2007. augusztus 4., szombat

[Evangelium] 2007-08-04

2007. augusztus 4. - Szombat

Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló
híreket, azt mondta szolgáinak: "Ez Keresztelő János: ő támadt fel a
halálból, azért van ilyen csodatevő ereje." Heródes ugyanis annak idején
elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt,
aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette:
"Nem szabad őt feleségül venned!" Heródes emiatt ki akarta végeztetni
Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek
születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon
megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja
neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: "Add nekem egy
tálon Keresztelő János fejét!" Erre a király elszomorodott, de esküje és a
jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő
János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét
elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor
János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd
felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki.
Mt 14,1-12

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működésének kezdetén maga Heródes fejedelem és
nyilvánvalóan a nép közül többen is azt gondolták, hogy Keresztelő János
támadt fel. E vélekedéshez kapcsolódóan Máté evangélista felidézi János
vértanúságának történetét, s egyben jelzi, hogy János működése lezárult,
küldetése és élete befejeződött. A nagy próféta halála után egy új korszak
kezdődik Jézus fellépésével. Keresztelő Jánosnak az volt a feladata, hogy
bűnbánatra felszólítva előkészítse Jézus érkezését, majd pedig amikor a
Jordán folyó vizében megkeresztelte Jézust, az Isten küldötteként mutatta
be őt. Jézusra mutató élete arra figyelmeztet minket, hogy a keresztény
tanúságtétel azt jelenti számunkra, hogy Jézusra irányítjuk az emberek
figyelmét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig
szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az
élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek,
hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.


________________________________

Aktuális:
Imádkozzunk Ferenc atyáért, akinek a szíve bajokat jelez, hogy még sokáig
végezhesse lelkipásztori munkáját a hívek javára.
Egy listatag imát kér egy Chicagoban élő magyar költőért, aki súlyos
betegségét kitartóan és hittel viseli.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 3., péntek

[Evangelium] 2007-08-03

2007. augusztus 3. - Péntek

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: "Honnan van
ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem
Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És
nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: "Sehol sem becsülik
kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában." Hitetlenségük
miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés:

Az Isten Országáról szóló beszédek után egy új szakasz kezdődik a mai
evangéliummal, amely Jézus elutasításával indul és kereszthalálával
fejeződik be. Az elutasításnak a názáretiek részéről egészen egyszerű oka
van: ismerik Jézus emberi származását. Ezen az ismereten azonban nem
képesek túllépni, nem ismerik fel Jézus isteni mivoltát. Hiába beszél itt
is ugyanolyan meggyőző erővel, mint máshol, hiába próbál itt is csodákat
tenni, mindez nem képes megváltoztatni az őróla alkotott képet. Saját
szülőföldjén hitetlenséggel néz szembe Jézus, pedig joggal várhatta, hogy
itt is hittel fogadják majd.
Ahhoz, hogy Jézusban meglássuk az Isten Fiát, hitre van szükségünk. A
hitetlenség elutasításhoz vezet, a hit elfogadást jelent.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram, te vagy a reményem!
Benned bízik a lelkem!
Nem kell félnem, hiszen te, Istenem,
nemcsak velem vagy,
hanem bennem is vagy, és én tebenned!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 2., csütörtök

[Evangelium] 2007-08-02

2007. augusztus 2. - Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "A mennyek országa olyan,
mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog.
Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát
edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is.
Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes
kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?"
"Igen!" - felelték. Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a
mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki
kincseiből régit és újat vesz elő." Amikor Jézus befejezte példabeszédeit,
más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53

Elmélkedés:

Az Isten Országáról szóló beszédsorozat befejezéseként Jézus egy
halászhálóhoz hasonlítja az Országot, amely különbségtétel nélkül
mindenféle halat összefog. E példázat újabb oldalát mutatja meg a mennyek
országának, tudniillik azt, hogy az országba mindenki meghívást kap.
Tévedés volna ugyanis az Isten Országát csupán a látható Egyház tagjaira
leszűkíteni, hiszen az isteni működés annak keretein kívül is
megtapasztalható. Az Isten Országa a személyekre, a közösségekre és az
egész világra vonatkozik.
Az Isten országának folyamatos megvalósulása azt jelenti, hogy az isteni
törekvés, üdvözítő szándék állandóan átformálja, megújítja az embereket és
a világot. Ez a törekvés felismerhető, megtapasztalható, s ugyanakkor arra
ösztönöz, hogy együttműködjünk vele.
De vajon engem is átformál, engem is megújít ez az isteni erő? Növekszik-e
bennem Isten Országa? És kész vagyok-e együttműködni e törekvéssel, hogy
Isten Országa növekedjék általam?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, Uram, te vagy a reményem! Benned bízik a lelkem! Nem kell félnem,
hiszen te, Istenem, nemcsak velem vagy, hanem bennem is vagy, és én
tebenned!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 1., szerda

[Evangelium] 2007-08-01

2007. augusztus 1. - Szerda

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a
mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra
elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és
megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez,
aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre
talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46

Elmélkedés:

A mennyek országáról szóló példabeszédek sorozatát folytatva Jézus újabb
két hasonlatot mond, amelyekben földbe rejtett kincshez, illetve
igazgyöngyhöz hasonlítja az országot. Mindkét példa az Isten Országának
értékéről szól. Olyan kics ez, amelyért érdemes mindent odaadni. De talán
nem is csak e felbecsülhetetlen értékre érdemes odafigyelnünk, hanem a
szántóvető és a kereskedő magatartására is, akik mindent megtesznek, hogy
birtokukba kerüljön a kincs.
Ha felismerjük, hogy milyen nagy érték, kincs számunkra az Isten Országa,
akkor tegyünk is meg mindent annak érdekében, hogy ennek az Országnak
tagjai legyünk és ez az Ország a miénk legyen. Nagy bölcsességre van ehhez
szükség!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Te vagy a szentséges, Úristen, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a fölséges.
Te vagy a mindenható király, szentséges Atyánk, mennynek és földnek
királya.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az
élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy
a béketűrés.
Te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm és a vigasság.
Te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy a mindeneknek elégséges
gazdagság.
Te vagy a szépség, te vagy a gyöngédség.
Te vagy a mi védelmezőnk, te vagy a mi őrállónk és oltalmazónk.
Te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a mi reményünk, te vagy a mi hitünk, te vagy a mi nagy édességünk.
Te vagy a mi örök életünk, nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten,
irgalmas Megváltónk.
Assisi Szent Ferenc

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. július 31., kedd

[Evangelium] 2007-07-31

2007. július 31. - Kedd, Loyolai Szent Ignác

Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot
és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: "Magyarázd meg nekünk a
szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!" Kérésükre így
magyarázta meg: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a
világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság
fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ
vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a
konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi
angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden
gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás
lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek
füle van, hallja meg!"
Mt 13,36-43

Elmélkedés:

Mai szentírási szövegünk a szombaton olvasott evangélium jézusi
magyarázatát tartalmazza a szántóföldről, a búzáról és a konkolyról. A
magyarázatból világosan kiderül, hogy ez a példázat az Isten Országáról
szól, miként a mustármagról és a kovászról szóló is. E titokzatos Ország
ezen a földön jókból és gonoszokból, igazakból és bűnösökből áll. Ez az
állapot egészen a végső időkig, az Ország beteljesedéséig megmarad, amikor
majd megtörténik a szétválasztás. A szétválasztást és ítéletet nem
sürgetheti az ember, annak bekövetkeztéig türelemre és béketűrésre van
szükségünk. A beszéd fontos mondanivalója az is, hogy az ítélkezés egyedül
Isten joga, aki nem csupán igazságos, hanem irgalmas is lesz az
emberekhez.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fogadd el Uram, egész szabadságomat,
fogadd el emlékező tehetségemet,
értelmemet és egész akaratomat.
Amim van és amivel rendelkezem,
mind Te adtad nekem;
mindezt visszaadom Neked egészen;
és mindenestől átadom szent akaratodnak,
hogy rendelkezzél vele.
Csak a Te szeretetedet és kegyelmedet add nekem,
és én eléggé gazdag leszek,
és nem kívánok többé semmi egyebet. Ámen.
Loyolai Szent Ignác

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. július 30., hétfő

[Evangelium] 2007-07-30

2007. július 30. - Hétfő

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a
mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti
vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és
ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa
hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a
kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a
népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így
jövendölt meg a próféta: "Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem
azt, ami titok volt a világ kezdete óta."
Mt 13,31-35

Elmélkedés:

Amint az elmúlt héten több alkalommal is láttuk, Jézus nagyon szívesen
beszélt példabeszédekben. A mennyek országáról (vagy más helyeken az Isten
Országáról) szóló tanítása során különösen is alkalmazta ezt a
beszédformát, hiszen az ember számára nehezen megragadható valóságról van
szó. A mai evangéliumban először a mustármag növekedéséhez hasonlítja a
mennyek országát, azt jelezvén, hogy a kicsinyke ország az isteni
közreműködésnek köszönhetően nagyra növekszik. A kovászról szóló hasonlat
pedig azt jelenti, hogy az Isten Országához tartozó emberek kovászként,
élesztőként vannak jelen a világban, s erős hatást gyakorolnak a világban
élőkre.
Az Ország növekedéséért nekem is tennem kell valamit, kovászként nekem is
élesztő hatással kell lennem másokra.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, ha meggyőződéssel vallom, hogy szegény vagyok, de egy őszinte
pillanatban észreveszem, hogy büszkeségem és irigységem gazdagon
burjánzik, szabadíts meg önmagamtól!
Uram ha véletlenül összekeverem a mennyek országát e világ birodalmaival,
add, hogy benned boldogságot találjak, és csak benned bízzak!
Boldog Kalkuttai Teréz

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. július 29., vasárnap

[Evangelium] 2007-07-29

2007. július 29. - Évközi 17. vasárnap

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik
tanítványa arra kérte: "Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy
János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk:
"Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk
minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe."
Azután így folytatta: "Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja,
aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem
három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De
az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is
ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha
nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis
fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok,
zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér,
akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán
skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni
gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket
azoknak, akik kérik tőle."
Lk 11,1-13

Elmélkedés:

Isten felé forduló szívvel
Az elmúlt vasárnap a Jézust vendégül látó Mártával és Máriával
találkoztunk az evangéliumban. Márta a dolgos, tevékeny életet, Mária az
elmélkedő, imádkozó életmódot állította elénk. Történetükből azt a
következtetést vontuk le, hogy a munkának és az imádságnak helyes
arányban, egyensúlyban kell lennie életünkben.

A mai evangélium a második részhez, Mária imádságos életéhez kapcsolódik,
amelyet maga Jézus a "jobbik résznek" nevez. Az evangéliumban szereplő
tanítvánnyal együtt ma mi is Jézushoz fordulunk: "Uram, taníts meg minket
imádkozni!" (Lk 11,1). Jézus pedig megtanít minket a legszebb és
legtökéletesebb imádságra, a Miatyánkra, amelyben nagy bizalommal
fordulunk a mennyei Atyához, hogy teljesítse kéréseinket. Minden bizonnyal
ezt az imát mondjuk a legtöbbször, akár egyénileg, akár közösségileg
imádkozunk, de emellett sok szép ima létezik, amelyek különböző
élethelyzetekben és körülmények között mondhatók. Az imádságról, az
imádkozás szükségességéről, annak módjairól sokat szoktunk beszélni, most
azonban mégis érdemes átgondolnunk, hogy milyen a mi imaéletünk.

Legelőször is azt kell rögzítenünk, hogy az imádságnak helye van
életünkben és érdemes rá megfelelő mennyiségű időt szánni. Sokan sajnos
azt gondolják, hogy az imádkozás egy mellékes dolog az életben, nem
tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, néhány perc alatt gyorsan
elmondanak egy-egy megszokott imát, s ezt elegendőnek tartják. Esetleg
akkor imádkoznak többet, ha valami bajba kerülnek, és Istentől várják a
segítséget.
Távol álljon tőlem, hogy bárkinek az imáját minősítsem, de az ilyen imának
bizony kevés a gyümölcse. Kicsit tréfásan azt is mondhatnám, hogy aki
komolytalanul imádkozik, annak a kéréseit talán Isten sem veszi olyan
komolyan. Az imádságra rá kell szánni az időt! Nem kell naponta
órákhosszat imádkozni. Nem kell túlzásba esni! De legyen az imának
meghatározott ideje a napirendünkben! Az imádkozással töltött idő nem
elfecsérelt idő. Az Istennek ajándékozott idő nem elpazarolt idő.
Mindennapi munkánk és teendőink között találjuk meg az időt az ima
számára! Soha ne mondjuk, hogy nincs időnk imádkozni! Isten a kevés,
összeszedett és komolyan végzett imánkat is értékeli.

Az imával kapcsolatban másodszor azt érdemes megnéznünk, hogy kihez
intézzük imáinkat. Egyáltalán nem kell azon csodálkoznunk, hogy egyesek,
akikben hamis Isten-kép él, nem tudnak imádkozni. Egy haragvó, ítélkező,
bűntető, könyörtelen Istennel senki sem beszélget szívesen. Csak akkor
imádkozunk szívesen, ha pozitív kép él szívünkben Istenről. Ha Istenben
felismerjük azt a személyt, akinek születésünket, emberi létünket és egész
életünket köszönhetjük, ha felismerjük benne azt a személyt, aki
szeretettel fordul felénk és gondoskodik rólunk, akkor örömmel adunk neki
hálát imáinkban mindazért, amit nekünk juttat. Ha megismerjük isteni
nagyságát és fenségét, akkor örömmel imádjuk őt. Ha felismerjük benne,
hogy a javunkat akarja, akkor szívesen fordulunk hozzá kéréseinkkel. Ha
megismerjük irgalmasságát és megbocsátó jóságát, s nem rettegünk tőle,
akkor szívesen fohászkodunk hozzá bűneink bocsánatáért. Ismerjük meg a
szeretettel hozzánk forduló Istent, s meglátjuk, hogy szívesen fogunk vele
beszélgetni imáinkban.

Harmadszorra pedig még egy gyakorlati tanácsot szeretnék adni: ne
veszítsük el kedvünket, ne fáradjunk bele az imába! Legyünk kitartóak! Ezt
azért fontos hangsúlyozni, mert sokszor mondják az emberek például
szentgyónások alkalmával, hogy nehezükre esik az imádkozás, lelki
szárazságot élnek át, s úgy vélik, hogy Isten nem figyel imáikra vagy nem
hallgatja meg azt. Nem kell mindjárt kétségbe esni ilyenkor! Nagy szentek
is átélték már a lelki sötétségnek ezen óráit vagy napjait. Az ima nem fog
minden pillanatban és minden alkalommal felemelő lelki élményt jelenteni.
Vannak nehéz időszakok, amikor bizony fárasztó az ima. Állhatatosságunkat
és kitartásunkat éppen az ilyen időszakokban tudjuk bizonyítani.

A lelki élet e nehéz helyzeteiben könnyen azt mondjuk, hogy nem tudunk
imádkozni, nem tudunk semmit sem mondani Istennek. De talán nem is kell
mindig beszélnünk! Hiszen egyrészt időt kell engedni Istennek, hogy ő is
megszólaljon, másrészt pedig Isten jól tudja, hogy mire van szükségünk
akkor is, ha nem mondjuk el neki.

Valahol olvastam, hogy a breton halászok mielőtt kihajóznak a tengerre, a
halászat előtt így imádkoznak: "Istenem, segíts! Olyan kicsi a hajóm, és
oly nagy a tenger!" Milyen csodálatos egyszerűség, milyen gyermeki bizalom
van ebben a rövid fohászban! Isten nem nagy szavakat vár tőlünk, hanem
őszinte, hozzá forduló szívet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk
Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az
Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak
azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.
Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum