2009. szeptember 5., szombat

[Evangelium] 2009-09-05

2009. szeptember 5. - Szombat

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt.
Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva
eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: "Miért tesztek olyant, ami
szombaton tilos?"
Jézus válaszolt nekik: "Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival
együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett,
és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna
szabad megenniük." Majd hozzátette: "Az Emberfia ura a szombatnak is."
Lk 6,1-5

Elmélkedés:

A bibliai teremtéstörténet szerint művének befejeztével Isten a hetedik
napon megpihent. A Teremtő pihenését, nyugalmát utánozza az ember, amikor
a szombati napon nem dolgozik, amely napot szentnek tartották és szigorú
törvényekkel szabályozták annak megtartását. Jézus tanítványainak
cselekedete vitát vált ki a farizeusokból, akiknek az értelmezése szerint
a tanítványok cselekedete ellentétes a szombatra vonatkozó előírásokkal. A
farizeusok ugyanakkor azt is gondolhatták, hogy a Mester azért nem
figyelmezteti követőit e szabályokra, illetve azok megtartására, mert nem
tartja fontosnak vagy kötelezőnek azokat. A vita lezárásaként Jézust azt
válaszolja, hogy ő ura a szombatnak is, s előbbrevalónak nevezi az embert
a törvényeknél.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add Uram, hogy a mai napon teremtő és boldogító erővel tudjak azok sorába
állni, akik jót tesznek, akik munkájukat és kötelességüket teljesítik,
akik az emberekkel úgy érintkeznek és úgy bánnak, mint a Te gyermekeiddel!
Tartozzam én is azok közé, akik jót tesznek, akik irgalmasak és megértők!
Szavaim ne sötétítsék el a napot, ne mondjak rosszat, és ne sebezzek meg
senkit! Ne mondjak valótlant, és ne vezessek félre másokat!
Dicsérjelek szüntelen Téged, és emeljem föl, bátorítsam azokat, akiknek
lelkére a sötétség éjjele száll!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 4., péntek

[Evangelium] 2009-09-04

2009. szeptember 4. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: "János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok
tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak." Jézus így felelt
nekik: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?
Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek."
Példabeszédet is mondott nekik: "Senki sem hasít ki új ruhából foltot,
hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska
ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az
új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is
tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki
óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor."
Lk 5,33-39

Elmélkedés:

Jézus tanítása újdonság volt az emberek számára, mert miként a hegyi
beszéd lezárásaként az evangélista megjegyzi: úgy tanított, mint akinek
hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók. Mondhatnánk, hogy az írástudók
csak üres szavakat mondtak, de azok nélkülözték a belső erőt. Jézus szavai
viszont embert alakító, a bűnöst megtérésre indító erővel rendelkezett. A
Törvénnyel kapcsolatos jézusi tanítás is az újdonság erejével hatott,
mégpedig abban az értelemben, hogy a régi tanítás lényegi, Istentől
eredetileg szándékolt elemének megújítására törekszik. Ha átjárja
szívünket e szó, igazi lelki megújulást fogunk tapasztalni életünkben.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 3., csütörtök

[Evangelium] 2009-09-03

2009. szeptember 3. - Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé
beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor
befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki
a hálótokat halfogásra." "Mester - válaszolta Simon -, egész éjszaka
fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót." Meg
is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a
másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok
odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt:
"Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok." A szerencsés halfogás
láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött
Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták
hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11

Elmélkedés:

Az evangéliumi történeteket olvasva sokszor rácsodálkozunk arra, hogy
Jézus szavának milyen ereje van. Szavával képes parancsolni a gonosz
erőknek, s azok visszavonulnak, gondoljunk csak a vihar lecsendesítésére
vagy az ördögűző csodákra. Más csodák esetében Jézus szava parancsot ad,
hogy beszélni tudjon az eddig néma száj, nyíljon meg a hallásra a siket
fül, mozduljon meg a béna láb, tisztuljon meg a leprás test. Szavának
hatására mindezek azonnal bekövetkeznek. Más esetekben szava
embertömegeket mozdít meg, indít útnak, hiszen azért keresik sokan, hogy
hallgassák tanítását. Ismét más esetekben meghívó szavának
engedelmeskednek azok, akik apostolai és tanítványai lesznek. A mai
evangélium szerint Péter engedelmeskedik az Úr szavának, s azt teszi, amit
Jézus mond. Engedelmessége csodát eredményez. Hallgatok-e Jézus szavára?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid hűséges
követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll,
Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg.
Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba! A kimondhatatlan
bölcsességben akarunk élni nappal és éjjel, az utolsó ítélet napjáig
dicsérettel Neked hálát adni. Minden jóért, szépért, bölcsért, igazért
Neked legyen tisztelet örökké. Ámen.
Alexandriai Szent Kelemen
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 2., szerda

[Evangelium] 2009-09-02

2009. szeptember 2. - Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: "Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44

Elmélkedés:

Jézus újabb csodáiról számol be az evangélium. Meggyógyítja Péter lázas
beteg anyósát és más betegeket, valamint gonosz lelkeket űz ki egyes
emberekből. E jelenetek azt mutatják, hogy az Isten Fia belép az emberek
életébe, akik nem várhatnak emberektől segítséget. Jézus viszont egy új
lehetőséget kínál fel nekik a gyógyulásra, a szabadulásra, Olyan segítség,
amelyre nem számítottak, s amely számukra váratlanul szűnt meg. A
csodatörténetek reményt adnak az embernek, hiszen olyan helyzetekben,
amikor képesek volnánk feladnia küzdelmet, s már-már beletörődnénk
sorsunkba, mégis jöhet segítség. Jézus csak annyit kér tőlünk, hogy
higgyünk benne, higgyünk abban, hogy tud és kar is segíteni rajtunk,
hiszen megmentésünkért, megváltásunkért jött el emberi világunkba.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig
benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad
nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal,
tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig
egyesüljek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. szeptember 1., kedd

[Evangelium] 2009-09-01

2009. szeptember 1. - Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így
kiáltozott: "El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél,
hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
"Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre elterjedt az egész
környéken.
Lk 4,31-37

Elmélkedés:

A mai evangéliumban egy különleges csodáról, egy ördögűzésről olvasunk. Az
embert sokszor megbénítják a különféle veszélyek és bajok, amelyek az
életbe érik, s amelyeknek emberi erejével nem képes ellenállni.
Tehetetlenek vagyunk és azt érezzük, hogy ki vagyunk szolgáltatva azoknak
a gonosz erőknek, amelyek a kárunkat akarják, s ezt a veszély sokszor alig
ismerjük fel. Jézus viszont megmutatja, hogy ő képes szembeszállni a
gonosszal, sőt, le is tudja győzni azt, s arra bátorít minket, hogy az ő
segítségével és nevében mi is szálljunk szembe a rosszal. Nem vagyunk
tehát kiszolgáltatva a gonosz erőknek, hanem Jézus segítségével képesek
vagyunk megvalósítani az Istennek tetsző életet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, te jóságos vagy, mert képességet adtál nekünk, hogy téged
megismerjünk. Te teremtetted a mennyet és a földet. Te vagy a Mindenség
Ura, az egyedül igaz Isten, akin kívül más Isten nincs. Urunk Jézus
Krisztus által küldd el nekünk a Szentlélek országát! Segíts minden
embert, hogy felismerjen téged: Urát és Istenét, és hogy mindig kitartson
melletted!
Szent Iréneusz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 31., hétfő

[Evangelium] 2009-08-31

2009. augusztus 31. - Hétfő

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás
próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a
helyre talált, ahol ez volt írva: "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem
és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az
elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem
rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: "Ma beteljesedett az írás,
amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a
fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" -
kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek
majd nekem: "Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint
hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így
folytatta: "Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga
hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében,
amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség
támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést,
csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta
korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a
szíriai Námán." Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek.
Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre,
amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt
közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30

Elmélkedés:

A názáreti zsinagógában elmondott beszéde nagy felháborodást váltott ki az
emberekből, akik azt vélték, hogy Jól ismerik azt a Jézust, aki most
hozzájuk beszél, s aki az ő körükben nevelkedett. Kezdetben ugyan
helyeslik szavait, de aztán szembefordulnak vele, s indulatuk odáig fajul,
hogy az életére törnek. Jézus szavai állásfoglalásra késztették őket,
amelynek nem az elfogadás, hanem az ellenséges szembeszegülés lett az
eredménye. Talán néha mi is hasonló helyzet találjuk magunkat. Jézus
szavait egy ideig helyeseljük, igaznak tartjuk, aztán amikor komolyra
fordul a helyzet, akkor mi is választás elé kerülünk. Színt kell
vallanunk, nem halogathatjuk a döntést, ki kell fejeznünk, hogy hová húz a
szívünk. A Jézus melletti elköteleződés választása nem könnyű.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. augusztus 30., vasárnap

[Evangelium] 2009-08-30

2009. augusztus 30. - Évközi 22. vasárnap

Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó
Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis
mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók
ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így
tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek,
míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így
például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?" Ezt
a választ adta nekik: "Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás,
amint írva van: "Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van
tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi
parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok."
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: "Hallgassatok rám
mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe,
ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert
tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz
gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,
rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés:

Mi van bennünk?
Egykor bencés tanárom mesélte, hogy egy alkalommal meglátogatott egy
iskolát, s ottléte során nem csak a pedagógusokkal ismerkedett meg, hanem
a gyerekekkel is találkozott. Miután az egyik osztályban hosszasan
elbeszélgetett a tanulókkal, s éppen búcsúzni készült, egy Eszter nevű
kislány - lám, nem csak nekem vannak ilyen nevű ismerőseim - odament
hozzá, és egy gyönyörűen becsomagolt, arany szalaggal átkötött kis
dobozkát nyújtott neki ajándékként. A tanár ösztönösen megkérdezte: "Mi
van a csomagban?" Eszter a legnagyobb nyugalommal ezt válaszolta: "Nincs
benne semmi." Aztán amikor észrevette a tanár meglepődését, büszkén
hozzátette: "De én készítettem."

A történet azért jutott eszembe, mert a mai vasárnap evangéliuma azt a
kérdést feszegeti, hogy mi van az emberben? Mi lakik bennünk? Jézus is a
belső dolgokra, a bennünk lakó dolgokra szeretné irányítani a
figyelmünket. Mert Isten számára tényleg nem fontos, hogy milyen a
külsőnk, milyen a csomagolásunk, milyen díszcsomagolásba burkoljunk
magunkat, hogy elrejtsük igazi énünket mások elől. Isten a szívünk mélyére
néz, s jól tudja, hogy mi lakik a lelkünk mélyén.

Az évszázadok során kialakult filozófiák és világnézetek különféleképpen
vélekednek az emberről. Más és más az ember-képük. Létezik olyan
elképzelés, amely az embert tulajdonképpen egy géphez hasonlítja. Ezek
szerint az emberben mindenféle változás és fejlődés külső hatásokra megy
végbe. A kívülről jövő, s általunk befolyásolhatatlan körülmények,
élmények és hatások alakítják az embert. Úgy is mondhatnánk, hogy nincs
bennünk semmi, mindent magunknak kell megcsinálnunk annak megfelelően,
ahogyan ezt a körülmények engedik.

Egy másik elképzelés szerint az ember egy jól beprogramozott és finoman
beállított biológiai szerkezet. Van bennünk valami, de ez sokszor
kiismerhetetlen. Belső törvények, ismeretlen benső mélységben rejlő
szabályok, mértékek szerint élünk, amelyeket csak részben tudunk
szabályozni. Úgy vagyunk megalkotva, hogy emberi képességeink,
tulajdonságaink határozzák meg alapvetően életünket, s ettől nem nagyon
tudunk eltérni.

Egy harmadik elgondolás szerint, amely talán a legemberibbnek tűnik, az
emberben inkább lehetőségek vannak, amelyeket belső képességeink
segítségével kötelesek lennénk kibontakoztatni, de a különféle külső erők
megakadályoznak minket ebben. Tehát a fejlődésre lennénk hivatottak, de
környezetünk sokszor lehetetlenné teszi, meggátolja ezt. Bizonyára ebben
is van igazság, hiszen nap mint nap tapasztaljuk, hogy terveink,
elképzeléseink minden igyekezet ellenére akadályokba ütköznek, s
megvalósításuk lehetetlenné válik. Az emberről alkotott elgondolások tehát
egészen különböznek. Vagy nincs bennünk semmi, vagy minden megvan bennünk,
vagy csupán lehetőségek rejlenek bennünk.

Jézus is éppen arra kíváncsi, hogy mi van bennünk. A szentírás egyik
legérdekesebb jelenete az, amikor kiűzi a jeruzsálemi templomból a
kereskedőket és a pénzváltókat (Jn 2,13-25), majd pedig a húsvéti ünnepek
alkalmával csodákat tesz a városban. Ezen rendkívüli jel és más csodák
láttán egyesek hittek benne, míg mások elutasították. A jelenet a
következőkkel zárul: "Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte
mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az
emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben" (Jn 2,24-25). A mai
evangélium pedig mindazon rossz tulajdonságok konkrét felsorolásával
zárul, ami az emberben lakik. Az Isten rólunk, emberekről alkotott képe
ezzel még nem teljes, hiszen annak köszönhetően, hogy az ő képmására
vagyunk teremtve, számos jó tulajdonság van bennünk. Az a tény, hogy Isten
képmását hordozzuk magunkban és magunkon azt is jelenti, hogy nem
önmagunkért élünk, hanem Istenért. Azt nevezzük bűnnek, amikor önmagunkért
élünk, s nem gondolunk Istenre. De nem kötelező nekünk a bűnök útján
járnunk. Van számunkra más lehetőség is, szívünk megtérésének lehetősége,
amely új úton indít el minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek Isten
megálmodott minket, elképzelt minden embert. Ő ugyanis a bensőket nézi, s
a szívünkben lakó jót látja. Emberi fejlődésünk lehet önmegvalósítás, de
lehet az isteni kegyelem által végbement lelki újjászületés is. Jézus
példája talán segíthet a választásban. Az ő kereszthalála nem
önmegvalósítás, hanem önfeláldozás. Életét a mennyei Atyának adja, mintha
csak ezt mondaná: "Nincs bennem semmi. De Atyám alakított ilyenné." Talán
ehhez hasonlót mondhatunk el mi is, ha életünket Isten és az emberek
szolgálatára szenteljük. Így válik igazi értékké, s ajándékká életünk,
amelyben talán nincs is semmi, mint ahogy Eszter díszdoboza is üres volt.
Engedjük, hogy Isten keze alakítson minket, s akkor ez az átalakulás nem
felszínes csomagolás lesz csupán, hanem szívünket átformáló megtérés.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne
gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk
Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat.
Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig
leborulni Istenséged titka előtt.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum