2015. augusztus 15., szombat

[Evangelium] 2015-08-15

2015. augusztus 15. - Szombat, Szűz Mária mennybevétele
(Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Eljutni a mennybe
Szűz Mária mennybevételének titka számos művészt megihletett már. Az
alkotások többsége az ég felé emelkedő Máriát mutatja, akit az apostolok a
földről figyelnek, s akit az égben az angyalok várnak. Más esetekben Mária
az apostolokkal körülvéve egy ágyon fekszik. A katolikus szóhasználatban
nem beszélünk Mária haláláról, hanem elszenderedéséről, mert nem tudunk
semmi bizonyosat arról, hogy miként fejeződött be Jézus édesanyjának földi
élete. Az e témát bemutató művészi alkotások közül számomra az egyik
legszebb Giotto di Bondone festménye, aki a korai reneszánsz első jelentős
alkotója volt. Az ő Szent Ferenc életét bemutató freskósorozata díszíti
például Assisi városának bazilikáját. Giotto Szűz Mária elszenderedése
című festményén Mária szintén egy ágyon fekszik. Fejénél Péter apostol
térdel és János apostol hajol fölé. Az egyik oldalon sorakoznak az
apostolok, illetve angyalok várják, hogy az Úr édesanyját a mennybe
vihessék, a másik oldalon pedig a már mennybe jutott szentek várakoznak. A
kép középpontjában Krisztus áll, aki egy kisgyermeket tart a kezében, e
gyermek Mária lelkét jelképezi.
A mai napon Mária mennybevételét ünnepli Egyházunk, amely napot a magyar
hagyomány Nagyboldogasszonynak nevez. Három dolgot érdemes tisztáznunk az
ünneppel, az eseménnyel kapcsolatban. Az elsőre már történt utalás,
tudniillik, hogy nem tudjuk, miként fejeződött be Mária evilági élete. Nem
állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy meghalt, de az ellenkezőjét sem.
Hitünk szerint Isten azért vette őt fel a mennybe, hogy a Megváltó
Anyjának testét megóvja a romlástól, de hogy ez milyen módon történt, az
titok marad számunkra. Ha Mária meghalt volna és az apostolok eltemették
volna testét, akkor bizonyára nagy tiszteletben tartották volna azt a
helyet, ahol az Úr édesanyjának holtteste nyugszik, de ilyen helyről nem
tudunk. Ez azt jelzi, hogy Mária élete nem olyan módon, feltehetően nem
halállal fejeződött be, mint az többi emberé. A második lényeges dolog,
hogy Isten az ő testét és lelkét vette fel a mennybe. Hitünk szerint
halálunkkor a lelkünk Istenhez kerül, földi testünket pedig eltemetik, s a
végső feltámadáskor kapunk Istentől új testet, amely egyesül lelkünkkel. E
feltámadást mintegy elővételezve jutott Mária a mennyországba, teste és
lelke az égbe. Harmadikként pedig azt szükséges megemlítenünk, hogy Mária
mennybe jutása Istennek köszönhető. Jézus Krisztus esetében
mennybemenetelről beszélünk, hiszen ő a maga erejéből emelkedett az égbe -
ezt ünnepeljük a húsvét utáni negyvenedik napon. Mária viszont nem saját
erejének köszönhetően jutott a mennyországba, hanem a mindenható Isten
vette fel őt oda.
E fogalmi tisztázásokat szépen tükrözi az a megfogalmazás, amely Szűz
Mária mennybevételének hitigazságát, hittitkát kimondja. XII. Piusz pápa
1950. november 1-jén kelt, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten)
kezdetű apostoli bullájában ugyanis a következő szerepel: „a szeplőtelen,
mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után
testestől, lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe."
Segítsen minket a mennybe felvett Szűzanya, hogy mi is eljuthassunk a
mennyországba, ahová Isten minden embert vár!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szűz Mária, égi édesanyánk! Megdicsőülésed, mennybevételed ünnepe az ég
felé emeli tekintetünket és arra ösztönöz minket, hogy megerősítsük
magunkban azt a törekvést, hogy eljussunk a mennyországba. Te szilárdan
hitted annak beteljesedését, amit Isten mondott neked hírvivője által és
mindig azt tetted, ami megfelelt Isten akaratának. A hit nyújtott neked
erőt ahhoz, hogy hűségesen teljesítsd hivatásodat és megtegyél mindent,
amit kért tőled. Így lettél megváltásunk szolgálója. Segíts minket, hogy
földi életünk során minden nehézség ellenére bátran és reménnyel emeljük
tekintetünket az ég felé!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150815.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-15
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. augusztus 14., péntek

[Evangelium] 2015-08-14

2015. augusztus 14. – Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"
Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus
kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el,
házasságtörést követ el."

Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: „Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

Az első keresztény közösségeket és azt megelőzően a zsidó valláshoz
tartozókat is érintette a család és a válás. A mai evangéliumi részben
ezzel kapcsolatban kérdezik a farizeusok Jézust. Ők Mózes törvényére
hivatkoznak, amely szerint a paráznaság esetében megengedett volt, hogy a
férj elküldje feleségét, elváljon tőle. Jézus viszont egy még korábbi
törvényre, a teremtő Isten szándékára hivatkozik, amikor elutasítja a
válás lehetőségét. Érdekes Jézus megjegyzése azzal kapcsolatban, hogy
Mózes az emberek „keményszívűsége" miatt engedte meg a válást bizonyos
esetekben. Olyanokra kell itt gondolnunk, akik értelmükkel nem akarják
felfogni Isten szándékait és szívükkel nem tudnak azonosulni Isten
akaratával. A keményszívűség tehát lázadást, ellenkezést, engedetlenséget
jelent Istennel szemben, azaz bűnt. A Jézus által hozott üdvrendben
viszont nincs helye az engedetlenségnek, hanem Isten eredeti akaratának
keresése és elfogadása jellemzi az embereket.
Isten akaratából a keresztény házasság megkérdőjelezhetetlen jellemzője a
felbonthatatlanság. Ha viszont Jézus szavait csupán jószándékú
javaslatnak, eszménynek tekintjük, és nem mindenkire vonatkozó isteni
törvénynek, akkor valószínűleg mi is csak „keményszívűek" vagyunk, akik
lázadunk Isten ellen és semmibe vesszük a szeretet törvényét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add, Uram, hogy ne álljak meg tetteim külsőségeinél. Legyenek igazi
élményeim és belső szemléletem. Add, hogy a látható dolgokon keresztül a
láthatatlannal is találkozzam. Teremtményeid látványa vezessen el engem a
te boldogító látásodhoz.
C. Pavese

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150814.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-14
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. augusztus 13., csütörtök

[Evangelium] 2015-08-13

2015. augusztus 13. – Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21 – 19,1

Elmélkedés:

A keresztény közösség életének alapszabályait tartalmazó szakasz következő
része a megbocsátásról szól. Péter apostol ezt a kérdést teszi fel
Jézusnak: „Ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom
neki?" (Mt 18,21). Az előzmények ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy
itt nem csupán két személy kapcsolatáról van szó, hanem a sértést elkövető
személy és a közösség kapcsolatáról is. Az eset feltételezi, hogy a bűnt
elkövető személy megbánta cselekedetét és újra a közösség tagja akar
lenni. Hányszor kell neki megbocsátani? Hányszor kell őt visszafogadni a
közösségbe?
Jézus válaszában a „hetvenszer hétszer" kifejezés szerepel, ami nem azt
jelenti, hogy 490 alkalommal kell megbocsátani, s ha az illető még ezek
után is újabb bűnt követ el, akkor már nem szükséges megbocsátani, hanem
azt, hogy mindig meg kell bocsátani, a megbocsátásnak nincs határa. Jézus
egy nagyon szemléletes példával világítja meg mondanivalóját. A példázat a
szolgája nagy adósságát elengedő királyról szól, illetve ugyanerről a
szolgáról, aki később könyörtelenül követelőzik szolgatársával szemben. A
példabeszédben szereplő király a végtelenül irgalmas Istent jelképezi, aki
minden bűnünket kész megbocsátani. Tőle, az irgalomban gazdag Istentől
kell megtanulnunk a megbocsátást és gyakorolnunk azt számolatlanul
embertársaink felé.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, adj nekem érzéket a humorhoz, add kegyelmedet, hogy megértsem a
tréfát, hogy ezáltal az életben egy kis örömöt leljek, s azt másokkal
megoszthassam.
Mórus Szent Tamás

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150813.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-13
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. augusztus 12., szerda

[Evangelium] 2015-08-12

2015. augusztus 12. – Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik
ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek
közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben
is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony,
mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy
kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman
összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20

Elmélkedés:

A tegnapi rész folytatásaként ismét a közösség életét irányító szabályokat
fogalmaz meg Jézus. Az Úr szájából elhangzó kijelentések arra utalnak,
hogy az evangélium megírásának idején, azaz néhány évtizeddel a
Krisztus-eseményt követően már vannak keresztény közösségek, s ezek élete
nem mentes a nézeteltérésektől. A krisztusi közösség tagjai az
életszentségre törekszenek, de nem szentek, ők is követnek el hibákat,
bűnöket. Jézus tanácsai arra vonatkoznak, hogy az ilyen helyzetekben
miként kell viselkedni, szem előtt tartva a másik javulását.
A tanítás így kezdődik: „ha testvéred vétkezik ellened" (Mt 18,15). Úgy
tűnik, hogy itt két személy közti esetről, sértésről, bűnről van szó.
Néhány régi Szentírásban viszont hiányzik az „ellened" szó, tehát
általánosabb a megfogalmazás, azaz a sértés, a bűn nem konkrétan egy másik
személyt érint, hanem akár többeket, a közösséget is. Mindez jobban
illeszkedik abba a sorozatba, amit Máté evangélista összefoglal a közösség
életére vonatkozóan, s ennek fényében jobban érthető az is, hogy miért
tartozik a vitás kérdés eldöntése a közösség illetékességébe.
Személyes bűneinknek van közösségi vonatkozása is, mert azok rossz fényt
vetnek a közösségre, az Egyházra, amelyhez tartozunk. Fogadjuk el a
közösség tagjainak szeretetteljes figyelmeztetését!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Élő Isten, jöjj és alakítsd lelkünket Lelked templomává. Szentelj meg
minket, Urunk! Kereszteld meg egyházadat a Tűzzel, hogy az
egyházszakadások megszűnjenek, és egyházad, mint az igazság oszlopa és
támasza álljon a földön. Áraszd mindnyájunkra a Szentlélek adományait: a
testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a jóságos türelmet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150812.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-12
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. augusztus 11., kedd

[Evangelium] 2015-08-11

2015. augusztus 11. – Kedd

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
„Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés:

Amikor Szent Máté írásba foglalja evangéliumát, már léteznek krisztusi,
keresztény közösségek. E közösségek nem lehettek mentesek a
konfliktusoktól, tagjaikat megkísérthette a versengés, a hatalomvágy
szelleme. Az evangélista úgy fogalmazza meg a tanítványok versengésének
esetét és ezt követően Jézus tanácsait, hogy az alapvető iránymutatást
jelentsen a közösség tagjai számára abban a korban és a későbbi időkben
egyaránt.
Ennek megfelelően az Úr a gyermeki lelkületet ajánlja követőinek. A
nagyravágyás helyett legyenek alázatosak és engedelmesek. Mindez arra
utal, hogy már az első keresztény közösségben megjelent a tekintély, mint
a közösség vezetőinek jellemzője. E tekintélyt azonban senki sem egyéni
törtetésével vívja ki, hanem példamutató életével, szolgálatkészségével,
adakozásával és hitével. A közösség vezetője, bár tekintélynek örvend a
többiek körében, jól tudja, hogy maga is csak Isten alázatos szolgája,
ugyanúgy mint a többiek, és vezető szerepét Istentől kapta. A krisztusi
közösség legfőbb vezetője ugyanis nem lehet más, csak egyedül Isten, és az
ő Szentlelke teremti meg a közösség egységét. Aki ezzel nincs tisztában,
az valójában Isten akarata ellenére cselekszik. Bármilyen tisztségünk,
feladatunk legyen az Egyházban, munkánkat tekintsük Istennek végzett
szolgálatnak és végezzük alázattal!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Add kegyelmedet nekem, hogy én, a szegény köntös, amelyben te, elrejtőzött
Isten, az emberekhez közeledni akarsz, napról napra jobban megszabaduljak
az önzéstől és minden más bűntől. Akkor is az maradok, aminek lennem kell:
lepled és haszontalan szolgád. De legalább egyre hasonlóbbá leszek
Fiadhoz, aki Istensége örök fényét szolgai köntös alá rejtette. Ha
terhedet viselem, küldetésed terhét, ha lenyom a megbízatás, méltóságod
pedig megaláz, viszont gyöngeségem Fiadéba olvad, akkor bízhatom abban,
hogy az az akadály, melyet jövetelednek jelentek, mégis csak áldás lesz
testvéreim számára.
K. Rahner

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150811.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-11
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. augusztus 10., hétfő

[Evangelium] 2015-08-10

2015. augusztus 10. – Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad." Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?" – „De igen" – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" „Az idegenektől" –
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

A mai evangélium azzal a jelenettel kezdődik, hogy Jézus másodszor beszél
tanítványainak a rá váró szenvedésekről és halálról. Az első jövendölés
Péter heves ellenkezését váltotta ki (vö. Mt 16,21-27), a mostani után a
tanítványok reakcióját Máté evangélista így írja le: „igen elszomorodtak."
Elszomorodásuk azt jelzi, hogy kezdik komolyan venni azt, amit Mesterük
saját sorsáról mond nekik.
A szenvedés megjövendölése során érdekes kifejezéssel találkozunk: „az
Emberfiát az emberek kezébe fogják adni," vagy más fordításokban így
szerepel: „az Emberfia az emberek kezébe adatik" (Mt 17,22). Azt könnyen
kitaláljuk, hogy kiknek a kezébe adják, tudniillik azok kezébe, akik
bántalmazzák és megölik. De ki adja az Emberfiát az emberek kezébe?
Először is gondolhatunk az áruló Júdásra, aki a hatóságokat segíti Jézus
elfogásában. Másodszor a zsidó vallási vezetőkre, a főtanács tagjaira és
az általuk felhergelt néptömegre, akik Jézus halálát követelik és átadják
őt Pilátusnak, a helytartónak, illetve a római hatóságoknak. Harmadszor
pedig gondolhatunk az Istenre, a mennyei Atyára, aki megengedi, hogy Fiát
az emberek bántalmazzák és megöljék, mert így kívánja a megváltást
véghezvinni.
Az emberi rossz szándékok mögött mindig ott húzódik Isten megváltó,
üdvözítő terve. Figyelek-e rá, észreveszem-e?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Te, aki fölöttünk vagy, aki egy vagy közülünk, aki vagy, és bennünk is
vagy: add, hogy mindenki lásson bennem is! Hadd készítsem az utat
számodra, s köszönjem meg azt is, ami közben ellenem van, de mások gondját
ne felejtsem! Tarts meg szeretetedben, ahogy elvárod, hogy másokat is
megtartsak abban. Legyen bennem minden a te dicsőségedre, ne engedd, hogy
bármikor is kétségbe essem! Mert a te kezedben vagyok, benned csak erőt és
jóságot találok.
D. Hammarskjöld

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150810.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-10
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. augusztus 9., vasárnap

[Evangelium] 2015-08-09

2015. augusztus 9. – Évközi 19. vasárnap

Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt
mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér." Így érveltek: „Nem Jézus
ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát:
az égből szálltam alá?" Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás
között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem
vonzza – és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál:
Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és
tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak
aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből
szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből
alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig,
amelyet én adok, az én testem a világ életéért."
Jn 6,41-51

Elmélkedés:

Valóságos jelenlét
Mai elmélkedésünkben folytassuk azokat a gondolatokat, amelyeket a múlt
vasárnap elkezdtünk az Oltáriszentségről, az Eucharisztiáról. A kenyerek
és halak megszaporításának csodája lehetőséget adott Jézusnak arra, hogy
arról a kenyérről beszéljen a népnek, amelyet majd ő fog adni, tudniillik
az ő testéről az Oltáriszentségben. Szavai így hangzanak: „Én vagyok az
égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér
pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért" (Jn 6,50-51). E
kijelentése alapozza meg azt a hitünket, hogy az Úr valóságosan jelen van
az Oltáriszentségben, azaz az átváltoztatott kenyérben és borban. Amikor a
miséző pap a szentmisében a Szentlélek lehívását követően kimondja az
átváltoztatás szavait, akkor a kenyér (ostya) Krisztus testévé, a bor
pedig az ő vérévé változik át, s ezért nem csupán jelképes, hanem
valóságos jelenlétről beszélhetünk.
A valóságos jelenlét hite az Oltáriszentséggel kapcsolatos hitigazságok
közül minden bizonnyal a legrégebbi, időben megelőzi azokat a tanításokat,
amelyek annak szentségéről és áldozat jellegéről szólnak. Az Eucharisztiát
azért nevezhetjük az „élet kenyerének" vagy „élő kenyérnek," mert az
életet adó Krisztus ajándéka, aki önmagát adja nekünk ebben a szentségben.
A szentáldozás által az élő Krisztust vesszük magunkhoz, aki éltet
bennünket. Ez a hatás csak akkor valósulhat meg, ha jelenléte túlmutat a
jelkép határán, annak korlátozottságán, azaz jelenléte valóságos az
Oltáriszentségben. Itt is láthatjuk e szentség jövőre vonatkozó hatását:
aki a szentáldozás által egyesül az élő Krisztussal, az az örök élet
várományosa. Krisztus tehát az ajándékozó. Ő adja nekünk önmagát, ő adja
nekünk az életet és az örök életet. Ő adja nekünk az örök élet kenyerét és
e kenyérben önmagát. Mi pedig elfogadjuk őt, magunkba fogadjuk őt a
szentáldozáskor.
Érdemes rámutatnunk arra is, hogy ez a valóságos és maradandó jelenlét
amellett, hogy lehetővé teszi az egyesülést Krisztussal a szentáldozásban,
megalapozza azt, hogy Krisztus testét őrizzük templomainkban és imádjuk
azt. Az Úr jelenléte nem korlátozódik csupán a szentmise ünneplésének
idejére, hanem azt követően is megmarad az átváltoztatott kenyérben. Ennek
köszönhetően őrizhetjük és őrizzük e szentséget templomainkban, hogy a
hívők oda betérvén találkozhassanak a valóságosan jelenlévő Úrral és
kifejezhessék iránta tiszteletüket, amely a vallásos tisztelet legmagasabb
formáját, az imádást jelenti.
Ezen a ponton feltétlenül érdemes tisztáznunk, hogy az Oltáriszentség
titok az emberi értelem számára. Önmagában az is titok, hogy miként
lehetséges az Úr jelenléte a kenyérben és a borban, és az is, hogy miként
valósul meg a kenyér és a bor átlényegülése a pap szavaira, miközben azok
külső formájukat megőrzik. De mégsem e titok megértésére kell elsősorban
törekednünk, hanem arra, hogy létrejöjjön a találkozás, azaz magunkhoz
vegyük Krisztus testét. Továbbá: szép és dicsérendő, ha valaki időt tud
szakítani arra, hogy részt vegyen a közösségi szentségimádásokon vagy
alkalmanként egy kis időre egyénileg tér be e célra a templomba, de még
fontosabb a szentáldozás, hiszen ez nyújtja számunkra a legközvetlenebb
találkozást Jézussal.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Bűneink miatt méltatlanok vagyunk arra, hogy
magunkhoz vegyük szent testedet, de a szentgyónásban megszabadulhatunk
bűneinktől. Szükségünk van arra, hogy Isten eltörölje bűneinket és
találkozzunk veled, aki önmagadat adod nekünk az Oltáriszentségben. Nem
utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük
magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere
számunkra. Te vagy minden szeretet forrása és szereteted jele az, hogy
nekünk adod magadat. Szereteted viszonzásaként neked ajánljuk életünket.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege [1]itt olvasható.
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150809.mp3
 

References

Visible links
1. http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-08-09
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum