Evangelium] 2015-06-22

2015. június 22. – Hétfő

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy
fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak
fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd
nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg
nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd
vegyem ki szemedből a szálkát!", holott a te szemedben gerenda van?
Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss
hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Mt 7,1-5

Elmélkedés:

„Ne ítélkezzetek" (Mt 7,1) - olvassuk Jézus hegyi beszédben mondott
felszólítását az evangéliumban. A mindennapi élethelyzetekben sok esetben
előfordul, hogy véleményt mondunk valakiről vagy valaki viselkedéséről,
cselekedetéről. Nem biztos, hogy bárki is kérdezte véleményünket, de mi
fontosnak tartjuk azt közölni. És ekkor elmondjuk a véleményünket, amely
sokszor bizony negatív, elítélő, s eszünkbe sem jut, hogy megbántjuk vele
felebarátunkat. Önmagában a vélemény-nyilvánítással nem volna gond, de
azzal már igen, hogy erkölcsileg minősítjük az illetőt vagy cselekedetét,
egyértelműen kimondjuk, hogy az rossz. Pozitív ítéletet is meg szoktunk
fogalmazni, de sajnos ritkábban. Minden ítéletalkotás mögött az áll, hogy
azt gondoljuk, hogy jól ismerjük a cselekvő személyt és a körülményeket, s
mi abban a helyzetben vagyunk, hogy helyesen tudjuk megítélni a
történteket. Lássuk be: ítéleteink a legtöbb esetben elhamarkodottak,
felületesek, túlzottan negatívak.
Valójában egyedül Isten ismeri legjobban az embert, a szívek mélyén húzódó
emberi szándékokat és indítékokat. Egyedül neki van joga megítélni az
embereket, mert ő igazságos. Óvakodjunk attól, hogy igazságtalan
ítéleteket fogalmazzunk meg embertársainkról, hogy mi magunk is
számíthassunk Isten igazságos, ugyanakkor irgalmas ítéletére!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram! E szép földet adtad, hogy rajta éljünk. Segítettél, hogy művedet
megértsük, könnyítsük munkánk s küzdjük le az éhséget és betegséget is.
Isten! A teremtésben tégy a társaiddá, hogy értsük műved s nemesítsük azt,
földünket biztos otthon ná téve a boldog jólétnek s harmóniának.
Szent-Györgyi Albert

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-22
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150622.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. június 21., vasárnap

[Evangelium] 2015-06-21

2015. június 21. – Évközi 12. vasárnap

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41

Elmélkedés:

Nehézségek idején
A vihar lecsendesítésének története sokak fantáziáját megmozgatja. A
gyerekek könnyen megjegyzik és ugyanilyen könnyen mondják el a
hallottakat. Nagyívű mozdulatokkal utánozzák a tenger háborgását, szinte
költői szavakkal magyarázzák, miként hánykolódik a bárka a hatalmas
hullámokon, arcukon az egykori apostolok halálfélelme tükröződik, s alig
tudják visszafogni magukat, amikor a történet végére Jézus szavának és
mozdulatának köszönhetően minden elcsendesedik. A gyerekekhez hasonlóan a
művészek is nagy érdeklődést mutatnak a téma iránt, miként erről mozgalmas
és rendkívül látványos festmények egész sora tanúskodik, gondoljunk csak
Brueghel, Rembrandt képeire vagy például a Hitda-kódex miniatúrájára.
Máté, Márk és Lukács evangélista egyaránt lejegyzi a tengeri vihar
lecsendesítésének eseményét. Mindhárman említést tesznek arról, hogy
miközben az apostolok küzdenek az evezéssel és saját félelmeikkel, Jézus
alszik. A leírásokban egyetlen apró különbség mutatkozik: csupán Márk
említi meg, hogy Jézus egy párnán (vánkoson) aludt (vö. Mk 4,37). Pontosan
ez a jelentéktelen párna jelzi azt, hogy az esemény megtörtént a
valóságban. Mert a mondanivaló megfogalmazására ki lehet találni tengert,
bárkát és vihart, de egy párnát nem talál ki senki csupán azért, hogy a
leírtak igazságát igazolja. Nem kitalált történetről van tehát szó, amely
az evangélisták fejében született meg, hogy ezzel is igazolják Jézus
természetfeletti erejét, hanem a valóságban megtörtént esetről, amikor
Jézus megmutatja tanítványai előtt, hogy isteni ereje nagyobb az ember
életét veszélyeztető erőknél. És itt ne csupán a természet erejére, a
rettenetes hullámokat keltő szélre gondoljunk, hanem a gonosz lélek
erejére, aki az ember életére tör. A Bibliában és a későbbi keresztény
írásokban ugyanis a pusztító természeti erők a legtöbb esetben a gonoszt
helyettesítik. Ebben az értelemben a történet azt tanítja, hogy a mi Urunk
képes legyőzni a gonoszt és képes megmenteni az embert.
A történet másik üzenete, hogy erősítsük magunkban a Jézus iránti
bizalmat. Életünk nehéz helyzeteiben nem vagyunk magunkra hagyva. Nem csak
kizárólag a magunk emberi erejére számíthatunk. Vegyük észre Jézus
közelségét! Forduljunk hozzá és bízzunk abban, hogy ő képes és akar
segíteni rajtunk. Ne engedjük, hogy félelmeink felülkerekedjenek. A
félelem a hit és a bizalom hiányát jelzi. Jézus azt kérdezi a bárkában
tartózkodó apostoloktól: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?"
(Mk 4,40). Nekünk is ugyanezt mondja, ha nincs bennünk bátorság őrá bízni
életünket. A kísértések és a próbatételek idején különösen is fontos az,
hogy tudjuk, kitől várhatunk segítséget küzdelmeinkben. Az apostolokhoz
hasonlóan be kell látnunk, hogy törékeny és gyenge a hitünk, de Jézus
megerősíti azt. Az ő isteni erejének, hatalmának megtapasztalása segít
minket a nehézségek idején és erősíti hitünket. És ha már egy hajóban
evezünk, egy közösséghez tartozunk a többi keresztény emberrel, akkor
próbáljuk meg egymást is erősíteni a hitben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Amikor apostolaid hozzád fordultak segítségért, te
olyan csodát tettél, amire nem számítottak. Ezzel megmutattad isteni
erődet, bebizonyítottad azt, hogy hatalmad felette áll a gonosz erőknek.
Cselekedeteddel megmutattad, hogy törődsz azokkal, akiket szeretsz.
Segíts, hogy mindig, még a legnehezebb élethelyzetekben is észrevegyük
jelenlétedet! Hisszük, hogy te mindig velünk utazol életünk bárkájában és
nem hagysz el bennünket a veszély idején. Urunk, oszlasd el félelmeinket
és növeld hitünket!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-06-21
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150621.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum