2012. augusztus 18., szombat

[Evangelium] 2012-08-18

2012. augusztus 18. - Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
„Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés:

Amikor Jézus fogadja a gyermekeket, korának szokásaival ellentétesen
cselekszik. Magatartásán az apostolok is meglepődnek, hiszen az ókorban
nem hallgattak soha a gyermekek véleményére, s gyakorlatilag nem
érintkezhettek a felnőttekkel. A bölcs felnőttek és az oktalan gyermekek
között olyan szakadék volt, amelyet csak a felnőtté válás életkorának
elérésével lehetett. Az apostolok – a szokásoknak megfelelően – igyekeztek
is távol tartani a zsibongó, vidám gyerekeket mesterüktől, nehogy
megzavarják nyugalmát. Jézus viszont magához hívja őket, hogy megmutassa
irántuk érzett szeretetét is. Keze, amely más esetekben egyetlen
mozdulattal betegségeket szüntetett meg vagy képes volt elnémítani a
tengeri vihart, most áldást ad a gyermekekre. A találkozás után pedig azt
mondja, hogy az ilyen gyermekeké az Isten országa. Őrizzük meg szívünkben
a gyermekek ártatlan és tiszta lelkületét, hogy számíthassunk Jézus
áldására és miénk legyen az Isten országa.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 17., péntek

[Evangelium] 2012-08-17

2012. augusztus 17. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus
kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el,
házasságtörést követ el."

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: „Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról –
olvassuk Jézus szavait. A házasságról való lemondás mindig is érthetetlen
marad a világ számára, olyan dolog, amibe sokszor szívesen belekötnek.
Sokan csodálkozva és furcsállva nézik a papokat, szerzeteseket és
szerzetesnővéreket, akiknek képesek voltak Istenért egy másik életformát
választani. Pedig nem ők találták ezt ki, s nem is maguk emberi erejével
teszik ezt, hanem – ahogyan a mai evangéliumból kiderül – Isten adta meg
nekik, hogy megértsék ennek jelentőségét, s egyedül Ő adhat erőt a
lemondás megtartásához. De ne gondoljuk, hogy egy rendkívüli és
természetellenes dologról van szó! Csupán arról, hogy a természetfeletti
kegyelem segítségével valaki egyedül Istennek él.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Adj nekünk, Istenünk, alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a
szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket; közelednünk, mert ez minden
parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az
egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak
nevezzen minket szent Fiad!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 16., csütörtök

[Evangelium] 2012-08-16

2012. augusztus 16. - Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.

Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21–19,1

Elmélkedés:

A mai nap örömhírében Jézus azt mondja az őt kérdező embernek, hogy
„hetvenszer hétszer" kell megbocsátani annak az embernek, aki megbánja,
hogy rosszat tett nekünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy számoljuk
a megbocsátásainkat, s a 490. megbocsátás után már nyugodtan haragudhatunk
másokra és nem kell többször megbocsátanunk. Az irgalomnak, a
megbocsátásnak valójában végtelennek kell lennie. Jézus azt akarja mondani
nekünk, hogy ne legyünk fukarok a megbocsátással, hanem mindig legyünk
készek rá. Isten irgalmának végtelensége a példa. Ő mindenkinek megbocsát,
s eltörli bűneiket. A példabeszédben szereplő király nagy adósságot
engedett el a szolgának, aki a kicsit sem volt képes elengedni társának. A
király ezért büntetésben részesítette őt. Ahogyan Isten megbocsátja nekünk
a legnagyobb vétkeinket is, ugyanígy gyakoroljuk mi is az irgalmasságot
testvéreinkkel szemben, akik megbántanak minket, különben büntetésre és
nem irgalomra számíthatunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket
várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma
reggel kezdődnék az életem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 15., szerda

[Evangelium] 2012-08-15

2012. augusztus 15. – Szerda, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Mennyei dicsőség
XII. Piusz pápa az 1950. november 1-én közzétett, Munificentissimus Deus
(A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli rendelkezésében a következőképpen
fogalmazta meg a mai ünnep titkát, Szűz Mária mennybevételének hittételét:
„A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája
befejezése után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe". E
megfogalmazás szerint Jézus édesanyjának megdicsőüléséről abban az
értelemben beszélhetünk, hogy nem a maga emberi erejéből jutott el a
mennyországba, hanem Isten közreműködésének köszönhetően. Ez az isteni
megdicsőítés azonban mégsem független Mária életétől, hiszen annak
köszönhető, hogy a názáreti leány hittel elfogadta és hűséggel
teljesítette azt a küldetést és feladatot, amit a mindenható Isten
megváltó tervében rábízott, tehát az ő közreműködésének is köszönhető.

Mi az előzménye Mária mennybevételének? Az ő emberi élete, amely minden
pillanatban Isten akaratát kereste és teljesítette. Nem földre szállt
angyal ő, hanem ember, mint mi. Emberként született a világra és élte
életét. A mennyei megdicsőülés azért érte, mert a Megváltó Anyjaként élt
és Isten nem engedte, hogy testét romlás érje.

Az elmúlt napokban és hetekben bizonyára sokan figyelemmel kísérték az
olimpiai közvetítéseket. Amikor valaki a legjobbnak bizonyult egy-egy
sportágban, aranyéremmel jutalmazták. Ő állhatott fel a dobogó legfelső
fokára. Az ő tiszteletére hangzott el országának himnusza. Az egész világ
őrá figyelt. Láthatóan óriási öröm töltöttel a győzteseket. Nem túlzás, ha
azt állítjuk, hogy ez igazi megdicsőülés volt a legkiválóbb versenyző
számára. Ezekben a percekben talán nem is szoktunk arra gondolni, hogy
mennyi munka, évekig tartó edzés van egy-egy kimagasló teljesítmény
mögött. Mert az aranyérmet és az azzal járó dicsőséget nem adják ingyen. A
győztesnek nem csupán ellenfeleit kellett legyőznie, hanem oly sokszor
kellet győzedelmeskednie önmagán, felülemelkednie fáradtságán a
felkészülés hosszú ideje alatt, túllépni kudarcain, amikor valami nem
sikerült jól. Mindezek hozzá tartoznak a sikerhez, a győzelemhez.

Mária mennybevétele szintén győzelem. Ő áll ma előttünk, akinek
életpéldája ösztönöz bennünket, hogy mi is menny felé törekedjünk. Egy-egy
sportoló sikerét látva sok gyermeknek megfordul a fejében, hogy ő is
kipróbálja azt a sportágat, s talán egyszer ő is bajnok legyen. Mária
sikerét, megdicsőülését, mennybe jutását látva, bennünk, Isten
gyermekeiben is felébred a gondolat, hogy őt utánozzuk, hozzá hasonlóan a
menny felé törekedjünk, és ugyanazt a sikert elérjük.

Miben kell őt követnünk? Hogyan éljünk? A mennybe felvett Boldogasszony
élete megadja nekünk a választ. Állítsuk egész életünket Isten
szolgálatába! Az angyali üdvözlet alkalmával, amikor Mária megismerte
Isten vele kapcsolatos tervét, akkor teljes személyiségével, értelmével és
akaratával igent mondott erre a tervre: „Az Úr szolgálója vagyok,
történjék velem szavaid szerint" (Lk 1,38). Keressük Isten velünk
kapcsolatos tervét, és ha megtudtuk, éljük ebben a hivatásban! Éljünk
szeretetben, szeretetközösségben Jézussal, ahogyan Mária is élt! És ne
veszítsük kedvünket, ha életünk során kudarcok, nehézségek érnek minket,
hiszen neki is kijutott a gondból.

Isten meghív bennünket az örök életre. Törekedjünk rá, hogy Jézus
édesanyjához hasonlóan mi is elnyerhessük a győzteseknek járó
hervadhatatlan koszorút!Minden evilági, földi dicsőségnél többet ér, ha
elnyerjük a mennyei dicsőséget, az örök életet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szűz Mária, égi anyám, ó hallgasd meg az én imám, hozzád szólok benned
bízva, szomorúak nagy vigasza. Sok bánat a földi életem, segíts nekem
elviselnem. Nyújtsd ki mennyből szent kezedet, segíts vinni keresztemet.
Kérjed értem szent fiadat, tudom jól, hogy terád hallgat. Hogy majd az ő
szent nevében köszönthetlek fönt az égben. Ó hallgasd meg kérésemet, hogy
dicsérjem szent nevedet. És fogadd el az én imám Szűz Mária, édesanyám.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 14., kedd

[Evangelium] 2012-08-14

2012. augusztus 14. - Kedd

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
„Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés:

Jézus a gyermekek engedelmességét és alázatosságát állítja példaként
tanítványai elé, aki arról érdeklődnek, hogy ki a legnagyobb a mennyek
országába. A gyermeki lelkület azért lehet példa, mert a mennybe jutás
esetében nem uralkodási vágyból eredő nagyságról van szó, hanem a lelki
nagyságról. Ezt követően Jézus az elveszett bárányról és az őt kereső és
hazavivő pásztorról szóló hasonlattal rávilágít arra, hogy a mennybe jutás
nem csupán az ember vágya, hanem a mennyei Atyáé is. Isten ugyanis minden
ember üdvösségét szeretné. Utánunk jön, amikor bűneink miatt eltávolodunk
tőle, és megkeres minket. Nagy örömmel fogad minket vissza a mennyei
hazába.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek
ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl
hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy
minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint
cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és
testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb,
jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és
mindenkor és mindörökkön örökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 13., hétfő

[Evangelium] 2012-08-13

2012. augusztus 13. - Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad." Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?" – „De igen" – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" „Az idegenektől" –
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

Amikor Jézus első alkalommal jövendölte meg szenvedését (Mt 16, 21-23),
szavai Péter tiltakozását váltotta ki. A mai evangéliumban másodszor
beszél szenvedéséről és haláláról (Mt 17,22-23). Az Emberfiát az emberek
kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad – mondja Jézus
tanítványainak, akik ezt hallva nagyon elszomorodnak, még akkor is, ha
Jézus a feltámadásáról is beszél. Amikor később harmadszor jövendöli meg
szenvedését és feltámadását (Mt 20,17-19), akkor ismét az apostolok
értetlenségével találkozunk, akik arról kezdenek el alkudozni, hogy ki
ülhessen majd Jézus dicsőséges trónja mellett. Mindhárom esetben tehát az
apostolok értetlenségével találkozunk, mert nem tudják megérteni, hogy a
Messiás dicsőségével hogyan egyeztethető össze a szenvedés és a halál. Mi
már tudjuk, hogy a dicsőség Jézus feltámadása, s számunkra ez nem csak
jövendölés, mint az apostoloknak, hanem hitünk lényeges titka. Ha hiszünk
Jézus szenvedésének értelmében és hiszünk megváltó halálában, akkor
higgyünk üdvösségszerző feltámadásában is!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Körülöttem a romlás, a pusztulás sokféle jelét látom.
Önmagukat pusztító embereket és saját világukat pusztító, élhetetlenné
tevő embereket. És te engem nevezel a föld sójának, a világ sójának és a
romlást megállító sónak. Tudom, hogy ebben a világban kell élnem, de
hozzád tartozva, hogy a te örömhíred, a te tanításod, a te igazságod jó
ízét adhassam a világnak. Éljen bennem a krisztusi íz: az öröm és a
jóakarat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. augusztus 12., vasárnap

[Evangelium] 2012-08-12

2012. augusztus 12. – Évközi 19. vasárnap

Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt
mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér." Így érveltek: „Nem Jézus
ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát:
az égből szálltam alá?" Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás
között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem
vonzza – és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál:
Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és
tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak
aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből
szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből
alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig,
amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Jn 6,41-51

Elmélkedés:

Örök élet
A mai evangéliumban érdekes beszélgetést, vitát hallottunk Jézus
származásáról. A szereplők egyrészt Jézus, aki azt állítja magáról, hogy ő
„az égből szállott kenyér", valamint a zsidók, akiket az evangélista nem
nevez meg közelebbről. Feltételezhetjük, hogy írástudók és farizeusok
lehettek a vitapartnerek, hiszen más alkalmakkor is ők szálltak vitába
Jézussal, illetve ők voltak annyira járatosak a vallási kérdésekben, hogy
arról magasabb szinten beszélni tudjanak. Mivel Jézus emberként áll
előttük, ezért számukra elfogadhatatlan volt az a kijelentés, hogy Jézus
az égből, a mennyből származik.

A vitát a csodálatos kenyérszaporítás és Jézus vízen járása előzi meg.
Mindkét esemény megmagyarázhatatlan hit nélkül. Hogyan képes egy ember
néhány halból és kenyérből sok ezer embert jóllakatni? És hogyan képes egy
ember a víz tetején járni úgy, hogy nem süllyed el? Mivel magyarázhatóak
ezek a csodák? Elfogadható magyarázat csak azok számára van, akik hiszen
Jézus istenségében. Akik hiszik, hogy Jézus valóban Isten, azok könnyen
elfogadják, hogy isteni hatalmával volt képes megszaporítani a kevés
ennivalót és isteni erejével volt képes felülemelkedni a természet
törvényein. Akik pedig hitetlenkedve szemlélték ezt a két esetet, azok
most hitetlenkedve hallgatják, amit Jézus a saját származásáról állít. Ők
továbbra is csak egy embert látnak Jézus személyében. Szomorúan
állapíthatjuk meg, hogy azok számára, akik nem nyitják meg szívüket az
igazság felé, Jézus akárhány jelet mutathat, akárhány csodát tehet, ők
megmaradnak hitetlenségükben és nem képesek eljutni a hitre. És szomorúan
mondhatjuk, hogy ez napjainkban is így van. Vannak emberek, akik számára
semmilyen figyelmeztetés nem elég, semmit nem tekintenek isteni jelnek.

És ha már egy nagy ugrással Jézus korából napjainkba jutottunk, maradjunk
is itt. Kinek van ma szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? Kinek
van szüksége arra, hogy arról beszéljenek neki, hogy Jézus Isten volt, aki
olyan rendkívüli dolgokra volt képes, mint a kenyerek megszaporítása vagy
tudott a víz tetején járni? Napjaink tudománya jól megvan Isten nélkül. A
még nyitott kérdésekre a tudósok olyan magyarázatokat, válaszokat
keresnek, amelyekben nincs helye az Istennek. Isten nélkül akarnak
mindenre tudományos magyarázatot találni. Persze régen is voltak és ma is
vannak hívő tudósok, akik eljutnak ahhoz a pontig, ahol már megsejtik
Isten jelenlétét, titkát, de talán ők vannak kisebbségben. Napjaink
művészete szintén jól megvan Isten nélkül. Évszázadokkal ezelőtt szinte
minden művészeti alkotás hitből született, a hívő művész fejezte ki
alkotásával Isten-hitét. Napjainkra ez erősen megcsappant. A gazdasági
élet irányítói szintén nem kérnek Istenből. Ezért is jutottunk a nagy
gazdasági világválságba. És a politikai vezetők? Nekik szükségük van
Istenre? Dehogy! Emlékezzünk csak vissza arra, hogy pár éve milyen heves
tiltakozások voltak az ellen, hogy Isten és a kereszténység bekerüljön az
Európai Unió alkotmányába.

Tényleg, ki igényli manapság, hogy Istenről beszéljünk neki? Talán az a
fiatal, aki egész nap a számítógép előtt ül és a közösségi oldalakon éli
valójában nem létező életét? Vagy talán egy másik, akinek már eszébe sem
jut, hogy átszóljon szomszédban lakó barátjának, hogy üljenek le a kertben
a diófa alá egy jó beszélgetésre, hanem inkább küld neki az interneten
néhány mosolygó c-vitamint? Vagy talán a harmadik fiatal, aki büszkén
mutatja társainak, hogy csuklótól könyékig belépő-karszalagok borítják
karját, mert 28 bulizós fesztiválon volt a nyár folyamán? Kinek van
szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? És természetesen nem csak a
beszédről van itt szó! Kinek van szüksége arra, hogy higgyen Istenben? Ki
igényli, hogy megtanítsák az Istennel való életre?

A mai evangélium kulcsszava az „örök élet". Jézus ezt mondja: „Aki hisz
bennem, annak örök élete van" (Jn 6,47). Az a tapasztalatom, hogy akiben
megvan az örök élet utáni vágy, annak lehet, érdemes beszélni Istenről.
Mindegy, hogy az illető gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős, mindegy, hogy
tudós vagy művész, mindegy, hogy tehetős vagy szegény, mindegy, hogy több
diplomás vagy szerényebb képességű, ha valakiben él az örök élet vágya,
annak érdemes beszélnünk Istenről, mert egedül Isten adhatja meg bárkinek
az örök életet. Aki szeretne túllépni tudománya vagy művészete határain és
aki ki akar mozdulni a számítógépek virtuális világából, annak érdemes
beszélnünk Istenről. Úgy tapasztalom, hogy aki nem túlélni akarja az
életet, hanem lehetőséget lát saját életében, hogy másokat és Istent
szolgálja képességeivel, abban megvan az örök élet vágya, mert olyasmit
szeretne, ami túlmutat a földi életen. A mai evangélium kapcsán próbáljunk
meg őszintén válaszolni egy nagyon egyszerű kérdésre: Él-e bennem az örök
élet vágya?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben,
amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Mély hálát
érzünk irántad, hiszen te egészen egyszerű módon, megtört kenyérben adod
magadat nekünk. Egyszerű módon adsz lehetőséget arra, hogy veled
egyesüljünk. Irántad való szeretetünk jeleként veszünk téged magunkhoz.
Változtass, alakíts át minket, hogy áldozattá váljunk és neked ajánljuk
életünket! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum